gyors vacsora 3.: sütőtökös póréhagymás tarhonya

Szeretjük a tarhonyát, írtam már? Szeretjük a klasszikus módon, pörkölthöz, de újabban számos más formában is készül, ezek közül a leginkább (legalábbis állagában) rizottóhoz hasonlító változat a kedvenc. Érdemes  a sajtokkal is kísérletezni, ehhez az ételhez például az érett tehénsajt remekül passzol ( szerintem a mádi sajtkészítő remekbeszabott darabja a legjobb ebebn a témakörben, de ez most például pont egy Garabonciás sajttal készült), de ennek hiányában a parmezán vagy grana padano sem fogja elrontani. A sütőtök és póré pedig nem igényel különösebb magyarázatot, egyszerűen imádom őket.

sütőtökös póréhagymás tarhonya

20 dkg tarhonya

6 dl húsleves

1/2 szál póréhagyma

30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)

0,5 dl száraz fehérbor

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1 csokor kakukkfű

1 marék reszelt parmezán vagy érett tehénsajt (3-4 dkg)

A pórét kettévágom hosszában, majd vékony félkarikákra vágom. A sütőtököt felkockázom. A vaj és olívaolaj keverékén körbepirítom a tarhonyát, majd hozzáadom a sütőtököt, azzal is pirítom, majd hozzáadom a pórét, megfonnyasztom, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntöm a borral, beforralom. Sózom, majd felöntöm a húslevessel, és fedő alatt addig főzöm, amíg a tarhonya haraphatóra puhul. Közben gyakran kevergetem.

Végül hozzákeverem a reszelt sajtot, kidobom a kakukkfüvet és tálalom.

Címkék: fél óra, hús nélkül, parmezán, póré, sütőtök, tészta

birsalmás zelleres rizottó

Erről meg még nem is írtam semmit eddig, csak úgy szépen csendben elvolt, talán azért, mert olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy elkészült, és a Mátraháza utáni nagy izgalomban, meg a hóemberépítés közben szépen belesimult a mindennapokba, egy adag finom, melengető érzést hagyva maga után, ami hirtelen megint rámtört, ahogy megtaláltam a képet, és leginkább azonnal megfőztem volna megint- ha most nem terepszínű nadrágos asztalosok és fűrészpor borítaná a konyhámat.

Szóval amolyan “mi van a hűtőben?” típusú ételnek indult, és egy nagyon finom, üde, könnyed rizottó lett belőle. A citrom csak a héj aromáját adta a rizottóba, a savassága nem került bele, arról megint az aszú és a birs gondoskodott, a zeller pedig két, sőt három textúrában is képvisltette magát. Aztán lehet, hogy ez most bonyolultan hangzott, de korántsem az, ez egyszerűen csak  finom.

 

• birsalmás zelleres rizottó citrommal
• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 nagyobb birsalma (25-30 dkg)
• 4 szál angolzeller (ha van, olyan ami zsenge és van levél a végén)
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl tokaji aszú
• 6-8 dl húsleves (lezsírozva, leszűrve)
• 1 kis citrom héja finomra reszelve
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 1 bő maréknyi parmezán

A salottát és a fokhagymát finomra aprítom, a birsalmát meghámozom, magházát kivágom, a húsát apró kockákra vágom. A zellerről a zöld leveleket levágom, félreteszem. A szárak felét apró kockára vágom, a másik felét nagyon vékonyan felkarikázom.

Az olívaolajon a salottát, fokhagymát, zeller kockákat üvegesre sütöm, hozzáadom a rizst, addig pirítom, amíg a rizs üveges lesz, de nem kap színt, hozzáadom a birsalmát, felöntöm a borral, visszaforralom. Ezután elkezdem apránként felöntögetni a húslevessel, gyakori kavargatás közben addig főzöm, amíg a rizs haraphatóvá válik. Hozzáadom a karikára vágott zellert, beállítom a rizottó sűrűségét húslevessel, összeforralom, belereszelm a citrom héját, hozzáadom a vajat, parmezánt, átkeverem.

Tálalásnál a zellerzöldet finomra aprítom és ezt szórom a tetejére.

Címkék: birsalma, parmezán, rizottó, zeller

gyors vacsora 1.: paradicsomos csirkemell diós morzsával

Mostanában született pár gyors vacsora, amiről úgy gondolom, sokaknak jól jöhet. Rövid idő alatt összeállítható, kiadós fogások, ahol a munka zömét a sütő végzi. Ez most egy paradicsomos alapban sült-párolt csirke, finom, ropogós diós kenyérmorzsával. Köretnek ki mit szeret, én párolt zöldséget vagy salátát adok mellé, ehhez például kevés olívaolajjal és balzsamecettel elkevert rukkolát készítettem, és friss bagett is került még mellé.

• parmezános paradicsomos csirkemell diós morzsával
• 3 főre
• 3 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (45 dkg)
• 1,5 dl passzírozott paradicsom (Mutti passata)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés vöröshagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• 1 kk nádcukor
• 2 ek olívaolaj
• 1 marék reszelt parmezán (3 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1 zsemle
• 1 marék dió (3-4 dkg)
• 2 dkg vaj

A hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet finomra aprítom, összekeverem a passzírozott paradicsommal, parmezánnal, olívaolajjal, cukorral, sózom, borsozom, majd beleforgatom a lapjában kettévágott csirkemelleket. Ha kisebb csirkemelleket használunk, nem szükséges kettévágni sem. Sütőtálba szedem a húst, ráöntöm azt a szószt, ami nem tapadt rá.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 30 percig sütöm (villanysütő, alsó-felső sütés)

Közben a széttépkedett zsemlét és diót késes aprítógéppel felaprítom, majda  a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm.

tálalásnál a csirkemellek tetejére szedem a ropogós morzsát.

Címkék: csirke, dió, gyors vacsora, kölyök kaja, paradicsom, parmezán, rukkola

Feszültségoldásra: aszalt szilvás juhtúrós pirítós, baconba tekert sütőtök juharsziruppal, rukkolával és diós lazacpogácsa parmezános sütőtökpürével

A dühből főzés külön műfaj, és úgy tűnik, nekem nagyon megy. Egy-egy kiborító nap után másra sem vágyom, csak hogy este beszabaduljak a konyhába, és kifőzzem(?) magamból minden mérgemet. Igazából hasznos elfoglaltság, a vacsora végére én teljesen megnyugszom, és körülöttem mindenki más is boldog lesz. Akár egy új pszichoterápiás irány is lehetne…

Két előétel, ami leginkább funkcióját tekintve volt előétel, mert a lazacos pogácsák előtt ettük, de valójában önmagukban is megállták volna a helyüket. Egy juhtúrókrém, ami a juhtúró és aszalt szilva remekül működő párosán kívül csak egy kevés fokhagymát és vajat tartalmaz, a reggelire vett, de a napközben étkezésre fordított idő hiányában megmaradt lenmagos stanglik fűszeres ízével pedig remek összhangban állt. Aztán némi baconbe tekert sütőtök, amihez a juharszirup és szerecsendió igen jól illik, a rukkola pedig a szintén remekül passzoló fanyar-nyers íze mellett a téli vitamin bevitelünk fedezésre is szolgált.

A lazacpogácsa igazi gyerekbarát darab, Csipi legalábbis pogácsa vagy fasírt formájában szinte bármit elfogyaszt, húsokat, halakat és zöldségeket egyaránt. Nem bő zsiradékban sütve, így még egészségesnek is mondható. A köret mellé egy nagyon egyszerű, de nagyon finom sütőtökpüré parmezánnal, és itt még kötelességem megjegyezni, hogy a tök sütését leszámítva az összes többi művelet szinte percek alatt elkészül.

• aszalt szilvás juhtúrókrém
• 12,5 dkg bryndza
• 3 dkg vaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg aszalt szilva
• 2 lenmagos lenmagos stanglik (vagy bagett, kenyér, ízlés szerint), olívaolaj

A fokhagymát finomra aprítom, majd kis láng fölött puhára sütöm a vajban. Hozzáadom az apróra vágott aszalt szilvát és a juhtúrót, kikeverem.

A stanglikat felkarikázom, olívaolajjal meglocsoltam, majd sütőben 200°C fokon 10-12 perc alatt pirosra sütöttem, és még melegen megkentem az aszalt szilvás krémmel.

• baconbe tekert sütőtök juharsziruppal, rukkolával
• fejenként 20 dkg sütőtök (tisztíva)
• 4-6 vékony szelet bacon
• szerecsendió
• 1 ek juharszirup
• olívaolaj
• rukkola, olívaolaj, balzsamecet

Kisebb, csinos szeletekre vágható sütőtököt érdemes használni hozzá. Hámozás után nagyjából két centi vastag gerezdekre vágom a tököt, majd szerecsendiót reszelek rá és meglocsolom a juharsziruppal. Minden gerezdet szorosan baconbe tekerek, úgy hogy a tököt a szalonna mindenütt borítsa. Olívaolajjal kikent sütőtálba teszem, majd a lecsorgott juharszirupot még a tetejére locsolom.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20-25 percig sülnek, amíg a szalonna szépen megpirul.

Közben a rukkolát mosom, centrifugálom, majd olívaolajjal és sűrű balzsamecettel (én most datolyabalzsamot használtam)  összeforgatom. Fejenként nagyjából 2 nagy maréknyi rukkolát, 2 ek olívaolajt és 1 ek balzsamecetet lehet számolni.

A rukkolát szétosztom a tányérokon majd a megsült tököt a tetejére szedem.

•  diós lazacpogácsa parmezános sütőtökpürével
• 2-3 főre (8 pogácsa)
• 25 dkg lazacfilé (bőr nélkül)
• 1 kis tojás
• 2 púpos ek darált dió (4 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1 kis fej salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• fekete bors
• napraforgó vagy szőlőmagolaj
• 60 dkg sült sütőtök püré
• 3 dkg vaj
• 1 bő maréknyi (3 dkg) reszelt parmezán (vagy Grana Padano)

A lazacot késsel finomra aprítom, majd hozzáadom a szintén finomra aprított salottát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, az elhabart tojást, darált diót, sózom, borsozom, majd alaposan összekeverem.

A masszából nagyjából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd gombóccá formázom, ellapítom. Kevés forró olajban mindkét oldalán 2-3 percig sütöm a pogácsákat. A sütési időben jó tájékozódási pont, ha  a pogácsák oldalát nézzük. Amikor a hús mindenütt kivilágosodik, kész is.

A püréhez a vajat megolvasztom, a sütőtök pürét átforgatom rajta. Miután átforrósodott, hozzáadom a reszelt parmezánt, sózom, ha szükséges. A lazacpogácsák mellé tálalom.

Címkék: aszalt szilva, bacon, dió, előétel, hal, juhtúró, lazac, parmezán, rukkola, sós, sütőtök

Finom rizottó

Ami nem csak azért kapta ezt a nevet, mert tényleg finom, hanem mert többé-kevésbé a finomfőzelék alapjaira épül. Tehát gyermekétkeztetés következik. Nem kell viszont elrémülni a felnőtteknek sem, hiszen egy kevés citromlével, borssal kiegészítve a nagykorúak asztalán is megállja a helyét, akár egy szelet hús mellé köretnek, akár önmagában.

Az igazsághoz pedig még az is hozzátartozik, hogy eredetileg ez a recept a zsenge zöldborsó szezonjában született, és mivel az már elmúlt, így hát ez csak háromnegyed részben készült friss zöldségből most, a borsóból maradt a mirelit. De hátha valakinél a kertben még épp most lép a zsenge korszakába a második vetés…

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl csirke/zöldség alaplé vagy átszűrt, lezsírozott húsleves
• 1 salotta
• 0,5 dl száraz vermut
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 szál répa, fél fej kisebb, zsenge karalábé, fél fej kis, zsenge zellergumó, 1 bő maréknyi zsenge zöldborsó (az összes zöldség tisztítva nagyjából 20 dkg legyen)
• 1 maréknyi zellerzöld
• 1-1,5 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 1 maréknyi reszelt parmezán (3 dkg)
• citrom, fekete bors

A zöldségeket egyenletesen apró, nagyjából centis kockákra vágjuk, majd a borsó kivételével kevés olívaolajon közepes lángon rázogatva, kavargatva lassan aranyszínűre sütjük. Kiszedjük az edényből, félretesszük.

Az olívaolajat kiegészítjük, majd üvegesre sütjük rajta a felaprított salottát, hozzáadjuk a rizst és kevergetve addig sütjük, amíg áttetszővé válik. Hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, átkeverjük, felöntjük a vermuttal, elforraljuk az összes folyadékot. Ezután apránként adagoljuk hozzá az alaplevet és gyakran kevergetve haraphatóra főzzük a rizst. A főzés vége előtt 2-3 perccel hozzáadjuk a zöldborsót is, a zsenge zöldborsó ennyi idő alatt megpuhul. Végül hozzákeverjük a sült zöldségeket, a finomra aprított zellerzöldet, alaplével beállítjuk a rizottó állagát, összeforraljuk, hozzáadjuk a vajat, parmezánt, átkeverjük és kész is.

Felnőttek egy csavarásnyi citromlével és frissen őrölt fekete borssal élénkíthetik az ízeket.

 

Címkék: babának, karalábé, parmezán, rizottó, sárgarépa, zeller, zöldborsó

Pirított fehér spárga baconnel, juharsziruppal, tortiglioni tésztával

Az idei első spárgás recept egy egyszerű tészta, tényleg tíz perc alatt elkészíthető, és bár kicsit talán téli hangulatú, de nagyon nagyon finom. A héten többször készült vacsorára, és egyszerűen nem tudtuk megunni.

Az év nagy felfedezése számomra a fehér spárga, amit eddig valahogy nem tudtam annyira megkedvelni mint a zöldet, de idén mintha fordulni látszana  a kocka. Ebben nem kis szerepe van a juharsziruppal való karamellizálásnak, és bár kissé az újvilágot idézi a juharsziruppal karamellizált spárga és bacon, de hát onnan is származhatnak jó dolgok, ugye.

De ennél több szó ide talán már nem is kell, recept.

• 2 főre
• 1 köteg fehér spárga (50 dkg)
• 4 szelet bacon (4 dkg)
• 2 dkg vaj
• 2 salotta
• 2 ek juharszirup
• 2 ek fehérborecet
• 0,5 dl tejszín
• só
• bors
• parmezán
• 20 dkg tortiglioni vagy más rövid csövű tészta pl penne

A spárgát megmosom, elpattintom a szárakat (meghajlítom a két végénél fogva, és ahol magától elpattan, ott van a fás/nem fás rész határa. A csúcsát megtartom, az alját felhasználhatom pl spárgakrémleveshez)

A spárgákat rézsútosan felszeletelem 3 mm vastag szeletekre, a bacont és a salottát finomra aprítom. A vajon nagyobb lángon lepirítom a salottát, bacont, majd amikor kezd színt kapni, a spárgát is hozzáadom. Ráöntöm a juharszirupot, és addig sütöm, amíg aranyszínű, sűrű karamelles bevonat képződik a hozzávalókon. Felöntöm az ecettel, visszaforralom, végül hozzáadom a tejszínt, sózom, borsozom, összeforralom és lehúzom a tűzről. A mártás végső sűrűségét majd a tészta főzővizével állítom be.

Közben kifőzöm a tésztát bő, sós vízben.

A tésztát összeforgatom a szósszal és parmezánt forgácsolok rá.

Címkék: bacon, juharszirup, parmezán, spárga, tészta

Mákos parmezános rudak aszalt paradicsomos kapris kencével

Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).

A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 2 dl tej
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek cukor (25 gr)
• 2 ek egész mák (25 gr)
• bő maréknyi reszelt parmezán (3-4 dkg)
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.

Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.

15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.

A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.

• 10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 4 púpos ek kapribogyó
• 2 szardella (elhagyható, ha valaki idegenkedik tőle)

A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.

Címkék: aszalt paradicsom, felvágott helyett, kapri, kelt tészta, mák, parmezán, sós

Pizza helyett: gombás parmezános villámlepény

Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.

Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.

Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.

• 6 kicsi lepény
• 30 dkg rétesliszt
• 5 dkg olívaolaj (~ 4 ek)
• 1 dl víz
• 1 tk só
• 2 tk sütőpor ( 4 gr)
• feltét:
• 4 ek mascarpone
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 közepes fej champion gomba
• 2 marék reszelt parmezán vagy grana ( ~3 dkg)

A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.

Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))

A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.

Címkék: babának, gomba, mascarpone, parmezán, tészta

Négy sajtos parajkrémleves

Egyébként főzök rendes ételeket is.

Például ezt. A receptet ma(?) találtam, itt (a tálalást ajánlanám mindenki figyelmébe, szerintem gyönyörű!), igaz, hogy túl sok mindent nem tartottam meg belőle, csak a parajt, meg azt, hogy én is négyféle sajtot tettem bele. A recept átigazítása szintén a hűtőszekrény tartalma, illetve az eddig használt receptem szerint, szerintem jót tett neki.

Borzalmasan egyszerű, gyors, és nagyon finom.

• 2-3 adag
• 600 gr paraj (fagyasztott vagy friss, leveles vagy krém)
• 1 kis krumpli (~ 5-7 dkg)
• 1 fej salotta (vagy kb 3 dkg vöröshagyma)
• 8 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (pl DorBlue)
• fél-fél marék reszelt pecorino és parmezán (vagy Grana Padano) (~1,5-1,5 dkg)
• 10 dkg mozzarella
• 2 ek tejszín
• 1 ek vaj
• só, bors

A vajon üvegesig sütjük a felkockázott hagymát, majd fél percre mellédobjuk a felaprított fokhagymát is.

Hozzáadjuk a parajt, a meghámozott, felkockázott krumplit, majd felöntjük fél liter vízzel, sózzuk és fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, majd hozzáadjuk a reszelt pecorinot, parmezánt és az elmorzsolt kéksajtot is a forró leveshez.

Ízlés szerint tekerünk bele borsot, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál a tányérokba szétosztjuk a felkockázott mozzarellát, és erre merjük a levest. Ha van otthon mini mozzarella, azzal még mutatósabb lesz.

Címkék: fél óra, juhsajt, kéksajt, leves, mozzarella, parmezán, spenót

Parmezános morzsával sült aszalt paradicsomos, mozzarellás tészta

Vagy lehetne a cím Férj kedvenc olaszos vacsorája II. is, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy ezt most ebédre ettük.

Szintén nem olasz, csak “olaszos”, vagyis a fűszerezés hasonló, de ez ismét egy kiadósabb tészta, ami után nem leszek egy órán belül ismét farkaséhes még én sem. Sok sajt, aszalt paradicsom, bazsalikom, kapri és tejszín, finom, ropogós morzsa alatt, ilyen alapanyagokkal hibázni nem lehet.

Az elkészítés szintén nem túl bonyolult, maga az összeállítás kb 10 perc, aztán csak ki kell várni, amíg a megsül. Ez ismét 20 perc, szóval nekem vállalható.

Férj számára most ez lett a kedvenc tészta (átmenetileg), de minimanó is igen bőséges adagot fogyasztott belőle, szóval a sikere általános volt.

• 3-4 adag
• 30 dkg tészta (pl mini fussili)
• 1 dl tejszín,
• 5 dkg olajban eltett, lecsöpögtetett aszalt paradicsom,
• 5 gerezd fokhagyma,
• 3 ek kapribogyó,
• 30 dkg mozzarella,
• 1 ek szárított bazsalikom (vagy 6-8 levél friss)
• 1 bő marék reszelt parmezán/grana padano/pecorino (~ 3-4 dkg), 5 ek zsemlemorzsa
• vaj

A sütőt előmelegítem 200°C fokra.

Az aszalt paradicsomot kisebb, kb fél centis kockákra vágom, a mozzarellát szintén. A kapri szárát leszedegetem, durván felvagdosom (ha nagy. Ha kicsi, elég csak leszűrni) A fokhagymát nagyon apróra vágom vagy lereszelem.

Közben a tésztát kifőzöm bő vízben.

A paradicsomot, kaprit, mozzarellát, fokhagymát és a bazsalikomot összekeverem a tejszínnel, majd beleforgatom a forró, megfőtt, leszűrt tésztát is. Ha akad otthon friss bazsalikom hozzá, akkor a leveleket természetesen fel kell előtte aprítani hozzá.

A parmezánt lereszelem, majd elkeverem a zsemlemorzsával.

Kivajazott sütőtálba öntöm a tésztát, tetejére szórom a sajtos morzsát, erre vajat forgácsolok, majd 200°C fokon addig sütöm, amíg a morzsa aranyszínű nem lesz. Ez nálam 20 percig tartott.

Címkék: kapri, mozzarella, paradicsom, parmezán, tészta