Miért van az, hogy Ponty füle ÁLLANDÓAN földes (igen, földes. Újabban kint kertészkedik...), a legalaposabb tisztítási procedúrák ellenére?
Hogyan képes eltörni egyetlen mozdulattal az elvileg törhetetlen műanyag bögréjét is? (és miért ilyen drágák ezek a gyerekeknek készült ronda műanyag étkészletek?)
Hogyan képes megszerezni és el(r)ejteni a lakás legmagasabb pontjain lévő tárgyakat (különösen, ha értékes porcelánok), növényeket (főleg ha nem ehetőek)?
Hogyan képes egyetlen ricottás bucit teljesen egyenletes vastagságban széleszteni 100 négyzetméteren?
Miért érez ellenállhatatlan kényszert arra, hogy megrágott élelmiszer(eke)t ragasszon a hajába?
Hogyan képes számunkra eddig ismeretlen alkalmazásokat és programokat futtatni a számítógépen? (Igen, tudom hogy az új generációnak már kisujjában van a számítástechnika, na de 15 hónaposan?)
Hogyan tud már most is jobb ÉS bal lábbal is korrektül focizni, mikor az apjának egyik lábbal sem megy?
Miért izgalmasabb egy kavics vagy egy vízzel félig teli pillepalack akármilyen Fisher-Price játéknál?
Miért van az, hogy taknyos nóziájának a megtörlésére egyetlen alkalmas helynek a vállamat találja, a zsebkendőtől viszont minden körülmények között visít?
Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen pici baba egyfolytában jön, megy, mozog (Ponty tényleg képtelen megállni, akár egyetlen percre is), sohasem fárad el, miközben három-négy felnőtt simán kidől mellőle, és mindezt elenyésző mennyiségű alvás mellett teszi?
Miért tesz sajtos tallért a DVD íróba?
Miért akkora tragédia a ruha és a pelenka viselése, és miért sokkal jobb pucéron szaladgálni a lakásban még akkora hidegben is, amikor én legszívesebben ki sem bújnék a pokróc alól? (és hogyan képes egy 15 hónapos teljesen egyedül levetkőzni meztelenre, amely folyamat természetesen magába foglalja a pelenka önálló lefejtését is)
Aztán még hosszasan sorolhatnám, de inkább megyek és kihasználom Ponty délutáni alvása alatt támadt szabadidőmet, hogy valami olyasmit főzzek ismét, ami a kis herc(z)eg kényes ízlésének megfelel.
Tényleg szép...
Ja és nem győtöm kisöpörni a kutyólat, mert mindig telehordja homokkal.
Van még sok ilyen, de ez egy gasztroblog, ráadásul nem én vagyoka szerző szóval inkább olvasok. :D
Én egyébként egyáltalán nem bánom, ha más is ír ide mindenfélét, akár kommentekben,a gasztroblog meg manapság már elég tág fogalom, annyi minden belefér, szóval csak nyugodtan! :)
A mi Pontyunk rendkívül mozgékony és kreatív gyerek, azt nem írom, hogy sajnos, mert az elevenségét öröm látni, csak mi fáradunk el nagyon hamar. :))))
Szerencsére még nagyobb kárt ő sem tett magában, mert eddig nem nyílt rá alkalma. :)
Igazából én is írok mindenfélét a receptek elé, de sok kimondottan vegyes blog is létezik.
Egyébként szerintem mi örülünk a "szómenésednek"! :)
Talán enyhítene a szómenésemen mások blogjaiban ;)
Moha, én nem bánom ezt a barkácsklubbot, igazából füleltem bőszen. Csak sajnos a mi kiságyunk egy lapos léces, színes valami, amit örültünk, hogy egyszer összeraktunk, de nem mernénk hozzányúlni még egyszer, hátha örökre szétesik.
Meg azt hiszem, Ponty is meg van elégedve azzal a helyzettel, hogy az első 3-4 órás alvási ciklusa után már köztünk alszik. :)
Bocs,átmentünk barkácsrovatba:)
Előszöris köszönöm szépen a segítséget!
Tegnap bementem a bútorboltba és előrelátóan vittem a kiságy azon oldalát, ahol a kivehető rácsok vannak. Anyukámék ismerik a boltvezetőt, így már vártak.
Két erős férfi (a bolt alkalmazottai) alig bírta kivenni a rácsokat. Megmérték és kiderült, hogy fél centivel hosszabbak, mint kellene. Azonnal adtak 2 új szabvány méretű rácsot, így a probléma megoldódott.
Várom a(z építő) kritikákat!