Fahéjas almás gofri mézes tejföl fagylalttal

Fagyi reggelire? Igen! Úgy tűnik, Férj álma végre valóra vált. Bár a fagyi itt most csak kísérő lett, de önmagában is megállja a helyét, akárcsak a gofri, amit a tejfölt vadul gyűlölő Csipi például juharsziruppal evett. Ez  a gofri először anyósom kívánságára készült, aki a kamrában árválkodó kanárisárga gofrisütőmet meglátva kedvenc almás kelt palacsintáját terveztette velem újra kockás formátumban, az idő rövidségére való tekinettel pedig még a kelt kitételtől is eltekintett.

Az almás gofri tésztája a Szakácsok könyvében található (egyébként igen kiválóan működő) tésztából lett átalakítva, a mézes tejföl fagylalt pedig szintén szerepelt már korábban a blogon, fahéj nélkül. Bár a vaj mennyisége miatt nem feltétlenül diétás darab, de ünnepi reggelikre vagy anyósok tiszteletére belefér.

• 8 darab
• 25 dkg réteslisz
• 12,5 dkg vaj
• 3 tojás
• 1 nagy alma (25 dkg)
• 2 ek nádcukor
• 1 dl tej
• 1 tk fahéj
• 1,5 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• fagyi:
• 5 dl tejföl
• 10 dkg méz
• 1 tk fahéj

A tejfölt kikeverem a mézzel, fahéjjal, kihűtöm a masszát, majd fagyigépben kifagyasztom.

A lisztet elkeverem  a sütőporral, szódabikarbónával, hozzáadom a tojásokat, tejet, az olvasztott, kihűtött vajat, a meghámozott, durvára reszelt almát, fahéjat, majd habverővel csomómentesre keverem. Sűrű, egyensúlytészta állagú tészta lesz az eredmény.

15 percig pihentetem a tésztát majd gofrisütőben kisütöm.

Címkék: alma, fagyi, fél óra, méz, reggeli, tejföl

Rebarbarás tejfölös pite akácvirággal

Tudom, hogy volt már tejespite akácvirággal, és valóban hasonló gondolatmenet (és recept) mentén született a rebarbarás változat is, de ez egyszerűen annyira finom! A savanykás rebarbarával kiegészítve egészen megváltozott a sütemény, és a lágy, krémes, remegős tészta helyett egy friss ízű, üdítően könnyű desszert lett belőle. Aztán lassan elfogynak majd az akácos receptek, bár egy-kettőt még tartogatok belőle a hétre, aztán jöhet a spárga!

A rebarbara akác- vagy bodzavirággal való párosítása egyébként nekem nagyon megtetszett, mivel szépen kiegészíti, és nem nyomja el a rebarbara ízét. Ez persze ízlés kérdése, én a rebarbarát süteményekben akár mindenféle fűszerezés nélkül is nagyon kedvelem, viszont virágok hiányában a pite készülhet egy kevés reszelt citromhéjjal, rózsavízzel vagy gyömbérrel kiegészítve is, ha a rebarbara íze önmagában túl egyszerűnek tűnik, hiszen ezek a fűszerek is remekül passzolnak hozzá.

• 2 egyszemélyes sütőformához (12 cm átmérőjű)
• 2 dl tejföl
• 1 dl tej
• 2 tojás
• 2+1 ek finomliszt (3 dkg+ 1,5 dkg)
• 4 ek nádcukor
• 20 dkg rebarbara
• 3 fürt akácvirág
• liszt és vaj a formákhoz
• porcukor

A rebarbarát megtisztítjuk, végeit levágjuk, a külső szálkás részét lehúzzuk, majd centis darabokra vágjuk. Az akácvirágokat lehúzzuk a szárukról és a rebarbarához keverjük. Megszórjuk egy evőkanálnyi liszttel és összeforgatjuk.

A tejfölt, tejet, tojásokat, cukrot és a maradék lisztet csomómentesre keverjük habverővel, összeforgatjuk a rebarbarával és az akácvirággal, majd kivajazott, kilisztezett sütőtálakba osztjuk szét a tésztát.

Előmelegített sütőben 160°C fokon 35 percig sütjük. A nagyobb pite formának öt perccel több idő kell.

Tálalás előtt porcukrot szitálunk rá.

Megjegyzés: akácvirág szezonon kívül készülhet anélkül is, illetve az akácvirág helyett készülhet bodzavirággal is.

Címkék: akácvirág, édes, rebarbara, tejföl

Mandulás mézes Spekulatius torta

Elöljáróban néhány szóval szeretném figyelmeztetni azokat, akik még valamilyen okból kifolyólag nem értesültek volna róla: a mai napon elkezdődött újra a SegítSüti licit! 27 gasztroblogger anyuka finomságai közül lehet válogatni, a befolyt összeggel pedig a budapesti I.sz. Gyermekklinikát és a szegedi kórház koraszülött osztályát támogatjuk. Kérek minden kedves érdeklődőt, látogasson el a SegítSüti honlapjára ahol megtudhatják a további részleteket.

Most jöhetne a műfelháborodás, hogy mennyire kiborultam, amikor szeptember elsején kipakolták az ÖSSZES karácsonyi édességet kedvenc német áruházláncomban, hogy jaj, hova tart a világ, szeptember elsején már karácsony… De nem így volt, hanem ehelyett visítva és ugrándozva elkezdtem a Spekulatius kekszes dobozokat a kosaramba hajigálni.

Nos a tiramisu klónok után elérkezett a keksztorták ideje is kedvenc Spekulatiusunkból, íme. Tíz perc aktív munkával. Nagyon finom.

• 18 centis kapcsos tortaformához
• 15 dkg Spekulatius keksz
• 7,5 dkg vaj
• 5 dl tejföl (lehet zsírszegény is)
• 10 dkg mascarpone
• 7,5 dkg méz
• 2 púpos tk zselatin ( 8 gr)
• 2 marék mandulaforgács
• 2 ek nádcukor
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A kekszet erős műanyag zacskóba teszem, majd egy masszív tárggyal (pl sodrófa) finom morzsásra töröm. A vajat felolvasztom, elkeverem a kekszporral, majd jó alaposan sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába nyomkodom.

A mascarponet elkeverem a zselatinnal és a mézzel, majd addig melegítem kevergetve, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. Ha ez megvan, hozzákeverem a tejfölt és a tortaalapra kanalazom.

Hűtőben legalább 3-4 órát, de inkább egy éjszakát pihen szeletelés előtt, amíg a krém megdermed.

A mandulát egy kisebb száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, kiöntjük, majd a helyére megy a cukor és két evőkanálnyi víz. Amikor már a víz elpárolgott és a fortyogó cukor elkezd karamellizálódni, akkor visszaöntjük  mandulát és megszórjuk a mézeskalács fűszerkeverékkel. Egy-két gyors kavarás, majd sütőlemezre terítjük. Ha kihűlt, összemorzsoljuk (vagy sodrófával összetörjük) és a torta tetejére szórjuk tálalás előtt.

Címkék: édes, mandula, mascarpone, méz, tejföl

Fahéjas rumos szilvakrémleves tejfölhabbal

Hát mi lett a szilvából sütő nélkül? Leves.

Kézenfekvő. Meg finom. Rum, szilva, fahéj együtt, biztonsági játék. Bár kétségtelenül a legnagyobb élményt (mármint nekem, mert én akkorra már degeszre ettem magam a levessel) a tejfölhab jelentette. Na azt csak úgy magában is tudnám enni naphosszat. Ha nincs habszifon, semmi pánik, mert jó ez csak simán kikeverve és a leves tetejére kanalazva is. De azért habnak az igazi. Bár a képen ez nem látszik, mert nagyon okosan a még meleg levesre nyomtam a habot a fényképezés során, de az a szifonból kifújva is szépen tart, akár a tejszín, és nemcsak finom, de rendkívül dekoratív is a hatalmas fehér pamacs a mélybordó leves tetején. Egyszerűen gyönyörű. Már csak a látvány miatt is megéri. (és ígérem igyekszem mihamarabb produkálni egy megfelelően szemléletes, habos-babos csodaszép képet is a levesről)

Ápdételés megtörtént, most már szépen látszik a hab is. Plusz egy kép alulra csak a gyönyörű bordó levesről.

• 4-6 főre
• a leveshez:
• 1 kg szilva
• 7,5 dl víz
• 1 rúd fahéj (vagy 1 púpos tk őrölt)
• 2 dl sötét rum
• 5 dkg cukor
• 1 púpos ek étkezési keményítő ( 15 gr)
• a habhoz (ez 6-8 adag leveshez elegendő mennyiség):
• 2 dl tejföl
• 10 dkg mascarpone
• 3 ek cukor

A szilvát kimagozom és felteszem főni fél liter vízzel. Fedő alatt a forrástól számított 6-8 perc után már meg is fő a szilva. Ezután félreteszem hűlni.

Közben a rumot az 5 dkg cukorral sűrű sziruppá főzöm,  így a folyadék nagy része (és az alkohol teljes egésze) elpárolog a főzés során, nagyjából fél decinyi marad belőle. A sziruphoz adom a maradék vizet és az étkezési keményítőt, habverővel csomómentesre keverem, majd felfőzöm és besűrítem folyamatos kevergetés közben. Ezt hozzáöntöm a szilvához majd az egészet botmixerrel pürésítem (ha egész fahéjjal készült, azt előtte halásszuk ki  a szilva közül). A leves kész, még lehet bele tenni ízlés szerint cukrot, de azzal számoljunk, hogy a hab is édes lesz a tetején.

A tejfölt alaposan kikeverem a 3 evőkanálnyi cukorral és a mascarponeval, habszifonba öntöm és egy patronnal felhabosítom, majd behűtöm.

A kihűlt levest habbal a tetején tálalom.

Címkék: fél óra, leves, mascarpone, szilva, tejföl

Túrós palacsinta mazsolával, nem feltétlenül a megszokott módon

Azaz amerikanizálva, instant módon, túró és palacsinta 2 in 1. Illetve ha hozzászámoljuk a mazsolát is, akkor 3 in 1…

Nem azért, mert a ricottás palacsintára már ráuntunk volna. De ha azt mondom, hogy vidéken bizony nem áll hegyekben a ricotta a sarki boltban, sőt, néha egyáltalán nem is lehet kapni még a hiperekben sem, akkor szerintem ez sokaknak ismerősen hangzik. Ilyenkor nem lehet mást tenni, ki kell ötölni valamit a helyettesítésére.

Mondjuk a túrót.

Állagra hasonló lesz a végeredmény, viszont ízre egészen más élmény. De egyáltalán nem rosszabb!

Ha valaki most megbotránkozna a magyar konyha remekeinek ilyen formában való kiforgatásán, attól elnézést kérek, de nagy úr a szükség, ha elfogyott a ricotta, és egyéves porontyunk kanállal (hogy honnan szerezte?) csapkodja a lábunkat reggelit(= palacsintát) követelve.

Szóval a recept az ugyanaz maradt, mint a ricottás változatnál, egyszerűen azonos mennyiségű túróval helyettesítettem a ricottát, és került bele mazsola is, továbbá mivel a túró kevésbé édeskés, mint a ricotta, így egy picit több cukor került a tésztába.

Mellé mézzel és kevés citromlével kikevert tejfölt készítettem, mert nekem a tejfölös kencék a túrós palacsinta kötelező kiegészítői, de lehet itt is juharszirupot vagy mézzel kikevert joghurtot, gyümölcsszószt kínálni hozzá, mint a ricottás palacsintánál.

Még egy szót ejtenék az állagáról: én úgy szeretem a túrós sütiket, ételeket, ha a túró szemcsés marad benne, nekem így jobban tetszik. Ha valaki viszont a szemcséktől mentes változatot részesíti előnyben, az botmixerrel keverje át a tésztát (a mazsola hozzáadása előtt!), vagy öntse turmixgép kancsójába, így garantáltan sima tészta lesz a végeredmény. Jó megoldás lehet még a zsírszegény túró használata félzsíros helyett, az eleve nem darabos.

2-3 adag

250 gr túró

2 dl tej

10 dkg rétesliszt

3 tojás

3 dkg olvasztott vaj

2 ek nádcukor

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1 citrom reszelt héja (vagy 1 kk szárított citromhéj)

1 tk sütőpor

1 nagy marék mazsola késsel durvára vágva (elhagyható)

tejföl, méz, citromlé ízlés szerint a tálaláshoz

A túróból, tojásból, tejből, sütőporral elkevert lisztből, cukrokból, vajból lehetőleg habverővel sűrű, csomómentes masszát keverünk, hozzákeverjük a mazsolát és a reszelt citromhéjat, majd félretesszük legalább 15 percre pihenni.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi adagokat halmozunk, majd mérsékelt lángon mindkét oldalukat világos aranyszínűre sütjük. A masszát egyengetni nem kell, magától szétterül, viszont az adagolásnál igyekezzünk úgy meríteni a tésztából, hogy minden palacsintába jusson mazsola.

A tejfölt kikeverem sok mézzel és kevés citromlével, és a palacsinták mellé tálalom.

Megjegyzés: Ekkora adag 2-3 embernek is elég. De én akkor is ennyit sütök, ha csak minimanóval ketten reggelizünk. A maradékot pedig kivajazott sütőtálba rétegzem, mindegyiket tejfölös kencével megkenve, majd a többi kencét ráöntöm a tetejére, vajat forgácsolok rá, és 200-220°C fokos sütőben megsütöm Férjnek este, ha hazajön.

Ilyenkor a tejfölös szószhoz (12% zsírtartalmú) tejfölből 1 dl, 1 tojás, 2 evőkanálnyi méz és 1-2 evőkanálnyi citromlé kell fejenként, habverővel simára kikeverve.

Megjegyzés: Ha van időnk egy kis extrához, mert mondjuk desszertnek készül, és nem reggelire, akkor a túrót botmixerrel pürésítsük hozzá (ez persze sovány túró használata esetén nem szükséges), a tojások fehérjét pedig csak a sütés előtt, kemény habbá verve forgassuk óvatosan a masszába. Így ducibb, de pillekönnyű palacsintákat kapunk.

Címkék: édes, palacsinta, tejföl, túró