A férjem egyik kedvenc salátája, nem nehéz kitalálni, hogy miért. Füstölt lazac, sült spárga, az újburgonya miatt pedig még a kalóriatartalma is adott ahhoz, hogy egy éhes férfit jóllakasson. Amikor pedig már késő délután is tartósan 25 C fok felett van a hőmérséklet, akkor egy ilyen könnyű, de tartalmas saláta ideális vacsora lehet.
A burgonyát héjában megfőzöm, majd leszűröm, meghámozom. Még langyosan négyfelé vágom, majd összeforgatom a cikkekeket a mustárból, nádcukorból, olívaolajból, sóból és a 1-2 ek citromléből kevert öntettel. (az öntethez legegyszerűbb, főleg nagyobb mennyiségek estén a hozzávalókat egy kis befőttesüvegbe önteni, rácsavarni a tetejét és összerázni)
A spárgákat elpattintom, a fás szárakat itt nem használom fel, majd a maradék szárat nagyobb darabokra töröm. Vajban mérsékelt láng fölött 3-5 perc alatt roppanósra sütöm.
Tányérra rendezem a burgonyát, a spárgát és nagyobb darabokra tépkedett füstölt lazacot. A lazacra csepegtetek a maradék citromból néhány cseppet.
Sajnos nem találom a szavakat. Sem az angol név hű fordítására, sem annak a leírására, hogy ez milyen isteni finom volt!
Ha valaki nem szereti a halat, az ezután fogja! Én még mindig nem zökkentem ki a zen állapotából, ahová a mai vacsoránk repített. (kicsit szánalmas, tudom, de engem egy ennyire finom étel tényleg képes teljesen kisimítani, és a világ legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb emberévé tenni- legalább átmenetileg)
A hozzávalók ne riasszanak el senkit, halnak a legegyszerűbb fehér húsú, viszonylag semleges ízű is megteszi, az édesburgonya már a legtöbb szupermarketben kapható, de uram bocsá’ sütőtökkel is helyettesíthető, vagy egyszerűen elhagyható, és mehet rá sima krumplipüré, de a cheddar helyett is el tudok képzelni másféle aromásabb, kemény sajtot. De ha csak ementáli van otthon, akkor az is megteszi.
Igazi angol klasszikus, csak egy egészen picit másképpen!
2 (nem túl nagy) adag
25 dkg fehér húsú halfilé (nálam tőkehal), 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 nagy szál sárgarépa (10 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl tejszín, 1 ek kakukkfű levélke, só, bors, napraforgó olaj
25 dkg újkrumpli, 1 közepes édesburgonya (20 dkg), 3 dkg vaj, 0,5 dl tejszín, 1 tojás, 3-4 dkg érett cheddar, őrölt szerecsendió, só, bors
Ha van késes robotgépünk, akkor ne féljünk használni. Ezzel órákat spórolhatunk meg.
Tehát a megtisztított, nagyobb darabokra vágott sárgarépát és hagymát késes robotgéppel felszecskázom. Ennek hiányában nagyon apróra felkockázom. Kevés olajon teflon serpenyőben megdinsztelem, majd hozzáadom a centis kockákra vágott halat, és erősebb lángon átsütöm. Megy hozzá a bor, az átpréselt fokhagyma, só, bors és a kakukkfű. Erős lángon beforralom, majd hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész.
A krumplit és az édesburgonyát szintén meghámozom, nagyobb darabokra vágom, és a késes robotgép gondjaira bízom. Ha ez nincs, akkor a legegyszerűbb durvára reszelni. A vajon átpirítom, majd kevés vizet öntök alá, és fedő alatt puha pürévé párolom. Ez nem több tíz percnél. Ha már kész, és még maradt alatta folyadék, azt célszerű állandó kevergetés mellett elforralni. Ízesítem sóval, borssal, reszelt szerecsendióval, és ha kihűlt kicsit, hozzáadom a tojást, tejszínt és a lereszelt sajtot is. Homogén masszává keverem.
A halas ragut szétosztom két egyszemélyes, hőálló formába- vagy ami van otthon, egy alkalmas méretű sütőtál vagy jénai is megteszi. Az édesburgonya-pürét én most habzsákba töltöttem, és úgy rétegeztem a tetejére, de ez az én személyes perverzióm, mert szeretek habzsákot használni. Igazából kanállal is rá lehet pakolni, a kanál hátával meg elsimítani, még hullám mintásra is akár, csak hogy szép is legyen, ne csak finom.
Ezután 25 perc következett a sütőben, 220°C fokon.
Fejes salátára csepegtettem citromot, meg olívaolajat, azt ettük mellé.
Isteni volt.
De ezt már mondtam…
Az érdem ismét nem az enyém, ezúttal a Degenfeld panzióé, Tokajban.
A helyet nem ragoznám, messze van a csúcsgasztronómiától, de mi szeretjük, és nagyon meg tudjuk becsülni már azt is, ha valahol kedves a kiszolgálás, Ponty Úr csendben el tud matatni a kerthelyiségben, és nem méregetnek minket szúrós szemmel, csak azért, mert babakocsival érkeztünk. Az étel pedig ehető, azaz nem kell érintetlenül visszaküldenünk a tányért az Anikó mirelit rósejbnivel, amit bő, fekete zaccos, alig használt Vénusz olajban sütöttek szárazra és karcosra.
Az étel pedig ez esetben több, mint ehető volt. A desszertek kivételével, amiket sajnos részben a porból készült gyári piskóta és krémek (ez a rész ehetetlen), részben pedig a bájos esetlenséggel, de házilag elkészített, nagyon is ehető, sőt néha egészen finom kreálmányok jellemeznek, de obligátan betonkemény Hulala növényi rettenettel kísérve tejszínhab helyett. Igazából mind az előétel, mind a főfogások annyira ízletesnek találtattak, hogy itthon ismétlés lesz belőle, némi továbbgondolással, és a gyermekbetegségeik kiküszöbölésével.
Előételnek édes-csípős szűzérme csíkokat rendeltünk, salátaágyon. Nem kötözködtek, hogy ketten kértünk megfelezve előételnek egy olyan fogást, ami a főételek között szerepel (lehet, hogy ez az ország más részein evidens, de mifelénk nem igazán). A zöldsaláta kissé fáradt volt (madárbegy és fodros), bár hétköznap este, a hét közepén közel nulla forgalom mellett ez nálam bocsánatos bűn, és a hús különben is szaftos, omlós. A pirítós előreszeletelt toast kenyérből, de akkor, ott jól esett.
Én ezután diós bundában rántott camembert kértem, szezámmagos sült almával, ami ízre és látványra is meggyőző volt (most kötözködök megint: gyári prézli-kissé tömör-tömbös. Mártás hozzá ipari karamell. De a sajt és alma sütése kiválóra sikerült, a korong alakú szeletekből épített torony rendkívül dekoratív, és az alma karikák szezám- és lenmagos panírja pedig nagyon ízletes). Férj főétele pedig az volt, amit én ma itthon reprodukálni próbáltam.
Ennek az ételnek az eredetije a “házi zöldfűszeres tócsni, salátával és füstölt sajttal” név alatt futott az étlapon. Nem tócsni volt ugyan, hanem krumplis palacsinta, kicsit kevés krumplival, de sok petrezselyemmel és fokhagymával, de ez az érdemein mit sem változtatott. A saláta rajta bőséges volt, bár nem a legfrissebb (madárbegy és fodros, nem jég, és főleg nem előrecsomagolt Tesco-s mix), a füstölt sajttal meg a tejföllel sem spóroltak, Férj pedig összességében meg volt vele elégedve. Sőt, mi több, felvetette, hogy esetleg nem csinálnék-e neki valami hasonlót.
Én pedig pusztán azért lopkodtam belőle annyit a tányérjáról, hogy minél pontosabban tudjam itthon reprodukálni ezt a könnyű, egyszerű, de igen ízletes fogást!
1 főre főétel/ 2 főre előétel/4 közepes palacsintához
160 gr újkrumpli, reszelve, 40 gr finomliszt, 2 tojás, 50 gr feta, 20 gr olívaolaj, 10 gr tökmag, 2 ek apróra vágott friss zöldfűszer, jelen esetben rozmaring és oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, bors
1 közepes fejes saláta, tökmagolaj, balzsamecet, tökmag
1,5 dl tejföl
A reszelt krumplit (a levével együtt), olívaolajat, tojásokat, durvára reszelt fetát, lisztet és a zöldfűszereket, az átpréselt fokhagymát habverővel homogén tésztává keverem. Sűrű palacsinta tészta állagúnak kell lennie. Ha nem az, még liszttel, vagy kevés (szóda)vízzel korrigálom. Hozzáforgatom a száraz serpenyőben időközben megpirított tökmagot is, sózom (ha már a feta nem volt eleve elég sós), borsozom, és 15 percig pihentetem. Teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül 4, közepes méretű, vastagabb palacsintát sütök belőle.
Ha kész, tejföllel vékonyan megkenem, feltekerem.
A salátát megmosom, leszárítom, nagyobb darabokra tépkedem, és ízlés szerinti mennyiségű balzsamecettel és tökmagolajjal meglocsolom, összeforgatom.
A tányéron a feltekert palacsinta mellé halmozom a salátát, amit még pirított tökmaggal megszórok, és kevés tejfölt is szedek mellé.
Nem igazán olyan, mint a Degenfeld panzióban. Picit jobb.
Amikor már nem egyértelmű, hogy ki kivel van. Vagyis hogy melyik a főétel, és melyik a körítés. Ugyanis most attól való félelmemben, hogy a szuper mini steakek mellett éhen halunk, két, igen kiadós, és főfogásnak is beillő garnírungot készítettem mellé, méghozzá dupla adagban.
Férj határozottan állította, hogy jelen esetben a körítés verte a bárányt. (pedig az is igen jól sikerült)
A hús mennyisége 2 főre elegendő, a kenyér és a gomba 4 fős adag. (tényleg 4 fős! Még mi sem bírtuk ketten megenni!)
A hús:
350 gr bárány T-bone steak (6 kicsike szelet), 1-1 tk szárított rozmaring, zsálya, bazsalikom, 1 kk reszelt citromhéj, 1 kk fokhagyma granulátum, 1/2 citrom leve, 1 ek sherry ecet, 3 ek olívaolaj
A kenyér:
150 gr tejföl (most 12% zsírtartalmút használtam), 100 gr finomra reszelt, nyers újkrumpli, 300 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 10 gr friss élesztő, 10 gr olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma átpréselve, frissen őrölt fekete bors
A gomba:
12 db, nagy champion gombafej (12-15 cm átmérőjű), 1 közepes padlizsán (25 dkg), 1 közepes cukkini (25 dkg), 20 dkg kecskesajt, 1 nagy fej fehér hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom, vagy ha van otthon jó érett paradicsom, akkor 2 nagyobb darab hámozva, kimagozva, felaprítva), 1-1 mokkáskanálnyi rozmaring, kakukkfű, borsfű, zsálya, bazsalikom, oregánó, majoranna, tárkony,
fekete bors, olívaolaj
A hús:
A hús mellett felsorolt alapanyagokat összekeverem, és a szeletek mindkét oldalát bedörzsölöm vele. A bárányt én előző nap bepácoltam, de ez igazán nem szükséges, bőven elég ezeknek a vékony szeletkéknek 1 óra is a fűszeres lében. Közvetlenül tálalás előtt érdemes sütni, mert nagyon hamar kész. Forró grillserpenyőben mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm őket, hogy szaftos és rozé legyen.
A kenyér:
A kenyérhez az élesztőt egy mély tálban elmorzsoltam a liszttel, és a többi alapanyagot hozzáadva alaposan kidolgoztam a tésztát. Rugalmas, keményebb állagú cipót kell kapni a végén. A tetejét lekentem olajjal, és konyharuhával lefedve meleg helyre tettem kelni. Tényleg meleg helyre, mert nem akartam sokat várni, amíg megkel. Így egy óra alatt a duplájára nőtt. Átgyúrtam, 4 részre osztottam a tésztát, és kb 20 cm hosszú, vékony (3 cm átmérő) rudakat hengergettem belőle lisztezett gyúródeszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és 2 cm-ként ferdén bevagdostam a tetejét. Miután duplájára kelt (kb 20 perc), 240°C fokon 15 percig sütöttem.
És itt kell megjegyeznem, hogy ez a pont változtatásra szorulna, de sajnos én ezt jelenleg nem tudom kivitelezni. A 240°C fok a maximális hőfok volt a sütőmben, amit egy tál gőzölgő víz mellett el tudtam érni. Ez azonban igen keveset segített a kenyér ropogósságán (vagyis annak hiányán), mivel a rendkívül jól szellőző sütőmben egy fia gőzmolekula sem volt hajlandó így bennmaradni. Szóval gőz semmi, ropogás semmi, de legalább a hőfok is alacsonyabb volt, maximális láng mellett. És erre az egészre azért került sor, mert nincs megfelelő alakú és méretű lefedhető jénai tálam. Akinek van, az tegye szépen bele abba. És úgy süsse, ahogy a kenyeret. (de ne addig! Az idő-15 perc-az stimmelni fog) Még jobb, ha villanysütője van. Annak lehet a falát spriccolni vízzel, és nincs több macera. Akkor ropogni fog a héja is. Így “csak” a kenyér belseje lett mennyei!
A gomba:
Ez a legmacerásabb rész, de azért még ez sem annyira, hogy elrettentsen egy rendkívül lusta háziasszonyt (mármint engem). A hagymát apró kockákra vágom, és 2 ek olívaolajon üvegesre sütöm, Megy hozzá a vékony szeletekre vágott fokhagyma, a fél centis kockákra vágott cukkini és padlizsán is. Nagy lángon sütöm-pirítom pár percig, majd felöntöm a borral. Némi forralás után alkoholmentesnek nyilvánítom az elegyet, ekkor megy hozzá a passata/paradicsomkockák és a fűszerek is. Fedő alatt, kis lángon 5 percig párolom. A gombákat közben megtisztítom, a tönkjüket kitöröm, majd olívaolajjal kikent sütőtálba teszem őket sorban, a tönk helyével felfelé. A padlizsános keveréket szétosztom a gombafejekben, és mindegyik tetejére teszek egy-egy szeletke kecskesajtot (ha következetes akartam volna lenni, akkor juhsajtot, de az most nem volt itthon). Borsot őrölök rá, kevés olívaolajat csurgatok a tetejükre vékony sugárban, és 200°C fokon 20 perc alatt megsütöm (vagy amíg a sajt kicsi színt nem kap).
Végül mindenből megfelelő mennyiséget (sok) kiszedek egy nagyon nagy tányérra, és lehet fogyasztani. Mint már említettem, ez tényleg négy adag, a kenyér és a gomba is, szóval a fele megmaradt vacsorára. És még akkor is isteni volt!
Férj szereti a főzeléket. Nagyon. De nem mindet. A zöldbabot például egy rossz emlékű kórházi ebéd óta gyűlöli, amikor is egy kissé mackós küllemű nővérke belediktált egy egész tányérral, minden tiltakozása ellenére, pedig volt vagy három éves. A kelkáposztához nem kötődnek ilyen erős negatív emóciók, azt (is) egyszerűen eddig csak rosszul elkészítve ette.
Szóval ma az volt a házi feladat, hogy kelkáposzta főzelék legyen, de ezúttal finom. Nem nagy feladat, mert szerintem a kelkáposzta főzelék alapból finom, csak nem kell feljavítani vízzel, liszttel, meg vegetával…
A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymagerezdeket felezem. A vajon megpirítom a köményeket, majd megy hozzá a hagyma, végül a fokhagyma is. 1-2 percig sütöm, de színt ne kapjon.
Hozzáadom a meghámozott, egyenletesen fél cm kockákra vágott újkrumplit, és a 2 mm csíkokra vágott kelkáposztát. Felöntöm az alaplével és még annyi vizet öntök még alá, amennyi félig ellepi ( a káposzta össze fog esni). Fedő alatt készre párolom. Mivel a kel és a krumpli is új volt, ez nem tartott túl sokáig.
Végül sózom, borsozom, és a felét egy másik edénybe átszedem. Botmixerrel pürésítem, ezzel sűrítem a főzeléket. Visszaöntöm a darabos részhez, ha szükséges, még pótolok hozzá folyadékot (bár szerintem ez nagyon sűrűn finom csak igazán), még egyszer felforralom, és kész is.
Párolt marhaszelet volt a feltét hozzá.
Megjegyzés: Ha a krumpli és a kel már nem új, akkor két lehetőség van. Vagy a kelt adom hozzá előbb és csak kb negyed óra múlva a krumplit, hogy az ne főjön szét teljesen, vagy egyszerre adom hozzá mindkettőt, ilyenkor a krumpli szétfő, nem lesznek benne nagyobb darabok belőle, de nem kell botmixerrel sem pürésíteni, a krumpli úgyis besűríti.
Ma mentünk Ponty Úrral az APEHhez. Valamiféle ellenőrzésre, amelynek lényege az volt, hogy bármit elkövetnek, csak ne kelljen nekem semennyi adójóváírást sem visszatéríteni. (nem fog menni, megjegyzem) A hely szellemét igen jól jellemzi, hogy ott, ahol az ivararány: 100% nő, senki még csak el sem mosolyodott az én világszép, tündéri kisfiam láttán, aki életének rövid 4 hónapja alatt eddig még a legmufurcabb, leghivatalosabb fapofákból is legalább 1 mosolyt+ 1 lopva eldörzsölt könnycseppet csikart ki eddig (jónapotkívánokközútiellenőrzés-úristenmilyentündérezagyerek-khmmm…-jogosítványtforgalmitkérekellenőrzésre). Pedig a gyerek tegnap óta nem lett csúnyább. Sem kevésbé kedves. Egy marcona hölgy még sikeresen rá is borított minket az íróasztalra, annyira sürgős ebédelhetnékje támadt, mi meg ugye útban voltunk 90 kilós habtestének, az íróasztal meg az étkező között.
Mindegy, nem azért vittem magammal, mert előnyökhöz akartam jutni velőtrázó sikítása által-amúgy is a gyermek édesdeden szendergett A Hivatalban tett látogatás során-, csak hát ő másfél-két óránként eszik, és a cumisüveget még csak hírből sem ismeri. Gondoltam, nem most fognak bemutatkozni egymásnak. Meg egyébként sem hagynám senkire, annyira picike még. Meg különben is.
Na szóval, sejtettem én már tegnap azért valami hasonlót, szóval jó előre bepácoltam a bárányt. Mert az ennyire felindult lelkiállapotomon csak egy kiadós főzést követő kiadós étkezés tud segíteni (jelenleg). Lett is három fogás, vöröslencse krémlevessel, harisszával. Erre amúgy szükség is volt, mert a bárány már megint nevetségesen aprócska volt, a nem jelentéktelen ára ellenére.
De annnnyira finom, hogy az elképesztő! Én már megint elfogult vagyok, mert a bárányhúsra egyszerűen nem találok szavakat. Isteni!
És aki még isteni, az természetesen Gordon Ramsay, mert ez már megint az ő receptje, az F word sorozatból!
(na jó, majdnem. Kicsit belepiszkáltam, ez van, bocsi)
rendkívül európai adag 2 főre , vagy 1/2 felnőttnek
350 gr/ 6 db (szupermini) bárány T- bone steak
A páchoz: 1-1 ek szárított menta (teafilterből), oregánó, tárkony, 1 citrom leve és reszelt héja, 5 ek olívaolaj, 1 gerezd kés hátával meglapított fokhagyma, fekete bors
A mentás joghurthoz: 25 nagy levél menta, 1 tk nádcukor, 1 ek citromlé, 2 dl natúr, zsíros joghurt
Az újburgonyához: 50 dkg újkrumpli, 1 ek mustármag, 1 kk római kömény, 3 gerezd fokhagyma, 3 ek olívaolaj
A húst én egy nappal előtte bepácoltam, de ezek annyira kis hajszálvékony (1 cm), puha húsok, hogy 4-5 óra is elégséges lehet. A pác hozzávalóit összekevertem, és alaposan bedörzsöltem vele a húsok mindkét oldalát. Egy akkora lapos tálba tettem a szeleteket, hogy egy rétegben férjen el a hús (mondjuk nem kellett túl nagy), és a maradék pácot rájuk öntöttem. Folpackkal lezártam, ment a hűtőbe, félidőben egyszer megfordítottam, hogy mindkét oldalukat alaposan átjárják a fűszerek. Sózás csak sütés előtt.
Grillserpenyőben sütöttem, csak hogy csíkos legyen, de ez a képen szerencsére nem látszik. Minek a nagy igyekezet ugye , ha utána annyira éhes vagyok, hogy nincs türelmem fényképezni. Meg különben is, még kihűlt volna. Azt meg azért már mégse.
Mindegy, így jó volt, szóval legközelebb is grillserpenyőben sütöm. Sütés előtt a szárított fűszerek nagyját letöröltem a húsról (vagy a kés tompa élével is le lehet kapargatni óvatosan). Oldalanként 3-4 percnél több nem kellett nekik, puha lett, rózsaszínű, és nagyon finom.
A joghurtos szósz sem egy nagy kaland: a joghurtot a többi hozzávalóval botmixer segítségével megpróbáltam homogenizálni. Ez nem sikerült. De így guszta zöld pöttyös szószom lett, ami nekem tetszett. Ez a mennyiség amúgy nagyon sok ilyen jelképes mennyiségű húshoz, de mi utána simán kikanalazgattuk a szószos tálból, csak úgy, magában.
A krumpli a legbonyolultabb és egyben leghosszadalmasabb része az egész műveletnek. Legalább 20 perc. Először is meg kell tisztítani, utána négyfelé vágni (vagy annyi cikkre, hogy nagyjából egyforma méretű darabokat kapjunk), majd egy fedővel rendelkező, felforrósított teflonserpenyőbe hajítani a mozsárban durvára őrölt mustármaggal, római köménnyel, egész fokhagymagerezdekkel és olajjal egyetemben. Néhány gyors rázogatás után mehet rá a fedő, és fedő alatt készre sütjük. Nagy lángon, azt még nem írtam eddig. 2-3 percenként megrázogatjuk a serpenyő tartalmát, nyitogatni nem célszerű az elején, mert a bent lévő nedvesség szükséges a párolódáshoz. (ezért jó az üveg (átlátszó) fedő, mert így azért kíváncsiskodni lehet) Újkrumplinál 10 perc után azért lehet már ellenőrizni, hogy elkészült e. Nekem személy szerint ez a kedvenc elkészítési módom, mert egyfelől nagyon finom, másfelől egészséges.
Ha az ellenőrizgetések során nem távozott volna el a felesleges nedvesség, akkor a végén lehet fedő nélkül sütni kicsit, de ilyen velem még nem fordult elő. Végül megsózom.
Azért írok ennyit a krumpliról, mert különben nevetségesen egyszerűnek tűnne a recept (az is!), de az meg már hogy néz ki, amikor mégiscsak egy T-bone steak, ráadásul bárány.
Mindent egybevetve ez a része a vacsorának fél órán belül készült el, az egész három fogásos pedig nem tartott tovább háromnegyed óránál.
És miután mostanra már megettem kb 5 szelet harisszát is, ami közel van az emberi teljesítőképesség felső határához, már a lelki egyensúlyom is helyreállni látszik. :D
Megjegyzés: Mi (én) félangolosan szeretjük a bárányt (is). Sütésnél a hús akkor lesz ilyen, ha már nem puha az állaga, de még rugalmas, keményebb gumicukorhoz hasonló. Ha kemény tapintatúvá válik, akkor át/túlsült.
Már megint jó hosszú lett a cím, pedig a leves meg milyen egyszerű… Nem baj.
Szóval az történt, hogy Férj annnyira kis gonoszelvetemült fajta, hogy képes volt inkább összeszedni egy vírusos hmmm.. erőteljes gyomor-bél irritációval járó fertőzést, csak ne kelljen többet spárgát ennie!
Bejött persze, szóval most diétás konyha van. Nem vagyok én érzéketlen, sajnálom én Férjet veszettül, meg ápolgatom, babusgatom, ahogy ilyenkor kell, csak azért vicces (nekem) látni az elgyötört kis pofiját, ahogy kutakodik a konyhában, és latolgatja, hogy az eperszósz+gyomorgörcs, vagy inkább az éhhalál. ( általában az eperszósz+gyomorgörcs nyer)
De azért vettünk újkrumplit, és főztem neki sósat. Magamnak meg ezt a levest. Amiből Férj kunyerált még a tejszínes-sajtos dúsítás előtt egy tányérkával. Gyógyítólag hathatott rá, mert mire a desszertre került a sor, már nemigen látszott rajta semmilyen kórság …
4 adag
75 dkg újburgonya, 3 szál újhagyma, 7,5 dl csirke alaplé, fél zacskó sáfrány (a Kotányi)
10 dkg kemény, édeskés juhsajt, bors, 0,5-1 dl tejszín, 20 nagy bazsalikomlevél
2 szelt barna kenyér, olívaolaj, 16 dkg vargánya, 4 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma
A krumplit meghámozom (rendesen, nem kapirgálva! ide most nem kell a héj egy kicsit se), nagyobb darabokra vágom, és felteszem főni az alaplével és a sáfránnyal. Az újhagymát megtisztítom, egészben, a szár világoszöld részével együtt a leveshez adom. Addig főzöm, amíg a krumpli puha lesz. Ekkor ízesítem sóval, borssal, botmixerrel selymesen simára turmixolom. Visszateszem a tűzre, hozzáadom a tejszínt, a finomra metélt bazsalikomot, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a reszelt sajtot is hozzáadom. Addig kevergetem, amíg a sajt teljesen feloldódik benne. A leves a krumpli miatt annyira krémes lesz, hogy tejszín nélkül is tökéletes az állaga. A tejszín nekem csak az íze miatt kell bele, így a mennyisége tetszőleges- én szeretem az erősen tejszínes leveseket, ezért 1 dl-nyit használtam, de ettől kevesebb is elegendő lehet, akár el is hagyható, mert az alaplében, krutonban, és gombában elegendő zsiradék van egy leveshez.
Miközben a krumpli fő, elkészülnek a levesbetétek is. A kenyeret fél centis kockákra vágom, kevés olívaolajjal meglocsolom, összeforgatom, és sütőpapírral bélelt tepsiben szétterítem. Sütőben 220°C fokon 7-8 perc alatt ropogósra sül.
A vargányát szintén fél centis kockákra vágom, és a vajon, állandó kevergetés mellett a félbevágott fokhagymagerezddel nagy lángon pár perc alatt színesre pirítom. A fokhagymát ezután eldobom. Ha nincs vargánya, másféle erdei gomba is jó.
A tányér aljára teszek 1-1 adag vargányát, erre szedem a levest, majd a tetejére kerül a kruton.
Ha Férj pocakja nem lett volna beteg, került volna még a levesbe az elején némi fehérbor is…