Zöldteás gyömbérparfé mentás őszibarackkal

Az történt, hogy hazavittem egy hadseregnek elegendő tejszínt, és otthon konstatáltam, hogy 2 napig szavatos még. Így aztán, mivel a férjem menedzselte kisdedünket, nekiálltam parfét készíteni ipari mennyiségben. Íme, az első.

4-6 adag

2 dl tejszín, 1 tk porrá őrölt zöld tea (matcha porból gondoltam volna, de hát kicsiny városunkban ezt még hírből sem ismerik), 1 ek reszelt gyömbér, 1 ek citromfű, 2 ek nádcukor, 2 tojás fehérje

300 gr őszibarack, 3 ek nádcukor, 1 citrom leve, 10 levél menta

A zöld teát 2 ek forróvízzel elkeverem, a tejszínhez adom. Megy hozzá a gyömbér és citromfű is, felforralom, cukrozom, majd egy órán át pihentetem. Leszűröm, kihűtöm, megpróbálom felhabosítani. Beleforgatom óvatosan a kemény habbá vert tojásfehérjét. Szétosztom négy parféformába, kifagyasztom.

Az őszibarackot meghámozom, fél centisre felkockázom, és a citromlével meg a cukorral felfőzöm, néhány percig forralom. Miután lehúztam a tűzről, belekeverem a csíkokra metélt mentalevélkéket. Hidegen adom a parfé mellé.

Megjegyzés: Ez a parfé főként gyömbér ízű. Ha igazán zöld tea parfét akarunk készíteni, azt csak matcha porból érdemes, mert a sima zöld tea nem oldódik jól át a tejszínbe, ezen a forró vizes mutatvány sem igazán változtat. Viszont ha valakinek van matcha por otthon, nem kell a forró vízzel bűvészkedni, és bátran hagyja el a gyömbért, akár még a citromfüvet is!

Címkék: édes, őszibarack, parfé, tea

Mogyorógrillázsos vaníliaparfé ánizsos-Cointreaus csokoládéöntettel és a parfékról általában

Amiből három hete folyamatosan lenni kell legalább 1-2 adagnak a mélyhűtőben. Nem ragoznám tovább, klasszikus, finom.

4-6 adag

2dl tejszín, 2 tojás, 1 ek vaníliás cukor (házi, ha ez nincs, fél rúd vanília), 2 ek cukor

a grillázshoz: 1-1 csésze cukor és darált mogyoró

az öntethez: 5 dkg 70%, jó minőségű étcsoki, 7 ek tejszín, 5 tk cukor, 1 kk ánizs finom porrá őrölve, 2 ek Cointreau

A parféhoz a tojások sárgáját a tejszínnel és a vaníliával vízgőz fölött, állandó kavarás mellett (habverővel) sűrűre főzöm. Ok, nem vízgőz fölött szoktam, hanem kis lángon. De könnyen rántottásodhat, ha nem vigyázunk. Ha kész, leveszem a tűzről és belekeverem a cukrot, és folyamatos kevergetés-habverés közepette kihűtöm. Ezután a tojások fehérjéből csipet sóval nagyon kemény habot verek, és óvatosan 3 ek mogyorógrillázzsal együtt a tejszínes masszába forgatom. Formákba szedem kanállal, ügyelve, hogy a grillázsból mindenhová jusson, és mehet a mélyhűtőbe.

A grillázshoz a cukrot karamellizálom, hozzákeverem a darált mogyorót, és szilikonos sütőlapra öntöm ( erről könnyű leszedni, ha kihűlt). Ha már hideg, nagy darabokra tördelem, és blenderben durvára őrölöm. Úgy finom, ha egy része finom por lesz, de maradnak benne nagyobb darabok is.  Ez elég nagy adag, de érdemes (nálunk) ennyit készíteni egyszerre, mert elég jól fogy. Fagyira szórva, pohárkrém tetejére, satöbbi…

Az öntethez az ánizst az összetördelt csokoládéval egy kis edénybe szórom, hozzáadom a tejszínt, cukrot, és folyamatos kavargatás mellett összeolvasztom. Ha kész, mehet bele a Cointreau, és még forrón szoktam a parfé mellé adni.

Tálalásnál a tányér aljára öntöm a forró öntetet, ráhelyezem a hideg parfét (ilyenkor nem kell kivenni 10 perccel korábban, mert a meleg csoki meglágyítja. Szóval a formát langyos vízbe mártani, parfét kiborítani, és tányérra vele). A tetejét megszórom mogyorógrillázzsal, és jól esett volna mellé némi friss málna is, de hát annak még nincs itt a szezonja. Érdemes mélyebb tányérba tenni, és gyorsan tálalni, mert hamar olvad!

Amúgy pedig a parféról általában néhány dolog, ami nekem bevált:

1 dl tejszínhez 1 tojás fehérje kell. Ha felhasználom hozzá a tojás sárgáját is, azt általában a tejszínnel előbb sűrűre főzöm. Ha olyan ízesítést használok (fűszerek, tea), akkor összeforralom előtte a tejszínnel, és legalább fél órát pihentetem, majd leszűröm. A tejszínt is fel kell habosítani habverővel, de a tojás fehérjéből kifejezetten kemény habot kell verni hozzá. A tejszínes rész mindig legyen nagyon hideg! 1 dl tejszín kb  1 púpos ek “szárazanyagot” bír el állagromlás nélkül (kandírozott vagy aprított, friss gyümölcs, őrölt grillázs, durvára vagdosott csoki, darált olajos magvak, stb), ha nem túl apró a hozzáadott anyag, akkor viszont lesüllyed az aljára, és így mehet bele akár több is (2 evőkanálnyinál azonban nem több, mert akkor “elvész” a parfé az adalékok között, és elvész a könnyed állag is). Ha folyadékot vagy vizesebb állagú anyagot  adunk hozzá, attól elkezd hókristály állaga lenni a jegesedés miatt, de azért 1 dl tejszínhez 1 evőkanálnyi még mehet (citromlé, alkohol, gyümölcspüré, ricotta stb) Ha már bele van keverve a tojáshab, akkor már nagyon óvatosan kell bánni vele, hogy könnyű, levegős maradjon, keverni lehetőleg nem kell tovább, és mihamarabb kerüljön formába, majd a fagyasztóba. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem a hűtőből, ennyi idő alatt kellemesen meglágyul, de nem olvad még. ( persze ez az idő függ a parfé nagyságától. Minél nagyobb adagban fagyasztjuk ki, annál tovább tart, amíg felenged) A formát kivétel után langyos vízbe mártom, mielőtt a parfét kiborítom, de ezt szerintem mindenki tudja. Kivéve, ha szilikonos a forma, itt nem kell vízzel pancsolni, csak azonnal a hűtőből kivett parfét kifordítani belőle. Messze ezzel a legszebb a végeredmény. A szilikonos muffin forma kiváló a fagyasztáshoz, de a csinos kis műanyag edénykék is. Lehet persze püspökkenyérformában, egybe fagyasztani, és szeletelni, ez különösen kontrasztos színű adalékok esetén látványos (fehércsoki parfé étcsoki darabokkal vagy málnával például) illetve rétegezett parfék esetén ( a folpack bélést én nem szeretem, “ráncos” lesz tőle a parfé felülete, de kétségtelenül megkönnyíti a kiemelést) Ennyi jut most eszembe, és elnézést kérek mindazoktól, akik számára ez már evidens, de én szoktam örülni a hasonló összefoglalóknak, ha beléjük botlok néha.

Az ízesítések variálása, a forró, vagy éppen hideg szószok mindenesetre hatalmas teret adnak a kísérletezésnek. Remélem, meghoztam néhány ember kedvét ehhez a kicsit (méltatlanul) elhanyagolt desszerthez, én mindenesetre a közeljövőben valószínűleg receptek tucatját fogom bejegyezni ebben a témakörben.

Címkék: édes, étcsoki, grillázs, mogyoró, parfé

Chai latte parfé

Ki mit szeret jobban. Ki a fagyit (ez lenne a férjem), ki a parfét ( ez lennék én). Olyannyira parfépárti vagyok, hogy a fagyit nem is nagyon eszem meg. Csak a szorbetet ( de ez már egy másik történet persze).

Mert imádom a csinos kis formákba fagyasztott, elképesztően krémes állagú, három falatnyi desszerteket, amihez ráadásul mindig lehet valamilyen izgalmas öntetet is passzintani. Tökéletes befejezés egy vacsorához.

És akkor szegény férjem meg néz, hogy csak ennyi, és különben is ezt kiskanállal kell enni, és még akkor is gyorsan fogy. Mert ő meg inkább nagykanállal, dobozból ( és az egész dobozzal :D ) Most majd jól kikapok ha ezt elolvassa, hogy miért írok ilyesmit róla, de hát ez az igazság :D Szóval veszünk egy fagyigépet, persze, és rengeteg fagyit fogok csinálni, joghurtosat, gyümölcsöset, mindenfélét, és ez lesz az étkezések között, nasinak, neki, de a vacsora végén marad a parfé.

Az öntetért meg elnézést kérek, ezidáig nem tudtam eldönteni, hogy ez most nagyon jó, vagy nagyon rossz, gyanítom, az előbbi, mert sikeresen elfogyott. És így sajnos továbbra sem tudok szabadulni a Cointreau-narancs-ánizs bűvös háromszögéből…

4-6 adag

2 dl tejszín (lehetőleg ne UHT), 1 tk ceyloni tea ( 1 filter kibontva), 1 tk édeskömény (én 1/2 teafilternyit használtam), 1/2 tk ánizsmag megtörve, 1/2 kk kardamom mag, 1/2 rúd fahéj, 4 szem szegfűszeg, 0,5 cm gyömbér felaprítva, 2 tojás fehérje, 2 ek méz

3 narancs, 1/2 kk ánizs, 1 ek Cointreau, 2 ek cukor

A tejszínt a fűszerekkel, a tea kivételével felforralom, majd fél-egy órán át pihentetem. Ismét felforralom, beleteszem a teafüvet, és 5 percig állni hagyom (mert nem szeretném, hogy túlságosan csersavas legyen), leszűröm, belekeverem a mézet, kihűtöm. A tojások fehérjét nagyon kemény habbá verem ( ettől lesz igazán könnyű, habos és  krémes, nem tömény, zsíros érzetet keltő  a parfé), és a fűszeres tejszínt is igyekszem habosra felverni, amennyire csak lehet. A tejszínbe óvatosan beleforgatom a tojáshabot, és formákba kanalazom. Én szilikonos muffin formákban szoktam kifagyasztani, vagy jól záródó tetejű, kerek kis műanyag edénykékben, ha aznap várhatóan nem fogy el mind. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem a mélyhűtőből. A formát meleg vízbe mártom, így könnyen és szépen ki lehet borítani, de ha nem, 5 perc alatt annyira felenged, hogy a vizes bűvészkedés nélkül is könnyen kijön (csak nem annyira szépen). A szilikonos formából meg azonnal ki lehet fejteni, a vizes trükközés nélkül, ilyenkor a legszebb a végeredmény.

Az öntethez meg a narancsok kifacsart levéből, cukorból és a kicsit megtört  ánizsmagokból szirupot főzök, átszűröm, és ha kihűlt, hozzáadom a Cointreaut. Valami egészen elképesztő, jaffa szörp-szerű dolog sikeredett belőle, ami meglepő módon jól passzol a parféhoz ( a férjem szerint, én nem eszek most alkoholos dolgokat. Persze azért megkóstoltam egy nyalatnyit), és remek vitatémát szolgáltatott délutánra, hogy vajon melyik kanalas orvosságra emlékezetet a gyerekkorunkból ( a férjem szerint a B12 szirup volt ilyen, nekem meg valami köptető rémlik, nem hangzik túl bizalomgerjesztő ajánlásnak, tudom, de mi mindketten jó emlékeket őrzünk a kanalas orvosságokkal kapcsolatban)

Címkék: édes, parfé, tea