Medvehagymába göngyölt gombás szűzérmék sáfrányos kukoricakásával és hajdinával

Az utolsó medvehagymás recept. Legalábbis azt hiszem. Van még ugyan egy kis maréknyi a friss csokorból, de az valószínűleg holnap reggel egy omlettben végzi.

Mielőtt pedig bárki elkezdene aggódni Férj testi épségéért, vagy azért, hogy vajon zöldül e már a füle, azt el kell mondanom, hogy ma a szüleim jöttek látogatóba, nekik főztem. Medvehagymával persze, mert bár ezt is terveztem, apu már az ajtóban azzal köszöntött, hogy na mit eszünk ma a medvehagymából. És ebben semmi cinizmus nem volt, őt még tényleg érdekelte a téma, olyannyira, hogy egy medvehagymás fűszeres túrókrémmel indítottuk a napot, amit frissen sült csavart zsemlére kentünk (finom volt).

Aztán a bébiszittereim lefoglalták a miniatűrt amíg elkészült az ebéd. Mivel ez most nem egy öt perc alatt összedobható valami. Hogy megérte e? Apu szerint igen. Azért ez jelent valamit…

A köretek közül én nem tudtam választani (megint gondolattolulásom volt délelőtt), így mindkettőt elkészítettem, a polentát és a hajdinát is. Igazából annyira finom lett mind a kettő, hogy még most sem tudnám eldönteni, melyik illik jobban a szűzérmékhez. Szóval mindkettőt leírom.

• 4 adag
• 2 kis szűzpecsenye (60-65 dkg)
• kb 45-50 nagyobb medvehagyma levél
• 40 dkg csiperke
• 4 dkg füstölt szalonna
• só
• bors (frissen őrölt fekete)
• konyhai spárga
• a kukoricakásához:
• 1 dl kukoricadara (apró szemcséjű, finomabbra darált)
• 2,5 dl víz
• 1 nagy csipet sáfrány
• 3 dkg vaj
• só
• a hajdinához:
• 1 dl hajdina
• 2,5 dl víz
• só

A gombát megtisztítjuk, majd nagyon apróra, 2-3 mm kockákra vágjuk (ezt a részt lehet késes robotgépre is bízni, de nekem most volt időm pepecselni vele).

A húsról levagdossuk a hártyákat, megtisztítjuk, majd 2 ujjnyi (kb 3 cm) érmékre vágjuk, kézzel(!) kicsit elegyengetjük, megnyomkodjuk a tetejüket, hogy szépen egyenletesen szétterüljenek. A keskeny végeit már nem szeletként használjuk fel, hanem késsel kétszer-háromszor átvagdossuk, darált hús finomságúra (jöhet a késes robotgép ismét, bár a hús állaga késsel vagdosva ehhez az ételhez jobban illik).

A szalonnát apró, 3 mm kockákra vágjuk.

A medvehagyma szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A leszárított leveleket egy nagyobb deszkán vagy pulton elrendezzük, három-három levelet teszünk egymásra, csillag alakban, úgy hogy a fényes oldaluk lefelé nézzen.

A szalonnából kiolvasztjuk mérsékelt láng felett a zsírt, ropogósra sütjük, majd a zsír 2/3 részét átöntjük egy másik serpenyőbe, amiben a húst fogjuk sütni. A szalonnapörcök mellé dobjuk a gombát és a vagdalt húst, majd erősebb lángon addig sütjük, amíg a gomba és hús elveszti a nedvességtartalmát és kissé megpirul. Végül sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Közben felhevítjük a zsiradékot a másik serpenyőben, és szűzérmék mindkét oldalát 2-2 percig elősütjük, sütés közben sózzuk a húsokat.

Az elősütött húsokat a medvehagyma csillagok közepébe helyezzük, mindegyikre kerül 1-1 evőkanálnyi gombás pép, majd a leveleket ráhajtogatjuk a gombás húsra és konyhai spárgával rögzítjük a csomagot.

A medvehagymás csomagokat kevés lobogó víz felé állított párolóbetétre tesszük, és fedő alatt 15 percig gőzöljük. (én ehhez egy párolóbetétet tettem egy nagyobb serpenyőre, arra egy kerek nokedliszaggatót, és az egészet lefedtem a serpenyő tetejével. De a bambusz párolóbetét is megfelel…)

A hajdinát felöntjük 2,5 dl vízzel, hozzáöntjük a hús sütésénél visszamaradt húslét, zsiradékot, és ha marad egy kevés gombapép, az is a főzővízbe kerül. Fedő nélkül addig főzzük, amíg a hajdina megpuhul és magába szívja az összes folyadékot.

A polentához a kukoricadarát beleszórjuk 2,5 dl forró vízbe, a sáfránnyal együtt, és addig főzzük gyakran kevergetve, amíg a dara megpuhul és felszívja az összes nedvességet.Végül hozzákeverjük a vajat is. Ezt én mélyebb tálkákba öntöttem, amíg kicsit megdermedt, így szép formája lett.

Tálalásnál levágjuk a zsinegeket a batyukról, majd tányérra szedjük néhány kanálka hajdinával és 1-1 polenta halommal.

Megjegyzés: én a köreteket akkor kezdtem el főzni, mielőtt nekiálltam a gomba és hús sütésének, majd melegen tartottam tálalásig, így egészen jól sikerült az időzítés.

Egyébként nem olyan hosszadalmas étel, mint amilyennek hangzik, ha mindent időben előkészítünk, akkor vagdosással, sütéssel-főzéssel együtt is megvan bőven egy órán belül.

Kötözés előtt…

és kötözés után.

Címkék: gomba, hajdina, köret, kukoricadara, medvehagyma, sertés

Medvehagyma tekercsek gombával, kukoricadarával

Nem múlhat el nap medvehagyma nélkül. Még körülbelül két napig, utána elfogy.

A mai medvehagyma a szabolcsi töltött káposzta mintájára készült, csak hús helyett gombával, káposzta helyett meg medvehagymával. Szóval igazán majdnem ugyanolyan.

Azt nem állítom, hogy hamar megvan, ilyen szempontból tényleg hasonló a töltött káposztához. Az is igaz, hogy nem lenne feltétlenül szükséges 4 centis darabokat göngyölni belőle, de a szüleim is olvassák a blogot, és kitagadnának, ha ennél nagyobbakat mernék tölteni. Mindenesetre ma erre is volt idő, mert a miniatűrt megcsípte a cecelégy, és átmenetileg én sem tudok hozzáférni egyik orvosi adatbázishoz sem, szóval maradt a főzés.

Kevesebb idővel rendelkezőknek javaslom kettő helyett három medvehagyma levél összeillesztését, úgy azért, nagyobb töltikékkel gyorsabban halad a munka.

• 2 adag
• 40-50 medvehagyma levél
• 25 dkg csiperke
• 1 dl kukoricadara (ha van, akkor nagy szemű, durvára darált, töltött káposztához való)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1 tk szárított majoránna
• 3 dkg vaj
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 2 tk paradicsompüré

A gombát megtisztítom, majd 2-3 mm kockákra aprítom. A vajon megsütöm, és ha már kezdene pirulni, hozzáadom a kukoricadarát, felöntöm a borral. Addig forralom, amíg a bor elpárolog, illetve a kukorica magába nem szívja. Adok hozzá még 4 deci vizet, a majorannát, sózom, és addig főzöm, amíg a kukoricadara magába nem szívja az összes nedvességet és teljesen meg nem puhul. (teflonban még kavargatni sem kell) Végül hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet is.

A medvehagyma szárait lecsipkedem, megmosom, majd néhány másodpercre lobogó vízbe dobom. Szűrőlapáttal kiemelem, és azonnal jeges vízbe dobom (blansírozom). A leveleket ezután lecsepegtetem, leitatom róluk a nedvességet.

két levelet egymás mellé teszek, úgy hogy a hosszanti oldaluk két-három centis átfedésben legyen. Az egyik keskenyebb végre teszek egy evőkanálnyi tölteléket, majd a két hosszanti oldalt felhajtom a töltelékre és az egészet feltekerem. Lehet szorosan, ez már nem fog tovább duzzadni.

Miután végeztem a tekercseléssel, egy szélesebb lábosba teszem a tekercseket, leöntöm az enyhén sózott passzírozott paradicsommal és még egy deci vízzel elkevert paradicsompürével (ha van házi paradicsomlé, akkor abból kell 3 dl, és semmi egyéb), fedő alatt párolom 3-4 percig, majd fedő nélkül nagyobb lángon, amíg a szósz kicsit besűrűsödik.

Címkék: gomba, hús nélkül, kukoricadara, medvehagyma, paradicsom

VKF! 33.- Lasagne polenta tésztával

Ez az étel ismét Limara VKF! kiírására készült, illetve nem mellékesen ma ebédre.

A kölessel ellentétben a kukorica iránti elkötelezett rajongásom igazán nem új keletű, a lisztnek illetve a darának külön fejezeteket is szenteltem a blogon. A puliszka az egyik kedvencem, gyakran szerepel nálunk köretként, tészta vagy kenyér helyett. Ez is egy ilyen recept, a lasagne (közel) hagyományos módon van elkészítve, csak a tésztát cseréltem le benne kihűlt puliszka (aka polenta) lapokkal.

A húsos ragu most borjúból készült, szalonna nélkül, a vörösbor helyett pedig fehéret használtam hozzá (lehet botránkozni, én a bolognait így szeretem, és a lasagnet pedig bolgnai raguval készítem!), de a borjú opcionális, helyettesíthető marhával vagy akár sertéscombbal is.

A puliszkát hozzá el lehet készíteni előző este, 5 perc alatt megvan (finomra darált szemű darából, de mostanában úgyis szinte csak ilyen kukoricadarát lehet kapni), és másnap már szépen lehet dolgozni vele.

Kiadós, és nagyon-nagyon finom!

Még egy megjegyzés: mivel minimanó ma rendkívül aktívan segédkezett a főzésben, ezért jobbnak láttam minél hamarabb végezni, így az aprítást késes robotgépre bíztam. Akinek van ideje/türelme, inkább késsel vagdossa fel apróra a zöldségeket, jobb lesz úgy az állaguk. Továbbá ha csak két rétegben rakjuk le, akkor ilyen kis lapos lesz (de gyorsabban elkészül, miközben egy 15 hónapos ül a lábfejünkön, berregő hangot ad ki, és ütemesen csapkodja egy műanyag autóval)), négy rétegben sokkal látványosabb. (amennyiben a látványos kifejezést lehet alkalmazni egy lasagne-szerű ételre…)

• 4-6 adag
• a raguhoz:
• 50 dkg borjúcomb (vagy marha, vagy sertés)
• 2 fej salotta (vagy 1 nagy fej fehér- vagy vöröshagyma, ~10 dkg))
• 2 szál halványítózeller
• 1 közepes répa (~ 10 dkg)
• 1 fej újfokhagyma (vagy 6 gerezd régi)
• 1 konzerv hámozott paradicsom (400 gr)
• 5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 1 marék bazsalikom levél (vagy 1 ek szárított)
• 1 dl száraz fehérbor
• 4 ek olívaolaj
• a besamelhez:
• 6 dkg finomliszt
• 6 dkg vaj
• 8 dl tej
• 2 marék kemény, érett juhsajt ( 8 dkg) vagy pecorino, parmezán
• só
• a polentához:
• 2 dl kukoricadara (apró szemcséjű)
• 1 liter víz
• 6 dkg vaj
• 2 tk só
• a tetejére reszelt juhsajt (vagy más kemény, reszelni való sajt)

A polentához a vizet felforralom, sózom, majd állandó kevergetés mellet puhára főzöm benne a kukoricadarát. Ez finom szemcséjű dara esetén öt perc. Ha kész, hozzáadom a vajat, és két kis méretű, sütőpapírral bélelt tepsiben szétterítem a masszát nagyjából fél centi vastagságban. Hagyom teljesen kihűlni és megszilárdulni.

A besamelhez egy serpenyőben megolvasztom a vajat, hozzákeverem a lisztet, majd addig kevergetem, amíg habzani nem kezd (de nem pirul, ez nem rántás). Apránként hozzáöntöm a tejet, folyamatos keverés közben. Habverő használata a kevergetésnél meggátolja a csomósodást. Addig főzöm, amíg besűrűsödik, majd hozzáadom a lereszelt sajtot, elkeverem. Sózom ízlés szerint.

A raguhoz a húst letisztítom, lehártyázom, nagyobb kockákra vágom, majd ledarálom. Húsdaráló hiányában lehet késes robotgéppel.

A hagymát apró kockákra vágom, és a többi zöldséget is, de én most inkább késes robotgéppel összeszecskáztam a fokhagymát a répával, zellerrel, ezt külön tálkába tettem, majd a paradicsomkonzervet is összeaprítottam az aszalt paradicsomokkal.

Az olívaolajon megsütöm a hagymát, majd hozzáadom a ledarált húst is, addig sütöm, amíg nem marad alatta lé és a hús kis színt nem kap. Hozzáadom a zöldségeket, ezzel is pirítom néhány percig, majd sózom, felöntöm a borral, a paradicsomos keverékkel és addig főzöm, amíg szinte nem marad alatta semmi folyadék, nagyon sűrű ragu lesz belőle. Végül hozzákeverem a finomra metélt bazsalikomot. (ha szárított, mehet bele a paradicsommal együtt)

Az összeállításnál sütőpapírral kibélelek egy kis tepsit (vagy ha két rétegben rakom le, akkor maradhat az egyik polenta eleve a tepsiben). A polenta lapokat alkalmas méretűre darabolom, majd lefektetek egy réteg polentát (az sem baj, ha esetleg nagyobb darabokra szakad, össze lehet illesztgetni, nyomogatni), erre jön egy réteg húsos ragu, erre egy réteg sajtos besamel, arra ismét polenta jön, ismét húsos ragu, és így tovább. Legfelülre besamel kerüljön, erre pedig egy réteg reszelt sajt.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 25-30 percet sült, vagy amíg a teteje kicsit megpirul.

Címkék: borjú, egytál, kukoricadara, paradicsom

Ez is egy tonhalas szendvics: füstölt vörös tonhal polenta pirítóssal, sült céklával, rukkolával

Akkor ma megszavaztam magamnak egy torkos pénteket, és ez lett az ebédem.

Az alap Mamma nagyszerű céklás salátája volt, bár a sült cékla belőle már megint erősen Beatbull cékla jusjére hajaz.

Most itt jöjjön egy kis szolgálati közlemény: hidegen sajtolt pisztácia olaj (és mogyoró, meg mandula, avokádó, dió) most kapható a Corában. Nem túl barátságos áron (3500 Ft 2 dl talán), meg hát a vörös tonhal sem olcsó, de aki két éve nem költ ruhára, szórakozásra, sminkre, fodrászra, satöbbi, satöbbi (= GYESen van…), az néha megengedheti magának. (nem kell azért megsajnálni, több tíz évre elegendő készletem van felhalmozva előbb említett földi javakból, az szabadidős tevékenységekben (úgy mint fodrász) meg úgyis megakadályoz a tündéri kis koloncom)

De azért térjünk lassan vissza az ételre is. A polenta pirítós egyébként a múltkori libás kaland folyománya, valamiért a csinos kis puliszka háromszögeket látva akkor a fejembe vettem, hogy kenyér helyett fogom használni őket. S lőn. Kicsit most vékonyabbra kentem ki hozzá a puliszkát (itt a címben polenta, mert az elegánsabban hangzik, de ugyanabból a közepes szemcseméretű kukoricadarából készült mindkettő, szóval ez is most itt inkább puliszka. De lehet egészen finom szemcséjű, polentához való darából is készíteni természetesen), így most szép vékony pirítósokat kaptam. A főzésnél ismét 1:5 arányban használtam a darát és a vizet, ahogy a Szakácsok könyvében áll, ez nagyon bevált nekem, így mindig tökéletes állagú lett eddig  a puliszkám.

Sok  beszédnek pedig sok az alja.

Recept.

• 2 adag
• polenta (8 darab nagyobb háromszöghöz):
• 10 dkg kukoricadara
• 5 dl víz
• 1 kk só
• 3 dkg vaj
• cékla:
• 2 közepes gumó cékla (30 dkg)
• 2 fej salotta (6-7 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 4 ek balzsamecet
• a szendvicshez még szükséges:
• 10 dkg füstölt, vörös tonhal
• 3-4 marék rukkola
• 3-4 ek  pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)

A vizet felforraltam a sóval, hozzáadtam a kukoricadarát, és folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg a dara megpuhult, és az összes vizet felvette. Elkevertem benne a vajat, majd egy sütőpapírral borított deszkára kentem nagyjából fél centis vastagságban, szépen egyenletesen.

Miután kihűlt és megdermedt (órákkal előre is el lehet eddig a pontig készíteni), nagyobb háromszögekre vágtam fel, majd vastag aljú teflon serpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalán megsütöttem.

A céklát meghámoztam, fél centis kockákra vágtam, a salottát meghámoztam, nagyon apróra felkockáztam.

Lehetőleg teflon serpenyőben az olívaolajon kis láng fölött megsütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a céklát is, és addig sütöttem együtt, gyakran kavargatva, amíg a cékla levet nem eresztett. Hozzáadtam a balzsamecetet, majd fedő alatt, továbbra is igen kis lángon puhára pároltam. Amikor a cékla megpuhult, fedő nélkül addig sütöttem, amíg a maradék nedvesség is elillant alóla. (az egyetlen oka egyébként, amiért  így sütöttem a sütőben való sütés helyett az az, hogy így sokkal hamarabb készül el)

A rukkolát meglocsoltam és összeforgattam a pisztácia olajjal, majd rárétegeztem egy polenta háromszögre. Erre került egy adag cékla, majd némi apróra tépkedett tonhal, a tetejére pedig ismét egy sült puliszka pirítós.

Címkék: cékla, előétel, hal, kukoricadara, rukkola, saláta

Rozmaringos sült libamell zsályás, karamellizált hagymás babpürével, sült puliszkával

Fent nevezett szárnyast én jól ismertem.

Aprócska pelyhes jószág korától kezdve okoztunk egymásnak kölcsönösen nagy riadalmat, és mégis annyi reggelen kávéztunk együtt a hátsó kertben. Én kávéztam, ő nem, és köztünk volt a kerítés, meg két kutya, de ez a történet szempontjából lényegtelen.

Kezdetben én hajkurásztam arcomon gyermeki örömmel a riadt kis szárnyast, társaival egyetemben, néhány héttel (és tíz kiló nettó súllyal) később viszont fordult a kocka, és számos testvérével együtt az azóta megboldogult gúnár jött ellenem, és ő nem engedett engem Pontyostul végtelennek tűnő perceken át kiszállni a kocsimból a házunk előtt.

Ekkor már nem én voltam az egyetlen, akit rettegésben tartottak a libák -akik ennek ellenére minden nap hosszú sétákat tettek az utcánkon, vidáman falatozva az útszéli gazból. Ez idő tájt már a gazdasszonyuk is csak méteres botokkal, gyors tempóban közelítette meg őket, és határozott ordítással próbálta jelezni, hogy ki is lenne a főnök tulajdonképpen (hát persze, hogy a libák). Több ízben megkergette társaival a szembe szomszéd domesztikált őzgidáját is, jelezve neki, hogy az utca, az csak az övék.

Aztán egyszerre csak elcsendesült a környék. Szomszédasszonyom összeszedte bátorságát, és többedmagával leszámolt a tollas terrorista brigáddal. A teljes elégtételt azonban mégsem ez jelentette számunkra, hanem amikor este megszólalt a csengő, majd egy hatalmas, kopott vájdlingban megérkezett az én szárnyas barátom- megpucolva, szépen feldarabolva.

Lehet, hogy bosszúálló természetűnek gondolnak majd ezek után, de lassan eltöltött az elégedettség és arcomra széles vigyor ült ki, amikor elképzeltem a mai ebédet belőle.

Babpüré lett mellé, egy szépnek induló éttermi ebéd emlékére, füstölt szalonna helyett libazsírral, mert minimanó nem szereti a füstöltet egyáltalán.

A puliszka mellé sütve már igazán csak ráadás, kevésbé hedonisztikus alkatok mellőzhetik nyugodtan.

• 4 adag
• hús:
• 1 nagy csontos, bőrös libamell (1,5-1,7 kg)
• 4 ág rozmaring
• 8 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• babpüré:
• 50 dkg tarkabab
• 3 nagy fej vörös vagy fehérhagyma (~ 40 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 3 ek libazsír
• 1 csapott ek simaliszt(nagyon csapott)
• 2 púpos ek paradicsompüré
• 1 ek szárított zsálya
• puliszka:
• 20 dkg kukoricadara
• 1 liter víz
• 3 ek vaj (vagy libazsír)
• só

libamell:

A liba mellét mindkét oldalon a csont mellet felszúrtam egy hosszú pengéjű késsel, majd a keletkezett nyílásba tömködtem a rozmaringágakat egészben, a fokhagymákat megpucolva, kés pengéjével meglapítva, és némi sót. A bőrét éles késsel bevagdostam hosszában, majd keresztben (de ne vágjunk bele a húsba), sóval, borssal bedörzsöltem.

Egy alkalmas méretű sütőtálban megágyaztam egy nagyobb darab hájas bőrrel (mert akadt mellé az is), de ennek hiányában evőkanálnyi libazsír is megteszi, majd erre fektettem a libamellet, csonttal le, bőrrel felfelé.

Sütő, 160°C fok (gázsütő), legalább 2-2,5 óra. Sütés közben időnként meglocsolgattam az alatta felgyűlt zsiradékkal. Ezután még tíz-tizenöt perc sütés következik, a lehető legnagyobb fokozatra állítva a sütőt, had piruljon meg a bőre még jobban.

babpüré:

Az előző este beáztatott babot bő vízben puhára főzöm.

Közben a megtisztított, hajszálvékonyra felkarikázott hagymát a libazsíron kis láng fölött, lassan aranyszínűre sütöm. Teflon serpenyőben nem kell mellette állni végig, elég csak a sütés legvégén gyakran kavargatni.

A karamellizált hagymához adom az apróra vágott fokhagymát, a paradicsompürét és a mozsárban kevés sóval finom porrá zúzott zsályát is. Fél perc sütés után lehúzom a tűzről.

Ha a bab megpuhult, leszűröm, visszaöntöm a lábasba, majd hozzáadom az egy decinyi vízben simára kevert lisztet is. Ezzel összeforralom, majd krumplinyomóval pépesre töröm.

Hozzákeverem a zsályás hagymát, alaposan összeforgatom, összemelegítem.

puliszka:

A vizet felforralom, hozzákeverem állandó kevergetés mellet a darát, majd addig főzöm, időnként megkavarva, amíg a dara megpuhul.

Hozzákavarom a vajat, majd kis méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét egy centi vastagon. Kell neki legalább egy óra, szóval ezt el lehet követni előző este is.

Ha megdermedt, és szépen vágható, feldarabolom, majd teflon és/vagy grillserpenyőben mindkét oldalán pirosra sütöm.

Megjegyzés: Ha maradna belőle másnapra is, az a liba alatt felgyűlt zsírból egy-két kanálkán felpirítva talán még istenibb.

A lisztes sűrítés a babnál pedig nem szükségszerű, de nagymamám így készíti a törtpaszulyt, és ezért én nem tekintenék el tőle semmiképpen.

Címkék: bab, kukoricadara, liba, vöröshagyma

Sajttorta -nem édesen, hanem sósan, karamellizált lilahagymával

Holnap mindenki utazik, Férj még ráadásul ügyel is, nekünk meg Ponttyal ezerfelé kell mennünk. Tehát jól szállítható, hidegen is kitűnő ízű finomságra lett igény hirtelen.

Az csak ráadás, hogy az ipari mennyiségben, jutányos áron beszerzett, minőségét elveszteni kívánó juhsajtomat is fel tudtam használni hozzá. Sőt. Igazából ez adta az inspirációt. Hiába, na, számomra a főzés során a legnagyobb hajtóerő az új dolgok kiötlésében mindig a hűtő romlandó tartalma. Nem túl fennkölt, de attól még igaz.

Maga a torta tényleg remekül sikerült, a karamellizált hagyma is nagyon finom benne, és természetesen nem szükséges hozzá juhsajt, bármilyen kemény, reszelhető, de azért ízes sajt (ementáli, eidami) megfelelő hozzá.

24 cm átmérőjű pite forma

40 dkg Merino juhsajt (vagy egyéb zsírosabb, keményebb, reszelhető sajt), 2 dl tejföl, 5 tojás, 10 dkg kukoricadara (de a búza is megteszi), 1 púpos tk őrölt csili, szerecsendió

20 dkg lilahagyma, 2 ek olívaolaj, só

vaj, kukoricadara a formához

A lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom. Az olívaolajon lassú tűzön, időnként megkavarva addig sütöm, amíg édes és helyenként aranyszínű lesz, de még nem ég meg. Ez nekem 20 percig tartott.

A sajtot lereszelem (a reszelő nagyobbik lyukán), hozzáadom a tejfölt, tojást, csilit, darát és reszelek hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Az egészet alaposan kikeverem. Ha kissé kihűlt, megy hozzá a lilahagyma is. Sózni ennél a fajta juhsajtnál nem szükséges, mert ez elég sós.

A sütőformát kivajazom, darával beszórom, majd beleöntöm a sajtos masszát.

160°C fokon 60 percig sült.

Címkék: juhsajt, kukoricadara, lilahagyma, reggeli, sós

Ricotta torta édesen és sósan: narancsos-ánizsos-vaníliás egyszerűen és aszalt paradicsomos-bazsalikomos-kapribogyós kukoricadarával

Na, az ételek elnevezése nem az én műfajom. Persze, ha úgy nézzük, legalább nem árulok zsákbamacskát …(kérlek, Mók, most ne mondj/írj semmit!!!!)

Tehát ez az lesz, ami a címben le van írva. Majd. De előtte még írok csomó felesleges dolgot.

Szóóóval. Nálunk mostanában az a szokás, hogy reggelire édes vagy sós süteményt/lepényt/tortát készítek. Nem tudom a pontos definíciót, olyan egybefüggő tésztatömeg, ami a 24 cm átmérőjű piteformámban sül ki, és jó íze van. Az abszolút kedvencek a mascarpones pite és a túrótorta. De ezt már unom. Mármint sütni. Enni azt nem, de nincs aki megcsinálja helyettem. Szóval azzal szórakoztatom magam, hogy ilyesmiket találok ki. Na olyan nagyon nem erőltettem meg magam, mert a túrótorta receptje alapján készült mindkét süti.

Az édes egy Gallianoval készült, és emlékeimben kissé homályosan élő, talán narancslevet is tartalmazó koktél nyomán született, melynek a nevét már elfelejtettem (igen, most kényszert érzek arra, hogy kifejtsem a miérteket és a hogyanokat. Meg eleve, mindent. Késő van már, menni kéne inkább aludni…). A második meg sós, mert Férj a sós sütiket jobban szereti.

De a lényeg!!! Ezek NAGYON finomak lettek!

A narancs filézése meg ne rémítsen meg senkit, percek alatt megvan. Tényleg. Le akartam írni, de olyan esetlenül sikerült, hogy kerestem hozzá inkább videót. Nagyon éles kés kell hozzá, ez igaz.

Most minden elismerésemmel adózom azoknak, akik még velem vannak és hálám jeléül jönnek a receptek.

Az édes:

24 cm piteforma

50 dkg ricotta (krémes, tégelyes), 2 tojás, 5+1 dkg búzadara, 8-10 dkg cukor, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 csapott ek ánizs, 2 közepes narancs (30 dkg) és az egyik narancs felének héja, vaj és búzadara a szóráshoz

A tojásokat, cukrot, búzadarát(5 dkg), vaníliás cukrot elkeverem a ricottával. 5 dkg búzadara kell a tésztához, a még egy deka a narancs levesessége miatt került bele. Ha más gyümölcsöt használunk, a búzadara mennyiségét igazítsuk a gyümölcs lédússágához!

Megy hozzá a mozsárban porrá őrölt ánizs is. Az egyik narancs feléről héjat lereszelem, a tésztához adom, majd mindkettőt meghámozom, és kifilézem a ricottás tál felett, hogy ebbe csorogjon a leve. A maradék gyümölcshúsból kifacsarom a lét, bele a tálba, de a gerezdeket egyelőre nem keverem a masszába. Alaposan kikeverem a masszát, és ha már csomómentes, akkor kanállal óvatosan hozzáforgatom az 1 dkg búzadarával összeforgatott narancsgerezdeket. Kivajazott, búzadarával kiszórt tálba öntöm, 160°C fok, 60 perc. Elvileg meg kellene várni, amíg kihűl, de tapasztalataink szerint forrón is szeletelhető…

A sós:

24 cm piteforma

50 dkg ricotta (krémes, tégelyes), 5 dkg kukoricadara, 3 tojás, 10 dkg olajban eltett szárított paradicsom, 1 maréknyi friss bazsalikomlevél, 3 ek kapribogyó, só (1 tk), bors, vaj, kukoricadara a szóráshoz

A paradicsomot lecsöpögtetem, nem túl alaposan, jót tesz a tésztának egy kevés a fűszeres olajból. Ha nem olajban eltett paradicsomot használunk, érdemes lesz hozzáadni 1-2 ek olívaolajat is. Fél centis kockákra vágom. A kapribogyót lecsöpögtetem, nagyjából összevágom (ha már nem volt eleve apró szemű). A bazsalikomot vékonyan felcsíkozom. A ricottát alaposan összekeverem a többi hozzávalóval. Kivajazott, darával kiszórt sütőtálba öntöm, 160°C fok, 60 perc.

Ritkán mondok ilyet, de most a sós jobban ízlett, mint az édes.

Megjegyzésként pedig még annyit, hogy két piteforma vidáman elfér egymás mellett még az én sütőmben is.

Elkészítés: 15-15 perc a sós és az édes külön-külön

Költségek:

édes: ricotta:400 Ft, tojás: 150 Ft, cukor: 20 Ft, búzadara: 10 Ft, ánizs, vanília, narancs~ 100 Ft

összesen: 680 Ft

Sós: ricotta: 400 Ft, tojás: 150 Ft, aszalt paradicsom~ 400 Ft, kukoricadara: 15 Ft, kapribogyó, bazsalikom~ 100 Ft

összesen: 1065 Ft

Címkék: édes, kukoricadara, narancs, paradicsom, ricotta

Töltött patisszon- picit(?) másképpen

Eredetileg persze nem így szerettem volna elkészíteni, hanem így. De úgy most nem, hanem majd egyszer. Ember, ugye tervez… De nem gondolkodik. Mármint én. Első buktató ott akadt, hogy Férj ma megint ügyel, tehát ilyenkor szép dolog ugyan a gasztronómia, de ha az eredeti elgondolás szerinti mutatós remekművel örvendeztetem meg, akkor futhattam volna hazáig. Merthogy ne ilyenkor akarjam már húsmentes, csak kiadós körítéssel laktató (Őneki! Nem nekem!) ételféleségekkel elkápráztatni. Azt majd otthon, most meg inkább valami egyszerűen fűszerezett, laktató, egy darab villával elfogyasztható, de könnyű egytálétel legyen, husival. Férj védelmére megjegyzem, hogy ezen beszélgetés természetesen csak az én fejemben zajlott le. De a korábbi beszélgetéseinkből extrapoláltam…

Szóval a terv változott, más lesz a töltelék. Második buktatóhoz érkeztünk kérem szépen, hogy akkor mibe? Ebbe a három patisszonba? Hát az meg kinek lesz elég? És ilyen kevés belevalót meg hogyan lehet csinálni egy csirkemellből? És ha meg lehet, akkor is ennyitől éhen veszünk (ez nálunk visszatérő motívum, nem tudom honnan ered, de komolyan félünk tőle, én is, meg Férj is). Rendben, a csillagtököt felezem, így hat darab töltögetni való lesz, az talán már csak elég.

Harmadik akadály következik, a patisszon héja. Eredetileg úgy terveztem, hogy rajtamarad. És akkor elképzeltem Férjet, amint a villájával dühödten hadonászva próbálja kinyerni a matériát a héj alól. Nem tűnt boldognak lelki szemeim előtt. Héj le, közben szilárd elhatározás, hogy legközelebb picike tököt töltök, de patisszont nem hámozok soha többet.

A negyedik probléma már annyira aprócska volt az előzőekhez képest (amik azért, lássuk be, szintén nem voltak eget rengetőek), hogy szinte említésre sem méltó. Persze azért mégis megemlítem, mivel írásban szószátyár vagyok. Vagyis mi legyen a tetején? Nem a kalap, mert abban töltelék csücsül. Sajt, kézenfekvő, de milyen? Aztán a bennem az elkészítéssel kapcsolatban körvonalazódni látszó mediterrán képzavar mentén tovább haladva fetára esett a választás, és némi joghurtos szósszal is megtoldottam a produktumot.

Most megint azt fogom írni, hogy ez isteni lett. De erre már azt mondhatják sokan, hogy nem vagyok hiteles, mert mindenre ezt írom. De ez tényleg isteni lett! (mert ami meg nem lett az, azt ide nem is írom le )(máshova sem)

Végre, végre, végre, recept következik!

6 db felezett tök/ 3 fős adag

3 közepesen nagy csillagtök (20-25 cm átmérő)

1 nagy csirkemell filé (25-30 dkg), 1 nagy fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ág friss oregánó, 1 közepes padlizsán (25 dkg), 4 púpos ek kukorica dara (80 ml), 1,5 dl száraz fehérbor, 1,5 dl Mutti passata (passzírozott paradicsom), 1,5 dl víz, só, bors, olívaolaj, 20 dkg nem túl sós feta

2 dl natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék petrezselyemzöld finomra vágva, só, bors, olívaolaj

A patisszonokat meghámozom, félbevágom, a magokat egy evőkanállal kivájom (óvatosan, hogy ne lyukadjon át az alja) és egy vékonyan kiolajozott tepsibe ültetem.

A húst késes robotgépben a hagymával és fokhagymával  finomra darálom. Akinek van húsdarálója, használja azt hozzá. Nekem nincs. De erről már máskor is panaszkodtam.

2-3 evőkanálnyi olajon vastag aljú teflon serpenyőben a húsos masszát folyamatos kevergetés mellett megsütöm. Ha ez kész, hozzáadom az egyenletesen 4 mm kockákra vágott hámozott padlizsánt. Kicsit még ezzel is együtt pirítom, majd megy hozzá a bor. Nagy lángon elforralom. Ezután jön a paradicsomvelő, víz, a dara, és a fűszerek. Fedő alatt kis lángon addig párolom, amíg a dara megpuhul, ez nekem 10 perc volt, de ez igen változó, a dara minőségétől függ. Ha kell még hozzá víz, akkor pótolom. Ha esetleg sok víz lenne, akkor a végén még azt el lehet forralni, de ha kevés, akkor nem puhul meg a kukorica dara.

Miután elkészült, a tölteléket szétosztom a tökökben, és a 3-4 mm kockákra vágott fetával megszórom, azt kicsit a töltelékbe is nyomkodom. Vékony sugárban kevés olajat locsolok a tetejükre. Sütőben 200°C fok, 50 perc, vagy amíg a tök puha, a sajt pedig picit színes nem lesz.

A joghurtot elkeverem a petrezselyemmel, az egészben hagyott, kicsit megzúzott fokhagymával, egy evőkanálnyi olívaolajjal, sóval, borssal. Legalább egy órácskát kell így pihennie, hogy a fokhagyma ízét átvegye, szóval amíg a tök sül, addig összeérnek az ízek. Tálalás előtt megpróbálom megkeresni és eltávolítani a fokhagymát.

Most én nem állok neki bizonygatni megint, de ez tényleg nagyon finom volt, nnna!

Jó, az is igaz, hogy Ponty Úrral együtt szállítmányoztuk az eleséget Férjnek, így szerintem azt sem bánta volna, ha zsíros kenyeret viszünk.

Címkék: csirke, feta, joghurt, kukoricadara, padlizsán, tök

Aszalt szilva krémleves sült, édes polentával

A mai nap nem volt jó. Az ilyen napok jellemzője, hogy kompenzálásként elkezdek valami finomat főzni. Például ezt a levest. Mivel Férj saját bevallása szerint úúútálja az aszalt szilvát és a narancsot, ezért abból. Csak azért, hogy büszkének érezhessem magam, amikor maradéktalanul belapátolja mindet a tányérjából, és repetát kér. Meg jó látni a kissé meggyötört arcán a kisimuló vonásokat. Hogy azért nincsen minden veszve…

Ez a leves persze szintén egy családi klasszikus, csak én kicsit újragondoltam, és polentát adok levesbetétnek.

4 adag

20 dkg aszalt szilva, 2 dl tejföl, 2-3 narancs leve (1,5 dl) és 1 narancs reszelt héja, 5 szem szegfűbors, cukor ízlés szerint, 1 ek étkezési keményítő (elhagyható)

1 dl kukoricadara, 1/3 rúd vanília, 3 dkg vaj, 1 ek cukor

A kukoricadarához 5 dl vizet forralok a vaníliával, beleszórom a darát, és kevergetve megfőzöm. Ha kész, megy hozzá a vaj és a cukor. Sütőpapírral kibélelek egy 20×20 cm tálat, belesimítom a masszát, és kihűtöm. Amikor már hideg, és megszilárdult (legalább 30 perc, de érdemes jóval korábban elkészíteni), akkor a papírral együtt kiemelem, felszeletelem. Én 8 kis háromszögre vágtam.

Az aszalt szilvát átöblítem, és 8 dl vízzel felteszem főni. Hozzáreszelem a narancs héját, és megy bele a szegfűbors is. Ha az aszalt szilva elkezd szétfőni (10 perc), hozzáadom a narancslevet (ha teszek bele keményítőt is, akkor ezzel előbb simára keverem, de ebből a levesből még én is gyakran elhagyom), kevergetve 1-2 percig főzöm, azután botmixerrel pürésítem. Ha ez kész, ízlés szerint cukrozom (bár én most nem tettem bele), megy bele a tejföl, vissza a tűzre, egyet forr, és kész. Közben teflon serpenyőben (grillserpenyő még jobb, csak én most lusta voltam elővenni) megsütöm a kis háromszögek mindkét oldalát. Tányér aljára szedem a polentát, rámerem a levest, tejföllel pöttyözöm a tetejét.

Címkék: aszalt szilva, kukoricadara, leves

Szűzpecsenye gyöngyhagymás raguval, grillezett polentával

Szintén egy nagy kedvenc. Nekem ez elég retro étel, olyan szempontból, hogy a kilencvenes évek elején feltörekvő éttermek konyháját idézi. De hát én amúgy is a Konyhaművészeten/Konyhaművészettel nőttem fel, szóval nagyon bejön ez a stílus,  még akkor is, ha tudom hogy ez ma már annnnyira nem divatos, hogy csak na.

• 2 főre
• 1 szűzpecsenye (35 dkg)
• 200 gr bacon,
• 1 ek magos mustár,
• 3 gerezd fokhagyma,
• 1 ek olívaolaj,
• só,
• bors,
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 100 gr ecetes gyöngyhagyma,
• 2 dkg vaj,
• 2 ek tejszín
• 1 dl kukoricadara,
• 2 dkg vaj

A szűzpecsenyéről levagdosom a zsíros részeket, lehártyázom. Az átpréselt fokhagymát elkeverem a mustárral, olívaolajjal, sóval, borssal. Sóval óvatosan, a bacon elég sós! Ezt a masszát egyenletesen rákenem a húsra. Egy méretes darab folpack fóliára ráfektetem a bacon szeleteket egymás mellé, úgy, hogy a következő szelet mindig kicsit átfedésben legyen az előző szélével, azaz tetőcserépszerűen. A húst ráhelyezem a baconsor egyik végére, a szalonnákra merőlegesen, és a fólia segítségével begöngyölöm, mintha rétest tekernék fel. Egy sütőtálba teszem, meglocsolom kevés olívaolajjal, aláöntöm a bort, és lefedem a tálat alufóliával. 20 percig 180°C fokon sütöm, utána leveszem a fóliát, és 20 percig 220°C fokon készre sütöm, majd 250°C fokon még 10 percig pirítom. Ha készen van a hús, vágódeszkára teszem, és 10 percig pihentetem szeletelés előtt. A sütőtálban maradt szaftot serpenyőbe öntöm (vagy ha alkalmas rá a tál, ebben is készülhet a mártás), miután a tetején összegyűlt zsírt kanállal lehalásztam róla. Nagy lángon beforralom, mehet hozzá a húsból időközben még kicsorgó lé is, és ha már elég sűrű, beledobom a vajat, a leszűrt, lecsepegtetett gyöngyhagymát, 1-2 percig forralom, majd végül hozzáadom a tejszínt. Egyet forr, és kész. (nem szabad túl sokáig főzni vagy újramelegíteni, mert darabossá válik, kicsapódik benne a tejszín, szóval az utolsó pillanatban érdemes elkészíteni)

A polentához  5 dl vizet forralok csipet sóval, belekeverem a darát és néha megkavargatva fedő alatt 10 percig főzöm (de ez erősen függ a dara szemcseméretétől, lényegesen tovább is eltarthat!) Ezután belekeverem a vajat, és még hagyom fedő alatt 10 percet pihenni. Végül sütőpapírral bélelt tálba öntöm ( 20×20 cm), úgy, hogy kb 1 cm vastag legyen a kiterített massza. Így később könnyen kiemelhető. Ha kihűlt és megszilárdult, felkockázom (3×5 cm), és grillserpenyőben mindkét oldalát addig sütöm, amíg szép aranybarna csíkos nem lesz.

Címkék: köret, kukoricadara, sertés