Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.
Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.
Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.
Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.
Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.
Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)
3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.
Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.
A hagyományos karácsonyi ételek kétszáz éve még mások voltak, mint amiket ma ismerünk. A régi ételeknek viszont nem mindegyike hatna elegánsan az ünnepi asztalon, ezért a bableves most új formát kapott. A karajtekercsek az aszalt szilvával töltött egyben sült karaj elronthatatlan és dekoratív változatai, a gyümölcskenyér pedig egy régi klasszikus.
Karácsonyi menü a GasztroTippen!
A babot előző este átmossuk, beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben feltesszük főni.
A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát nagyjából feldaraboljuk, a répát, zellert két-három darabra vágjuk.
Az zsíron üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, a fokhagymát, és 1-2 percig még sütjük. Felöntjük a borral, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a babérlevelet, szárított vargányát, sózzuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Kis lángon főzzük legalább 1 órán át. Közben, ha a bab már félig megpuhult, leszűrjük és ezt is a leveshez adjuk. Ha a bab már teljesen puha, kihalásszuk a levesből a répát, zellert, a kakukkfű csokrot, a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük. Átszűrjük, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, ecettel ízesítjük (ha szükséges) és ezzel a leves kész.
A kolbász chipshez a vastagkolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, és előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 5-8 perc alatt ropogósra sütjük. Érdemes figyelni közben, a sütési idő sütőtől és a kolbász szeletek vastagságától is függ, tehát ettől kevesebb is lehet. Tálalásnál a kolbászkarikákkal díszítjük a levest, illetve pár csepp kolbászzsírral.
Tipp: A leves előző nap is elkészíthető.
Az aszalt szilvát előző este átmossuk, beáztatjuk a brandybe.
A húsról levágjuk a hártyás részeket, majd minden szeletet kissé megklopfolunk. Lazítsuk fel alaposan a rostokat, a karaj csak így lesz igazán puha, de ne verjük szét túlságosan a húst, nagyjából fél centi vastag legyen.
A szeleteket besózzuk, megborsozzuk, majd az aszalt szilvát szétosztjuk a karajszeletek hosszanti szélénél, és feltekerjük. A baconszeleteket kettévágjuk, majd egymás mellé fektetünk belőlük négy csíkot hosszában, kis átfedéssel a széleknél, és ezekbe betekerjük a karaj tekercset. Végül hústűvel vagy konyhai spárgával rögzítjük a roládokat.
Serpenyőben körbesütjük (teflonban zsiradék nélkül, hagyományos serpenyőben kevés zsíron), majd kevés vizet öntünk alá, mellédobjuk a kakukkfüvet és lefedve készre pároljuk. (eddig a pontig előre is elkészíthető) Ha a hús megpuhult (ezt húsvillával lehet ellenőrizni), fedő nélkül zsírjára sütjük a roládokat.
A krumplipüré a megszokott módon készül, a meghámozott, felkockázott krumplit bő sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és még forrón hozzáadjuk a vajat, a tejszínt, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd krumplinyomóval vagy habverővel összetörjük.
Az élesztőt elmorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a tojást, tejszínt, olvasztott vajat, cukrot, sót, mandulakivonatot, és alaposan kidagasztjuk, kézzel vagy géppel. Elég lágy, de a formáját megtartó rugalmas tésztát kell majd kapnunk a végére, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat letakarjuk, majd félretesszük pihenni, amíg a tészta a duplájára nő.
Az aszalt gyümölcsöket egyforma méretűre vágjuk, majd a hosszában kettévágott vaníliarúddal, a narancskivonattal (vagy reszelt narancshéjjal), a narancs levével és a rummal addig főzzük, kis láng felett sűrűn kevergetve, amíg az összes folyadékot magukba nem szívják a gyümölcsök, illetve az el nem párolog. Ne maradjon alatta semmi nedvesség, mert az eláztatja a tésztát. Végül a vanília rudat kivesszük belőle és kihűtjük a keveréket.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd két cipóra osztjuk. Az egyiket lisztezett deszkán kinyújtjuk nagyjából 30X20 centiméteres téglalap alakúra, a másikat összegyúrjuk az aszalt gyümölcsökkel. Az aszalt gyümölcsös részt 25 cm hosszú hengerré formáljuk, majd a téglalap alakú rész közepére helyezzük, ráhajtjuk a széleit és betekerjük a tésztába. A rudat egy sütőpapírral kibélelt szögletes kenyérformába tesszük, úgy hogy az illesztések kerüljenek alulra. A tetejét lekenjük kevés vízzel kikevert tojássárgájával és félretesszük, amíg a duplájára nem kel. Sütés előtt még egyszer lekenjük tojássárgájával.
Előmelegített sütőben 170°C hőmérsékleten sütjük 45 percig, majd rácsra emelve hűtjük ki.
100% home-made. Természetesen, máskülönben mit is keresne a blogon.
Mert van az az érzés, amikor este 11 után, filmnézés közben (Idétlen időkig, ezeregyedik alkalommal, és Férj még nem unja! Persze ő az ünnepelt (khmmm…tadaaaam: kiválóan megfelelt a szakvizsga eredménye. Mondjuk nem vagyok meglepve. (csakazértis szmájli)))(rászoktam a tripla zárójelre)
Elnézést.
Szóval van az, amikor valami befészkeli magát az ember fejébe, és nem lehet onnan kiverni, legyen az bármilyen egyszerű és/vagy gasztronómiai szempontból kihívást nem jelentő étel (ezeknek az ételeknek, úgymint még a vajkaramella, sült krumpli, csokis fánk, az ilyesfajta viselkedés amúgy is tulajdonsága), és ha ez még másnapra is így marad, akkor bizony neki kell állni. Lehetne persze készen venni hozzá az alkatrészeket, nem vagyok naiv, vannak igen jó minőségű pékáruk és felvágottak is – de nem errefelé és/vagy nem olcsón. Tehát ha éppen nem szakadt rám a nemzeti bank (ez sajnos nem szokása) és nem épp Debrecenben vagyok nagybevásárolni, akkor inkább nekiállok magam. Mert nem bonyolult.
A felvágott helyett mi hideg sültet eszünk (most erről itt nem futtatok (hosszan) eszmét, legyen elég annyi, hogy sokkal finomabb, 100% húsból van, ugyanennyi százalék természetes összetevőből, és -nagyon fontos!-sokkal olcsóbb, mint a bolti “sonka”), a kenyér meg általában, főleg télen, szintén házi, de igyekszem minél kevesebb macerával és extra alapanyaggal járó recepteket kiötölni hozzájuk, szóval tényleg egyszerűen elkészíthető, és az eredmény a boltihoz képest ég és föld.
Elkeverem a mézet a mustárral, sóval (én 1 ek-nyit adok ennyi húshoz, de mi elég kevés sót használunk), és ezt egyenletesen a húsra kenem. Egy serpenyőt felhevítek benne az olajjal (magas falú, fedeles, teflon előny), majd beleteszem a húst, mellédobom a meghámozott, kés pengéjével meglapított gerezd fokhagymákat, felöntöm a borral (vagy ugyanennyi vízzel), és fedő alatt, a lehető legkisebb lángon puhára párolom. Ez úgy 40-45 perc. Félidőben egyszer megfordítom a húst. Végül leveszem a fedőt és nagy lángon elforralom alóla a folyadékot, majd mindkét oldalán enyhén lepirítom a húst. (vigyázzunk, a méz miatt könnyen odaég!)
Kiveszem, bekenem a serpenyő alján maradt mázzal, kihűtöm, és még langyosan szeletelem, ilyenkor lehet belőle a legszebben hajszálvékony szeleteket vágni.
Hűtőben 4-5 napig jól záródó edényben tárolható.
Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, ruganyos, sima felszínű, kéztől szépen elváló tésztává dagasztom. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem a tésztát pihenni.
Ha a duplájára nőtt (szobahőmérsékleten legalább 2 óra, a rozslisztes tészták sokkal lassabban kelnek), átgyúrom, veknivé formázom, sütőpapírral kibélelt (vagy kiolajozott, kilisztezett, vagy szilikonos) szögletes kenyérformába teszem. Kelés közben a tetejét lekenem kevés vízzel, egy ecset segítségével, legalább 2x.
Miután a tészta ismét a duplájára nőtt, előmelegített sütőben 240°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés) sütöm 10 percig, utána 180°C, 40 perc.
Rácsra borítva hűtöm ki.
megjegyzés: macera nincs vele sok, az igaz, de az elkészítés hosszadalmas, ehhez napi szinten legalábbis gyesen lévő anyukának kell lenni. Viszont van egy barátságosabb verzió, a mai adag is így készült: összegyúr, egy órát keleszt, előző este. Ezt mondjuk meg lehet csinálni mosogatás után, lefekvés előtt. A kelesztőtál tetejére folpack, be a hűtőbe. Másnap este kivenni a tálat, átgyúrni a tésztát, megformázni (azaz egy rudat készíteni belőle), formába tenni, és meleg helyre tenni. 1 óra alatt magához tér a tészta, és lehet sütni.
Igazából ez egy sima majonéz, tejföllel, azaz egy kevéssé hígított tartár mártás. Férj így szereti.
A tojásokat megmosom, megtörlöm, majd lobogó vízben 1 percig főzöm. Ez nem szükséges, de a friss tojásnál a szalmonella csak a héjon van, így ezt el lehet pusztítani, ha kisgyerek is eszik belőle, szerintem célszerű így készíteni. A tojásfehérjét elveszítjük, de legalább jól járnak a macskák is.
A tojást feltöröm, szétválasztom, a sárgáját edénybe teszem, leszedem róla az ún. jégzsinórt (fehér, fonalszerű trutyi)(ezt egyébként érdemes megcsinálni a tojással készülő ételeknél úgy általában, mert nem lehet elhabarni, nem “oldódik” fel, gumicukor szerű zárványként megmarad pl a krémekben), hozzáadok egy csipet sót és a borecetet, majd állandó, habverővel/robotgéppel való kevergetés mellett elkezdem csepegtetni hozzá az olajat. Ahogy veszi fel az olajat a sárgája és lesz egyre tömörebb a krém, úgy lehet egyre bátrabban csorgatni hozzá az olajat. Én két kisebb tojást használtam (kb M-es méret), ehhez 1,5 dl olaj kellett.
A majonézhez hozzákeverjük a cukrot, mustárt (lehetőleg ne magosat, de nekem most csak ilyen volt itthon), sót még ízlés szerint. Ezen a ponton meg is lehet állni, de én még kevertem hozzá egy kevés tejfölt is, így könnyebb lett a mártás.
A szendvicsek összeállítása a következő:
kenyér
majonéz
salátalevél
pulykasült
uborkakarikák
még majonéz
kenyér
De ezt már úgyis mindenki tudja….
Mellé pedig egy pohár tej kötelező.
Ebben a hónapban a halak kerülnek terítékre, halrudacskák és halas szendvics egyszerűen, házilag, a Gasztrotipp babamenüjében, két finom turmixszal megfejelve.
Halburger
A halburger egy halpogácsából, zöldségekből, öntetből és egy házi zsemléből áll, amit persze idő hiányában lehet jó minőségű bolti péksüteménnyel is helyettesíteni. A halpogácsára kerülhet majonéz, házi, de a tejföl is jó választás, ha a baba még nyers tojást nem ehet, vagy tartunk a szalmonellától.
A halat késsel apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk, majd összegyúrjuk a tojással, zsemlemorzsával, nagyon finomra aprított (vagy szintén darált) hagymával, fokhagymával, finomra metélt petrezselyemzölddel, citromlével, sóval.
Tojásnyi gombócokat formázunk a masszából, ezeket ellapítjuk, majd nagyon kevés olajjal kikent serpenyőben mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük mérsékelt láng felett.
A félbevágott zsömlékbe halpogácsa, lilahagyma, salátalevél és tejföl kerülhet, de mehet bele majonéz, paradicsom is, ízlés szerint.
A házi zsemle hozzá egy ricottával gazdagított tészta, ami így azon túl, hogy sokáig puha marad, még fehérjében is gazdagabb a hagyományos zsömlénél, az elkészítése pedig nagyon egyszerű. Ricotta helyett lehet hozzá azonos mennyiségben sovány túrót is használni, a lényeg, hogy krémes, apró szemcséjű, vizes állagú legyen.
szezámmag a szóráshoz
Az élesztőt a liszttel elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk rugalmas, sima felszínű tésztává, ami a kéztől szépen elválik.
A kelesztőtálat letakarva félretesszük, amíg a tészta duplájára nem kel.
Átgyúrjuk, 8 részre osztjuk és gombócokat formázunk belőlük, amiket kissé ellapítunk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek még fél órára kelni. A tetejüket közben lekenjük elhabart tojással kétszer, a második kenés után pedig meghintjük szezámmaggal.
Előmelegített sütőben 200°C fokon 20 percig sütjük, amíg a tetejük kissé megpirul. (villanysütő, alsó-felső sütés)
Rácsra szedve hűtjük ki.
Megjegyzés: Ha 2 év alatti a gyermek, a szezámmagot inkább hagyjuk el az ő zsemléiről.
Halrudacskák sütőtökös krumplipürével
A mirelit változat helyett. Percek alatt összeállítható és sütőben sül bő olaj helyett, így igazából a bolti változatnál kevesebb munkával készíthető el. A krumplipürébe rejtett sütőtök pedig értékes A vitaminforrás télen a gyereknek.
A halfilét papírtörlővel teljesen szárazra itatjuk, majd 2 centi vastag csíkokat vágunk belőle.
A tojást elhabarjuk a finomra aprított vagy reszelt fokhagymával, a mozsárban, vagy az ujjainkkal porrá őrölt kakukkfűvel és sóval. A halat a tojásba forgatjuk, majd a zsemlemorzsába.
Sütőpapírral leterítünk egy rácsot (ez akár a sütőben található tartórács is lehet), ezt vékonyan megkenjük olajjal, erre fektetjük a halszeleteket. Olajat csepegtetünk a tetejükre, pár csepp elég, nem kell sok belőle. Ha van olajspray otthon, használjuk azt hozzá.
Előmelegített sütőben 15 perc alatt sülnek aranyszínűre 200°C fokon villanysütőben, légkeveréssel.
Közben a püréhez a krumplit és a sütőtököt is kockázzuk fel, a hagymát vágjuk nagyon finomra, és zöldségeket kevés sóval fedő alatt, kis lángon pároljuk puhára a tejben. Ezzel a módszerrel nem főzzük ki a tápanyagokat, sem az ízeket a zöldségekből. Ha megpuhultak, adjuk hozzá a vajat, és habverővel vagy krumplinyomóval pürésítsük, ízesítsük szerecsendióval.
Tálalásnál a rudacskák és a püré mellé lehet még adni vajon párolt borsót, néhány gerezd citromot is, nálunk a halnak citromlével megcsepegtetve lett a legnagyobb sikere.
A kakaóport kevés tejjel csomómentesre keverjük és felforraljuk, majd ha a kakaó feloldódott, lehúzzuk a tűzről, majd hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a maradék tejet is. Kihűtjük és turmixgépben a banánnal turmixoljuk.
Megjegyzés: Ha ennél is sűrűbb, jeges shaket szeretnénk készíteni, akkor a banánt darabokra vágva fagyasszuk le, és így adjuk a turmixhoz. Ehhez azonban egy nagy teljesítményű turmixgépre van szükség.
A sütőtököt kockázzuk apróra, majd a mézeskalács fűszerkeverékkel együtt a tejben fedő alatt, kis láng felett főzzük puhára. Adjuk hozzá a mézet, hűtsük ki és turmixoljuk.
Első reakciók.
Férj: “Ezek a kedvenceim, ezek a zőcccséges* palacsinták. @*#$*& finom. Mi benne ez a zöld? Snidling?”
(*zőccség=körte)
Csipi:Fugózus állapotban tömi magába a palacsintát, amikor meg akarom puszilni az arcát, palacsintás tenyérrel elnyomja az arcomat. Férj buzdít, hogy kuttyogjak bele a nyakába, az mindig beválik, de semmi reakció a szájba tömős-palacsintás kézzel eltolóson kívül. Férj így szól: “Elvesztettük.”
Szóval mi benne az a zöld? Bazsalikom. De a konzervatívabb ízlésűek persze készíthetik csak vaníliával is. Meg tisztán rétesliszttel. Mi ma egy félig teljes kiőrlésű lisztből készült, bazsalikomos változatra szavaztunk.
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és enyhén meglangyosítom.(ne legyen túl meleg, maximum langyos!) Feloldom a vajas tejben az élesztőt, hozzáadom a tojásokat, liszteket, cukrot, meghámozott, durvára reszelt körtét, ricottát, finomra aprított (vagy mozsárban kevés cukorral szétdörzsölt) bazsalikomot, majd habverővel simára keverem.
Félreteszem kelni, amíg a tészta buborékos lesz és enyhén megemelkedik.
Vastag aljú öntvény teflon palacsintasütőben mérsékelt láng felett sütöm ki, kis merőkanálnyi adagokban, további zsiradék nélkül. (a hagyományos palacsintasütőt persze minden adag előtt ki kell olajozni, mint a hagyományos palacsintánál)
Magában is finom, de lehet mellé adni joghurtos mascarpones krémet is, ami fele-fele arányban natúr joghurtból és mascarponeből áll, kevés nádcukorral édesítve.
Ez egy végtelenül egyszerű recept.De hogy ne csak ennyi legyen, mert például úgy adódik, hogy a pici kukta nem létező salátákat centrifugál a lábamnál, így adva teret a konyhai ténykedésemnek, és a rám törő hatalmas szabadság miatt nekem meg pancsolhatnékom támad, lett hozzá parmezános diós mini fánk is. A leves így kiadósabb, és igazából az aktív munka része még így sem haladta meg a fél órát összesen.
A karfiolt és a krumplit a levessel felöntöm és fedő alatt puhára főzöm. Botmixerrel pürésítem, sózom, majd hozzákeverem a mascarponet, összeforralom és reszelek hozzá szerecsendiót. A leves kész.
A fánkhoz a tojást és a mascarponet habverővel simára keverem, majd feloldom benne az élesztőt a cukorral. Hozzáadom a lisztet, a reszelt parmezánt, a durvára vágott diót, sót, és simára keverem a masszát. Nokedlitészta állagúnak kell lennie. Félreteszem kelni, ha már buborékos lesz a tészta és enyhén megemelkedett (meleg helyen 3/4 óra körülbelül), akkor átkeverem, majd bő, forró olajba két mokkás(igen, mokkás)kanál segítségével apró gombócokat szaggatok, melyeknek mindkét oldalát aranyszínűre sütöm. Papírtörlőre szedem, majd a leves mellé adom. (lehet persze nagyobb kanállal is, akkor haladósabb)
Megjegyzés: Babának diós fánkot csak két éves kor felett adjunk, ha ennél fiatalabb, hagyjuk el neki a fánkot a leves mellől, vagy a fánktésztába csak a baba adag kisütése után keverjük bele a diót.
Jó ideje nem került fel kenyér receptje a blogra. Ennek igazából nem az az oka, hogy nem is sütök,bár valóban ritkábban fordul elő ez a tevékenység itthon, amióta sikerül egészen jó minőségű kenyeret vennem, sokkal inkább arról van szó, hogy a régi kenyereimet ismételem, leginkább a gyökérkenyér kerül a sütőbe, meg arról, hogy az új villanysütővel nem akkora élmény a kenyérsütés. Bizony, bizony tudtam én, hogy eljön az a pillanata, amikor majd visszasírom a leharcolt gázsütőmet, mert lehet hogy a villanyban gyönyörűen, egyenletesen sül a sütemény, lehet alacsony hőfokon húst sütni, de a kelt tészták… A hőfok legjobb esetben, légkeverés mellett is alulról karcolja a 240°C-t, de akkor már kívül mindent megéget, belül meg még nyers marad, szóval így nem lehet használni, légkeverés nélkül meg alig 200°C. Hát hol van ez a gázsütőmhöz képest, ahol 300°C foknál kiakadt a sütőhőmérő? Sajnos olyan buborékos, hártyavékony tésztájú pizza, piros, eszméletlenül ropogós héjú kenyér már nem lesz itthon többet, mint amihez az elmúlt éveken hozzászoktunk. Na ennyi volt a kesergés. In memoriam Bosch HSF 44 K 32 NO.
De azért csak megtanultam használni az új sütőt is, és ez a kukoricás kenyér már egészen megközelítette a régieket. Szóval ánizsos. Igen, tudom, de nem én találtam ki (csak nagyon támogatom az ötletet), hanem Giorgio Locatelli Ízek Itáliája könyvében szerepel- az alapötlet. Aztán most úgy gondoltam, hogy házasítom ezt a Szakácsok könyvében egy rozskenyérnél szereplő “kovásszal”, ha egyáltalán lehet annak nevezni a 12 órán át kelő híg indítótésztát (ők mindenesetre annak hívják). Az arányok, egyéb hozzávalók tekintetében már inkább a saját fejem után mentem, a járt utat azért nem akartam elhagyni olyan nagyon.
A végeredmény: finom! Levegős, a kukoricadarától duplán ropogós héjú, nagyon enyhén ánizsos, könnyű cipó. Ha meg valaki az ánizstól mégis idegenkedne, hát hagyja el belőle.
Az élesztőt feloldom 1 deci vízben, majd hozzákeverek 10 dkg réteslisztet. Jól kikeverem a híg tésztát, és konyharuhával letakarva hagyom kelni egy éjszakán át. Reggel (délelőtt) a buborékos masszához adom a maradék lisztet, darát, vizet, olajat, sót, ecetet és a mozsárban nem túl finomra őrölt ánizst. Kissé lágy, de azért jól dagasztható tésztát kapok, amit addig dolgozok ki, amíg szépen el nem válik a kezemtől. Cipóvá formázom, liszttel meghintem, majd letakarom nyirkos konyharuhával a kelesztőtálat addig pihentetem a tésztát, amíg a duplájára nem nő.
Átgyúrom, majd cipóvá formázom, egy nagyobb darab sütőpapírra teszem és éles késsel kereszt alakban bevágom. Érdemes egy magasabb falú, a sütőtállal nagyjából azonos méretű kerek tálba tenni papírostól, hogy ne oldalirányba, hanem inkább felfelé nőjön, azaz ne lapuljon szét a kelesztés során.
Közben a sütőt előmelegítem a max hőfokra (légkeverés mellett 240°C) egy kerek, 20 cm átmérőjű vastag falú jénaival együtt, ami lefedhető. (az enyémnek ugyan nincs teteje, de egy fém tálka pont illik rá, azt használtam fedőnek.
Ha a tészta duplájára kelt megspriccelem vízzel (bőven megnedvesített ecsettel csapkodok felette többször), majd a papírral együtt a sütőtálba emelem. Lefedem a tetejével, majd max hőfokon (ez a legjobb esetben is alig haladja meg a 200°C-t a sütőhőmérő szerint), alsó-felső sütésnél 20 percig sül fedő alatt.
20 perc után leveszem a tetejét és fedél nélkül sül még 30 percig.
Végül ellenőrzöm hogy átsült (kopogtatva dobos a hangja), majd rácsra téve hűtöm ki.
Aztán most még had írjak egy kicsit a dagasztó/kelesztőtálamról. Bár már nem annyira aktuális, mert az őszi Mihály napi vásárnak vége Debrecenben, és itt láttam leginkább teknőket. Ugyanis teknőben dagasztok. Ez nem vicc. Tágas, az alja nem billeg, nem csúszik, remekül kézre álli. Nagyanyáink nem voltak bolondok. Nekem már majdnem egy éve megvan és imádom használni. A kenyérsütőgéppel nincs ugyan bajom, csak én kézzel szeretek dagasztani, ráadásul nekem egyszerűbb kézzel gyömöszölni a tésztát ugyanannyi ideig, mint ameddig tartana elmosogatni az incifinci alkatrészeket. Régen azt hittem, hogy az zavar, mekkora helyet foglal a gép. De hát az az igazság, hogy az alkalmas méretű teknő sem kisebb. Szóval ha van még valaki, aki annyira konzervatív a dagasztást illetően mint én, annak jó szívvel tudom ajánlani a teknőt. Tényleg nagyon jól beválik. A kisebb teknő pedig tökéletes, ha formában akarnám keleszteni a kenyeret nádkosár helyett. (bár már azt is kinéztem, hiába, a kacskaringónak sem tudok ellenállni.)
Pillanatok alatt összeállítható, reggelire való ötletek a Gasztrotippen, a kicsiknek és a nagyoknak is.
A reggeli sokszor kapkodós, rohanós, sietve letudott része a napnak, pedig kevés munkával is igazi kényeztető ételeket varázsolhatunk az asztalra, ha máskor nem, hát egy ráérős hétvégi reggelen.
Mini kuglóf
A legjobb benne, hogy előző este összeállítható, és másnap mire bemelegszik a sütő, már meg is kelt másodjára a tészta, és fél órán belül az asztalon a gőzölgő, meleg péksütemény. Bár a tészta készülhet fele-fele arányban rétes és átszitált teljes kiőrlésű búzalisztből , de én most tisztán csak réteslisztből készítettem.
A vajat felolvasztjuk, majd hozzáöntjük a tejet és kézmelegre langyosítjuk (de ne melegítsük fel ennél jobban). Feloldjuk benne az élesztőt a cukorral, hozzáadjuk a lisztet, tojások sárgáját, sót, és habverővel alaposan kidolgozzuk a meglehetősen lágy, már-már folyós tésztát. Félretesszük, megvárjuk amíg buborékok jelennek meg benne és a térfogata nagyjából a másfélszeresére nő, majd folpack fóliával letakarjuk és éjszakára a hűtőbe kerül.
Másnap a tésztát átkeverjük, hozzáadjuk a mazsolát, majd kivajazott, kilisztezett szuflé formába (vagy teáscsészékbe) adagoljuk, úgy hogy a tészta nagyjából a felét töltse csak ki a formáknak. Meleg helyre, például a tűzhely tetejére félretesszük kelni amíg a tészta el nem éri a forma peremét. Közben előmelegítjük a sütőt.
A megkelt kuglóf tetejét sütés előtt meg lehet hinteni egy kevés nádcukorral, majd a sütőbe kerül és 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) fél órán át sül.
A kuglófokat rácsra borítva hűtjük ki.
Banános túrós muffin zabpehellyel
Ez az éppen csak édeskés sütemény már előző este is elkészíthető, és nemcsak reggelire, de tízóraira is nagyszerű. Bár enyhén édes, de a teljes kiőrlésű búzaliszt, túró, zabpehely és banán miatt tápanyagokban nagyon gazdag, és tapasztalatom szerint a legválogatósabb kisgyerekek is szívesen fogyasztják.
A banánt villával pépesre törjük, majd hozzáadjuk az olvasztott, kihűtött vajat, tojásokat, túrót, cukrokat, jól kikeverjük, végül hozzáforgatjuk a zabpelyhet és a sütőporral elkevert liszteket is.
Muffin kapszlikkal bélelt muffin sütőbe kanalazzuk a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 35 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a sütési idő végén a tésztát.
Rácsra szedve hűtjük ki.
Házi májkrém
Készülhet csirkemájból vagy pecsenyekacsa májából, nagyon hamar összeállítható és remek alternatívája a bolti változatnak.
A májat megtisztítjuk a nagyobb erektől, kötőszövetes részletektől, majd nagyobb kockára vágjuk. A hagymát, fokhagymát nagyjából feldaraboljuk. A vajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a májat és a fokhagymát, valamint a majorannát vagy rozmaringot is. Ahogy a máj átsült (ha kettévágunk egy kockát, láthatjuk hogy már nem rózsaszín), hozzáadjuk a tejszínt, ezzel épp csak egyszer felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. Sózzuk, ha volt benne rozmaring ág, azt kihalásszuk, majd botmixerrel teljesen simára pürésítjük. Még melegen üvegbe töltjük és miután kihűlt, hűtőben tároljuk.
Ébresztő, mely a következőképpen zajlik: Csipi hangos Jooooj! (“Uram isten, már megint elaludtam!”) vagy Vvááváá! (ha a kutyás pizsamája van rajta) felkiáltással ébred, és ébreszt mindenkit, aki 50 méteres körzetben lakik.
Az ujjánál fogva kirángatja az ágyból az apját, vagy engem, attól függően hogy kit talál ott és kitől remél több focizást kora (tényleg nagyon kora)reggel, majd kituszkol minket a konyhába. Heves mutogatás kezdődik, mellyel követeli a reggeli narancslevét és tálka corn flakeset. Szigorúan magában, korán reggel még nem tud enni rendesen, de valami rágcsa azért kell. Vagy csak amivel lomolni lehet.
Anya +/- apa közben laposkúszásban elcsúszik a kávéfőzőig és bemelegíti azt.
Anya összeállítja, bekeveri a palacsintát.
Opcionális: amíg anya +/- apa felöltözik, addig Csipi kipakolja az ÖSSZES kávéscsészét, kettőt aláilleszt a kávéfőzőnek, a maradékot kipakolja az asztalra, majd egy csészécskéből ő is imitálja a kávé ivását, miközben kisujját kecsesen az égnek emeli. (ezt kitől tanulta?) Szintén opcionális: anya +/- apa összepuszilja a kacagó kisdedet.
X mennyiségű kávé lefőzve, attól függően, hogy mennyi alvást engedélyezett nekünk előző éjszaka a miniatűr. Természetesen X mennyisége fordítottan arányos az alvással töltött órákkal.
Közben a palacsinta kel/pihen, Csipi pedig számos kisautóját eregeti le a csúszdán. A kisautók után jönnek a repülőgépek. Végül a nagy(tényleg nagy) dömper.
Anya +/- apa partvis nyelével kikotorja a járműveket a tűzhely és a konyhaszekrény alól.
Nota bene: ha Ponty Úr elvonul, és látszólag csendben eljátszik a szobájában, az soha semmi jót nem jelent (bár mi még mindig bedőlünk ennek). Ilyenkor például a papírzsebkendőket húzgálja ki a dobozból és tépi apró darabokra (honnan szerezte?)/ egy doboz fülpiszkálóval játszik olyat, hogy mindegyikről lecsipkedi a vattát a végéről és szétszórja az ágyon (de tényleg honnan szerezte?). És ez csak a mai reggeli programja volt.
Anya leül a számítógép elé bogarászni, amit Csipi azonnal terminál és közös mesenézés következik a legújabb, legkedvencebb, kicsit azért (legalábbis szerintem) elmeroggyant kínálatból.
Egy műveletlen kispók balladája
Patakiskola (a patakiskola azért anyának is tetszik, tisztára mintha Yonderboi írta volna a zenéjét (na jó, kis túlzással))
Palacsinta megkelt, palacsintasütés. Csipi természetesen itt is segít: ellopja a spatulákat, az elkészült palacsintákat. Meg ilyenek.
A kicsi, fél centis-centis kockákra vágott sütőtököt a tejben fedő alatt puhára főzöm. Ez hamar megvan, forrástól számított 4-5 perc elég neki, mert utána fedő alatt még úgyis puhul. Ha ez megvan, hozzáadom a vajat, és fedő alatt hagyom langyosra hűlni.
Közben a lisztekkel elmorzsolom az élesztőt, hozzákeverem a tojást, cukrot, a fűszereket és a késsel durvára vágott diót és vörösáfonyát is.
A sütőtököt botmixerrel vagy habverővel pürésítem. Igazából a puha tököt habverővel is össze lehet törni, és így még a palacsintának is jobb, rusztikusabb állaga lesz. A tejes keveréket hozzákeverem a tésztához.
Félreteszem meleg helyre kelni, és amikor a tésztában buborékok képződnek, megemelkedik, átkavarom és kisütöm. Teflon serpenyőben, mérsékelt lángon, további zsiradék hozzáadása nélkül, kis merőkanálnyi adagokban.
Chai latte szirupot vagy juharszirupot adok mellé.
Megjegyzés:
1.) Ha chai szirup van mellé, akkor elég a tésztába a reszelt szerecsendió és a narancshéj. Ha szirup nélkül szeretnénk enni, akkor mehet bele a mézeskalács fűszerkeverék.
2.) 2 év alatti gyereknek ne adjunk diót. Én a Csipi adagját kisütöttem először, majd a maradék tésztához kevertem a diót.
3.) Úgy még finomabb, ha a diót kissé megpirítjuk a felhasználás előtt. De én ettől reggelente általában eltekintek.
Hát mostanában meg ez a kedvenc. Ez sem egy váratlan fordulat a mákos kelt palacsinta és a diós kelt palacsinta után, csupán csak azért váratott magára eddig, mert a mandula aromától ódzkodom (ti. nem jó az íze), és keserű mandula kivonatot pedig csak a nyáron tudtam szerezni a Culinarisban hozzá. Mert mandulásítani kell egy kicsit, attól lesz az igazi. Az általunk ismert mandulás íz ugyanis nem az édes mandulának köszönhető, amit zacskókban vagy héjastól árulnak a legtöbb helyen, hanem a keserű mandulától. Ez egyébként egy ciánvegyület tartalmú, nagy mennyiségben mérgező gyümölcs, de a jellegzetes mandulás ízhez csak néhány szem keserű mandula hozzáadására van szükség kilónként(!) az édes mandulához, és ettől lesz például a marcipán olyan ellenállhatatlan. Az ebből készült alkoholos kivonatból pedig néhány csepp is elég és őszintén szólva az aromák a nyomába sem érhetnek. Egy kicsi üveg 1600 Ft körül volt nyáron, de nagyon kiadós, szerintem évekig kitart majd. Na, ennyi volt az ingyenreklám. (de ha valakit nagyon megijesztettem a mérgezős történettel, akkor még közlöm, hogy a kivonat 4% töménységű (a többi főleg alkohol), vagyis az egész üvegcse elfogyasztása sem okozna különösebb tüneteket. Hacsak alkoholmérgezéseseket nem…)
Tehát recept.
A tejet (és a tejszínt)összemelegítem a vajjal, megvárom amíg a vaj elolvad, félreteszem, amíg kézmelegre nem hűl. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzákeverem a lisztet, őrölt mandulát, tojást, cukrot, keserű mandula kivonatot, habverővel simára keverem, majd meleg helyen hagyom kelni, amíg tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész meg nem emelkedik kissé.
Felhevített teflon serpenyőben közepes lángon kis merőkanálnyi adagokból további zsiradék nélkül tenyérnyi vastagabb palacsintákat sütök belőle.
A mascarponet a cukorral és a joghurttal simára keverem, majd a palacsinta mellé adom.
Megjegyzés: Készült már fele-fele arányban rétes és teljes kiőrlésű búzaliszttel is, reggelire így is tökéletes volt.