Végtelenül egyszerű recept következik, ami egy nem létező konyhában is elkészíthető egy darab turmixgép/botmixer és egy habverő segítségével.
Az őszi gyümölcsök amúgy a kedvenceim (akárcsak az évszak maga), és ebben a formában mind egyszerre fogyasztható. Nincs szigorúan vett recept, inkább csak arányok, na meg a tojásfehérje hab, ami anyukán köszméte szósza óta azóta rendre fel-felbukkan a gyümölcsleveseimben is. Nagyon finom.
A gyümölcsöket (alma, barack, körte) meghámozzuk, kimagozzuk, ha szőlőt is használunk, azt leszemezzük, a szilvát csak kimagozzuk.
Turmixgéppel vagy botmixerrel pürésítjük, hozzáadva a púpos teáskanálnyi fahéjat, a vizet, a citrom levét és héját. (ha szőlőt is használunk, utána átszűrhetjük a levest, szőlőmagokra (pszichésen) érzékeny gyerekek esetén) Ez elég édes, ha jó érett gyümölcsöt használunk, és a habban is van cukor, de ízlés szerint adhatunk hozzá cukrot/mézet/egyéb édesítőt.
A tojások fehérjéből kemény habot verünk, közben hozzáadjuk a cukrot és fahéjat is.
A tojáshabot a leveshez keverjük, behűtve tálaljuk.
Megjegyzés: lehet habrózsákkal is díszíteni a levest, ekkor a tojáshabot közvetlenül tálalás előtt verjük fel és tálkában adjuk a leves mellé.
Számomra az év legrosszabb időszaka ez, már ami a zöldségeket illeti, hiszen a téli darabok már nem igazán vannak jó formában, és kicsit talán már unjuk is őket, az igazi tavaszi zöldségek ideje pedig még nem érkezett el. Őszintén szólva engem a medvehagyma nem kárpótol a fonnyadt répákért és káposztákért, ahogy a spanyol paradicsom és ki tudja honnan származó kaliforniai paprika sem villanyoz fel. Nem is nagyon erőltetem hát ezeket, inkább marad a cékla, mert mi magunk sem értjük, de ezt még mindig kedveljük, a heti több kilónyi elfogyasztott mennyiség ellenére is. A leginkább sütve, dióval és sajttal (néha rukkolával) kiegészítve, salátának, illetve leves formájában. Ha pedig leves, akkor ez az idei kedvenc.
a tálaláshoz 2-3 dl tejföl, kevés sóval, esetleg apróra vágott kaporral, metélőhagymával vagy zúzott fokhagymával kikeverve
A céklát meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, a céklához adjuk a többi meghámozott, feldarabolt zöldséggel, fokhagymával, petrezselyemmel együtt. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a cékla megpuhul.
Botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, majd kevés olívaolajat csorgatunk a tetejére.
Tálalásnál kevés sóval és ízlés szerint zúzott fokhagymával vagy aprított zöldfűszerekkel kikevert tejfölt adunk mellé.
Azaz sertés lapocka alma ciderben omlósra párolva és Roquefortos hagymaleves körte ciderrel. Remek ízek, egyben remek kísérők cider mellé.
Egy házasságba mindenki hoz magával valamit, a gasztronómia területén is, ez nálunk sem történ másként. A férjem hozta az olasz konyha szeretetét, én a mexikói és az ázsiai ízeket (a magyar pedig közös pont volt). Én a minőségi pálinkákkal és whiskeykkel ismretettem meg, ő meg a ciderekkel (a jó bor pedig ismét közös pont volt, de talán ezt írnom sem kell) A cider pedig nem csak önmagában jó, hanem főzéshez is, akár védőitalként szolgál, akár az ételbe kerül. Jelen esetben a Somersby alma és körte cider szolgáltatta az alapot a lassan omlósra párolt sertés lapockához és a Roquefortos hagymaleveshez is, és persze mellé is került egy-két behűtött palack.
A lapockáról a nagyon zsíros részeket levágjuk, a húst egy vastag aljú fazékba tesszük. Hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott hagymát, fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntjük a ciderrel, sózzuk. Felforraljuk, majd kis láng felett, épp csak gyöngyöztetve, lefedve, résnyi nyílást hagyva a fedő és a fazék szája között addig főzzük, amíg a lapocka teljesen megpuhul, akár villával is szeletelhető lesz. Közben egy-két alkalommal megfordítjuk a húst, hogy mindenütt érje a fűszeres szaft.
Ha megpuhult (ez nagyjából 3 óra), a fedőt levesszük és a szaftot beforraljuk.
Ízlés szerint pár szem újburgonyát is tehetünk mellé a főzés utolsó 30-40 percére.
A hagymát finomra aprítjuk (ezt akár késes aprítóval is végezhetjük), majd az olívaolajon addig sütjük gyakran kevergetve, kis láng felett, amíg aranyszínű lesz. Közben hozzáadjuk a vajat és a fokhagymát is.
Amikor már aranyszínű, rászitáljuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a rozmaringot és a cidert, sózzuk, borsozzuk, majd 15 percig főzzük.
A forró levesbe morzsoljuk a sajtot, addig kevergetjük, amíg a sajt elolvad, végül kiszedjük belőle a rozmaringot.
Tálalásnál lehet szórni a tetejére pirított, aprított diót, vajban sült kenyérkockákat és meg lehet csepegtetni dióolajjal is.
Egyik kedvenc nyári gyümölcsöm a cseresznye-gondolom, sokan vannak ezzel így, egyszerűen nem lehet nem szeretni- leszámítva a benne lakozó kis élőlényeket. Így aztán ez az a gyümölcs, amit spontán szemezgetés helyett magozok, alaposan átbogarászok, fáradhatatlanul kukac után kutatva. Ha pedig ekkora munka fekszik már a feldolgozásban, akkor a történet gyakran tovább íródik, és az önmagában való falatozás mellett például leves, desszert, saláta vagy akár lekvár, granita lesz belőle. Első körben egy hideg leves, egy poharas desszert, és egy saláta következik édes, roppanós germersdorfi cseresznyéből. Mindhárom esetében a cseresznye sütés-főzés nélkül szerepel, így a tűzhely közelébe sem kell mennünk ebben a nagy melegben, és még a vitamintartalom sem csökken az elkészítés során.
A levendulát mozsárban eldörzsöljük a cukorral, majd átszitáljuk.
A kimagozott cseresznyét összeforgatjuk a zselatin porral, hozzáadjuk a rózsavizet, a joghurtot, a levendulás cukrot, majd botmixerrel addig pürésítjük, amíg a zselatin teljesen feloldódik és a massza egyneművé válik. Ezen a ponton át is lehet szűrni, így a héjak nélkül egységes pink színű krémet kapunk, de nem szükséges.
Poharakba töltjük, majd hűtőbe tesszük tálalás előtt 3-4 órára, amíg megdermed a zselatinos krém.
Tálalásnál adhatunk mellé tejszínhabot, piskótát, édes kekszet, ízlés szerint.
A kimagozott cseresznyét botmixerrel pürésítjük a mascarponeval és rózsavízzel együtt. Ízlés szerint lehet adni hozzá cukrot, de igazán édes cseresznyénél ez nem szükséges.
Behűtve, esetleg tejszínhabbal tálaljuk.
A kimagozott cseresznyéket félbevágjuk. A menta leveleket vékonyan felcsíkozzuk. A cseresznyéhez adjuk a mentát, lime levét, olívaolajat, majd összeforgatjuk.
Tálra rendezzük a mentás cseresznyét, rámorzsoljuk a fetát, majd megszórjuk a durvára vágott pisztáciával.
A pisztáciáért köszönet a Noosti kft-nek!
Hiányzik a sütőtök. Biztosan furán hangzik, hiszen végre itt a nyár, felednénk a telet, a sok téli zöldséget, mert itt van már a zöldborsó, a spárga… De nekem mégis hiányzik a sütőtök. Szóval csalok. Az édesburgonya íze és színe is nagyon hasonló a sütőtökéhez, állaga is, bátran helyettesíthetjük vele a tököt a legtöbb receptben, így remekül kárpótol engem a nyári hónapokban. Aztán hogy mégse legyen annyira téli hangulatú ez a leves, arról majd a juhtúró és a spenót üde íze gondosodik.
A hagymát meghámozzuk, nagyjából feldaraboljuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a mozsárban porrá őrölt római köményt, a szeletekre vágott fokhagymát, fél perc alatt átpirítjuk, majd hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott édesburgonyát is. Felöntjük a zöldség alaplével, hozzáadjuk a kekukkfüvet, majd fedő alatt mérsékelt lángon addig főzzük, amíg az édesburgonya megpuhul.
A levest lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a juhtúrót, kidobjuk belőle a kakukkfüvet és botmixerrel pürésítjük. Ismét felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a megmosott, leszárított, csíkokra vágott spenótot.
zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
Az akác virágzása bennem mindig nosztalgikus érzést kelt, gyermekkoromban ilyenkor a kertek között szaladgálva tépkedtük a virágokat, és az édes nektárt szívogattuk a szirmok közül. Nem készült belőle sem szörp, sem szirup, sem kandírozott virág. Akkor még.
Aztán amikor az akácerdő mellé (mit mellé, tulajdonképpen az erdőbe) költöztünk, ez a mámorító illat minden tavasszal arra sarkallt, hogy konzerváljam valamilyen formában. Azt hiszem, ami számomra leginkább bevált, az az akácvirágos cukor, a szirup és a kandírozott virág, ezekből tulajdonképpen bármikor elkészíthetőek az akácvirágos receptek. Mert ha már az akácillatot csapdába ejtettük, akkor készíthetünk belőle desszertet is, például ricottás fehér csokoládés parfét vagy panna cottát. Meg levest, almával, tejfölös mézes habbal. És még annyi minden mást.
A tejszínt felforraljuk, majd pár percig kis láng felett főzzük. Lehúzzuk a tűzről, beleszórjuk a zselatint és addig keverjük (lehet habverővel is), amíg a zselatin teljesen feloldódik. Hozzáadjuk a cukrot, majd megvárjuk, amíg kissé kihűl.
A megtisztított akácvirágról a virágokat letépkedjük, majd a kissé kihűlt tejszínhez adjuk. Botmixerrel alaposan átdolgozzuk, majd poharakba, kis üvegekbe vagy műanyag formákba szűrjük (a szűrés a mixelés során keletkezett hab eltávolítása miatt is fontos, nem érdemes ezt a lépést kihagyni)
Fogyasztás előtt legalább 3-4 óra hűtés szükséges. Lehet tálalni a poharakban, apró üvegekben is, de ki is lehet borítani, ehhez pár másodpercre mártsuk forró vízbe a formákat, majd borítsuk gyorsan tálkákra a panna cottát. Tálalásnál csorgathatunk rá akácmézet, vagy megszórhatjuk kandírozott akácvirággal.
Az apróra tördelt fehér csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk a mascarponeval, simára keverjük, majd kissé kihűtjük.
A langyos csokoládéhoz adjuk a megtisztított, fürtökről letépkedett virágokat, majd botmixerrel addig mixeljük a masszát, amíg a virágokat teljesen simára pürésítjük.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, a ricottát villával alaposan átkeverjük (ha krémes puha ricottát használunk, ennyi elég, ha a szemcsésebb, szárazabb változatot sikerült csak beszerezni, akkor 1 evőkanálnyi tejszínt adjunk hozzá és botmixerrel dolgozzuk át). A tejszínt kemény habbá verjük, majd lazán összeforgatjuk a ricottával és a csokoládés keverékkel. Végül a tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk a masszába.
Kis méretű szögletes kenyérformába simítjuk a masszát, melyet előtte folpack fóliával kibélelünk, illetve ha szilikon formát használunk, a bélelés sem szükséges. Folpackkal lezárjuk a forma tetehét, majd mélyhűtőben kifagysztjuk, legalább 6 órán át.
Tálalás előtt 20-30 perccel áttesszük a hűtőbe vagy pár percig szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd tálra borítjuk és szeleteljük. Megcsorgathatjuk akácmézzel és megszórhatjuk pirított szeletelt mandulával is.
A medvehagymát hamarosan felváltja a spárga, már ami a blogbejegyzések témáját illeti, hisz itt van hamarosan a tavasz igazi főszereplője (legalábbis számomra), de addig még hátra van két nagy medvehagymás kedvenc. Az első ez a krémleves, amiben a medvehagyma vékony metéltre vágva, mintegy levesbetétként szerepel, és tulajdonképpen nevezhetnénk három hagymás levesnek is, hisz vöröshagyma és fokhagyma is került bele, de igazából a medvehagyma íze dominál, ami a gombához igazán kiválóan passzol. A leves tetejére pirított mandula került, ami talán kicsit közhelyesnek hat, de valójában remekül illik ehhez a fogáshoz.
A gombát megtisztítjuk, felkockázzuk a tönkjével együtt. A hagymát felaprítjuk, majd az olívaolajon felolvasztjuk a vajat és üvegesre sütjük benne a hagymát. Hozzáadjuk a gombát, majd nagy láng felett gyakran rázogatva-kavargatva lepirítjuk, amíg aranyszínű lesz. Hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük a húslevessel, sózzuk, ha szükséges és fedő alatt addig főzzük, amíg a gomba megfő.
A krémsajtot kikeverjük a tojássárgájával, a medvehagymát megmossuk, leszárítjuk, majd vékony metéltre vágjuk. A mandulát durvára aprítjuk, majd száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk.
A levest lehúzzuk a tűzről, botmixerrel pürésítjük, majd egy merőkanálnyi forró levest folyamatos kevergetés mellett a tojásos krémsajthoz adunk.
Ismét felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és, folyamatos kevergetés mellett belecsurgatjuk a tojásos krémsajtot a forró levesbe.
Hozzákeverjük a medvehagymát is, tálalásnál pedig pirított mandulát szórunk a tetejére.
A gombócos levesbetétek mostanában igazi kedvenceinkké váltak, mivel azon túl, hogy finomak, még a nagyobbik, igencsak válogatós gyereknél is lecsúszik belőlük egy-két darab. Már csak ezért is megéri a macerát. A szezonra való tekintettel pedig készült belőlük medvehagymás változat is, ami ezúttal tejfölös burgonya krémlevesbe került.
Akik pedig saját maguk szeretnék gyűjteni a medvehagymát, azok számára itt található néhány igazán hasznos információ az Erdőkóstoló blogon.
A csontról lefejtem a húst, majd a csontokat felöntöm hideg vízzel és lassú tűzön felforralom. Lehabozom, majd hozzáadom a meghámozott, megtisztított, nagyjából feldarabolt zöldségeket is, a babérlevéllel és sóval együtt. Egy-másfél órán át gyöngyöztetve főzöm.
Közben a csirkemellet ledarálom, a medvehagymát megmosom, leszárítom, igen finomra aprítom. A darált húst összegyúrom a medvehagymával, elhabart tojásokkal, olívaolajjal, sóval, és annyi zsemlemorzsával, hogy lágyabb, de jól formázható masszát kapjak. Diónyi gombócokat formázok a masszából.
A levest leszűröm, a zöldségeket szétválogatom, a burgonyát félreteszem, a többire már nem lesz szükség a későbbiekben. Felforralom a levest, majd kifőzöm benne a gombócokat, ami feljött a leves tetejére, szűrőlapáttal kiemelem. A gombócokat félreteszem, melegen tartom.
A levest ismét átszűröm, visszaszedem bele a burgonyát, felforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Kevés forró levessel elkeverem a tejfölt, majd az egészet állandó keverés mellett a levesbe öntöm. Ízlés szerint még lehet ízesíteni kevés citromlével is.
A leveshez adom a gombócokat és így tálalom.
A tél végéhez közeledve egyre ritkábban kapni finom sütőtököt, az édesburgonya sem terem meg minden bokorban, a vidám narancssárga színű ételekhez viszont továbbra is ragaszkodunk. Tehát marad a sárgarépa. Tulajdonképpen nem egy rossz csere, hiszen édes, finom, szinte egész évben kapható igen jó minőségben, és nagyszerűen viseli az markánsabb fűszereket is. Ez a leves is egy fűszeresebb darab, amit mi nagyon szeretünk és a kókusztej remekül illett hozzá, ennek hiányában azonban készülhet joghurttal is, úgy is nagyon finom a végeredmény.
A száraz fűszereket mozsárban porrá őrölöm, a meghámozott répát felkarikázom, a hagymát, fokhagymát nagyjából felaprítom. Az olívaolajon közepes láng felett, gyakran kevergetve kissé lepirítom a zöldségeket és fűszereket, majd felöntöm a zöldség alaplével, hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és fedő alatt addig főzöm, amíg a répa megpuhul.
Hozzáadom a kókusztejet, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál pirított kókuszchipset vagy szeletelt mandulát is szórhatunk a tetejére.
A babgulyás egyértelműen az egyik legnagyobb családi kedvencünk. Persze ez most nem a hagyományos, családi recept, hiszen vaddisznóból készült, igazából csak egy egyszerű gulyásleves, babbal, csipetkével, és a legfőbb szempont most számomra az volt, hogy minél többet megőrizzek a hús csodálatos, eredeti ízéből. Nincs benne füstölt hús, nincs benne semmi faxni, de az íze eszméletlen. A vaddisznó az egyik kedvenc húsunk egyébként is, ha vadról van szó (bár itt nehéz rangsorolni, hiszen a nyúlon kívül talán az összes vad rajongásunk tárgyát képezi), és ha hozzájutunk, nem nagyon szoktam bonyolítani a dolgokat, általában hagyományos fogások készülnek belőle. Aztán két-három pörkölt, casserole és gulyásleves után, ha még marad a húsból, majd jöhetnek a kevésbé hagyományos ételek.
A csipetke bele nálunk kötelező, ami igazán idegeket és izületeket próbáló vállalkozás, még ilyen kis adagban is, de ha van idő és türelem, igazán megéri elkészíteni.
Vaddisznó helyett pedig készülhet marha és sertés húsból is vegyesen, bár egész más az élmény, de kiváló alternatíva lehet egy hétköznapi gulyáslevesre.
A babot előző este beáztatom.
A lisztet a tojással és bő csipetnyi sóval sima, rugalmas tésztává gyúrom. Gombóccá formázom, majd apró, nagyobb borsszemnyi-kisebb borsónyi darabokat csípek le belőle, melyeket a mutató és hüvelykujjam között hengergetve golyóvá formázok, majd enyhén ellapítom, hogy lencse formájú tészta darabokat kapjak belőle. Deszkára teszem ami elkészült, hogy szikkadjon kicsit, mielőtt a levesbe kerül.
A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát finomra aprítom. A zsírt felhevítem és nagy láng felett színesre pirítom benne a húst. Hozzáadom a hagymát, átpirítom, hozzáadom a pirospaprika felét, átkavarom gyorsan majd felöntöm a vízzel. Beledobom a babérlevelet, a csokorba kötött kakukkfüvet, hozzáadom a meghámozott, egészben hagyott zellergumót, majd felforralom és a legkisebb lángon, épp csak gyöngyöztetve, lefedve főzöm.
Nagyjából másfél óra múlva a babot friss, enyhén sós vízben előfőzöm. Amikor már félig megpuhult, lehabozom, leszűröm és a gulyáshoz adom, a maradék pirospaprikával együtt.
Végül, amikor már a hús és a bab is megpuhult, hozzáadom a csipetkét, és addig főzöm, amíg a tészta is megpuhul.
Megjegyzés: a főzési idő a vaddisznó korától és méretétől függ, ez most egy nagyobb, de viszonylag fiatalabb állat volt, és nagyjából 3 óra alatt készült el belőle a gulyás. A megadott főzési idők erre a három órás össz főzési időre vonatkoznak.