Fehérboros zsályás sült csirke

Kicsit hezitáltam a kép kiválasztásánál, de aztán úgy döntöttem, hogy sült csirkét már mindenki látott, önmagában nem túl dekoratív, akárhonnan fotózzuk, itt meg legalább a díszlet gyönyörű. Arról nem is beszélve, hogy a fotózást igen hamar terminálta a fent látható bájos zavarkeltő elem a fotómodell meglovasításával, szóval az ételről konkrétan túl sok kép nem készült. Egyébként mindezt azok után tette, hogy előtte bevágott egy fél mellét, körtével, és lapátolt mellé néhány evőkanálnyi zsírt is a csirke alól, tehát elvileg éhes nem lehetett, szóval csak arra tudok gondolni, hogy ízlett neki…

Végtelenül egyszerű recept, a fűszernövénykert leszüretelése táján még épp aktuális, azt meg még az elején elmondom, hogy a sütési idő tanyasi kapirgálósra vonatkozik, gyári csirkének elég nagyjából háromnegyed óra 180°C fokon. A sok zsírtól nem kell megijedni, a csirke alatt fog maradni, nem benne lesz. Ha szeretjük a pecsenyezsíros kenyeret (szeretjük), akkor ez arra ideális lesz, szóval kidobni sem kell a végén.

• 3-4 főre
• 1 melle és 4 combja
• 1 nagy marék zsályalevél (15-20 db)
• 1 közepes fej fokhagyma
• 30-40 dkg kacsazsír
• 2 dl fehérbor
• só

A fokhagymákat megtisztítom, kés pengéjével meglapítom és a sütőtál aljára szórom a zsályalevelekkel együtt. Ráfektetem a besózott csirkedarabokat (combokat egészben, a mellét a csontnál hosszában középen kettévágva), minél szorosabban legyenek a tálban, annál kevesebb zsírt kell majd használni hozzá.

Felöntöm a borral és a húsra kenem a zsírt. Nagyjából annyi kell, ami majd elolvadva harmadáig ellepi a csirkedarabokat.

Előmelegített sütőben 2,5-3 óra 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés), akkor jó, amikor a hús már kezd leomlani a csontokról, a bőr pedig szép piros. Sütés közben óránként érdemes megforgatni, az utolsó 20-30 percben pedig locsolgatni a zsírjával.

Hideg és meleg sültnek is kivló.

Címkék: babának, csirke

4 hozzászólás a bejegyzéshez: Fehérboros zsályás sült csirke

Szólj hozzá