Ismét személyesen is érintett vagyok a kisfiam által, így külön öröm számomra, hogy támogathatom az idén is a Segítsüti licitárverését. A kedvezményezett ezúttal a Bátortábor, akik a krónikus betegséggel élő és daganatos kis betegek számára nyújtanak életre szóló élményeket, segítséget a betegséggel való megküzdésben, erőt a mindennapi élethez.
Pár sorban idézném az oldalt, talán ők szebben és pontosabban fogalmaznak nálam. :)
„Táboraink a daganatos és krónikus betegségekkel élő gyerekek és családtagjaik számára adnak életre szóló, gyógyító élményeket.
Amíg a gyerekek élvezik a kalandokat, egészségügyi biztonságukról orvosok, nővérek, dietetikusok, gyógytornászok gondoskodnak a nap 24 órájában – láthatatlanul.”Dr. Cserbák Anna
orvos igazgatóKüldetésünk:
Életeket változtatunk. Súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújtunk sorsfordító élményeket, erőt, eszközöket az élethez, a gyógyuláshoz. Mindezt ingyen. Hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap.Táborunk nem klasszikus értelemben vett tábor. Különleges élményekkel mozdítjuk ki a gyerekeket a komfortzónájukból, hogy félelmeik legyőzésével felismerjék: képesek szembeszállni nemcsak a kalandok során rájuk váró feladatokkal, de a betegségükkel is. Mosolyt csempészünk az arcokra, erőt adunk a küzdelemhez.
Az árverés továbbra is a Segítsüti oldalán zajlik, a következő linken érhetitek el a finomabbnál finomabb sütiket:
http://segitsuti.hu/sutiarveres/licitek
Én az idén szintén egy postázható finomsággal készültem, bár ha valakinek van kedve eljönni Nyíregyházára érte, személyesen is szívesen átadom, természetesen akkor egy kis uzsonna is jár mellé. :) Amúgy a sütemény postán érkezik majd el a licit nyerteséhez, maga a licit tárgya pedig a skót butter finger egy matchás, kókuszos változata lenne, mellé egy kis üveg házi citromzselével.
matchás kókuszos butter finger
A kókuszreszeléket a kristálycukorral elektromos kávédarálóban finomra őröljük a vaníliarúddal együtt. Ehhez adjuk hozzá az átszitált lisztet, amit előtte a matcha porral és szódabikarbónával, finomra őrölt sóval elkevertünk. Hozzáadjuk a kókuszzsírt és vajat is, majd összegyúrjuk, egynemű tésztává.
Sütőpapíron ujjnyi (1,5 centi) vastag, szögletes formára nyújtjuk, majd a hűtőbe tesszük nagyjából egy órára, amíg megdermed. Dermedés után villával megszurkáljuk, majd szeleteljük, nagyjából 2×10 centis csíkokra.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (légkeverés nélkül) 20 percig sütjük. A sütőlapon hűtjük ki (melegen törékeny)
Megjegyzés: Ez a keksz rendkívül omlós lesz kihűlés után is. Ha szállítani szeretnénk, netán uzsonnára csomagolni, érdemes egy fél tojásfehérjét keverni a tésztába, ez megköti, de így az omlósságából is veszíteni fog a tészta.
citromzselé
A citromot alaposan megmossuk, megtöröljük, majd citrus hámozóval vékony csíkokat vágunk a héjából. (ha ez nincs, éles késsel, vagy zöldséghámozóval vághatunk belőle csíkokat, a lényeg, hogy a fehér része már ne kerüljön bele, csak a sárga héj)
A citromok levét kipréseljük, magokat kiszedjük.
1 dl citromléhez adjuk a citromhéj csíkokat és a pektinnel elkevert cukrot, majd 4-5 percig gyöngyöztetve főzzük.
Sterilizált üvegbe töltjük, lezárjuk.
Nem tudom, ki hogy lenne vele, de nekem ez a keksz olyan mintha tepertős pogácsa íze lenne. És akkor írom rögtön, hogy nincs benne tepertő. A véletlen felfedezés öröme az, ami arra késztetett, hogy ismét leírjam ezt a receptet, mivel amúgy ez az egyik kedvenc parmezános kekszem derivátuma, csak a liszt felét cseréltem le benne teljes kiőrlésű tönkölylisztre, a másik felét meg tönköly fehérlisztre, az ízek pedig rögtön megváltoztak. A tepertőt lehet szeretni, vagy nem szeretni (lehet?), én imádom, és az életmódunk változtatásán akkor kezdtem el komolyabban gondolkodni, amikor a reggeli kávé után öt-tíz deka friss húsos tepertőt ropogtattam el, csak úgy magában. Nem mondom én, hogy a tepertő az ördögtől való (de), viszont napi szinten reggelinek nem a legoptimálisabb választás. És akkor ha már itt járunk, hát ez a keksz sem… De kis lépésekkel indulva hátha könnyebben megy majd a változás. :)
(a vintage hangulatú képek kedvelőitől pedig még kis türelmet kérek, tavasztól korábban nem tudom pótolni a festett deszkáimat, világítást, egyéb háttereket, szóval egyelőre maradnak ezek a hétköznapi képek)
A vajat felkockázzuk, majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan de alaposan összegyúrjuk (robotgéppel is össze lehet dolgozni). A tésztából gambócot formázunk, majd 5 centi vastag hengert gyúrunk belőle. Folpackba vagy sütőpapírba csavarjuk a hengert és legalább egy órára hűtőbe tesszük, amíg megdermed a vaj.
Éles (recés) késsel 3 mm vastag szeletekre vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
Előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 180 C fokon 13-15 perc, amíg a kekszek széle kezd aranyszínt kapni.
Melegen törékeny, ezért a sütőlapon hűtjük ki.
Van itt egy kis csavar, ezek a receptek diabetikus és hagyományos változatban is elkészíthetőek.
Mostanában lesz egy pár cukorbetegek számára készült recept a blogon, egészen addig, amíg külön helyet nem kapnak az oldalon. Az ok egyszerű, egyre több cukorbeteg van a családban, baráti körben, nekem meg amúgy a civil szakmámba is vág ez a téma, és évek óta tervbe van véve valami hasonló kezdeményezés. A receptek között lesz mindenféle, olyan is, ami maximálisan kielégíti az ideális diéta követelményeit, és olyanok is, amik respektálják, hogy a 70 feletti korosztály már nem annyira tud megbarátkozni a megszokottól nagyon eltérő ízekkel, ételekkel. A következő receptek is nekik készültek, igazából itt a változtatás csak annyi, hogy nyírfacukorra lett cserélve a porcukor. Akik kísérletezőbb szelleműek, a sütiben a liszteket lecserélhetik, ez a tészta kiválóan működik 1/3 teljes kiőrlésű tönkölyliszt-1/3 teljes kiőrlésű zabliszt-1/3 fehér tönkölyliszt keverékével is, ez már lett tesztelve. A zsiradék is lecserélhető kókuszzsírra, ez nagyon hasonlóan viselkedik a vajhoz. A nem diabetikus változat pedig készülhet porcukorral (vagy nádcukorból készült porcukorral) is. A lenti recept azonban teljesen hagyományos ízű, és még a legvaskalaposabb öregurak sem fognak belekötni. A keksz csíkos, mézeskalács és marcipán ízű, a színek pedig ételfestékek hozzáadásával élénkíthetőek vagy megváltoztathatóak. (érdemes tudni, hogy ezekből is létezik természetes változat)
Készült két trüffel is, a létező legegyszerűbben elkészíthető fajtából, tehát még ünnepek előtt is beleférhet az időnkbe.
A lisztet, vajat, xilitet, tojást összegyúrom, majd két részre osztom a tésztát. Az egyik feléhez adom a mézeskalács fűszerkeveréket, a másik részéhez a mandulát és a keserűmandula kivonatot. Mindkét részt összegyúrom. Nagyjából szögletesre formázom a két tésztatömböt, majd egy-egy sütőpapíron azonos méretűre, téglalap alakúra nyújtom, nagyjából fél centi vastagra. Az egyik sütőpapírról a tésztát ráfordítom a másikra, lehúzom a papírt, miután pontosan egymásra illesztettem a tésztalapokat. Óvatosan feltekerem a hosszanti oldala mentén a tésztát, mint a beiglit szokás. A nyújtáshoz használt sütőpapírba tekerem a tésztahengert, ha túl vastag lett (nagyjából 5 cm átmérőjűnek kell lennie), a papírral együtt még sodrok rajta egy kicsit. Az egész rudat fóliába csomagolom és a hűtőbe kerül, legalább 1-2 órára, amíg megdermed a tészta, de maradhat ott egy éjszakán át is.
A csomagolást lebontom a tésztáról, éles késsel fél centi vastag szeletekre vágom, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe fektetek.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 13-15 perc, amíg kezd a szélük aranszínt kapni.
Tepsiben hűtöm ki, mert melegen még morzsálódik a tészta. Jól záródó dobozban tárolom.
A teás trüffelhez a teafűvel összemelegítem a tejszínt, amikor kezd a színe változni (de még nem forr), lehúzom a tűzről és 5 percig állni hagyom. Átszűröm. A tejszínhez adom a vajat, az apróra tört csokit, a xilitet, majd vízgőz felett (vagy kis lángon, óvatosan), időnként megkeverve addig melegítem, amíg a csoki nagyrészt megolvad. Leveszem a tűzről és addig kevergetem, amíg egynemű lesz.
Folpackkal bélelt szögletes vagy béleletlen szilikon formába öntöm, és hűtőbe teszem, amíg megdermed.
Kiszedem a formából, majd éles késsel 2×2 centis kockákra vágom. kakaóporba hempergetem, majd papírkapszlikba vagy színes sztaniolba, celofán zacskóba csomagolom.
A fahéjashoz a tejszínbe tördelem a csokit, hozzáadom a vajat, xilitet, fahéjat, majd vízgőzön/kis láng felett addig melegítem, amíg a csoki nagyrészt megolvad. Lehúzom a tűzről, hozzáadom a narancs olajat (narancshéjat), majd addig kavarom, amíg egyneművé válik. Hozzákavarom a mazsolát is, majd formákba öntöm, hűtöm és formázom, úgy mint az előző változatnál.
Barátnőmnek, születésnapjára. Oreo keksz torta és kávés mandulás kekszek fahéjjal, naranccsal.
A kekszet késes darálóval (vagy zacskóban, sodrófával ütlegelve) morzsásra törjük. Nem kell nagyon finomra őrölni, úgy lesz jó, ha kicsit darabos marad. A csokit darabokra tördeljük, majd a vajjal együtt megolvasztjuk kis láng felett óvatosan/mikrohullámús sütőben/ radiátoron. Összekeverjük az olvasztott csokit a kekszmorzsával, majd sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljára simítjuk. Kihűtjük.
A krém hozzávalóit turmixgépbe öntjük és addig keverjük, amíg teljesen sima és habos lesz a massza. A teljesen kihült torta alapra szűrjük és elsimítjuk. Gyorsan kell dolgozni, mert hideg tejszín mellett hamar köt a krém.
Hűtőben pihentetjük legalább 4 órán át, de a 12 óra a biztos.
Tálalásnál óvatosan leszedjük róla a csatos formát, tortatálra tesszük és egész oreo kekszekkel kirakjuk a tetejét.
A hozzávalókat összegyúrjuk, majd hőtőbe tesszük egy órára legalább a tésztát, amíg megdermed ismét a vaj.
Lisztezett gyúródeszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk és kiszaggatjuk tetszőleges formára. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütjük, vagy amíg a széle kezd aranyszínt kapni a kekszeknek.
Tepsiben hűtjük ki, majd jól záródó dobozba tesszük.
Bár ma még egyszer szétverik a konyhám, és aztán ismét összerakják (elnézést mindazoktól, akiket fáraszt a kálváriámról való részletes beszámoló, de képzeljék el, ha még olvasni is szörnyű, milyen lehet benne élni :)), azért már látom a folyamat végét, és a napjainkat egyre inkább “normális” dolgok töltik ki. Úgy mint a halloween vacsora volt (mert múmia virslit és temető tortát sütni bizony kell, akár a mi ünnepünk ez, akár nem :)), és most az ünnepekre való készülődés.
Igaz, hogy még november van, de az én lelkes kisfiam(!) legszívesebben júniusban elkezdte volna a karácsonyi készülődést, “szervezni a karácsonyi dolgokat”, ahogy ő mondja. Szóval az ő kedvéért már karácsonyi hangulat kezd uralkodni a lakásban, amihez illő élelem is dukál. Ezek az illatos mandulás kekszek igazából évszaktól függetlenül a kedvenceink, most inkább csak a forma az, ami változott, a sütőtökös, juharszirupos turmix pedig szintén őszi-téli kedvenc, szóval karácsonyi hangulattól függetlenül elkészülhetnek, akár egy jó könyv+pokróc kombináció mellé egy hűvösebb estére.
A hozzávalókat összegyúrjuk, majd a hűtőben pihentetjük amíg a vaj visszadermed.
Lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, majd kiszaggatjuk sütikiszúróval tetszőleges formára.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd 180 C fokon 15 perc alatt megsütjük (akkor jó, ha a szélek kezdenek aranyszínűvé válni)
Tepsiben hűtjük ki (melegen még törékeny!), majd jól záródó dobozban tároljuk
A hozzávalókat turmixgéppel egészen simára turmixoljuk és kész.
A tej lehet hideg és meleg is hozzá, a tök szintén, hangulattól függően.
A kisebbik fiunk érkezésével családunk telített zsírsav fogyasztása megsokszorozódott, mivel ő olyan diétát tart, hogy kacsazsír+szalonna. Eszik még ezen kívül húst, kacsát és vaddisznót, magában (sértődött arca tankönyvbe illő, ha egy-egy falatba elrejtve zöldség vagy más hasonlóan felháborító dolog érkezik a szájába, és neki ki kell válogatni, ki kell tuszkolni a nyelvével, mivel mi gonoszak vagyunk és időről-időre cselhez folyamodunk, és próbálkozunk és megkísérelünk vele mást is etetni az előbb felsoroltakon kívül)
Persze voltak elveink korábban, és próbálkoztunk gyerekhez illő étrenddel, de egy súlyos betegség, és az ezzel járó még súlyosabb fogyás után feladtuk ezeket, és örültünk, hogy eszik a gyerek – kacsazsíros kenyeret, mi mást. De azt legalább megette. Lehet azzal takarózni, hogy végső elkeseredésünkben már mindennel próbálkoztunk, és hogy amúgy minden házi, a szalonna pedig általunk abált császárhús igazából, nem füstölt áru, de igazából felesleges. Ő a második rosszul evő fiam (de ő legalább bőséggel fogyaszt abból, ami ínyére való), én magam is az voltam gyerekkoromban, megkeserítve ezzel édesanyám életét. Az ő véleménye egyébként az, hogy én most duplán kapom mindazt vissza, amin ő keresztülment velem. :) Hát lehet hogy így van. Mindenesetre bízunk benne, hogy nem marad így örökre, és nem adjuk fel, hogy egyszer majd enni fog ennél egy fokkal egészségesebb ételeket is, de addig is a közös étkezéseinket igazítanunk kell hozzá is.
Hogy ennek most mi köze van a recepthez? Szóval a férjem örökletes magas koleszterin szintje miatt mi eddig elég komoly diétát tartottunk idehaza, ő kényszerűségből, én szolidaritásból. Telített zsírokat csak módjával ettünk, olajat használtam, szinte mindenbe, amit neki főztem (ezekből viszont normál mennyiséget, hiszen asúlya rendben van, a fogyás nem volt cél). Sokféle, szinte kivétel nélkül hidegen sajtolt olajokat. Én magam is megszerettem a főzésnek ezt a módját, és most, hogy kicsit csillapodott a helyzetünk, igyekszem ezt feleleveníteni. A sós kekszek nálunk remek alternatívát nyújtanak a reggeli kávé mellé fogyasztandó pár falatra, néha még a reggelit is helyettesítik, főként most, hogy a férjem kora hajnalban indul dolgozni, és nincs ideje másra. A keksz vajjal remek, de nem túl kívánatos diétás szempontból, szóval arra gondoltam, mi lenne, ha olívaolajjal készülne. Az eredmény meglepően jó lett, és bár a nyers tésztával dolgozni nem olyan egyszerű, mint vajas tészta esetén (nyújtani, tetszőlegesn formázni például nem lehet, mert morzsálódik a tészta), a kisült eredménnyel már semmi gond nincs, mivel a tojás és az olvadt sajt remekül egyben tartja a kekszeket. Ropogós is viszonylag, egészen sajtos kekszes a végeredmény, a forma pedig nem a legszebb, de ez most itt nem is volt szempont.
A sütőport elkeverem a lisztekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan összegyúrom
A tésztából diónyi adagokat veszek, majd ezeket gombóccá gyúrom és ellapítom. Két tenyér közti hengergetésre a tészta nem alkalmas, inkább csak össze kell tapasztani nagyjából a gombócokat, majd két tenyér között szétlapítani óvatosan.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a kekszeket, a tetejükre egy-egy csipet reszelt sajtot teszek, majd előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15-17 percig sütöm, amíg a teteje enyhén aranyszínű lesz.
Tepsiben hűtöm ki (melegen még morzsalékony)
Jól záródó dobozban tárolom.
Az idei őszi Segítsüti támogatottja a debreceni Gyermekklinika Onkológiai Osztályának alapítványa, a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány. Az alapítvány célja, hogy a súlyos betegséggel küzdő gyermekek számára megkönnyítsék, elviselhetőbbé tegyék a kórházi létet, a kezeléseket, illetve hogy az osztály eszköztárának bővítésével hatékonyabban végezhessék a kis betegek gyógyítását, és remekül végzik a dolgukat, szóval licitre fel!A licit menetéről a Segítsüti oldalán olvasható tájékoztatás, ahol 30 remek sütiből lehet választani. Én az idén egy szörp-lekvár-süti csomaggal készültem, aminek átvétele személyesen Nyíregyházán és 50 km-es körzetében megoldható, egyéb esetben pedig postai úton jut el a nyerteshez.
A szörp zöld citromos-gyömbéres, a lekvár birsből és ringlóból készült, szintén egy jó adag gyömbérrel fűszerezve, a keksz pedig szezámmagos, vaníliás, egy csipetnyi tengeri sóval. Mindent teszteltünk, és nagyon finom! :)
A szilvát kimagozzuk, nagyjából feldaraboljuk, a birsalmát meghámozzuk, kimagozzuk és apró kockákra vágjuk. A gyümölcsöket egy lekvár főzésre alkalmas fazékba öntjük, elkeverjük a cukorral és megvárjuk, amíg egy kis levet enged. A gyömbért meghámozzuk és hosszában négyfelé vágjuk, a ringlóhoz és birshez adjuk (aki szereti a pezsdítő élményt egy lekvárban, az vékony szeletekre is vághatja a gyömbért, így főzve a lekvárba, ekkor nem lehet eltávolítani a főzés után és kissé csípős lesz a végeredmény), a vaníliarudat félbevágjuk, magjait kikaparjuk, és a magokkal együtt a rudat is a gyümölcsökhöz adjuk.
A gyümölcsöket felforraljuk, majd kis lángon gyakori kevergetés mellett addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd.
Sterilizált (kiforrázott vagy mikrohullámú sütőben kifertőtlenített) üvegekbe töltjük, celofánnal lezárjuk a tetejét. Az üvegeket egy pillanatra fejjel lefelé fordítjuk, majd dunsztba tesszük.
Felbontás után hűtőben tároljuk.
A cukrot elkeverjük a vízzel és felfőzzük. Addig forraljuk, amíg a cukor feloldódik. Lehúzzuk a tűzről.
Még forrón hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbért, levével együtt, a zöld citrom finomra reszelt héját, a kifacsart levüket. Fél órán át állni hagyjuk, majd átszűrjük.
Azonnali fogyasztás esetén kihülés után mehet a hűtőbe a szörp, ha viszont tartósítani szeretnénk, forraljuk fel az átszűrt szörpöt és sterilizált üvegekbe palackozzuk.
A vanília magjait kaparjuk ki, majd a többi hozzávalóval együtt gyúrjuk össze a keksz tésztáját.
A masszából formázzunk egy nagyjából 5 centiméter átmérőjű hengert, tekerjük folpack fóliába, majd tegyük a hűtőbe legalább annyi időre, amíg a tészta megdermed.
A tésztarudat szeleteljük 5 mm vastag szeletekre, tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe, majd előmelegített sütőben süssük 180 C fokon 15 percig, amíg a kekszek széle enyhén aranyszínű lesz.
A kekszeket a tepsiben hűtsük ki (melegen még omlik-törik a tészta), majd jól záródó dobozban tároljuk.
Tombol a nyár, a meleg, a gyerekek, meg minden olyasmi, aminek erre hajlandósága van. Ovis szünet van, így hivatalos minőségben is itthon van a nagyobbik, a kicsi mellett (az össz életkoruk pedig még így is 5 év alatt), szóval van igény futkározásra, legózásra napi 24 órában, háttérben a a Madagaszkár pingvinjeivel. Amikor pedig mindez már unalmassá válik (mert van ilyen), akkor csavargásra, állatkertezésre, nagymamázásra nyakló nélkül. A csavargáshoz pedig mi sem lehet jobb útravaló, mint az illatos kekszek, akár sósan, akár édesen. Három villámgyors és rettenetesen finom darab, egy juhtúrós-tökmagos rozsliszttel, egy pisztáciás korianderes kukoricalisztes rózsavízzel és egy diós tönkölylisztes édes változat.
A pisztáciáshoz pedig egy lábjegyzet: a hozzá használt smaragdzöld hámozott, pörköletlen pisztáciát eddig nem volt könnyű beszerezni, legalábbis vidéken ez nem nagyon kapható. Én többnyire Budapesten töltöttem fel a készleteimet, viszont nemsokára kiváló minőségű szicíliai pisztácia (meg mogyoró és mandula is) rendelhető a Noosti kft webáruházából. Én a kekszhez használt pisztáciát tőlük kaptam tesztelésre és nagyon meg voltam elégedve a minőséggel. Ha pedig nem akad otthon pörköletlen pisztácia, akkor a nagyobb áruházakban már kapható pörkölt, sózatlan pisztáciával helyettesíthető a receptben.
A tökmagot durvára vágjuk késsel, vagy késes robotgépben durvára daráljuk.
A liszteket elkeverjük, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A tésztából egy nagyjából 4 centi átmérőjű hengert formázunk, majd kiterített folpack fólia szélére tesszük, feltekerjük, és a fóliába csomagolt tésztát szabályos hengerré formázzuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órán át, amíg a tészta megdermed.
Kitekerjük a fóliából majd éles késsel 1 centi vastag szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a korongokat, majd 180 C fokon 16-18 perc alatt megsütjük ( a sütési idő a kekszek vastagságától és sütőtől is függ, érdemes az első adagnál a 11. perc környékén ránézni és módosítani a sütési időt, ha szükséges)
A kekszeket a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki, majd jól záródó dobozban tároljuk.
(a kekszekre kerülhet minta is, erre a célra létezik profi süti pecsétnyomó, de ennek hiányában bármi alkalmasnak látszó tárgy, például egy duplo lego virág/lego jármű kereke vagy egy tortára való gyertya virág formájú műanyag talpazata is megfelel)
A pisztáciát késsel durvára vágjuk vagy késes robotgépben durvára aprítjuk. Mozsárban porrá őröljük a koriandert.
A liszteket összeszitáljuk a porcukorral, majd a többi hozzávalóval (kivéve rózsavíz) együtt összegyúrjuk.
A tésztából egy nagyjából 4 centi átmérőjű hengert formázunk, majd kiterített folpack fólia szélére tesszük, feltekerjük, és a fóliába csomagolt tésztát szabályos hengerré formázzuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órán át, amíg a tészta megdermed.
Kitekerjük a fóliából majd éles késsel 1 centi vastag szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a korongokat, majd 180 C fokon 16-18 perc alatt megsütjük ( a sütési idő a kekszek vastagságától és sütőtől is függ, érdemes az első adagnál a 11. perc környékén ránézni és módosítani a sütési időt, ha szükséges) A kisült kekszeket még forrón megkenjük rózsavízzel egy ecset segítségével, majd nagyjából 1 percre visszatesszük a kikapcsolt, de még meleg sütőbe.
A kekszeket a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki, majd jól záródó dobozban tároljuk.
A koriandert mozsárban porrá őröljük, a vanília magjait kikapargatjuk. A diót késsel durvára vágjuk, vagy késes robotgéppel durvára aprítjuk.
A liszteket összeszitáljuk a porcukorral, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk.
A tésztából egy nagyjából 4 centi átmérőjű hengert formázunk, majd kiterített folpack fólia szélére tesszük, feltekerjük, és a fóliába csomagolt tésztát szabályos hengerré formázzuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órán át, amíg a tészta megdermed.
Kitekerjük a fóliából majd éles késsel 1 centi vastag szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a korongokat, majd 180 C fokon 16-18 perc alatt megsütjük ( a sütési idő a kekszek vastagságától és sütőtől is függ, érdemes az első adagnál a 11. perc környékén ránézni és módosítani a sütési időt, ha szükséges)
A kekszeket a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki, majd jól záródó dobozban tároljuk.
A kis jövevény mindannyiunk életét megváltoztatta, a miénket persze leginkább pozitív értelemben, de ami miatt mi komolyan aggódtunk, az a nagyobbik kisfiunk, akit kicsit megviselt a problémás terhesség, az állandó izgalom és az új helyzettől való félelem. Ezért igyekeztünk minél több időt tölteni vele az elmúlt napokban, az ovi természetesen szóba sem került, és itthon a kedvenc foglalatosságait végeztük együtt, amikor a legifjabb porontyunk aludt. Tehát kekszet sütöttünk és fényképeztünk. Ezek a mandulás kekszek mondhtani azonnal a kedvenceivé váltak, és egy egész széria készült rózsaszín és neonzöld szórócukorral, csokicseppekkel díszítve, ami csakis az ő keze munkáját dícséri (ezekről sajnos fotó nincs, mivel még a sütés után, melegen elfogytak) A félreértések elkerülése végett, ezek egyáltalán nem azok a tipikus babás kekszek, sok zabpehellyel és aszalt gyümölccsel, inkább az a nagyon ropogós, kávé mellé való, (nem túl egészséges) felnőttes darab, de hát ezek a napok most nem elsősorban a tudatos táplálkozás szigorú betartásáról szólnak. És nincs is más megnyugtatóbb dolog a mi négyévesünk számára, mint a maci alakú, színes kekszek gyártása a régen csak az ő kizárólagos tulajdonában lévő anyukájával.
A kekszbe ezúttal citrom is került, mivel igyekszem maximálisan kihasználni azt az időszakot, amikor bio minőségű citrusok kaphatóak akár vidéken is. És akkor egy pár szót írnék arról is, hogy ez miért fontos. Az egész évben kapható narancs, mandarin és citrom héja gombaölő szerekkel és viasszal kezelt, ezeket a leggondosabb áztatás, mosás vagy forrázás, sikálás és egyéb házi praktikák sem tudják eltávolítani a héjáról, nem véletlenül írják rá minden ilyen gyümölcsre, hogy a héj emberi fogyasztásra nem alkalmas. Ha friss citrus héjat szeretnénk felhasználni, akkor az egyetlen megoldás a kezeletlen felületű, leggyakrabban bio minőségű citrusok felhasználása. Ha ez nem kapható, maradnak a feldolgozott citrushéj készítmények, a kandírozott vagy szárított héj, aminek a íze ugyan nem helyettesíti a friss gyümölcsét, de ezekhez csak kezeletlen héjú gyümölcsöket használhatnak fel, így garantáltan vegyszer mentesek, és néhány süteményben, fűszerkeverékben igen jól működhetnek. A héjakból kaphatóak olajos és alkoholos kivonatok is, az olajos kivonatok íze egészen közel áll a friss héjhoz, talán ezek a legjobb alternatívák, az alkoholos kivonatok is egészen jól felhasználhatóak, például krémekbe, tortákhoz (ezek tapasztalatom szerint a sütést-főzést nem igazán bírják jól).
Ha pedig friss, bio citrusokhoz jutunk, azt érdemes néhány napon belül felhasználni, mivel a héj felületkezelés nélkül hamar elkezd penészedni. Én ezen kívül szoktam még házilag is tartósítani a héjakat, leginkább ezzel a módszerrel, amit nagymamámtól tanultam. A citrom héját cukorral és sóval is szoktam tartósítani, általában citrushámozóval vágok le csíkokat vagy finomra reszelem, és azt keverem el nádcukorral vagy tengeri sóval (a sós citrom héja így a marokkói sós citromhoz egészen hasonlóvá válik), a narancsét általában csak cukorral keverem el, a végterméket pedig hűtőben tárolom, jól záródó üveg vagy porcelán, de semmiképpen nem műanyag dobozban a felhasználásig (egyes műanyagokat ugyanis a citrusolaj megmar, felold). Lehet házilag szárítani is a lereszelt héjat (szobahőmérsékleten, vagy akár radiátorra, langyos sütőbe helyezett sütőpapíron), illetve tárolható a héj finomra reszelve, kevés vízzel elkeverve, jégkockatartóban kifagyasztva a mélyhűtőben is, az előbbi esetben az aromájából nagyon sokat veszít, és az kissé meg is változik a szárítás során, az utóbbi esetben kevesebbet, de a friss héjhoz képest még így is kevéssé intenzív lesz a végeredmény. Igazából házilag alkoholos és olajos kivonat is készíthető. Az alkoholos kivonathoz gyógyszertári (70%) alkohollal vagy egy töményebb (60%) fehér rummal keverjük el (még jobb, ha leturmixoljuk) a citrusok finomra reszelt, belső fehér hártya nélküli héját, majd egy hét szobahőmérsékleten való pihentetés után szűrjük át. Az alkohol tartósítja a végeredményt, így akár szűrés nélkül sem fog megromlani, viszont az aromájából ezzel a házilagos módszerrel is veszít. Az olajos tartósítás házi megvalósítása leginkább egy finom, aromás, kellemesen citrusos fűszerolajat eredményez, ami nem hasonlít a citrom és narancsolaj kivonatokhoz, de ami például salátákhoz kiválóan alkalmas lehet. Ehhez 70 C fokra melegített olajjal öntsük le a citrus finomra reszelt héját (a turmixolás/botmixer itt is hasznos lehet), hagyjuk állni egy órán át, majd finom szűrőn szűrjük át. Ha nem szeretnénk megmelegíteni az olajat, akkor a citrushéjat öntsük le az olajjal, majd 2-3 nap pihentetés után szűrjük át (ha ennél tovább áll, megváltozhat az íze).
Hát ennyit dióhéjban a citrushéjakról, most pedig jön a keksz recept.
A lisztet összeszitáljuk a sütőporral és a szódabikarbónával, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Ha szaggatni szeretnénk, a tésztát gombóccá formázzuk, majd folpackba tekerve hideg helyen pihentetejük egy órán át. Ha kerek kekszeket szeretnénk, akkor a tésztából egy 4 cm átmérőjű hengert formázunk, majd folpack fóliába tekerjük, egyenletesre hengergetjük a felszínét és így tesszük hideg helyre 1 órára.
A tésztát vagy enyhén lisztezett deszkán nyújtjuk ki fél centi vastagra és süteménykiszúróval kiszaggatjuk, majd ízlés szerint díszítjük, vagy a kerek kekszekhez a hengert éles (recés) késsel fél centi vastag szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 C fokon 12 perc alatt aranyszínűre sütjük, rácsra szedve hűtjük ki.
Közeledik az óév utolsó napja, szóval néhány recept következik a szilveszteri büféasztalra. Számunkra legideálisabb megoldást az évnek erre a napjára a könnyen kézbe fogható, izgalmas falatkák jelentik, melléjük pedig néhány könnyű, gyümölcsös kevert ital, amihez ezúttal a La Gioioso bianco és rose frizzantei szolgáltatták. A leveles tésztából készült kosárkákba vargányás lencsepástétom és citromos marinált szűzpecsenye került, de mindkét darab önállóan, friss bagett szeleteken, szendvicsként is megállja a helyét. A füstölt lazacos tojáskrém ezúttal uborkából vágott vastagabb karikákra került, de itt is érvényes, hogy mini szendvicsként, uborkával vagy kapribogyóval is tökéletes lehet. A vajas parmezános kekszek zöld borssal kiváló borkorcsolyák, a két variáció frizzantera pedig igazán könnyű, gyümölcsös darab.
A lencsét enyhén sós vízben a babérlevéllel és kakukkfűvel puhára főzzük, leszűrjük, a fűszereket kiszedjük közüle.
A hagymát felkockázzuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a vajat, porított vargányát és további 2-3 percig sütjük, kis láng felett, kavargatva. Hozzáadjuk a lencsét, összeforrósítjuk, majd botmixerrel pürésítjük.
A szűzpecsenyéről levágjuk a nagyobb hártyákat, sózzuk, borsozzuk, majd kevés olívaolajon 2-3 perc alatt, nagy láng felett körbepirítjuk. Amikor már szép színt kapott, mellédobjuk az egész, hámozatlan gerezd fokhagymákat, és 180 °C fokos sütőben 20 percig sütjük.
Közben a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk, majd elkeverjük az olívaolajjal, a citrom finomra reszelt héjával és levével.
A húst sütés után 6-8 percig pihentetjük, majd éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk. A sült fokhagymát meghámozzuk, majd pépesre törjük és hozzákeverjük a citromos marinádhoz. A szűzpecsenyéből vágott szeleteket megmártjuk a marinádban, majd egy nagyobb tálra rendezzük, viszonylag szellősen. A maradék marinádot a hús tetején egyenletesen eloszlatjuk. Tálalás előtt legalább fél órán át érdemes érlelni, hideg helyen.
Tálaláshoz leveles tésztából készítünk kis kosárkákat. Ehhez a leveles tésztából kis köröket szaggatunk (én ehhez egy 7 cm átmérőjű kerek formát használtam), a körök felét pedig kiszúrjuk egy kisebb átmérőjű kerek formával. A teli köröket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, a széleket lekenjük elhabart tojással, mindegyikre egy-egy kiszúrt közepű karikát helyezünk. A tésztakosárkák tetejét lekenjük tojással, majd 200 °C fokos sütőben 10 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tálalás előtt megtöltjük a kosarakat a lencsepástétommal, és egy-egy szelet szűzpecsenyét teszünk a tetejükre.
A tojásokat lobogó vízben 10 percig főzzük, majd kihűtjük, meghámozzuk. A széttépkedett füstölt lazaccal, tojással, krémsajttal és mustárral együtt botmixerrel pépesítjük.
Az uborkából nagyjából egy centi vastag karikákat vágunk, majd megkenjük a tojáskrémmel (én habzsákba töltöttem és abból nyomtam rá halmokat, így csinosabb lesz a végeredmény), és egy-egy vékony szelet koktélparadicsommal díszítjük.
A zöld borsot mozsárban porrá őröljük. A felkockázott hideg vajat gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Folpack fóliából letépünk egy nagyobb darabot, majd a tésztát nagyjából henger alakúra formázva a közepére tesszük. A tésztából egy szabályos, 4-5 cm átmérőjű hengert formázunk a fólián (ha úgy könnyebben megy, előtte is betekerhetjük a fóliába), majd betekerjük a fóliába, és hideg helyen fél-egy órán át pihentetjük.
Éles (vagy recés pengéjű) késsel nagyjából fél centi vastag karikákat vágunk a tésztahengerből, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük és 180 C fokon 12-14 perc alatt aranyszínűre sütjük.
A tepsiben hűtjük ki.
A mangót zöldséghámozóval meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, feldaraboljuk. A lime finomra reszelt héjával, levével, a nádcukorral és a bazsalikom levelekkel együtt turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük. Szűrőn áttörjük, a koktélokhoz csak a levét használjuk.
A koktélokhoz minden pohárba 2-3 evőkanálnyi gyümölcslét teszünk, majd felhúzzuk nagyjából 1,5 dl behűtött frizzanteval poharanként. Egy gyors kavarás után azonnal fogyasztható.
A mandarin héját finomra reszeljük, levét ráfacsarjuk, hozzáadjuk a cukrot. A gránátalmát kettévágjuk, magjait kiütögetjük, a mandarinos keverébe, a kicsorgó levével együtt. Elkeverjük, pár percig állni hagyjuk, amíg a cukor feloldódik, majd szűrőbe tesszük és áttörjük.
A gyümölcslét felhasználás előtt átszűrjük, majd 2-3 evőkanálnyit teszünk belőle egy-egy pohárba és felöntjük a frizzanteval.