A receptet Olzkánál találtam, a nevezéktan számára sem volt egyértelmű, így ő a babéros ujjmelengető elnevezés mellett döntött, nekem pedig ez tökéletesen megfelel, hiszen remekül körülírja a lényeget.
Ez voltaképpen egy tojáspuding, csak nem tejjel, tejszínnel készül, hanem narancslével vagy borral. Én a biztonság kedvéért mindkét változatban kipróbáltam, és mindenhogy finom.
Az aktív munka vele van vagy öt perc, aztán már csak ki kell várni, hogy készre gőzölődjön a sütőben.
Másik nagy előnye, hogy végre én is készíthettem ilyen kis csini üveges finomságokat, amikkel a külhoni gasztroblogokon már régóta szemezek. Direkt ezért tartottam meg néhány bébiételes üveget a korai időkből, amikor még Pontyba mindenféle formában próbáltunk babáknak való ételt tömködni (megjegyzem sikertelenül. Igazából az összeset én ettem meg, és, hááát, nem volt túl finom. Szóval maximálisan megértem a kölköt…)
Ez most a narancsos változat, de leírom a borral készültet is, mert azt mindenképpen kár lenne kihagyni.
A narancsok levét vagy a bort a mézzel és a tojásokkal alaposan kikeverjük, hogy teljesen egynemű legyen.
Kis üvegekbe, vagy tűzálló formákba egy-egy babérlevelet teszünk, ezekre merjük a tojásos keveréket.
Egy tűzálló, magasabb peremű edénybe állítjuk az üvegeket, majd forró vizet öntünk köréjük, úgy, hogy az a tojásos masszát teljesen körülvegye, ellepje.
160°C fok, 40 perc.
Lágyan remegő, krémes puding lesz a végeredmény.
Megjegyzés: Ha borral szeretnénk készíteni, de alkohol nélkül, akkor dupla mennyiségű borból álljunk neki, azt forraljuk be a felére, így az alkohol elillan, és az íze is koncentráltabb lesz.
Éjfél után azért még beindult a bonbongyár, de idő hiányában csak trüffeleket készítettem. A fehér csokisok most letudva, holnap talán az étcsokisok is meglesznek. Aztán ha a karácsonymanó úgy rendezi, lesz még érkezésem a kicsit időigényesebb bonbonokra, szaloncukrokra is. Majd. A jövőhéten, talán.
Az ízesítések, hát, a tiramisus változaton kívül nem annyira hagyományosak, de a bazsalikomos fehér csoki trüffel átütő sikere óta felbátorodtam. De milyen jól tettem! Megint a hendikeppel induló lett a győztes: a kamillás, mézes változathoz nem sok reményt fűztem, de az lett a legjobb. A fehér csoki a menta és a málna mellé is kiváló választás, nem ez az első (és nem is az utolsó) alakalom, hogy ebben a kombinációban szerepelnek nálam egy édességben. A matcha és a joghurt szintén jól illenek egymáshoz, ezt a párosítást még a Carpe Diem teázó tulajdonosa javasolta nekem az első adag matcha beszerzésekor, és az ízeket a fehér csoki itt is szépen lekerekítette. A tiramisut meg nem ragoznám, azt úgyis mindenki ismeri.
A trüffel készítésében az a legszebb (azon a részen kívül, amikor megeszem), hogy egészen kevés munka árán is ámulatba tudjuk ejteni a családunkat, barátainkat. A fehér csoki felolvasztása ugyan kis gyakorlatot igényel, de vízgőz felett végezve ez is viszonylag biztonságosan megy, szóval kezdő konyhatündérek is bátran nekiláthatnak.
A hempergetés után a megformázott trüffelek “formában tartásában”, amíg ismét teljesen meg nem szilárdulnak a hűtőben, remek szolgálatot tehet néhány Toffifees dobozból származó műanyag tartó, én erre tegnap jöttem rá és ez volt számomra a hét felfedezése. Már ha valakinél akad ilyesmi. Nálam sajnos halmokban áll…
A hempergetéshez használt porcukrot vagy kakaót szitáljuk át feltétlenül, különben kis csomók lesznek a trüffelek felszínén és ez nem túl szép látvány.
Az elkészítéshez az ALDI 20 dkg-os kiszerelésű, Choceur elnevezésű csokiját használtam.
Most ennyi okosság jutott az eszembe. Jönnek a receptek.
A tejszínt a mozsárban nagyjából eldörzsölt kamillával összemelegítem, de nem forralom fel, hozzáadom a mézet, majd 15 percig állni hagyom.
Leszűröm és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit. Vízgőz fölött összemelegítem, csak annyira, hogy a csoki megpuhuljon és alaposan el tudjam keverni a tejszínnel. Ez 30°C fok körül már megvan, szóval nem kell túlságosan felmelegíteni. Én persze nem vízgőz fölött csinálom, mert türelmetlen vagyok, hanem egy vastag aljú, teflon edényben nagyon kis láng fölött. De a vízgőz biztonságosabb, mert a fehér csoki hamar darabossá válik.
A keveréket a hűtőbe teszem, amíg megdermed. Ez kb másfél óra, de egy éjszaka még jobb. Ha már jól formázható, 2 cm átmérőjű golyókat gyúrok belőle, és porcukorban meghempergetem.
A kész trüffeleket hűtőben tárolom.
A málnát a cukorral és a mentával felfőzöm, majd miután jól besűrűsödött, szűrőn áttöröm.
A csokit apróra tördelem a vajjal vízgőz/kis láng fölött összeolvasztom, mint fentebb már leírtam.
A málnapüréből 5 dkg-ot a fehér csokis keverékhez adok, alaposan elkeverem, majd mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Miután jól formázhatóra hűlt, 2 cm golyókat gyurmázok belőle és porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Az apróra tördelt fehér csokit a matchaval együtt megolvasztom.
Hozzákeverem a joghurtot is és mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Ha formázhatóra hűl, 2 cm gombócokat gyurmázok belőle, majd porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
A babapiskótát finom porrá morzsolom, én csak kézzel szoktam, ez nem igényel különösebb eszközös felszereltséget. A kávét mozsárban szintén finom porrá őrölöm, majd a piskóta morzsájához keverem. Meglocsolom a rummal és összekeverem.
Az apróra tördelt fehér csokit a mascarponeval megolvasztom, majd hozzákeverem a babapiskóta morzsát.
Megy a hűtőbe dermedni ez is.
Ha kihűlt, 2 cm gombócokat formázok belőle és kakaóporba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
A héten készítettem el Beatbull birsalma kompótját, ami nagyon nagy sikert aratott idehaza.
Aztán megfőztem a sütőtökös birslekvárt, ami két nap alatt maradéktalanul elfogyott. (ez egy olyan háztartásban, ahol évente két kicsi üveg lekvár fogy el, azért nagy szó)
Innen egyenes út vezetett ennek a birslekvárnak az elkészítéséhez. Az ízesítése kicsit közelebb került Beatbull birsmártásához, és nagyon finom lett!
Viszonylag sok bort használtam a lekvárhoz, ezért egy könnyű, virágos illatú, nem túl domináns ízű, friss Irsai Olivért választottam hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt. De egy visszafogottabb sárgamuskotály is megfelel. A bor elég jól érezhető rajta, ezért emelem ki külön, gyenge minőségű borral vagy nagyon karakteres ízűvel főzni ezt szerintem nem érdemes. Bár ha már karakteres ízről van szó, akkor azért egy aszú szerintem nem rontaná el…
Maga az elkészítése nagyon könnyű és gyors, ismét csak fél óra főzést igényelt a sűrű, dzsem állag elérése. Egy szárazdunszt után ez is kiváló gasztroajándék lehet ChefViki jubileumi VKF! kiírására.
A birsalmát meghámoztam, kukactalanítottam, felkockáztam 1-2 cm darabokra. Nekem 3 közepes birsalmából (75 dkg) sikerült kinyernem ennyi gyümölcshúst.
Egy vastag aljú, teflon öntvény lábosba tettem (ha van. Ha nincs, a sima fazék is tökéletes, csak így gyakrabban kell majd kavargatni), hozzáadtam a megtépkedett babérlevelet, a félbevágott vaníliát, a mézet és a bort. Erős lángon főztem fél órán át, ekkorára a birsalma szétesett, a lekvár pedig egészen sűrűvé vált. Néha megkevertem, de inkább csak a vége felé.
Amikor késznek nyilvánítottam, kihalásztam belőle a babérleveleket, a vaníliarudat. Szerintem további pürésítést nem igényel, elég alaposabban átkeverni fakanállal (vagy habverővel), így maradnak benne nagyobb darabok is, mert én így szeretem. De be lehet vetni a botmixert is, ízlés szerint.
Tiszta befőttesüvegbe töltöttem, majd miután kihűlt, a hűtőbe került.
Férj szerény véleménye szerint ez messze a legfinomabb lekvár, amit valaha evett.
Szintén szerinte pedig ez a lekvár camembert-rel, friss császárzsemlével pedig a legtökéletesebb reggeli… (határtalanul büszkén, fülig érő szájjal vigyorgó szmájli)
Elvileg ez az utolsó sütőtökös recept a héten, mert elfogyott a sütőtök.
Csak viccelek persze. Nem azzal, hogy elfogyott, az a része igaz, de holnap hozok megint.
Részben ezért is született ma ez a lekvár Beatbull juharszirupos sütőtök lekvárja/szorbetje helyett, mert összesen 20 dkg sütőtök maradt. Volt viszont birs, ami valamiért gyorsan romlik mostanában, a hűtés ellenére is, így felhasználásra került, csak hogy megmentsem az enyészettől.
A lekvár, nos, az eszméletlenül finom. Ez most elég szerénytelenül hangzik, nyilván az is. Viszont amikor először megkóstoltam, én ugrálni és tapsikolni kezdtem a konyhában örömömben. ( ezzel a kisdednek is vidám perceket szerezve)
A tököt és a birset felkockáztam, viszonylag kicsire, majd egy (lehetőleg) vastag aljú, öntvény, teflon edényben feltettem főni a pálinkával, citrom levével, a reszelt héjával, mézzel és annyi vízzel együtt, ami épp ellepi a “gyümölcsöket”.
Erős lángon főztem, nem több, mint fél óráig. Ez idő alatt a “gyümölcsök” megpuhultak, a folyadék fele elfőtt. Kevergetni nem kellett, én még csak nem is rázogattam.
Ha már minden puha, elég habverővel is átkeverni, pépesíteni az egészet, így maradnak benn kissé nagyobb, “rusztikus” darabok is. De lehet botmixerrel is pürésíteni.
Tiszta befőttes üvegbe töltöttem. Ha kihűlt, hűtőben tárolom.
Egy szárazdunszt után pedig hosszan eltartható és kiváló gasztroajándék ChefViki 30. jubileumi VKF! kiírására.
Mert már annyira untam, hogy minden almás sütimbe fahéjat teszek, szóval ebben most az nincs. Helyette van minden más. Félreértés ne essék, az almás süti finom fahéjjal, ezt is lehet azzal készíteni, de mi most olyan mennyiségű almával vagyunk elárasztva (hál’ istennek!!! És ráadásul milyen finommal!), és olyan mennyiségben készül nálunk az almás(fahéjas)… minden, hogy kezdjük unni. Szerencsére nem az almát, csak az almát és fahéjat együtt.
Amit még meguntam, hogy mindig mandulát szórok rá, hát erre most mák került. De milyen jót tett neki!
1 kis tepsi ( kb 27×25 cm)
30 dkg rétesliszt, 15 dkg mascarpone, 1 dl tej, 1 tojás, 5 dkg (nád)cukor, 1,5 dkg élesztő, csipet só
1,5 tk ánizs, 1,5 tk szerecsendió virág, 6 szem szegfűszeg, 1 tk reszelt citromhéj
3 alma (~ 40 dkg)
2 tojás, 2 dl tejföl, 3-4 ek méz
darálatlan mák a szóráshoz
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a mascarponet, 1 tojást, cukrot, tejet és csipetnyi sót. A fűszereket mozsárban porrá őrlöm és azt is a tésztához adom. Alaposan kidolgozom. A tészta nagyon lágy, úgyhogy itt kenyérsütőgép vagy robotgép előny. Én maradtam a kézi dagasztásnál, jelenleg izomlázam van és szabad szemmel is látható tricepszem.
Addig kell dagasztani a tésztát, amíg az könnyen elválik a kéztől. Bár hihetetlennek tűnik, de ez egyszer csak be fog következni. Nem mondom, hogy ez annyira látványos mint egy kenyértésztánál, de azért észlelhető.
Ha ezen túl vagyunk, akkor a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félretesszük pihenni. Ha a tészta duplájára nőtt, átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán téglalap alakúra nyújtom, ami akkora kell legyen, hogy a tepsit kitöltse és még legalább 2 cm pereme is maradjon a tésztának.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem majd a tetejére rendezem a meghámozott, gerezdekre vágott almát. Az alma majd belülről megtámasztja a tészta peremét, nem kell aggódni amiatt, hogy az visszahajlik.
A mézet a tejföllel és a két tojással habverővel alaposan kikavarom, majd az alma tetejére csurgatom, úgy, hogy minden alma tetejét bevonja a krém, mert a mák csak így fog jól megtapadni.
Mákkal egyenletesen, bőven megszórom, majd félreteszem kelni meleg helyre. Ha a tészta közel a duplájára nőtt, 200°C fokon (gázsütő) 40 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a tészta széle már aranyszínű, a tejfölös massza meg remegős.
Rácsra emelve hűtöm ki. (kicsit nehézkesen, de ez is megoldható. De ha nem megy, nem kell erőltetni)
Megjegyzés: én mostanában ebből a tésztából sütöm a sima kalácsot, és annak is nagyon finom. Ahhoz csak szögletes kenyérformába kell tenni a veknivé formázott tésztát az második kelesztés idejére, elhabart tojással lekenni és azt 220°C fokon kell sütni 35-40 percig.
Ma igazán nem akartam hiperaktív lenni főzés terén, de a fiúk úgy döntöttek, hogy a délelőttöt alvással töltik játszótér helyett. A rám szakadt hatalmas szabadidőben így hát főztem még néhány dolgot (na jó, csak kettőt) Trinity VKF! kiírására.
Ez sem saját ötlet, az eredeti receptet itt találtam. Igaz, csak annyit vettem át belőle, hogy ez is kéksajtos palacsinta lett szőlőraguval, mert igyekeztem alkalmazkodni a helyi igényekhez. De akkor is, az inspiráció az fontos.
Igazán nem kell berzenkedni tőle, a sajt meg a szőlő végül is klasszikus páros. Ez meg egy remek előétel.
Tényleg.
2 adag
A palacsinta: 8 dkg finomliszt, 1 tojás, 1,25 dl tej, 1 ek (15 gr) extra szűz olívaolaj, csipet só, buborékos víz (vagy sima)
A sajtos töltelék: 5 dkg jó minőségű kéksajt (én Dorblut használtam), 5 dkg mascarpone, 1 marék (3 dkg) dió
A szőlős ragu: 15 dkg nagy szemű szőlő, 3 dkg vaj, 2 ek méz, 2,5 cl tokaji aszú (3 puttonyos)
A palacsinta hozzávalóiból habverővel csomómentes tésztát keverek. Ha szükséges, még adok hozzá kevés (buborékos) vizet, hogy ne legyen túl sűrű a tészta. Fél óra pihentetés után további zsiradék nélkül teflon serpenyőben vékony palacsintákat sütök belőle.
Egyébként ez a recept egy Garfield képregény hátulján volt, voltam vagy 12 éves, amikor kipróbáltam, de azóta is ezt használom és szerintem remek recept.
Ez a mennyiség 5 nagyobb palacsinta sütésére elegendő, ez pont eggyel több, mint ami szükséges, így azt megettem. Csak úgy, üresen. Lehet berzenkedni.
A sajtos töltelékhez kis láng fölött a mascarponet és a kéksajtot összeolvasztom. A diót enyhén megpirítom, késsel durvára aprítom és a sajtokhoz keverem.
A szőlős raguhoz a szőlőt félbevágom, kimagozom, meghámozom. Ez egyébként gyorsan megy, ha elég nagy szemű a szőlő és elég érett.
A vajat és a mézet kis láng fölött addig hevítem, amíg a vaj habzani nem kezd. Ezután megy hozzá a szőlő és a bor (lehet picit több bort is használni hozzá). Addig forralom, amíg a bor nagyobbik része az alkohollal együtt elpárolog.
Az összeállításnál megkenem a palacsintákat a sajtos krémmel, majd úgy hajtogatom, hogy az egyszemélyes sütőtálakban kényelmesen elférjenek, egymással kissé átfedésben.
Kivajazott sütőtálba teszek kettőt-kettőt, majd rászedem a szőlőt és meglocsolom a vajas, boros lével, lehetőleg úgy, hogy mindenhová jusson belőle a palacsintán.
220°C fok (gázsütő), 15 perc, vagy amíg enyhén meg nem pirulnak.
Ha dupla adagban készül, akkor szerintem húsmentes főfogásként is megállja a helyét. Simán.

Azért ez minden bizonnyal a világ egyik legegyszerűbb fagylaltja. És amilyen egyszerű, legalább annyira finom. Nem kell hozzá más ugyanis, csak tejföl, méz, és fenyőmag. Én most tettem bele narancsvirág vizet is, de csak azért, mert tegnapelőtt vettem egy üveggel. Persze, hogy jó lett vele, de ez a fagyi anélkül is megállja a helyét. Könnyű, lágy ízű, krémes, főzött fagyialap nélkül is… Isteni finom!
Lehet persze fokozni különleges mézekkel, de nekem az most nincsen itthon, így sima vegyes virágmézzel készült. És csökkentett zsírtartalmú tejföllel. Ez nem éppen diétás megfontolásból, hanem mert a nagyobb zsírtartalmú masszák másodpercek alatt szépen kitapadnak a fagyigép oldalára, a motor megadja magát, és aztán lehet szépen kézzel kavargatni. Na azt nem szeretem…
És akkor most már tovább tartott a bevezető szöveg, mint a fagyi elkészítése!
2 főre/ fél adag a fagyigépbe/6 dl massza
1 dl vegyes virágméz, 5 dl 12% zsírtartalmú tejföl, 1 ek narancsvirág víz, 3 dkg fenyőmag
A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, félreteszem.
A tejfölt a mézzel és a narancsvirág vízzel simára kavarom (lehet bele tenni kevesebb mézet is, ízlés szerint, de én így szeretem), és a fagyigépbe öntöm. Amikor a massza már kezd összeállni, megy hozzá a pirított fenyőmag is. És ennyi.
Tálalásnál lehet még szórni a tetejére pirított fenyőmagot. Én azt tettem!