Ha a gyerek nem eszik rendesen...
És akkor most szeretnék egy pici segítséget kérni a nálam tapasztaltabb anyukáktól.
Tamás fiam (közismertebb nevén Ponty Úr) most már több hete azt játssza, hogy nem hajlandó enni húst, de szinte semmilyen más fehérjét sem. A keksz, pékárú, tejberizs, tejbegríz, rizottó, palacsinta, tészta az megy, minden mennyiségben (sőt, talán túl nagy mennyiségben is), de zöldség, gyümölcs, fehérje (hús, sajt, ricotta, amit eddig evett, mert túrót vagy más savanyított tejterméket nem hajlandó megenni) az szinte semmi. Eddig a rizzsel vagy tésztával keverve megette még a paradicsomot, zöldborsót, spenótot, magában vagy húslevesben sütve-főve a krumplit, répát, de újabban ezeket is kipiszkálja az ételből. A húst azt már elég régóta csak darálva, fasírt/kebab/húsgolyó formájában ette, így is csak minimális mennyiségben, de újabban már erről is leszokott. Nagy ritkán lecsúszik egy omlett, jó estben, de ennél többet nem sikerült elérni.
Aztán a másik jelentős változás, hogy úgy egy hete nem eszik meg semmit, ami nem édes. Ez Férj szerint akkor kezdődött, amikor ellopta a 7Up-os flakonomat játszás céljából, de kiitta belőle azt a maradék három cseppet az aljáról, majd visítva próbált meg minél több édes lét kinyerni belőle. Szerintem ez azért talán túlzás, de tény és való, hogy akkor kezdődött, és minden természettudományos műveltségünk ellenére hajlamosak vagyunk mindketten a boszorkányüldözésre és a paranoiára, ha a saját gyerekünkről van szó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy azóta csak édes dolgokat hajlandó enni. Pedig az ő ételeit fruktózzal készítettem, kivéve a kekszet, abban méz van, vagyis glükóz, és mostanában abból sokat eszik, és az valóban kedvezőtlenül hat a szénhidrátháztartásra (gondolom a vér inzulin és glükóz szintjéről való fejtegetés túl sokat itt most nem adna a témához, plusz jól elterelné a figyelmet e bejegyzés lényegéről). Mert igen, kekszet azt adok neki, mert amikor nem hajlandó megenni semmit, de éhes és visít, akkor megsajnálom, és vagy főzök/sütök valami szénhidrátban gazdag, fogára való dolgot, vagy kap kekszet. Ennyi. Nem jó stratégia, tudom, de kicsit már el vagyok keseredve.
Az egyetlen tanács, amit eddig kaptam, az az, hogy éheztessük ki, és utána majd mindent megeszik. Nos, talán nem kell bővebben kifejtenem, hogy miért nem szimpatikus nekem annyira ez az ötlet.
Amiért most már elkezdtem komolyan aggódni, az az hogy szemmel láthatóan tokát és hatalmas pocakot eresztett, fel van puffadva, és hogy ez most optikai csalódás e egy túlaggódó anyuka részéről, vagy tényleg így van, de mintha lesoványodtak volna a karjai, lábai.
Egyébként a kedve jó, sokat nevet és focizik, folyamatosan fogzik, szóval nem tűnik súlyos betegnek.
Valami ötlet, tanács? Nálatok történt már hasonló? Mit adtatok ilyenkor enni a gyereknek? És mi lett végül a megoldás?
Először is Tamás tökjól néz ki ezeken a képeken! (Melyiken nem? Anna pusz! ;-)
Látom, vannak szúnyogok, bőven a környéken! :-)
Sógornőm ugyanezzel a problémával küzd, a kisfia épp egy hónap múlva lesz kétéves. Szóval KisLőrinc már hónapok óta játssza a nemevőset a szüleivel, pontosabban eleinte csak húst nem akart enni, aztán egy idő után a kekszeken kívül már szinte semmit sem. Volt olyan, hogy a nagymami 3-4 féle ételt kínált neki, és egyik sem kellett. Doktornéni azt mondta, hogy a legtöbb gyereknél előfordulnak ilyen időszakok, majd elmúlik. És hogy amíg a gyerek nem kezd el rohamosan fogyni, nincs baj.
No, ez nem volt nagy segíség, de legalább tudod, hogy nem vagy egyedül! ;-)
(és mi is pusziljuk Annát! :) )
Melinda, az a baj, hogy Béla támogatja az "éheztessük ki" elméletet, na én emiatt aggódom. Meg igazából húst már nagyon régen nem eszik, a darált húsos izékből is csak 3-4 falat megy le. A sajt se kell, max a ricotta meg az omlett. De tészta, rizs korlátlan mennyiségben. Ahhoz képest, hogy egy éves koráig imádta a húst...
Ja 7Up. Azt nem a kölök itta, hanem én. Már jó 15 éve nem láttam, szóval vettem egyet, csak a nosztalgia miatt. (hát persze! :) )Tamás csak szeret játszani a színes flakonokkal, így amikor kiürült és kérte, odaadtuk neki. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy leszerelte a kupakot és nyalogatja az üveg száját... Áááá, biztos nincsenek benne függőséget okozó anyagok, biztos...
A nem aggódással meg mindig is voltak gondjaim.
SpeckoHU, ez tényleg apukás hozzászólás volt. :)
Már nem sütök neki több kekszet, a kizárólag kekszes korszak csak 1 hétig tartott. Előtte is rosszul evett, illetve inkább csak nagyon válogatós volt, de nem voltak problémák az édességgel, eddig csak a fehérje volt kevés. A pocakosságra igazából vasárnap döbbentünk rá (nekünk eddig nem nagyon tűnt fel így, hogy minden nap látjuk a gyereket), turisták mondták, hogy milyen kis pocakos a gyerek, amikor ott rohangált előttük.
Igazából Tamás annyira válogat, hogy nagyon nehéz etetni, ez így van, amióta elkezdtük a hozzátáplálást. Ha valami nem tetszik neki, azt kiköpi, kiöklendezi, (kihányja) és képes egész nap nem enni semmit, ha nincs a fogára való. (egy napnál tovább nem bírtam nem megetetni) A legnagyobb baj pedig az, hogy anyu szerint én pont ilyen voltam, és napokig képes voltam koplalni, ha nem volt a kaja a fogamra való. Szóval kicsit meg vagyok lőve, azért nem akarnám éheztetni a gyereket.
Nálunk a húsfélék ugyan mindig mentek, de az igaz, 7up-ot se vettem még soha...
Ha nagyon aggódsz:állítsd mérlegre a gyereket, mérd le minden körfogatát és figyeld a tendenciát.
Lehet, hogy csak a meleg miatt eszik rosszul. Most nálunk is kb fél paradicsom és két falat sajt Dani reggelije, vacsorára a múltkor csak fél joghurtot evett...
Én egyelőre nem aggódnék.
Nálunk nem a gyerek diktál, hogy mikor mit főzzünk.
Vannak időszakok, amikor csak inkább egyik fajta ételt eszi (fiam van amikor csak zöldséget szeret).
Ha úgy érzed hogy pocakos (bár ez gyereknél teljesen máshogy működik mint egy felnőttnél), akkor miért sütsz neki még több kekszet?
Lelkes követője vagyok a konyhádnak. És mi tagadás, gyakran irigykedve is ülök itt a gép előtt, amikor azt írod, hogy fiad milyen rajongással fogadott egy-egy ételt. Többet ki is próbáltam, ezúton is köszönöm az ötleteket. Bizonyára nem vigasztal, ha azt mondom, hogy nálunk sokkal-sokkal-sokkal rosszabb a helyzet,ezért is bújom a gasztro blogokat. 15 hónaposan a fiam egyik napról a másikra úgy döntött, hogy teljesen leválasztja magát, ekkor már csak az esti összebújás volt meg. Most két és fél éves lesz, azóta sokszor az az érzésem, levegővel él. A levesekből csak a levet, azt sem válogatás nélkül, köret témakörben csak a hasábburgonya jöhet szóba (krumpli semmi más formában), semmilyen főzeléket nem hajlandó megkóstolni, még a "minden gyerek kedvence", spagetti vagy más tészta sem jön be. Még hosszasan sorolhatnám, hogy mit nem eszik meg, de kár lenne. Egy éve 12 kg körül van a súlya. A háziorvosunk türelemre és kitartásra int. Januárban elvittem egy másik gyerekorvoshoz, ö vérvételre akarta küldeni. De amikor bővebben elmondtam neki a helyzetet, azt mondta, hogy ez a gyerek nem beteg, csak kedélyállapot kérdése, hogy mit eszik vagy mit nem. Én is próbálkoztam mindennel, ö bizonyult eddig erősebbnek. A kiéheztetés sem jött be, de a szívem szakadt meg közben.Ja, és ami az egészséges életmódot illeti: mostanában szalonnát és tepertőt enne folyton. Mondanom sem kell, hogy nem nekem jutott eszembe, elé tenni ilyesmit. Szóval, neked is csak azt tudom tanácsolni, hogy tarts ki, csak tengernyi türelemmel orvosolható ez a helyzet!
Én sem anyuka, sem apuka nem vagyok, de egy lelkes olvasó, és lelkes gyerekekkel foglalkozó:) Szerintem sincs nagy gond, vannak ilyen időszakok minden gyereknél, viszont az anyai megérzések mindig a legfontosabbak, hallgass magadra! Ha tényleg úgy érzed, hogy a pici puffad, és csak a pocak nő (én itt éreztem a hozzászólás szükségességét) lehet, hogy érdemes lesz elvinni megnézetni, nem-e lisztérzékeny véletlenül, de alapvetően én sem gondolnám nagy baj jelenlétét:)
Elméleti síkon jó evő gyerekeim voltak úgy két éves korukig, azután jött a válogatás. Ennek mondjuk a közétkeztetés és az éhség gátat szabott :). De a szünetekeben megy az izmozás: ami lecsúszik az oviban, az otthon szóba se jöhet. Ma például egy sóskamártáson izmoztunk délben, ami "nem olyan, mint eddig" és " túl édes".
Szerintem amíg ez nem több éves tendencia, addig nem kell vele foglalkozni. Nálunk a kicsi pl. télen hónapokig sós vajas kiflit evett vacsorára, semmi mást, hiába próbáltam a napközbeni ovis kaját kicsit felturbózni minőségi cuccokkal vacsorára.
És a gyerekek annyira rá tudnak érezni a szülők görcsére...
Ami esetleg bejöhet: ember-állatarcú szendvicsek, más formában feladott kaja: pl. csipegetnivaló reszelt sajt - érdekes módon reszelve rengeteget megesznek, szeletben a felét sem. Vagy sokféléből nagyon kevés, és kilesni, mi fogy a tálcáról, csak úgy játék közben. Vagy: cseresznye és meggymagköpő verseny...:DDMaguktól ki nem mennének cseresznyét enni...
Egyébként ha a kekszben van teljes kiőrlésű cucc, tej, tejszín, vaj, vagy a muffinban pl. ugyanez, azért az nem az ördögtől való...
Egyik (szintén orvos :)) barátnőmnek nagyon rosszul evő volt a gyereke, ráadásul nem is dundi, hanem kifejezetten sovány. Úgy háromévesen két hétig hülyítették a tükörtojással, az apja arról mesélt neki, állandóan ezt tárgyalták, nahát, az milyen lehet - merthogy húst se evett, meg tojást se, csak a túró rudi játszott meg a kakaó...Két hét után eljött a nagy esemény, hogy tükörtojást sütöttek, és a gyerek teljesen remegett, hogy mikor kaphatja már meg...Egyébként most 180 felett van, okos mint a nap és szuper sportoló...
És még annyi bölcsességet, hogy anyukám szokta mondani, hogy az ember mindig visszakapja az élettől ;), és látod azért csak felnőttél egészségesen...
Én már feladtam, eszik, amikor éhes... Ha nagynám csokin élne, de persze nem hagyom. Ennyi. Majd elmúlik.
Én is anyuka vagyok, 3 éves lesz a kisfiam, és Ponty Úrnál sokkal kevesebb dolgot szeret enni. A tésztákat szereti, teljes kiőrlésű gabonát mindennap eszik, rizsből barnát. Krumplit semmilyen formában, ezen kívül zöldség és gyümölcs sztrájk van egy ideje. Nyers zöldség még soha nem bírt lecsúszni a torkán. Minden nap kínálgatom a gyümölcsökkel és én őelőtte nyomom be a napi gyümölcsadagomat, hogy lássa, néhanapján elfogad minimális mennyiséget. Amint láttam, a gyerektársaság jó motiváló: a kis barátaitól szokta megkívánni az almát :-) A zöldséget úgy szoktam belecsempészni az ételébe, hogy leturmixolom (tésztához reszelve, levest, főzeléket is így sűrítek, így valamennyi biztosan jut a pocakba) és így boldogan eszi. Ebből gondolom, hogy az ízével semmi baja, csak ránézésre nem tetszik neki. (Ne úgy értsd, hogy pépeset eszik, csak az étel egy része turmixolt, a többi szilárd) A húsevést lehet helyettesíteni úgy, ahogy a vegák szokták. Peti szereti a húst, de szoktam húsmentes napokon hüvelyes-gabona párosítást főzni, úgy tudom, ez is biztosítja a szükséges aminosavbevitelt. Tudom nem sokat segítettem, de így legalább tudod, hogy Ponty Úr nem is olyan nehéz eset... Egyébként meg ha nem kerítesz nagy feneket az evés-nem evés témának, hamar elmúlik ez a korszak. Kekszmánia nálunk is megy, de abból is teljes gabonás, zabpelyhes, fruktózos, aszalt gyümölccsel (Petinek semmi pocakja nincs). Hidd el, rendben lesz minden, csak türelem! A pocakosodás is korszakos: egyszer nőnek, máskor híznak. Nem?
Üdv: Judit
U.i.: nagyon jó a blogod!
Egyébként vashiányt érdemes lenne nézetni.
Én is kétségbe voltam esve, de aztán többek között egy orvos megnyugtatásával belenyugodtam, hogy ez a gyerek vitamin nélkül fog felnőni.
A tied meg egy ideig fehérje nélkül. Valószinűleg most nincs szüksége rá, és azért nem kéri.
Nagy melegben meg az is normális ha nem eszik.
Egyszóval, csak azt tudom mondani, hogy egészséges gyerek, egészséges anyával nem hal éhen, csak ne rontsátok el, hogy az evés legyen a fő veszekedési téma.
Viszont nem volt 6 féle kinálás sem, mindig volt olyan, amit szeretett (elvileg) meg más is, és kész.
Most egyelőre mi is arra jutottunk, hogy nincs több keksz, semmi édes, kaja csak rendes időben, nincs nasi az étkezések között csak azért mert megsajnálom, hogy éhes. Persze azt főzöm, amit (elvileg) szeret, ahogy eddig is, aztán majd meglátjuk.
Húst egyáltalán csak 3 hete nem eszik, szóval a laborleletei miatt még nem aggódom, de természetesen ha ez huzamosabb ideig így marad, akkor lesz nála is egy kisebb kivizsgálás. Ez orvos szülők mellett sajnos elkerülhetetlen. :)
Encs, a puffadást azt úgy értettem, hogy furán hízik (azaz pocakra és tokára), de nem levegősödik a hasa, a széklete rendben. Inkább talán csak azért pocakos, mert hihetetlen mennyiségeket képes enni abból, ami a fogára való (azaz keksz, tejbegríz, tészta). De a lisztérzékenység már nekem is eszembe jutott. (meg még annyi minden más is, nagyrészt irracionális dolgok)
Tünde, örülök ha segíthettem néhány recepttel és kitartás! Az enyém a téli zöldségeket ette, csak most ez a tavaszi kínálat nem jön be neki. Azt még nem is írtam, hogy most kezdődik nálunk a hisztikorszak, amikor ívbe hajlítva magát vergődik a földön, ha nem kap meg valamit, amit akar (kekszet). A türelmen még dolgozom :)
Piszke, az a tükörtojásos módszer nagyon jó, azt megpróbáljuk, meg a sokféle és a reszelős dolgot is! A meggymagköpködős- emberarcú szendvicset meg megjegyeztem, szerintem hasznát kell majd vennem ha elég nagy lesz hozzá a gyerekem (abban valahogy nem bízom, hogy kevésbé lesz válogatós...) :)
Ági, az enyém még a csokit sem szereti...
Judit, először is köszi, örülök hogy tetszik a blog. :)
Másodszor meg hát kitartás Neked is. Nyersen semmi nem megy nálunk sem. (az előbb köpködte rám az áfonyát) A turmixolt tésztaszósz az nálunk is megvan, meg a krémleves az megy (illetve ment még néhány hete). A gabona+ hüvelyes az tényleg teljes értékű fehérjét ad, én is ezen a vonalon (is) gondolkodom a továbbiakban. Keksz az a zabpelyhes mézes babakekszem, de akkor is, abban túl sok az egyszerű szénhidrát.
Zsuzsi, azért a szénhidrátmentes diétáért én odáig lennék! Remélem hogy 20 hónapos korára Tamás is emellett dönt, ez jobban hangzik mint a mostani. :)
Ottis, azért abban is van sok igazság amit mondasz. Az étkezési szokásink változtatásával párhuzamosan én is megpróbálok kevesebbet stresszelni azon, hogy eszik e. És hogy mit.
Dalit, a vitaminok miatt én kicsit aggódom, arra még ki kell találnom valamit. Veszekedés az nincs, csak én agyalok rajta, hogy mit kellene változtatnom, de szerencsére írtatok jó pár klassz ötletet! :)
Ha kezdődik a dackorszak, akkor különösen fontos, hogy ne engedd játszmát csinálni az étkezésből. Próbáld szemrebbenés nélkül tudomásul venni az aktuális szokásait, aztán utána bújhatod a könyveket-netet megoldásokért, trükkökért :-)
és arra, hogy az ember visszakapja, én is csak bólogatni tudok :-)
A hisztit egyébként olyan viccesen csinálja, hogy általában hangosan röhögünk a műsoron, (igaz, most már az etetések alatt én kicsit kínomban is), lehet hogy ez nem az optimális módszer, de így elég hamar abbahagyja.
A bólogatók meg csatlakozhatnak az édesanyámhoz. :)
Vesta, esküszöm alig várom! Egy húst mértékkel fogyasztó férj mellé most egy ideiglenesen vega gyerek... Nekem, aki szívem szerint a húst is hússal enném.
Kinga, tényleg jó hallani, hogy nem az én gyerekem az egyetlen, és ami a lényeg, hogy felnőhetnek egészségesen minimális táplálék mellett is. :)
Erősnek erős, egészséges is, csak szerintem én bíztam el magam, hogy a hozzátáplálás kezdeti (elég komoly) nehézségei után olyan jó étvágya lett. Persze akkor is válogatott nagyon, de amit szeretett, abból jól evett, és ment a sült/főtt zöldség, a sajt, a hús darálva, szóval egész jól álltunk eddig. Na de majd meglátjuk mi lesz. Most kaptam néhány jó ötletet, meglátjuk hogy boldogulunk. Plusz ma a vöröslencsés fasírtból is szépen evett, úgy tűnik az ilyesmit még kedveli.
( és persze köszi! :) )
Mivel elsőgyerekből van, legtermészetesebb, hogy aggódsz. (Ha 3. lenne, vállrándítással lépnél tovább... :) De azért ennyi bíztatás után már egy kicsit hátha könnyebb lesz túlélni ezt az időszakot.
Nálunk Poci az, aki minimális tápanyagból létezik szinte születése óta, és a három közül ő a legerősebb, aki szinte sosem beteg.
(És amit nem eszik meg, nyugodtan átküldheted hozzánk fénypostával, fantasztikus dolgokat készítesz!!!) :)
Szerintem meg a gyerekek érzik, hogy mire van szükségük, szóval jelzi majd, ha szüksége lesz a húsra!
Lehet, hogy a te világodba nem fér bele, de ilyen is van: http://www.napfenyes.hu/taplalkozas/
A linkkel kapcsolatban pedig tudom, hogy van ilyen, de én inkább az arany középutakat kedvelem. :)
.....de inkàbb itt a Fuszeres Eszter sztorija,a posztot nem talàltam,de a lènyeg,hogy az "o kisfia vagy egy èvig nem evett olivaolajos spagettin ès mèg pàr dolgon kìvul semmi màst,na "ok aztàn èheztettèk ,kipròbàltak mindenfèle trukkot,de egy ido utàn csak azt adtàk neki ,amit kèrt,mìgnem a kissràc egyszer csak elkezdett màst is enni.
Köszi, ez jólesett! :)
Szerintem ránk is ez a sors vár. :)
C vitamint már régóta kap a gyerek, mivel nem hajlandó gyümölcsöt, nyers zöldséget enni. :) Cukros üdítőket, teát soha nem is kapott. Cukrot is csak elvétve.
A szülők is szednek C vitamint, bár mi kiegyensúlyozottan táplálkozunk, nem lenne rá szükségünk, szóval inkább csak megszokásból és szolidaritásból a kisdeddel. :)
Egyébként most úgy állunk, hogy az apai szigor hatására, plusz mivel kekszet nem kap, elkezdett normális ételt enni. Ehhez kellett az, hogy az apja etesse egymás 3-4 alkalommal, azóta velem sem szórakozik. (nekem simán képes volt éhségsztrájkolni, ha nem adtam neki kekszet) A hússal meg az a helyzet, hogy kedden egy grillezésen benyomott egy fél csirkemellet, magában, köret nélkül, és visított, ha abbahagytuk a lapátolást. Bár itthon azóta sem eszik húst.
Kezdem azt gondolni, hogy ez az egész cirkusz a dackorszak manifesztációja, és a nem-evéssel akar engem manipulálni (egyébként sikeresen). Nekem most úgy tűnik 3 nap (viszonylag) objektív megfigyelés után, hogy kiborítja a kicsit az, hogy az apját hol látja, hol nem (többnyire nem), és nem tudja benne felfedezni a rendszert, hogy mikor tűnik el. Most már abban a korban van, hogy kezdi felfedezni az összefüggéseket, igényli (igényelné) az állandóságot. Lehet, hogy az egész csak azért van, mert az apját akarja, de nem kapja meg.
http://www.fuszereslelek.hu/2010/06/ropogos-karfiol.html
Akkor már csak azt kell kivárnom, hogy elég nagy legyen a közös főzéshez! :)
A lènyeg,hogy be kell avatni,nem feltètlenul fozni,csak egyutt csinàlni valamit....èn "muszàjbòl" tettem,mert nem tàgìtott mellolem a konyhàban sem ,ìgy "fontos" feladatokkal bìztam meg.
Kozben eszembe jutott mèg egy blogger anyuka('IB) tortènete.Meseolvasàskor elokerult a rozmàr,mint ùj àllat,mire Potty megkèrdezte:"Anya,az olyan,mint a rozmaring?"
Na,talàn nemsokàra jon egy "egyuttfozos"-poszt.
P.s: kulon gratulàlnèk a "finom" vàlaszaidhoz(ùgy àltalàban),.....kìvàlò moderàtor lehetnèl(azaz vagy).Jò èjt
És köszönöm! :)
Nagyon klassz a blogod, szeretnék gratulálni a kreatív ötleteidhez, több receptet is biztosan kipróbálok majd.
KISFIADDAL KAPCSOLATBAN: bár nem vagyok anyuka, csak egy 20éves egyetemista, az általad leírt tünetekről magamra ismertem. 10 éve lisztérzékeny vagyok, hasonló tüneteim voltak kiskoromban: vékonyka, gyenge végtagok, puffadt has. Én nem értek egyet azokkal a hozzászólásokkal, hogy nincs gond, a gyerek el tudja dönteni, mi jó neki... Lisztérzékenységemet évekig nem diagnosztizálták, tünetek voltak rendesen,(előbbiek mellett pl. fáradékonyság, immunrendszer gyengesége, emiatt folytonos hörgős megbetegedések) ennek ellenére imádtam a tésztát, kenyeret, minden mennyiségben ettem a szénhidrátot, pedig pont erre vagyok érzékeny...a zöldségektől pedig hányingerem volt, gyümölcsöket sem ettem, tejterméket sem igazán. Én a világért sem szeretnélek ijesztgetni, a képeken látszik, h semmi komolyabb baja nem lehet az aranyos kisfiadnak, de szerintem érdemes egy lisztérzékenységi vizsgálatot elvégeztetni. Semmi extra, egy egyszerű vérvétel ki tudja mutatni a szervezetben az ellenanyagot lisztérzékenység esetén. A háziorvos gasztroenterológiára kiírja a gyerkőcöt, ott egy kis vérvétel és ennyi. Én azt mondom, megéri, ha negatív a vizsgálat, az ember megnyugodhat, ha meg a kisfiú lisztérzékeny, megfelelő diétával teljesen egészséges életet élhet, én ma teljesen egészséges vagyok és válogatás nélkül mindent zöldséget-gyümölcsöt-tejterméket megeszek, mióta kezeljük az érzékenységemet.
Lisztérzékenység egyéb, de nem kötelező tünetei (pl nálam sem volt ilyen): hasmenés, hányás
Nálam gyakori, de nem túl erős gyomorfájás viszont jellemző volt.
Szóval én azt mondom, liszt-és tejérzékenységi vizsgálatot érdemes lehet csináltatni, ha továbbra is fennáll a probléma.
Még egyszer gratuláció a kreatív bloghoz!
Köszönöm a tanácsokat, a gyerkőc problémái azóta megoldódtak, nálunk csak a cukor (glükóz) volt a gond szerencsére. Amióta azt nem kap, meg édességet is csak elvétve és azt is csak fruktózzal, sokkal jobban eszik (illetve hát úgy, mint előtte :) ). Tudom hogy ez kézenfekvő, de én is beleestem a tipikus szülői csapdába. :) Szerencsére elmúlt a puffadás is, ráadásul egy hete rászokott az almára is, NYERSEN! :)))
A lisztérzékenységgel kapcsolatban köszönöm a tanácsokat, szerencsére nálunk egyelőre nem ilyen a helyzet, de a férjem gasztroenterológus, én pedig diabetológus-endokrinológus, szóval az orvosi része menni fog. :)
Remélem hogy a betegségeid egyensúlyban vannak, tudom hogy ez csak mérsékelten jó hír, de mindkettő elég jól kezelhető a mai tudásunkkal és gyógyszerekkel.
Örülök hogy rátaláltál a blogomra, remélem a Gurun kívül találsz más szimpatikus receptet is. Bár kifejezetten cukor és lisztmentes receptjeim nincsenek, de akad egy pár, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak is. :)