Nagy a csend, hát igen, nyaralunk. Főzés az van természetesen, de a fényképezőgép közelébe csak ritkán megyek ételfotózás ürügyén, és a számítógép is többnyire csendes magányában pihen némán a dolgozószobában.
Eredetileg ez egy karfiolos csirkés curry lett volna. Ha azt a nagyobbik gyermekünk megenné. De nem teszi. Na nem az ízzel van gond (az erősen gyömbéres ételekért és a csirkéért ugyanis odáig van az ifjú úr), hanem a hús állagával. Így hát elő a kompromisszumokkal és a darálóval. De nem panaszkodom, mert ezek a currys húsgolyók igazán finomak lettek, és az étel ugyan összességében távol áll egy klasszikus currytől, de ez most határozottan előnyére szolgál. A kókusztej+karfiol+csirke húsgolyó kombináció pedig úgy tűnik, határozottan a gyermeki és szülői ízlésének egymásra találása.
A csirkemellet felkockázzuk majd ledaráljuk vagy késes aprítóban pépesítjük. A fűszereket száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, majd mozsárban porrá őröljük és a húshoz adjuk, sóval, a finomra reszelt hagymával, fokhagymával, gyömbérrel és repceolajjal együtt.
A maradék hagymát finomra aprítjuk, a fokhagymát szintén, a gyömbért gyufaszálnyi csíkokra vágjuk. Az olajon lepirítjuk a gyömbért, majd hozzáadjuk a hagymát is, üvegesre sütjük, majd hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, felöntjük a kókusztejjel.
A húsos masszából diónyi golyókat formázunk, majd a gyöngyöző kókusztejben kifőzzük a golyókat. Addig főzzük, amíg a hús kivilágosodik a gombóc tetejéig, majd átfordítjuk, és további 1 percig főzzük. Kiszedjük a golyókat és vastag falú, fedeles, hőtartó tálban lefedve tartjuk.
A kókusztejbe tesszük a kis rózsákra szedett karfiolt, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a karfiol megpuhul, de nem fő szét, enyhén roppanós marad. Fedő nélkül, nagy lángon beforraljuk a kókusztejet, majd visszaszedjük a fazékba a golyókat, összeforrósítjuk, megszórjuk a vékony csíkokra metélt bazsalikommal, majd tálaljuk. Adhatunk mellé párolt rizst vagy lepénykenyeret is.
A tél végéhez közeledve egyre ritkábban kapni finom sütőtököt, az édesburgonya sem terem meg minden bokorban, a vidám narancssárga színű ételekhez viszont továbbra is ragaszkodunk. Tehát marad a sárgarépa. Tulajdonképpen nem egy rossz csere, hiszen édes, finom, szinte egész évben kapható igen jó minőségben, és nagyszerűen viseli az markánsabb fűszereket is. Ez a leves is egy fűszeresebb darab, amit mi nagyon szeretünk és a kókusztej remekül illett hozzá, ennek hiányában azonban készülhet joghurttal is, úgy is nagyon finom a végeredmény.
A száraz fűszereket mozsárban porrá őrölöm, a meghámozott répát felkarikázom, a hagymát, fokhagymát nagyjából felaprítom. Az olívaolajon közepes láng felett, gyakran kevergetve kissé lepirítom a zöldségeket és fűszereket, majd felöntöm a zöldség alaplével, hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és fedő alatt addig főzöm, amíg a répa megpuhul.
Hozzáadom a kókusztejet, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál pirított kókuszchipset vagy szeletelt mandulát is szórhatunk a tetejére.
Aki szereti a ragacsos közel-keleti sütiket, annak ez be fog jönni. Aki tejmentes, de mégis finom desszertre vágyik, annak szintén. Én nem vagyok egy nagy süteményes (ellentétben a fiúkkal), de ezek az aromás, szirupos sütik engem teljesen levesznek a lábamról. Ez tulajdonképpen a harissza (nem a fűszerpaszta, hanem a sütemény) egy kicsit megtekert változata, levegősebb az állaga a tojás miatt, így jobban magába issza a szirupot, és nem kerül bele tejtermék, csak kókusztej, mert így egyszerűbb, és még inkább kókuszos lesz az egész.
A kókusztejben megfőzöm a grízt, lehúzom a tűzről, hozzákeverem a kókuszreszeléket, cukrot, ha kihűlt, belekeverem az elhabart tojásokat is. Kivajazott (vagy ha van, kókuszzsírral kikent) sütőtálba öntöm, előmelegített sütőben
180 fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 40 percig sütöm.
A sziruphoz az egyik citrom héját citrushámozóval vékony csíkokban lehántom (ha ez nincs, éles késsel le lehet vágni úgy, hogy a fehér rész ne kerüljön bele, majd vékony csíkokra metélni, esetleg a reszelő nagyobbik lyukú oldalával lereszelni), majd a cukorral, 1 dl vízzel és a két citrom kifacsart levével együtt sűrűs szirupot főzök.
A forró sütit megszurkálom villával, majd rámerem a szirupot, úgy hogy mindenhova egyenletesen jusson belőle.
Ha a szirupot magába itta a tészta, lehet szeletelni.
Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.
Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.
Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.
Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.
Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.
Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.
Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.
Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.
A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.
A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.
Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.
A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:
A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.
Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.
Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Nem volt ez mindig így, csupán néhány éve kezdődött a szerelem, és azóta minden évben egyre erősebbé válik. Most rögtön három receptet is hoznék, egy meleg salátát, ami előételként, de dupla adagban, egy kevés durvára vágott pirított dióval kiegészítve akár húsmentes főételként is működik, egy rizottót, ami olyan távolra került olasz gyökereitől, hogy a rizottó elnevezés tulajdonképpen itt már túlzásnak is tűnhet, és egy gyors, nagyon finom pohárkrémet.
sült körte és sütőtök saláta kéksajttal
A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a körtét meghámozom, magházát kivágom, gerezdekre szeletelem. A salottát nagyon finomra aprítom, a kakukkfű ágakat nagyobb darabokra csipkedem.
A sütőtököt, körtét, hagymát, kakukkfüvet összeforgatom az olívaolaj felével, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét, úgy hogy csak egy rétegben legyenek a zöldségek-gyümölcsök.
Előmelegített sütőben 200C fok, 45 perc (villanysütő, alsó-feslő sütés), vagy amíg a sütőtök elkezd enyhén pirulni.
A megsült körtét, sütőtököt tányérra rendezem és rámorzsolom a kéksajtot, majd jó minőségű extra szűz olívaolajat locsolok rá.
Ízlés szerint a tetejére lehet még szórni enyhén megpirított és durvára vágott diót is.
“rizottó” kókusztejjel, lencsével, sütőtökkel
A lencsét előző este hideg vízbe áztatom, ha ez elmaradt, akkor néhány óra áztatás is megteszi forró vízben. Átöblítem, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A citromfüvet megtördelem, kés hátlapjával megcsapkodom, a gyömbért meghámozom, hosszában négyfelé hasítom.
Az olajon üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg áttetszővé nem válik, de színt nem kap. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, citromfüvet, majd elkezdem felöntögetni a zöldséglével, sűrűn kevergetve. Ha a rizs beszívta a folyadékot, pótolom a zöldséglevet. Amikor a rizs már majdnem kész (azaz néhány perccel azelőtt, hogy haraphatóra főtt), hozzáadom a sütőtököt, kókusztejet, megpuhult, leszűrt lencsét. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul (ez 2-3 perc).
Ha szükséges, ezután állítok még egy kevés zöldséglevessel a rizottó sűrűségén, összeforralom, kiszedem belőle a gyömbért, citromfüvet, majd tálalom.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
kókusztejes sütőtök krém
A sütőtököt kis kockákra vágom és a fahéjjal, vaníliakivonattal, kevés reszelt szerecsendióval együtt a kókusztejben puhára főzöm. Lehúzom a tűzről, belekeverem a nádcukrot és az előzőleg hideg vízbe beáztatott, majd kicsavart zselatint, addig kavargatom, amíg feloldódnak benne. Botmixerrel pürésítem, majd kihűtöm.
A tejszínt kemény habbá verem, majd hozzáforgatom a hideg sütőtökös keveréket.
Poharakba osztom szét, a tetejére szerecsendiót reszelek.
Megjegyzés: a krém tetejére lehet csorgatni juharszirupot, meg lehet szórni durvára vágott pekándióval, de az is nagyon finom, ha kevés sós karamellben pirított dió kerül rá durvára aprítva.
Néhány hasznos info a recepthez:
-szilikonos bonbonformát használtam, de elvileg a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartóval is működik
-csoki: fehér 20 dkg-os Choceur, ét: 70% Moser Roth, mindkettő az Aldiból. Általában édességekhez ezt használom, nekem nagyon bevált
-olvasztáshoz vastag aljú öntvény teflon edényt használok és a lehető legkisebb lángot, de a vízfürdő is jó.
– az Aldis bonbonformákat használtam, erre vonatkoznak a mennyiségek.
– szilikonos bonbonforma rendelhető a GasztroShoptól, illetve megvásárolható a Butlersben.
A széttördelt csokit megolvasztom vízfürdő felett vagy nagyon kis lángon, vastag aljú teflon edényben, épp csak addig melegítem, amíg folyós nem lesz, ezt követően szilikonos ecsettel kikenem a bonbonformákat (a bonbonformákat érdemes lehűteni kenés előtt, akkor hamarabb rádermed a csoki, szebben lehet kenni). Hűtő, 15 perc, amíg megszilárdul. Ha vékony rétegben sikerült csak a kenés, vagy nem lett egyenletes, még egy rétegben fel lehet vinni a csokit vagy korrigálni a hibákat. (én két rétegben kentem) Ezután ismét 15 perc hűtő (a visszaszilárduló csokit minden alkalommal óvatosan, kíméletesen kell újramelegíteni, de vízfürdő felett is lehet melegen tartani, ilyenkor ügyeljünk arra, hogy 32°C körül legyen a hőmérséklet, és ennél ne magasabban)
A cukorból karamellt készítek, a nagyon kis csipet sóval együtt, majd hozzáadom a tejszínt és két evőkanálnyi vizet, feloldom vele a karamellt majd sűrűre főzöm, pohárba csorgatom és kihűtöm.
A szezámmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom.
A krémmel betöltöm a bonbonokat (ne érjen fel a krém a peremig teljesen), majd megszórom kevés szezámmaggal.
Végül minden bonbont kevés olvasztott csokival lezárok, a felesleget spatulával lehúzom és a hűtőben 2-3 órán át dermesztem kipattintás előtt.
A kókusztejből, kókuszreszelékből, cukorból és rózsavízből sűrű krémet főzök, majd kihűtöm. (több krém lesz egy kicsivel, mint amennyi a bonbonba kell)
A csokival, bonbonformával, betöltéssel hasonlóan járok el, mint fent, de a fehér csokira sokkal jobban kell ügyelni az olvasztásnál, mert nagyon hamar összeugrik, ha túlmelegítjük. Olvasztásnál ne kevergessük, és ahogy kenhetővé válik (még akkor is, ha vannak benne fel nem olvadt darabok) azonnal húzzuk le a tűzről/vízfürdőről.
A főzősulis lányoknak.
Tulajdonképpen nem olyan nehéz házilag szaloncukrozni, csak rá kell szánni magunkat (meg az időt, mert azért ez elég macerás munka), az eredmény pedig kárpótol a fáradtságért.
A csomagolásnál végül a cakkozott zsírpapír+ színes fólia mellett döntöttem, így oldódott meg a tavalyi dilemma, hogy lehet e nem étkezési csomagolópapírba szaloncukrot csomagolni. Így legalább nagyon oldszkúl lesz. Már csak fóliát kell szereznem hozzá…
A rumot felfőzzük a mazsolával és cukorral, addig melegítjük, amíg az összes folyadékot magába nem szívja a gyümölcs. Késsel (vagy késes robotgéppel) nagyon finomra aprítjuk, majd összegyúrjuk a finomra darált dióval. A masszából szaloncukor méretű és formájú rudakat formázunk, majd olvasztott csokiban megmártjuk.
A mártás menete: a csokit vízgőz felett vagy vastag aljú edényben a legkisebb láng felett addig melegítjük, amíg épp csak megolvad. Lehúzzuk a tűzről, majd minden rudat egyesével megforgatunk benne, lecsepegtetjük a fölösleget és szilikonos sütőlapra tesszük hűlni.
A kókusztejet összefőzzük cukorral és fél deci vízzel, majd hozzákeverjük a keményítővel jól elkevert kókuszreszeléket és addig melegítjük, amíg a kókusz felszívja a folyadékot. Sűrű, jól formázható masszát kell kapnunk. Kihűtjük, formázzuk, majd bevonjuk. A csokit itt nekem egyszerűbb volt két fázisban felvinni, mert a kókuszreszelék így nem keveredett el benne és sima maradt a bevonó is. Ehhez első körben ecsettel lekentem a rudak alját, majd ezt hagytam hűtőben (teraszon) megszilárdulni, utána megfordítottam és ecsettel lekentem a maradék részeket is.
Megint van sütőtök, hurrá! (de tényleg)
Van egy olyan elmélet, hogy egy idő után nem lehet tovább variálni az adott alapanyagokból készíthető ételeket, de én ebben nem hiszek.
Szóval most egy tészta sütőtökkel, garnélával és kókusztejjel, amit 15 perc alatt össze lehet dobni még a hősies arcüreggyulladásban való haldoklás közepette is, és igazából kifurikázni vele betegen (plusz egy Ponttyal) az Ibrányban ügyelő Férjhez akkor már nehezebb volt. Meg elmosogatni utána. Meg most begépelni teljesen eldugult orral (nem, nem az orrommal gépelek!) és relatív oxigénhiányos aggyal való gondolkodás erőltetése közepette.
A felhevített olajon megsütöm a garnélát, majd kiszedem egy tálba. A visszamaradt zsiradékon átpirítom a kis kockákra vágott sütőtököt és a meghámozott, félbevágott paradicsomot (ha nagyobb paradicsomból készül azt daraboljuk fel). Ha már kezd egy kis színt kapni a tök, akkor hozzáadom a finomra aprított fokhagymát is, és felöntöm a kókusztejjel, meg még egy konzervdoboznyi (165 ml) vízzel. Hozzáadom a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a lime levét is, sózom, hozzákeverem a masalát, majd addig párolom, amíg a tök megpuhul. Ha már puha, villával kicsit a szószba töröm a sütőtök egy részét.
Közben kifőzöm a tésztát.
Végül a kókusztejes szószba szedem a rákokat, megszórom a finomra aprított petrezselyemmel/korianderzölddel (ki mit szeret vagy mi van otthon), összeforralom, összekeverem a tésztával és ennyi.
Edit hívott minket játékba, ezúttal a nemzetek konyhái a téma.
A karibi konyha nem tartozik a legismertebb és legnépszerűbb konyhák közé Magyarországon (amit én valahol meg is értek, mert egészen élénken el tudom képzelni édesanyám halálra vált arcát, ha egyszer csak közölném vele, hogy ma sonkába tekert sült banán lesz a vacsora…), de mi szeretjük. Az is igaz, hogy többnyire csak karibi jellegű ételeket készítek itthon, de klasszikus karibi fogásokat még nem reprodukáltam idáig. Most viszont Férj kérésére elkészült egy teljes karibi menü, autentikusnak tűnő receptek alapján, legalábbis ami az előételt és a főételt illeti. A desszert, a köret és a frappé ezúttal is inkább csak karibi ihletésű (viszont cserébe nagyon finom).
Aztán hogy milyen a karibi konyha? Hát a személyes benyomások: először is én nem éreztem úgy, hogy vááááá-húúúú-mi-ez-most-már-aztán-egész-életemben-ezt-akarom-enni!, nagyon kellemes volt, de kissé kaotikus. Férj viszont teljesen odáig volt tőle. Hát ez van, nem vagyunk egyformák, mindenesetre az összbenyomás nagyon jó volt, szóval igyekszem ezután jobban beleásni magam a karibi térség konyhájába. Ehhez kis segítség a szintén érdeklődőknek itt található.
A sonkába tekerve sült banán alapjául szolgáló receptet itt találtam, kis fazonigazítást követően ez lett az előétel. Villámgyorsan elkészíthető, és másra nem is kell ügyelni, csak hogy ne legyen túl érett hozzá a banán. Én serranoi sonkával készítettem, de a prosciutto crudo is tökéletesen megfelel. Aztán a főétel jerk csirke, ez egy igazán klasszikus fogás, talán ez a legismertebb karibi étel. A jerk módon készülő húst, ami lehet csirke vagy sertés, több óráig pácolják egy savas, fűszeres lében, majd grillrácson megsütik. Ehhez a receptet itt találtam, na ezen nem változtattam semmit, mellé pedig egy mangós kókusztejes rizottóféle (vagy inkább kókusztejberizs) készült. A desszert egy könnyű karamellás-rumos sült ananász, a végére (illetve az igazat megvallva az elejére is) pedig a kókusztejes frappé került.
Sonkába tekerve sült banán
A banánra tekerjük a sonkát, majd kivajazott sütőtálba fektetjük. Megkenjük a banánok tetejét a maradék puha vajjal, majd szerecsendiót reszelünk rá.
Előmelegített sütőben 240°C fokon (gázsütő) 20 percig sül, amíg a sonka ropogós és piros nem lesz.
Jerk csirke mangós kókusztejes rizottóval
Én több fűszerből is egészben lévőt használtam, így a szárított fűszereket (az őrölteket is) kávédarálóba öntöttem, és a cukorral együtt ledaráltam. (Eddig a pontig előre is összeállítható egy nagyobb mennyiség, én is így tettem és a hús pácolásához ennek a keveréknek csak a felét használtam fel)
Friss fokhagymát használtam hozzá és egészben hagytam, csak a kés hátával meglapítottam, így is átvette a pác az ízét a hosszú idő alatt, de könnyen ki tudtam venni végül, és így nem tapadt, égett a húsra a sütésnél.
A páchoz az összes hozzávalót alaposan elkevertem.
A csirkemelleket megtisztítottam, majd éles késsel lap szerint centi vastag szeletekre vágtam. Kicsit kiklopfoltam majd a pácba forgattam. Bő öt órát pihent a hűtőben a sütés előtt, de el lehet készíteni előző nap is, a recept szerint minél tovább áll benne, annál jobb lesz az íze.
A húst a pácolás után lecsöpögtettem, majd grillrácson megsütöttem, oldalanként 3-5 perc elég neki, a parázstól, grillrács magasságától függően.
A rizottóféleséghez a rizst a vajon átsütöttem, amíg áttetszővé nem vált, majd felöntöttem a kókusztejjel és 3 dl vízzel, sóztam, felforraltam. Miután felforrt, lefedtem és mérsékelt lángon fedő alatt puhára pároltam. Közben a mangót meghámoztam és fél centis kockákra vágtam, a kakukkfüvet megmostam, a leveleit lecsipkedtem. Végül a rizshez adtam a mangót, a kakukkfüvet és összeforgattam, majd lehúztam a tűzről. Ha a rizs felveszi az összes folyadékot és túl száraznak tűnne, akkor kevés kókusztejet még öntsünk hozzá, hogy krémes maradjon.
Rumos karamellás sült ananász
Az ananászt meghámozom, negyedelem, a középső fás részét kivágom. A maradék gyümölcshúst vékony hasábokra vágom.
Egy nagyobb serpenyőben a cukrot karamellizálom, majd ha már aranyszínű, felöntöm a rummal és hozzáadom a vajat. Megvárom amíg a folyadék elpárolog, majd ha már csak habzik, hozzáadom az ananászt.
Rázogatva 1-2 percig sütöm, majd tálalom.
Forrón, vaníliafagyival az igazi.
Kókusztejes frappé rummal
A hozzávalókat turmixgéppel jégkásává daráljuk, poharakba osztjuk, szívószálat adunk hozzá.
Megjegyzés: A mandulaszirup mandula, víz, cukor és mandula aroma felhasználásával készül. Hiányában lehet próbálkozni több cukorral, plusz néhány csepp (nem csak sütéshez való) mandula aromával.
Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.
Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.
Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.
A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.
A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.
Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.
Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.