Rákóczi túrós parfétorta+ görögdinnyés és cseresznyés jégkrémek

Jeges finomságok, ha a fagylaltkészítő gép már nem fér be a zsúfolásig megrakott mélyhűtőbe. Vagy ha nincs is. Vagy ha egyszerűen csak jégkrémre vagy parféra vágyunk inkább fagyi helyett. Két gyümölcsös jégkrém, egy mentás görögdinnye és egy rózsavizes cseresznyés, aztán egy Rákóczi túrós ihlette parfétorta, az idei nyár aktuális kedvencei. A parfétorta egyébként igazán ütős darab, és akár nyári születésnapokra is tökéletes lehet. Gyorsan elkészíthető, nagyon finom, és még dekoratív is, nálam ennyi elég a sikerhez. (persze az sem hátrány, hogy a Rákóczi túrós az egyik kedvenc sütim) A két gyümölcsös jégkrém pedig igazán üde ízű, hűsítő darab, és hát gyerekbarát is, ha épp az apróságok gyümölcs-nemevős sztrájkot tartanak, de a színes kütyübe töltött jeges finomságoknak meg mégsem tudnak ellenállni.

• Rákóczi túrós parfétorta
• 25 dkg sovány túró (vagy 15 dkg félzsíros túró és 10 dkg natúr joghurt)
• 2 tojásfehérje
• 2 dl habtejszín
• 7,5 dkg cukor
• 1/4 rúd vanília (vagy 1 ek vaníliás cukor)
• 1/3 citrom finomra reszelt héja
• 10 dkg baracklekvár
• a morzsához:
• 5 dkg liszt (rétes)
• 2,5 dkg vaj
• 1 púpos ek cukor (1,5 dkg)
• baracklekvár a tálaláshoz (elhagyható)

A vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, majd rászórjuk a lisztet és a cukrot. Alacsony láng felett addig kavargatjuk, amíg a morzsa enyhe aranyszínt kap.

A túrót villával alaposan áttörjük vagy botmixerrel átdolgozzuk, majd simára keverjük a vanília kikapart magjaival, a citrom héjával. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, közben adagoljuk hozzá a cukrot. A tejszínt habbá verjük, majd összeforgatjuk a túróval. A túrós masszába forgatjuk óvatosan a tojáshabot is.

Egy kisebb szögletes szilikon formába (vagy folpack fóliával bélelt szögletes kenyérformába) kanalazzuk a masszát. A baracklekvárt átkeverjük, ha nem elég folyós, kevés vízzel hígítjuk, majd a parféra kanalazzuk, és a kanál nyelével kissé belekavarjuk a túrós masszába, örvényszerűen. A kihűlt morzsa 2/3 részét rászórjuk a parfé tetejére, és kissé belenyomkodjuk a masszába, épp csak annyira, hogy ne peregjen le fagyás után, majd a parfé tetejét elsimítjuk. A maradék morzsát jól záródó tárolóban félretesszük a tálaláshoz.

Folpack fóliával lezárjuk a forma tetejét, majd mélyhűtőben kifagyasztjuk, legalább 12 órán át.

Fogyasztás előtt legalább fél órára tegyük át a hűtőbe a mélyhűtőből, majd tálaláshoz borítsuk tálra a parfét, szórjuk meg a maradék morzsával, és éles késsel szeleteljük. Tálalásnál lehet mellé adni kevés, nem túl sűrű baracklekvárt is.

• görögdinnye jégkrém
• 50 dkg görögdinnye hús kimagozva
• 5 dkg porcukor
• 1 lime leve
• 6 mentalevél

A hozzávalókat turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük, majd jégkrém formákba adagoljuk, kifagyasztjuk.

• cseresznye jégkrém
• 50 dkg cseresznye, kimagozva
• 5 dkg cukor
• 1/2 lime leve
• 1 ek rózsavíz

A hozzávalókat turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük addig, amíg a cukor feloldódik és a massza egyneművé válik, majd jégkrém formákba adagoljuk, kifagyasztjuk.

A rózsavíz egyáltalán nem tolakodó ebben a desszertben, sőt, szerintem cseresznye mellé az egyik legjobb választás, hihetetlenül üde lesz tőle a gyümölcs, még intenzívebb ízzel, de ha valaki nem kedveli/nem tart otthon belőle, rózsavíz helyett ízesítheti a jégkrémet egy lime finomra reszelt héjával vagy egy-két, mozsárban kevés cukorral porrá őrölt, átszitált levendula virággal is.

Tipp: jégkrémhez való forma már a legtöbb konyhafelszerelést árusító boltban kapható, de ha nem szeretnénk ilyet beszerezni, használhatunk fél decis műanyag pohárkákat is, melyekbe egy-egy pálcikát állítunk, de akár kis méretű joghurtos doboz, szilikon mini muffin forma is megfelel a célnak.

Címkék: cseresznye, édes, görögdinnye, lime, menta, parfé, sárgabarack, túró

Zserbó palacsinta

Nos, én egész jól elvagyok az eddigi palacsintáimmal, de a szülői ház kamrája mindig tartogat meglepetéseket (vagyis inkább nem tartogat), szóval kénytelen voltam egy kicsit újítani. Hát nem meglepő módon ez is jól sikerült, jó alapanyagokkal hibázni ugye (szinte) lehetetlen, aki szereti a zserbót, annak ez is be fog jönni.

Még egy igen fontos dolgot sikerült belátnom a napokban: fény nélkül sehogyan sem lehet szép fényképeket készíteni! Hát nem megdöbbentő?

Na, ennyi a gasztro(?), sokkal érdekesebb az, hogy hol voltunk a múlthéten.

Kis képes segítség.

Bár a fenti volt a fő program, de ott több és informatívabb kép nem készült, mert állítólag a strandon nagy hajlandóságot mutatnak tolvajok a fotóapparátok eltulajdonítására, szóval azt oda nem vittük magunkkal. Pedig… Na de majd később.

Aztán.

Ha nem derült volna ki, az állatkertben készült az utolsó három kép. ( a többi, kattákról, lámákról és az elefántokról készült számtalan fotótól azonban inkább mindenkit megkímélek) És igen, a mi Pontyunkat érdekelték ugyan az állatok is, de azért a fő attrakció mégiscsak a szökőkút és a függőhíd volt. Újfent. Hát ez van, így jártunk. Bár ismét csak az nyert bizonyosságot, amit már eddig is tudtunk, hogy a Pontyok alapvetően vízi élőlények. (és akkor azt még nem is említettem, hogy a szökőkutas mutatványnál az állatkertbe videókamerával látogató apukák népes csoportja állta körül a fiunkat és rendkívül vidáman rögzítették filmre a mi kisdedünk ingyencirkuszát. A gyerek egyébként tényleg vicces volt, de a vidámságuk oka szerintem az is volt részben, hogy nem az ő gyerekük csinálja ezt.)

Viszont ami a legnagyobb élmény volt mindenkinek, az a Ponty a strandon! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi időt képes egy ilyen pici gyerek egyhuzamban a vízben tölteni! (még akkor is, ha Ponty) Az első napon a zárás előtt pár perccel tudtuk csak kihalászni a medencéből iszonyú sivalkodás közepette, pedig már ráncosra volt ázva a bőre, főleg a lábán, mivel az tényleg folyamatosan a vízbe lógott a versenyautós úszógumicsónakjából. A második napon megtudtuk, hogy a gyerek odavan a tömegért, a break táncosokért, az élőzenéért (az más kérdés, hogy az aranyos énekesnéni így meg nem annyira tud énekelni a röhögéstől, amikor egy 19 hónapos teljes átéléssel rázza magát előtte és közben fura, tekergőző kézmozdulatokat is végez ( elfogultabb(?) szülők úgy mondanék hogy táncol)), a fagylaltozókért és a lacipecsenyésekért, meg úgy általában a karneváli hangulatért. A harmadik napra pedig az is kiderült, hogy Ponty mellé 5 fő az ideális személyzet, akik vetésforgóban játszanak vele: egy, aki leengedi a csúszdán, és egy ember, aki lent elkapja)/ visszahozzák a labdáját/folyamatosan ellátják minifánkkal.

Na hát dióhéjban. Még annyit, hogy mindez a hajdúszoboszlói strandon történt, ami hihetetlenül jó hely, és nem is azért mondom, mert elfogult vagyok, mert karonülő korom óta járunk ide és enyhén szólva is hozzánőttem a helyhez. Hanem azért mert az a hely nagyon nagyon jó, de tényleg.

• 16 palacsintához/ 4 főre
• 10 dkg finomliszt
• 6 dkg dió
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 2 tojás
• 2 dkg nádcukor
• 2 dkg vaj
• a rétegezéshez:
• sárgabaracklekvár
• az öntethez:
• 10 dkg étcsoki (min. 60%)
• 1 dl víz
• 2 tk kakaópor (keserű, holland, nagyjából 6 gr)
• 2-3 ek nádcukor
• 1 dkg vaj

Először az öntet: kevés vízzel csomómentesre keverem a kakaóport, lehetőleg habverővel, majd hozzáöntöm a maradék vizet és felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a darabokra tördelt csokit, a nádcukrot, hozzáadom a vajat, majd addig kevergetem, amíg a csoki fel nem olvad teljesen. (ha kell, visszateszem még a tűzre egy kicsit) Az öntet kész, ízlés szerint még lehet rajta édesíteni.

A tojások sárgáját kikeverem, lehetőleg habverővel a tejszínnel, tejjel, a liszttel, olvasztott vajjal, cukorral. Ha már csomómentes a tészta, hozzáadom a durvára vágott diót is. Félreteszem pihenni sütés előtt legalább 15 percre.

Közvetlenül a sütés előtt a tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztához forgatom.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül bő evőkanálnyi adagokat téve mérsékelt láng fölött kisütöm a palacsintákat. A kanál hátával el lehet egyengetni a lepényeket, hogy csinosabbak legyenek.

Az összeállításnál a palacsintákat megkenem lekvárral, egymás tetejére rétegezem őket (4 palacsinta/ 1 torony), majd lelocsolom a csokiöntettel.

Címkék: dió, édes, étcsoki, palacsinta, sárgabarack

Ökörszem vagy thumbprint cookies, mandulás-sárgabarack lekváros és mogyorós-tejcsokis

Vagy mini linzer, vagy minek is nevezzem még.

Az úgy van, hogy Martha Stewart bombáz engem nap mint nap a fantasztikus süti receptekkel (örök hála Doctor Peppernek, aki tudomásunkra hozta a süti körlevél létezését), meg olvasgatja az ember lánya a Tastespottingot is, szóval a thumbprint cookiest nem lehet kikerülni. Ami a nevét egyébként arról kapta, hogy ujjal kell kis mélyedéseket nyomkodni a sütik közepébe, és ebbe kerül a töltelék. De van ennek becsületes magyar neve is, ökörszemnek hívják, szóval ne flancoljunk, hacsak nem muszáj.

Aztán még az is van, hogy olyan elvetemült akaratos fajta vagyok, mint a nagyanyám, aki ismeri az összes alaptészta receptjét- és minden mást ezen receptekből származtat. Neki csak ne mondja meg egy receptes füzet, vagy szakácskönyv, hogy az a süti, amit ő a fejébe vett, majd mitől lesz jó. Azt ő tudja. Mind a 86 éve meggyőződésével. Nos, én tőle tanultam sütni, így a receptjeim nagyobbik része experimentális úton születik, de azért valamicskét fejlődtem is, így például én már használok mérleget.

(illusztráció:

“Nagyi, mennyi liszt kell a csörögébe? “

“Hát csak úgy, hogy jó legyen, fiam!”

“Na de mégis menyi az, amitől jó lesz,”

“Hát, úgy három kis marékkel. Az van vagy harminc deka…Látod fiam, ilyennek kell lenni a tésztának, akkor jó.”)

Ez a süti is a magyar, hagyományos 3:2:1 arányú omlós tészta receptjéből származik, némi módosítással. A liszt egy része helyett őrölt mogyoró, mandula, és kevesebb vaj, az olajos magvak zsiradéktartalmát ellensúlyozandó. A végeredmény: nagyon finom!

A kétféle ízesítés magyarázata is egyszerű: már megint nem tudtam dönteni két egyformán ínycsiklandó változat közül, így elkészült mindkettő. A projectet Férj némi riadalommal szemlélte, mivel este nyolc után vágtam neki. Főleg amikor a négy tepsi süti már a pulton hűlt, mellette pedig a fagyigép keverte a mangófagyit, akkor életem hű párja hangjában némi aggodalommal megkérdezte, hogy milyen rendezvényre készülök, és tudnia kellene e valamiről ezzel kapcsolatban. Nos, rendezvény az nem volt. De reggelre már süti is csak alig…

• mogyorós-tejcsokis
• 2 tepsi
  
• 20 dkg darált mogyoró
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• tejcsoki a sütik közepébe (én most pontosan 7,5 dkg-ot használtam hozzá)

A vajat, lisztet, őrölt mogyorót, tojást összegyúrjuk, majd három centi átmérőjű golyókat formázunk a tésztából.

A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól tisztes távolságban, mert sütés közben egy kicsit meg fognak nőni.

Minden süti közepét benyomjuk az ujjunkkal, majd a mélyedésbe egy kis darabka csokit rakunk. (csokipasztillával egyszerűbb lett volna, akkor nem kell tördelni, de nekem olyan nincs)

200°C fokon (gázsütőben) 14 perc alatt sült ki. Ha az alja arany barna, a teteje enyhén pirult, akkor jó.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a sütiket, és úgy hűtöttem ki.

• mandulás-sárgabarack lekváros
• 2 tepsi
  
• 20 dkg őrölt mandula (én most blansírozottat használtam)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• sárgabarack lekvár (én kg 1,5 dl-nyit használtam hozzá)

Fontos, hogy olyan lekvárt használjunk hozzá, ami bírja a sütést, vagyis nem pektinnel készült. Legjobb a házi, ami nem dzsemfixszel készült. Ennek hiányában más, sütésre alkalmas lekvár is megteszi. Egyébként azért sárgabarack, mert ez volt itthon, de málnalekvárral talán még finomabb lehet!

A lisztet, vajat, tojást, cukrot, mandulát összegyúrjuk, majd 3 centis gombócokat formázunk belőlük, és azokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Mindegyiket benyomjuk az ujjunk hegyével, és fél-fél kávéskanálnyi baracklekvárt teszünk a közepükbe.

200°C fokon 14 perc, amíg alul-felül enyhén pirult nem lesz.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: cookies, édes, mandula, mogyoró, sárgabarack, tejcsoki

Sárgabarack crumble, aszalt vörösáfonyával

Természetesen mindez azért jöhetett létre, mert Férj ma megint ügyel, és én egyedül vagyok itthon Ponty Úrral. Különben dehogy jutott volna nekem eszembe konyhai ámokfutásba kezdeni miután kisdedünk nyugovóra hajtotta le csodaszép buksiját. (előtte persze gond nélkül, de ma erre nem volt lehetőség)

De így, nagy magányomban mi máshoz kezdhettem volna este nyolc óra után? Tekintetbe véve szűnni nem akaró, erős, féloldali fejfájásomat, mely azt követően alakult ki, hogy egyszem gyermekem egész álló nap az arcomba csimpaszkodva próbálta meg kimozdítani a helyéről az állkapocs izületemet és a bal szemgolyómat, miközben tenorokat megszégyenítő hangerővel és hangterjedelemmel ismételgette teljes szókészletét, mely a “hebubu-gö” és a “he-gyi-gyi” kifejezésekből áll, és nem tudom, mit jelent. ( Közben nevetett. Ez valamiért neki vicces volt.)  Mindenesetre ahogy megpróbáltam letenni a járókájába, mindezt a műsort sokkal hangosabban, és magasabb (ultra?)hang(os) tartományokban is képes volt produkálni, szájcsücsörítéssel jelezve nemtetszését, szóval nem kockáztattam, egész nap ölben hurcibáltam őkegyelmét.

Ezt követően belső kényszertől vezérelve sütnöm kellett valami(ke)t.

Eredetileg persze nem ezt terveztem. De a mangónak most, úgy látszik, nincsen szezonja. Így hát maradtam a sárgabaracknál. És most kivételesen fotó is készült, mivel 1.) az első körben sütött kekszek felét addigra már megettem, 2.) holnap reggelig egyedül pusztítom itthon az édességeket, így értelemszerűen lassabban haladok. Mondjuk nem nagy dolog, akár el is maradhatott volna, lévén ez a világ (egyik) legcsúfabb sütije.

Na de milyen finom!

Amúgy borzasztó gyorsan és egyszerűen elkészül, részben ezért is nem került eddig bejegyzésre, hiszen általában akkor készítem, ha már semmi másra nincs idő/türelem. És akkor az ember nem ráncigálja elő a fotóapparátot. Főleg nem jegyzetel.

Maga a recept pedig szintén csak egy alap, ami sokféleképpen variálható. A mogyoró azonos mennyiségben helyettesíthető bármely olajos mag őrleményével, akár kókuszreszelékkel is. A gyümölcsök szintén opcionálisak, akárcsak a fűszerek, egy nagyobb sütőtálban sütve pedig kerülhet bele még több gyümölcs is.

Igazából még sütinek is túlzás nevezni, hiszen csak rengeteg gyümölcs, a tetején ropogós morzsával. És nekem nem is kell ennél több.

20 cm átmérőjű, magas falú sütőtál

a gyümölcshöz: 60 dkg sárgabarack, 8 dkg aszalt, vörös áfonya, kevés citromlé, reszelt citromhéj, 4 ek nádcukor

a morzsához: 120 gr rétesliszt (ennek egy része zabpehellyel is helyettesíthető, most én is 70 gr lisztet+ 50 gr zabpelyhet használtam), 100 gr darált mogyoró (25 gr), 4 ek nádcukor, 100 gr vaj, 1 tk őrölt fahéj

a szóráshoz nádcukor

A barackot meghámozom, gerezdekre vágom. Elkeverem az áfonyával, kevés reszelt citromhéjjal, ízlés szerint cukrozom, és megcsepegtetem citromlével. Az aszalt áfonya célja itt a barackból távozó nedvesség egy részének felszívása. Ezért az aszalt gyümölcs. De nem szükséges bele, én sokszor készítem enélkül. Mondjuk én szeretem szottyosan, de aki jobban kedveli a puding-szerű állagot, az keverjen a gyümölcshöz 1-2 ek étkezési keményítőt. Így jobban lehet majd adagolni is, ha egy nagy formában sütjük.

A gyümölcsös keveréket a kivajazott sütőtálba simítom.

A morzsához a liszttel, cukorral, fahéjjal és a mogyoróval elmorzsolom a vajat (nem kell túl alaposan kidolgozni), majd egyenletesen a gyümölcsre szórom. Erre még szórok egy kevés nádcukrot is, ami rákaramellizálódik sütés közben.

45 perc, 200°C fok, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Terveim szerint lett volna mellé fagyi is, de egy, még a délelőtt történt zöld tea szorbet-incidens során a fagyigépem aznapi kapacitását már elhasználtam…

Amúgy langyosan(forrón), fagyival.

Előkészítés: 5-10 perc

Sütés: 250-30 perc

Költségek/fő: liszt: 5 Ft, cukor: 20 Ft, vaj: 30 Ft, mogyoró: 30 Ft, gyümölcs: 40 Ft, aszalt gyümölcs: 30 Ft, citrom, fahéj ~30 Ft, azaz 185 Ft /1  adag

Címkék: áfonya, aszalt gyümölcs, édes, mogyoró, sárgabarack

Baklava mogyoróból, mazsolával és sárgabarackkal

És hogy mi lett a maradék 1/3 csomag réteslapból? Hát ez!!

Leginkább a baklavához hasonló desszert, csak annál egy kicsit szaftosabb, de nem kevésbé édes!

Szerintem ennél többet nem kell írni róla!

• 4 adag/ 15X20 cm sütőforma
• Süti:
• 1/3 csomag réteslap
• 5 ek pörkölt, darált mogyoró,
• 2 ek cukor,
• 1 bő marék nagy szemű, aranymazsola,
• 3 közepes (túl)érett sárgabarack
• 5 dkg olvasztott vaj a kenéshez
• őrölt mogyoró, cukor a szóráshoz
• Szirup:
• 1 dl cukor,
• 1 dl víz,
• 1 dl narancslé (2 közepes narancs leve),
• reszelt narancshéj,
• 1 tk őrölt fahéj,
• 2 szem szegfűbors,
• 4 szem szegfűszeg

Ez is rendkívül egyszerűen készül: a mazsolát késsel durvára vágom, a hámozott sárgabarack húsát szintén (ha az már nem lenne eleve lekvár állagú). A mogyorót összekeverem a cukorral, mazsolával, sárgabarackkal.

A tűzálló formában elkezdem lerétegezni a méretre vágott réteslapokat, minden réteget vajjal megkenve. 3 réteg lap után jön egy réteg mogyorós töltelék, majd ismét réteslapok, és így tovább. 3 réteghez elég a mogyorós massza mennyisége. Érdemes megszámolni a feldarabolt réteslapokat, annyi kerüljön egy rétegbe, hogy felülre is jusson még a réteslapból. Én ezt megtettem, de ismét elbambultam (a tegnapi az egy ilyen nap volt), és felülre is töltelék került. Ezen én úgy segítettem, hogy arra is szórtam még mogyorót, cukrot is, és ezzel zártam a süti tetejét. Mondjuk, így finom volt. Ha felülre mégis jutna a réteslapból, azt még locsoljuk meg vajjal.

180°C fok, 25-30 perc, amíg a tészta szép pirosra sül.

Közben elkészül a szirup: a hozzávalókat egy gyorsforralóban összeforralom, és addig főzöm, amíg kicsit besűrüsödik (10-15 perc). Ha kész, kihalászom az egész fűszereket, és még forrón a szintén forró, villával/bambusznyárssal alaposan megszurkált sütire kanalazom. Nekem két fordulóban ugyan, de beitta a süti az összes szirupot. De ha nem, az sem baj, a maradékot lehet szervírozni a szeletek mellé.

Nem egy könnyed nyári desszert szintén, de hát ez van.

Végül is van benne friss sárgabarack is…

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, mogyoró, sárgabarack