Doctor Pepper labdája engem is eltalált, tőlem Sajtkukac Niki szerette volna megtudni, hogy mi az a szöveg és kép, amire már nem vagyok olyan büszke, mint anno és melyek lennének a mostani kedvenceim.
A legrondább kép elég egyértelmű, három “nyertes” is van, holtversenyben, a legelső képeim közül. Mentségemre szolgáljon, az elején még a fotózásról szinte semmit nem tudtam. (nem mintha mostanra jelentősen megváltozott volna a helyzet…) Egy narancssárga paca, ami pangasius filé lenne sütőtök pürével, egy gyömbéres körtés pite csokis krémmel, aminél a szembeötlő hasonlatosságokat nem részletezném, végül egy almás pite, zavaros koncepcióban.
A kedvenc kép egy elég érzékeny pont, mivel én úgy érzem, fényképezés terén a bűn rondáktól bő egy év alatt eljutottam a szerethetően esetlenekig, de azt, hogy szép, nem igazán mondanám egyikre sem. Ezért hát Férjet hívtam segítségül én is, és az általa választott epres-spárgás képeket neveztem ki a legjobban sikerült példányoknak. Néhány darab közülük.
Végül meg az én kedvencem, ami nem a legszebb kép, de én nagyon szeretem.
A szöveg az egészen más kérdés. Mivel én ezt a blogot naplóként vezetem, ezért a furcsa, néhol zavaros történetek, a látszólag értelmetlen utalások, a csak számunkra vicces poénok még most is mindennaposak a bevezető szövegekben. Engem az anonimitás teljesen felbátorít, és gyakran élek vissza az olvasóim türelmével, tudom, ezért nem győzök elégszer elnézést kérni azoktól, akik csak a receptekért olvas(ná)nak. De szörnyű ember vagyok, így ezen a szokásomon változtatni nem fogok. Szóval a szövegek közül nincsenek kedvenceim, és valahol mindegyik lehetne vérciki is, ha kicsit kivesézném. De nem fogom. :)
Akiknek az első csetlései-botlásai meg engem érdekelnének, azok Ági, Vesta és Cserke!
Látványos a fejlődés :) Én nagyon kedvelem a családi vonatkozásait is a bejegyzéseidnek (a receptjeid mellett) :)
:-):-) ezekre a kezdeti képekre egyáltalán nem is emlékeztem… zseniális a pangasius paca!:):) köszi a választ!!
Lúdanyó! Örülök neki, ha tetszik, de szerintem sok embernek már Ponty-mérgezése lehet tőlem! ;)
Doki! Az az első képem volt… Már legalább két napja volt internetünk, olvastam Millie blogját is (a többi gasztroblogról azt sem tudtam, hogy létezik), és voltam olyan botor, hogy elkezdtem írni a magamét. Emlékszem még a pánikra, amikor megtudtam, hogy van az a gasztro.blog.hu, amire Millie stikában felrakott, és hogy nem kizárt, hogy ezt ezentúl mások is olvasni fogják. Meg arra, amikor először megláttam a többiek képeit, és realizálódott bennem, hogy ezt valahogy így kellene…
Na, aztán meg milyen szépen megküzdöttem a félelmeimmel! :)
Most nagyon el vagyok úszva, de sort kerítek rá és köszi:)
És sem Ponty-sem másmilyen mérgezésem nincs, úgyhogy csak bátran:)
Szia!
Nemrég olvasom a blogodat, de engem elsősorban -na nem mintha rosszak lennének a receptjeid – a felvezető szövegek fogtak meg benne. Enélkül nem is lenne ugyanaz.
adamkoe
Köszi, igyekszem én is válaszolni, csak most igazán nagy nálam a hajtás!
Szerintem a blogod úgy ahogy van, fényképestől, írásostól és receptestől együtt szuper!
Adamkoe! Köszi! Ezt örömmel olvastam! :) (azért a receptek is jók, de tényleg! :) )
Cserke, Vesta, csak nyugodtan, válaszoltok majd, ha ráértek! Akár karácsony után! :) Annak meg külön örülök, ha tetszik a blog. Pontyostól, szövegestől, mindenestől! :)
Fényképezés terén tényleg nagyon sokat tanultál…A receptek és a köréjük szőtt sztorik pedig mind nagyon jók, a poénok humorosak..Szóval jó ez így, épp ahogy van!!
Köszönöm Trinity, nagyon kedves vagy! :)
2009. december 16., szerda