Nem akarok botrányokat okozni, de a csörögefánkban nincs rum, sem tejföl. Csak tojássárgája és liszt. A jó csörögefánk pillekönnyű, ropogós, és szinte érintésre törik, annyira könnyű, omlós a tésztája. A tetején pedig rengeteg a porcukor. Legalábbis nagymamám szerint. Én meg nem mernék vitatkozni vele, határozott asszony, még így 88 évesen is. Szóval én tőle tanultam ezt a receptet, illetve hát konkrét recept az nem volt, csak a nagyanyai útmutatás: “Annyi liszt kell bele, hogy jó legyen, meg 8 tojássárgája. ” Tehát a kiindulási pont az volt, hogy 8 tojássárgája, meg annyi liszt, amennyit felvesz. Csipet só, persze, el nem maradhat. Én most azért inkább mindent szépen lemértem, és próbálkoztam néhány fázisfotóval is az ikonikus forma megörökítése végett. Az apropó pedig a farsang, természetesen.
Azt pedig említettem már, hogy Csipi az idén farsangra szegedi víztoronynak öltözött, és ezt az ötletet teljesen egyedül találta ki? Emiatt kicsit büszke vagyok, de kicsit aggódom is egyben.
Az átszitált liszt közepébe mélyedést vájunk, ebbe tesszük a tojássárgákat, majd azokat egy kicsit elhabarjuk. Ezután apránként elkezdjük a lisztet összedolgozni a tojással, amíg sima, rugalmas, közepesen kemény tésztát kapunk. (a gyúrt tésztánál picit lágyabbat)
Lisztezett gyúródeszkán, liszttel meghintve nagyon vékonyra nyújtjuk (ez közel 1 mm-es vastagságot jelent, vagy nagymamám szavaival élve késpenge vastagságút), majd derelyevágóval hosszában és keresztben is felvágjuk, úgy, hogy elnyújtott rombusz alakokat kapjunk (nagyjából 10 cm hosszú, 5 cm széles). Ezek közepén kis, 3-4 cm-es bemetszést ejtünk. A rombusz egyik hosszú csücskét megfogjuk és átbuktatjuk a hosszanti bemetszésen, majd a tompább csúcsokat kicsit megigazítjuk, utána fordítjuk a lyukon.
Bő, forró olajban kisütjük. Egyszerre csak pár darab kerül az olajba, mert sütés közben nagyon megnő, és pár másodperc elég egy-egy oldaluknak, érdemes odafigyelni a sütésnél, könnyen megégnek a csücskök. Papírtörlőn leitatjuk, majd bőven megszórjuk porcukorral.
Húúú de guszták!!
Chriesi, örülök hogy tetszik! :)
Ezt eddig nem is ismertem. Ha kapok friss tojást, feltétlen kipróbálom.
Csipi járt már Szegeden?
Az első fotó már tegnap is felkeltette az érdeklődésemet, nagyon szép! Köszi, hogy megosztottad a titkos receptet ;)
Jenis, még nem járt, viszont a víztornyokat imádja. :) A környéken már az összes látványosabb darabot meglátogattuk, de most a szegedi az új kedvenc (a margitszigeti és a siófoki mellett)
Beatbull, köszönöm, hálás téma volt. :) Nincs mit, arra való a blog. ;) Már régóta terveztem egyébként, hogy a nagyim receptjeit ide is összegyűjtöm, csak lassan haladok vele. :)
És hogy lett a 8 tojássárgájából végül 10? :)
Alexandra, mivel a lisztből nem volt fix mennyiség, így 8 tojássárgája+ 20 dkg liszttel indultam, de annyi nem vette fel a lisztet, így adtam még hozzá tojássárgáját. :)
Engem is megfogott az első kép!:) Nagyon szeretem az ilyen recepteket, igazán így lehet főzni a legjobban “amennyit felvesz…”, de nehéz leírni, mert érezni kell!
Epercsók, nagyon örülök hogy tetszik! Igazad van, viszont aki még nem gyúrt ilyen tésztát, az nem tudja, mi a megfelelő állag. Nekem is párszor együtt kellett nagymamámmal csörögét készíteni, mire megtanultam. Szóval ilyen estben a mennyiség hasznos. :)
Kedves killervidra! A receptjeid jók, a fotóid gyönyörűek, a blogod igényes, inspiráló! Bántó szándék nélkül jegyezném meg, ha a “derejevágót” “derelyevágóra” javítod, a blogod még tetszetősebb lesz :)
Kedves Veni, köszönöm hogy szóltál, elírás volt, nem vettem észre, javítottam! :)
Szia! Ebből az adagból mennyi csöröge lesz? Mondjuk ha a tálat vesszük “mértékegységnek”, amin fotóztad ;) Kóstolónak mekkora adagot javasolnál? (2-3 főre)
Kedves Réka! A tálon látható mennyiség kb a negyede a teljes mennyiségnek. 2-3 főre ennek a felét érdemes készíteni, ennél kisebb adagot nyújtás után már nem lehet igazán formára szabni. Ha van tésztanyújtó gép, akkor lehet negyed adagot is készíteni, az szép egyenes csíkokat nyújt, szépen fel lehet vágni rombusz alakúra. :)
Nagyon köszönöm a gyors választ! Holnap megpróbálkozom vele! :)
Réka, szívesen! Remélem ízleni fog! :)
úgy örülök, hogy végre megismerhettem az igazi receptet. bár ahogy megláttam a 8 tojássárgáját, rögtön a saját családi örökségem jutott eszembe. nálunk nem készülhetett süti 3-nál több tojásból, mert valamiért az pazarlásnak számított. furcsa, hogy sose mertem ezt a “szabályt” még áthágni :)
KisCsetresz, tudom, sok a tojássárgája, de ettől lesz omlós a tészta igazán, a maradék tojásfehérje pedig kiváló pavlovához, habcsókhoz, parféhoz vagy gyümölcskenyérhez. Én egyébként 2 részletben a fagyasztóba tettem el, és egy későbbi süti projecthez majd felhasználom. :)
Ez a fánk gyerekkorom nagy kedvence, nagymamám készítette mindig, pontosan így ahogy írtad: se tejföl se rum. :)
Már szinte el is feledkeztem róla, olyan rég ettem ilyet, de most biztos, hogy megpróbálom elkészíteni itthon! Köszönet a receptért. :)
Rebeka, örülök hogy tetszik a recept! :) Nekem is ez az egyik legkedvesebb süteményem, gyerekkorom óta.:)
“Csak tojássárgája és liszt.” az én Nagymamám is ezt vallja :), köszi a pontos hozzávalókért, mert nálunk is hasonlóan történt a mértékegységek megadása: annyi liszt kell bele…
:) Igen, a nagymamák már csak ilyenek. :) Azért is mértem és írtam le mindent, mert nem mindenkinek van olyan szerencséje, hogy tud tőlük tanulni. Örülök hogy hasznosnak találod a receptet! :)
2012. február 20., hétfő