A szavak most kicsit szűkre lesznek szabva, és a képek sem lesznek túl változatosak, de most úgy alakult, hogy a hétvégén hirtelenjében elég sok fotó készült. (és nem is csak azért fényképeztem le mindent, mert a fiúk enyhén kapatosan (mármint az öcsém, apu és Férj. Nem Ponty, dehogy!) mindenképpen deríteni akartak a szülinapi ajándékba kapott derítővel. Pedig elvileg az én szülinapomat ünnepeltük, és nem az övékét…)
Csevapot késztettem már sokszor, de így még sosem. Most Ági tradicionális receptje alapján álltam neki, nem bántam meg, tökéletes.
A lilahagyma mellé meg nem biztos, hogy annyira autentikusan készült, de nagyon nagyon finom lett.
A húst megtisztítom, a nagyobb kötőszövetes lemezeket levágom róla, majd felkockázom. A tarja véletlenül került bele, volt egy kisebb kavarodás a hétvégén, és mire idáig jutottunk, meglepve tapasztaltam, hogy a csevapnak szánt adag húsban van egy jó darab tarja is. Amiért ennyit írok róla, annak csak az az oka, hogy nagyon jót tett a csevap ízének és a zsírosabb hús az állagának is. Szóval ezt a szokást megtartom. Tehát a felkockázott húst megszórom a szódabikarbónával, összeforgatom, és a hűtőbe teszem. Másnap kétszer átdarálom, majd összegyúrom a sóval, borssal, és 4-5 centi hosszú, hüvelykujjnyi vastag rudakat gyúrok belőle.
A megtisztított lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony karikákra vágom, összeforgatom a cukorral, ecettel, sóval és állni hagyom. Bő félóra múlva szűrőbe teszem és hagyom lecsöpögni, ha kell, ki is nyomkodom.
A csevapot grillrácson faszénparázs fölött megsütöm.
Lilahagyma, házi paprikakrém és friss kenyér volt mellé.
Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánom, hogy legyen még sok ilyen szép napod (és blogod!!!! : )
Peel, köszönöm! :D ( a dallamot meg hozzáképzeltem :) )
2010. szeptember 13., hétfő