Csipetke és a kenyérpuding

Igen, most pedig Tamás fiunk aktuális kedvenc eledele következik. Amit a forrongó sütő ellenére a 40°C fokos kánikulában is napi rendszerességgel kellet letennem az asztalra minden vacsora után (vagyis inkább helyett), ami képes volt kiütni a palacsintát és a tejbegrízt is a nyeregből. (bár a cím félrevezető, ő maga nem fog szerepelni a továbbiakban a bejegyzésben)

Kell hozzá először is kenyér. Nem kell friss, a szikkadt a legjobb. Nem kell puccos, sokmagvas csoda, a rendes oldszkúl félbarna tökéletesen megfelel. Sőt. (kis ujjongás: végre találtam rendes kenyeret (le is szoktam hamar a házi sütésről). Nem flancos pékségben, hanem a legközelebbi ABCben, Újfehértón sütik, olyan régimódi kenyérgyári, pont, mint 25 évvel ezelőtt.Szerintem (meg a fiuk szerint is) isteni)

Kell hozzá még lekvár. Itt sem kötelező a zseléfix nélküli, vagy csak a házi, mint a legtöbb lekváros sütinél (bár most nem fogok hazudni: én abból készítem), szóval akármilyen finom lekvár megfelel.

Aztán kell még tej, esetleg tejszín, tojás, egy kevés cukor és vaj, és ennyi. Meg persze egy sütő.

És most ellent kell mondanom Hofinak: az angolok mégsem (teljesen) bolondok.

• 1 kis (15×20 cm) sütőtál
• 20 dkg kenyér (szikkadt, félbarna)
• 25 dkg lekvár, tetszőleges ízben (szerintem málnából vagy sárgabarackból a legfinomabb)
• 4 dl tej
• 1 dl tejszín
• 4 tojás
• 2 púpos ek nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 3 dkg vaj
• nádcukor a tetejére (elhagyható)

A kenyeret felszeletelem, a héját levágom és nagyobb négyzeteket vágok belőle. Kivajazott sütőtálba rakok belőle egy réteget, lehetőleg hézagmentesen. Erre rákenem a lekvárt. Ismét egy réteg kenyér, szintén hézagmentesen lerakva. (nekem ennyi kenyér kellett, de ha hiányzik néhány négyzetcentiméteren az anyag, pótoljuk ki bátran)

A tejet, tejszínt, tojásokat alaposan elhabarom a cukrokkal, legyen egynemű a rántottafoltok nem guszták a pudingban. A keveréket a kenyérre öntöm, úgy hogy mindenhova jusson. A tetejére forgácsolom a maradék vajat és megszórom kevés cukorral (annak a reményében, hogy ez a sütés során majd karamellizálódni fog).

Előmelegített sütőben 200°C fokon (gázsütő) 35-40 percig sül, amíg a teteje aranyszínűvé nem válik.

Langyosan szeletelem.

Ha pedig valaki mégsem hitte volna el, amit az elején írtam, és csak a mini miatt olvasta volna végig a bejegyzést, annak legyen itt néhány fénykép mégiscsak. (főleg hogy a Ponty oldal már megint nem működik, így oda a továbbiakban nem tudok képeket feltölteni)

Hát a képek alapján látszik, hogy miniatűr mostani kedvenc hobbija a 15-20 számmal nagyobb cipőkben való flangálás, ezzel úgy jól el is volt egész nap az egyéb tevékenységein kívül -egészen máig.

A mai nap felfedezése pedig, taadaaaam: a gombolyag! Ezzel körülbelül egy órán át játszott egyedül(!) és csendben(!).

És akkor most mennyiben különbözik egy kiscicától?

 

Címkék: babának, édes

11 hozzászólás a bejegyzéshez: Csipetke és a kenyérpuding

Szólj hozzá