Köleskoch (vagy kölesfelfújt?)

Volt ugye a császármorzsa kölesből. Aztán a hozzászólások kapcsán felmerült bennem a köleskoch. Nos az ilyen ötleteket nálam tett szokta követni, nem is váratott magára sokáig, és most itt vagyunk. Ez finom! Persze miért is ne lenne, már a császármorzsa is nagyon bejött nekünk, úgy tűnik, igen jó barátságot kezdünk ápolni a kölessel. A hagyományos rizskochtól annyiban különbözik, hogy lekvár is került a tésztába, és nagyon, de nagyon jól állt neki.

Én ezt most két egyszemélyes sütőtálban készítettem, de ez a mennyiségű massza egy 20 centi átmérőjű piteformába elég.

• 10 dkg hántolt köles
• 3 dl tej
• 4 tojás
• 5 dkg sárgabaracklekvár
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 1 ek nádcukor
• vaj

A tejet a kölessel és vaníliás cukorral felforraljuk, majd fedő alatt, kis lángon 5 percig főzzük. Utána lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hagyjuk pihenni, amíg a köles megpuhul és magába szívja az összes tejet.

Hozzáadjuk a köleshez a maradék cukrot, a lekvárt és a tojások sárgáját, elkeverjük, majd kemény habbá verjük a tojások fehérjét és a köleses masszához forgatjuk óvatosan, minél kevesebb levegőt keverve ki a habból.

A sütőtálakat kivajazzuk és szétosztjuk bennük a tésztát.

Előmelegített sütőben 180°C, 25 perc (villanysütő, alsó-felső sütés).

Megjegyzés: Az eredeti változat baracklekvárral és vaníliával készült, de mire a fotózásig eljutottam, elfogyott a sárgabarack lekvár. A képen látható ezért hecsedlivel és vaníliás cukor helyett egy fél citrom finomra reszelt héjával készült. Így is nagyon finom, de mivel hecsedli ritkábban akad a legtöbb háztartásban, mint sárgabarack lekvár, ezért inkább az eredeti receptet írtam le.

Címkék: babának, édes, édesen liszt nélkül, köles, reggeli

VKF! 33.- Császármorzsa kölesből

Először is szeretném megköszönni Limarának ezt a nagyszerű VKF! témát, mert ha ez nincs, akkor bizony én még évekig nem készítettem volna semmit kölesből, hajdinából. Ha egyáltalán készítettem volna valaha. Mert nem is gondoltam rá. A kölespehely jó volt a müzlibe, a hajdina meg néhány rossz emlékű köretből kifolyólag még ennyire sem érdekelt, köszöntem szépen, én maradtam a búzánál, kukoricánál, zabnál meg a rozsnál.

Most viszont előszedtem az egyik első, és azóta is kedvenc Natúrkonyha című, gyönyörű szakácskönyvemet, és kicsit alaposabban utánanéztem ezeknek a magoknak, főleg ami a felhasználásukat illeti. (igazából legalább 10 receptet láttam el színes tapadós cetlikkel, meg még legalább ennyi jutott az eszembe, ami úgy jó lenne belőlük szerintem)

A kölesről három fontos információ szerepel: magas a kovasav tartalma, ami jót tesz a hajnak, csontoknak, satöbbi, magas a zsírtartalma, ezért rosszabbul tárolható, mint a többi gabona, és élénk sárga színe miatt a gyerekek kedvelik! A lényeg! A sárga ételekre rágyógyult Pontyomnak nem is lehetne jobb! (szóval ha úgy vesszük, ismét egy bébiétel következik)

A könyv szerint két és félszeres mennyiségű folyadékban kell megfőzni a kölest, így amíg megpuhul, azt mind magába is szívja. Nosza, próbaként lett tejben főtt köles, köleskása helyett. Erről meg kellett állapítanom, hogy ez a kása sokkal kevésbé krémes, mint a búzadarából vagy rizsből készült (viszont nagyon finom!), és nehezebben is puhul meg, ergo tovább kell főzni, ergo nagyobb a kozmálás veszélye. A félig főtt kása állaga viszont császármorzsáért kiáltott…

A kölesből készült császármorzsa állaga hibátlan, a belül puha golyókból álló morzsa kívül ropogósra pirul, még lekvár nélkül, önmagában sem száraz, és nyomokban sem emlékeztet holmi cafatokra tépkedett palacsintára. Egyszóval nagyszerű!

Kölök pedig természetesen imádta.

• 2 adag
• 1 dl hántolt köles (6 dkg)
• 2,5 dl tej (3,5%)
• 2 nagy tojás (L-es méretű)
• 3 dkg vaj
• 1 ek (nád)cukor
• 2 tk vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• a tálaláshoz porcukor, tetszőleges lekvár (én narancslekvárral ettem, és nagyon finom volt)

A kölest a vaníliás cukorral együtt hozzáadom a tejhez, felforralom, majd fedő alatt kis lángon 10 percig főzöm. Hozzáadom a vajat, cukrot, elkeverem, majd ezután fedő alatt hagyom puhulni, amíg a tej kihűl. (én ezt előző este csináltam meg, utána ment a hűtőbe) A kölesnek magába kell szívnia az összes tejet, és meg kell puhulnia teljesen.

A tojások sárgáját hozzákeverem a megpuhult köleshez, majd a tojások fehérjét kemény habbá verem és ezt is beleforgatom a masszába.

Egy széles, lehetőleg teflon serpenyőt felforrósítok, és ebbe öntöm a masszát. Én egy 28 cm serpenyőt használtam abban ez egyszerre kisült, de nagyobb adag esetén érdemes több részletben sütni, hogy kellően morzsás legyen az állaga, ne pedig darabos, és csak piruljon, de ne égjen meg a sütés végére. Mérsékelt lángon sütöttem amíg összeállt, majd elkezdtem spatulával tépkedni, forgatni, kevergetni a tésztát, amíg mindenhol pirult és morzsás nem lett.

Ha nem teflont használunk hozzá, akkor a vajat ne keverjük bele a forró tejbe, hanem a serpenyőben abban süssük meg a morzsát.

Tálalásnál megszórom porcukorral és lekvárt adok mellé.

Megjegyzés: Férj szerint a császármorzsa obligát része a mazsola. Én -horribile dictu- ebben nem szeretem. De természetesen lehet hozzá adni, 2 adaghoz fél marékkal (olyan 2 dkg), a köles főzésével egy időben, így szépen megpuhul.

Megjegyzés: Nekem ennyi tej kellett hozzá, de a folyadék mennyisége a köles minőségétől is függ, szóval ha még nem puha teljesen mire kihűl, adjunk hozzá egy picivel több tejet. Lehet vele még főzni is, de lehet már csak a tojássárgája hozzáadásakor hozzákeverni és akkor sütés közben úgyis magába szívja majd.

Címkék: babának, édes, édesen liszt nélkül, köles