Nem a lepényen van a sóska, hanem benne, a tésztában. Különben még Ponty lepiszkálná róla...
A történet egyszerű: a kisfiam utálja a sóskát, én meg imádom, ráadásul a szüleimtől kaptunk egy kazallal belőle, nem is akármilyent, hanem amit a Tisza parti töltésről szedtek. Ez pedig vadsóska, tudvalevően a legfinomabb.
Mivel a sóskaszósz, ami nekem gyermekkoromban nyaranta szinte kizárólagos élelemforrásként szolgált (mármint az édes szósz belőle, ahogy anyukám készíti), az Pontynál heves köpködési rohamot vált ki, így szükség van az alternatív megoldásokra. Nekem amúgy is mániám, hogy mindenféle zöldséget, gyümölcsöt belediktáljak a bőszen tiltakozó kisemberbe, ha máshogy nem, hát elbújtatva. Így született az alábbi, meglepően finom péksütemény. (egyébként meg milyen érdekes, hogy szinte semmilyen más recept nem létezik sóskára, csak a sóskaszósz, ráadásul az is többnyire sósan)
És láss csodát. Minimanó zabálja. Meg én is. Meg az apja is...
A tésztáról pár szót: nagyon hálás, könnyen kezelhető, percek alatt kidolgozható még kézzel is, formázni is jól lehet...csak aztán sütés közben amorf pacává válik. Ezért ne készüljön belőle bonyolult építmény, vagy fonott kalács hatos fonással, de ha megelégszünk az egyszerű, lapos alakzatokkal, lepényekkel, pogácsákkal, akkor nagyon finom, hosszú ideig puha péksüteményt kapunk. Amit nem mellékesen a gyerekek is imádni fognak. Hogy mennyire finom, azt az jelzi, hogy a harmadik adag készül belőle. Részben a tengernyi sóskának, részben a nagy sikernek köszönhetően.
Aztán úgy alakult, hogy maradt még egy kis ízetlen eper is, és hát kipróbáltam valami újat: egy lepény tetejére kerültek, cukorba forgatva. Nos, ez is jó döntésnek bizonyult.
Aztán még egy dolog, de tényleg az utolsó: határozottan úgy vélem, hogy sóska helyett spenóttal is kivitelezhető ez a lepény, sósan, kis reszelt fokhagymával. Recept hamarosan!
- 12 db
- 50 dkg ricotta (2 doboz 25 dkg-os Óvártej )
- 50 dkg rétesliszt
- 20 dkg sóska
- 3 dkg élesztő
- 8 dkg nádcukor (vagy fruktóz)
- tojás a kenéshez
- eper és nádcukor ízlés szerint (vagy tetszőleges gyümölcs, nagyon finom tud lenni almával és körtével is!)
A sóskát megmosom, a vastag szárakat lecsipkedem, majd késsel nagyon finomra aprítom.
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot, ricottát, a finomra aprított sóskát és alaposan összegyúrom, kidolgozom. A ricotta miatt nem lesz sosem olyan szép fényes a felszíne a dagasztás végére, minta sima kenyértésztáknak, de ez is egy rugalmas tészta lesz, ami szépen elválik a kéztől. A kelsztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni. A ricotta miatt elég lassan kel, jó 3 óra lesz, amíg a duplájára nő.
A tésztát átgyúrom, 12 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kis, 2 centi vastag lepényeket formázok belőle.
Ismét félreteszem kelni, amíg a bucik a duplájukra nem nőnek. Ez sem megy annyira gyorsan, több mint fél óra kell nekik. Sütés előtt még lekenem, lehetőleg kétszer elhabart tojással a tetejüket. Az epresre még került fél maréknyi eper, negyedelve és enyhén a tésztába nyomkodva, mintha focaccianak készülne, amit aztán meg lehet szórni tetszőleges mennyiségű nádcukorral, az eper édességétől függően..
Előmelegített sütőben, 220°C fokon (gázsütő) 20 perc alatt sülnek ki. Akkor jó, amikor a tetejük már kissé aranyszínűvé válik.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: Azon kívül, hogy spanyol import epret lehetőleg egyáltalán ne adjunk kisbabának, 18 hónapos kor előtt az apró magvas gyümölcsök adása sem javasolt (kivéve, ha átpasszírozzuk a húsukat, és mag nélkül adjuk), ezért az epres változatot csak nagyobb babák kapják, majd az eperszezonban.
Egyébként tojásos kenés nélkül 8-9 hónapos kortól, tojással egy éves kortól adható.
Megjegyzés 2.0: Ha nem a műanyag dobozos Óvártej ricottát használjuk, hanem a zacskósat, ami jóval szárazabb, akkor szükség lehet néhány evőkanálnyi tej vagy joghurt hozzáadására a tésztához a megfelelő, gyúrható állag eléréséhez.
Nem baj, majd a spenótosat! :)
Nagyon ötletes a keksz!
Én is imádom nyersen a sóskát! Itt az erdőben is van vadsóska, nemsokára szedünk majd szép, egészséges, fiatal leveleket, és készítek valami finom salátát belőle, mert ez a mostani adag ahhoz sajnos nem volt elég zsenge.
Ön ismét túloz, de mindezt kedvesen teszi!
Azonban miért nem dolgozik, amikor még a kisdede is vért izzad itthon a játékai széthajigálása és az édesanyja kergetése közben?
Jól gyanítod!
Egy válogatós gyerek kiváló inspiráció tud lenni a főzés terén! :)
Szerencsére nekem nincs bajom a sóskával, nagyon tetszik ez a recepted is! :))
Igen, én is szoktam látni anyukákat, akik kartonszámra viszik a bébiételt. De ha mi nem eszünk konzerv kaját, akkor miért adnék szegény picurinak?
Egyébként meg azért vagyok itthon, hogy gondoskodjam róla. Aki dolgozik, azt megértem, de azt fel nem foghatom, hogy ha egész nap itthon ülök, akkor miért ne főznék a csöppségemnek?
De azért meg tudom érteni azt is, aki megveszi a konzervet. És szívből remélem soha senki nem fut bele egy szennyezett csomagba!
Nálunk a fiúk nem lennének hajlandóak konzervet enni... :)
(Ja és a receptet feltettem a blogomra.)
Örülök, hogy ízlett!