VKF! XXVIII.- Tokaji aszús, mazsolás zöldségkrémleves, kuszkuszos bárányhús gombócokkal (esetleg szőlővel)

Trinity a 28. VKF! témájának a szüretet, szőlőt és a bort választotta. Szabolcsi lány lévén a  szüret sajnos nem az én világom, legfeljebb, ha almáról van szó. De a bor meg a szőlő az igen kedves a számomra.

Szóval először azt gondoltam, milyen egyszerű, hiszen én úgyis  -kis túlzással- többet főzök borral, mint anélkül. Aztán meg rájöttem, hogy pont ezért nehéz. A bor ugyan kiváló kiegészítő, remek másodhegedűs az ételeimben, szép kerekké teszi a fogásokat, de nem ő a főszereplő, pedig most ez lenne a cél.

A borkrémlevesben, abban igen, de most még nincsen karácsony. És ennél a pontnál aztán jól el is akadtam.

Sokkal később (ma) pedig arra jutottam, hogy az a biztos, ha mindenből van benne egy kicsi. Szőlő is, bor is, mazsola is.

Meg bárány, mert szerintem az remekül illik ehhez a hármashoz. Szerintem szőlővel együtt volt igazán nagyszerű, de konzervatívabb családtagok kedvéért (nocsak, lenne nálunk ilyen?) a szőlő belőle el is hagyható…

2-4 adag (nekünk 2, de szigorúan előételként szerepeltetve 4)

A leveshez:

2 szálzeller, 1 nagyobb répa (15 dkg), 1 vöröshagyma (5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 marék  mazsola (5-7 dkg), 2 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 10 dkg báránycsont (vagy több, de nekem csak ennyi volt), 1 liter nem túl erős csirkealaplé, 3 szál kakukkfű, 2 csipet sáfrány, 2 ek olívaolaj, só

A gombóchoz:

10 dkg sovány bárány színhús, 2 tojás, 2 dkg kuszkusz, 2 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ág kakukkfű, só, bors

Levesbetétként még:

2 marék nagy szemű szőlő (elhagyható)

A gombócot állítom össze először, mert annak pihennie kell. A bárány húsát ledarálom (vagy késsel apróra vágom) és kevés olívaolajon a nagyon apróra vágott hagymával megsütöm. Az utolsó egy percben mellé kerül az apróra vágott fokhagyma is. Ha ez kész, még egyszer ledarálom/megvágom, hogy biztosan egészen finom legyen a massza. Megy hozzá a kuszkusz és a tojások, a kakukkfű lecsipkedett levelei, némi só és bors.  Jó alaposan összekeverem (nagyon lágy masszának kell lennie) és félreteszem pihenni legalább egy órára (amíg a leves elkészül).

A leveshez az olívaolajon barnára pirítom a csontokat, ezt követően hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát, répát, zellert és az egészben hagyott fokhagymát is. Az egészet még pirítom néhány percig, hozzáadom a sáfrányt, majd felöntöm a borral. Azzal beforralom, és ha már alig maradt alatta folyadék, felöntöm az alaplével. Megy hozzá a jól megmosott mazsola és az egészben hagyott kakukkfű ág.

Körülbelül egy-másfél órán át főztem, fedő alatt, hogy a csont átadja az ízét a levesnek. Ezután kihalászom a csontot és a kakukkfű szárát, majd a levest botmixerrel pürésítem.

A főzési idő vége felé lobogó  sós vízben kifőzöm a gombócokat, melyeket két teáskanál segítségével formázok a bárányhúsos masszából.

A levest a gombócokkal és felezett, kimagozott, hámozott szőlőszemekkel tálalom.

Megjegyzés: A mazsola mennyisége lehet több is, ha valaki szereti az édeskésebb ízeket, de lehet kevesebb is, ha valaki szereti a konzervatívabb családtagokat.

Címkék: aszalt gyümölcs, juh-bárány-birka, leves, sárgarépa, szőlő, zeller

2 hozzászólás a bejegyzéshez: VKF! XXVIII.- Tokaji aszús, mazsolás zöldségkrémleves, kuszkuszos bárányhús gombócokkal (esetleg szőlővel)

Szólj hozzá