Én készültem, de tényleg. Amikor elolvastam Duende VKF! kiírását, tengernyi ötlet jutott az eszembe, sőt, még Férje is inspirálóan hatott, gondolatban már megtervezte a fotózáshoz a díszletet, és fejébe vette, hogy kerít nekem galambot a csokoládés fogáshoz, amit szintén ő talált ki a fordulóra.
Aztán ember tervez…
Férj ebben a hónapban háromnaponta ügyel, én meg néhány napja betegedtem le annyira, hogy jobb esetben a konyhában ügyetlenkedem, rosszabb esetben az ágyban fekszem, ha szeretném elkerülni az ájuldozásaimmal járó riadalmakat. Jelen állapotomból kifolyólag nem nagyon mer felügyelet nélkül hagyni a család, nem is annyira miattam, hanem Ponty miatt, nem igazán alkalmas még az önellátásra, sem arra, hogy szakszerűen kerülgesse átmenetileg cselekvésképtelen anyukáját.
Azért a VKF! aktuális fordulójáról nem szerettem volna lemaradni teljesen, és legalább a desszertet megvalósítottam félig-meddig. A betervezett kávés babapiskótát ugyan nem tudtam megsütni hozzá, de a csokoládés krém azért még sikerült.
A vágykeltő alkatrészek így a csokoládé, vanília, a kávé, tojás sárgája lettek volna, no meg a brandy, bár az alkohol azért nem a klasszikus értelemben vett afrodiziákum. A krém egyébként eszméletlen finom, akár magában is meg tudtuk volna enni (anyu ezt a tervet konkrétan ki is vitelezte, bár közben arról győzködött, hogy milyen finom lenne ez a Rigó Jancsiba…)
A csokit apróra tördelem, és a tojások sárgájával, vaníliás cukorral meg a tejszínnel kis láng fölött, habverővel folyamatosan kevergetve felolvasztom. Kicsit tovább melegítettem az olvadás után, hogy a nyers tojássárgáját hőkezeljem, csak a biztonság kedvéért. (felforralni azért nem kell) Végül még melegen belekevertem a cukrot is.
A tejszínes-csokis keverékhez adtam a mascarponet, majd alaposan összedolgoztam vele.
A piskótákat egy rétegben leraktam üvegpoharak aljába (vagy egy nagyobb tálba is lehet), meglocsoltam a brandy és a kávé felével, miután teljesen magukba szívták a folyadékot, rájuk kentem a krém felét.
A maradék piskótát meglocsoltam a maradék kávéval és brandyvel, majd miután ezeket magába szívta, a csokis krémre rétegeztem. Erre került ismét egy réteg krém.
A tetejére kakaóport szitáltam, majd hűtőbe került tálalásig.
Eredetileg banánfagylalt babáknak. Aztán később a felnőttek is behódoltak a jeges finomságnak. Ez volt a tegnapi nap legnagyobb szenzációja, és ez azért durva, tekintetbe véve, hogy tegnap miket főztem még ezen kívül.
A grand finálé, a megdicsőülés viszont igazából csak ma következett! Mivel tegnap itt nem részletezendő okok miatt én este már nem bírtam többet enni a fagyiból, a maradék a mélyhűtőbe került. Aztán ma kivettem, kicsit felengedett, és tádááám! Láss csodát, krémes és lágy, mint a mesében!
Azt már nem is taglalom, hogy csipetke mennyit evett meg belőle (az én kisfiam, akit a fagylalttalan gyümölccsel órákig lehetne kergetni!), és milyen elkeseredett üvöltéssel díjazta azon szándékunkat, amikor terminálni akartuk a fagylalt fogyasztását.
A hozzávalókat turmixgéppel összedolgozzuk, majd fagylaltgépben kifagyasztjuk a masszát.
Ennyi.
Ezt kivételesen minőségromlás nélkül lehet sokáig mélyhűtőben is tárolni, miután elkészül. Már ha marad belőle…
Amióta szalmaözvegy lettem, és kisded is elvonult kipihenni egész heti fáradalmait, belevetettem magam az ünnepi készülődésbe. Viszont (nem meglepő módon) a főzéssel sokkal jobban lehet haladni, ha az aprónép nem kolompol fém tálkákon az ember lábánál. Így esett, hogy mostanra készen van már az összes sárgatúró, kel a kalács, fel van mosva a lakásban, és még olvasni is maradt időm. Egy jó könyv mellé pedig elengedhetetlen egy nagy tál fagyi, legalábbis nálam ez így működik.
Nem utolsó szempont, hogy fagyigépppel fél óra alatt elkészül.
A citromfüvet nagyon finomra aprítom, majd azzal együtt az összes hozzávalót alaposan kikeverem.
Ha nem akarnánk a citromfű aprításával bajlódni, akkor levelestől tegyük a többi hozzávalóval turmixgépbe, és azzal mixeljük össze az egészet.
A kész keveréket fagyigépben fagyasztom ki.
Voltam annyira elvetemült, hogy az én adagomat alaposan megszórtam cukrozott kukoricapehellyel, így aztán kevéssé lett egészséges, viszont ropogós meg annál inkább. Minimanó is nyalakodott belőle, miután felébredt, hiszen ő is lelkes fagylalt fogyasztóvá avanzsált immáron két napja, amikor is sikerült összebarátkoznia a jeges (de szigorúan házi készítésű!) finomsággal.
De mivel önző gonosz meg nem vagyok, ezért a fele adagot elraktam Férjnek a fagyasztóba.
A képért hivatalosan is bocsánatot kérek, de ez történik, amikor a melankólia frigyre lép a szentimentalizmussal. Megszületik a giccs.
Ismét egy recept a barátnémnak, és pici lányának, Hannának, mivel az országhatáron kívül kevés a túró.
Igen, ez a túrógombóc alternatívája, igazából az elkészítése is igen hasonló, csak a vajas morzsa helyett kerül rá savanykás gyümölcsszósz, a ricotta édességét ellensúlyozandó. De a szósz lehet akármilyen szezonális vagy a mélyhűtőben lapuló gyümölcsből, nálam most pont málna van itthon a fagyasztóban, szóval abból lett, és igen jól illett a gombócokhoz, nem is beszélve a vidám színekről.
Aztán hogy miért is készítsük ezt el az országhatáron belül, amikor itthon van rengeteg túró? Hát azért, mert finom.
És még egy érv: a gombócok miniatűr formában kiváló levesbetétek gyümölcslevesekhez, én nemrég málnakrémleveshez készítettem, és isteni volt!(recept, fotó majd az ismétlésnél)
A recept pedig nem újdonság, egy sós változat már szerepelt a blogon korábban.
A ricottát villával összedolgozom a tojással, búzadarával, citrom héjával, levével, vaníliás és nádcukorral, csipet sóval, majd félreteszem 15 percre pihenni.
A málnaszószhoz a málnát a cukorral kis láng fölött összeforralom, megvárom, amíg 3/4 részére besűrűsödik, majd szitán/szűrőn átpasszírozom. Ez a rész másfél évesnél idősebb gyermek esetén már lehagyható. Vagy ha a gyermek eleve utálja a málnát, mint az enyémnél most ez kiderült. A magtalan málnapürét kikeverem a mascarponeval, és a szósz kész, megpróbálom melegen tartani, amíg a gombócok elkészülnek.
Vizet teszek fel forrni, ha lobog, megy bele egy kevés só, és elkezdem kifőzni a gombócokat.
Kézzel diónyi gombócokat formázok a masszából ( a massza elég lágy, de azért menni fog!), a vízbe dobálom, és amint felúszott a víz tetejére, szűrőlapáttal lehalászom. Érdemes a gombócok formázását és a halászást szimultán csinálni, hogy ne főjenek szét a gombócok, elvileg lehetséges.
A kifőtt gombócokat nyakon öntöm a szósszal.
Ebben a hónapban a Gasztrotipp retró rovatának témája a gesztenyepüré: meggyes gesztenyepüré tiramisu a Gasztrotippen!
A piskótát a hagyományos módon készítjük el, a tojások fehérjét csipet sóval habbá verjük, amikor a hab már kezd megszilárdulni, akkor kanalanként hozzáadjuk a cukrot is.
A kemény cukros tojáshabhoz óvatosan hozzáforgatjuk a tojások sárgáját, majd kanalanként adagolva, szintén óvatosan beleforgatjuk a lisztet is.
Sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe öntjük, majd 180°C fokon (gázsütő) tűpróbáig sütjük. Ez nagyjából 15 perc.
A piskóta sütése helyett használhatunk babapiskótát is, ebből 8 darab szükséges.
A meggyet a cukorral addig főzzük, amíg a leve a felére bepárolódik.
A felengedett gesztenyemasszát kikeverjük a mascarponeval és a porcukorral. Használhatunk hozzá eleve cukrozott, rumaromával vagy vaníliával ízesített masszát is (akkor a hozzáadott cukor mennyiségét csökkenteni kell), de a natúr masszánál az ízesítés, édesítés a saját igényeink szerint alakítható.
Az összeállításnál a piskótából a tálkáknak megfelelő alakzatot vágunk ki, vagy ha egy nagyobb formába rétegezzük, akkor csak kettévágjuk a lapot.
Egy réteg piskótára kerül egy réteg meggy, egy kevés a meggy levéből, majd egy réteg krém. Ismét egy réteg piskóta, meggy, majd a tetejére krém kerül.
Tálalás előtt csokoládét reszelünk a „tiramisu” tetejére.
Jó néhány csúfos kudarcba fulladt csoki cannelloni kísérlet után a biztos és könnyű sikerre vágytam. Nos, küldetés teljesítve.
Bár a sütés nélküli tortáknak elvileg nem vagyok nagy rajongója, de ez a fehér csokis-kukoricapelyhes tortaalap recept nagyon megtetszett a Kis torták, minisütemények könyvecskében, ami szintén a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatából való. A tetejére való szőlős tejszínes krém már annyira nem jött be, ezért lecseréltem egy málnás, fehér csokis, ricottás ad hoc gyártott egyvelegre, ami igen jól sikerült, megkockáztatom, jobb lett, mint az eredeti.
A friss citromfű belőle persze elhagyható, de olyan szép cserepeseket lehet kapni belőle, olyan jól bírja a lakásban való tartást, és olyan könnyed tavaszias íze van, hogy szerintem kár lenne. Már ha megoldható a beszerzés.
A torta pedig természetesen nagyon finom.
A tortaalaphoz egy vastag aljú serpenyőben szárazon, igen kis láng felett kissé megpirítjuk a mandulát, majd megy hozzá a vaj is. Ha már aranyszínű a mandula, belekeverjük az apróra darabolt csokit, és néhány kavarás után lehúzzuk a tűzről. Ennyi elég is s csokinak, hogy elolvadjon. Addig keverjük, amíg már nem maradnak benne nagyobb csokoládé darabkák, majd hozzákeverjük a kukoricapelyhet is.
A kapcsos tortaforma alját és oldalát kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, és elegyengetjük benne a kukoricapelyhes masszát. Félretesszük hűlni.
A krémhez a málnát a zselatinnal összemelegítjük, majd ha már a zselatin feloldódott, hozzáadjuk a cukrot, és az apróra tördelt csokit is. Kis láng fölött addig melegítjük, amíg a csoki elolvad.
A tűzről lehúzva megy hozzá a mascarpone és s ricotta is, majd addig kavarjuk a krémet, amíg csomómentes nem lesz.
Végül megy hozzá az igen finomra aprított citromfű, ezzel is alaposan átkeverjük, majd a kukoricapelyhes alapra simítjuk.
Hűtőbe kerül 3-4 órára, amíg a krém teljesen meg nem dermed.
Gyors, könnyű, finom, éppen fogzó babák is előszeretettel fogyasztják, még akkor is, ha mást már csak nehezen lehet beléjük diktálni. (kivéve talán a puha gesztenyés csókot) Komolyan mondom, el sem hiszem, hogy még csak hat foga bújt ki. Nekünk sokkal többnek tűnik.
Egyébként tényleg nagyon jó lett, mármint a leves, annyira, hogy egy félig ébren töltött éjszaka (félreértés ne essék, mi voltunk ébren, nem a kisded, ő vonyítva és rúgkapálva bár, de aludt. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, jó lenne tőle letanulni) után is marad az embernek lelkiereje összedobni, és egy suta fénykép kíséretében bepötyögni a receptet, amíg a csemete röpke délutáni szundikájával van elfoglalva.
A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, és a vajon mérsékelt lángon lassan megsütjük.
Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt és a meglapított gerezd fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük fél liter vízzel. Megy hozzá a zsálya is, és fedő alatt addig főzzük, amíg a tök megpuhul.
Végül megy hozzá a mascarpone, só, majd botmixerrel pürésítjük.
A sonkát sütőpapírral bélelt tepsiben 220°C fokon (gázsütőben) 10-15 perc alatt ropogósra sütjük, vagy ha nem szeretnénk csak ezért begyújtani a sütőt, akkor lehet teflon serpenyőben, kis láng fölött is sütni.
Tálalásnál a forró leves tetejére szórjuk a sajtot, tetszőleges mennyiségben, és tépkedünk rá keveset a ropogósra sült sonkából is.
Karácsonykor az öcsém megtanított engem is a Google Analytics létezésére és használatára. (Ha ez így megy tovább, egyszer még a photoshop kezelését is megtanítja nekem… ) Szóval végignéztük a legnépszerűbb kereséseket, és itt a wasabis fehér csokis muffinra akadtunk. Egyébként nekem magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmit sütni. (Tényleg nem!)
Kicsit keresgéltem hozzá recepteket, és találtam egy szakés szilvával töltött változatot, meg egy fehér csokis wasabis mousset.
Ezekből született egy harmadik és negyedik változat, illetve egy ötödik, ami most itt is szerepel.
Először készült egy mini adag trüffel, csak hogy el tudjuk képzelni együtt ezeket az ízeket. Ezt mondjuk érdekesnek tartottuk, igazából nem tudtuk eldönteni, hogy jó, vagy rossz, mert Férj szerint sokkot kaptak az ízlelőbimbóink… Ezért gyorsan megettük mindet, mintegy tesztelésképpen.
Aztán lett egy muffin, a tésztájában a wasabival, tetején mandulával. Erre azt mondanám, hogy semmi extra, a wasabi csípőssége egyáltalán nem észlelhető ekkora “hígításban”, ami marad helyette, az alig érezhető mustáros utóíz, amire azért azt nem mondanám, hogy kifejezetten kellemes. Viszont legalább csak enyhén érezhető.
Mindegy, ezek után sem adtam fel, szóval lett végül egy cupcake, ami egy sima fehér csokis süti+ wasabis fehér csoki ganache.
Az biztos, hogy nem egyértelműen rossz, bizonyos aspektusait tekintve egészen kellemes. A süti jó, a krém rá, hát, azt még mindig nem tudjuk eldönteni, de összességében szépen fogyogat belőle, szóval talán finom.
Megismételni viszont én egészen biztosan nem fogom. Wasabi nélkül, citromos vagy narancsos változatban igen, de ebben a formájában egyszer az életben elég volt belőle.
Viszont jöjjön azért a recept azok kedvéért, akik ezt keresték nálam. Aztán majd ki-ki maga döntse el, hogy mit is gondol róla.
A cukorral fehéredésig keverem az egész tojásokat, majd hozzáadom a mascarponet és a késsel apró darabokra vágott csokit.
Ehelyett én azonban megint beleöntöttem mindent a turmixgépbe. A darabokra tördelt csokit, a tojásokat, cukrot és a mascarponet, és addig járattam a gépet, amíg az egész kivilágosodott, a térfogata kicsit megnőtt, és nem maradtak már benne csokidarabok. Kicsit barbár megoldás, de működik.
A tojásos masszához adom a sütőporral elkevert lisztet, majd csomómentesre kavarom.
Szilikonos muffinsütő, vagy papírkapszlikkal bélelt hagyományos muffin sütő mélyedéseibe egyenletesen szétosztom a masszát.
160°C fokon gázsütőben 45 percig sültek nálam a mini változatok.Tűpróbával ellenőrizzük az eredményt!
Ennél nagyobb hőfokon sütve a fehér csoki miatt könnyen megég a tészta külseje. Így viszonylag lassabban sül, de biztonságosabban.
A ganachehoz a nagyon apróra vagdosott fehér csokit vastag aljú teflon edényben a tejszínnel együtt kis láng fölött megolvasztottam (néhány perc, csak melegíteni kell, a csoki hamar folyóssá válik!), hozzákevertem a wasabit, majd hűtőben/teraszon 1 óra alatt megdermesztettem.
Az összeállításhoz a ganachet csillagcsővel ellátott habzsákkal vagy egyszerű kenegetéses módszerrel a sütik tetejére juttatjuk.
A sapkákkal együtt már csak nagyon óvatosan lehet tárolni a mini tortácskákat, egyesével, egymástól (és minden mástól is) tisztes távolságban szétültetve egy tálcán a hűtőben.
Vagyis majomkenyér, Férj szerint.
A gasztroblogokon látható banánkenyerek annyira meghozták a kedvem a banánnal való sütkérezéshez, hogy készítettem belőle én is egy változatot. Tejcsokival és zabpehellyel, mert ki tudja milyen gondolatmenet alapján nekem ezek illenek a banánhoz a legjobban.
Nagyon finom, visszafogottan édes, reggeli helyett vagy kávé mellé. Vagy a gyerkőcöknek, mert szerintem ez a süti a kicsiknél abszolút befutó lehet. (legalábbis nálunk minimanó részéről volt egy ilyen tendencia, de szegénykém a gonosz, túlképzett szülei miatt sütit még csak kóstolóba kap. Azt hiszem, nem túl elégedett a helyzetével. És megtanult hisztizni is…)
Egyébként ez is kevert tészta, szóval az összeállítása öt perc alatt megvan, aztán már csak a sütés végét kell kivárni.
A félbetört banánokat a tojásokkal együtt turmixgép kancsójába teszem, megy mellé a mascarpone és a nagyobb darabokra tördelt csoki is. Addig mixelem, amíg már nem maradnak benne nagyobb darabok.
Turmixgép hiányában a banánt lehet villával pépesíteni, a csokit meg késsel apróra vágni hozzá, és ezek után kikeverni a tojásokkal és a mascarponeval.
A lisztet a sütőporral és a zabpehellyel elkeverem, hozzáöntöm a banános pépet, majd alaposan kikavarom a tésztát.
Szilikonos sütőformába öntöm, ha ez nincs, béleljünk ki sütőpapírral egy hagyományos őzgerincformát.
180°C fokos sütőben (gázsütő) nálam 45 percet sült, de akkor jó, ha a tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre/fogvájóra.
Megjegyzés: Nekem ez a sütőforma félig lett csak tele a tésztával, szóval lehet kisebb formát is használni, akkor magasabb lesz a süti, bár a sütési idő nőni fog.
Ez egy igen gyors, de legalább annyira finom desszert.
Lehet hozzá sütni a piskótát sk., de egy jobb minőségű babapiskóta, vagy piskótatallér szerintem kiválóan megfelel, és így abban a szerencsés helyzetben lehet majd részünk, hogy tíz perc munkával tömegeket nyűgözünk le.
Vigyázat! Nem diétás.
A málnát a cukorral és a narancs levével vagy a likőrrel felforraljuk, majd 1-2 perc főzés után lehúzzuk a tűzről.
Közben a fehér csokit késsel felaprítjuk, és a mascarponeval kis láng fölött, gyakran kevergetve, lehetőleg vastag aljú teflon edényben összeolvasztjuk. 30°C fok körül már felolvad, nem szabad túlhevíteni!
Ha már nincsenek benne csoki darabkák, hozzákeverjük a joghurtot.
Desszertes tálkák aljába szétosztjuk a piskótatallérokat, vagy a nagyobb darabokra tördelt babapiskótát, meglocsoljuk a málnás szósszal.
Egy műanyag zacskó egyik sarkába kanalazzuk a krémet, melynek a csücskén kb 2 cm lyukat vágunk, és ezt nyomózsákként használva a piskótára rétegezzük a krémet. Ez az egész cécó persze el is maradhat, és rá lehet csak simán kanalazni, akkor meg rusztikus lesz a végeredmény, de gyorsabb. És úgyis az íze számít.
Fogyasztás előtt hűtőbe kerül, legalább fél órára.
Megjegyzés: Ennek egy változata, ha a krémhez 1:1 arányban keverünk ki mascarponet joghurttal, és édesítjük, a krém minden 10 dkg-jára kb 1 púpos evőkanálnyi porcukrot számítva. A piskóta helyett pedig itt használjunk amarettit lehetőség szerint.
Ez még egyszerűbb, de nagyon finom, és ez anyósom kedvenc desszertje is.