Ismét személyesen is érintett vagyok a kisfiam által, így külön öröm számomra, hogy támogathatom az idén is a Segítsüti licitárverését. A kedvezményezett ezúttal a Bátortábor, akik a krónikus betegséggel élő és daganatos kis betegek számára nyújtanak életre szóló élményeket, segítséget a betegséggel való megküzdésben, erőt a mindennapi élethez.
Pár sorban idézném az oldalt, talán ők szebben és pontosabban fogalmaznak nálam. :)
„Táboraink a daganatos és krónikus betegségekkel élő gyerekek és családtagjaik számára adnak életre szóló, gyógyító élményeket.
Amíg a gyerekek élvezik a kalandokat, egészségügyi biztonságukról orvosok, nővérek, dietetikusok, gyógytornászok gondoskodnak a nap 24 órájában – láthatatlanul.”Dr. Cserbák Anna
orvos igazgatóKüldetésünk:
Életeket változtatunk. Súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújtunk sorsfordító élményeket, erőt, eszközöket az élethez, a gyógyuláshoz. Mindezt ingyen. Hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap.Táborunk nem klasszikus értelemben vett tábor. Különleges élményekkel mozdítjuk ki a gyerekeket a komfortzónájukból, hogy félelmeik legyőzésével felismerjék: képesek szembeszállni nemcsak a kalandok során rájuk váró feladatokkal, de a betegségükkel is. Mosolyt csempészünk az arcokra, erőt adunk a küzdelemhez.
Az árverés továbbra is a Segítsüti oldalán zajlik, a következő linken érhetitek el a finomabbnál finomabb sütiket:
http://segitsuti.hu/sutiarveres/licitek
Én az idén szintén egy postázható finomsággal készültem, bár ha valakinek van kedve eljönni Nyíregyházára érte, személyesen is szívesen átadom, természetesen akkor egy kis uzsonna is jár mellé. :) Amúgy a sütemény postán érkezik majd el a licit nyerteséhez, maga a licit tárgya pedig a skót butter finger egy matchás, kókuszos változata lenne, mellé egy kis üveg házi citromzselével.
matchás kókuszos butter finger
A kókuszreszeléket a kristálycukorral elektromos kávédarálóban finomra őröljük a vaníliarúddal együtt. Ehhez adjuk hozzá az átszitált lisztet, amit előtte a matcha porral és szódabikarbónával, finomra őrölt sóval elkevertünk. Hozzáadjuk a kókuszzsírt és vajat is, majd összegyúrjuk, egynemű tésztává.
Sütőpapíron ujjnyi (1,5 centi) vastag, szögletes formára nyújtjuk, majd a hűtőbe tesszük nagyjából egy órára, amíg megdermed. Dermedés után villával megszurkáljuk, majd szeleteljük, nagyjából 2×10 centis csíkokra.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (légkeverés nélkül) 20 percig sütjük. A sütőlapon hűtjük ki (melegen törékeny)
Megjegyzés: Ez a keksz rendkívül omlós lesz kihűlés után is. Ha szállítani szeretnénk, netán uzsonnára csomagolni, érdemes egy fél tojásfehérjét keverni a tésztába, ez megköti, de így az omlósságából is veszíteni fog a tészta.
citromzselé
A citromot alaposan megmossuk, megtöröljük, majd citrus hámozóval vékony csíkokat vágunk a héjából. (ha ez nincs, éles késsel, vagy zöldséghámozóval vághatunk belőle csíkokat, a lényeg, hogy a fehér része már ne kerüljön bele, csak a sárga héj)
A citromok levét kipréseljük, magokat kiszedjük.
1 dl citromléhez adjuk a citromhéj csíkokat és a pektinnel elkevert cukrot, majd 4-5 percig gyöngyöztetve főzzük.
Sterilizált üvegbe töltjük, lezárjuk.
Jó, igen, tudom, mostanában mindenki szebbnél szebb bonbon csodákkal árasztja el a blogokat, és ez megint már csak egy vicces csoki, de nem tudok mit tenni, én ezekkel egyszerűen szerelembe estem. Meg ha úgy nézzük, ezt még a legkétbalkezesebb kezdők is el tudják készíteni (és abba most ne menjünk bele, hogy melyik kezdő tart otthon matchat meg narancsvirágvizet). Egyébként a szín után mentem, de az íz sem lett rosszabb mint a látvány (félreértések elkerülése végett szerintem ugyanis ezek szépek), szóval nagyon finom lett mindkettő, én meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ilyen koncentrációban túl töménynek hatnak majd a ízesítők. De nem. Meg persze egyszerre csak egy levélkét eszünk meg, az úgy nem sok semmiből, sem sáfrányból, sem csokiból, sem matchaból. (ugye?)
Na a hosszúra nyúlt bevezető oka az, hogy a matchas után kinyalakodtam az olvasztásra használt edényt, így némileg aktív vagyok. (nagyon fontos: ha éjszaka állunk neki bonbont gyártani, mert mondjuk nem tudunk aludni, akkor ne együnk fel minden morzsányi zöld teás hulladékot, mert nem is fogunk tudni a továbbiakban sem, és az éjszaka közepén kínunkba bő lére eresztett bevezetőket írunk majd a gasztroblogunkba alvás helyett)
Egyébként ez még mindig az Aldis szilikonos pralinéforma (a GasztroShopos egyelőre még idegenben), de ismét csak azt tudom mondani, a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó ide is megfelel.
Az adag erősen teszt, vagyis csak mutatóba készült néhány, így első körben, de nyugodtan fel lehet szorozni a megfelelő darabszámra.
A csokit apróra töröm, majd hozzáadom a matchat és megolvasztom, óvatosan vízgőz/ kis láng felett. Kevergetni nem kell, mert összeugrik és túlságosan felhevíteni sem szabad, mert szintén összeugrik. Ahogy kenhető, már veszem is le a tűzről, simára keverem és a bonbonformába adagolom, egy spatulával a tetejét elsimítom, leszedem a szélekről a felesleget. A formát érdemes néhányszor az asztalhoz ütögetni, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.
Ha teljesen kihűlt, kiszedem a formából.
A narancsvirág- és rózsavizet felforralom a sáfránnyal együtt (ezt én úgy csináltam, hogy egy evőkanálba öntöttem össze és a láng felé tartottam), addig amíg kb 1 mokkáskanálnyi folyadék marad csak. Ha hosszabb szálas a sáfrány, ezeket szét lehet előtte vagdosni/tépdesni.
Az apróra tördelt csokihoz adom a sáfrányos folyadékot, majd vízgőz/ kis láng felett kavargatás nélkül megolvasztom. Ha már kenhető, lehúzom a tűzről, simára keverem, majd a formákba adagolom. Ez nem lesz olyan sima, mint a matchas, a vizes komponens miatt kicsit túróssá válik, de dermedés után ez is szép lesz. Itt is ügyelni kell a túlmelegítés elkerülésére, még ha nehezebb is észrevenni az eltérő állag miatt. Mivel ez nem annyira folyós lesz, inkább kenőcsös, ezért az adagolásnál kiskanállal alaposan belenyomkodom a formákba a csokit, a széleket, tetejét padig a végén spatulával kiigazítom.
Kihűtöm majd kiszedem a formából.
Ígérem most egy ideig már nem lesznek újabb cantuccinik a flatcaten, végül is mostanra már az összes addikcióm (tea, kávé, kéksajt) kilőve, szóval egy ideig elleszek ezzel a repertoárral.
Még ami nagyon fontos és ide tartozik: ne álljunk neki megsütni a zöld teásat este, mert van annyira finom, hogy a nagy kóstolgatás után hajnal háromkor még a fürdőszobát takarítja tőle rendkívül lelkesen az ember férje. (vagy akkor most mégis?)
És finom, persze, veszélyesen, de hát ezt már nem is kell írni…
A mandulát száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ha kihűlt, a többi hozzávalóval összegyúrjuk, két részre osztjuk és lisztezett deszkán 4-5 cm vastag rudakat sodrunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük egymástól tisztes távolságban, (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), kissé ellapítjuk a rudakat, és előmelegített sütőben 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sütjük.
A rudakat éles késsel fél centi vastagon felszeleteljük, tepsibe vagy rácsra tesszük. Tepsiben 2×10 percig sül még 140°C fokon, légkeveréssel, közben egyszer átfordítjuk a szeleteket, rácson elég neki 1×15 perc, szintén 140°C fokon.
Miután kihűlt, jól záródó dobozba kerül.
A tévedések elkerülése végett ez a zöld, a lenti képen látható.
A diót és a mogyorót is kissé megpirítom száraz serpenyőben. Ha kihűltek a magok, összeállítom a tésztát, amihez a teljesen szétmorzsolt kéksajtot és a rozmaring finomra aprított leveleit összedolgozom a többi hozzávalóval.
A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az előző.
Kép fent, a levelek között.
A Wasabi étlapján van egy Tokyo tiramisu nevű képződmény, ami mostanában ajándékba jár minden 3300 Ft feletti rendelés mellé a debreceni egység házhoz szállításainál. (aki rendelt már tőlük sushit, az tudja, hogy nehéz nem elérni ezt a limitet)
Nos, leendő sógornő ezt újabban nagyon megkedvelte. Meg a sushit is, de ez már egy másik történet. Félreértés ne essék, nem akarom én őket reklámozni, mert hatalmasat zuhant a színvonal a nyitás óta, azt néha már nem is nagyon nevezném sushinak, amit ők most árulnak, az étterem beülős része pedig egy kész tragédia, de hát ezt a műfajt senki más nem csinálja még a környéken sem, és tudom, hogy ez sok hazánkfia számára megdöbbentő tény, de vagyunk egy páran, köztük a családunk fiatalabb generációjának összes tagja is, akik rajongunk a nyers (vörös ton)halból készült akármiért. Meg aztán egy tálca sushi még mindig könnyebben elérhető, mint egy kiló (mert csak ilyen kiszerelésben árulják) sushi minőségű vörös tonhal a Metroban. Bár a legutóbbi rendelésünk után én erősen gondolkodóba estem ezen megállapítás helytállóságának az átértékelésén.
Na szó mi szó, én most csináltam ilyen tiramisu-féle izét, és elég finom lett, sőt, nagyon finom, de azért nem sok köze lett a Tokyo névre keresztelthez.
Aztán ha valakinél hegyekben áll otthon a matcha, de pont zöldalma likőrje meg nincs, az készítheti nyugodtan limoncelloval is. Mert úgy is finom. De azért zöldalma likőrrel… Hát úgy valami eszméletlen finom.
Mennyiségek: a krémet nem kell túl édesre csinálni szerintem, mert a piskóta és a likőr is édes. Plusz én nem is szeretem a virics dolgokat. A likőrből én inkább a 8 evőkanálnyira voksolnék, mert eszméletlen az íze, bár így elég fejbekólintós desszert lesz. De hát a matcha miatt ez amúgy sem egy baba kategória.
Na most már elég irritálóan kisznobkodtam magam, szóval akkor nem is borzolnám tovább a kedélyeket.
A babapiskótát műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal darabosra töröm. Nem kell teljesen finom morzsásra, maradjanak benne azért nagyobb darabok.
A mascarponet kikeverem a joghurttal és a cukorral.
Minden pohár aljára szórok egy kevés piskótamorzsát, azt meglocsolom a likőrrel, egy réteg krém, erre ismét piskóta. Likőr, újabb réteg krém.
A tetejére matchat szitálok.
A napokban felmerült a kérdés, hogy mire jó a túlérett banán? Lehet e belőle amerikai palacsintát sütni?
Mi az hogy! Sőt, itt most azt is meg kell jegyeznem a történeti hűség kedvéért, hogy ez minimanó kedvenc amerikai típusú palacsintája, és a mindenkori rekordot( 9(!) db palacsinta/ 1 db 16 hónapos) ezzel állította fel. Készült mellé gyümölcssaláta is, inkább csak az én kedvemért, mivel Ponty 1.) nem szereti a gyümölcsöket nyersen, 2.) még nem kaphat málnát, lévén túl picike az apró magvakhoz.
De most félre az elbeszéléssel, banános posztot ígértem. Azaz mi legyen a túlérett banánokkal?
Nálam általában banánkenyérként végzik, zabpelyhes-tejcsokis, vagy kókuszos-fehér csokis formában, illetve újabban nagy keletje van a banánfagylaltnak is. Aztán készül még belőle turmix, mi sem egyértelműbb ennél, tejjel, vaníliával, tejszínnel, egészségtudatosabb napokon joghurttal, mézzel, álmosabb napokon joghurttal és matchaval. A barnuló banánok meghámozva, feldarabolva, műanyagzacskóba csomagolva kiválóan elvannak a fagyasztóban, így már nem romlanak tovább, és bármikor felhasználhatóak turmixokba. Ilyenkor azon túl, hogy lágy, selymes állagot kölcsönöznek bármelyik gyümölcsös vagy csokis turmixnak, kellemesen le is hűtik azt, sőt, nagyobb adag fagyasztott banánnal jégkása állagú turmix készíthető. (még nagyobb adagban, masszívabb robotgéppel fagylaltgép nélküli fagylalt)
És akkor eddig tartott a tudomány. Mert banános süti, turmix, édesség az sok van, de nemcsak az merült fel, hogy milyen édességbe, hanem hogy milyen főfogásba lehetne felhasználni a barna gyümölcsöket. Hát, igazából nem tudom. Van kics Vú banánchutneyja és currys gyümölcslevese, meg Fűszeres Eszter banán ketchupja, és körülbelül ennyi jut az eszembe. A karibi, afrikai banános ételekhez, illetve általában a sós(abb) ételekhez főzőbanán kell, ami ugye itt nincs, de éretlenebb banánnal helyettesíthető.De nem túlérettel.
Szóval én magamtól eddig jutottam, de ha valaki tudja, hogy mihez lehetne még túlérett banánt felhasználni, ami nem desszert, akkor várom az ötleteket!
Addig is itt egy palacsinta.
Igazi babás, cukor alig van benne, csak a vaníliás cukor, és teljes kiőrlésű búzaliszttel is készíthető (én azt előtte át szoktam szitálni, mert ha nem keverjük be fehér liszttel, pici babáknak a szitálás nélkül túl sok benne a korpa). Joghurttal készült, mert szerintem a banán elég édes, jót tesz neki, ha egy kis savanyúval van egyensúlyba hozva, de lehet tejjel is, csak abból kicsit kevesebb kell majd a tésztához. Aztán ennél is igaz, ami minden amerikai palacsintánál: akkor lesz igazán könnyű, levegős a tésztája, ha a tojásokat szétválasztjuk, a sárgájával bekeverjük a tésztát, és a fehérjét kemény habbá verve csak közvetlenül a sütés előtt forgatjuk hozzá óvatosan.( nekem ehhez azonban reggel, kávé előtt nincsen lelkierőm, igazából ma fél órán át néztem meredten a tésztát, hogy mikor kel már meg, mert még annyira sem voltam képben, hogy észben tartsam: ez most nem is élesztős…)
Az összes hozzávalót beleöntjük a turmixgép kancsójába, összeturmixoljuk, majd félretesszük pihenni 15 percre.
(ha a tojáshabos változat mellett döntünk, akkor csak a tojások sárgája kerüljön a turmixgépbe, a tojások fehérjét verjük habbá a pihentetési idő letelte után, és csak sütés előtt forgassuk óvatosan a masszához.)
Vastag aljú teflon serpenyőben 2 evőkanálnyi adagokban kisütjük mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor minden adag előtt kenjük ki a palacsintasütőt olajjal.
Lehet mellé adni juharszirupot, de magában is elég nagy sikere volt, én viszont gyümölcssalátát készítettem mellé.
1 banánt felkarikáztam, meglocsoltam 1/2 lime levével, 1 ek mézzel, és 2 marék málnát (mirelitet, kiengedés nélkül) kevertem hozzá. 4-5 mentalevélkét vékonyan felcsíkoztam, és ezt is a salátához kevertem, illetve a menta egy részét a tetejére szórtam. Fél óra múlva a málna kiolvadt, és közben s alátát is kellemesen behűtötte.
Plusz egy bónusz a végére, hogy jól induljon a nap. (vagy hogy valahogy egyáltalán elinduljon…)
banános avokádós joghurt turmix matchaval
A hozzávalókat turmixgép kancsójába öntöm, pürésítem, és megiszom.
Az úgy volt, hogy Gabah elültette a bogarat a fülemben a múltkori panna cottájával, miszerint a panna cottát lehet zselatin nélkül is készíteni.(a zselatint egyébként nem gyűlölöm vadul, csak errefelé ritkán kapni a lapra szerelt fajtából, a por meg olyan kis kiszámíthatatlan)
Volt ott egy olasz link is, hogy így kell, de én ugye nem tudok olaszul. Azt még kibogarásztam, hogy miből mennyi, de azt már nem tudtam, hogy akkor hogyan is kell pontosan.
Ezt követően kiadtam a feladatot leendő sógornőmnek, hogy némi csokis sütis ellenszolgáltatás fejében ugyan fordítsa már le ezt nekem, de én körülbelül az ezeregyedik lehettem, aki ezzel fárasztotta. Közben Gabah is megígérte, hogy jön majd egy magyar nyelvű recept, de a legendás türelmem nagyjából eddig tartott.
Némi kutakodás során erre a receptre akadtam (majdnem az oldal alján van Giovanna Marson receptjeinél), és az az ötletem támadt, hogy addig is, amíg várakozom, ezt a receptet azért kipróbálom.
A matchas ízesítés/színezés nekem kézenfekvőnek tűnt (mivelhogy olyan szép zöld), de megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez még a japán teák recepttárában nem szerepel, pedig határozottan rémlett, hogy ott olvastam róla. (igen, igen, különböző mértékű döbbenések vannak) Ez fura, mert eddig azt gondoltam, hogy az ottani szakáccsal(?) hasonlóan gondolkodunk, vagyis hogy csak kevés olyan étel, édesség létezik (szerintünk) amibe nem lehet tenni zöld teát.
Na mindegy, a sokkon túljutva főztem hozzá mélyhűtött őszibarackból némi gyömbéres ragut, mert most ennek van szezonja, meg mert az olyan jól illik hozzá.
Mindezt csak azért csináltam, hogy elüssem az időmet a nagy várakozásban, amíg valaki lefordítja nekem a másik receptet.
Egyébként igen jó lett. A sütési idővel és hőfokkal szerintem valami nem stimmel a receptben, így picit megszárad a teteje, de azért jó lett, jobb, mint a zselatinos.
Ja, és rémségesen egyszerű.
A tejet, tejszínt, tojásfehérjét, cukrot és a matchat turmixgéppel/botmixerrel/sima robotgéppel összekeverem. Addig kever(tet)em, amíg a cukor feloldódik benne. Nem kell félni, nem lesz nagyon habos.
A keveréket egy tepsibe állított szilikonos muffin sütőbe öntöm, szűrőn keresztül, hogy még az a kevéske hab se menjen bele (de tényleg ne menjen bele a hab, különben egy vékony, keményebb réteg fog képződni belőle a tetején!) . Ennek hiányában jó bármilyen szuflé forma is, bébiételes üveg, vastagabb üvegpohár, de ebből nem fog szépen kijönni a gőzölés után, viszont lehet benne is tálalni, úgy is csini.
A tepsiben lévő formákat körbeöntöm meleg vízzel, ezt célszerű már a sütőbe helyezett tepsivel elvégezni, úgy kevésbé balesetveszélyes tevékenység.
150°C fokon (gázsütőben) 50 perc, de ez az idő függ a formák nagyságától is. 4 szuflé formában legyen inkább 1 óra.
A kedves olasz hölgy szerint ne rémüljünk meg, ha ez még kissé folyékonynak tűnik, amikor kivesszük a sütőből, mert majd megszilárdul(?), ha kihűl. Ez valóban így van.
Hűtőben töltött néhány óra után kés pengéjével óvatosan meglazítottam végig a formák falánál a panna cottát, majd a forma forró vízbe való mártását követően egy alkalmas méretű tálcára borítottam. (a forró vizes móka lehet, hogy szükségtelen, de most én így csináltam, legfőképpen babonából)
Mellé járt a barackos ragu, ami alant következik.
A barackot még fagyosan meghámozom, nagyobb kockákra vágom. A cukorral, a citrom levével, reszelt héjával, és a meghámozott, négyfelé vágott gyömbérrel együtt fazékba teszem, majd felöntöm annyi vízzel, ami háromnegyed részéig ellepi a gyümölcsöt.
Nagy láng fölött addig főzöm, amíg a lé a barack körül szirupos sűrűségűvé nem válik.
Éjfél után azért még beindult a bonbongyár, de idő hiányában csak trüffeleket készítettem. A fehér csokisok most letudva, holnap talán az étcsokisok is meglesznek. Aztán ha a karácsonymanó úgy rendezi, lesz még érkezésem a kicsit időigényesebb bonbonokra, szaloncukrokra is. Majd. A jövőhéten, talán.
Az ízesítések, hát, a tiramisus változaton kívül nem annyira hagyományosak, de a bazsalikomos fehér csoki trüffel átütő sikere óta felbátorodtam. De milyen jól tettem! Megint a hendikeppel induló lett a győztes: a kamillás, mézes változathoz nem sok reményt fűztem, de az lett a legjobb. A fehér csoki a menta és a málna mellé is kiváló választás, nem ez az első (és nem is az utolsó) alakalom, hogy ebben a kombinációban szerepelnek nálam egy édességben. A matcha és a joghurt szintén jól illenek egymáshoz, ezt a párosítást még a Carpe Diem teázó tulajdonosa javasolta nekem az első adag matcha beszerzésekor, és az ízeket a fehér csoki itt is szépen lekerekítette. A tiramisut meg nem ragoznám, azt úgyis mindenki ismeri.
A trüffel készítésében az a legszebb (azon a részen kívül, amikor megeszem), hogy egészen kevés munka árán is ámulatba tudjuk ejteni a családunkat, barátainkat. A fehér csoki felolvasztása ugyan kis gyakorlatot igényel, de vízgőz felett végezve ez is viszonylag biztonságosan megy, szóval kezdő konyhatündérek is bátran nekiláthatnak.
A hempergetés után a megformázott trüffelek “formában tartásában”, amíg ismét teljesen meg nem szilárdulnak a hűtőben, remek szolgálatot tehet néhány Toffifees dobozból származó műanyag tartó, én erre tegnap jöttem rá és ez volt számomra a hét felfedezése. Már ha valakinél akad ilyesmi. Nálam sajnos halmokban áll…
A hempergetéshez használt porcukrot vagy kakaót szitáljuk át feltétlenül, különben kis csomók lesznek a trüffelek felszínén és ez nem túl szép látvány.
Az elkészítéshez az ALDI 20 dkg-os kiszerelésű, Choceur elnevezésű csokiját használtam.
Most ennyi okosság jutott az eszembe. Jönnek a receptek.
A tejszínt a mozsárban nagyjából eldörzsölt kamillával összemelegítem, de nem forralom fel, hozzáadom a mézet, majd 15 percig állni hagyom.
Leszűröm és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit. Vízgőz fölött összemelegítem, csak annyira, hogy a csoki megpuhuljon és alaposan el tudjam keverni a tejszínnel. Ez 30°C fok körül már megvan, szóval nem kell túlságosan felmelegíteni. Én persze nem vízgőz fölött csinálom, mert türelmetlen vagyok, hanem egy vastag aljú, teflon edényben nagyon kis láng fölött. De a vízgőz biztonságosabb, mert a fehér csoki hamar darabossá válik.
A keveréket a hűtőbe teszem, amíg megdermed. Ez kb másfél óra, de egy éjszaka még jobb. Ha már jól formázható, 2 cm átmérőjű golyókat gyúrok belőle, és porcukorban meghempergetem.
A kész trüffeleket hűtőben tárolom.
A málnát a cukorral és a mentával felfőzöm, majd miután jól besűrűsödött, szűrőn áttöröm.
A csokit apróra tördelem a vajjal vízgőz/kis láng fölött összeolvasztom, mint fentebb már leírtam.
A málnapüréből 5 dkg-ot a fehér csokis keverékhez adok, alaposan elkeverem, majd mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Miután jól formázhatóra hűlt, 2 cm golyókat gyurmázok belőle és porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Az apróra tördelt fehér csokit a matchaval együtt megolvasztom.
Hozzákeverem a joghurtot is és mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Ha formázhatóra hűl, 2 cm gombócokat gyurmázok belőle, majd porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
A babapiskótát finom porrá morzsolom, én csak kézzel szoktam, ez nem igényel különösebb eszközös felszereltséget. A kávét mozsárban szintén finom porrá őrölöm, majd a piskóta morzsájához keverem. Meglocsolom a rummal és összekeverem.
Az apróra tördelt fehér csokit a mascarponeval megolvasztom, majd hozzákeverem a babapiskóta morzsát.
Megy a hűtőbe dermedni ez is.
Ha kihűlt, 2 cm gombócokat formázok belőle és kakaóporba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Egy desszert Max VKF! kiírására.
Gondolom, a sasszeműek már kiszúrták a golyók élénkzöld színét a kókusz alatt, nos, igen, ez ismét matchaval készült. De még mielőtt ez bárkit is eltántorítana ettől a nagyon könnyen elkészíthető és ízletes finomságtól, rögtön az elején szólok, hogy a matcha hozzá nem feltétlenül szükséges, ez most csak ízesítésre szolgál és helyette számtalan altarnatíva létezik. Ezeket majd le is írom a receptben.
A kókusztejes tejberizs nekem igen jó barátommá lett a szoptatás első, szigorúan tejmentes félévében, nagyon gyakran készítettem. Igazából semmilyen fűszerezést nem kíván, magában is finom, de egy (igen hosszú) idő után azért meg lehet unni, így jöttek a különböző változatok. nekem személy szerint a matchas a kedvencen, ezért most is ezt készítettem, de működik fehér csokival, gyömbérrel, aszalt ananásszal, citrommal, “hagyományos” zöld teával is.
A golyókhoz a rizst érdemes előző nap megfőzni és egy éjszakán át pihentetni a hűtőben, hogy igazán jól formázható masszát kapjunk. A recept egyébként rém egyszerű. Sőt, Férj szerint kommersz(!) is… Hát nem tudom, én az ennyire kommersz dolgokkal igencsak ki vagyok békülve.
A legnagyobb hibája szerintem az, hogy nálam azonos sebességgel fogytak el a golyók, mint ahogy készültek. Határtalan önuralmat kellett tanusítanom ahhoz, hogy egy tálkával megmentsek belőle a fényképezéshez…
4 adag
10 dkg rizottóhoz való rizs, 1 dl víz, 4 dl kókusztej, 1/2 citrom lereszelt héja, 4 ek nádcukor, 1 ek matcha
kókuszreszelék a hempergetéshez (~ 10 dkg fogyott)
A rizst felteszem főni a vízzel, csipet sóval. Ha a víz nagyobbik részét magába szívta, felöntöm a kókusztejjel, megy hozzá a rezslt citromhéj és a matcha, habverővel elkeverem, hogy ne maradjanak benne zöld szemcsék, majd felforralom.
Miután felforrt, belekeverem a cukrot, lefedem és további főzés nélkül, fedő alatt hagyom pihenni. Vagyis hagyományos módon tejberizst főzök belőle, csak ezúttal kókusztejjel.
Miután kihűlt, megy a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a jelentősen megszilárdult masszából 2 cm átmérőjű gombócokat formázok és kókuszreszelékben meghempergetem. Tányérra rendezem és a hűtőben marad tálalásig. Már ha marad…
Változatok a matcha+ citromhéj helyett
-1 nagy citrom leve és reszelt héja, ekkor a felhasznált víz mennyiségét a citromlével arányosan csökkentsük, nehogy túl híg maradjon a tejberizs.
-5 dkg durvára vágott fehér csoki, ezt még a forró rizshez keverjük, hogy a csoki felolvadjon. Ekkor 2 evőkanállal kevesebb cukor kell az eredeti recepthez.
– 1 cm gyömbérgyökér lereszelve~ 1 szűk evőkanálnyi gyömbér pép, vagy 1 tk szárított por.
-5 dkg aszalt ananász késsel finomra vágva vagy késes robotgéppel ledarálva.
Illetve ezek variációi, meg még számtalan egyéb változat, csak engedjük szabadon a fantáziánkat!
Ha valaki olvasta már a receptjeimet, arra ez az ízkombináció igazán nem fog az újdonság erejével hatni. Csak idő kérdése volt, hogy felbukkan muffin formájában is (ami valójában szintén egy kevert tészta, muffin formában kisütve, mint az összes többi muffin receptem. Mert én ezt csak így szeretem.)
A matcha nem obligát alkotórésze, lehet egy jobb minőségű, tetszés szerinti zöld teával is készíteni, ha azt mozsárban vagy kávédarálóban előtte porrá őröljük, bár akkor a színhatás kevésbé lesz intenzív. Az íze is más lesz természetesen, de úgy is finom, a matcha beszerzése előtt én is jázmin virágos zöld teát használtam sütéshez.
A tészta kókusztejjel készült, ezt korábban még nem próbáltam, de jelentem, nagyon bevált! Szintén nem száraz, finom, puha, ízletes sütemény született.
Az ízesítésre használt narancsvirágvíz és a kandírozott gyömbér opcionális, én tettem bele, mert volt itthon, jól állt a sütinek, de szerintem el is hagyható. Mert ez a tészta tényleg annyira finom ezek nélkül is.
24 db mini muffin (vagy 12 db normál méretű)
20 dkg rétesliszt, 10 dkg kókuszreszelék (ha lehet, nem annyira finomra reszelt),
2 tojás, 200 ml kókusztej, 12-15 dkg (nád)cukor,
1 narancs leve (~1 dl), 1 ek narancsvirágvíz (elhagyható), 2 tk sütőpor, 1 mk szódabikarbóna,
1 púpos ek (10 gr) matcha vagy egyéb zöld tea, porrá őrölve
4-6 ek apróra vágott kandírozott gyömbér(elhagyható)
Ismét egy keverőtál és egy habverő kell csak hozzá. A száraz hozzávalókat tálba öntjük, elkeverjük, majd a többi hozzávalót is a tálba öntjük és habverővel kikeverjük a masszát. Nekem 12 dkg cukor elég volt bele, így csak nagyon szolidan édes, de ha igazi, édes süteményt szeretnénk, menjen bele több cukor.
Szilikonos muffin formába vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos muffin sütő mélyedéseibe adagolom a tésztát.
180°C fokon a mini muffinok 35 percig sültek. A normál méretűeknek kb 10 perccel több idő szükséges, de a biztonság kedvéért végezzünk tűpróbát.
Rácsra szedegetve hűtöttem ki.
Milyen dolog már az igazán, hogy a karamellizáló pisztoly, amiért annyit hisztiztem, és amivel Férj megbízásából megleptem magam szülinapomra, már egy hete itthon van és mégis, semmi égetett cukros, vagy égetett akármis poszt nem született. Na nem, azért annyira nem súlyos a helyzet, használni használtam, mondhatni napi rendszerességgel, csak olyat nem készítettem, ami megérte volna a fényképezést. (ez persze azért mindenképpen biztató, ha úgy nézzük)
Legtöbbször persze creme brulee készült, de a cukrászfáklyám blogon való debütálásához egy kicsit különlegesebb dolgot terveztem. Méghozzá ezt a Cointreaus, matchas krémet itt.
3 adag
1 egész tojás+ 2 tojás sárgája, 1 dl tejszín, 2 dl zsíros tej, 1 csapott ek étkezési (kukorica) keményítő ( 1 dkg), 3-4 ek cukor
1 púpos tk matcha, 2 cl Cointreau
3 tk cukor
A krém elkészítése némi gyakorlatot és óvatosságot igényel, de azért nem túl bonyolult. Kevés tejjel, habverővel csomómentesre keverem a matchat és a keményítőt. Hozzáadom a tojások sárgáját, az egész tojást, a maradék tejet és a tejszínt is. Habverővel alaposan kikeverem.
Kis láng fölött (ha már rutinosabbak vagyunk, lehet nagyobb is az a láng) habverővel addig kevergetem-verem folyamatosan, megállás nélkül (tényleg), amíg be nem sűrűsödik. A lángról lehúzva megy hozzá a cukor és még néhány percig kevergetni kell, hiszen a meleg tojásos massza tovább fő.
Ha kissé kihűlt, megy hozzá a Cointreau, majd tálkákba adagolom és irány a hűtő.
2-3 óra múlva már eléggé lehűl, mehet rá a karamell réteg is. Ehhez egy-egy teáskanálnyi cukrot egyenletes vékony rétegben eloszlatok a krém tetején, majd a pisztollyal azt karamellizálom.
Persze az egész karamellizálós történet el is hagyható. Bár igen jól áll neki, azért a krém anélkül is nagyon finom.
De akkor a mulatság hol marad.