Ismét itt a sütiárverés, szóval csak tessék, csak tessék! :) Az idei felajánlásom egy adag ötfűszeres, kakaós kesudiós cantuccini, mellé egy csomag párizsi vaníliakávéval, amire itt lehet licitálni. A csomag átadásának módja a postázás (hacsak nem vállalja valaki, hogy egészen Nyíregyházáig utazik érte)
A Segítsüti 2016 tavaszán a Démétér Alapítványt támogatja.
A Szent László Kórház Csontvelő-transzplantációs Osztályán 1992 óta mintegy 500 őssejt-átültetés történt gyermekbetegeknél. Az osztályra az egész országból érkeznek betegek, akik hosszú (átlagosan 3-4) hónapokat töltenek el kórházunkban, otthonuktól távol. Korábban a gyermekek tartós bennfekvése alatt az ápolásban aktívan részvevő szülők számára csak fekvőbeteg osztályokon, aktív ágyakon tudtunk szállást biztosítani.Az édesanyák gyakran méltatlan körülmények között aludtak heteken keresztül, amely nemcsak teljesen kimerítette őket, de a gyermekükkel való törődésre, foglalkozásra is kevesebb erejük maradt.
A csontvelő-transzplantáción átesett, de még gyakori orvosi ellenőrzést, nyomon követést igénylő vidéki gyermekek és családjuk elhelyezésére a Démétér Alapítvány 2006-ban óriási társadalmi összefogással, a kórház vezetése által felajánlott, használaton kívüli 5. pavilont 100 milliós költséggel átalakította. Az épület külső felújításán túl, két szinten 6 apartmant alakítottak ki, közös helyiségekkel, konyhával, játszó szobával, mosókonyhával. 1 szoba mozgássérült lakó igényei szerint, 2 mini-konyhával, és csecsemőkortól a felnőttkorig minden korosztály ellátásához szükséges követelmények szerint került kialakításra.Mindezzel az átültetésre való várakozási idő is rövidült, hiszen a mindennapos orvosi ellátást nem igénylő betegeknek nem kell az aktív transzplantációs ágyakon feküdniük. A gyermekek lelki gyógyulása is felgyorsult, mert állapotuk javulásával nem kell az osztály falain belül maradniuk. A családok egyben tartása is nagyon fontos szempont, hiszen szükség esetén a távol élő, egészséges testvéreket is elhelyezzük a Démétér Házban, számukra és számukra is biztosítjuk korház pedagógusainkkal folyamatos iskolai foglalkoztatást.
Ezt a kiemelkedően fontos tevékenységet igyekszik a Segítsüti Alapítvány segíteni 2016. tavaszi kampányával. Terveink szerint gyógyszeradagoló pumpákat fogunk vásárolni a befolyt összegből.
Kedves Támogatók, Szimpatizánsok!
A Segítsüti szívesen és hálásan fogadja hozzájárulásukat a sütiliciten kívül is. Tudjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy nagyobb összeget adjon egy sütiért, bármilyen nemes is legyen a cél. Ezért kérjük, ha egyetért céljainkkal, és szeretné támogatni munkánkat 1-2-3-5 ezer forinttal, tegye meg! Adományaikat – melyek a licitösszegek mellé kerülnek – a 10700189-65715231-52100008 számú számlára várjuk.
Ezenkívül csekély összeggel bármikor segíthetnek az ajándékboltunkban található ajándéktárgyak megvásárlásával, amelyek ugyanúgy a jótékonysági célt támogatják.A Segítsüti oldalán lehet licitálni a süteményekre.
A száraz hozzávalókat összeszitáljuk (vagy alaposan elmorzsoljuk, elkeverjük), a többi hozzávalóval összegyúrjuk, majd lisztezett deszkán a tepsivel azonos hosszúságú, nagyjából 4-5 centi vastag rudakat sodrunk belőle, és kissé ellapítjuk a rudak tetjét. Sütőpapírral fedett rácsra tesszük. Ha magasabb cantucciniket szeretnénk, akkor érdemes alufóliából kis magasított falú “medreket” formázni a tésztának, különben sütés közben ellapul.
170°C fokon (légkeverés, villanysütő) 30 percig sül. A félig kész rudakat ezután éles késsel háromnegyed-fél centi vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral fedett rácson 130°C fokon 20-30 percig sütjük- szárítjuk, amíg kellően kiszáradnak és ropogósak lesznek.
Miután kihűlt, jól záródó dobozban tároljuk.
A bonyolult cím ellenére egy végtelenül gyors és egyszerű ételről van szó. A gyorsaság és egyszerűség főként a kuszkusznak köszönhető, ez a forró vízzel leönt-állni hagy dolog nekem nagyon bejön mostanában. Hogy mégse legyen annyira egysíkú az íz, egy kis bazsalikommal, citrommal, és mustármag olajjal dobtam fel. (merthogy ismét csomagot kaptam a Grapoilatól szerencsére) Bevallom, nem a jótékony élettani hatásai miatt választottam ezt az olajat, csak és kizárólag az íze végett.Persze ennek hiányában olívaolajjal is készíthető. A csirke pedig egy egyszerű pirított csirke, némi zöldséggel, keleti fűszerezéssel, a szokásos gyors, rázott-pirított étel, ami az egyik leggyorsabban összeállítható vacsora számomra. Szóval rengeteg íz kevés munkával (tiszta Jamie O. 15 perces recept :))
A kuszkuszt némi sóval elkeverem és felöntöm másfélszeres mennyiségű felforralt vízzel. Lefedem, állni hagyom.
Közben a csirkét falatnyi darabokra vágom, összeforgatom a ras el hanouttal és az olívaolaj felével.
A zöldségeket meghámozom, vékonyan felszeletelem, a hagymát, fokhagymát félbe majd vékony szeletekre vágom. A maradék olívaolajon megpirítom a hagymát a kesudióval, majd hozzáadom a csirkét, átpirítom, felöntöm fél-egy decinyi vízzel (edény méretétől függően, túl sok víz ne legyen a hús alatt), hozzáadom a zöldségeket, a csokorba kötött kakukkfüvet, sózom, majd forrás után lefedem és kis láng felett párolom kb 5-10 percig, amíg a zöldségek megpuhulnak. (ha szép vékonyra vágtuk őket, akkor ez hamar menni fog) Ezután leveszem a fedőt, ráreszelem a citrom héjának felét, kb a háromnegyedének a levét is ráfacsarom, majd nagy láng felett rázogatva addig sütöm, amíg a folyadék elpárolog és az egész keverék kissé lepirul.
A kuszkuszt villával átkeverem, majd rálocsolom a mustármag olajat, hozzáreszelem a maradék citromhéjat és hozzáadom a maradék citromlevet, majd elkeverem apróra vágott/tépkedett bazsalikomlevelekkel.
Két sós ajándék, ami nálunk ugyan nem ajándékba, hanem házi felhasználásra készült, de igazából pár perc alatt összeállítható, karácsonyi ajándéknak sem utolsó finomságok következnek. A kesukrém a földimogyoróvaj mintájára készült, izgalmas fűszerekkel gazdagítva, és pirított lepénykenyérrel, tortilla chipsszel igazán isteni, de húshoz, szószokba is kiváló lehet. A pácolt feta pedig akár vendégváró falatkaként is működik, koktélnyársakra tűzve pár szemmel a mellette lévő aszalt paradicsomból, datolyából, de pirítósra halmozva is nagyon finom. A fetának jót tesz, ha néhány napig hűtőben pihen, a kesukrém viszont azonnal fogyasztható, tehát a karácsonyi hajrában is még gond nélkül elkészülhet.
A földimogyoró olajban átforrósítom a curry fűszereket, majd elkeverem a kesudióval, cukorral.
Késes robotgépben addig darálom, amíg krémes nem lesz.
Sterilizált üvegekbe töltöm.
A fetát két centis kockákra vágom. Az aszalt paradicsomot, datolyát centis-félcentis darabokra vágom. Egy sterilizált befőttesüvegbe teszem a megmosott, leszárított rozmaring ágakat, majd belerétegezem a fetát, aszalt paradicsomot, datolyát. Annyi olívaolajat töltök rá, amennyi ellepi. Pár napig hűtőben érlelem felhasználás előtt.
Nana, a Vegasztrománia blog írója az aktuális VKF! témájának a húsmentes ételeket, mellé pedig egy történetet választott, ki, miért, hogyan, hányszor vált vegává, akár egy rövid időre is.
Nos, én nem vagyok vega, nehéz lenne letagadnom. Olyan családban nőttem fel, ahol minden nap, szinte minden étkezésre hús készült valamilyen formában, és én ezzel az ellátással teljesen meg is voltam elégedve. Bár városban éltünk, nagymamám még tanyán nőtt fel, a gazdálkodástól sosem tudott elszakadni, így mi neveltük az állatokat, a húsuk pedig gyakran került az asztalra. Szerettem én a zöldségeket, gyümölcsöket, de csak köretnek. Ez eddig nem egy vega történet.
Aztán ahogy felnőttem, választott szakmám miatt egyre többet foglalkoztam az egészséges táplálkozással, annak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, és amit tanultam, igyekeztem a konyhában is hasznosítani. Majd megismerkedtem a férjemmel, aki azon túl, hogy imádja a zöldségeket, veleszületett anyagcsere betegséggel is rendelkezik, amit a gyógyszeres kezelés mellett diétával is igyekszünk karbantartani. Mellette a főzés még inkább más irányt vett. Ezután már nem volt mindennapos nálunk a hús, a zsírosabb ételek is elmaradtak, még tudatosabban kezdtem főzni, egyre több zöldséget, gabonát, gyümölcsöt használtam. A húsról lemondani persze nem tudtunk, nem is akartunk teljesen, inkább azt az utat választottuk, hogy hetente 3-4 alkalommal készül csak belőle étel, és igyekszünk mindig jó minőségű, megfelelő körülmények között tartott állatok húsát felhasználni. A házi disznótorok továbbra is megmaradtak, mi töltjük, füstöljük a kolbászt, újabban már a bárányt is mi vágjuk, de a hét nagyobbik részében bizony húsmentes étel kerül az asztalra. Cserébe a kisfiam imádja a zöldségeket, a főzelékek a kedvencei, csak igazán jó minőségű húsból hajlandó enni, a férjem vizsgálati eredményei pedig jó ideje már a kívánt tartományokban mozognak.
Ez a történet. Most pedig az étel. Szerintem zöldségekből főzni nagyon izgalmas dolog. Rengeteg íz van bennük, bátran kombinálhatóak egymással, fűszerekkel, tejtermékekkel. Ez az étel például most a kisfiam egyik kedvenc alapanyagából készült, karfiolból, amit kókusztejjel, fűszerekkel és kesudióval gazdagítottam. Nagyon finom, egyszerűen elkészül, és egyáltalán nem volt hiányérzetünk a vacsora után.
Egy magas falú, szélesebb edényben az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a garam masalat és átpirítom. Hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, majd felöntöm a zöldséglével és fedő alatt roppanósra párolom.
Leveszem a fedőt, nagy láng fölött beforralom a zöldséglét a karfiol alatt, hozzákeverem a kesudiót, felöntöm a kókusztejjel, összeforralom.
Párol jázminrizzsel tálalom, és ha akad otthon friss korianderzöld, kerülhet az is a tetejére, de anélkül is finom.
Aztán egy leves, bár itt kicsit könnyebb a dolog , hiszen a zöldségekből készülő levesek nem mennek ritkaságszámba a húsevő családok asztalán sem. Csicseriborsó és burgonya az alap, ezektől lesz krémes, gazdag textúrájú a leves, a fűszerek pedig itt is karakteressé teszik a végeredményt.
A csicseriborsót előző nap átmosom, beáztatom, másnap átöblítem és a zöldség alaplében megfőzöm. Közben a keletkező habot leszedem. Leszűröm, és a főzőlevet is félreteszem.
A hagymát felkockázom, a koriandert, római köményt mozsárban porrá őrölöm, majd az olívaolajon megpirítom a fűszereket. Ha illatozni kezdenek, hozzáadom a hagymát, és üvegesre sütöm. Felöntöm a csicseriborsó főzőlevével, és még annyi vízzel, hogy az összes folyadék 1 liternyi legyen. Hozzáadom a megpuhult csicseriborsót, a felkockázott krumplit, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.
Végül botmixerrel pürésítem a levest és hozzákeverem a joghurtot is.
A tetejére kerülhet finomra aprított korianderzöld vagy petrezselyemzöld is, de anélkül is finom.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
**A garam masala készen beszerezhető fűszerkeverék, keleti fűszerboltok általában tartják, de házilag is elkészíthető az ezen a linken található recept alapján. Én egy kicsit változtattam az arányokon, ha nem jutok el a kedvenc fűszerboltomba, így készítem:
A hozzávalókat száraz serpenyőben, kis láng fölött enyhén megpirítjuk amíg illatozni kezdenek, majd lehúzzuk a tűzről, kihűtjük és porrá őröljük. Elektromos kávédarálóval, kis adagokban a legegyszerűbb.
Sok garam masala keverék recept tartalmaz babérlevelet is, szintén porrá őrölve, szárazon pirítva, és szárított, őrölt gyömbért is, ezt is lehet hozzá adni ízlés szerint.
Bár egy nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető egytálételről van szó, mégis ez lett az abszolút kedvencünk mostanában. Alig fél óra alatt összekészíthető, és az sem hátrány, hogy tetemes mennyiségű zöldséget és húst lehet a kesudió mögé bújtatva a gyerekbe juttatni vele.
A csicseriborsót előző nap beáztatom, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm. Ha konzervből készül, akkor 40 dkg főtt csicseriborsónak felel meg ez a mennyiség.
A csirkét szétbontom, a combokat alsó és felső combokra, a mellét hosszában, a szegycsont mentén elfelezem. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a répát megtisztítom, karikákra vágom.
Az olívaolajat és vajat felhevítem, majd nagy láng felett, két részletben körbesütöm rajta a húst, ha aranyszínű, kiszedem az edényből. A visszamaradt zsiradékon megpirítom a mozsárban porrá tört római köményt, majd üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a répát, fokhagymát, visszaszedem bele a húst és ráöntöm az alatta felgyűlt húslevet is, majd fedő alatt, kis láng felett puhára párolom a csirkét. Ha szükséges, kevés vizet is alá lehet önteni.
Ha a hús puha, hozzáadom a tejszínt, fedő nélkül nagy láng felett beforralom, amíg sűrű szósz nem lesz a hús alatt, majd hozzákeverem a leszűrt csicseriborsót és a kesudiót is. Összeforralom, majd finomra aprított petrezselyemzölddel megszórva tálalom.
Ami nyilván nem igazi kebab, hiszen ez disznóhúsból készült, míg az eredeti bárányhúsból, de a nyárson sült hengeres fasírtféleség elnevezés elég bután hangzana.
A kebab eredetileg bárányhúsból készül, de az most hibádzott hozzá, így sertéshúsból készült valami hasonló. Ízre finom fokhagymás-gyömbéres, és bár most én sertésszűzből készítettem, az ismert okok miatt (ti. ebből vannak még hatalmas készleteim a mélyhűtőben), de a sertéscomb épp oly kiváló hozzá. A mentás joghurtos uborka nálunk épp elegendő kíséretnek bizonyult a húshoz, de ki lehet egészíteni lepénykenyérrel vagy pitával is, ha nagyobb lenne az étvágy.
Egyébként milyen érdekes, hogy Ponty a kezdetei egy-két gyengécske kísérletet leszámítva egyáltalán nem volt hajlandó megenni semmiféle gyümölcsöt eddig, és hasonló volt a helyzet a savanyú dolgokkal is, most viszont, fagyi formájában eszméletlen mennyiségeket képes belapátolni. Pedig ma a rebarbara fagyiban csak a gyümölcs volt, meg egy kis mascarpone, és savanyú is volt, hiszen rebarbara, de minimanó egy egész tálkával betolt belőle a kis arcába, dacolva az agyfagyással. És élvezte! Esküszöm, néha nem értem a saját fiamat… (tapasztaltabb szülők szerint pedig ez egyre csak rosszabb lesz) Hogy ez most hogy jött ide? Sehogy. De tegnap óta elhatároztam, hogy ha a témába vágóan nem tudok elmés(?) dolgokat írni, akkor inkább nem ragaszkodom hozzá. Mármint a témához.
A húst lehártyázom, megtisztítom, majd kockákra vágom.
Késes robotgépbe teszem a fokhagymát (ha új, hámozni sem kell, mehet az egész fej egyben), a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a csilit és finomra aprítom. Megy mellé a hús, a kesudió és az olaj is, ezekkel is összedarálom, de már nem annyira finomra. Sózás ízlés szerint, de a kesudió már eleve sós, ezt vegyük figyelembe.
Késes robotgép hiányában lehet a fűszereket és a húst késsel finomra vágni, a kesudiót durvára aprítani, majd az összes hozzávalót jól összedolgozni.
Az így nyert húsos masszát bambusznyársak köré tapasztjuk egyenletesen, úgy, hogy kb 3 cm átmérőjű rudat kapjunk, jól rányomkodjuk, hogy le ne essenek sütésnél.
Felhevített grillserpenyőben vagy sima teflon serpenyőben sütöm további olaj hozzáadása nélkül. Nagy lángon minden oldalát (és szerintem 4 oldala van egy nyársnak) kb 4-4 percig sütöm, vagy amíg jól át nem sül a hús.
Közben az uborkát meghámozom, durvára reszelem, kinyomkodom belőle a nedvességet. Be lehet előtte sózni is, és utána nyomkodni, de én most annyira szárazra nem akartam kifacsarni.
Hozzákeverem a joghurtot, a finomra aprított fokhagymát,a cukrot, citrom levét, és a finomra metélt mentát. Ha eddig még nem sóztam, most megteszem.
A nyársakat a mentás uborkával, és esetleg lepénykenyérrel, pitával tálalom.