Banánfagylalt

Eredetileg banánfagylalt babáknak. Aztán később a felnőttek is behódoltak a jeges finomságnak. Ez volt a tegnapi nap legnagyobb szenzációja, és ez azért durva, tekintetbe véve, hogy tegnap miket főztem még ezen kívül.

A grand finálé, a megdicsőülés viszont igazából csak ma következett! Mivel tegnap itt nem részletezendő okok miatt én este már nem bírtam többet enni a fagyiból, a maradék a mélyhűtőbe került. Aztán ma kivettem, kicsit felengedett, és tádááám! Láss csodát, krémes és lágy, mint a mesében!

Azt már nem is taglalom, hogy csipetke mennyit evett meg belőle (az én kisfiam, akit a fagylalttalan gyümölccsel órákig lehetne kergetni!), és milyen elkeseredett üvöltéssel díjazta azon szándékunkat, amikor terminálni akartuk a fagylalt fogyasztását.

• 750 ml massza (a fagyasztás előtti mennyiség)
• 4 érett banán
• 10 dkg méz
• 10 dkg mascarpone
• 20 dkg zsíros tej (ha van, házi)

A hozzávalókat turmixgéppel összedolgozzuk, majd fagylaltgépben kifagyasztjuk a masszát.

Ennyi.

Ezt kivételesen minőségromlás nélkül lehet sokáig mélyhűtőben is tárolni, miután elkészül. Már ha marad belőle…

Címkék: babának, banán, fagyi, fél óra, mascarpone, méz

Mézes joghurtfagylalt citromfűvel

Amióta szalmaözvegy lettem, és kisded is elvonult kipihenni egész heti fáradalmait, belevetettem magam az ünnepi készülődésbe. Viszont (nem meglepő módon) a főzéssel sokkal jobban lehet haladni, ha az aprónép nem kolompol fém tálkákon az ember lábánál. Így esett, hogy mostanra készen van már az összes sárgatúró, kel a kalács, fel van mosva a lakásban, és még olvasni is maradt időm. Egy jó könyv mellé pedig elengedhetetlen egy nagy tál fagyi, legalábbis nálam ez így működik.

Nem utolsó szempont, hogy fagyigépppel fél óra alatt elkészül.

• 700 ml massza/2-4 adag
• 500 gr natúr joghurt (3,5%)
• 100 gr mascarpone
• 100 gr méz
• 1 nagy marék friss citromfű levélke
• cukrozott kukoricapehely a tálaláshoz (elhagyható)

A citromfüvet nagyon finomra aprítom, majd azzal együtt az összes hozzávalót alaposan kikeverem.

Ha nem akarnánk a citromfű aprításával bajlódni, akkor levelestől tegyük a többi hozzávalóval turmixgépbe, és azzal mixeljük össze az egészet.

A kész keveréket fagyigépben fagyasztom ki.

Voltam annyira elvetemült, hogy az én adagomat alaposan megszórtam cukrozott kukoricapehellyel, így aztán kevéssé lett egészséges, viszont ropogós meg annál inkább. Minimanó is nyalakodott belőle, miután felébredt, hiszen ő is lelkes fagylalt fogyasztóvá avanzsált immáron két napja, amikor is sikerült összebarátkoznia a jeges (de szigorúan házi készítésű!) finomsággal.

De mivel önző gonosz meg nem vagyok, ezért a fele adagot elraktam Férjnek a fagyasztóba.

Címkék: édes, fagyi, fél óra, joghurt, mascarpone, méz

Mézes, citromos panna cotta tejföllel

Na, mára ez az utolsó, de ebben nem ez a döbbenetes, hanem hogy a mai konyhai ténykedésemhez összesen fél órára volt szükség.

Egészen kezdek kibékülni a zselatinnal. Mostanra párhuzamosan gyártom a tojásfehérjés és zselatinos panna cottákat, mert valahogy mindig úgy alakul, hogy belebotlok olyan összeállításokba, amik rosszul tűrik a gőzölést, és a zselatin az egyetlen megoldás. A kiborítással meg eleve nem próbálkozom, maradnak az üvegben.

A mai nyertes Ottis tejfölös panna cottája, ami szerelem volt az első látásra.

• 4 adag
• 2,5 dl tejszín
• 1,5 dl tejföl
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja
• 6 dkg méz
• 4 gr zselatin (2 csapott tk)

A tejszínt a zselatinnal és a citrom héjával összemelegítem, amíg a zselatin teljesen fel nem olvad. Hozzáadom a mézet, és félreteszem 15 percre pihenni.

Hozzákeverem a citromlével kikevert tejfölt, majd üvegekbe vagy poharakba, tálkákba öntöm. Itt érdemes megkóstolni, nekem elég édes volt, de ízlés szerint mehet még bele méz.

Hűtőbe kerül néhány órára, amíg teljesen meg nem dermed.

A mai nap kedvenc képe pedig a vázám (egy Cointreau-s pohár), amiben végre van virág, és a “kedvenc” száma pedig egy dal, Zorántól, ami reggel óta nem megy ki a fejemből, pedig nem is szeretem, és ezer éve nem is hallottam…

Címkék: édes, méz

Babakeksz Update- almás-mézes-zabpelyhes 1 éves kor felett

Nem, nem a Norbis update, isten őrizze tőle a babákat, hanem a tojásmentes változat updateje (milyen hülye szó ez, de a frissített változat meg nemkülönben), tojással, vajjal, de egyelőre még olajos magvak nélkül. Mivel már Ponty elmúlt egy éves.

Mivel idegenbe szakadt barátném hasonló élelmezési gondokkal küzd, mint mi, csak nála két éhes száj csipog egyszerre reggelente, így ezt a receptet is neki, illetve az ikreknek, Borkának és Bercinek ajánlom!

A keksz kifejezés persze itt is egy puha, cookies-hoz hasonló süteményt takar, ami csak enyhén édes, hogy ne rontsuk el az apróságok fogait és ízlését, és azért azt is el kell, hogy mondjam, nem csak a babák fognak belőle fogyasztani szívesen.

• 3 tepsi
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg rétesliszt (ha nincs, helyette finomliszt)
• 10 dkg vaj (lehetőleg puha)
• 10 dkg durvára reszelt alma
• 10 dkg méz
• 1 tojás
• 2 tk őrölt fahéj vagy mézeskalács fűszerek finomra őrölve (vanília, szegfűszeg, fahéj, kardamom, narancshéj)
• 1 púpos tk sütőpor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk annyira, hogy lehetőleg nem maradjanak benne vajdarabkák, majd egy órára (vagy többre, ahogy sikerül) félretesszük pihenni a hűtőbe.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, ezeket két tenyerünk között ellapítjuk, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. (azért nem fog annyira megnőni)

200°C fokon (gázsütőben)  15 perc alatt megsült. (villanysütő: 180°C fok, légekeverés, és 10 perc után érdemes már ránézni)

Lehetőleg rácsra emelve hűtjük ki.

Az én minimanóm imádja.

Címkék: alma, babának, cookies, édes, méz, zabpehely

Kamillás panna cotta narancsos, mézes sziruppal

Végre sikerült dűlőre jutni a sütőmmel, és sikeresen elkészült a Gabah féle zselatin nélküli panna cotta. A megoldás rém egyszerű volt: le kellett takarni alufóliával a formák tetejét a gőzölés alatt.

Azért kamillás, mert tényleg finom. Még a trüffelek készítésének idején sikerült megbarátkoznunk a zöldfűszeres, gyógynövényes ízek és a tejszín házasságával, és ez annyira megtetszett, hogy azóta Férj egész kis ötletbörzéket rendez itthon, hogy mibe lehetne még belepakolni például a kamillát ( a kamillás mézes fehér csoki trüffel lett ugyanis a kedvence). Azért ez számomra is meglepő fordulat volt, de nem mondom, hogy nem örülök neki.

A tetejére eredetileg karamellizált mézbe forgatott vérnarancs gerezdeket terveztem, de amikor kifiléztem, meg kellett állapítanom, hogy ez nem vér-, csak narancs. Csalódottságomban nem is szenvedtem vele többet, lett belőle egy sima mézes narancsszirup.

A panna cotta tojásfehérjés változatát -esetleg a “normális”, vaníliás ízesítéssel- meg nagyon ajánlom kipróbálásra, mert tényleg remek!

• 4 adag
• 200 gr tejszín
• 200 gr tej
• 100 gr tojásfehérje (kb 3 kicsi tojásból)
• 40 gr méz
• 20 gr cukor
• 1 tk kamilla (egész virágfejek)
• szirup:
• 2 nagyobb narancs
• 10 dkg méz

A tejszínt a tejel együtt felforraltam, majd hagytam öt percig hűlni (így kb 80°C fokos lett), ekkor beleszórtam a kamillát. Öt perc pihentetés után hozzáadtam a mézet, cukrot, tojásfehérjét, és habverővel nagyon lazán összedolgoztam. Nem szabad felverni, csak annyira kell elkavarni, hogy a tojásfehérje teljesen egyenletesen eloszoljon benne, ne maradjanak belőle nagyobb darabok. Ha valaki nem tudja megállni a habverést a habverővel, az inkább habarja el villával.

A tejszínes lötyit tűzálló tálkákba szűrtem finom lyukú szűrőn keresztül, és egy mélyebb tepsibe állítottam, majd alufóliával letakartam a tetejüket, olyan szorosan, ahogy csak tudtam.

A tepsit már az előmelegített sütőbe állítva töltöttem fel forró vízzel a formák kétharmad részéig, ez így kevésbé balesetveszélyes.

160°C fokon 90 percig gőzöltem.

A gőzölés végén még cseppfolyósnak tűnik a panna cotta, de nem kell megrémülni, amikor kihűl, megszilárdul.

A narancssziruphoz a narancsok levét a mézzel addig forraltam, amíg sziruposan sűrű nem lett.

Kihűtve tálaltam a narancssziruppal. Ki is lehetett volna borítani a formából, akkor célszerű előtte késsel meglazítani a formák oldalánál körbe a panna cottát, majd néhány másodpercre forró vízbe mártani a formát a kiborítás előtt.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, méz, narancs

Zselatin vs tojásfehérje: a zselatin. Panna cotta citromfűvel, mézzselével

Mivel senkit nem akarok hagyni kétségek között vergődni, amíg a másik panna cottát el nem készítem újra/ a másik bejegyzést meg nem írom, ezért gyorsan az elején leszögezem: a tojásfehérjés a nyerő.

Hogy miért? Zselatinnal két nap alatt két teljesen különböző állagú panna cottát sikerült készítenem, azonos mennyiségű alapanyagok felhasználásával. Csak tegnap a Szilasfood zselatinját használtam (okkersárga, karcos illatú, de a legközelebbi boltban csak ez volt), ma meg a Horváth Roziét (találtam itthon belőle egy keveset). Ez nekem kicsit nagy szórás, nem szeretem a kétes kimenetelű kísérleteket, szóval maradok a tojásfehérjésnél. (az is készült tegnap, állagra, ízre kiváló volt, csak még a sütővel harcolok, nevezetesen próbálom eltalálni, hogy az én érzékeny lelkű kis tűzhelyemben pontosan hány fok és mennyi idő kell ahhoz, hogy megszilárduljon, de még ne süljön meg a teteje)

Persze a Horváth Rozis igen jó lett, így megérdemel egy bejegyzést, a tetején lévő mézzseléért mindenképpen.

A citromfűvel meg Férj már nyúz egy ideje, ő joghurtos krémbe gondolta eredetileg, de így is meg lett vele elégedve. Ebből egyébként most nagyon szép, egészséges cserepeseket lehet kapni errefelé, szóval talán nem ez volt az utolsó citromfüves recept tőlem mostanában.

Egyébként a recept rém egyszerű, már megint. A zselatin arányaihoz pedig Piszke panna cotta receptjét vettem alapul.

• 4 adag
• 4 dl tejszín
• 4 gr zselatin = 2 csapott tk
• 1 marék citromfűlevél ( kb 40 db levélke)
• 40 gr cukor
• a mézzseléhez:
• 75 gr méz
• 75 gr víz
• 2 gr = 1 csapott tk zselatin

A tejszín felét meglangyosítjuk, hozzáadjuk a citromfű levélkéit, és turmixgéppel vagy botmixerrel összepürésítjük. Félretesszük pihenni, amíg a tejszín eléggé átveszi a citromfű aromáját, és leülepszik a tetején képződő minimális hab.

A tejszín másik felét elkeverjük a zselatinnal és a cukorral, összemelegítjük, amíg a cukor és a zselatin teljesen fel nem olvad benne (a zselatin olvadáspontja 35°C fok, szóval forralni nem szükséges)

A citromfüves tejszínt összekeverjük a zselatinossal, majd finom szűrőn keresztül csinos üvegpoharakba szűrjük.

A hűtőbe, vagy egyéb hideg helyre kerül 1-2 órára, amíg megdermed.

Ha a tejszínes réteg már kocsonyás, akkor elkészítjük a mézzselét.

A mézet a vízzel és a zselatinnal elkeverjük, majd addig melegítjük, amíg a zselatin maradéktalanul fel nem oldódik benne. Ha ez megvan, félretesszük a masszát, amíg kissé kihűl.

A tejszínes rétegre csorgatjuk a mézes folyadékot egy kanál segítségével ( a mézes lötyit a közvetlenül a tejszínes cucc fölé tartott kanálra öntjük, innen csorog le lassan, széles sugárban, így nem kavarja fel a tejszínes réteg tetejét, és szép áttetsző marad a zselé)

Ismét hűtő, néhány órára, majd lehet tálalni.

Ha inkább kiboríthatós formában szeretnénk, akkor a mézes réteg kerül alulra, azaz ezzel kell kezdeni az elkészítését. Ha ez megszilárdult, erre jön a tejszínes.

Szilikonos formából egyszerűbb kiborítani, de ha csak üveg, vagy fém van, az is jó. Előtte célszerű forró vízbe mártani néhány másodpercre, úgy könnyen kijön.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, méz

Mézes almaszirup palacsintához, süteményekhez

Az úgy történt, hogy ma reggel arra lettem figyelmes, elfogyott a juharszirup. Gyors pánikroham után arra jutottam, hogy kénytelen leszek helyette valamit nagyon gyorsan kitalálni, mielőtt minimanó fellázad a palacsintához kötelezően járó szirupos kíséret elmaradása miatt.

A hó miatt nem nagyon ugrálok be a városba kocsival minden kis semmiségért-reggeli előtt meg főleg nem, a helyi nonstop kocsma&vegyesboltban pedig nem túl nagy a választék juharszirupból.

A méz kézenfekvő választás lett volna, ha az én kistermetű kincsem nem úgy szeretné a palacsintát, hogy az apró pórusokba maradéktalanul beszivárog az édes, nem túl sűrű lötty, nevezetesen a juharszirup, és nem ragadós masszaként egyenletesen vonja be a palacsinták felületét. Mivel a méz normál állapotában az utóbbi kategóriába tartozik, ezt nem túlzottan kedveli a kisded, mármint megenni, mert azt el kell mondanom, hogy ezzel így azért rengeteg mókát tud kieszelni, például mézzel sokkal ügyesebben tudja a palacsinta darabkáit a hajába ragasztani.

Mivel a cél ma reggel inkább a reggelizés, mintsem a mulatozás lett volna, így a méztől eltekintettem. A joghurtos, tejfölös kencékért a gyerkőc nem lelkesedik egyáltalán (nem úgy, mint én), így ezek sem játszottak.

Na de. A szükség nagy úr. Szóval volt itthon almalé, 100%-os, préselt, nem koncentrátumból hígított, meg méz. És ez lett a megoldás erre az egetrengető problémára. Az igazat megvallva az én lokálpatriótizmus által befolyásolt szabolcsi ízlelőbimbóimnak ez még jobban is tetszett, mint a juharszirup… Persze nem egy kategória, de nagyon finom lett. Továbbá könnyen elérhető, és olcsóbb.

Az igazi az lett volna, ha finomra reszelt almából én passzírozom ki hozzá a levet egy finom szűrőn keresztül (nincs gyümölcscentrifugám, bár nem is vágyom rá, ha kell némi gyümölcslé, én így állítom elő), de a mai reggel nem erről szólt, hanem hogy hamarabb elkészüljek mindennel, mint a lábamnál játszó kisded a kenyérpirító egészen apró darabokra szerelésével.

A recept nem szentírás, én ezekkel az arányokkal készítettem, és finom lett. Almalé helyett el tudnám képzelni kevés vízzel hígított narancslével és reszelt narancshéjjal, vagy egyéb gyümölcslével is. De ezt már kinek-kinek a fantáziájára bízom.

• 3 dl lesz belőle
• 2 dl méz
• 2 dl almalé (100%-os, vagy frissen préselt)

A mézet az almalével felfőzöm, majd lassú tűzön gyöngyöztetve beforralom kb a háromnegyedére, amíg nem túl sűrű  sziruphoz hasonlóvá válik.

Üvegbe töltve a hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Címkék: alma, méz, üveges

Rozmaringos almalekvár

Meg még mézzel és citrommal is. Mert úgy igazán finom.

Kedves szomszédainktól kaptunk egy kosár almát, jonatánt, delicseszt, goldent vegyesen. Mivel ez már a harmadik kosár alma volt a kamrában, ami nem is viselte túl jól a tárolást, időszerűnek láttam lekvárt főzni belőle.

Télen amúgy is jobban szeretek lekvárt főzni, mert egyfelől nem zavar, hogy melegíti a konyhát, másfelől meg a téli gyümölcsökből nekem valahogy jobban is ízlik.

Az almalekvár pedig kiválóan passzol a camembert-es bagetthez is, amit ma sütöttem, bébiszitterem is akadt a pepecsebb munka idejére (igen, végre itt van a lekvárokért annyira rajongó nagymama!), szóval minden egybevágott.

Az eredmény pedig isteni finom.

• 750 ml
• 85 dkg alma (tisztítva mérve)
• 15 dkg méz
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 1 nagy ág rozmaring

Az almát 2-3 cm kockákra vagdostam, majd a citrom levével, héjával, a mézzel és az egészben hagyott ág rozmaringgal egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe tettem.

Felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon sűrűre főztem (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra volt, az első fél órában csak egyszer-kétszer rázogattam, kavargattam meg, gyakrabban kavargatni csak akkor kell, ha már kezd nagyon besűrűsödni.

A rozmaring szárát kihalásztam, de a leveleit nem.

Csatos üvegbe öntöttem, lezártam, majd miután kihűlt, a hűtőbe tettem.

Feltételezem, forrón száraz dunsztba téve egész sokáig tárolható, de én inkább csak frissen szoktam főzni annyit, amennyi elfogy.

Felbontás után, hűtőben tartva még legalább két hétig eláll az almalekvár, de ennél tovább én még nem tudtam tesztelni, mert elfogyott.

Címkék: alma, méz, üveges

Sütőtökös palacsinta krémsajtos és joghurtos öntettel

Utolsó bejegyzés a nagyszülőktől, mert (átmenetileg) befejezzük az országjárást, és majd ismét a saját otthonunkból jelentkezünk Ponty Úrral.

Megint palacsinta, mert ennek van most óriási sikere minálunk. Sem én, sem az apja nem veti meg reggelire a kövérkés amerikai változatát, de minimanó meg egyenesen imádja! Kézenfekvő volt, hogy el kell készítenem sütőtökkel is, így most sikerült előállítanom az abszolút kedvenc Ponty eledelt.

A recept ugyanaz, mint az almás-zabpelyhesnél, alma és zabpehely nélkül, de itt most két változat készült a tésztából, egy Pontynak, joghurttal, és egy nekünk, tejjel. Férj szerint a tejjel készült a finomabb, szerintem a joghurtos, minimanó meg egyelőre nem válogathat, csak a joghurtosból kapott. Mondjuk nem panaszkodott, hanem bepuszilt belőle három darabot…

Egyszer most már ígérem, leírom a “sima” amerikai palacsintát és a “sima” magyar palacsintát is, de addig a legnagyobb palacsintarajongó család főszakácsa és krónikásaként létrehozok legalább egy palacsinta címkét a blogban az eddigi receptjeimnek.

Ez a recept is sokféleképpen variálható, mi fele arányban teljes kiőrlésű liszttel és vajjal szeretjük a leginkább, a sütőpor pedig foszfátmentes a gyerkőc miatt.

• 2-3 adag
• 10 dkg finomliszt ( a fele lehet teljes kiőrlésű búzaliszt, lehetőleg átszitálva)
• 10 dkg durvára reszelt nyers sütőtök
• 15 dkg natúr joghurt VAGY 1 dl tej
• 3 dkg olvasztott vaj (lehet helyette olívaolaj is)
• 2 tojás
• 2 ek méz
• 1 kk sütőpor (lehet foszfátmentes)
• 1 kk őrölt fahéj, csipetnyi őrölt szerecsendió (de lehet helyette mézeskalács fűszerkeverék vagy vanília is)
• a tetejére Philadelphia típusú tejszínes krémsajt kerül juharsziruppal vagy natúr joghurt sok mézzel kikeverve

A reszelt tököt, a sütőporral elkevert liszteket,a tojásokat, mézet, olvasztott vajat vagy olajat, joghurtot vagy tejet és a fűszereket lehetőleg habverővel alaposan kikeverem. A tésztának elég sűrűnek kell lennie.

15 percre félreteszem pihenni.

Közepesen forró teflon serpenyőben sütöm, további zsiradék hozzáadása nélkül. A tésztából két evőkanálnyi halmokat adagolok a serpenyőbe, a joghurtosnál a kanál hátával egyenletesen elsimítom a masszát, a tejesnél ez nem szükséges, mert az magától is szétterül.

Mérsékelt lángon a lepénykék mindkét oldalát világos aranyszínűre sütöm. A mérsékelt láng azért szükséges, hogy a tök is átsüljön a tésztában.

a krémsajtos vagy joghurtos szósszal, és juharsziruppal tálalom.

Címkék: édes, joghurt, méz, palacsinta, reggeli, sajt, sütőtök

Szülinaposok reggelije: almás-zabpelyhes-joghurtos palacsinta mézzel

Az úgy történt, hogy a tojás bevezetésénél már kicsit liberálisabbak voltunk, így minimanót 1 hete 1 évesnek nyilvánítottuk, és megkapta az első adag palacsintáját. Elvileg egy éves kor után, először keményre főtt tojás sárgájával kellene kezdeni a bevezetését, majd 1-2 hónap múlva következhetne csak az alaposan hőkezelt fehérje. De mi nem így tettünk, hanem egyből jött a palacsinta. (bizony, bizony, ilyen felelőtlen szülők vagyunk) Persze ha valakit ez vigasztal, a gyári bébiételekbe simán belekerül  a tojás már a hat vagy nyolc hónapos címkével ellátott termékeknél is (pl babapiskóta, babakeksz).

Nem ez a lényeg, hanem a palacsinta. Ponty Úr zabálta. Szó szerint. Kevés étel aratott nála ilyen elsöprő sikert, főleg úgy, hogy nincs is benne sütőtök, vagy krumpli. Külön öröm, hogy ebben a formában az almát is megette. 3 palacsinta lett az adagja, és bár a nagyszülőknél most erre nem volt lehetőség, de otthon ő juharsziruppal szereti.

Az elkészítéséhez lehet használni foszfátmentes sütőport (DM-ben szoktam venni) és babáknak készült zabpelyhet (bármelyik hiperben kapható a bébiételeknél), de nagyobb gyerekeknél jó a “sima” sütőpor és a finomra hengerelt zabpehely is.

Tej továbbra sincs benne, ennek a fogyasztását továbbra is szeretnénk a minimumon tartani, de a többi tejtermék már bevezetésre került a szülinappal.

• 2-3 adag
• 5 dkg finomliszt
• 5 dkg finomra hengerelt zabpehely (vagy babáknak készített, egészen finom pelyhű bio zabpehely)
• 15 dkg joghurt (vagy tejföl)
• 10 dkg durvára reszelt alma
• 2 tojás
• 1 kk sütőpor (foszfátmentes is lehet)
• 2 dkg olvasztott vaj (vagy  2 ek olívaolaj)
• 1 ek méz
• 1/2 kk őrölt fahéj
• méz, juharszirup a tálaláshoz

A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a zabpelyhet, tojásokat, joghurtot, olvasztott vajat, fahéjat, reszelt almát és egy evőkanálnyi mézet, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük. Elég sűrű lesz a massza, de ennek ilyennek is kell lennie.

Fél órára félretesszük pihenni.

Nem túl forró teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszünk a masszából, ezeket a kanál hátával kissé elsimítjuk, és mindkét oldalukon világos aranyszínűre sütjük. További zsiradék nem szükséges a sütéshez, a tésztában lévő vaj, vagy olaj pont elég.

Tálalásnál meglocsolhatjuk mézzel, vagy juharsziruppal, de “üresen” is nagyon finom.

Megjegyzés: 1.) A tejföllel készült változat talán még egy fokkal a joghurtosnál is finomabb, érdemes kipróbálni!

2.) Ha nincs finomra hengerelt zabpehely, csak hagyományos, a tésztát célszerű előző este összeállítani, és a hűtőbe tenni pihenni. Ilyenkor én az almát csak másnap reszelem hozzá.

Címkék: alma, babának, édes, méz, palacsinta, reggeli, zabpehely