Azon kevés ételek egyike, amit mindenki megeszik a családban. Igaz, a kicsinek gondosan ki kell szedni a zöldséget a kuszkusz közül (az továbbra is fuji kategória), de hát nagyjából le lehet ültetni vele az asztal köré az emberket nagyobb érzelmi megrázkódtatások nélkül. Gyors és finom, jó alternatíva a karaj a hagyományos rántott húsra (azt én utálom), a kuszkusz a hagyományos rizsköretre (azt a férjem utálja), van benne zöldség, de nem feltűnő mennyiségben (ezt a kisebbik fiam utálja), de nincs benne főtt-sült-párolt zöldség (amit a nagyobbik fiam utál), csak nyers, amit meg szeret.
Na hát egyszerű dolog a főzés nálunk, rögtön látszik. Meg hát válogatnak, mert megtehetik. :)
karajszeletek zöldséges kuszkusszal
A vizet vagy levest (átszűrt, lezsírozott) felforralom, majd a kuszkuszra öntöm. Átkeverem, lefedem és pihentetm 15 percig.
Közben a lilahagymát nagyon finomra aprítom, leöntöm az ecettel. A paprikát is apró kockákra vágom, a petrezselyemzöldet finomr metélem.
A kuszkuszt, miután megpuhult, magába szívta a folyadékot, és kicsit kihűlt, villával átlazítom, meglocsolom az olajjal, majd hozzáadom az ecetes hagymát, paprikát és a petrezselyem zöldjét is. Villával átkeverem. Tálalás előtt még megszórom petrezselyemzölddel.
A karajt lehártyázom, ujjnyi szeletekre vágom, majd alaposan kikloppfolom. A fokhagymát finomra reszelem, a kakukkfüvet a sóval finom porrá őrölöm mozsárban pár szem fekete borssal. A fűszereket elkeverem egy evőkanálnyi olívaolajjal, majd a karajszeletekre kenem, félreteszem pihenni fél órára.
Sütéshez napraforgóolajat hevítek egy nagyobb serpenyőben ujjnyi magasságban, kb 180 C fokra. A hússzeleteket kukoricalisztbe forgatom, alaposan a szeletekre nyomkodom a lisztet, majd lerázom a felesleget, és a forró olajban sütöm mindkét oldalukat 3-4 percig. Miután kisültek, papírtörlőre szedem őket, leitatom a felesleges zsiradékot róluk.
Szóval ha arra várok, hogy a korábbihoz hasonló igényességgel fotózzam és narráljam a receptjeimet (legalábbis remélem, nem elbizakodottság részemről azt hinni, hogy ez valaha így volt :)), akkor be is zárhatom én a blogot. Remélem, nem bánjátok, ha ezt nem teszem. :)
Nem mondom, hogy percek alatt elkészül a következő recept, mivel a búza kissé sokáig fő, és a töknek, hagymának is kell idő a sütőben, de aktív munka igazán nincs vele sok, és nagyon finom, akár köretnek, munkahelyi ebédnek is. Továbbá tapasztalatból írom, hogy remekül fel lehet dobni egy avokádóval vagy morzsolt fetával, az ízek is jól fognak passzolni és tartalmasabb is lesz, ha valaki ezt önmagában ebédnek kevesellné.
A hagymát megtisztítom, ha egészséges a héja, rajta hagyom, ha nem, lehántok róla egy réteget és sütőpapírba tekerem. A sütőtököt hosszában négyfelé vágom, kikaparom a magjait.
Sütőben 180 C fokon 1-1,5 óra alatt megsütöm. (a hagyma sütésére az a magyarázat, hogy mostanában szinte kivétel nélkül keserű, csípős lilahagymákat kapok, sütéssel enyhül az íze és édessé válik, továbbá munkahelyi ebéd-kompatibilis salátát lehet belőle így készíteni.
A búzát közben átmosom és enyhén sós vízben fogkeményre főzöm. (forrás után fedő alatt, kis lángon, türelmesen, nagyjából 30-40 perc kell neki, hogy ennyire megpuhuljon) Ezután fedő alatt hagyom kihűlni, így teljesen megpuhul, de nem fő szét. Leszűröm, lecsepegtetem.
A sütőtököt meghámozom, felkockázom, a lilahagymát szintén, ezt apróra felkockázom. A petrezselyemzöldet finomra aprítom.
A búzát, sütőtököt, hagymát, petrezselyemzöldet összeforgatom az olívaolajjal, citrom levével és reszelt héjával.
Langyosan és hidegen is finom, lehet gazdagabbá tenni maradék sült csirkemellel, felkockázott avokádóval, fetával és bébispenóttal is, mindegyikkel remekül működik.
Először is, boldog új évet kívánok!
Aztán mi más kerülhetne az új év első napján az asztalra, mint lencse? Egyébként is a kedvenceink közé tartozik, akár saláta, akár leves vagy köret formájában, de ilyenkor ráadásul még hagyománya is van a fogyasztásának, mivel az apró szemek a bőséget, gazdagságot jelképezik, és aki ebben szeretne bővelkedni az új esztendőben is, az lencsét eszik a jeles napon (vagy babot, esetleg más apró szemű terményt, de ennek a fejtegetése már messzire vezetne)
Szóval lencse, ezúttal leves és saláta formájában is. A leves vöröslencsével készült, van benne még sütőtök és paradicsom, továbbá a fűszerek miatt elég keleti hangulatú a végeredmény, nagyon finom, és nem csak az évnek ezen a napján tudom elképzelni az asztalunkon. A lencsesaláta lassan már az ezeregyedik változat a blogon, de tényleg nagyon szeretjük, nem csak enni, de variálni is. Ebbe most édesre sült cékla, balzsamecetes lilahagyma és kecskesajt került a lencse mellé, igazán tartalmas, finom darab lett ez is.
A hámozott sütőtököt, hagymát felkockázzuk, majd a mozsárban porrá őrölt édesköménnyel, korianderrel, római köménnyel együtt az olívaolajon közepes lángon, gyakori kevergetés mellett addig pirítjuk, amíg enyhe aranyszínt kap a keverék. Hozzáadjuk a felkockázott fokhagymát, átkeverjük, felöntjük a zöldség alaplével és a passzírozott paradicsommal, hozzáadjuk a fahéjat, sózzuk, majd kis láng felett puhára főzzük a zöldségeket. Botmixerrel pürésítjük.
Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöld vagy korianderzöld is kerülhet a tetejére, mi pirított tökmagot szórtunk rá.
A lencsét átöblítjük, majd bő, enyhén sós vízben a babérlevéllel és kakukkfűvel puhára főzzük, leszűrjük.
A sült céklát és a sajtot apró kockákra vágjuk.
A lilahagymát megtisztítjuk, majd hajszálvékony karikákra vágjuk, a fokhagymát finomra aprítjuk. Az olívaolajból 2 evőkanálnyin a hagymát és fokhagymát addig sütjük, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadjuk a balzsamecetet, beforraljuk a felére. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a lencsét, összeforgatjuk, majd salátástálba öntjük, hozzáadjuk a sajtot és céklát, összeforgatjuk ismét. Tálalás előtt jó, ha pár órát pihen hűvös helyen.
Megjegyzés: a sült céklához a cékla gumókat alufóliába csomagoltam és 1 órán át 180 C fokon sütöttem, majd meghámoztam.
Amolyan kísérleti recept következik, de nem az étel, sokkal inkább a fotó tekintetében. Már régóta szerettem volna kipróbálni ilyen formában a receptek írását, volt-van is néhány fotó, amiket kifejezetten erre a célra készítettem, de nagyon érdekelne a véleményetek, hogy tetszik-e, használható-e, vagy maradjon minden inkább a régi formában. Most a recept azért a bejegyzés végén, hagyományos formában is megtalálható, és az is egy opció, hogy ez a továbbra is megmarad, vagyis a recept a fotón és szövegeben is olvasható/nyomtatható lenne.
Most persze kicsit úgy tűnhet, hogy a tepertőkrém némileg elsikkad a fotó körüli felhajtásban, de nem szeretném csökkenteni az érdemeit, mert nagyon finom, igazán házias ízű darab következik. Itt pihen már egy ideje a recept, mivel ez még nyár végén készült, de akkor nem éreztem illendőnek a 35C fokos átlaghőmérsékletben egy ilyen igazán tartalmas, hideg téli estékre való krémet. A pirított dió és a kicsit húsosra hagyott házi kacsatepertő együtt szerintem telitalálat, a pácolt lilahagyma pedig családi kedvenc, és ehhez a krémhez is remekül passzol. A mellé készült kenyér szintén házi darab, ennek a receptje is hamarosan várható.
A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, a kakukkfű leveleit lecsipkedjük, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel vagy késes robotgépben pürésítjük. Érdemes kicsit darabosabbra hagyni, az nagyon jól áll a krémnek. Végül sózzuk, tekerünk bele borsot, ízlés szerint.
A lilahagymát hajszálvékony szeletekre vágjuk, majd a többi hozzávalóból kikevert páclével összeforgatjuk.
Fogyasztás előtt legalább 15-20 percig pihentessük, de ha kicsit tovább áll, még finomabb lesz.
Mára néhány kedvenc jutott nektarinból, két saláta, aztán egy desszert. Először a két saláta.
Az első saláta Jamie O. őszibarackos rukkola salátája után, meglehetősen szabadon. Az az igazság, hogy amióta, annak idején az első Naked chef sorozatban megláttam, azóta az egyik kedvencem, bár az idők folyamán történt benne némi változtatás, például az őszibarack le lett cserélve a tömörebb húsú nektarinra, nekem ez salátához valahogy még jobban passzol.
A nektarint félbevágjuk, magját kiszedjük, gerezdekre vágjuk.
A megmosott, leszárított rukkolát összeforgatjuk a kisebb darabokra tépkedett mozzarellával, a szintén apróra tépkedett sonkával, bazsalikommal, nektarinnal, olívaolajjal és balzsamecettel. Tányérra rendezzük és borsot tekerünk rá.
A következő darab ismét a munkahelyi ebéd kategória egyik szereplője, bár azt most be kell vallanom, hogy csak olyan napokon érdemes ezt csomagolni, amikor nem töltünk túl sok időt embertársaink közvetlen közelében, mivel a lilahagyma erejét a citromlé sem igen tudja elvenni. Anélkül viszont nem az igazi, szóval nem tudtam kihagyni belőle. Piknikre, családi ebédnek viszont minden szempontból ideális.
A gersilt átöblítjük, enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük.
A petrezselyemzöldet, mentát nagyon finomra aprítjuk, a lilahagymát szintén, majd elkeverjük a citromlével, olívaolajjal, nádcukorral, csipet sóval. Aki szereti a csípős ízeket, az tehet bele finomra aprított friss csilit is.
A nektarint meghámozzuk (ez nem kötelező), félbevágjuk, magját kiszedjük, gerezdekre vágjuk.
A paprika héját zöldséghámozóval nagyjából lehámozzuk, kicsumázzuk és apró kockákra vágjuk. Kevés, evőkanálnyi olívaolajban nagy láng felett megsütjük rajta a paprikát.
A salátához az öntetebe forgatjuk a gerslit, a kihűlt paprikát, nektarint és a szétmorzsolt fetát. Megszórjuk pirított, durvára vágott dióval.
Megjegyzés: Ezt a salátát sült grillcsirkemellel is lehet gazdagítani, vagy sült csirkemell mellé köretként tálalni.
Hát nem ez a legdekoratívabb saláta eddig amit készítettem, de az érdemein ez nem változtat, attól még nagyon finom. A történet lényege röviden a kacsatepertő közismerten gyógyító hatásáról szól (nem kell megijedni, nem ez van a salátában)(legalábbis ebben még nem), amit kisdedek felső légúti lázas kórságaira kell szedni. Legalábbis van két ember a családban, aki engem erről próbál meggyőzni. A kisebbik (Csipi) ebben a tevékenységében odáig jutott, hogy zsenge kora ellenére kampánydal komponálására adta a fejét, és teljesen önállóan írt egy számot a kacsatepertőről. Persze maga a dal mindössze 5 hangból áll, és a szöveg sem túl bonyolult (nagyjából így hangzik: tepe-tepertőő-őőő-őőőő-tepe-tepertőőő), de hát mit várunk tőle ugye, még csak most múlt nemrég két éves. Ebből azért sejthető, hogy elég gyakran kerül az asztalra neki egy-egy kis tálka nagyon apróra vágott és nagyon ropogósra sütött kacsatepertő, ami többnyire kacsamell bőréből származik, a kacsamell pedig salátában végzi. Mikor milyenben, jelenleg két kedvencünk van, és ez az egyik. Nagyon kiadós, gazdag ízű (és színű) saláta, nekünk két főre bőven elég, és mivel ez egy langyos saláta, igazán jól tud esni még ebben a hidegben is.
A sütőtököt 2 centis kockákra vágom, olívaolajjal és kevés sóval összeforgatom, majd 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 40-45 perc alatt megsütöm.
A mogyorót száraz serpenyőben enyhén megpirítom majd durvára vágom.
A kacsamellről az esetlegesen rajta lévő hártyákat, vastagabb ereket levágom, lapjában kettévágom és centis csíkokra szeletelem.
A kínai kelt megmosom, kicentrifugázom, ujjnyi vastag csíkokra vágom. A mangót meghámozom, a húsát centisre kockázom. A lilahagymát nagyon finomra aprítom, majd kevés sóval és a narancs levével, finomra reszelt héjával elkeverem, állni hagyom.
A kacsamell csíkokat 1 ek mogyoróolajon (vagy 1 ek kacsazsíron) a meglapított gerezd fokhagymával együtt felhevített, vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben két-három perc alatt nagy lángon színesre sütöm, sütés közben sózom. Ha készen van, egy tálkába szedem, alufóliával lefedem és melegen tartom.
A kacsamell helyére a serpenyőbe a mangó kerül, nagy lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg színt nem kap, ezt is kiszedem, félreteszem. Ugyanabban a serpenyőben, továbbra is nagy láng felett a kínai kelt is színesre sütöm (úgy a legjobb, ha a levél kis színt kap, de még nem esik össze), ha kész, ezt is kiszedem, félreteszem. Ha teflon serpenyőt használunk, elég a kacsa után maradt zsiradék is hozzá, egyéb serpenyő esetén többre is szükség lehet.
Végül a kínai kelt, mangót, kacsamellet, aprított mogyorót és a sütőtököt összeforgatom a narancsos lilahagymával és a maradék mogyoróolajjal. Melegen tálalom.
Megjegyzés: Működik a kacsamell nélküli változat is, akkor 20 dkg összemorzsolt feta kerül bele a hús helyett.
A szavak most kicsit szűkre lesznek szabva, és a képek sem lesznek túl változatosak, de most úgy alakult, hogy a hétvégén hirtelenjében elég sok fotó készült. (és nem is csak azért fényképeztem le mindent, mert a fiúk enyhén kapatosan (mármint az öcsém, apu és Férj. Nem Ponty, dehogy!) mindenképpen deríteni akartak a szülinapi ajándékba kapott derítővel. Pedig elvileg az én szülinapomat ünnepeltük, és nem az övékét…)
Csevapot késztettem már sokszor, de így még sosem. Most Ági tradicionális receptje alapján álltam neki, nem bántam meg, tökéletes.
A lilahagyma mellé meg nem biztos, hogy annyira autentikusan készült, de nagyon nagyon finom lett.
A húst megtisztítom, a nagyobb kötőszövetes lemezeket levágom róla, majd felkockázom. A tarja véletlenül került bele, volt egy kisebb kavarodás a hétvégén, és mire idáig jutottunk, meglepve tapasztaltam, hogy a csevapnak szánt adag húsban van egy jó darab tarja is. Amiért ennyit írok róla, annak csak az az oka, hogy nagyon jót tett a csevap ízének és a zsírosabb hús az állagának is. Szóval ezt a szokást megtartom. Tehát a felkockázott húst megszórom a szódabikarbónával, összeforgatom, és a hűtőbe teszem. Másnap kétszer átdarálom, majd összegyúrom a sóval, borssal, és 4-5 centi hosszú, hüvelykujjnyi vastag rudakat gyúrok belőle.
A megtisztított lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony karikákra vágom, összeforgatom a cukorral, ecettel, sóval és állni hagyom. Bő félóra múlva szűrőbe teszem és hagyom lecsöpögni, ha kell, ki is nyomkodom.
A csevapot grillrácson faszénparázs fölött megsütöm.
Lilahagyma, házi paprikakrém és friss kenyér volt mellé.
Tudom, hogy nyakunkon a húsvét, mi tegnap mégsem (csak) arra készülődtünk. Egy egészen más ünnepet tartottunk, a bolondok napját. Nyilván furcsa lehet, hogy két felnőtt ember miért talál ki magának ilyen botorságokat, de akkor talán érthetőbbé válik a történet, ha hozzáteszem azt is, hogy az elmúlt öt évben szinte kivétel nélkül az összes pirosbetűs ünnepet külön töltöttük Férjjel egymástól, mivel szép kórházi hagyományok szerint ezeken a napokon a fiatalabb orvosok ügyelnek. Volt persze annak is hangulata, amikor karácsonykor egymástól 20 méterre, két különböző osztályon ettük alufóliából a gesztenyével töltött pulykát, de valahogy mégsem volt az igazi.
Aztán most második éve én itthon vagyok minimanóval, és még szomorúban telnek Férj nélkül ezek a napok. Gyakran utazgatunk persze ilyenkor a szüleimhez, így lesz ez húsvétkor is, de Férj nélkül nem ünnep az ünnep.
Erre az áldatlan állapotra születtek megoldásként a mi saját ünnepeink. Ezeket Férj választja, és nálunk ilyenkor van a nagy felhajtás, ünnepi vacsora, meg minden olyan dolog, ami más normális helyeken ehhez tartozik. Az egyik ilyen nap pedig a bolondok napja (Férj ragaszkodott hozzá, és én tudom is, hogy miért. Vannak emberek, akiknek soha nem nő be a fejük lágya…)
Szóval tegnap az egész egy ünnepi vacsorával kezdődött, ahol a mangó salsával körített szűzérmék mellé ez a saláta került az asztalra. A saláta amúgy nagyon finom, és azóta már többször készült, amióta a Tescoban felfedeztem az első (egyiptomi) újkrumplit és a hálós kiszerelésű, rendkívül kedvező árú, meglepően érett és finom avokádókat. Kiváló köret sültek mellé, de magában is, egyszóval tökéletes kis fogás, és abba meg igyekszem nem belegondolni, hogy kizárólag import zöldségek felhasználásával készül…
Az újkrumplit egészben, héjában megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm, kihűtöm és meghámozom. Ha kis szemű krumplit sikerült beszerezni, akkor maradhat egészben, de ha nagyobb szemek is vannak benne, akkor azokat félbe-negyedbe vágom.
A lilahagymát félbevágom, majd hajszálvékonyan felszeletelem, meglocsolom a lime levével és megsózom.
Az avokádót félbevágom, a magját kipöckölöm és a húsát kanállal kivájom, a lime leves hagyma mellé, hogy a citrus savas leve meggátolja a bebarnulását. Meglocsolom az olívaolajjal, és villával összetöröm az avokádó húsát, összedolgozom a lime leves hagymával.
Az újkrumplit összeforgatom a hagymás avokádóval, a rukkolát egy nagyobb tálra szedem, és erre halmozom az újkrumplit.
Szerintem langyosan a legfinomabb, de akkor sem lesz nagy baj, ha kihűl.
Tisztában vagyok vele, hogy ez körülbelül az ezredik lencsesaláta recept, ami a napokban megjelent szerte a gasztroblogokon. De nekem ez a kedvencem.
Ez egy hagyományos változat, lilahagymával és répával, annyi extra van csak benne, hogy a lencsét még forrón összeforgatom a hajszálvékonyra szeletelt zöldségekkel, így azok kicsit megpuhulnak, de épp csak annyira, hogy kellemes legyen. Szóval tényleg semmi extra. Csak a kedvenc salátám receptje következik.
A lencsét előző este átmosom, beáztatom, majd másnap a babérlevéllel és egy evőkanálnyi sóval együtt bő vízben puhára főzöm. Szétfőzni nem szabad.
A répát és a hagymát tisztítás után hajszálvékony karikákra vágom. A fokhagymát megpucolom, kés hátával meglapítom. A zöldségeket egy mély salátástálba teszem.
A lencsét, ha megpuhult, leszűröm, a babérlevelet kidobom belőle, és még forrón a zöldségekre öntöm. Meglocsolom az olajjal, ecettel, hozzáadom a cukrot, a finomra metélt petrezselymet, majd alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még sót adhatunk hozzá.
Fogyasztás előtt jó, ha legalább két órát pihen a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.
Hideg és meleg sültek mellé is ideális.
Holnap mindenki utazik, Férj még ráadásul ügyel is, nekünk meg Ponttyal ezerfelé kell mennünk. Tehát jól szállítható, hidegen is kitűnő ízű finomságra lett igény hirtelen.
Az csak ráadás, hogy az ipari mennyiségben, jutányos áron beszerzett, minőségét elveszteni kívánó juhsajtomat is fel tudtam használni hozzá. Sőt. Igazából ez adta az inspirációt. Hiába, na, számomra a főzés során a legnagyobb hajtóerő az új dolgok kiötlésében mindig a hűtő romlandó tartalma. Nem túl fennkölt, de attól még igaz.
Maga a torta tényleg remekül sikerült, a karamellizált hagyma is nagyon finom benne, és természetesen nem szükséges hozzá juhsajt, bármilyen kemény, reszelhető, de azért ízes sajt (ementáli, eidami) megfelelő hozzá.
24 cm átmérőjű pite forma
40 dkg Merino juhsajt (vagy egyéb zsírosabb, keményebb, reszelhető sajt), 2 dl tejföl, 5 tojás, 10 dkg kukoricadara (de a búza is megteszi), 1 púpos tk őrölt csili, szerecsendió
20 dkg lilahagyma, 2 ek olívaolaj, só
vaj, kukoricadara a formához
A lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom. Az olívaolajon lassú tűzön, időnként megkavarva addig sütöm, amíg édes és helyenként aranyszínű lesz, de még nem ég meg. Ez nekem 20 percig tartott.
A sajtot lereszelem (a reszelő nagyobbik lyukán), hozzáadom a tejfölt, tojást, csilit, darát és reszelek hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Az egészet alaposan kikeverem. Ha kissé kihűlt, megy hozzá a lilahagyma is. Sózni ennél a fajta juhsajtnál nem szükséges, mert ez elég sós.
A sütőformát kivajazom, darával beszórom, majd beleöntöm a sajtos masszát.
160°C fokon 60 percig sült.