Nagyon érdekesen hangzik,rossz nem lehet!

:)))
Nem volt rossz valóban! :)))

Érdekes, még nem ettem ilyet.

Akkor ki kell próbálni! :)

No. Tényleg finom, üzenem a kétkedőknek. Illetve ez ízlés kérdése, de a végeredmény sokaknak bejön:)) Ezt a savanyúkáposztára, mint krémlevesre értem, én sem gondoltam addig, míg nem főztem.

Takaríthatóbb verzió :)))

Mamma, köszönöm, már kezdtem furának érezni magam. :)))
A takaríthatóbb verzióról jut eszembe, ma az apja vacsorára sima paradicsomos spagettit rendelt a krémleves második fele után (néha fura az ízlése :) ), és úgy döntött, hogy megtanítja csipit kanállal és villával feltekerni. Desszertes villával és teáskanállal persze, fő a méretarányosság. :)
Na az nem volt takarítható verzió. :)))) (de megtanulta a gyerek, pedig még csak 23 hónapos!!! :))) )

De jól hangzik, mi is kipróbáljuk!

Örülök hogy tetszik, remélem ízleni fog! :)

Nincs itt semmiféle kétely! Nagyon jól hangzik! Asszem, a saját tányéromba tennék egy pici tejfölt hozzá, aztán hadd szóljon :-))

Érdekes ötlet, még soha nem ettem ilyent, pedig az íze tényleg finom lehet- A tél hosszú, lehet kipróbálom majd .-)

Viki, örülök hogy tetszik! :)
De jó hogy mondtad a tejfölt!!!! Kimaradt a receptből, mert a fotózáshoz nem vettem elő. :) Csipi nem szereti levesekbe, úgyhogy én mostanában gyakran nem összefőzöm vele, csak kirakom az asztalra, és mindenki szed belőle, aki kér. Én például kértem, és igazad van, úgy az igazán jó! :) (bár az apja meg anélkül szerette jobban, kire ütött vajon a gyerek? :))) )

Ottis, valóban nagyon finom. És nem az a klasszikus krémleves, egy kicsit darabosra hagytam, így volt benne mit harapni a szalonnán kívül is. Nekünk nagyon bejött! :)

Ha már itt tartunk én a miénkbe(mert lesz a héten az biztos) teszek majd egy kanál pirospaprikát is :))

Jenis, örülök hogy tetszik! :)
Remélem ízleni fog majd! :)