gyömbéres tökleves

A kedvenc zöldségeim  egyike a tök, ez vitathatatlan, akár sütő, akár főző. A főzőből pedig van ugye a tökfőzelék, aminek az érdemeiről nem szeretnék vitatkozni, hiszen örök kedvenc, még a gyerekeimnél is, de azért van élet a tökfőzeléken túl. Például a gyömbéres tökleves. Abszolút kímélő, akár a beltartalmat, akár az elkészítéséhez szükséges időt vagy munkát nézzük. Van egy krémes (amúgy tejmentes) alap, ebben a kockázott, ép csak megpárolt tök, friss, fűszeres, de visszafogott ízű. Finom.

• 1 kis főzőtök (1-1,2 kg)
• 1 nagyobb burgonya (35 dkg)
• 15 dkg vöröshagyma
• 1 hüvelykujjnyi gyömbér
• 7,5 dl leszűrt, lezsírozott húsleves
• 2 ek kókuszzsír
• 10 dkg kesudió (lehet pörkölt, sózott)

A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, a krumplit szintén. Fazékba tesszük a hámozott, negyedelt gyömbérrel együtt, felöntjük a húslevessel. Fedő alatt addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.

Botmixerrel pürésítjük. Közben a tököt meghámozzuk, magjait kiszedjük, húsát kis, centis kockákra vágjuk. A leves alapját felforraljuk, hozzáadjuk a tököt és fedő alatt 5 percig főzzük. Végül hozzáadjuk a kókuszolajat, elkeverjük, majd tálaljuk. Tálalásnál aprított kesudiót szórunk a tetejére.

Megjegyzés: készíthetjük kókusztejjel is, ha sikerül jó minőségűt beszerzni belőle. Akkor 2 deciliternyivel kevesebb levessel készül az alap, majd pürésítés után adjuk hozzá a kókusztejet, és azzal együtt forraljuk fel.

Címkék: burgonya, fél óra, leves, tejmentes, tök

Lasagne- nagyon másképpen, tökből, kapros besamellel, csirkepaprikás-raguval

Mint az óvodában. Ha egérke volt építve a sajtoskenyérből, akkor megettem. És ízlett.

Mivel felnőttem, ezért lasagnet építettem a csirkepaprikásból, és így megettem. És ízlett. Nem is kicsit.

Ebben az ételben a tészta helyett vékony tök-lapocskák vannak, a húsos ragu gyakorlatilag csirkepaprikás, darált formában, a besamel pedig kaporral van dúsítva. De hát ezt a címben már írtam.

Férj persze hatalmas ovációval fogadta, de ami még nagyobb szó, sőt, ami igazán nagy szó, hogy Anyu is el volt ragadtatva tőle. És ez az igazi dicséret.

4 adag

40 dkg csirkemellfilé, 3-4 ek olívaolaj, 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 ek paradicsompüré, 1 dl száraz fehérbor, 1 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 2 gerezd fokhagyma, 1 tk majoranna, 1 ek őrölt piros fűszerpaprika, 0,5 dl tejszín, só

10 dkg vaj, 10 dkg simaliszt, 0,5 liter 3,5% tej, 1 dl tejszín, 1 nagy csokor kapor, só

1 kis főzőtök, vagy egy nagy fele

5 dkg érett cheddar (vagy más, hasonló kemény sajt)

A csirkét a hagymával együtt ledarálom, késes robotgépben akár. Az olajon megpirítom, és ha kezd színt kapni felöntöm a borral, beforralom. Megy hozzá a felaprított fokhagyma, pirospaprika, majoranna, só, paradicsompüré, majd a passata is. Kis lángon még pár percig rotyog, hogy a lé elfőjön, ha ez megvan, hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész. Félreteszem.

A besamelhez a vajat serpenyőben megolvasztom, majd megy hozzá a liszt, folyamatos kevergetés mellett. Megy hozzá az apróra vágott kapor, és ezzel is sütöm picit. Ezután apránként hozzáadom a tejet, folyamatos kevergetés mellett.  Habverővel könnyebb. Persze akkor nem teflonban. Ha besűrűsödött, megy bele a tejszín is, és a só, majd egyet forr, és ez is kész. Csomómentesnek kell lennie, ha nem az lett, akkor jöhet a botmixer!

A tököt meghámozom, kimagozom, és 2 mm hosszanti szeletekre vágom. Nagyobb tökből ez könnyebb, de mennyiségileg annak csak a fele fog kelleni. Igyekszem úgy csinálni, hogy minél nagyobb felületű, egybefüggő szeletek legyenek, mintha lasagne tészta lenne.

A sajtot lereszelem.

Az összeállításnál egy megfelelő méretű sütőtál aljára elkezdem lerétegezni a tököt, úgy, hogy a szeletek kissé átfedjék egymást (lehet akár 2 rétegben is, azért ez mégsem tészta), erre jön egy sor csirkés ragu, egy sor besamel, ismét tök, és így tovább. Legfelülre besamel kerül. Erre pedig a sajt.

200°C fok, 30-40 perc, formától függően.

Én most 22 cm formakenyérhez valót használtam, ez nem volt túl szerencsés döntés, mivel pontosan tele lett, így sütés közben oldalt kicsordogált belőle a felbugyogó szaft. De egy 20 cm átmérőjű, magas falú piteforma ideális lett volna, vagy még inkább egyszemélyes, átlátszó üveg sütőformák, mint például ez. Akkor nincs macera a tálalással sem, és mégis szépen látszanak a rétegek.

A tálalás hasonlóképpen megy, mint a lasagnenál, ha kicsit már kihűlt, szeletekre vagdosás- lapáttal kiemelés. Csak ennek más az íze. De nem rosszabb. Egyáltalán nem. Sőt!

Címkék: cheddar, csirke, tök

Töltött patisszon- picit(?) másképpen

Eredetileg persze nem így szerettem volna elkészíteni, hanem így. De úgy most nem, hanem majd egyszer. Ember, ugye tervez… De nem gondolkodik. Mármint én. Első buktató ott akadt, hogy Férj ma megint ügyel, tehát ilyenkor szép dolog ugyan a gasztronómia, de ha az eredeti elgondolás szerinti mutatós remekművel örvendeztetem meg, akkor futhattam volna hazáig. Merthogy ne ilyenkor akarjam már húsmentes, csak kiadós körítéssel laktató (Őneki! Nem nekem!) ételféleségekkel elkápráztatni. Azt majd otthon, most meg inkább valami egyszerűen fűszerezett, laktató, egy darab villával elfogyasztható, de könnyű egytálétel legyen, husival. Férj védelmére megjegyzem, hogy ezen beszélgetés természetesen csak az én fejemben zajlott le. De a korábbi beszélgetéseinkből extrapoláltam…

Szóval a terv változott, más lesz a töltelék. Második buktatóhoz érkeztünk kérem szépen, hogy akkor mibe? Ebbe a három patisszonba? Hát az meg kinek lesz elég? És ilyen kevés belevalót meg hogyan lehet csinálni egy csirkemellből? És ha meg lehet, akkor is ennyitől éhen veszünk (ez nálunk visszatérő motívum, nem tudom honnan ered, de komolyan félünk tőle, én is, meg Férj is). Rendben, a csillagtököt felezem, így hat darab töltögetni való lesz, az talán már csak elég.

Harmadik akadály következik, a patisszon héja. Eredetileg úgy terveztem, hogy rajtamarad. És akkor elképzeltem Férjet, amint a villájával dühödten hadonászva próbálja kinyerni a matériát a héj alól. Nem tűnt boldognak lelki szemeim előtt. Héj le, közben szilárd elhatározás, hogy legközelebb picike tököt töltök, de patisszont nem hámozok soha többet.

A negyedik probléma már annyira aprócska volt az előzőekhez képest (amik azért, lássuk be, szintén nem voltak eget rengetőek), hogy szinte említésre sem méltó. Persze azért mégis megemlítem, mivel írásban szószátyár vagyok. Vagyis mi legyen a tetején? Nem a kalap, mert abban töltelék csücsül. Sajt, kézenfekvő, de milyen? Aztán a bennem az elkészítéssel kapcsolatban körvonalazódni látszó mediterrán képzavar mentén tovább haladva fetára esett a választás, és némi joghurtos szósszal is megtoldottam a produktumot.

Most megint azt fogom írni, hogy ez isteni lett. De erre már azt mondhatják sokan, hogy nem vagyok hiteles, mert mindenre ezt írom. De ez tényleg isteni lett! (mert ami meg nem lett az, azt ide nem is írom le )(máshova sem)

Végre, végre, végre, recept következik!

6 db felezett tök/ 3 fős adag

3 közepesen nagy csillagtök (20-25 cm átmérő)

1 nagy csirkemell filé (25-30 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ág friss oregánó, 1 közepes padlizsán (25 dkg), 4 púpos ek kukorica dara (80 ml), 1,5 dl száraz fehérbor, 1,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 1,5 dl víz, só, bors, olívaolaj, 20 dkg nem túl sós feta

2 dl natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék petrezselyemzöld finomra vágva, só, bors, olívaolaj

A patisszonokat meghámozom, félbevágom, a magokat egy evőkanállal kivájom (óvatosan, hogy ne lyukadjon át az alja) és egy vékonyan kiolajozott tepsibe ültetem.

A húst késes robotgépben a hagymával és fokhagymával  finomra darálom. Akinek van húsdarálója, használja azt hozzá. Nekem nincs. De erről már máskor is panaszkodtam.

2-3 evőkanálnyi olajon vastag aljú teflon serpenyőben a húsos masszát folyamatos kevergetés mellett megsütöm. Ha ez kész, hozzáadom az egyenletesen 4 mm kockákra vágott hámozott padlizsánt. Kicsit még ezzel is együtt pirítom, majd megy hozzá a bor. Nagy lángon elforralom. Ezután jön a paradicsomvelő, víz, a dara, és a fűszerek. Fedő alatt kis lángon addig párolom, amíg a dara megpuhul, ez nekem 10 perc volt, de ez igen változó, a dara minőségétől függ. Ha kell még hozzá víz, akkor pótolom. Ha esetleg sok víz lenne, akkor a végén még azt el lehet forralni, de ha kevés, akkor nem puhul meg a kukorica dara.

Miután elkészült, a tölteléket szétosztom a tökökben, és a 3-4 mm kockákra vágott fetával megszórom, azt kicsit a töltelékbe is nyomkodom. Vékony sugárban kevés olajat locsolok a tetejükre. Sütőben 200°C fok, 50 perc, vagy amíg a tök puha, a sajt pedig picit színes nem lesz.

A joghurtot elkeverem a petrezselyemmel, az egészben hagyott, kicsit megzúzott fokhagymával, egy evőkanálnyi olívaolajjal, sóval, borssal. Legalább egy órácskát kell így pihennie, hogy a fokhagyma ízét átvegye, szóval amíg a tök sül, addig összeérnek az ízek. Tálalás előtt megpróbálom megkeresni és eltávolítani a fokhagymát.

Most én nem állok neki bizonygatni megint, de ez tényleg nagyon finom volt, nnna!

Jó, az is igaz, hogy Ponty Úrral együtt szállítmányoztuk az eleséget Férjnek, így szerintem azt sem bánta volna, ha zsíros kenyeret viszünk.

Címkék: csirke, feta, joghurt, kukoricadara, padlizsán, tök

Sült oldalas, tökfőzelék

A félreértések elkerülése végett előre közlöm, hogy ez egy nagyon hagyományos, úgy is mondhatnám, korszerűtlen recept. Én nem szeretném a tökfőzeléket átértelmezni, újragondolni, mert úgy az nem az igazi. Márpedig ezt én csak így szeretem.

Mindenkinek megvan a saját receptje, ahogy a legfinomabb, és csak úgy, még a legegyszerűbb ételek esetében is. Vagy inkább csak azoknál.

Mert a tökfőzelék, akármennyire is hétköznapi, lássuk be, nem mindenki számára a legvonzóbb dolog. Én gyerekkoromban nem is voltam hajlandó megenni egyáltalán. Aztán elmentünk nyaralni Böbéhez, nagyi testvéréhez, aki nem engedte megnézni az esti mesét, csak ha megeszem a főzeléket. A tököt. Szegény anyám a fejét fogta, hogy nem tudja Böbe néni, mibe vágta a fejszéjét, de ő tántoríthatatlan volt. Egy ideig én is. Aztán a könnyeimen át lesve az óra mutatóját, amin a mese időpontja egyre közeledett, arra jutottam, hogy egy próbát megér. És sírva kezdtem el enni, de a végén már nevettem. Annyira finom volt. A mese meg azután már nem is érdekelt.

Soha többet nem ettem meg más tökfőzelékét, mert az nem volt olyan. Csak a Böbéét. Ő már csak mosolygott, amikor látogatóba érkeztünk, és én kértem a főzelékem. Böbe sajnos már nem él, és a recept vele együtt ment el örökre. Azóta volt számos próbálkozásom, de nem sikerült reprodukálni az ominózus ízeket.

Végül maradt ez a recept, ami ugyan nem pont olyan, de nagyon finom. Sült oldalassal.

• 2 főre
• 80 dkg gyalult tök,
• 1 csokor kapor,
• 1 közepes fej hagyma,
• 2 dkg vaj,
• 1 csapott ek pirospaprika,
• 3 dl zsíros tej,
• 1 csapott ek étkezési keményítő,
• 2-3 ek fehér borecet,
• 2 tk cukor, só
• 50 dkg sertés oldalas,
• 5 gerezd fokhagyma,
• 1 nagy paradicsom,
• 8-10 szem fekete bors,
• 1 babérlevél,
• 1 ek szárított majoranna,
• 1 kk őrölt kömény,
• 2-3 ek sertés zsír,
• 1 dl száraz fehérbor

A vajon üvegesre párolom az apróra felkockázott hagymát, majd hozzáadom a nagyon finomra metélt kaprot is, és még egy kicsit együtt sütöm azzal is. Lehúzom a tűzről, megy hozzá a pirospaprika, megkeverem, és megy hozzá a tök. Sózom, és nagyon kevés vízzel öntöm fel, épphogy ellepje a tököt. Lassú tűzön, fedő alatt főzöm. Ha teljesen megpuhult, vékony sugárban, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a habverővel simára kevert tejes-keményítős keveréket, majd egyet forralok rajta. Végül az ecettel és a cukorral ízesítem.

Az oldalast méretes, fedővel rendelkező teflon edénybe teszem, csontokkal lefelé. Köré szórom a majorannát, a felezett, zúzott fokhagymagerezdeket, a köményt, a hámozott, felcikkezett paradicsomot, a babérlevelet, majd sózom, és felöntöm a borral, és még 1 dl vízzel (félig lepje el a húst). Hozzáadom a zsírt is (mivel nekem elég cubákos volt az oldalas, nem kellett több, de soványabb hús esetén lehet növelni a mennyiséget. Főleg, ha terveink vannak a “moszatos zsírral”)

Felforralom, és fedő alatt párolom.  Minél tovább, annál omlósabb lesz. Az enyém most 2 óráig szotyogott. Igazán nincs sok gond vele, néha meg kell nézni, nem főtt e el a folyadék, és szükség szerint pótolni kicsit . Itt figyelni kell arra, hogy ne essünk túlzásba,  mire kész a hús, főleg csak a zsír maradjon, lé nem, mert akkor nem lehet ropogósra lesütni.  Félidőben megfordítom a húst, csontokkal felfelé. Ha már puha, fedő nélkül, nagy lángon zsírjára sütöm, addig, amíg szép piros nem lesz. Megfordítom, a csontos felét is kicsit megkapatom. Ezzel kész is. Tálaláshoz a bordák között felvágom, és a darabokat a főzelék tetejére szedem. A zsírja meg frissen sült kenyérrel remek vacsora.

Ja, és az oldalas anyu receptje!

Címkék: sertés, tök