Kicsit sok a restanciám, nézzétek el nekem. Ma volt ugyanis Ponty Úr keresztelője.
Igen, leöntötték a hajszálakkal ezidáig csak gyéren borított buksiját némi szenteltvízzel, csatlakozott a nyájhoz és a keresztségeben a Tamás nevet kapta. Azt leszámítva, hogy némiképp meglepte őt a minden előzmény nélküli locsolás ténye, igazán hősiesen viselte az eseményeket. Sőt, igazából nagyon tetszett neki mind a templom, mind a tiszteletes, a tiszteletes bajsza, meg a nagy, fekete susogós ruhája is. A zsoltároktól meg aztán végképp odáig volt, ilyen sok ember még sosem énekelt neki egyszerre! Hatalmas esemény ez egy ilyen kicsi embernek! Egy szó, mint száz, jó volt, szép volt, megható volt.
De nem ez volt a feladat, ez most csak úgy kikívánkozott belőlem, játékon kívül.
Lúdanyó és Vesta tudakolta meg tőlem, mi is a 161. oldalon található 5. mondat abban a könyvben, amit épp olvasok. Lúdanyó kiegészítette a kérdést még azzal, hogy áruljam el a hozzám éppen legközelebb eső könyv hasonló paramétereit is.
Amit én most olvasok, az Férj két kedvenc könyve. Cserébe azért, mert ő ezt megelőzően olvasta el az én két kedvenc könyvemet. Persze, hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindez kedvem ellenére való. Az első könyv Umberto Eco Baudolinoja.
“Ácsi, teveled külön van beszédem…Szóval, harminc év után tessék szépen megölelni egymást, és hálát adni Istennek, a mindenségeteket!”
A történelmi hűség és a fantazmagória keveredik ismét Eco regényében, ezúttal Rőtszakállú Frigyes korába és udvarába tekinthetünk be a csavaros eszű és mindig tettre kész főhősünk, Baudolino jóvoltából, és annak élvezetes tolmácsolásásban.
A másik Zsoldos Pétertől a Távoli tűz. Mivel ezt nemrég kezdtem olvasni, erről nem sokat tudok írni, a 161. oldal fejleményei számomra is ismeretlenek voltak ezidáig.
“”Numda intett neki, hogy rakja a földre, majd tekintetével követte a szolgát, míg el nem tűnt.”
És a hozzám legközelebb eső könyv pedig Philip K. Dick Valisa. Mivel most hozta vissza az öcsém, és én meg lusta voltam elpakolni, ezért itt hevert előttem az asztalon.
“Nem-mondta Fat, de nem részletezte.”
Horselover Fat lavírozása az őrület határán igazán szórakoztató olvasmány volt, a téma komolysága ellenére. Kicsit más, mint a többi Philip K. Dick könyv, talán ezért szeretem.
És a kérdést passzolnám tovább Áginak, Trinitynek, és Millienek!
Amint hazajöttünk, megírom ezt is. Köszi, hogy gondoltál rám.
Köszönöm, hogy ennyi tennivaló között még erre is tudtál válaszolni! Nem tudom, hogy mit kell ilyen szép esemény alkalmából kívánni :) Jó lesz egészség, boldogság, hosszú élet? Ezt kívánom nektek!
Én is hasonló jókat kívánok a kicsinek, mint Lúdanyó!!!
Igyekszem megválaszolni a könyv-kérdést, kicsit késésben vagyok számos dologgal, de nem feledem! A megértésed köszönöm előre is!!
Egyébként ez a Zsoldos Péter könyv rendkívül ismerős…Lehetséges, hogy jó 10 éve olvastam? Arra emlékszem, hogy kb. 10.000 évvel napjaink előtti időkbe visz vissza…Nem arról a könyvéről van szó?
P. K. Dick nálunk is nagy kedvenc, jó tőle szerintem a Kamera által homályosan és a Kizökkent idő is….
Ági, szívesen! :)
Lúdanyó, Trinity, köszönöm, szerintem jó lesz, átadom az illetékesnek! :D
Trinity! Maga a könyv nem egy mai darab, szóval lehet, hogy ezt olvastad. De ez nem a 10000 évvel ezelőtti történet, mai korban játszódik, csak egy másik bolygón, ahol bronzkori körülmények vannak. :)
Én Philp K. Dicktől leginkább ezt a könyvét szeretem, de a többi sem rossz! ;)
Kísérje apró életét Áldás és Békesség!
jókaja
kinek fia Tamás
Kedves Jókaja, köszönjük! :)
2009. augusztus 17., hétfő