Sütőtökös rukkolás tészta kéksajttal, pirított dióval

Az új év nagyon sok változást hozott nekünk, hogy ezek jók vagy rosszak, az nem egyértelmű, és valószínűleg csak utólag fog kiderülni. Mindenesetre Csipi hétfőtől bölcsis lesz, én meg visszamegyek dolgozni hamarosan. Nem örömkönnyek között született a döntés, de azt sem állítom, hogy nem hiányzik már a munka.

A többit meg majd meglátjuk, és itt persze elsősorban a blogra gondolok. A tendencia mindenesetre az, hogy egyre kevesebb a szabadidőm (és ez várhatóan rohamosan csökkenni fog a munkába állásommal), és ha van néhány szabad percem, akkor inkább az új szakmai protokollokat tanulom, nem a recepteket jegyzetelem. Én azt hiszem, mindenki egyetért velem abban hogy ez így is van rendjén. Viszont azt sem mondhatom, hogy nem hiányzik a fotózás, a blog vezetése, csak már nem rohanok rögtön a fényképezőgépért meg a jegyzetfüzetemért, ha valami jól sikerült és még nincs fent a blogon, és talán jobb is ez így. De egészen megszerettem már ezt a lapos macskát, és hiányozna ha nem tudnám folytatni, szóval majd igyekszem összekapni magam egy kicsit.

Mivel mostanában a húsz perc alatt összedobható finom és izgalmas vacsorákban szerzek egyre nagyobb jártasságot, így most is egy ilyen recept következik. A sütőtök szezon végén még had tobzódjunk egy kicsit.

• 2 főre
• 30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 2 ek tejszín
• 2 dkg kéksajt (Danish Blue cheese)
• 2 dkg vaj
• szerecsendió
• 2 marék rukkola
• 1 bő maréknyi dióbél
• hidegen sajtolt dióolaj
• 20 dkg száraztészta (én gnocchit használtam)

A salottát nagyon finomra aprítom, a sütőtököt félcentisre kockázom. A vajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a sütőtököt is, sózom és kis láng felett időnként megkeverve puhára párolom (ha úgy látjuk, hogy le akar égni, önthetünk alá egy kevés vizet, de ez teflonban készítve nem szükséges). Ha már puha a tök, hozzáadom a tejszínt, rámorzsolom a kéksajtot, reszelek rá szerecsendiót, összeforralom, majd összetöröm és krémesre keverem.

Közben kifőzöm a tésztát bő, sós vízben és száraz serpenyőben megpirítom a diót.

A leszűrt tésztát összeforgatom a mártással (ha azt nagyon sűrűnek találnánk, hígítsuk egy kevéssel a tészta főzővizéből), a megmosott, megszárított rukkolával, tányérokba szedem, a tetejét pedig meglocsolom dióolajjal és megszórom a durvára vágott dióval.

Címkék: dió, hús nélkül, kéksajt, rukkola, sütőtök, tészta

Avokádós újkrumplisaláta

Tudom, hogy nyakunkon a húsvét, mi tegnap mégsem (csak) arra készülődtünk. Egy egészen más ünnepet tartottunk, a bolondok napját. Nyilván furcsa lehet, hogy két felnőtt ember miért talál ki magának ilyen botorságokat, de akkor talán érthetőbbé válik a történet, ha hozzáteszem azt is, hogy az elmúlt öt évben szinte kivétel nélkül az összes pirosbetűs ünnepet külön töltöttük Férjjel egymástól, mivel szép kórházi hagyományok szerint ezeken a napokon a fiatalabb orvosok ügyelnek. Volt persze annak is hangulata, amikor karácsonykor egymástól 20 méterre, két különböző osztályon  ettük alufóliából a gesztenyével töltött pulykát, de valahogy mégsem volt az igazi.

Aztán most második éve én itthon vagyok minimanóval, és még szomorúban telnek Férj nélkül ezek a napok. Gyakran utazgatunk persze ilyenkor a szüleimhez, így lesz ez húsvétkor is, de Férj nélkül nem ünnep az ünnep.

Erre az áldatlan állapotra születtek megoldásként a mi saját ünnepeink. Ezeket Férj választja, és nálunk ilyenkor van a nagy felhajtás, ünnepi vacsora, meg minden olyan dolog, ami más normális helyeken ehhez tartozik. Az egyik ilyen nap pedig a bolondok napja (Férj ragaszkodott hozzá, és én tudom is, hogy miért. Vannak emberek, akiknek soha nem nő be a fejük lágya…)

Szóval tegnap az egész egy ünnepi vacsorával kezdődött, ahol a mangó salsával körített szűzérmék mellé ez a saláta került az asztalra. A saláta amúgy nagyon finom, és azóta már többször készült, amióta a Tescoban felfedeztem az első (egyiptomi) újkrumplit és a hálós kiszerelésű, rendkívül kedvező árú, meglepően érett és finom avokádókat. Kiváló köret sültek mellé, de magában is, egyszóval tökéletes kis fogás, és abba meg igyekszem nem belegondolni, hogy kizárólag import zöldségek felhasználásával készül…

• 3-4 adag
• 50 dkg újkrumpli (ha lehet, apró szemű)
• 2 avokádó
• 1 fej lilahagyma
• 1 lime
• 0,5 dl olívaolaj
• 4 marék (~ 80 gr) rukkola

Az újkrumplit egészben, héjában megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm, kihűtöm és meghámozom. Ha kis szemű krumplit sikerült beszerezni, akkor maradhat egészben, de ha nagyobb szemek is vannak benne, akkor azokat félbe-negyedbe vágom.

A lilahagymát félbevágom, majd hajszálvékonyan felszeletelem, meglocsolom a lime levével és megsózom.

Az avokádót félbevágom, a magját kipöckölöm és a húsát kanállal kivájom, a lime leves hagyma mellé, hogy a citrus savas leve meggátolja a bebarnulását. Meglocsolom az olívaolajjal, és villával összetöröm az avokádó húsát, összedolgozom a lime leves hagymával.

Az újkrumplit összeforgatom a hagymás avokádóval, a rukkolát egy nagyobb tálra szedem, és erre halmozom az újkrumplit.

Szerintem langyosan a legfinomabb, de akkor sem lesz nagy baj, ha kihűl.

Címkék: avokádó, lilahagyma, rukkola, saláta, újkrumpli

Sült cékla-mangó saláta rukkolával, kecskesajttal, pisztáciával

Szintén egy nemrég készült sült cékla-narancs saláta nyomán, amelynek a hozzászólásaiban Beatbull azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen jó lenne ez mangóval is.

Bár a cékla készletek nálam már kifogytak, és én azt gondoltam botor módon, hogy akkor másutt is, de csodával határos módon a zöldségesnél még sikerült néhány darabot szereznem. Ennek eredménye pedig egy céklaszínű gyermek, és ez a saláta lett.

A mangó-sült cékla páros együtt remekül működik, rukkolával és kecskesajttal kiegészítve pedig egy igazán gazdag ízű saláta lett az eredmény.

• Adagonként:
• 1 cékla (~ 15 dkg)
• 1/2 mangó
• 2 marék rukkola
• 1/2 guriga friss típusú kecskesajt (75 gr)
• 1/2 narancs leve
• 1 ek pisztáciaolaj (ha nincs, extra szűz olívaolaj is megteszi)
• 1 kk koriandermag
• 1 ek pisztácia (sózatlan, natúr, ha van)

A céklákat héjastól, alufóliába csomagolva megsütöttem 240°C fokon egy óra alatt. Miután kihűlt, meghámoztam és felkockáztam.

A mangót meghámoztam, és a kecskesajttal együtt a céklához hasonló méretű kockákra vagdostam.

A koriandermagot mozsárban megtörtem, a pisztáciát késsel durvára vágtam.

Összeforgattam a rukkolát, kecskesajtot, mangót, céklát, pisztáciát, koriandert, meglocsoltam a pisztáciaolajjal és a narancs levével.

Pirítóssal egy könnyebb ebédnek is megjárja.

Címkék: cékla, előétel, hús nélkül, mangó, pisztácia, rukkola, sajt

Sült kecskasajt, mangó, szarvasgombás olívaolaj, rukkola

Ez az a saláta, ami a minap megfelelő kecskesajt hiányában mangós kacsamell carpaccio formájában végezte.

Na hát az sem volt kutya, de az eredeti receptet, amit Mammánál találtam, feltétlenül szerettem volna kipróbálni. Egy sikeres(ebb)  anyagbeszerzést követően ma neki is álltam, főleg mivel anyósom megérkezett egy rövid unokázós kirándulásra, és szerettem volna elkápráztatni.

Sikerült.

• Adagonként
• 1 guriga friss típusú kecskesajt (150 gr)
• 1 ek méz
• 1 ek olívaolaj
• fekete bors
• 1 mangó
• szarvasgombás olívaolaj
• 2-3 marék rukkola
• extra szűz olívaolaj
• balzsamecet

A mézet elkeverem egy kanálnyi olívaolajjal, megforgatom benne a kecskesajtot, tűzálló tálkába teszem, borsot őrölök rá, és 220°C fokon (gázsütőben) 20 percig sütöm.

A mangót meghámozom, vékonyan felszeletelem.

A rukkolát kevés olívaolajjal és balzsamecettel összeforgatom, tányérra rendezem.

A mangót elrendezem a rukkola mellett, és meglocsolom szarvasgombás olívaolajjal.

A megsült sajtot a tányérra teszem a saláta mellé, és tálalom.

Címkék: előétel, hús nélkül, kecskesajt, mangó, rukkola, saláta

Kacsamell carpaccio mangóval, vérnaranccsal, rukkolával

Hiába, tavasz van, ki vagyunk éhezve a nyers kosztra…

Tulajdonképpen az egész ott kezdődött, hogy az újonnan beszerzett szarvasgombás olajomat Mamma mangós kecskesajt salátájával szerettem volna felavatni. Csak éppen nem kaptam hozzá jó minőségű lágy kecskesajtot. Így az ízek házasságából maradt a mangó-szarvasgombás olívaolaj, mellé padig a már bejáratott carpacció-rukkola-vérnarancs került, a carpaccio pedig ezúttal kacsamellből készült hozzá.

• 2 adag előétel
• 1 pecsenyekacsamell (bőr, csont nélkül ~20 dkg)
• 1 mangó
• 2 (vér)narancs
• 4 marék rukkola
• szarvasgombás olívaolaj
• olívaolaj
• só
• bors

A mélyhűtőből elővett, de még nem teljesen felengedett, lebőrözött, mindenféle erektől, hártyáktól előzetesen (fagyasztás előtt) megtisztított kacsamellet nagyon éles késsel felszeletelem a lehető legvékonyabbra.

Tiszta konyharuhán leitatom róla a felesleges nedvességet, tányérra fektetem egy rétegben, majd meglocsolom kevés szarvasgombás olívaolajjal.

A narancsot meghámozom, kifilézem, és filézés után a maradt narancshúsból a levet kicsavarom a húsra. Éppen csak meg kell vele csepegtetni mindenütt, de ne tocsogjon a narancsélben a hús. Hűtőbe kerül egy órára pihenni.

A mangót meghámozom, és nagyon vékony szeletekre vágom. (amit nem lehet már szép, vékony szeletekre vágni, azt megeszem)

Ha már megmarta a narancslé a húst és/vagy letelt az egy óra, sót és borsot őrölök rá, majd összeállítom a tányért és tálalom.

Ehhez egy-egy tányérra leterítem a mangószeleteket, mindegyikre csöpögtetek egy kis szarvasgombás olajat, majd minden szeletre fektetek egy-egy kacsamell szeletkét. A rukkolát a narancsfilékkel és kevés olívaolajjal összeforgatom, majd a carpaccio mellé halmozom.

Megjegyzés: lehet készíteni friss kacsamellből is, amit a szeletelés előtt csak 1-2 órára teszünk a mélyhűtőbe, hogy vághatóra szilárduljon, de mikrobiológiai szempontból az nem mindig biztonságos. Csak akkor készítsük így, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a hús szalmonellamentes!

Címkék: előétel, kacsa, mangó, narancs, rukkola, saláta

Borjú bélszín carpaccio gyömbérrel, vérnaranccsal, rukkolával

Általában ha bélszín kerül az asztalra, lecsípek belőle egy keveset carpaccionak. A borjú bélszínből is. Szerintem ez talán még a marhabélszínnél is finomabb. A hús enyhébb íze nagyon jól viseli a karakteresebb fűszerezést (bár anélkül is isteni finom), így most a  szokványos olívaolaj-citrom-fekete bors-parmezán helyett gyömbér-vérnarancs-zöld bors-pisztáciaolaj került a húsra. Mellé én csak egy könnyű és egyszerű salátát szoktam készíteni, jelen esetben rukkolából, és vérnarancs filékből.

Ami itt fontos (lett volna), az a szépen, egészben kifejtett hús, amit nem kaszaboltak össze a borjú feldolgozása során. Ez sajnos házi vágásból származó bélszín esetén nem mindig valósul meg, így a kissé rongyos szeletek miatt elnézést kérek, ez így kevésbé látványos, bár ugyanolyan finom.

Még egy szó a klopfolásról: a borjú húsa annyira gyenge, puha, hogy szerintem itt határozottan kárára válik, ha megpróbáljuk vékonyabbra egyengetni, és könnyen püré lesz belőle a vékonyabb szelet helyett. (egyébként meg én ezt az eljárást a marhabélszínből készült carpaccionál sem szeretem)

Adagonként

10 dkg borjúbélszín

2 cm gyömbér

1 kk zöld bors

2 vérnarancs

2 marék rukkola

pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)

A lehártyázott, minden zsiradéktól megtisztított, formára vágott bélszínt fóliába csomagolva egyenletes hengerré egyengetem, majd a mélyhűtőbe kerül kb egy órára.

A kissé megfagyott húst nagyon éles késsel hajszálvékony szeletekre vágom, majd tiszta konyharuhára fektetem, hogy az feligya róla a felesleges nedvességet.

A vérnarancsot meghámozom, majd egy tálka felett kifilézem, és a kicsorgó levét felfogom. A gerezdeket félreteszem, és a narancs maradványaiból kipréselek még annyi levet, amennyit csak tudok. A narancsléhez reszelem a gyömbért. A zöld borsot mozsárban porrá őrölöm.

A bélszín szeletkéket egy nagy lapostányérra fektetem egy rétegben, majd meglocsolom a finom szűrőn átpasszírozott gyömbéres narancslével, megszórom a zöld borssal, megcsepegtetem kevés pisztáciaolajjal, és a hűtőbe teszem egy órára. A narancsléből lehet, hogy nem kell mindet felhasználni. Csak annyi kell belőle, hogy mindenhol bevonja a hússzeleteket, de nem kell, hogy tocsogjon benne  a hús.

A tálalásnál a rukkolát összeforgatom a narancs gerezdjeivel, kevés pisztáciaolajjal ( ha maradt, a gyömbéres narancsléből is lehet rá locsolni), tányérra szedem, majd elhelyezem a tetején a bélszínszeleteket. Tekerek rá egy kevés sót, és kész.

Címkék: borjú, előétel, narancs, rukkola, saláta

Ez is egy tonhalas szendvics: füstölt vörös tonhal polenta pirítóssal, sült céklával, rukkolával

Akkor ma megszavaztam magamnak egy torkos pénteket, és ez lett az ebédem.

Az alap Mamma nagyszerű céklás salátája volt, bár a sült cékla belőle már megint erősen Beatbull cékla jusjére hajaz.

Most itt jöjjön egy kis szolgálati közlemény: hidegen sajtolt pisztácia olaj (és mogyoró, meg mandula, avokádó, dió) most kapható a Corában. Nem túl barátságos áron (3500 Ft 2 dl talán), meg hát a vörös tonhal sem olcsó, de aki két éve nem költ ruhára, szórakozásra, sminkre, fodrászra, satöbbi, satöbbi (= GYESen van…), az néha megengedheti magának. (nem kell azért megsajnálni, több tíz évre elegendő készletem van felhalmozva előbb említett földi javakból, az szabadidős tevékenységekben (úgy mint fodrász) meg úgyis megakadályoz a tündéri kis koloncom)

De azért térjünk lassan vissza az ételre is. A polenta pirítós egyébként a múltkori libás kaland folyománya, valamiért a csinos kis puliszka háromszögeket látva akkor a fejembe vettem, hogy kenyér helyett fogom használni őket. S lőn. Kicsit most vékonyabbra kentem ki hozzá a puliszkát (itt a címben polenta, mert az elegánsabban hangzik, de ugyanabból a közepes szemcseméretű kukoricadarából készült mindkettő, szóval ez is most itt inkább puliszka. De lehet egészen finom szemcséjű, polentához való darából is készíteni természetesen), így most szép vékony pirítósokat kaptam. A főzésnél ismét 1:5 arányban használtam a darát és a vizet, ahogy a Szakácsok könyvében áll, ez nagyon bevált nekem, így mindig tökéletes állagú lett eddig  a puliszkám.

Sok  beszédnek pedig sok az alja.

Recept.

• 2 adag
• polenta (8 darab nagyobb háromszöghöz):
• 10 dkg kukoricadara
• 5 dl víz
• 1 kk só
• 3 dkg vaj
• cékla:
• 2 közepes gumó cékla (30 dkg)
• 2 fej salotta (6-7 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 4 ek balzsamecet
• a szendvicshez még szükséges:
• 10 dkg füstölt, vörös tonhal
• 3-4 marék rukkola
• 3-4 ek  pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)

A vizet felforraltam a sóval, hozzáadtam a kukoricadarát, és folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg a dara megpuhult, és az összes vizet felvette. Elkevertem benne a vajat, majd egy sütőpapírral borított deszkára kentem nagyjából fél centis vastagságban, szépen egyenletesen.

Miután kihűlt és megdermedt (órákkal előre is el lehet eddig a pontig készíteni), nagyobb háromszögekre vágtam fel, majd vastag aljú teflon serpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalán megsütöttem.

A céklát meghámoztam, fél centis kockákra vágtam, a salottát meghámoztam, nagyon apróra felkockáztam.

Lehetőleg teflon serpenyőben az olívaolajon kis láng fölött megsütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a céklát is, és addig sütöttem együtt, gyakran kavargatva, amíg a cékla levet nem eresztett. Hozzáadtam a balzsamecetet, majd fedő alatt, továbbra is igen kis lángon puhára pároltam. Amikor a cékla megpuhult, fedő nélkül addig sütöttem, amíg a maradék nedvesség is elillant alóla. (az egyetlen oka egyébként, amiért  így sütöttem a sütőben való sütés helyett az az, hogy így sokkal hamarabb készül el)

A rukkolát meglocsoltam és összeforgattam a pisztácia olajjal, majd rárétegeztem egy polenta háromszögre. Erre került egy adag cékla, majd némi apróra tépkedett tonhal, a tetejére pedig ismét egy sült puliszka pirítós.

Címkék: cékla, előétel, hal, kukoricadara, rukkola, saláta

Szendvicsek pitában kétszer: pulykasülttel, vöröskáposztával, camembert-rel és sütőtökös, kecskesajtos, rukkolás salátával

Igazán praktikus dolog a zsebes pita, finom is, lehet bele pakolni mindenfélét és még el is szórakoztatja a gyermeki lelkületű családtagokat, akik a sülése közben a sütő ajtaja előtt guggolva szurkolnak a kenyérkéknek. (ez jelen esetben én voltam)

De ha ez nem elég, akkor ott lesznek a gyönyörűségtől félig ájult egyéb családtagok is, akik elfúló hangon (mert tele a szájuk) azt kérdezik, hogy ezt csakugyan te sütötted e. Ha a válasz némiképp sértődött “igen!” (Miért, édesem, ki más sütötte volna? Talán csak nem képzeled, hogy a boltban ilyet kapni? Itt, a világ végén???), akkor ezt követően további dicshimnuszok és magasztaló énekek várhatóak, melyben egyértelműen megerősítik istennői és kiváló konyhatündéri mivoltodat egyaránt.

Néha pedig a fent említett két csoport átfedést mutat.

Vissza a kevésbé komolytalan témákhoz, a zsebes pita nagyszerű találmány, gyorsan összeüthető belőle egy látványos szendvics, jelen esetben egy hússal és egy húsmentes változatban.

A vöröskáposzta ezen elkészítési módja Férj ízlése szerint való, de szerintem is igen finom és a lényeg, ez hidegen sem gusztustalan (mármint kinézetre).

A hús az a hideg sült, amit gyakran készítek, egyéb szendvicsekbe is kiváló, felvágott helyett.

A sütőtökös saláta meg…hát, az is nagyon finom lett. Tényleg. Pedig elvileg már a fülünkön kellene kijönnie a sütőtöknek. De nem. Ez (is) isteni lett. (a sütőtök mániám amúgy nem a kezdődő elmebaj első jele, hanem Ponty Úr nemigen hajlandó más zöldséget vagy gyümölcsöt megenni a sütőtökön és a krumplin kívül. Maximum a céklát (meg persze mindent, ami jóóól fel van hígítva alaplével és tele van zöldfűszerrel, annyira, hogy a zöldséget már nem is észleni benne…), de azt meg az apja nem annyira kedveli. Így kétnaponta sütök sütőtököt, a köztes napokon meg marad a krumpli vagy a cékla.)

A mennyiségek elég összevisszára sikerültek, de mindenhol föltüntetem, hogy nagyjából hány adagnak felelnek meg.

A pita

Nekem ez az elkészítési/sütési mód vált be leginkább, így szinte minden kenyérke (például most konkrétan mind) szépen felfújódik. Nem tudom, hogy mi erre a magyarázat, nem volt érkezésem utánanézni, még csak azt sem állítom, hogy ez másnak, más sütővel, liszttel százszázalékosan működni fog, de mivel nekem működik, én így készítem, és még így is fogom sokáig, ezért leírom. Aztán hátha más is sikerrel jár.

6 darab

350 gr liszt, ebből 70 gr teljes kiőrlésű búza, 280 gr rétesliszt,

30 gr olívaolaj, 1 tk almaecet, 1 tk só, 1 tk koriandermag porrá zúzva, 1 kk cukor, 7 gr friss élesztő

180 ml víz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót is és közepesen kemény, rugalmas tésztává dolgozom ki. Cipóvá formázom, olajjal vékonyan lekenem, nedves konyharuhával letakarom  és félreteszem kelni.

Jelen estben, úgy tapasztaltam, a hosszabb kelesztési idő nem előny, hanem inkább hátrány. (legalábbis nálam eddig így alakult. Aztán ki tudja, lehet, hogy nincs összefüggés, csak így hozta a szerencse) Így kb egy óra múlva (vagy hamarabb, főleg meleg időben), amikor már alaposan megkelt, nagyjából a másfélszeresére, de nem a duplájára, ismét átgyúrom.

A tésztát 6 gombócra osztom és azokat lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag korongokká nyújtom.

10 perc pihentetés jót tesz a tésztának, de nem több. Ezért -mivel én két adagban sütöttem- egyszerre csak három gombócot nyújtottam ki, a többit csak akkor, amikor az első kör már sült. A kinyújtott korongokat hármasával egy jókora darab sütőpapírra fektetem.

A sütőt közben egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a maximumra, ez nálam elvileg, jobb napokon 300°C fok, de errefelé a gáz fűtőértéke erősen ingadozik, így ma csak 260°C fok jött össze.

A korongokat a sütőpapírral együtt a tepsibe ügyeskedem, majd 260°C fokon 12 perc alatt megsütöm. (vagy amíg a kenyér felfúvódik és nagyon enyhe színt kap) A két adag sütése között annyi időt várok, amíg az ismét felmelegszik a maximális hőfokra.

A vöröskáposzta:

4 pitába való adag

1 kis fej vöröskáposzta, 1 nagy jonatán alma (20 dkg), 1 nagy fej lilahagyma (5 dkg), 1 dl száraz fehérbor, 3 ág kakukkfű, 1 ek méz, só, bors, olívaolaj

A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom és kevés, 2-3 ek olívaolajon, kis láng felett sütni kezdem.Addig sütöm, gyakran kavargatva, amíg megfonnyad és kis színt kap, vagyis karamellizálódik, de még nem ég meg. Na ez azért nem megy olyan gyorsan, eltart legalább 20-30 percig is.

Ha ez kész, megy hozzá a megtisztított, torzsátlanított, nagyon vékonyra metélt vöröskáposzta is. Kis kevergetés és párolás után, amikor már kezd összeesni, felöntöm a borral. Addig párolom, amíg a bor elillan alóla csaknem teljesen. Ekkor hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, a kakukkfű lecsipkedett levélkéit és a mézet is. Sózom, borsozom és fedő alatt készre párolom.

A pulyka:

8 pitába való adag

75 dkg pulykamellfilé, 3 ek szárított tárkony, 1 bio narancs reszelt héja és leve, 3-4 ek színes bors keverék megőrölve(rózsa, fekete, fehér, koriander és szegfűbors), 5 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só

A húst bedörzsölöm a tárkonnyal, borssal, sóval, majd kevés (2-4 ek) olívaolajat hevítek egy lehetőleg vastag falú, fedeles, alkalmas méretű, magas falú serpenyőben. A húst körbesütöm nagyobb lángon, majd rászórom a reszelt narancshéjat, mellédobom a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdeket és meglocsolom a narancslével.

Fedő alatt, igen kis lángon addig párolom, amíg a húsba beleszúrva már nem rózsaszínű hanem színtelen lé távozik. Ez kb 30-40 perc.

Ha a hús már átpárolódott, de van még alatta nedvesség, akkor fedő nélkül zsírjára sütöm.

A szendvicsek összeállításánál a pita végét levágtam, így “kinyílt” a zseb.

Került bele egy szűk maréknyi káposzta, kb 3 dkg camembert és egy szűk maréknyi felkockázott pulyka.

A sütőtökös saláta

3 pitába való adag

300 gr sütőtök, 120 gr friss jellegű kecskesajt, 1 kis fej lilahagyma (3 dkg), 50 gr rukkola (~ fél zacskó), 5 ág kakukkfű, 1 ek fehérborecet, só, bors, olívaolaj (extra szűz)

A sütőtököt meghámozom, felkockázom 1 cm kockákra, majd sütőtálba terítem. Akkora tál kell, hogy egy rétegben terüljön el a tök. Sózom, meglocsolom 2-3 ek-nyi olívaolajjal, aládugdosom az egészben hagyott kakukkfű ágakat és 220°C fokon 30 perc alatt puhára sütöm.

A kecskesajtot fél centis kockákra vágom, a hagymát félfőre majd hajszálvékony szeletekre, ezeket összeforgatom, meglocsolom az ecettel és ízlés szerinti mennyiségű olívaolajjal.

Ha kihűlt, hozzáforgatom a tököt is, meg a rukkolát. Őrölök rá borsot és még sózom ha kell (nem kell).

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: camembert, káposzta, kecskesajt, kelt tészta, pulyka, rukkola, sütőtök

Narancsos kacsamell saláta rukkolával, áfonyával

Amikor megláttam Áginál, majd Beatbullnál a rozéra sütött kacsamellből készült salátát…nagyon éhes lettem. Nem mintha nem fordulna ez elő menetrendszerűen, minden alkalommal, ha rozé kacsamellbe botlom. De most ez volt az aktualitás, amiért elkészítettem ezt a salátát.

Áfonyával, rukkolával gondoltam, mert én azt szeretem. A saláta öntete nem gyümölcsös,egyszerűen csak sűrű balzsamecet és dióolaj,  mivel a  kacsa alá már került egy kis narancslé is. A saláta maga pedig langyos, mivel a langyos salátákat igencsak kedvelem.

A szaftja meg( ne szépítsük, a kisült zsírja) szintén langyosan meleg pirítósra került, hogy azért éhen ne haljunk a könnyű kis saláta mellett!

Egy szó, mint száz, ez igen-igen jó dolog.

2 adag (ha tényleg elfogyasztjuk mellé néhány szelet pirítóssal a zsírját is, amúgy csak 1)

1 nagyobb fiatal kacsa mellfilé fele (20 dkg), 1 nagy narancs leve,  4-5 szem szegfűbors, 1 gerezd fokhagyma, szűk 1 tk nádcukor, só, 1 kk fekete bors

1 zacskó rukkola (80 gr), 1 doboz áfonya (125gr)

A kacsamell bőrét átnézem, ha kell, tisztítom, majd éles késsel beirdalom. Egészen a húsig vágom át (de a hús ne sérüljön!), hosszában és keresztben, 1 cm széles kockásra. A szegfűborsot és a fekete borsot mozsárban durván megtöröm, és a kacsamellre lapogatom, némi só kíséretében. Vastag aljú, teflon öntvény serpenyőt felforrósítok, és sütni kezdem a bőrös felén, zsiradék nélkül, és rögtön közepesre mérsékelem alatta a lángot. (ha nem teflon, akkor kell alá kevés kacsazsír) Ha már olvad ki egy kis zsír belőle, mellédobom a kettévágott, kés pengéjével ellapított fokhagymát. Addig sütöm ezen az oldalán, amíg a hús kb feléig kifehéredik, a bőre pedig ropogós- piros nem lesz. (ez 5-8 perc, de nagyban függ a hús tömegétől ÉS alakjától is) Ekkor megfordítom, és ráfacsarom a narancs levét, hozzáadom a cukrot. Ha a hús kívülről teljesen kifehéredett (persze a kacsa igazán nem lesz fehér, csak világosabb rózsaszín, tudom én), akkor lehet figyelni, hogy mikor éri el a közepesen átsült állapotot. Én a sütéshez használt fa spatulával időnként megnyomkodom a hús tetejét, és ha kívül már ruganyos, tömörebb, de belül még érezhetően puha, akkor rozé. Leginkább egy kissé kiszáradt gumicukor állagához tudnám hasonlítani, ami kívül már kicsit szíjas, de egészen belül még puha.

Erről azért írok ilyen sokat, mert ez az egy gyenge pontja van az ételnek. Ha túlsütjük, akkor rágós, ha meg nyers marad, azt nem mindenki szereti. Az alacsony hőfokon való, hosszas sütés biztos megoldás lehet, remek leírás Beatbullnál! Az én sütőm erre nem alkalmas, így a medium sütést én serpenyőben gyakorlom.Lehet még hústűt szurkálni bele, ha véres lé bugyog, az még véres, ha piszkosrózsaszín, az a rozé, ha közel színtelen, akkor átsült, ha meg nem bugyog ki lé, akkor túlsült.

Tehát, ha megsült a hús, kiveszem, és egy kicsi, mélyebb tálban pihentetem a szeletelés előtt tíz percig. A visszamaradt szaftot én beforraltam, és a húsra öntöttem, hogy pihenés közben még jobban járják át az ízek (ezért kellett a kicsi tál, hogy minél nagyobb felületen érje a szaft)

Tálalás előtt a szaftból kiemelem, lecsöpögtetem, és vékony szeletekre vágom.

Uram isten, mennyit tudok írni egy darab húsról…

Az így elkészített kacsamell puha, szaftos, omlós, elképesztően, leírhatatlanul finom.

A saláta meg aztán végképp egyszerű belőle: a rukkolával megágyazok a tányéron, rászórom az áfonyát (mármint azt a részét, amit addig nem ettem meg), locsolok rá kevés extra szűz dióolajat, csepegtetek rá némi balzsamecetet, majd felsorakoztatom a vékonyra szelt kacsamell szeleteket.

Mellé kacsazsírban pirított kenyérszeleteket adok.

Hogy azért biztosan ne legyen éhezés,egy mézdinnyét félbevágtam, kimagoztam, és a magok helyére masacrpones-vaníliás joghurtkrémet töltöttem. Hát soha rosszabbat.

Címkék: áfonya, fél óra, kacsa, rukkola

VKF! XXVI.- Balzsamecetben sült bébicékla grillezett őszibarackkal, rukkolával, ordával, és pirított dióval

Vesta VKF! kiírása igencsak megérintett. Amióta az eszemet tudom, édesapám szabad tűzön főz leginkább. Néha télen, hóban is kint rotyog a bogrács (ez nem vicc, tényleg így van!). Mert annak olyan az íze. És az csak úgy jó.

Grillrácsot persze inkább csak nyáron ragad, de akkor igen gyakran, ha tehetné, naponta. Szóval lehet mondani, hogy ennek a mi családunkban hagyománya van. Én persze zsenge gyermekkoromban  csak a salátákat készítettem, meg az innivalót, de most már, hogy nagy vagyok, autonóm grillező lettem. Olyannyira, hogy télére grillserpenyőt szereztem be, hogy akkor se kelljen nélkülözni az ételről a pirult csíkokat.

Most is ez a serpenyő került bevetésre, a kerti grillsütőm gasztroblogon nem részletezendő egeres balesete miatt. (melyből remélhetőleg jövő héten kigyógyul)

A recepthez csak annyit fűznék hozzá, hogy a cékla szerintem így elkészítve a legfinomabb. Én nagy rajongója vagyok a növénynek, ettem már mindenféle formában, de szerintem ez így a legfinomabb (persze ezt közvetlenül követi a héjában, egészben sült változat). A sütéshez pedig elég egy gyengébb minőségű balzsamecetet használni, nekem külön erre a célra van egy bio balzsamecetem, és egy másik, jó/jobb minőségű Saba a salátákhoz. (mert balzsameceteben sütni amúgy nagyon jó dolog. Nemcsak céklát. De ezt majd máskor folytatom!)

Az orda szintén nagy kedvencem. Ez egy friss típusú, savóból készült sajt, én most tehéntejeset használtam. Ha nem kedveljük, vagy nem beszerezhető, megteszi másféle, friss típusú sajt is. Bár szerintem ez passzol legjobban ehhez a salátához.

Az őszibarackot most főleg a VKF! kiírás miatt grilleztem, de ha kevésbé ízes példányokba botlunk, és ezeket szeretnénk salátához felhasználni, feljavítani mindenképpen érdemes így kipróbálni, mert rengeteget tud javítani az ízeken!

És akkor végre a recept (mert kis túlzással annak nevezem)

fejenként 1 bébicékla, 1 közepes őszibarack, 1 nagy marék rukkola, 2-3 ek balzsamecet (sütéshez), 1 tk balzsamecet (dresszingnek), 2-3 dkg orda, 1-2 dkg dió, dióolaj, narancslé

A céklát meghámozom, vékony szeletekre vágom (vagy vékony cikkekre). Egy vastag falú, széles serpenyőben (teflon előny) nagyon kevés dióolajon, fedő alatt megpárolom. Ha kicsit megpuhult, a fedőt leveszem, rálocsolom a balzsamecetet, és folyamatos rázogatás mellett addig sütöm, amíg a folyadék  elpárolog, és/vagy a cékla megpuhul (ha úgy szeretjük. Én nem. Én képes vagyok nyersen is megenni)

Az őszibarackot hasonlóképpen szeletelem fel, mint a céklát. Grillserpenyőben zsiradék nélkül egyik oldalát csíkosra sütöm. Ha ez kész, kiszedem a serpenyőből, és meglocsolom kevés narancslével.

A diót száraz serpenyőben megpirítom.

Összeállítás következik.

A rukkolával megágyazok a tányéron a még langyos cékla és őszibarack szeleteknek, az egészet meglocsolom kevés dióolajjal és balzsamecettel, rámorzsolom az ordát, és megszórom a durvára vágott dióval.  És kész is.

A sütemény-kiszúró használata a zöldségeknél/gyümölcsöknél opcionális. Én megértem, ha valakinek nincsen türelme hozzá…

Címkék: cékla, dió, orda, őszibarack, rukkola