Ez tökéletesen jó:)). Valami ilyesmit már én is kevertem, az elmúlt három hétben viszont még bensőségesebb viszonyba kerültem a mogyoróvajjal :)))
Írok majd róla, mert amilyen utálattal néztem eddig a mogyoróvajas szendvicsre, most annyira megszerettem :))))

Hinnye, ezt biztos, hogy kipróbálom! :) Szerinted golden syruppal is jó juharszirup helyett? Ugyanis csak az van itthon. :)

A fiam kedvence hetek óta :-) Bár menet közben annyit finomítottunk rajta, hogy felesben joghurt kerül bele és egy kanál savanykás lekvár (pl ribizli) így olyan mint egy peanut butter jelly szendvics csak folyékony :-)

Mamma, csak nem a mogyoróvajas banános Elvis szendvicsről van szó? :))) Tényleg nagyon finom, nem is igazán turmix, inkább desszert. Annak is készítem legtöbbször. :)

Pixie Pie, örülök hogy tetszik! :) Persze, mehet a Golden syrup, de akár nádcukor is. A banán+mogyoróvaj adja meg úgyis az alapot. Bár az a diós íze a juharszirupnak… az nagyon jó hozzá! :)

Niki, ez remekül hangzik! :) Csipi sajnos most tiltólistára tette a joghurtot, meg minden savanykás dolgot, szóval mi most így állunk. :) De az apjával mi ki fogjuk próbálni ezt a lekváros joghurtos kombinációt! :)

Nem konkrétan arról, de majdnem :). Az Elvisben néha van bacon is, bár a sima mogyoróvajas-banános és az Elvis között elég keskeny a mesgye. Aztán vannak még finom kis árnyalatok, de majd inkább írok róla, mert szerintem van miről :))
Az viszont tény, hogy Elvisnek ez volt A szendvics, bacon, nem bacon, az már mindegy :)))
(Ja, amúgy a Niki által vázolt jellyt is tettek bele néha, szóval látszik, hogy itt egy elég komplex dologról van szó :)))

Mamma, én a baconoshöz sosem voltam elég bátor (bár a férjem imádja, ahogy az amerikai palacsintát is sült baconnel, juharsziruppal :) ), leragadtam a mogyoróvaj+banánnál. :) De tagadhatatlan, hogy a rajongója vagyok, szóval kíváncsian várom az Elvis szendvicses bejegyzésedet! :)))

Érdemes pedig kipróbálni, én tele voltam előítéletekkel, aztán ezek mind sutba dobódtak :))
Még nem tiszta, mit akarok írni, de az amerikai reggeliről és Elvisről külön biztos, mindkettő nagy és főleg érdekes téma – mármint nekem, aztán a szendvicsről valahol összemosódva lesz majd szó:) Más olvasni róla és más megtapasztalni, hogy ez alaptáplálék Amerikában :))

Mamma, meggyőztél. :) Az amerikai palacsinta ment baconnel, akkor ez is menni fog. :) Egyébként tegnap lapozgattam egy szakácskönyvet, abban ilyenek voltak, hogy bacon chips Coca-Cola habbal. Akkor jöttem rá, hogy inkább csak ahhoz nem vagyok elég bátor. :)
Tényleg nagyon várom az írásod. Bár az amerikai kultúra (vagy annak hiánya) nem taglóz le, de amit az étkezés kapcsán létrehoztak, az a stílus, az valami egészen egyedi, és nem akarom vitatni a minőségét, mert engem ennek ellenére meg tud fogni valahol. Nem pont az étel, hanem amit köré épült, de a kettő együtt jár. A kancsós kávés reggelizőik, a reggeli palacsintáik, ahogy a szendvicset előléptetik első számú étkezéssé (persze nem a gyorséttermekről beszélek, hanem a beülős, zenegépes kis helyi éttermekről), ahogy összeolvasztották és leegyszerűsítettek a kultúrákat, tudom, hogy nem a gasztronómia csúcsa, de van abban valami magával ragadó is. Legalábbis számomra. :)

Ó, igen, igen, ez pontosan így van, ahogy írod. Én sem tudnám jobban megfogalmazni, és pont ilyenekért megyünk Amerikába, ezért még néha szégyenkeztem is, de az érzés utolérhetetlen. Semmi flanc, csillag fényévekre :)), maga az egyszerű, földhözragadt valóság. Hamburger, szendvics, chili, sültkrumpli (meg még száz más), olvasztótégely és mindez egy helyen. Mondjuk egy hét után hiányzott kicsit a “normális” étel, de addig ez maga a kánaán :)))
Engedelmeddel idézni foglak, mert ennél szebben én sem írhattam volna le :))

:))) Kedves Mamma, megtisztelsz vele! :)
Néha ilyen is kell, és az egyszerűség néha kifejezetten jól tud esni! :)
Továbbá egy igazán jó hamburger szerintem igazi kulináris élmény tud lenni. :)