Ó, hát igen, a címben van némi él. Nincs itt szó semmiféle eget rengető újragondolásról, csak épp nem a hagyományos módon készítem. Viszont újabban szokás (vagy divat) mindenfélére ráaggatni az újragondolt jelzőt, ami egy mikronnyit is eltér egy már létező recepttől. És ez engem szomorúsággal tölt el. Az újragondolás a (csúcs)gasztronómiában ugyanis szerintem nagyon szép és jó dolog, számtalan nagyszerű étel született már belőle, de könyörgöm, miért kell lejáratni ezt a fogalmat (is)? Ami kiverte nálam a biztosítékot, azaz az utolsó csepp, az egy “újragondolt” almás pite volt apu valamelyik főzős újságában. Az “újragondolás” abból állt, hogy a tészta került felülre, az alma meg alulra. Azaz a szerző feltalálta a spanyolviaszt, és a világ elé tárta a Tarte Tatint…
Na jó, mára kidühöngtem magam, úgy látszik, ez egy ilyen nap.
Szóval akkor vissza a lényegi részhez: ez a bundáskenyér nem bő olajban sül és vicces a formája. Ez a nagy újdonság. Csipi imádta leharapni a bundáskenyér emberkék fejét, a lakásban pedig nem lett átható olajszag (és nem azért, mert vajjal készült), szóval teljes volt a siker. A maradék kenyeret meg megszárítom majd házi zsemlemorzsának.
A mennyiségek megadása nem túl konkrét, de hát ez a bundáskenyér receptnél szerintem bocsánatos bűn. Szóval a tojásokat elhabartam a tejjel és némi sóval. A vékonyra szelt kenyér héját levágtam és nagyobb sütikiszúróval formákat vágtam ki belőle.
A kenyeret beáztattam a tojásos keverékbe, itt csak arra kell figyelni, hogy kellőképpen tocsogósra ázzon a kenyér és mindkét oldala felől áztassuk be.
A teflon palacsintasütőt felhevítettem, kevés (1-2 evőkanálnyi) olajat vagy vajat tettem bele, majd a mérsékeltnél kicsit nagyobb lángon a lecsöpögtetett kenyereket aranyszínűre sütöttem mindkét oldalukon.
Papírtörlőre szedtem ami elkészült, bár igazából nem sok zsiradék csöpögött ki belőlük.
Hol a túróba’ kezdjem :)… szóval hiányoztak már ezek a fülszövegek is, meg a receptek is, ennél még több mondanivalóm is lenne, de majd sorjában.
Az újragondolással mélyen egyetértek, nem csak EZ a kifejezés hígult fel annyi minden más mellett. Az újragondolt is számomra az, amire már szinte rá sem lehet ismerni, de a lényeg megbújik belül. Hirtelen ennyi:)
Ez olyan, mint egy pirítós. Mondjuk egy újragondolt pirítós :D:D:D
Hát ez szerintem remek!
Teljesen igazad van ezzel az újragondolással. Nem tudom egyébként, miből állna megnevezni az ötletadót, amikor valaki variál egy recepten. Attól még az “újragondolt” az övé marad. Legyen vele boldog.
De szerintem az is egy vicc, hogy már atól sajátnak lehet nevezni egy receptet, hogy mondjuk nem 1 hanem 2 kanál sót rak bele valaki…
Mamma, örülök ha hiányoztam! :)))
Igen én is így gondolom, annyi mindent használnak már nem a megfelelő kontextusban. Ráadásul néha (egyre gyakrabban) az is a baj, hogy hamarabb gondolja újra valaki az adott ételt, mielőtt a még régit egyáltalán el tudná készíteni… (na ezt most olyan öreg mamókás háborgásnak érzem, szóval inkább abbahagyom)
Én kompromisszumos bundáskenyérnek neveztem el, de az újragondolt pirítós sem rossz. :) (bár nem merném Férj előtt így hívni, mert újabban ideges lesz az “újragondolt” kifejezéstől :D )
Makka, örülök hogy tetszik! :)
Értem, mire gondolsz. Én sem tudom, hogy miért olyan borzasztó dolog egy-egy ételnél elismerni, ha nem az adott ember fejéből pattant ki.
hmm, már délután is láttam, akkor ebéd után kb, most megint, és persze most marhára megkívántam… fél 11-kor este.:) én is a fejeket harapnám le, naná:)
:)))
Hihetetlen, hogy mennyire rá lehet kattanni az olyan komplex és kifinomult kajákra mint a bundáskenyér. :)
Kár, hogy nem találkoztam korábban ezzel a nagyon furfangos újítással, a kisfiam, úgy 5 éve nagyon élvezte volna harapdálni a kis tojásos kenyérfejeket:-D
Az én újragondolt receptjeim azok, amikre amikor újra gondolok, akkor megfőzöm:-DDD
Jól néz ki és nagyon ötletes, mint az összes étel, amit alkotsz.
:)))
Ezt a definícióját még nem hallottam az újragondolásnak, de nagyon tetszik! :)
És köszi! :)
Gyermeki lelkem miatt azt hiszem képes leszek ilyen figurás bundáskenyeret készíteni magamnak… :) De nem fogom bevallani…
És persze mert nem olajban, hanem vajban sül!
Eddig is egyértelmű volt, hogy kreatív vagy! :)))
:)))
Hát én is ilyet sütöttem magamnak is, nemcsak a gyereknek. Az a két perc extra munka megérte. :)
(és igen, nekem is gyermeki a lelkem :))
2010. szeptember 5., vasárnap