Az első...
És akkor itt most nem lesz semmiféle recept, mert ez a poszt csak a határtalan, és elvakult anyai büszkeségem miatt született.
Meg azért, mert ránézni is gyönyörűség!
És a megoldást pedig a szomszéd kertjéből, a fogyasztása előtt kettő perccel szüretelt, mézédes őszibarack jelentette, amiből Ponty Úr gond nélkül bekebelezett egy felet, természetesen püré formájában.
Hiába, na, ez a gyerek már most is egy igazi kis ínyenc! :)))
8 hozzászólás
archívum — új hozzászólást már nem lehet írni