Kérem senki ne kapjon sokkot az aktivitásom láttán, mert nem lesz ez mindig így, sőt, holnaptól ismét egy hosszabb hallgatás következik. Igazából átgondoltam, hogy mikor és hogyan tudom majd írni a blogot, és rá kellett jönnöm, hogy vagy most, vagy… nos, nagyon hosszú ideig nem. (Aztán ki tudja, remélem rám cáfolnak az elkövetkező napok)
Tehát a cheesecake hatalmas családi kedvenc, és egy ideje már gondolkodom a pohárkrémesítésén is, egyfelől a könnyebb tárolhatóság, egyszeri kisebb adagok készítése, másfelől a krém lazítása miatt. A nagy probléma pedig a házi kekszmorzsa alap volt. Mert szerettem volna egyszerűbben, sietősebben elkészíteni ezt is. Sajnos nálunk jó minőségű natúr zabpelyhes kekszet kapni komoly utánajárást igényel, így a házilagos megoldás fix pont volt, viszont nem nagyon akaródzott nekiállni megsütni a kekszet, majd azután meg összetörni. Így végül megszületett ez a granola készítéshez hasonló serpenyős megoldás, ami egy finom, laza morzsát eredményez, ami ha tortához nem is (vagy legalábbis még azt nem próbáltam), de pohárkrémhez ideális.
A krém tejszínhabbal lazított krémsajt, a tetején málna, vagy áfonya, hát azt kell hogy mondjam, jobb, mint az eredeti.
A vajat felolvasztom serpenyőben, majd hozzákeverem a zabpelyhet, lisztet, cukrot, és mérsékelt lángon, időnként megkevergetve aranyszínűre pirítom. A morzsa ezzel kész is, kihűtöm.
A tejszínből kemény habot verek, a krémsajtot habverővel habosra keverem a nádcukorral és a citrom finomra reszelt héjával együtt, majd hozzáforgatom óvatosan a tejszínhabot.
Poharakban szétosztom a morzsa 3/4 részét, majd erre kanalazom a krémet, a tetejét megszórom a martadék morzsával és gyümölccsel díszítem.
Tálalásig hűtőbe kerül.
A napokban felmerült a kérdés, hogy mire jó a túlérett banán? Lehet e belőle amerikai palacsintát sütni?
Mi az hogy! Sőt, itt most azt is meg kell jegyeznem a történeti hűség kedvéért, hogy ez minimanó kedvenc amerikai típusú palacsintája, és a mindenkori rekordot( 9(!) db palacsinta/ 1 db 16 hónapos) ezzel állította fel. Készült mellé gyümölcssaláta is, inkább csak az én kedvemért, mivel Ponty 1.) nem szereti a gyümölcsöket nyersen, 2.) még nem kaphat málnát, lévén túl picike az apró magvakhoz.
De most félre az elbeszéléssel, banános posztot ígértem. Azaz mi legyen a túlérett banánokkal?
Nálam általában banánkenyérként végzik, zabpelyhes-tejcsokis, vagy kókuszos-fehér csokis formában, illetve újabban nagy keletje van a banánfagylaltnak is. Aztán készül még belőle turmix, mi sem egyértelműbb ennél, tejjel, vaníliával, tejszínnel, egészségtudatosabb napokon joghurttal, mézzel, álmosabb napokon joghurttal és matchaval. A barnuló banánok meghámozva, feldarabolva, műanyagzacskóba csomagolva kiválóan elvannak a fagyasztóban, így már nem romlanak tovább, és bármikor felhasználhatóak turmixokba. Ilyenkor azon túl, hogy lágy, selymes állagot kölcsönöznek bármelyik gyümölcsös vagy csokis turmixnak, kellemesen le is hűtik azt, sőt, nagyobb adag fagyasztott banánnal jégkása állagú turmix készíthető. (még nagyobb adagban, masszívabb robotgéppel fagylaltgép nélküli fagylalt)
És akkor eddig tartott a tudomány. Mert banános süti, turmix, édesség az sok van, de nemcsak az merült fel, hogy milyen édességbe, hanem hogy milyen főfogásba lehetne felhasználni a barna gyümölcsöket. Hát, igazából nem tudom. Van kics Vú banánchutneyja és currys gyümölcslevese, meg Fűszeres Eszter banán ketchupja, és körülbelül ennyi jut az eszembe. A karibi, afrikai banános ételekhez, illetve általában a sós(abb) ételekhez főzőbanán kell, ami ugye itt nincs, de éretlenebb banánnal helyettesíthető.De nem túlérettel.
Szóval én magamtól eddig jutottam, de ha valaki tudja, hogy mihez lehetne még túlérett banánt felhasználni, ami nem desszert, akkor várom az ötleteket!
Addig is itt egy palacsinta.
Igazi babás, cukor alig van benne, csak a vaníliás cukor, és teljes kiőrlésű búzaliszttel is készíthető (én azt előtte át szoktam szitálni, mert ha nem keverjük be fehér liszttel, pici babáknak a szitálás nélkül túl sok benne a korpa). Joghurttal készült, mert szerintem a banán elég édes, jót tesz neki, ha egy kis savanyúval van egyensúlyba hozva, de lehet tejjel is, csak abból kicsit kevesebb kell majd a tésztához. Aztán ennél is igaz, ami minden amerikai palacsintánál: akkor lesz igazán könnyű, levegős a tésztája, ha a tojásokat szétválasztjuk, a sárgájával bekeverjük a tésztát, és a fehérjét kemény habbá verve csak közvetlenül a sütés előtt forgatjuk hozzá óvatosan.( nekem ehhez azonban reggel, kávé előtt nincsen lelkierőm, igazából ma fél órán át néztem meredten a tésztát, hogy mikor kel már meg, mert még annyira sem voltam képben, hogy észben tartsam: ez most nem is élesztős…)
Az összes hozzávalót beleöntjük a turmixgép kancsójába, összeturmixoljuk, majd félretesszük pihenni 15 percre.
(ha a tojáshabos változat mellett döntünk, akkor csak a tojások sárgája kerüljön a turmixgépbe, a tojások fehérjét verjük habbá a pihentetési idő letelte után, és csak sütés előtt forgassuk óvatosan a masszához.)
Vastag aljú teflon serpenyőben 2 evőkanálnyi adagokban kisütjük mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor minden adag előtt kenjük ki a palacsintasütőt olajjal.
Lehet mellé adni juharszirupot, de magában is elég nagy sikere volt, én viszont gyümölcssalátát készítettem mellé.
1 banánt felkarikáztam, meglocsoltam 1/2 lime levével, 1 ek mézzel, és 2 marék málnát (mirelitet, kiengedés nélkül) kevertem hozzá. 4-5 mentalevélkét vékonyan felcsíkoztam, és ezt is a salátához kevertem, illetve a menta egy részét a tetejére szórtam. Fél óra múlva a málna kiolvadt, és közben s alátát is kellemesen behűtötte.
Plusz egy bónusz a végére, hogy jól induljon a nap. (vagy hogy valahogy egyáltalán elinduljon…)
banános avokádós joghurt turmix matchaval
A hozzávalókat turmixgép kancsójába öntöm, pürésítem, és megiszom.
A képért hivatalosan is bocsánatot kérek, de ez történik, amikor a melankólia frigyre lép a szentimentalizmussal. Megszületik a giccs.
Ismét egy recept a barátnémnak, és pici lányának, Hannának, mivel az országhatáron kívül kevés a túró.
Igen, ez a túrógombóc alternatívája, igazából az elkészítése is igen hasonló, csak a vajas morzsa helyett kerül rá savanykás gyümölcsszósz, a ricotta édességét ellensúlyozandó. De a szósz lehet akármilyen szezonális vagy a mélyhűtőben lapuló gyümölcsből, nálam most pont málna van itthon a fagyasztóban, szóval abból lett, és igen jól illett a gombócokhoz, nem is beszélve a vidám színekről.
Aztán hogy miért is készítsük ezt el az országhatáron belül, amikor itthon van rengeteg túró? Hát azért, mert finom.
És még egy érv: a gombócok miniatűr formában kiváló levesbetétek gyümölcslevesekhez, én nemrég málnakrémleveshez készítettem, és isteni volt!(recept, fotó majd az ismétlésnél)
A recept pedig nem újdonság, egy sós változat már szerepelt a blogon korábban.
A ricottát villával összedolgozom a tojással, búzadarával, citrom héjával, levével, vaníliás és nádcukorral, csipet sóval, majd félreteszem 15 percre pihenni.
A málnaszószhoz a málnát a cukorral kis láng fölött összeforralom, megvárom, amíg 3/4 részére besűrűsödik, majd szitán/szűrőn átpasszírozom. Ez a rész másfél évesnél idősebb gyermek esetén már lehagyható. Vagy ha a gyermek eleve utálja a málnát, mint az enyémnél most ez kiderült. A magtalan málnapürét kikeverem a mascarponeval, és a szósz kész, megpróbálom melegen tartani, amíg a gombócok elkészülnek.
Vizet teszek fel forrni, ha lobog, megy bele egy kevés só, és elkezdem kifőzni a gombócokat.
Kézzel diónyi gombócokat formázok a masszából ( a massza elég lágy, de azért menni fog!), a vízbe dobálom, és amint felúszott a víz tetejére, szűrőlapáttal lehalászom. Érdemes a gombócok formázását és a halászást szimultán csinálni, hogy ne főjenek szét a gombócok, elvileg lehetséges.
A kifőtt gombócokat nyakon öntöm a szósszal.
Jó néhány csúfos kudarcba fulladt csoki cannelloni kísérlet után a biztos és könnyű sikerre vágytam. Nos, küldetés teljesítve.
Bár a sütés nélküli tortáknak elvileg nem vagyok nagy rajongója, de ez a fehér csokis-kukoricapelyhes tortaalap recept nagyon megtetszett a Kis torták, minisütemények könyvecskében, ami szintén a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatából való. A tetejére való szőlős tejszínes krém már annyira nem jött be, ezért lecseréltem egy málnás, fehér csokis, ricottás ad hoc gyártott egyvelegre, ami igen jól sikerült, megkockáztatom, jobb lett, mint az eredeti.
A friss citromfű belőle persze elhagyható, de olyan szép cserepeseket lehet kapni belőle, olyan jól bírja a lakásban való tartást, és olyan könnyed tavaszias íze van, hogy szerintem kár lenne. Már ha megoldható a beszerzés.
A torta pedig természetesen nagyon finom.
A tortaalaphoz egy vastag aljú serpenyőben szárazon, igen kis láng felett kissé megpirítjuk a mandulát, majd megy hozzá a vaj is. Ha már aranyszínű a mandula, belekeverjük az apróra darabolt csokit, és néhány kavarás után lehúzzuk a tűzről. Ennyi elég is s csokinak, hogy elolvadjon. Addig keverjük, amíg már nem maradnak benne nagyobb csokoládé darabkák, majd hozzákeverjük a kukoricapelyhet is.
A kapcsos tortaforma alját és oldalát kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, és elegyengetjük benne a kukoricapelyhes masszát. Félretesszük hűlni.
A krémhez a málnát a zselatinnal összemelegítjük, majd ha már a zselatin feloldódott, hozzáadjuk a cukrot, és az apróra tördelt csokit is. Kis láng fölött addig melegítjük, amíg a csoki elolvad.
A tűzről lehúzva megy hozzá a mascarpone és s ricotta is, majd addig kavarjuk a krémet, amíg csomómentes nem lesz.
Végül megy hozzá az igen finomra aprított citromfű, ezzel is alaposan átkeverjük, majd a kukoricapelyhes alapra simítjuk.
Hűtőbe kerül 3-4 órára, amíg a krém teljesen meg nem dermed.
Legalábbis nekem egyből a nyár jutott az eszembe, amikor ma ezt a rózsavizes eper lassi receptet megláttam…
Eper az ugyan nem volt, de málna akad a mélyhűtőben, joghurt is, víz is volt hozzá. Igaz, hogy nem olyan klasszikus, meleg téli kortyolgatni való, de nekem ez most a sok forró csokoládé után kifejezetten jól esett.
A lassi egyébként egy dél-ázsiai joghurt alapú ital, amit tejjel vagy vízzel “hígítanak” és dél-ázsiai (slendrián módon fogalmazva indiai) fűszerekkel ízesítenek.
Lehet sós, vagy édes, az édes gyakran gyümölcsös. Az édes lassikhoz gyakran használnak rózsavizet, mézet, citromlevet, vagy sáfrányt is.
Leghíresebb talán a mangó lassi, ebbe csak joghurt, tej vagy víz mangó püré kerül.
A sós változathoz a joghurt és a víz mellé só és fűszerek (római kömény, koriander vagy akár valamilyen masala) kerülnek, a tetejüket is gyakran pirított, őrölt római köménnyel szórják meg.
Az eredeti recept kicsit keveri a sós és édes változatot, vagyis gyümölcsös, édes, de a rózsavíz mellé az általában csak a sóshoz használt fűszereket, koriandert, római köményt, édesköményt és borsot kever az eperhez. Na, én ilyen bátor nem voltam, nem is nagyon variáltam, került bele rózsavíz, narancslé meg rózsabors, abból sem túl sok és ennyi.
Igazából az enyémet hívhatnánk egyszerűen csak joghurtos málnaturmixnak is, de akkor hogyan tudnék megemlékezni arról a türelemjátékról, ahogy a színes borskeverékből, a darálóból pecáztam ki a rózsaborsot hozzá?
A rózsaborsot mozsárban kevés cukorral porrá őrölök, majd a többi hozzávalóval együtt turmixgépbe teszem.
Alaposan összeturmixolom.
Kész.
Ez egy igen gyors, de legalább annyira finom desszert.
Lehet hozzá sütni a piskótát sk., de egy jobb minőségű babapiskóta, vagy piskótatallér szerintem kiválóan megfelel, és így abban a szerencsés helyzetben lehet majd részünk, hogy tíz perc munkával tömegeket nyűgözünk le.
Vigyázat! Nem diétás.
A málnát a cukorral és a narancs levével vagy a likőrrel felforraljuk, majd 1-2 perc főzés után lehúzzuk a tűzről.
Közben a fehér csokit késsel felaprítjuk, és a mascarponeval kis láng fölött, gyakran kevergetve, lehetőleg vastag aljú teflon edényben összeolvasztjuk. 30°C fok körül már felolvad, nem szabad túlhevíteni!
Ha már nincsenek benne csoki darabkák, hozzákeverjük a joghurtot.
Desszertes tálkák aljába szétosztjuk a piskótatallérokat, vagy a nagyobb darabokra tördelt babapiskótát, meglocsoljuk a málnás szósszal.
Egy műanyag zacskó egyik sarkába kanalazzuk a krémet, melynek a csücskén kb 2 cm lyukat vágunk, és ezt nyomózsákként használva a piskótára rétegezzük a krémet. Ez az egész cécó persze el is maradhat, és rá lehet csak simán kanalazni, akkor meg rusztikus lesz a végeredmény, de gyorsabb. És úgyis az íze számít.
Fogyasztás előtt hűtőbe kerül, legalább fél órára.
Megjegyzés: Ennek egy változata, ha a krémhez 1:1 arányban keverünk ki mascarponet joghurttal, és édesítjük, a krém minden 10 dkg-jára kb 1 púpos evőkanálnyi porcukrot számítva. A piskóta helyett pedig itt használjunk amarettit lehetőség szerint.
Ez még egyszerűbb, de nagyon finom, és ez anyósom kedvenc desszertje is.
Éjfél után azért még beindult a bonbongyár, de idő hiányában csak trüffeleket készítettem. A fehér csokisok most letudva, holnap talán az étcsokisok is meglesznek. Aztán ha a karácsonymanó úgy rendezi, lesz még érkezésem a kicsit időigényesebb bonbonokra, szaloncukrokra is. Majd. A jövőhéten, talán.
Az ízesítések, hát, a tiramisus változaton kívül nem annyira hagyományosak, de a bazsalikomos fehér csoki trüffel átütő sikere óta felbátorodtam. De milyen jól tettem! Megint a hendikeppel induló lett a győztes: a kamillás, mézes változathoz nem sok reményt fűztem, de az lett a legjobb. A fehér csoki a menta és a málna mellé is kiváló választás, nem ez az első (és nem is az utolsó) alakalom, hogy ebben a kombinációban szerepelnek nálam egy édességben. A matcha és a joghurt szintén jól illenek egymáshoz, ezt a párosítást még a Carpe Diem teázó tulajdonosa javasolta nekem az első adag matcha beszerzésekor, és az ízeket a fehér csoki itt is szépen lekerekítette. A tiramisut meg nem ragoznám, azt úgyis mindenki ismeri.
A trüffel készítésében az a legszebb (azon a részen kívül, amikor megeszem), hogy egészen kevés munka árán is ámulatba tudjuk ejteni a családunkat, barátainkat. A fehér csoki felolvasztása ugyan kis gyakorlatot igényel, de vízgőz felett végezve ez is viszonylag biztonságosan megy, szóval kezdő konyhatündérek is bátran nekiláthatnak.
A hempergetés után a megformázott trüffelek “formában tartásában”, amíg ismét teljesen meg nem szilárdulnak a hűtőben, remek szolgálatot tehet néhány Toffifees dobozból származó műanyag tartó, én erre tegnap jöttem rá és ez volt számomra a hét felfedezése. Már ha valakinél akad ilyesmi. Nálam sajnos halmokban áll…
A hempergetéshez használt porcukrot vagy kakaót szitáljuk át feltétlenül, különben kis csomók lesznek a trüffelek felszínén és ez nem túl szép látvány.
Az elkészítéshez az ALDI 20 dkg-os kiszerelésű, Choceur elnevezésű csokiját használtam.
Most ennyi okosság jutott az eszembe. Jönnek a receptek.
A tejszínt a mozsárban nagyjából eldörzsölt kamillával összemelegítem, de nem forralom fel, hozzáadom a mézet, majd 15 percig állni hagyom.
Leszűröm és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit. Vízgőz fölött összemelegítem, csak annyira, hogy a csoki megpuhuljon és alaposan el tudjam keverni a tejszínnel. Ez 30°C fok körül már megvan, szóval nem kell túlságosan felmelegíteni. Én persze nem vízgőz fölött csinálom, mert türelmetlen vagyok, hanem egy vastag aljú, teflon edényben nagyon kis láng fölött. De a vízgőz biztonságosabb, mert a fehér csoki hamar darabossá válik.
A keveréket a hűtőbe teszem, amíg megdermed. Ez kb másfél óra, de egy éjszaka még jobb. Ha már jól formázható, 2 cm átmérőjű golyókat gyúrok belőle, és porcukorban meghempergetem.
A kész trüffeleket hűtőben tárolom.
A málnát a cukorral és a mentával felfőzöm, majd miután jól besűrűsödött, szűrőn áttöröm.
A csokit apróra tördelem a vajjal vízgőz/kis láng fölött összeolvasztom, mint fentebb már leírtam.
A málnapüréből 5 dkg-ot a fehér csokis keverékhez adok, alaposan elkeverem, majd mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Miután jól formázhatóra hűlt, 2 cm golyókat gyurmázok belőle és porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Az apróra tördelt fehér csokit a matchaval együtt megolvasztom.
Hozzákeverem a joghurtot is és mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Ha formázhatóra hűl, 2 cm gombócokat gyurmázok belőle, majd porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
A babapiskótát finom porrá morzsolom, én csak kézzel szoktam, ez nem igényel különösebb eszközös felszereltséget. A kávét mozsárban szintén finom porrá őrölöm, majd a piskóta morzsájához keverem. Meglocsolom a rummal és összekeverem.
Az apróra tördelt fehér csokit a mascarponeval megolvasztom, majd hozzákeverem a babapiskóta morzsát.
Megy a hűtőbe dermedni ez is.
Ha kihűlt, 2 cm gombócokat formázok belőle és kakaóporba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
ChefViki karácsonyi VKF! kiírására a második felvonás: a likőrök!
Hálás téma, minimális munkával (na és persze némi alkohollal) a maximális hatás elérése garantált. Szinte hihetetlen, hogy milyen lelkesedést tud kiváltani családunk tagjaiból némi csokoládés kortyolgatni való! (na és persze az alkohol…)
Szintén jó egy héttel előre elkészíthető, csak ezután hűtőben kell tárolni.
Kétféle változatban készült, egy klasszikus narancsosban és egy majdnem klasszikus málnásban, némi rózsaborssal fűszerezve.
Tegnap megvolt a tesztelés, a siker általános, gyakorlatilag csak a fotómodell élte túl.
A képen a málnás látható (csak ez maradt) és jelen esetben nem mellékelek képet mindkét változatról, mert tökéletesen egyformán néznek ki.
A málnát, miután kiolvadt, szitán/szűrőn áttöröm. A kapott levet és pürét egy kis lábosban csomómentesre keverem a kakaóval, a cukorral, a tejszínnel és a mozsárban kevés cukorral porrá őrölt rózsaborssal, majd felforralom és hozzáadom az apró darabokra tördelt csokit. Tovább melegíteni nem kell, mert a forró tejszínes masszában a csoki szépen felolvad.
Miután a csoki felolvadt, hozzáöntöm a rumot, elkeverem, majd üvegbe töltöm.
Miután kihűlt, hűtőben tárolom.
A narancslevet, a narancsok reszelt héját, a tejszínt, a cukrot és a kakaót egyneműre keverem habverővel, majd felforralom.
Lehúzom a tűzről, hozzáadom az apróra tördelt csokit, addig keverem, amíg a csoki felolvad benne.
Hozzáadom a rumot, majd üvegekbe szűröm. A szűrés nem szükséges, de én nem akartam, hogy a narancshéj darabkái benne maradjanak.
Miután kihűlt, hűtőben tárolom.
A hűtő rendszerezésének második lépése, amikor szembesülök az éppen lejáró szavatosságú élelmiszerek tömkelegével. Minő véletlen, pont a mai nappal vált volna avétossá fél kiló túró, 8 dl joghurt és 15 dkg mascarpone.
Egy joghurt még lecsúszott magában, de a többiből muszáj volt sütni valamit. A túróból lett túrótorta, a joghurtokból meg ez a puding. A recept alapjaiban igen hasonló az Ízvarázs füzetek Rakott finomságok című kötetének sült pudingjához, csak én a romlandó élelmiszereimből készítettem, ennek megfelelően (illetve annak, hogy csak három tojásom maradt) változtattam meg a hozzávalókat illetve az ízesítését kissé (na jó, eléggé) átalakítottam. Igazából kapóra jött ez a joghurtos baleset, mert az eredeti receptet a benne lévő jelentős mennyiségű tej miatt nem készítettem el eddig.
Melegen nagyon finom, langyosan isteni, hidegen nem tudjuk, mert nem maradt belőle semennyi sem, ami kihűlhetett volna.
A legegyszerűbb minden hozzávalót a málna kivételével beleönteni egy turmixgép kancsójába és simára kevertetni vele. De ha ez nincs, jó a kézi habverő és egy mélyebb tál is. Ekkor célszerű a keményítőt először egy kevés joghurttal simára keverni és ezután hozzáadni a többi joghurtot, mascarponet, tojást, cukrot, citrom levét és héját, továbbá a gyömbért.
Kivajazott formákba öntöttem, majd a tetejükre potyogtattam a málnát. Csak finoman, le ne süllyedjenek. Én most amúgy mirelit málnát használtam, ez volt itthon. Ilyenkor fagyosan kell még a pudingba (de a sütikbe is) tenni és akkor nem mállik szét, nem törik össze.
160°C fok (gázsütő), 60 perc. Kisebb vagy laposabb forma esetén kevesebb idő is elegendő.
Ez nagyon, nagyon finom. Krémes, remegős. Csak ne lenne olyan nehéz kivárni, amíg megsül…
Nagyon régóta nem főztem lekvárt. Részben, mert nem fogy belőle túl sok, részben mert macera. És (fő) részben, mert Nagyi főzi a világ legjobb szilva-, meggy- és sárgabarack lekvárját. Azaz csak főzte, amíg bírta. Még most is hősiesen dagaszt, fánkot süt, hadseregeknek való mennyiségű húst ránt, dacolva mind a 85 évével, de a lekvárfőzés már túl nagy munka neki. Szerencsémre évekig néztem, Ő hogyan csinálja. A több napos munkát, amíg a gyümölcsökkel vesződött, az üvegek fertőtlenítését, a dunyhákból rakott szárazdunsztot, és az órákig tartó(vagyis inkább napokig, mert gyakran rotyogott napokon át- megszakításokkal, hogy elég sűrű legyen- a lekvár) fáradhatatlan kavargatást, melynek eredménye a sűrű, nagyon sűrű, ízes, sötét házi gyönyörűség.
Én eddig ilyet nem csináltam. Készítettem mindenféle érdekességeket, tökös-ananászosat, répás-narancsosat, főként az örökkévalóságnak, merthogy senki meg nem ette. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a dzsemekért alapvetően senki nincs oda a családban, a furákért főleg nem, ha már lekvár, akkor az a nagyiféle. Hiába, no, konzervatívak. (megjegyzem, ebből a szempontból én is, mert ezeket elkészíteni ugyan vicces dolog volt, de miért tennék én olyat hogy azután megegyem? Mikor nem is szeretem az ilyesmit…)
Lényeg a lényeg, ezentúl ha lekvárt akarok, akkor magamnak kell megcsinálnom. És ez nem is olyan nehéz. Persze, hiszen én egyszerre csak 4-5 kg gyümölcsöt használok fel, nem 40-50 kg-ot, mint anno Nagyikám tette. És végre a szalicil-háborúnak is vége, merthogy az nem lesz többé. Nagyi óvatosságból (majdnem) minden üveg lekvár tetejére tett egy késhegynyit- pedig ahol ez véletlenül elmaradt, az sem romlott meg soha, annyira precízen főzte sűrűre, és olyan gondosan csomagolta. Később sikerült annyit elérni, hogy két réteg celofán közé tette a szalicilt, szintén nem romlott meg semmi, de erről azonnal leszokott, ahogy elköltöztem otthonról. Megjegyzem, az én vizes dzsemjeimre is a celofán közé rejtett szalicilsavas módszert alkalmaztam, és azoknak sem lett semmi baja, szóval működik a dolog, érdemes kipróbálni! Ha valaki szintén berzenkedik a maró-keserű szalicil-íztől egy lekvárban…
Egy szó, mint száz, a jelenlegi befőzés Nagyi, és No Salty Petra eperlekvár receptjeinek ötvözete, az eredmény pedig: várakozásomon felüli!
3×500 ml lekvár és 1 liter szörp
3 kg magozott meggy, 70 dkg ribizli, 30 dkg málna (mert ezek voltak most anyuéknál a kertben), 1 kg cukor, 1 zacskó Kotányi puncs fűszerkeverék (mely áll: szárított narancshéj, szárított citromhéj, vaníliarúd, fahéjrúd, kardamom, szegfűszeg)
A gondosan megtisztított-kimagozott-leszárazott gyümölcsöket abban a fazékban, amiben főztem, lecukroztam, és egy éjszakán át állni hagytam. Másnap beleszórtam a finomra őrölt fűszereket (kávédaráló előny! Én áramszünet miatt mozsárban csináltam- nem kívánom senkinek. Inkább akkor hagyjuk ki belőle. Amúgy is csak egy hirtelen ötlet volt az elfekvő fűszerkészletek felhasználására. Mondjuk végül jól állt a lekvárnak!). Erős lángon felforraltam, és ezt követően a legkisebb lángon hagytam pöszögni-9 órán át. 2 óra után beláttam, hogy ennél több időt én képtelen vagyok lekvárfőzéssel tölteni, pedig a lé mennyisége alapján kellett volna, szóval ekkor 1 liternyi levet lemertem a gyümölcshúsról, palackba szűrtem, és ebből lett a szörp.
Az első egy órában a képződő habot leszedegettem róla szűrőlapáttal. Később óránként, ha megkevertem, igaz, a Zepter fazekam, ha másra nem is, de lekvárfőzésre kiváló, szóval gyanítom, ez most megkönnyítette az én munkámat. Az utolsó két órában viszont már tízpercenként kevergettem, annyira sűrű lett. Amikor már alig maradt rajta híg lé, és darabos pürévé főttek a gyümölcsök, akkor gondosan elmosott, kiszárított üvegekbe töltöttem, két réteg celofánnal lezártam, egy pillanatara fejre fordítottam az üvegeket, és szárazdunsztba kerültek. Jelen esetben ez az ágyneműtartóban lapuló tartalék paplan-készletünk közé, amibe óvintézkedés gyanánt törülközőkből egy fészket készítettem, ha esetleg lekvár cseppek lennének az üvegeken kívül is. Itt addig maradnak, amíg ki nem hűlnek. Ez három üveg esetén 1-2 nap.
A kötelező kóstoló pedig nem maradt el, és mind a szörp, mind a lekvár jelesre vizsgázott!