Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.
Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.
Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.
A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.
A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.
A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.
A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)
A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.
A muffin műfaj nálunk abszolút kedvenc a gyereknél, mivel egyfelől a tésztáját gyerekjáték elkészíteni (és ez itt most szó szerint értendő), másfelől az egyenként csomagolt mini sütemények mindig bejönnek a hat év alatti korosztálynál (sokszor még ezen életkor felett is) A muffint szokás lenézni, hiszen a tésztája egyszerű, általában az ízek sem túl bonyolultak, az állagról nem is beszélve, és sok tészta másnapra már száraz és élvezhetetlen lesz. De ez azért nem teljesen igaz. Egyfelől a muffin kapszlikban bármilyen tészta kisüthető, én többnyire egyensúlytészta alapú mini tortákat sütök, de a brownie, gyümölcskenyér, édes kelt tészta vagy piskóta is remek ebben a formában, másfelől még a hagyományosnak számító olajos-kevés tojásos tészta is lehet finom, például ha gyümölcs püré is kerül bele, így az nem szárad ki másnapra sem. Az ízesítésnél pedig bátran szabadon engedhetjük a képzeletünket, a garam masalától az earl grey teáig bármi felhasználható, tehát a variációk száma szinte végtelen. A fűszerek, friss gyümölcsök, aszalt vagy lioflizált gyümölcsök, olajos magvak, csokoládé szintén számtalan változatra ad lehetőséget, de kísérletezhetünk a lisztekkel, gabonapelyhekkel is. A következő recept például egy hagyományos muffin tésztán alapuló darab, ami a pürésített datolyától marad puha, ezen kívül pedig kávé, csokoládé és fahéj gazdagítja a tésztát. Ez a kicsi fiam aktuális kedvence (természetesen miatta koffeinmentes kávéval készül), akár magában, akár vaníliás vagy tejcsokis krémmel megkenve.
A datolyát a tojásokkal, olajjal, joghurttal, kávéval, fahéjjal és cukorral turmixgépbe vagy késes aprítóba tesszük, és addig mixeljük, amíg sima, habos masszát kapunk. Hozzáadjuk a diót és durvára tört csokit, ezzel is átpörgetjük, de csak annyi ideig, hogy durvára aprítsa a csokit és a diót a gép.
A lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, zabpehellyel, majd a tojásos masszához forgatjuk
Papírkapszlikkal bélelt muffin sütőbe vagy szilkon formákba osztjuk szét a masszát, úgy, hogy a kapszlikat 2/3 részig töltse meg a tészta. (egy fagylaltoskanál ideális lehet az adagoláshoz)
Előmelegített sütőben 180 C fokon 20 percig sütjük, vagy amíg tűpróbánál a tészta már nem ragad a tűre.
Rácsra szedve hűtjük ki.
Megjegyzés: édes krémsajttal megkenve nagyon finom, ehhez 200 gr Philadelphia típusú krémsajtot keverjünk ki 2-3 evőkanálnyi nádcukorral és kevés őrölt vaníliával. A tejcsokis krémhez 200 gr krémsajthoz kikeverünk 5 dkg megolvasztott és kissé kihűtött tejcsokit 2 ek nádcukrral és egy púpos tk holland kakaóval, majd kihűtjük, és ha kissé megdermed, megkenjük vele a muffinokat.
Van jobb a répatortánál, méghozzá a céklatorta. Pár éve talán még furán néztünk, ha zöldségek kerültek a desszertekbe, de szerencsére mára már többé-kevésbé kezdenek megszűnni az előítéletek, és a répa meg sütőtok torták mellé csatakoztak a csicsókás, paszternákos, cukkinis és céklás sütik. Hogy miért jó a zöldség a süteménybe? Mert a zöldségek nagyon puhává és szaftossá teszik a tésztát, anélkül, hogy eláztatnák, hiszen a cékla, répa vagy paszternák kevésbé leveses, mint például az alma vagy a körte. Arról nem is beszélve, hogy a zöldséget nem evő gyerekek ilyen formában talán még a céklát is megeszik. Nekem személy szerint a céklás a kedvencem, egyébként is nagyon szeretjük a céklát családilag, de ebben a süteményben különösen jól működik. Bár egy kevés kakaópor került a tésztába, azért ez nem egy csokis süti, inkább karácsony illatú, a mézeskalács fűszerektől, és szerintem a cékla ezzekkel talán még jobban passzol, mint a csokival. Még egy dolog van, ami nagyon jót tett s ütinek: sült céklából készült. A tészta így igazán könnyű lett, és bár egyáltalán nem száraz, nem is az a nedves, tömör darab, továbbá a kissé karamellás ízűre sült cékla még finomabbá teszi az összahatást. Van benne mazsola, dió, és mézes mascarpone krém a hab a tortán, de szerintem már így is eleget reklámoztam, szóval lehet sejteni, hogy új kedvenc süteményünk született.
A sült céklát durvára reszelem. A tojást elhabarom, majd beleszitálom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, kakaóport, mézeskalács fűszerkeveréket, hozzáadom a cukrot, olajat, reszelt céklát, a durvára vágott diót (ezt előtte egy picit meg is lehet pirítani, így még finomabb lesz) és mazsolát, zabpelyhet, joghurtot, jól átkeverem és sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntöm.
Előmelegített sütőben 170 C fokon 50 percig sütöm, vagy amíg tűpróbánál a tészta már nem ragad a belszúrt pálcikára.
Rácsra borítva hűtöm ki.
A mascarponet habosra keverem a mézzel és finomra reszelt narancshéjjal, majd a kihűlt torta tetejére kenem.
még több zöldség a süteményekben:
étcsokoládés céklatorta fehér csoki krémmel
A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )
A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.
Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.
A zöldalmát meghámozom, magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.
A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.
A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.
Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.
A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.
Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.
Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.
Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.
Két recept Zizi VKF! kiírására, aminek a témája a sütőtökös vega ételek. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Bár a kiírásban a vega kitételt könnyű úgy teljesíteni, ha desszertekkel készülünk, de korábban már írtam egy posztot, ahol főétel és saláta is készült ezeknek a kritériumoknak megfelelően. Aztán meg ez a két tétel itt annyira finom, és épp mostanában készítettem őket, így hát az utolsó előtti pillanatban gyorsan nevezem ezeket a VKF! aktuális fordulójára.
Tehát először a gofri. Tulajdonképpen az elmúlt három hétben minden szombat reggel ezt reggeliztük, erősen addiktív és nem csak a mellé adott juharszirup miatt. Nagyon finom, könnyű tészta, őrölt vagy durvára aprított dióval és zabpehellyel, így a felhasznált tetemes mennyiségű vaj ellenére is hihetünk benne, hogy egészséges. Bár gofrisütő kell hozzá, ez kétségtelen.
A fagylalt szintén géppel készült, itt azonban kézi erővel és türelmes kavargatással fagylaltgép nélkül is megoldhatjuk az elkészítést, ha a masszát nagyobb műanyag dobozba töltjük, mélyhűtőbe tesszük és óránként-félóránként villával vagy habverővel alaposan átkavarjuk, amíg ki nem fagy. A fagyi egyébként a tejszínes krémsajt és a sütőtök tökéletes párosára épül, amit a mellé adott ropogós mandulás tallérok remekül kiegészítenek.
Végül pár szó a sütőtökről. A fagyihoz úritököt használtam, aminek a húsa igen alacsony víztartalmú, így sütés után egy parázs, szinte száraz, főtt krumpli állagú sült tököt kaptam, vagyis elég sok vizet kellett felhasználnom a fagylalt alapjához. Ha valaki szeretné elkészíteni a fagyit, akkor a felhasznált víz mennyiségét mindenképpen igazítsa a sült tök nedvességtartalmához, tehát a vizet érdemes apránként adagolni mindaddig, amíg egy sűrű palacsinta tészta állagú masszát kapunk.
A felkockázott sütőtököt a vajban kis lángon, fedő alatt puhára párolom. Villával vagy habverővel összetöröm, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, a zabpelyhet, diót, cukrot, tojásokat, fűszereket, majd alaposan kikeverem. Ha a tészta túl sűrű lenne (ami a felhasznált sütőtöktől is függ), akkor kevés tejjel lehet lazítani rajta.
A masszát 10 percig pihentetem, közben előmelegítem a gofrisütőt, majd kisütöm benne adagonként a tésztát.
Tálalás előtt porcukorral is meg lehet szórni, de juharsziruppal meglocsolva is nagyon finom.
A fagylalthoz a sült tököt a vízzel, cukorral, vaníliás cukorral, krémsajttal turmixgéppel simára turmixolom. A masszát hűtőszekrényben kihűtöm, majd fagylaltgépben kifagyasztom. (Ha kevésbé száraz húsú tököt használunk, lehet kevesebb vízzel és több sült tökkel készíteni a masszát.)
A tallérokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrom, majd a lágy masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, mert sütés közben kissé szét fognak terülni.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10-12 percig sütőm a tallérokat, amíg aranyszínűek nem lesznek. A sütőlapon hűtöm ki, melegen még lágy, de ha kihűlt, megszilárdul.
Jól záródó dobozban sokáig ropogós marad.
A 44. VKF! témájának A’la Carte Kriszti a készételekkel, előregyártott, adalékanyagokkal feljavított élelmiszerekkel való leszámolást tűzte ki, és ez a téma hozzám különösen közel áll. Bár némi csúszással, de két pályaművet is hoznék, egy házi müzliszeletet a Smitten kitchenről, és néhány kencét, na meg egy összefoglalást arról, ami ebben a műfajban eddig a blogon szerepelt.
A müzliszelet receptje nekem nagyon bevált, bár kellett némi igazítás, mivel kukoricasziruppal továbbra sem gyakran találkozom a helyi boltok kínálatában. Hidegen szépen szeletelhető, és akár egyenként csomagolható is, így minden uzsonnás dobozba belefér egy-egy szelet belőle.
Ami pedig az eddigi házi gyártású, késztermékeket helyettesítő recepteket illeti:
-Fehérbabos aszalt paradicsomos és füstölt lazacos, citromos, kapris krémsajtos kence
-Kecskesajtos diós sült céklakrém
-Aszalt paradicsomos kapris kence
-Aszalt paradicsomos csicseriborsó krém
-Kacsamájkrém aszalt vörösáfonyával
-Májkrém házilag csirkemájból vagy kacsamájból
-Paradicsomos olajbogyós mártogatós
-Aszalt sárgabarackos kacsamájkrém
felvágott helyett:
-Pulykamellsonka helyett: hideg pulykasült (házi szendvicskenyérrel, majonézzel) egyszer
és még egyszer
Aztán persze akadnak itt még kekszek, vaníliás jégkrém házilag gyorsan és egyszerűen, földimogyoróvaj és mandulavaj, valamint a retro gyűjteményben számos gyermekkori kedvenc, például a Túró Rudi, krémtúró, karamellás tej vagy a Kapucíner szelet, Szamba szelet és a Lottó szelet házi kivitelezésű, jóval egészségesebb változata.
Végül a müzliszelet receptje:
Az aszalt gyümölcsöket, olajos magokat durvára vágjuk (vagy ízlés szerinti méretűre aprítjuk), majd a száraz hozzávalókat összekeverjük. Hozzáadjuk a mézet, vizet, olajat, mogyoróvajat és alaposan összegyúrjuk.
Sütőpapírral kibélejük a formát, a masszát egyenletesen belenyomkodjuk. Alaposan le kell nyomkodni, hogy nem maradjon morzsás, levegős.
Előmelegített sütőben 160 C fokon 40 percig sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés). Rácsra emelve hűtjük ki, hidegen éles késsel szeletehető.
Kérem senki ne kapjon sokkot az aktivitásom láttán, mert nem lesz ez mindig így, sőt, holnaptól ismét egy hosszabb hallgatás következik. Igazából átgondoltam, hogy mikor és hogyan tudom majd írni a blogot, és rá kellett jönnöm, hogy vagy most, vagy… nos, nagyon hosszú ideig nem. (Aztán ki tudja, remélem rám cáfolnak az elkövetkező napok)
Tehát a cheesecake hatalmas családi kedvenc, és egy ideje már gondolkodom a pohárkrémesítésén is, egyfelől a könnyebb tárolhatóság, egyszeri kisebb adagok készítése, másfelől a krém lazítása miatt. A nagy probléma pedig a házi kekszmorzsa alap volt. Mert szerettem volna egyszerűbben, sietősebben elkészíteni ezt is. Sajnos nálunk jó minőségű natúr zabpelyhes kekszet kapni komoly utánajárást igényel, így a házilagos megoldás fix pont volt, viszont nem nagyon akaródzott nekiállni megsütni a kekszet, majd azután meg összetörni. Így végül megszületett ez a granola készítéshez hasonló serpenyős megoldás, ami egy finom, laza morzsát eredményez, ami ha tortához nem is (vagy legalábbis még azt nem próbáltam), de pohárkrémhez ideális.
A krém tejszínhabbal lazított krémsajt, a tetején málna, vagy áfonya, hát azt kell hogy mondjam, jobb, mint az eredeti.
A vajat felolvasztom serpenyőben, majd hozzákeverem a zabpelyhet, lisztet, cukrot, és mérsékelt lángon, időnként megkevergetve aranyszínűre pirítom. A morzsa ezzel kész is, kihűtöm.
A tejszínből kemény habot verek, a krémsajtot habverővel habosra keverem a nádcukorral és a citrom finomra reszelt héjával együtt, majd hozzáforgatom óvatosan a tejszínhabot.
Poharakban szétosztom a morzsa 3/4 részét, majd erre kanalazom a krémet, a tetejét megszórom a martadék morzsával és gyümölccsel díszítem.
Tálalásig hűtőbe kerül.
Vagyis ilyen lenne a zabfalatok, ha igazán finom lenne. (majdnem. Plusz mogyoró.)
Nagyon, nagyon gyors, nagyon, nagyon ropogós. Meg finom.
A szódabikarbónától. Nem állítom, hogy az első spontán kísérlet tökéletes lett, kicsit ott megszaladt a szódabikarbóna, és én például nem is bírtam belőle enni (tanulság: soha ne álljunk neki kekszet sütni kávé előtt, legalábbis ne próbáljunk meg improvizálni), de Férj elpusztította, és egyben megoldódtak a gyomorsav túltengési problémai is. Ez a recept természetesen már a továbbfejlesztett és azóta többszörösen letesztelt változat, ez tényleg nagyon jó lett, szerintem is, sőt, a dolgok jelenlegi állása szerint a család ezt napi rendszerességgel bírná enni. (és a lelkesedésem jelenlegi állása szerint pedig egy ideig fogja is)
A liszteket, zabpelyhet, szódabikarbónát és sütőport alaposan elkeverjük, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. (a cukor mennyiségét meg lehet emelni benne 8, vagy akár 10 dkg-ra egyéni ízléstől függően, nálunk ez részben a gyerek számára készült uzsonnára, így csak visszafogottan édes, nekünk így pont jó, de aki kifejezetten édességnek szánja, tegyen hozzá legalább 8 dkg nádcukrot.)
Ezt követően két módon lehet formázni:
1.) zöld diónyi gombócokat formázunk belőle, amit a két tenyerünk között ellapítunk
2.) 5 cm átmérőjű hengerré formáljuk a tésztát, folpackaba tekerjük és 1 órára a hűtőbe tesszük, majd miután vághatóra dermedt, éles késsel egy centi vastag korongokat vágunk belőle, amit kézzel még kicsit megigazítunk, megformázunk, ellapítunk. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól jó messze, nagyon meg fognak nőni.
Előmelegített sütőben (villanysütő) 180°C, alsó-felső sütés, 10 perc, amíg aranybarnára sülnek.
Melegen még puha, így a sütőlapon érdemes kihűteni.
Megjegyzés:
A kekszet lehet ízesíteni 1 ek vaníliás cukorral, 1 tk őrölt fahéjjal, vagy mézeskalács fűszerkeverékkel is, ízlés szerint, felnőttek 1 mérőkanálnyi (7 gr) durvára darált kávét is tehetnek bele, de nálunk leggyakrabban a fent szereplő natúr változat készül.
Tudom, hogy granola receptekkel (is) már Dunát lehetne rekeszteni, és hogy mindenki a sajátjára esküszik, de hát ahány ember, annyiféle, és én ezt így szeretem a legjobban. Minden benne van, amit én egy müzliben szeretek, ropogós, sok maggal és aszalt gyümölccsel. Már csak ezért is jobb, mint a bolti (azon túl, hogy én azok között eddig még nem találtam igazán kedvemre valót), mert ebben tényleg sok a finomság, és nem csak egy-két bánatos mazsola akad a tengernyi pehely között. Meg mert garantáltan válogatott alapanyagokból készül (még akkor is, ha ez csak annyit tesz, hogy én válogatom bele a kedvenc aszalt gyümölcs/olajos mag márkáimat az áruházak polcairól), és még így is olcsóbb, mint a bolti.
Kell ennél több reklám?
Egy szélesebb serpenyőbe öntöm az almalevet, mézet, cukrot, mandulaolajat, összekeverem, majd beleszórom a zabpelyhet. Mérsékelt láng fölött kevergetve pirítani kezdem, ha a zabpehely magába szívta a nedvességet és morzsásra áll össze, akkor kis láng fölött hagyom pirulni, itt már kevergetni sűrűn nem kell, elég néha megrázogatni a serpenyőt. (lehetne sütőben is sütni, de én ezt a megoldást energiatakarékosabbnak tartom ekkora mennyiségnél) Ha a zabpehely kezd világos aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és szétterítem egy tálcán hűlni.
Közben a datolyát kimagozom, és a sárgabarackkal együtt késsel durvára (vagy ízlés szerinti méretűre) vágom.
A mandulát késsel durvára aprítom, a kókuszpelyhet szintén, és a kiürült, száraz serpenyőbe öntöm, majd kis láng fölött addig pirítom időnként megrázogatva, amíg színt még nem nagyon kap, de már illatozni kezd. Ha kész, ezt is hagyom kihűlni.
A kihűlt magokat, pelyhet összekeverem az aszalt gyümölcsökkel, majd jól záródó tálban/müzlis üvegben tárolom.
Pillanatok alatt összeállítható, reggelire való ötletek a Gasztrotippen, a kicsiknek és a nagyoknak is.
A reggeli sokszor kapkodós, rohanós, sietve letudott része a napnak, pedig kevés munkával is igazi kényeztető ételeket varázsolhatunk az asztalra, ha máskor nem, hát egy ráérős hétvégi reggelen.
Mini kuglóf
A legjobb benne, hogy előző este összeállítható, és másnap mire bemelegszik a sütő, már meg is kelt másodjára a tészta, és fél órán belül az asztalon a gőzölgő, meleg péksütemény. Bár a tészta készülhet fele-fele arányban rétes és átszitált teljes kiőrlésű búzalisztből , de én most tisztán csak réteslisztből készítettem.
A vajat felolvasztjuk, majd hozzáöntjük a tejet és kézmelegre langyosítjuk (de ne melegítsük fel ennél jobban). Feloldjuk benne az élesztőt a cukorral, hozzáadjuk a lisztet, tojások sárgáját, sót, és habverővel alaposan kidolgozzuk a meglehetősen lágy, már-már folyós tésztát. Félretesszük, megvárjuk amíg buborékok jelennek meg benne és a térfogata nagyjából a másfélszeresére nő, majd folpack fóliával letakarjuk és éjszakára a hűtőbe kerül.
Másnap a tésztát átkeverjük, hozzáadjuk a mazsolát, majd kivajazott, kilisztezett szuflé formába (vagy teáscsészékbe) adagoljuk, úgy hogy a tészta nagyjából a felét töltse csak ki a formáknak. Meleg helyre, például a tűzhely tetejére félretesszük kelni amíg a tészta el nem éri a forma peremét. Közben előmelegítjük a sütőt.
A megkelt kuglóf tetejét sütés előtt meg lehet hinteni egy kevés nádcukorral, majd a sütőbe kerül és 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) fél órán át sül.
A kuglófokat rácsra borítva hűtjük ki.
Banános túrós muffin zabpehellyel
Ez az éppen csak édeskés sütemény már előző este is elkészíthető, és nemcsak reggelire, de tízóraira is nagyszerű. Bár enyhén édes, de a teljes kiőrlésű búzaliszt, túró, zabpehely és banán miatt tápanyagokban nagyon gazdag, és tapasztalatom szerint a legválogatósabb kisgyerekek is szívesen fogyasztják.
A banánt villával pépesre törjük, majd hozzáadjuk az olvasztott, kihűtött vajat, tojásokat, túrót, cukrokat, jól kikeverjük, végül hozzáforgatjuk a zabpelyhet és a sütőporral elkevert liszteket is.
Muffin kapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazzuk a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 35 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a sütési idő végén a tésztát.
Rácsra szedve hűtjük ki.
Házi májkrém
Készülhet csirkemájból vagy pecsenyekacsa májából, nagyon hamar összeállítható és remek alternatívája a bolti változatnak.
A májat megtisztítjuk a nagyobb erektől, kötőszövetes részletektől, majd nagyobb kockára vágjuk. A hagymát, fokhagymát nagyjából feldaraboljuk. A vajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a májat és a fokhagymát, valamint a majorannát vagy rozmaringot is. Ahogy a máj átsült (ha kettévágunk egy kockát, láthatjuk hogy már nem rózsaszín), hozzáadjuk a tejszínt, ezzel épp csak egyszer felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. Sózzuk, ha volt benne rozmaring ág, azt kihalásszuk, majd botmixerrel teljesen simára pürésítjük. Még melegen üvegbe töltjük és miután kihűlt, hűtőben tároljuk.