Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.
A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.
Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.
Sterilizált üvegekbe töltöm.
A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.
Volt a flatcat facebook oldalán egy játék, amit végül Gabriella nyert meg, és a három felajánlott nyeremény közül ő a csatni+lekvár+pesto összeállítást választotta. Ezek most neki készültek, illetve hát némi “fölösleges” mennyiség azért maradt belőlük itthon is, de mivel közeledik a karácsony, úgy gondoltam, megosztom a recepteket, hiszen kiváló gasztroajándék is válhat belőlük. A lekvár finom, fűszeres, nemcsak ajándékba, de a karácsonyi reggeli kalácshoz is nagyszerű lehet, a fűszeres csatni pedig remek kísérője lehet a karácsonyi pulykának, akár hidegen, akár melegen fogyasztjuk azt. A pesto pedig remekül jöhet a karácsony előtti készülődésben, ha egy gyors vacsorára épp csak egy gyors tésztára van idő.
Kis kiegészítés a receptekhez: a csatni készítése közben elfogyott a citrom, vagyis a kívánt savanykás ízhez az itthoni állománynál kettővel többre lett volna szükségem, de a receptet már a korrigált mennyiséggel írtam me, így az elég pikáns, édes-savanykás lesz. A csipkebogyó pedig nálam herbáriából származó szárított volt, da aki teheti, nyugodtan használjon hozzá saját szüretelésű gyümölcsöt. Ekkor egy kicsit több kellhet majd belőle, hiszen annak magasabb a víztartalma, de nagyjából 5 dkg elegendő lehet.
Az almát, körtét meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a mézzel, fűszerekkel, durvára vágott mazsolával és a citrom levével és fél pohár vízzel feltesszük főni. Ekkora mennyiséget én egy magasabb falú, széles serpenyőben főzök, ebben hamar elkészül. Amikor már sűrűsödik a lekvár, érdemes gyakrabban kevergetni, majd ha kész (ez nagy lángon tényleg csak nagyjából 15-20 perc), akkor sterilizált üvegekbe szedem még forrón.
A levegőt kiütögetem a lekvárból amennyire csak lehet, majd a tetejét lezárom két réteg celofánnal és egy csavaros tetővel. Aki úgy biztosabbnak érzi, és hosszabb távra szánja a lekvárt, a két réteg celofán közé tehet késhegynyi szalicilt is.
Az üvegeket egy pillanatra a fejükre állítom, majd visszafordítva, talpukkal lefelé dunsztba kerülnek egy napra.
Az almát, birsalmát meghámozom, felkockázom, majd a finomra aprított lilahagymával, a késsel nagyjából durvára aprított csipkebogyóval, a meghámozott, lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, a mozsárban porrá tört koriandermaggal, finomra aprított csilivel, és a többi, egészben hagyott fűszerekkel, sóval egy széles, magas falú serpenyőbe teszem. Felöntöm a citrom levével és egy fél pohár vízzel, majd nagy láng felett addig főzöm, amíg a gyümölcsök megpuhulnak és az egész lekvár sűrűségűvé válik (ez nagyjából 20 perc). Amikor már sűrűsödik, gyakran kevergetve főzöm készre. A gyümölcsöket krumplinyomóval vagy habverővel szétnyomkodom a végén, az egész fűszereket kiszedem, de úgy a legfinomabb, ha maradnak benne nagyobb darabok is.
Sterilizált üvegekbe töltöm, miután kihűlt hűtőben tárolom.
Ha ajándékba, hosszabb távra készül, lehet ezt is tartósítani, a lekvárnál leírt celofános-szaliciles-dunsztolós módszerrel.
aszalt paradicsomos diós pesto friss kecskesajttal, rozmaringgal
A diót száraz srepenyőben kissé megpirítom, ha kihűlt, a héját ledörzsölöm.
A rozmaringot kevés olajjal mozsárban szétdörzsölöm. Az feldarabolt aszalt paradicsomot, diót, rozmaringos olajat és a többi olajat, kecskesajtot botmixerrel pépesítem.
Kis, sterilizált üvegbe töltöm, e tetejét kevés olívaolajjal zárom le.
Mivel friss típúsú sajtból készül, hűtőben tárolható.
Az aszalt paradicsomról pár szó: ha olajban eltett paradicsomot használunk hozzá, akkot a súly alapos lecsöpögtetés utánra vonatkozik, és ilyenkor, ha jó minőségű olívaolajban volt eltéve a paradicsom, akkor annak az olaja is használható a pestohoz.
Mit is írhatnék, szezonja van és imádom. Az első recept egy savanyított szőlő- hát jobb név híján nevezzük befőttnek, valójában egy leginkább húsok mellé való fűszeres kompót, amit már évek óta szeretnék kipróbálni. Sok angol nyelvű receptet lementettem, de végül csak egy saját kreáció valósut meg belőle.
Sült kacsacomb és serpenyőben pirított krumpli mellé tökéletes.
szőlőbefőtt
A szőlőt alaposan megmosom, leszárítom, leszemezem. Befőttesüvegekbe rakom, viszonylag szorosan, de lehetőleg úgy, hogy a szemek minél kevésbé sérüljenek. Az egészben hagyott fűszereket és a cukrot 0,5 liter vízzel felforralom, nagyjából 10 percig főzöm. Hozzáadom az ecetet, összeforralom, majd azonnal, még forrón, a fűszerekkel együtt a szőlőre merem. Annyi levet öntök rá, ami a szemeket teljesen ellepi.
Az üvegeket lezárom, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom.
Megjegyzés: Ez így nem tartható el túl sokáig, viszont ha a szőlőszemeket a forró ecetes lébe szedjük, összeforraljuk és így adagoljuk szét üvegekbe, a lezárásra szolgáló celofán két rétege közé pedig késhegynyi szaliclit teszünk, majd a kész befőtteket dunsztba tesszük 2-3 napra, utána hideg helyen tárolva hónapokig eláll.
Aztán egy nagyon gyors recept, igazán sietős hétköznapokra, vagy ügyelet utáni magányos ebédekre.
A kéksajt-szőlő páros szerintem igazán isteni, készült belőle már egy előétel, palacsintával , ami a mai napig nagy kedvenc, és most ez a sokkal gyorsabb linguine, ami tulajdonképpen variációnak számít a már ismert témára.
kéksajtos diós linguine kékszőlővel
A szőlőszemeket kettévágom (+/- kimagozom, türelemtől függően). A vajat egy szélesebb serpenyőben addig hevítem a durvára vágott dióval és a finomra aprított salottával mérsékelt lángon, amíg a vaj enyhén barnulni kezd. Ezután hozzáadom az egészben hagyott rozmaringot, a szőlőt, majd egy-két percig együtt sütöm nagyobb láng felett.
A linguinet időközben kifőzöm, leszűröm, majd összeforgatom a szőlővel.
Tálalásnál rámorzsolom a kéksajtot, locsolok rá dióolajat.
Az idén is Segítsüti, 27 blogger anyuka fogott össze, hogy süteményeket kínáljanak árverésre, a befolyó összeget pedig jótékony célokra fordítsák. Az összegyűlt licit ebben az évben egy gyermekhospice szervezet, a Szemem Fénye Alapítvány javára lesz felajánlva. Az idén két gyermek hospice házat támogatnak, a pécsi Dóri-házat és a törökbálinti Tabitha-házat, ahol gyógyíthatalan beteg gyermekeknek és családjaiknak segítenek feldolgozni és megkönnyíteni a küzdelemet. A sütikért összegyűlt pénzből az egézségügyi ellátáshoz szükséges műszereket és az ott élő családok mindennapjait megkönnyítő eszközöket, berendezési tárgykat kapnak majd a házakban élők, amit a Segítsüti oldalán nyomon követhetenek majd az érdeklődők.
A licit a Segítsüti oldalán zajlik, ahol mind a 27 sütemény árverésre kerül.
Én az idén egy finom, omlós diós kelt rúddal készültem, aminek a végét csokoládéba és jégcukorba forgattam, mellé pedig egy vaníliás almalekvár készült. A sütemény átvétele személyesen Nyíregyházán, vagy postai úton lehetséges.
A liszteket elmorzsoljuk az élesztővel, hozzáadjuk a diót, cukrot, sót, fahéjat, tejfölt, olvasztott és kézmelegre hűtött vajat, majd alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk rugalmas tapintatú tésztává. A kelesztőtálat letakarva két órán át meleg helyen hagyjuk kelni a tésztát.
Átgyúrjuk, majd ceruzányi vastag, nagyjából 5 centi hosszú rudakat sodrunk belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 13-15 percig sütjük, vagy amíg a rudak teteje kezd aranyszínt kapni.
A süteményt rácsra szedve hűtjük ki.
A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, majd a rudak egyik felét csokoládéba mártjuk, ezután rögtön megforgatjuk a jégcukorban, sütőpapírra szedjük. Akkor van kész, ha a csokoládé megszilárdul.
A lekvárhoz az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, feldaraboljuk. A pálinkával, cukorral és vaníliakivonattal együtt egy szélesebb edényben gyakran megkavarva sűrű lekvárt főzünk belőle, kiforrázott üvegbe töltjük. (Mivel ez kis mennyiség, egy szélesebb edényben alig fél óra alatt elkészül)
Avagy hogyan tegyük el a tavasz illatát?
Az akácvirág tartósítására remek módszer a kandírozás, készülhet belőle szörp a hagyományos, bodzaszörphöz hasonló, vagy esetleg a felgyorsított módon, lehet belőle ecet és likőr, de ezek egyfelől már szerepelnek a blogon, másfelől meg ezeket nem lehet mindenféle desszerthez felhasználni. (bár vannak próbálkozások)
Tehát az idén készült egy akácvirágos cukor, Beatbull ötlete nyomán, amit sütemények ízesítésére és édesítésére szeretnék majd felhasználni, továbbá egy szirup, palacsintához természetesen.
Az akácvirág mennyiségét jelen esetben úgy mértem ki, hogy alaposan belenyomkodtam a mérőedénybe, vagyis elég sok virág került a cukorba. A virágokat késes robotgéppel összedolgoztam a cukorral.
Egy rácsot letakartam sütőpapírral, majd a cukrot szétterítettem a papíron. Innen két út van: napon szárítani, tüllel letakarva, vagy langyos (30-40°C) sütőben. Ha a cukor kiszáradt, üvegekbe lehet tölteni.
Én porcukorként, sütire szitálva is szeretném majd felhasználni, így egy adagot kávédarálóval porrá is őröltem belőle.
A cukorból másfél deci vízzel szirupot főzünk, majd ha kihűlt, a száráról lecsipkedett akácvirágokkal és a mézzel összeforgatjuk.
Hűvös helyen 4-5 napig állni hagyjuk, időnként összerázzuk, majd leszűrjük.
Talán most csalódást okozok, de nem, nem édesség (bár ki tudja… Igazság szerint én az üvegből a felét ebéd előtt elnassoltam), inkább egy könnyű, izgalmas savanyúság, ami húsok mellé eszméletlen finom. Az egyik legnagyobb erénye pedig, hogy a nem teljesen tökéletes ízű eperből is nagyszerű ízeket hozhatunk vele elő.
Azért az úgy igazságos, ha azt is megemlítem, nálunk sült kacsamell és sült újkrumpli mellé volt ez most kitalálva, a rebarbara szósz helyett, ami az édesdrágajó kutyánk által letarolt rebarbara ültetvényünk megsemmisülése következtében most nem jöhetett létre.
Tehát hús mellé, magában, és talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy kicsit több cukorral készítve akár egy merészebb desszertbe, pohárkrémbe is kiváló kompót következik.
Az epret megmosom, a csumáját kiszedem, majd viszonylag szorosan, úgy, hogy azért ne törjön össze, egy befőttesüvegbe lerakom (egy 750 ml űrtartalmú lett nekem elég hozzá). Lehetőleg csak ép, keményebb, nem túlérett, töretlen szemeket használjunk hozzá.
Az ecetet 1 dl vízzel, a fekete borssal és a cukorral felfőzöm, 2/3 részére beforralom. Végül hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a levét és az egészben hagyott kakukkfű ágakat. Összeforralom, majd az eperre merem.
Lezárom az üveget, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom.
Ami már a harmadik cékalekvár a blogon, de hát a másodiknál folytatást ígértem, igaz, az egy éve volt. De ami késik, ugye…. Tehát volt egyszer egy gránátalma szirupos változat, aztán egy feketeribizlis, és most egy ezeknél sokkal kézenfekvőbb párosítás, almával és tormával. Azt pedig ismét el kell még mondanom, hogy ez nem az a süteménybe való lekvár (bár a tormából nagyjából ez már gyanítható), hanem inkább olyan savanyúságféle, amit mi leginkább sültek mellé szoktunk enni. Nagyon finom, nagyon színes és a hivatalosan tavasznak becézett latyakos, sötét és jéghideg télutón engem kifejezetten jobb kedvre derít.
A céklát meghámozom, nagyon apró kockákra vágom vagy blenderrel aprítom össze, majd az olívaolajon a finomra aprított salottával együtt kevergetve addig sütöm, amíg nem enged már több levet.
Hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, enyhén sózom, majd fedő alatt puhára párolom, ez a rész már néhány perc alatt megvan.
Leveszem a fedőt és nagyobb lángon kevergetve elforralom alóla a folyadékot, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a finomra reszelt tormát, ízesítem almaecettel, cukorral ízlés szerint (én 2 tk cnádukrot és 4 ek ecetet használtam). Ez már így is jó, de még lehet az állagát botmixerrel finomítani, főleg ha darabolva került bele a cékla.
Kiforrázott üvegekbe töltöm, majd ha kihűlt, hűtőben tárolom. Hűtve 3-4 hétig eláll.
Nos, karácsonyi ajándék kategória ismét. Hogy miért brazil, azt nem igazán tudom, mindenesetre a Dr.Oetker karácsonyi receptfüzetében ezzel a névvel illették. A narancs+kávé+vanília kombináció nagyon megtetszett, maga a recept már kevésbé. Az felöntésre vagy 7,5 dl konyakot+1 dl fehér rumot, vagy 1 dl rum+7,5 dl vörösbort javasolt, és bár az első változat nagyon tetszetős, de 40% alkoholtartalom mellet szerintem sokaknak (pl családunk hölgy tagjainak) túlságosan ütős lenne ez a likőr. Így egy kissé átalakítottam, és szerintem ez már igazán a konty alá való.
A hosszában kettéhasított vaníliarúddal, a vízzel és a nádcukorral szirupot főzünk. Ez csak annyit tesz, hogy felforraljuk, és kevergetjük, amíg a cukor elolvad benne, majd lehúzzuk a tűzről és kihűtjük.
Közben a kávészemeket leöntjük a brandyvel és hozzáadjuk a narancskivonatot, vagy a narancs finomra reszelt héját.
A hideg szirupot a vaníliarudakkal együtt az alkoholhoz öntjük, lezárjuk az üveget, majd három napig hagyjuk állni, és közben időnként összerázzuk.
Leszűrjük, kisebb üvegekbe adagoljuk.
Megjegyzés: Szerintem a vaníliarudat kár eldobni, megszárítva még felhasználható hasonló karakterű édességekhez a későbbiekben.
Tudom, hogy granola receptekkel (is) már Dunát lehetne rekeszteni, és hogy mindenki a sajátjára esküszik, de hát ahány ember, annyiféle, és én ezt így szeretem a legjobban. Minden benne van, amit én egy müzliben szeretek, ropogós, sok maggal és aszalt gyümölccsel. Már csak ezért is jobb, mint a bolti (azon túl, hogy én azok között eddig még nem találtam igazán kedvemre valót), mert ebben tényleg sok a finomság, és nem csak egy-két bánatos mazsola akad a tengernyi pehely között. Meg mert garantáltan válogatott alapanyagokból készül (még akkor is, ha ez csak annyit tesz, hogy én válogatom bele a kedvenc aszalt gyümölcs/olajos mag márkáimat az áruházak polcairól), és még így is olcsóbb, mint a bolti.
Kell ennél több reklám?
Egy szélesebb serpenyőbe öntöm az almalevet, mézet, cukrot, mandulaolajat, összekeverem, majd beleszórom a zabpelyhet. Mérsékelt láng fölött kevergetve pirítani kezdem, ha a zabpehely magába szívta a nedvességet és morzsásra áll össze, akkor kis láng fölött hagyom pirulni, itt már kevergetni sűrűn nem kell, elég néha megrázogatni a serpenyőt. (lehetne sütőben is sütni, de én ezt a megoldást energiatakarékosabbnak tartom ekkora mennyiségnél) Ha a zabpehely kezd világos aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és szétterítem egy tálcán hűlni.
Közben a datolyát kimagozom, és a sárgabarackkal együtt késsel durvára (vagy ízlés szerinti méretűre) vágom.
A mandulát késsel durvára aprítom, a kókuszpelyhet szintén, és a kiürült, száraz serpenyőbe öntöm, majd kis láng fölött addig pirítom időnként megrázogatva, amíg színt még nem nagyon kap, de már illatozni kezd. Ha kész, ezt is hagyom kihűlni.
A kihűlt magokat, pelyhet összekeverem az aszalt gyümölcsökkel, majd jól záródó tálban/müzlis üvegben tárolom.
Palacsintához. Vagy akár hideg chai lattehoz.
A palacsinta, ami mellé most ez a szirup készült majd csak holnap kerül fel a blogra, mert azt már én is kicsit túlzásnak érezném, ha a mai Facebookos után még egy palacsinta állna itt, még akkor is, ha valójában ismét napi kétszer készül a palacsinta minálunk. Hát ez van, a Csipik már csak ilyenek.
Szóval a szirup. Nagyon finom, fűszeres fekete tea alapú. Az ötletet az adta, hogy nyáron Szigligeten a vár aljában álló kávézóba szinte naponta betértünk egy jeges chai lattera, és mint azt megtudtuk, ezt is szirupból készítették. Én meg, ha valami megtetszik nem nagyon szoktam gondolkodni a házi kivitelezésen.
A vizet felforraljuk, leforrázzuk vele a teát, majd 2 perc után nagyon finom szűrőn/kávéfilteren átszűrjük.
A kardamom tokokat mozsárban kissé megtörjük, majd az összes fűszert a teával és cukorral felforraljuk. 2-3 percig forraljuk, majd lefedve hagyjuk pihenni fél órán át.
Leszűrjük, üvegbe töltjük, lezárjuk.
Elvileg hűtést sem igényel, de én még a bontott juharszirupot is a hűtőben tartom.
Natúr amerikai palacsinta mellé tejszínnel elkeverve, sima ricottás palacsinta mellé, jégkockára töltve, hideg ásványvízzel és tejjel felöntve.
Egyéb javaslat még holnap.
Megjegyzés: Ha rövid időn belül fel szeretnénk használni, akkor előre össze lehet állítani a tejszínes keveréket is. Ennyi sziruphoz 1 dl tejszínt adunk a pihentetést követően, és azzal együtt forraljuk fel ismét. Ilyenkor kihűlés után mindenképpen hűtést igényel, és néhány napon belül célszerű felhasználni.