A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )
A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.
Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.
A zöldalmát meghámozom, magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.
A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.
A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.
Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.
A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.
Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.
Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.
Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.
Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Nem volt ez mindig így, csupán néhány éve kezdődött a szerelem, és azóta minden évben egyre erősebbé válik. Most rögtön három receptet is hoznék, egy meleg salátát, ami előételként, de dupla adagban, egy kevés durvára vágott pirított dióval kiegészítve akár húsmentes főételként is működik, egy rizottót, ami olyan távolra került olasz gyökereitől, hogy a rizottó elnevezés tulajdonképpen itt már túlzásnak is tűnhet, és egy gyors, nagyon finom pohárkrémet.
sült körte és sütőtök saláta kéksajttal
A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a körtét meghámozom, magházát kivágom, gerezdekre szeletelem. A salottát nagyon finomra aprítom, a kakukkfű ágakat nagyobb darabokra csipkedem.
A sütőtököt, körtét, hagymát, kakukkfüvet összeforgatom az olívaolaj felével, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét, úgy hogy csak egy rétegben legyenek a zöldségek-gyümölcsök.
Előmelegített sütőben 200C fok, 45 perc (villanysütő, alsó-feslő sütés), vagy amíg a sütőtök elkezd enyhén pirulni.
A megsült körtét, sütőtököt tányérra rendezem és rámorzsolom a kéksajtot, majd jó minőségű extra szűz olívaolajat locsolok rá.
Ízlés szerint a tetejére lehet még szórni enyhén megpirított és durvára vágott diót is.
“rizottó” kókusztejjel, lencsével, sütőtökkel
A lencsét előző este hideg vízbe áztatom, ha ez elmaradt, akkor néhány óra áztatás is megteszi forró vízben. Átöblítem, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A citromfüvet megtördelem, kés hátlapjával megcsapkodom, a gyömbért meghámozom, hosszában négyfelé hasítom.
Az olajon üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg áttetszővé nem válik, de színt nem kap. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, citromfüvet, majd elkezdem felöntögetni a zöldséglével, sűrűn kevergetve. Ha a rizs beszívta a folyadékot, pótolom a zöldséglevet. Amikor a rizs már majdnem kész (azaz néhány perccel azelőtt, hogy haraphatóra főtt), hozzáadom a sütőtököt, kókusztejet, megpuhult, leszűrt lencsét. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul (ez 2-3 perc).
Ha szükséges, ezután állítok még egy kevés zöldséglevessel a rizottó sűrűségén, összeforralom, kiszedem belőle a gyömbért, citromfüvet, majd tálalom.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
kókusztejes sütőtök krém
A sütőtököt kis kockákra vágom és a fahéjjal, vaníliakivonattal, kevés reszelt szerecsendióval együtt a kókusztejben puhára főzöm. Lehúzom a tűzről, belekeverem a nádcukrot és az előzőleg hideg vízbe beáztatott, majd kicsavart zselatint, addig kavargatom, amíg feloldódnak benne. Botmixerrel pürésítem, majd kihűtöm.
A tejszínt kemény habbá verem, majd hozzáforgatom a hideg sütőtökös keveréket.
Poharakba osztom szét, a tetejére szerecsendiót reszelek.
Megjegyzés: a krém tetejére lehet csorgatni juharszirupot, meg lehet szórni durvára vágott pekándióval, de az is nagyon finom, ha kevés sós karamellben pirított dió kerül rá durvára aprítva.
Kérem senki ne kapjon sokkot az aktivitásom láttán, mert nem lesz ez mindig így, sőt, holnaptól ismét egy hosszabb hallgatás következik. Igazából átgondoltam, hogy mikor és hogyan tudom majd írni a blogot, és rá kellett jönnöm, hogy vagy most, vagy… nos, nagyon hosszú ideig nem. (Aztán ki tudja, remélem rám cáfolnak az elkövetkező napok)
Tehát a cheesecake hatalmas családi kedvenc, és egy ideje már gondolkodom a pohárkrémesítésén is, egyfelől a könnyebb tárolhatóság, egyszeri kisebb adagok készítése, másfelől a krém lazítása miatt. A nagy probléma pedig a házi kekszmorzsa alap volt. Mert szerettem volna egyszerűbben, sietősebben elkészíteni ezt is. Sajnos nálunk jó minőségű natúr zabpelyhes kekszet kapni komoly utánajárást igényel, így a házilagos megoldás fix pont volt, viszont nem nagyon akaródzott nekiállni megsütni a kekszet, majd azután meg összetörni. Így végül megszületett ez a granola készítéshez hasonló serpenyős megoldás, ami egy finom, laza morzsát eredményez, ami ha tortához nem is (vagy legalábbis még azt nem próbáltam), de pohárkrémhez ideális.
A krém tejszínhabbal lazított krémsajt, a tetején málna, vagy áfonya, hát azt kell hogy mondjam, jobb, mint az eredeti.
A vajat felolvasztom serpenyőben, majd hozzákeverem a zabpelyhet, lisztet, cukrot, és mérsékelt lángon, időnként megkevergetve aranyszínűre pirítom. A morzsa ezzel kész is, kihűtöm.
A tejszínből kemény habot verek, a krémsajtot habverővel habosra keverem a nádcukorral és a citrom finomra reszelt héjával együtt, majd hozzáforgatom óvatosan a tejszínhabot.
Poharakban szétosztom a morzsa 3/4 részét, majd erre kanalazom a krémet, a tetejét megszórom a martadék morzsával és gyümölccsel díszítem.
Tálalásig hűtőbe kerül.
Gyermekem beteg. Na nem nagyon, csak épp annyira folyik az orra, meg emelkedik a hője, hogy ne tudjam vinni a bölcsibe még arra az egy-két órára sem, amit egyelőre ott töltünk. (Pedig egyébként egészen kezdte megszokni. Vagy megszeretni. Legalábbis eddig azt hittem.)
Tehát beteg, és itthon vagyunk ismét, a jól megszokott hadiállapot közepette, ami nagyjából úgy fest mintha tornádó söpört volna végig egy játékbolton, majd a nappalink közepén tette volna le a hordalékát, minek a tetején egy vigyorgó és göndör (ugyanakkor nagyon hangos) kacajokat hallató kisded rohangál fel és alá. Akit érdekes módon itthon nem zavar sem a láz, sem a takonykór, ki érti ezt… A lelki békéje pedig teljes, tudván hogy ma sem megyünk sehová anya és apa nélkül. Ha viszont ezzel azt is akarom mondani, hogy engem kicsit a pánik felé kerget ezzel, mert el sem merem gondolni, mi lesz velünk, ha már én nem ülök majd ott vele a böliben, akkor csak finoman érzékeltettem a lelkiállapotomat. Na az ilyen helyzetekre való ez a csokikrém. Nagyon gyorsan és egyszerűen készül el, és még Doctor Pepper Könyves Kedd mozgalmába is szépen illeszthető, tekintve hogy ez a recept az 500 Csokoládés finomság című szakácskönyvből származik. Egész jó kis könyv, elég szép fotókkal, az ára sem rengeti az eget, a receptek is működőképesnek tűnnek benne, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom aki hozzám hasonlóan a gasztromagazinok helyett inkább másodvonalbeli szakácskönyvekben utazik. (ha van még ilyen rajtam kívül egyáltalán)(ez pedig tulajdonképpen csak a magyarázkodás volt, hogy a Magazine Mondayben miért nem nagyon fogok részt venni)
Tehát. Eredeti receptben Kahlua szerepel, de kávélikőrt jelenleg nem tartok itthon, ezért én grappából készült diólikőrrel helyettesítettem, ezzel már elég jó élményeink voltak corretto témakörben is (itt sem csalódtunk benne), viszont szerintem Amarettoval is remekül működhet. Továbbá a recepthez nyers tojás kell, ezért én most abból nem házit használtam, hanem felkutattam belőle UV C fénnyel fertőtlenített felszínűt, ezt pedig Nyíregyházán az Intersparban találtam.
A tejszínt felforralom a cukorral, majd lehúzom a tűzről.
A csokit turmixgépbe tördelem, hozzáadom a kávét, a likőrt, a jégzsinórtól megszabadított tojásokat, majd összemixelem. Kinyitom a turmixgép kancsójának a tetején lévő adagolónyílást és a meleg cukros tejszínt folyamatos keverés közben hozzácsorgatom. Nem állítom, hogy nem fog mindent összefröcskölni, de ez volt a receptben és végül is működik.
A kész, habos krémet mokkás csészékbe öntöm szét és fogyasztás előtt legalább 2 órára hűtőbe rakom. Elég tömény, szóval tényleg nem túlzás a 6 adag. Tálalás előtt pedig kakaóport szitálok a tetejükre.
Megjegyzés: Azóta készült egy gyerekbarát változata is, ebbe 10 dkg tejcsokoládé, 10 dkg étcsokoládé, 3 dl tejszín, 4 ek juharszirup, 1 ek (házi) vaníliás cukor, késhegynyi őrölt fahéj és 2 tojás kerül.
Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.
A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.
Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.
4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.
Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.
Eszelősen finom. Tényleg. Van a finom, ez sok van, meg van az, amikor összekülönbözöl a szeretteiddel az utolsó morzsán (ez természetesen Férj és nem Csipi, és ő kezdte), annyira finom. Ez a ritkább. Nyilván ez szubjektív dolog, hiszen kinek mi jön be, nekünk ez, de nagyon. A bazsalikom+fehér csoki régi történet, szeretjük is, a csokihabok sem ismeretlenek, de a kettő együtt valamiért eddig még nem volt.
Az pedig egyáltalán nem csökkenti ennek a desszertnek a kiválóságát, hogy mindösszesen 5 perc munkával állítható elő.
Az összetördelt csokit leöntöm a tejszínnel és kis láng fölött, kavargatva összeolvasztom, lehúzom a tűzről.
A bazsalikom leveleket mozsárban eldörzsölöm a cukorral, hozzáadom a csokis tejszínhez és fél órán át pihenni hagyom.
Habszifonba szűröm, egy patronnal felhabosítom, majd a hűtőben teljesen kihűtöm és így fújom ki. Négy müzlis tálkányi adag lesz belőle.
Olykor történnek végtelenül egyszerű dolgok, amelyek komoly függőséghez vezetnek. Ha most azt írom, hogy a lenti adagot hárman megettük egy ültő helyünkben tegnap, ma pedig újra ezt készítettem, akkor ez némi illusztrációval szolgál a fenti megállapításhoz. Nem egy komoly darab, csak egy könnyű kis édesség, minden értelemben.Több szöveg most nem lesz, egyrészt úgy tűnik, Csipi fogzik (néha olyan érzés fog el, mintha neki sokkal több foga lenne, mint 20), másrészt meg Férj szülinapját (kerek 30!) a hétvégén ünnepeljük, úgyhogy mostantól visszavonulok a konyhába (ráadásul nem is itt, hanem Kisvárdán), és nekiesik az ellátmánynak. Mármint az elkészítésének.
A tököt felkockázom, fazékba kerül a fahéjjal együtt, felöntöm a tejjel, majd fedő alatt puhára párolom. Fedő alatt fél órán át pihenni hagyom. Kihalászom a fahéjat, botmixerrel pürésítem.
Visszateszem a tűzre, majd vékony sugárban, állandó kavargatás mellett hozzácsorgatom az előzőleg a keményítővel csomómentesre kevert tejszínt. (habverő használata célszerű) Ha besűrűsödött, lehúzom a tűzről, majd hozzákeverem a cukrot, narancsvirág vizet és a narancs kivonatot/finomra reszelt narancshéjat.
Poharakba töltöm, kihűtöm, nem túlságosan, mert kicsit még langyosan a legjobb.
Nos, eredetileg spontán született az első változat, mert elfogyott itthon a gríz, és tejbegríz helyett rizsliszttel készítettem Mogyorónak a pótvacsorát. Vagyis tej, vanília, rizsliszt. Aztán eszembe jutott, hogy Chilinél találkoztam már ezzel az édességgel, és ez nem más, mint a muhallebi, azaz a törököknél honos krémes tejpuding. A következő elkészítésnél már Chili receptjét követtem, vagyis a vanília helyett rózsavizet használtam, és az általa megadott mennyiségeket használtam. Az elkészítés nagyjából annyira “bonyolult” mint a tejbegríznél, és a ráfordított idő is hasonló, de az eredmény… hát hogy is írjam, hogy az imádott tejbegríz erényeit ne kisebbítsem? Elegánsabb? Határozottan!
Ha pedig valakit csak a rózsavíz tartana vissza az elkészítésétől, hát használjon hozzá vaníliát. Az eredmény ugyan így nem lesz autentikus, de az magyar ízlelőbimbóknak így talán jobban megfelel.
Készült mellé egy kis mentás őszibarack saláta és cukros pirított pisztácia is, nem annyira az autentikusság, mint az élvezetek halmozásának jegyében.
Szóval a hihetetlenül egyszerű (de nagyszerű) recept következi.
A rizslisztet habverővel csomómentesre keverjük nagyjából 2 deci tejjel. Hozzáöntjük a többi tejet, és habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük mérsékelt lángon, amíg besűrűsödik. Ezt követően lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a rózsavizet, majd poharakba adagoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük néhány órára fogyasztás előtt.
A pisztáciát késsel durvára vágjuk, szárazon egy serpenyőben pirítani kezdjük, majd ha már illatozik/mikor elkezd színt kapni, megszórjuk a cukorral.Néhány másodpercig kevergetve együtt sütjük, hogy a cukor csak ráolvadjon, de a cukor ne karamellizálódjon, majd lehúzzuk a tűzről. Ha már kissé kihűlt, fakanállal összetörjük majd a pudingok tetejére szórjuk.
Az őszibarackot meghámozzuk, felszeleteljük, megcsepegtetjük lime levével, megszórjuk egy kevés cukorral, majd hozzákeverjük a finomra aprított mentát.
A puding mellé külön tálkában adjuk a salátát.
Megjegyzés: ha vaníliával készítjük, akkor a vaníliás cukrot (vagy a vaníliát) még az elején adjuk hozzá a tejhez, és azzal forraljuk fel. 1/3 rúd félbevágott vanília vagy 2 ek házi (2 tasak Bourbon) vaníliás cukor elég lesz hozzá.
A Wasabi étlapján van egy Tokyo tiramisu nevű képződmény, ami mostanában ajándékba jár minden 3300 Ft feletti rendelés mellé a debreceni egység házhoz szállításainál. (aki rendelt már tőlük sushit, az tudja, hogy nehéz nem elérni ezt a limitet)
Nos, leendő sógornő ezt újabban nagyon megkedvelte. Meg a sushit is, de ez már egy másik történet. Félreértés ne essék, nem akarom én őket reklámozni, mert hatalmasat zuhant a színvonal a nyitás óta, azt néha már nem is nagyon nevezném sushinak, amit ők most árulnak, az étterem beülős része pedig egy kész tragédia, de hát ezt a műfajt senki más nem csinálja még a környéken sem, és tudom, hogy ez sok hazánkfia számára megdöbbentő tény, de vagyunk egy páran, köztük a családunk fiatalabb generációjának összes tagja is, akik rajongunk a nyers (vörös ton)halból készült akármiért. Meg aztán egy tálca sushi még mindig könnyebben elérhető, mint egy kiló (mert csak ilyen kiszerelésben árulják) sushi minőségű vörös tonhal a Metroban. Bár a legutóbbi rendelésünk után én erősen gondolkodóba estem ezen megállapítás helytállóságának az átértékelésén.
Na szó mi szó, én most csináltam ilyen tiramisu-féle izét, és elég finom lett, sőt, nagyon finom, de azért nem sok köze lett a Tokyo névre keresztelthez.
Aztán ha valakinél hegyekben áll otthon a matcha, de pont zöldalma likőrje meg nincs, az készítheti nyugodtan limoncelloval is. Mert úgy is finom. De azért zöldalma likőrrel… Hát úgy valami eszméletlen finom.
Mennyiségek: a krémet nem kell túl édesre csinálni szerintem, mert a piskóta és a likőr is édes. Plusz én nem is szeretem a virics dolgokat. A likőrből én inkább a 8 evőkanálnyira voksolnék, mert eszméletlen az íze, bár így elég fejbekólintós desszert lesz. De hát a matcha miatt ez amúgy sem egy baba kategória.
Na most már elég irritálóan kisznobkodtam magam, szóval akkor nem is borzolnám tovább a kedélyeket.
A babapiskótát műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal darabosra töröm. Nem kell teljesen finom morzsásra, maradjanak benne azért nagyobb darabok.
A mascarponet kikeverem a joghurttal és a cukorral.
Minden pohár aljára szórok egy kevés piskótamorzsát, azt meglocsolom a likőrrel, egy réteg krém, erre ismét piskóta. Likőr, újabb réteg krém.
A tetejére matchat szitálok.
A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne házilag is esetleg, ha már a Túró Rudit sikerült.
No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.
(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk, a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)
Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.
A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.
A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.
A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.
Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.
Megjegyzés: ha nem sikerül krémes sovány túrót szerezni hozzá, akkor célszerű lazítani a túrós réteget egy kevés tejföllel (50 dkg túróhoz 1,5-2 dl tejföl) és botmixerrel átmenni rajta párszor, amíg sima, krémes lesz.