Kéksajtos lepény sütőtökkel, dióval, rozmaringgal

Nyilván egy napon majd elfogynak a lepény-variációim, de ez a nap majd valahol a távoli jövőben lesz. Ma meg itt van ismét egy kelt lepény.

Sajt ezúttal a tésztába gyúrva, sütőtök pedig a lepényre reszelve. Csak hogy változatosabb legyen.

A kéksajt-sütőtök ütős párosához ezúttal a dió és rozmaring, szintén igencsak hatásvadász párosa csatlakozott.

Nekem kicsit csalódás volt benne, hogy a kéksajt íze nem volt túl átütő a tésztában, inkább csak a sajtos ropira emlékeztetett. Talán kissé aromásabb példánnyal kellett volna próbálkoznom a hőn szeretett Dorblum helyett. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt finom, csak én ennél kéksajtosabb ízekre számítottam.

A család többi része azonban ennek ellenére (vagyis hát szerintem inkább pont ezért) elégedett volt vele.

Egyébként meg a rozmaring ropogósra sült rajta, a sütőtök édesre, néhol karamellizálódott is, a dió rajta szintén pirult, ropogós, szóval eléggé rendben volt ez az egész.

1 közepes tepsi/ 4-6 adag

A tésztához:

250 gr rétesliszt,

1,8 dl víz,

15 dkg keményebb állagú kéksajt (Dorblu)

10 gr élesztő, 20 gr olívaolaj, 1 ek almaecet, 1 tk nádcukor, 1 kk só

20 gr olívaolaj

A feltéthez:

15 dkg sütőtök nyersen, tisztítva mérve, 1 tk nádcukor,

1 nagy marék dió, 4 ek olívaolaj, 1 nagy ág rozmaring, 1 tk durva szemű só

Az élesztőt és a sajtot elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a vizet, ecetet, olajat, cukrot, sót és alaposan kidolgozom. Lágyabb, de rugalmas, sima tésztának kell lennie, mely elválik a kéztől. Cipóvá formázom és a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félreteszem pihenni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán 3-4 mm vastagra nyújtom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Olajjal meglocsolom, majd az ujjbegyeimmel belemasszírozom-nyomkodom az olajat a tésztába, úgy hogy annak a felszíne gödröcskés legyen. Ha néhol egészen elvékonyodik a tészta vagy átszakad az nem baj, ott még sokkal ropogósabb lesz majd sülés után.

A sütőtököt durvára reszelem, összeforgatom a cukorral, (ha finom, édeskés a tök, akkor a cukor elhagyható), majd egyenletesen elosztom a lepény tetején.

A diót durvára vágom és a sütőtökre szórom.

A rozmaring levélkéit letépkedem, durván felaprítom és ezt is a tésztára szórom.

Félreteszem pihenni kb 30 percre meleg helyre, amíg szemmel láthatóan megemelkedik a tészta.

A sütőt előmelegítem a maximális hőfokra, majd a megkelt lepényt 250°C fokon sütöm 20 percig, amíg a tészta széle pirosra nem sül.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Haladóknak: egy vastag aljú tepsivel melegítem elő a sütőt és erre emelem át sütőpapírral együtt a megkelt lepényt. Így sokkal ropogósabb lesz az alja.

Címkék: dió, kéksajt, kelt tészta, sütőtök

Pizzás csiga

Igen, igen, annak a pizzás csigának a házi és jelentősen feljavított változatáról van szó, ami a Sparban bezacskózva figyelt bánatosan a polcokon és amit a kiéhezett egyetemistákon (köztük Férjen) kívül szerintem senki nem vett meg.

Ez volt az első ételek egyike, amit készítettem neki, de nem a kulináris kaland céljából, hanem mert nem bírtam nézni, hogy azt a vacakot eszi.

(aztán továbbra is ette azt a vacakot, csak titokban. Nem tudom, mi lehetett benne, nikotin, vagy más függőséget okozó anyag, de sokáig még nem bírt leszokni róla. Pedig saját bevallása szerint is rossz volt.)

Ennek a péksüteménynek számtalan előnye van, az csak egy dolog, hogy finom, de jól szállítható, több napig eláll, kiváló kirándulásra, utazáshoz, munkahelyre, uzsonnának, tízórainak.

Ez a változat már elég messze áll az eredeti elképzeléstől, került bele sonka is, sajt is, a tészta pedig részben teljes kiőrlésű búzaliszttel készül.

1 nagy tepsihez

20 dkg rétesliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető rétesliszttel)

1,8 dl víz

20 gr olívaolaj, 1 tk só, 1 ek almaecet, 3 gr friss élesztő

1 kis doboz paradicsompüré (70 gr), 1 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított bazsalikom (vagy oregánó, ízlés szerint), 1 ek olívaolaj, 1 tk (nád)cukor, 1 kk só

4 szelet prosciutto crudo (vagy más, levegőn szárított sonka, pl Speck)

4 dkg Grana Padano reszelve (elhagyható vagy helyettesíthető más, kemény, aromásabb sajttal)

A liszteket az élesztővel elmorzsolom, majd hozzáadom a vizet, ecetet, 20 gr olajat, sót. Mivel én most egy éjszakán át kelesztettem, így 5 gr friss élesztőt használtam hozzá. Ha csak 1-2 órán át szeretnénk keleszteni, akkor 15 gr friss élesztőre lesz szükség és még 1 tk cukorra a tésztához.

Alaposan kidolgozom, sima, rugalmas, nem túl kemény tésztává, mely elválik a kelesztőtál aljától és a kezemtől. Cipóvá formázom, majd a tálat nedves konyharuhával letakarva egy éjszakán át kelni hagyom. (vagy amíg a duplájára nem nő)

A szószhoz a paradicsompürét finomra reszelt fokhagymával, bazsalikommal/oregánóval, olívaolajjal, sóval, nádcukorral kikeverem.

A megkelt tésztát átgyúrom, majd két cipóra osztom. A két cipó csak akkor kell, ha mini csigákat szeretnénk, ha normál méretűeket, akkor maradjon a tésztagombóc egyben.

Lisztezett gyúródeszkán fél centi vastagra, téglalap alakúra nyújtom, majd vékonyan, egyenletesen megkenem a paradicsomos szósszal. (a széleken 1-1 cm szabadon marad, a tekerésnél szökik majd a szósz, de így nem folyik ki)

A sonkát ollóval vékony csíkokra vágom, ezt egyenletesen elosztom a szósszal lekent tésztán, majd az egészet feltekerem, mint a bejglit szokás. A hosszanti szélén én megkentem vízzel, hogy jobban tapadjon az illesztésnél, így nem nyílik szét sütés közben. Késsel 2 cm darabokra vágom és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem.

Megszórom a csigákat a reszelt sajttal, majd pihentetem, amíg a duplájukra nem nőnek.

Sütés előtt megspriccelem vízzel (az olajszóró sprays üvegemet rendszeresítettem erre a célra, kiválóan szuperál. Persze egy akármilyen műanyag spriccelő is megteszi, amit fillérekért be lehet szerezni. Mindenféle péksütihez, kenyérhez nagyon jó. De ha ez nincs, elég lefröcskölni vízzel.)

260°C fokon (gázsütőben) sül 12 percig a mini változat, amíg kissé megpirul a tészta.

Rácson hűtöm ki.

Címkék: kelt tészta, sonka, sós

A leggyorsabb kenyérlepény

A közös családi programjaink legjellemzőbb mozzanata a keresztbe szervezés.

Így történhetett meg az, hogy ma reggel ahelyett, hogy senki nem tartózkodott volna itthon a mi kis hajlékunkban, hirtelen itt nyüzsgött mindenki, mi is, meg a nagyszülők is. Éhesen.

Mert reggeli, az nem volt, azt hittem, ilyesmivel nem kell készülnöm. Így ismét az általam ismert leggyorsabb kenyértésztát készítettem, és most kivételesen fénykép is készült hozzá.

Arról nincs információm, hogy ez a tészta milyen napokkal, vagy akár órákkal a sütés után, ugyanis mindig akkor készül, ha nagy az éhség és kevés a türelem. Valóban megkel fél óra alatt, a második kelesztés is csak addig tart, amíg bemelegszik a sütő, ennek ellenére könnyű, nagyon levegős a tésztája, ropogós a héja, isteni az íze. Természetesen mindenféle “gyorsító” eljárást bevetek a kelesztés során, amit máskor nem mindig szoktam, lágyabb a tészta, kerül ecet is, cukor is bele, szóval ez most nem kifejezetten az a kézműves kenyér. De attól még nagyon finom.

A formázás technikája pedig kísértetiesen hasonló a focaccia készítéséhez.

Most az ízvilág is kissé mediterránra sikerült, volt rajta fenyőmag, rozmaring, parmezán, de igazából máskor csak kevés zatar fűszerkeveréket (kakukkfűből, szömörcéből, szezámmagból álló arab fűszerkeverék, lepénykenyerek megszórására használják) szórok rá, és ezzel ez a része is le van tudva a dolgoknak.

4 adag/ egy közepes tepsi

A tésztához

200 gr rétesliszt, 90 gr teljes kiőrlésű búzaliszt (lehet helyette szintén réteslisztet használni), 200 gr víz, 1 ek almaecet, 20 gr olívaolaj, 1 ek cukor, 1 tk só, 15 gr friss élesztő

A tetejére

1 maréknyi reszelt parmezán (~ 2-3 dkg), 1 maréknyi fenyőmag (~ 2-3 dkg), 1 nagy ág rozmaring levélkéi letépkedve, finomra vágva, 4+ 1 ek olívaolaj

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a vizet, olajat, ecetet, sót, cukrot és kézzel alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, rugalmas nem lesz és szépen elválik az edény falától. Ez a tészta kissé lágyabb, mint a többi kenyértésztám, igazából közepesen lágy.

Ha nem kézzel vagy kenyérsütőgéppel dagasztunk, ügyeljünk rá, hogy az összes hozzávaló legyen legalább kézmeleg! (de semmiképpen sem melegebb!)

A kidolgozott tésztát nagyjából cipóvá formázom és a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva meleg, nem huzatos helyre teszem kelni.

Ha duplájára nőtt ( ez kb fél óra), átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán kinyújtom fél centi vastagra. Sütőpapírra teszem, meglocsolom 4 ek olívaolajjal, megszórom a rozmaringgal, és ezt az ujjbegyeimmel alaposan belenyomkodom a tésztába (úgy, mintha focacciat készítenék), hogy az szép gödrös felszínű és egészen vékony legyen (az sem baj, ha néhol átszakad. Itt majd átszivárog az olaj az aljára és ezen a részen még ropogósabb lesz). Megszórom a fenyőmaggal, reszelt sajttal, csepegtetek még rá egy kis olajat. (olajspray a legjobb erre a célra, ha van. Nekem van, de mégsem használom. Pedig tényleg jó.)

Meleg helyre teszem kelni.

A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 260°C fokra (gázsütő). Ha a tészta már megnőtt, a sütőpapírral együtt a tepsibe emelem és a maximális hőfokon (260°C) sütöm 20 percig, amíg aranyszínű nem lesz.

Rácsra emelve hűtöm ki.

A parmezán helyettesíthető más keményebb, aromásabb sajttal (pl ementáli), a fenyőmag is más,  ízlés szerinti olajos magra cserélhető.

Update (vagy hogy mondják): Készült egy másik változat, ami nagyon finomra sikeredett, annyira, hogy le is írom.

Az olívaolaj helyett tökmagolajjal locsoltam meg, fenyőmag helyett 2 maréknyi tökmag került rá, megszórtam egy kevés durva sóval és kb 4 dkg  füstölt sajtot reszeltem rá.

A többi ugyanaz.

Nagyon finom.

Címkék: fenyőmag, kelt tészta, kenyér, sajt

Szárított vargányás kenyér és sonkás, zsályás kiflik

A nemrég készített vargányás tésztába burkolt szűzpecsenye mély nyomokat hagyott bennem. Azóta sem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy milyen lenne belőle a kenyér. Meg a kifli.

Főleg, miután Beatbull is felvetette a vargányaporos tészta ötletét.

A gondolkodást tett követte és megszületett a kenyér. Pontosabban csavart zsömlék, első körben. Ezek kb 5 perc alatt elfogytak (jól van, na, éhesek is voltunk), így se fénykép, se pontos, méricskélős recept, csak a nagy elégedettség, meg a jóllakottság.

Most meg az ismétlés.

A dolog apró szépséghibája-jelen esetben tényleg csak az-, hogy a kezdeti aprólékos pepecseléssel, ami egyáltalán nem is lett volna szükséges, csak olyan nagyon jól esett csinálni, úgy elment az idő (igen, igen, igen! Volt bébiszitterem! Anyu megint jött unokázni!), hogy a kenyér második kelesztésére már nem jutott elég. Mivel a rozsos tészták egyébként is kicsit lassabbak, így a háromnegyed óra kevésnek bizonyult. Viszont sietni azt meg kellett, Ponty Úrral mentünk felinstalláltatni a téli gumikat a hétvégi fagy előtt, így hamarjában kisütöttem a félig kelt kenyeret és az meg kirepedt. Már megint. Ezt a sietést a végén (majdnem) mindig elrontom… Na, mindegy, ez tényleg csak apróság, máskor nem is zavart volna, amikor előtte nem gyurmázom majd’ egy órát a tésztával ( a kiflikkel, nem a kenyérrel. Bár azok szépek is lettek…)

De amúgy meg finom. Nagyon. És azért annyira csúf sem lett. Gyurmázni meg nem kell vele órákat, igen hamar le lehet tudni ezt a részt is, ha az ember lánya nem relaxál a konyhában.

A tésztája könnyű, levegős, a rozsliszt ellenére és elég jól érezhető rajta a vargánya íze. A fokhagyma kevésbé, csak annyira, hogy összességében nagyon finom, fűszeres a végeredmény. Ez a rész nem újdonság, már a múltkor is finom volt.

De a kifli! Hogy az milyen jó a sonkával meg a zsályával! Ez is egy kis instant szendvicsféle, elvileg jól szállítható, csomagolható, de igazság szerint még forrón, vajjal megkenve a legjobb. Meg is ettük anyuval Férj holnapi ebédjét amíg még meleg volt.

Szendvicset meg majd csinálok Férjnek a kenyérből. (már megcsináltam, nem kell sajnálni szegényt)

1 cipó VAGY 20 kicsi kifli VAGY 1 kis vekni és 10 kifli

30 dkg rétesliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 2 dl víz

15 gr friss élesztő, 1 ek almaecet, 30 gr extra szűz olívaolaj,

5 gr szárított vargánya(por), 1 púpos tk só, 3 gerezd fokhagyma

lenmag a szóráshoz (elhagyható)

a 10 kiflihez

3 szelet prosciutto crudo (vagy speck sonka), 6 nagy levél zsálya (~ 1,5 ek szárított)

A vizet felforralom és a szárított gombára öntöm. Nekem most van itthon porrá őrölt gomba, én azt használtam, de ha nincs, az sem baj, csak kell majd egy botmixer.

10 perc pihenés után a gombát az összes vízzel együtt botmixerrel vagy turmixgéppel pürésítem. Gombapornál ez a lépés értelemszerűen elmarad.

A kétféle liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd hozzáadom az olajat, ecetet, a finomra reszelt fokhagymát, sót. Végül hozzáöntöm a gombás vizet és alaposan kidolgozom, közepesen kemény, rugalmas tésztává gyúrom. Cipóvá formázom, majd a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva magára hagyom. Kell neki legalább két óra, rozslisztes tészta, picit lassú.

Ha a tészta a duplájára nőtt, átgyúrom és két cipóra osztom. Egyikből lesz egy kenyér, másikból a kiflik. Egyéb elosztásban is lehet, darabolás akkor ennek megfelelően.

A kenyérhez a tésztából egy 5 cm átmérőjű rudat sodortam, félbehajtottam, megcsavartam egymás körül a két szárat, majd a végeket összeillesztettem, kissé összenyomtam, és a kenyér alá hajtottam, csak egy kicsit, hogy ne látszódjon az illesztés. Vízzel lekentem, lenmaggal megszórtam, sütőpapírra helyeztem és félretettem kelni. Lassan kel, de érdemes megvárni, amíg a kétszeresére nő, akkor nem dolgozunk a formázással hiába.

Fedeles sütőtállal előmelegítem a sütőt 280°C fokra, majd sütőpapírral együtt a sütőtálba emelem a kenyeret, ha már megkelt. Fedő alatt 15 percet sült 280°C fokon, majd fedél nélkül ismét 10 perc 220°C fonom. Ez a fél adag tészta. Egész adagnál ehhez  a rozsos tésztához 20 perc kell fedéllel 280°C fokon és 20 perc fedél nélkül 200°C fokon. Mármint az én gázsütőmben.

Ha megsült, rácsra emelve hűtöm ki.

A kiflikhez a tészta másik felét 4 gombócra osztom, majd a gombócokat egyenként 3 mm vastagra nyújtom enyhén lisztezett gyúródeszkán. A cél a négyzet alak lett volna, az nem sikerült, így jött a derelyevágó. Ezzel szép, szabályos négyzeteket vágtam belőlük, a leeső tésztát pedig összegyűjtöttem, ebből lett az ötödik gombóc a végén.

A négyzeteket átlósan kettévágtam két háromszögre. Ecset segítségével megkentem vízzel a felszínüket, majd beborítottam a kisebb darabkákra tépdesett sonkával. Nem kell, hogy mindenhol fedje a háromszöget, maradjon  szabadon is némi tészta, hogy a feltekerésnél ezeken a pontokon össze tudjon majd tapadni a kifli. Megszórtam kevés finomra vágott zsályával és a leghosszabb oldala felől indulva feltekertetem, kicsit meghengergettem még, hogy jobban összetapadjon,  majd kifli formájúra hajlítottam. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, úgy, hogy a tészta illesztése alulra kerüljön. Vízzel lekentem ismét, lenmaggal megszórtam.

Miután duplájukra keltek, 280°C fokos sütőben 10 percig, majd 220°C fokon még 10 percig sültek.

Ezek is rácsra kerültek, de nem tudtak kihűlni, mert nem volt rá idejük.

Címkék: kelt tészta, kenyér, sonka, vargánya

Rozsos kenyér sörrel, hagymával, napraforgómaggal

Hát a cím alapján ez a kenyér igencsak férfiasra sikeredett.
Bár én nem vagyok férfi, de azért nekem is nagyon bejött. Most nem illik azt írni, hogy ez a legjobb kenyér amit eddig sütöttem, mert mostanában majdnem minden hétre jut egy szenzációs kenyér, amiről azt írom.
Na jó, akkor legyen ez az egyik legjobb kenyér. De tényleg. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy kell hozzá némi elkötelezettség az alkoholos nedű irányába, mert a sör íze igen jelentősen érezhető rajta. De ha valaki azt szereti, akkor ez az ideális választás a kenyér minden halmazállapotban való egyszerre történő elfogyasztására.
Ebből az is következik, hogy nem árt valami jobbféle sört venni hozzá, nem kell nagyon puccos, csak jobbféle.
Eredetileg barna sörrel akartam sütni, egészen pontosan Guinnesst kerestem hozzá, de mostanában akadozik kissé a beszerzés. Azzal nem tudom, milyen lehet (gyanítom, jó), nem baj, majd legközelebb.

• 4 kis vekni vagy 1 cipó
• 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
• 40 dkg rétesliszt,
• 1 kis üveg= 0,33 l világos sör (nem keserű, nem pilseni, én pl Hoegaardent használtam)
• 2 fej vöröshagyma (10 dkg),
• 2 marék napraforgómag (~ 6 dkg),
• 4+2 dkg napraforgóolaj,
• 2 ek koriandermag,
• 1 ek köménymag,
• 2 tk fehérborecet
• 2 tk só,
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a sört, sót, a 4 dkg olajat, ecetet, majd alaposan összegyúrom, kidolgozom. Közepesen kemény, sima, rugalmas tésztát kell kapnunk. Cipóvá formázom, a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarom, majd hagyom pihenni, amíg a duplájára nő. Nem egy szapora tészta, nálam ez 3 órát vett igénybe (igaz, az utolsó másfél órában megfeledkeztem róla). Ha ennél gyorsabb eredményre vágyunk, duplázzuk meg az élesztő mennyiségét.

A hagymát apró kockára vágom és a 20 gr olajon kis láng fölött, időnként megkavarva addig sütöm, amíg lassan aranyszínűvé válik, karamellizálódik.

A napraforgómagot száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A koriandert és köménymagot száraz serpenyőben szintén megpirítom, majd mozsárban porrá őrlöm.

Ha a tészta megkelt, megy hozzá a hagyma, napraforgómag, őrölt fűszerek, jól átgyúrom. A tésztát annyi részre osztom, ahány kenyeret akarok formázni belőle, majd lisztezett gyúródeszkán a kívánt alakra formázom, most én hosszúkás vekniket készítettem belőle.

A kenyereket párosával nagyobb darab sütőpapírra fektetem, éles késsel haránt irányba jó mélyen bevagdosom, majd pihenni hagyom, hogy a duplájára nőjenek.

A sütőt fedeles sütőtállal együtt előmelegítem a maximális hőfokra (280°C), majd a vekniket a sütőpapírral együtt a tálba teszem (kettőt sütöttem egyszerre). Fedő alatt, 280°C fokon sült 15 percet, majd fedél nélkül 200°C fokon 20 percet.

Ha 1 nagy vekni készül, akkor a sütési idő: fedő alatt, max hőfokon 15 perc, fedő nélkül 180°C fokon még 35 perc.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

Címkék: kelt tészta, kenyér, napraforgómag

Kelt almás lepény sok fűszerrel, mézzel, mákkal

Mert már annyira untam, hogy minden almás sütimbe fahéjat teszek, szóval ebben most az nincs. Helyette van minden más. Félreértés ne essék, az almás süti finom fahéjjal, ezt is lehet azzal készíteni, de mi most olyan mennyiségű almával vagyunk elárasztva (hál’ istennek!!! És ráadásul milyen finommal!), és olyan mennyiségben készül nálunk az almás(fahéjas)… minden, hogy kezdjük unni. Szerencsére nem az almát, csak az almát és fahéjat együtt.

Amit még meguntam, hogy mindig mandulát szórok rá, hát erre most mák került. De milyen jót tett neki!

1 kis tepsi ( kb 27×25 cm)

30 dkg rétesliszt, 15 dkg mascarpone, 1 dl tej, 1 tojás, 5 dkg (nád)cukor, 1,5 dkg élesztő, csipet só

1,5 tk ánizs, 1,5 tk szerecsendió virág, 6 szem szegfűszeg, 1 tk reszelt citromhéj

3 alma (~ 40 dkg)

2 tojás, 2 dl tejföl, 3-4 ek méz

darálatlan mák a szóráshoz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a mascarponet, 1 tojást, cukrot, tejet és csipetnyi sót. A fűszereket mozsárban porrá őrlöm és azt is a tésztához adom. Alaposan kidolgozom. A tészta nagyon lágy, úgyhogy itt kenyérsütőgép vagy robotgép előny. Én maradtam a kézi dagasztásnál, jelenleg izomlázam van és szabad szemmel is látható tricepszem.

Addig kell dagasztani a tésztát, amíg az könnyen elválik a kéztől. Bár hihetetlennek tűnik, de ez egyszer csak be fog következni. Nem mondom, hogy ez annyira látványos mint egy kenyértésztánál, de azért észlelhető.

Ha ezen túl vagyunk, akkor a kelesztőtálat konyharuhával letakarva félretesszük pihenni. Ha a tészta duplájára nőtt, átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán téglalap alakúra nyújtom, ami akkora kell legyen, hogy a tepsit kitöltse és még legalább 2 cm pereme is maradjon a tésztának.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem majd a tetejére rendezem a meghámozott, gerezdekre vágott almát. Az alma majd belülről megtámasztja a tészta peremét, nem kell aggódni amiatt, hogy az visszahajlik.

A mézet a tejföllel és a két tojással habverővel alaposan kikavarom, majd az alma tetejére csurgatom, úgy, hogy minden alma tetejét bevonja a krém, mert a mák csak így fog jól megtapadni.

Mákkal egyenletesen, bőven megszórom, majd félreteszem kelni meleg helyre. Ha a tészta közel a duplájára nőtt, 200°C fokon (gázsütő) 40 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a tészta széle már aranyszínű, a tejfölös massza meg remegős.

Rácsra emelve hűtöm ki. (kicsit nehézkesen, de ez is megoldható. De ha nem megy, nem kell erőltetni)

Megjegyzés: én mostanában ebből a tésztából sütöm a sima kalácsot, és annak is nagyon finom. Ahhoz csak szögletes kenyérformába kell tenni a veknivé formázott tésztát az második kelesztés idejére, elhabart tojással lekenni és azt 220°C fokon kell sütni 35-40 percig.

Címkék: alma, édes, kelt tészta, mák, méz

Sertésszűz kenyértésztában, sütőtökös, vargányás burokban

Akkor a folytatás következik. Mert akkora siker volt az előző.

Viszont a sütőtök püré mennyiségét első körben sikerült túldimenzionálnom, így kis módosítással következik a receptet. Azt is lehetett volna, hogy nem rakom bele mindet a tésztába, hanem megeszem magában, de a racionális gondolkodás ma nem volt az erősségem. Mindegy, így még finomabb, csak kevésbé mutatós. Pedig az fontos.

A vargánya benne szárított, ez könnyebben beszerezhető és nem is kerül annyiba belőle egy kiló mint Ponty Úrnak az éppen esedékes gyerekülése (értelemszerűen inkább ennek a megvásárlása mellett döntöttem a friss vargánya helyett), viszont hogy ebből előnyt is kovácsoljak, a gomba áztatóvizét használtam fel a tészta dagasztásához, így egy nagyon finom, aromás kenyér burok lett a végeredmény.

És persze nem kell hozzá feltétlenül szűzpecsenye (bár ezzel garantáltan nagyon finom), jó másféle sovány hús is, ki mit szeret.

Recept.

• 4 adag
• 40 dkg szűzpecsenye,
• só,
• bors,
• olívaolaj
• 50 dkg sütőtök (nyersen, tisztítva mérve),
• 1 szűk marék (~ 5 gr) szárított vargánya,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 8 nagyobb levél zsálya ( vagy 1 ek szárított),
• 4 dkg vaj
• 30 dkg rétesliszt,
• 1,5 dl a gomba áztatóvizéből,
• 30 gr olívaolaj,
• 1 ek fehérborecet,
• 1 csapott tk só,
• 5 gr friss élesztő
• tojás a kenéshez

A gombát leöntöm 1,5 dl meleg vízzel és ázni hagyom 1-2 órán át.

Ha már puha a gomba, leszűröm az áztatóvizet, hogy homok ne maradjon benne és kipótolom 1,5 dl-re.

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, megy hozzá a 30 gr olívaolaj, az ecet,  a gomba áztatóvize, a só. Alaposan kidolgozom, átgyúrom, cipóvá formázom  és a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félreteszem a tésztát kelni egy-másfél órára, amíg a duplájára nem nő.

A sütőtököt nagyobb kockákra vágom, majd a vajon puhára sütöm. Hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, zsályát és az apróra darabolt vargányát, tovább sütöm még 3-4 percig, majd fakanállal/krumplitörővel összetöröm.

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztítom a zsíros részektől, sóval, borssal, kis olívaolajjal bedörzsölöm és nagy láng felett körbesütöm 1-2 perc alatt. Ezt követően igen kis láng felett addig sütöm, amíg a hús szemmel láthatóan összezsugorodik, a húslé jelentős része eltávozik, állagát tekintve pedig kívül keményebb, de belül még ruganyos marad. Ha ez kész, félreteszem pihenni legalább tíz percre.

A megkelt tésztát átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán akkora téglalapot nyújtok belőle, hogy a szűzpecsenyét kényelmesen bele tudjam majd csomagolni.

A tészta közepére kenem a sütőtökös püré felét, erre fektetem a húst, a húsra a maradék püré kerül, majd egyenletesen elkenem, hogy mindenhová jusson a húson a tökből. Inkább csak a húson legyen a tökös püré, ne a tésztán.

A tészta széleit vízzel alaposan lekenem, majd a húsra hajtogatom, mintha ajándékot csomagolnék. Előbb az egyik hosszanti oldala, majd a másik, végül a két rövidebbet hajtom fel. Picit össze is nyomkodom az illesztéseket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a tésztás hengert, úgy fordítva, hogy az illesztések essenek alulra. Az elhabart tojással lekenem, pihentetem 15 percig.

A maximális hőfokra előmelegített sütőbe teszem, majd a hőfokot azonnal mérsékelem 220°C fokra (gázsütő) és addig sül, amíg aranyszínű nem lesz. Ez nálam most 35 perc volt.

Rácsra emelve hűtöm ki. Hidegen a legfinomabb, zöldsaláta illik mellé.

Címkék: kelt tészta, kenyér, sertés, sütőtök, vargánya

Kenyértésztában sült sertésszűz aszalt paradicsommal

Olyan, mint a Wellington bélszín, csak nem az.

Az apropó az a közel tíz darab sertésszűz, amit a mélyhűtőmben találtam egy nagyobb rendezgetés, kutakodás kapcsán. Én ilyen gyűjtögető típus vagyok, minden disznóvágásból elkérem a szűzpecsenyét, fogy is rendesen, de a beszerzéseimmel nem tudunk lépést tartani.

Ilyen szempontból (is) szerencsés döntés volt ezt az ételt kipróbálni, mert annyira bejött, hogy most egy egész sor változata motoszkál a fejemben, valószínűleg még a napokban kipróbálásra is kerül majd jelentős részük.

Ugyanis ez valami isteni. Most nem csak az ízére gondolok, persze az is remek, hiszen a hús omlós lesz, ízes, de  nem tud kiszáradni még akkor sem, ha a létező összes konyhai bakit elkövetjük vele, az aszalt paradicsomos, kapris, oregánós kéreg rajta meg az ízek egész kavalkádját vonultatja fel és még annyi minden hangzatos butaságot írhatnék róla, de nem teszem, elég legyen annyi, hogy ízre kiváló.

De. Elkészíteni és felszeletelni, az valami nagyon jó érzés.  Annyira szép, látványos, kívánatos, hogy az engem most teljesen lenyűgözött. Pedig az összeállítás nagyon egyszerű és viszonylag gyors is (ha a kelesztést nem számoljuk), de mindenképpen nagyon kevés munkát igényel.

Szóval azt hiszem, most új kedvenc született.

2-3 adag

1 szűzpecsenye (~30-35 dkg), só, bors, olívaolaj

200 gr rétesliszt, 1 dl víz, 20 gr olívaolaj, 5 gr élesztő, 1 tk almaecet, 1 kk só, 1 tk mustármag

a kenéshez tojás

8 nagyobb felezett, olajban eltett, lecsepegtetett aszalt paradicsom (~ 7 dkg), 3-4 ek átmosott, lecsepegtetett, apróra vágott kapribogyó, 1 gerezd fokhagyma, 1 lilahagyma (~ 4 dkg), 1 nagyobb ág oregánó

Az élesztőt a liszttel elmorzsoljuk, megy hozzá a víz, só, ecet, 20 gr olívaolaj, a porrá morzsolt mustármag. Alaposan kigyúrjuk, kidolgozzuk, majd cipóvá formázva, a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Amíg duplájára kel, az kb 1-2 óra, de a többi előkészülettel várjunk a kelesztési idő végéig, a húsnak még melegnek kell lennie, amikor a tésztába kerül.

Az aszalt paradicsomot felkockázom 3 mm darabokra, a fokhagymát, lilahagymát finomra vágom és a paradicsomhoz keverem. Az oregánó letépkedett, finomra metélt leveleit szintén.

A húst letisztítom, a hártyákat, zsíros részeket levagdosom, sóval, borssal, kevés olívaolajjal bedörzsölöm és forró serpenyőben 1-2 perc alatt kérget sütök rá, minden oldalán. Ezt követően mérsékelem a lángot és kis tűzön addig sütöm, amíg kívül keményebb, de belül még ruganyos tapintata lesz, azaz majdnem teljesen átsül, szemmel láthatóan összezsugorodik és a húslé jelentős része távozik belőle. Ne süssük túl, ne várjuk meg, amíg nagyon keménnyé válik, mert akkor szárazabb lesz. A tésztával még úgyis sül, szóval nem marad rozé, itt ettől tartani nem kell.  Érdemes legalább 10 percet pihentetni a tésztába tekerés előtt.

Ha a tészta megkelt, átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag téglalappá nyújtom, ami akkora, hogy a szűzpecsenyét kényelmesen bele lehet majd csomagolni.

A paradicsomos keveréket a közepére halmozom, egyenletesen szétterítem, úgy, hogy a széleken 3 cm maradjon szabadon. A széleket alaposan lekenem vízzel. A töltelék közepére ültetem a még meleg, de már nem forró húst, majd ráhajtom a tészta széleit, úgy, hogy a töltelék a húsra kerüljön és a tojásos szélek fedjék csak át egymást. Először a két hosszabbik oldalát hajtom fel egymás után, majd a két rövidebbiket, mintha ajándékot csomagolnék (nem túl szépre).

A henger alakú csomagot úgy fordítom, hogy az illesztések kerüljenek alulra, így rakom egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A tetejét a felvert tojás maradékával megkenem, néhány helyen megszurkálom (bambusznyárssal), hogy sülés közben a gőz távozni tudjon. Félreteszem pihenni legalább 10 percre, meleg helyre.

A sütőt előmelegítem a maximális hőfokra, majd miután beraktam a tepsit, ezt azonnal 220°C fokra mérsékelem. Így sült nálam 30 percet. Akkor jó, ha a teteje már szép aranyszínű.

Rácsra emelve hűtöttem- nem egészen ki, mert melegen már ettünk belőle, de direkt hagytam egy szeletet, hogy lássuk, milyen hidegen. Hát finom.

Rukkolát képzeltem mellé, de azt nem kaptam.

Címkék: kapri, kelt tészta, kenyér, paradicsom, sertés

Gyökérkenyér

Már megint (még mindig) a nosztalgia.

Amikor még Pécsett laktunk, nem én sütöttem a kenyeret. Volt rendes pékség, nem is egy, finom kenyeret árultak, miért is tettem volna. (mármint napi szinten, ahogy most teszem, kicsit kényszerűségből is. Bár azt nem állítanám, hogy nem szeretem, hiszen a dagasztás, a kelt tészták a gyengéim). De nyáron, 40 °C fokban sokszor jobban esett volna elugrani ( a 10 kilométerre lévő) boltba ahelyett, hogy trópusi klímát varázsoltam a lakásba a gázsütőmmel.

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az ott kapható sok különleges kenyér mindegyikét én nem tudom itthon megsütni, részben alapanyag, részben a recept hiányában.

A gyökérkenyér szerencsére nem ilyen. Ez voltaképpen egy teljes kiőrlésű lisztből készült ciabatta-féle, ami hosszúra van formázva és többször megcsavarva, de lapos, így kiváló alap a hatalmas, félbevágott kenyérdarabokból készülő szendvicsekhez.

A recept pedig, mint annyiszor,  egy rosszul kezdődő konyhai baleset szerencsés végkifejlete. Azaz az eredeti gyökérkenyérrel való bármiféle hasonlatosság a véletlen műve, ez nem az eredeti recept. De a végeredmény hasonló.

• 1 nagyobb vagy 2 kisebb kenyér
• 200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt,
• 200 gr rétesliszt,
• 3 dl víz,
• 1 gr friss élesztő,
• 1 ek almaecet
• 20 gr extra szűz olívaolaj,
• 1 ek koriandermag,
• 1 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a többi alapanyagot, a koriander kivételével, és lágyabb, de rugalmas, a kéztől és az edény falától szépen elváló tésztává dolgozom ki.

A kelesztőtálat konyharuhával letakarom és kb 14 (16) órára megfeledkezem róla.

Miután úgy döntök, hogy ideje lenne megsütni a kenyeret, a koriandert száraz serpenyőben megpirítom, mozsárban porrá őrölöm és a tésztához adom. Alaposan átgyúrom az egészet, majd erősen lisztezett gyúródeszkán hosszú rúddá formázom, húzom, többször megcsavarom a hossztengelye körül, jó nagy darab sütőpapírra teszem, és addig pihentetem, amíg a duplájára nem kel. Kb egy óra, de volt már úgy, hogy kettő. Ezt érdemes kivárni, ha a sütőben fejeződik be a második kelesztés, magasabb lesz a kenyér  és kirepedezik.

Nem kell megijedni, az egész elkezd majd nagyon lapos formát ölteni, szinte szétfolyni. De ez nem baj, mert így pont olyan vastag kenyeret kapunk, amit kényelmesen át tudunk harapni, ha hosszában vágjuk el.

A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 280°C fokra.

Ha a tészta megkelt, sütőpapírral együtt beleügyeskedem a forró tepsibe, 280°C fokon 20 perc, majd a hőfokot 200°C fokra mérsékelve 20-30 perc következik, attól függően, milyen vékony rúddá húztuk ki a tésztát.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: kelt tészta, kenyér

Szendvicsek pitában kétszer: pulykasülttel, vöröskáposztával, camembert-rel és sütőtökös, kecskesajtos, rukkolás salátával

Igazán praktikus dolog a zsebes pita, finom is, lehet bele pakolni mindenfélét és még el is szórakoztatja a gyermeki lelkületű családtagokat, akik a sülése közben a sütő ajtaja előtt guggolva szurkolnak a kenyérkéknek. (ez jelen esetben én voltam)

De ha ez nem elég, akkor ott lesznek a gyönyörűségtől félig ájult egyéb családtagok is, akik elfúló hangon (mert tele a szájuk) azt kérdezik, hogy ezt csakugyan te sütötted e. Ha a válasz némiképp sértődött “igen!” (Miért, édesem, ki más sütötte volna? Talán csak nem képzeled, hogy a boltban ilyet kapni? Itt, a világ végén???), akkor ezt követően további dicshimnuszok és magasztaló énekek várhatóak, melyben egyértelműen megerősítik istennői és kiváló konyhatündéri mivoltodat egyaránt.

Néha pedig a fent említett két csoport átfedést mutat.

Vissza a kevésbé komolytalan témákhoz, a zsebes pita nagyszerű találmány, gyorsan összeüthető belőle egy látványos szendvics, jelen esetben egy hússal és egy húsmentes változatban.

A vöröskáposzta ezen elkészítési módja Férj ízlése szerint való, de szerintem is igen finom és a lényeg, ez hidegen sem gusztustalan (mármint kinézetre).

A hús az a hideg sült, amit gyakran készítek, egyéb szendvicsekbe is kiváló, felvágott helyett.

A sütőtökös saláta meg…hát, az is nagyon finom lett. Tényleg. Pedig elvileg már a fülünkön kellene kijönnie a sütőtöknek. De nem. Ez (is) isteni lett. (a sütőtök mániám amúgy nem a kezdődő elmebaj első jele, hanem Ponty Úr nemigen hajlandó más zöldséget vagy gyümölcsöt megenni a sütőtökön és a krumplin kívül. Maximum a céklát (meg persze mindent, ami jóóól fel van hígítva alaplével és tele van zöldfűszerrel, annyira, hogy a zöldséget már nem is észleni benne…), de azt meg az apja nem annyira kedveli. Így kétnaponta sütök sütőtököt, a köztes napokon meg marad a krumpli vagy a cékla.)

A mennyiségek elég összevisszára sikerültek, de mindenhol föltüntetem, hogy nagyjából hány adagnak felelnek meg.

A pita

Nekem ez az elkészítési/sütési mód vált be leginkább, így szinte minden kenyérke (például most konkrétan mind) szépen felfújódik. Nem tudom, hogy mi erre a magyarázat, nem volt érkezésem utánanézni, még csak azt sem állítom, hogy ez másnak, más sütővel, liszttel százszázalékosan működni fog, de mivel nekem működik, én így készítem, és még így is fogom sokáig, ezért leírom. Aztán hátha más is sikerrel jár.

6 darab

350 gr liszt, ebből 70 gr teljes kiőrlésű búza, 280 gr rétesliszt,

30 gr olívaolaj, 1 tk almaecet, 1 tk só, 1 tk koriandermag porrá zúzva, 1 kk cukor, 7 gr friss élesztő

180 ml víz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót is és közepesen kemény, rugalmas tésztává dolgozom ki. Cipóvá formázom, olajjal vékonyan lekenem, nedves konyharuhával letakarom  és félreteszem kelni.

Jelen estben, úgy tapasztaltam, a hosszabb kelesztési idő nem előny, hanem inkább hátrány. (legalábbis nálam eddig így alakult. Aztán ki tudja, lehet, hogy nincs összefüggés, csak így hozta a szerencse) Így kb egy óra múlva (vagy hamarabb, főleg meleg időben), amikor már alaposan megkelt, nagyjából a másfélszeresére, de nem a duplájára, ismét átgyúrom.

A tésztát 6 gombócra osztom és azokat lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag korongokká nyújtom.

10 perc pihentetés jót tesz a tésztának, de nem több. Ezért -mivel én két adagban sütöttem- egyszerre csak három gombócot nyújtottam ki, a többit csak akkor, amikor az első kör már sült. A kinyújtott korongokat hármasával egy jókora darab sütőpapírra fektetem.

A sütőt közben egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a maximumra, ez nálam elvileg, jobb napokon 300°C fok, de errefelé a gáz fűtőértéke erősen ingadozik, így ma csak 260°C fok jött össze.

A korongokat a sütőpapírral együtt a tepsibe ügyeskedem, majd 260°C fokon 12 perc alatt megsütöm. (vagy amíg a kenyér felfúvódik és nagyon enyhe színt kap) A két adag sütése között annyi időt várok, amíg az ismét felmelegszik a maximális hőfokra.

A vöröskáposzta:

4 pitába való adag

1 kis fej vöröskáposzta, 1 nagy jonatán alma (20 dkg), 1 nagy fej lilahagyma (5 dkg), 1 dl száraz fehérbor, 3 ág kakukkfű, 1 ek méz, só, bors, olívaolaj

A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom és kevés, 2-3 ek olívaolajon, kis láng felett sütni kezdem.Addig sütöm, gyakran kavargatva, amíg megfonnyad és kis színt kap, vagyis karamellizálódik, de még nem ég meg. Na ez azért nem megy olyan gyorsan, eltart legalább 20-30 percig is.

Ha ez kész, megy hozzá a megtisztított, torzsátlanított, nagyon vékonyra metélt vöröskáposzta is. Kis kevergetés és párolás után, amikor már kezd összeesni, felöntöm a borral. Addig párolom, amíg a bor elillan alóla csaknem teljesen. Ekkor hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, a kakukkfű lecsipkedett levélkéit és a mézet is. Sózom, borsozom és fedő alatt készre párolom.

A pulyka:

8 pitába való adag

75 dkg pulykamellfilé, 3 ek szárított tárkony, 1 bio narancs reszelt héja és leve, 3-4 ek színes bors keverék megőrölve(rózsa, fekete, fehér, koriander és szegfűbors), 5 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só

A húst bedörzsölöm a tárkonnyal, borssal, sóval, majd kevés (2-4 ek) olívaolajat hevítek egy lehetőleg vastag falú, fedeles, alkalmas méretű, magas falú serpenyőben. A húst körbesütöm nagyobb lángon, majd rászórom a reszelt narancshéjat, mellédobom a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdeket és meglocsolom a narancslével.

Fedő alatt, igen kis lángon addig párolom, amíg a húsba beleszúrva már nem rózsaszínű hanem színtelen lé távozik. Ez kb 30-40 perc.

Ha a hús már átpárolódott, de van még alatta nedvesség, akkor fedő nélkül zsírjára sütöm.

A szendvicsek összeállításánál a pita végét levágtam, így “kinyílt” a zseb.

Került bele egy szűk maréknyi káposzta, kb 3 dkg camembert és egy szűk maréknyi felkockázott pulyka.

A sütőtökös saláta

3 pitába való adag

300 gr sütőtök, 120 gr friss jellegű kecskesajt, 1 kis fej lilahagyma (3 dkg), 50 gr rukkola (~ fél zacskó), 5 ág kakukkfű, 1 ek fehérborecet, só, bors, olívaolaj (extra szűz)

A sütőtököt meghámozom, felkockázom 1 cm kockákra, majd sütőtálba terítem. Akkora tál kell, hogy egy rétegben terüljön el a tök. Sózom, meglocsolom 2-3 ek-nyi olívaolajjal, aládugdosom az egészben hagyott kakukkfű ágakat és 220°C fokon 30 perc alatt puhára sütöm.

A kecskesajtot fél centis kockákra vágom, a hagymát félfőre majd hajszálvékony szeletekre, ezeket összeforgatom, meglocsolom az ecettel és ízlés szerinti mennyiségű olívaolajjal.

Ha kihűlt, hozzáforgatom a tököt is, meg a rukkolát. Őrölök rá borsot és még sózom ha kell (nem kell).

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: camembert, káposzta, kecskesajt, kelt tészta, pulyka, rukkola, sütőtök