céklás gombócok pecorinoval, fűszervajjal

 

A kényszerű szobafogság egyik velejárója, hogy mostanában kicsit megszaporodtak a pepecselősebb tészták a blogon, ami egyébként nem egy rossz dolog, mivel igazán szeretjük ezt a műfajt. Ez a céklás gombócos recept nem is egy hosszadalmas darab, és még a konyhát sem kell renoválni az elkészítése után, csupán némi rákészülést igényel, vagyis a főtt (vagy esetemben a sütőben sült) céklát és burgonyát előre el kell készíteni hozzá, aztán maga a tészta, a gombócolás és a főzés alig fél óra alatt elkészül. Hogy ne legyen annyira elrettentő az egész procedúra, egy egyszerű fűszervaj készült hozzá, ami egyfelől más ételekhez, például natúr borjúsülthöz is kiváló, másfelől egy ilyen ízes kis gombócról nem is illik nagyon elterelni a figyelmet blikkfangos szószokkal. A céklás gombóc pedig egy nagyon üdítő darab, mind ízében, mind színeiben, nálunk többször készült már, és határozottan a télutó egyik kedvence lett. Akár a fűszervajjal, akár füstölt lazaccal és tejföllel, csak ajánlani tudom.

A sült céklához és burgonyához a megmosott gumókat alufóliába csomagoltam (de egy alkalmas méretű, fedeles hőálló tál is megfelel), majd 180 C fokon 45 percig sütöttem, majd kihűlés után meghámoztam Ebben a formájában jól záródó edényben hűtőben pár napig eltartható.

• céklás gombócok pecorinoval, fűszervajjal
• 40 dkg főtt vagy sült, hámozott cékla
• 20 dkg főtt vagy sült, hámozott burgonya
• 15 dkg finomliszt
• 5 dkg búzadara
• 1 tojás
• só
• 5 dkg vaj
• 2 szardellafilé
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1 ek pácolt zöld bors
• pecorino vagy más, kemény, érett juhsajt, esetleg parmezán a tálaláshoz

A fűszervajhoz a puha vajat kikeverm a finomra reszelt citromhéjjal, a durvára vágott zöld borssal és a nagyon finomra aprított vagy elkapart szardellával. Zsírpapírra teszem, hengert formázok belőle, betekerem folpackba és a hűtőbe teszem felhasználásig.

A burgonyát a tojással együtt botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a finomra reszelt céklát és a lisztet, búzadarát, sót is. Összegyúrom, majd formázás előtt letakarva bő fél órán át pihentetem a tésztát.

Nedves kézzel 2 centi átmérőjű gombócokat formázok a tésztából, amiket bő, lobogós sós vízben kifőzök. (A gombócokat formázás után közvetlenül a lobogó vízbe tettem. Ez így nekem gyorsabb megoldásnak tűnt, de lehet a főzés előtt előre is elkészíteni a gombócokat, nedves kézzel formázni, majd üveg vagy műanyag munkalapra tenni a végeredményt, amihez később nem ragad oda)

A víz tetejére felúszott, kifőtt gombócokat szűrőlapáttal kihalászom, majd tálalás előtt fűszervajat forgácsolok a tetejükre és megszórom bőven reszelt pecorinoval, vagy más keményebb, reszelhető, aromás sajttal.

Címkék: cékla, citrom, juhsajt, szardella, tészta, zöld bors

Céklás rizottó naranccsal, bazsalikommal

Pont.

Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.

Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.

Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 1 szál halványítózeller
• 0,5 dl száraz vermut
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
• 1 kisebb narancs
• 8 nagyobb bazsalikomlevél
• 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)

Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.

A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.

Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.

Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.

Címkék: cékla, hús nélkül, juhsajt, narancs, rizottó, rizs

Póréhagyma krémleves

Tavaly volt nagy divatja a krémleveseknek, csipi imádta, idén már küzdünk a kanállal való önálló evéssel. Illetve ő küzd a kanállal, én meg takarítok utána, mindenesetre a hatásfok igen alacsony. Szóval újabban igencsak megbecsülöm az olyan leveseket, amik annyira ízlenek a miniatűrnek, hogy képes feladni az elveit és bögréből kihörpölni azokat. Ez egy ilyen darab.

• 4 főre
• 2 póréhagyma
• 4 szem krumpli (tisztítva 20 dkg)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 tk édesköménymag
• 2 dkg vaj
• 2 púpos ek mascarpone
• 1 marék reszelt pecorino
• só

A póréhagyma fehér részét és a zöldjének a halvány, zsenge részét felkarikázom, majd a vajon megfonnyasztom. Hozzáadom bort, beforralom a folyadékot, majd hozzáadom a mozsárban porrá zúzott édesköménymagot, sót, a meghámozott felkockázott krumplit, felöntöm egy liter vízzel és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadom a mascarponet, a lereszelt sajtot, botmixerrel pürésítem.

Tálalhatjuk vajon pirított zsemlekockákkal, vagy anélkül.

Téli krémlevesek még a blogon:

karfiolkrémleves

sárgaborsó krémleves

sütőtök krémleves gesztenyével

almás pasztinák krémleves

paradicsomos sütőtök krémleves

zsályás sütőtök krémleves

téli zöldségkrémleves (karalábé-petrezselyemgyökér-krumpli)

sütőtök krémleves édesen

birsalma krémleves

aszalt szilva krémleves

almakrémleves

egy másik aszalt szilva krémleves

zellerkrémleves

Címkék: babának, fél óra, juhsajt, krumpli, leves, mascarpone, póré

Mascarpones galuska sütőtökkel és vargányával

Mit lehet csinálni, ha már harmadik napja nem tudok aludni az eldugult orrom miatt, ha minden légvételnél olyan a hangot adok ki, mintha Dart Vader állna a hátam mögött, amikor az állandó oxigénhiánytól gondolkodni sem tudok, nemhogy értelmes (értsd: hasznos) dolgokat csinálni, és napjaim nagyobbik része úgy telik, hogy irigykedem a gyöngyhalászokra?

Főzni. Mert ez még megy. (meg blogot írni)

Új fejlemény pedig a sütőtök ügyben: Csipi az idén úgy döntött, hogy úúúútálja a sütőtököt! Na erre nem számítottam. Ahhoz képest, hogy tavaly szinte mást sem evett meg ezen kívül. (lehet megunta) Mindez most derült ki, mert tegnap a garnélás kókusztejes cuccból azért ő nem kapott.

Na és aztán az ételről is egy pár szó: újabb alternatíva született a gnocchira, ami sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészül és érzésre meglepően hasonló. Hát mondjuk formára és állagra nem annyira, de cserébe nem vákuumzacskózott bolti, hanem finom. A feltét is hasonlóan egyszerű és gyors, én most mirelit vargányából készítettem, de persze lehet frissből is. Alig fél óra, és igazi luxus ebéd született.

• 2 adag
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg mascarpone
• 2 tojás
• só
• 30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 15 dkg vargánya
• 4 levél zsálya (vagy 1 púpos tk szárított)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 2 ek tejszín
• 1 marék dió
• pecorino (vagy más érett kemény juhsajt) a tálaláshoz

A tojásokat elhabarom és alaposan összedolgozom, csomómentesre keverem a liszttel és a mascarponeval, csipet sóval. Félreteszem 15 percre pihenni.

A sütőtököt kicsi, fél centis kockákra vágom. Lehetőleg teflon serpenyőben a vaj felét felhevítem, hozzáadom a sütőtököt. Fedő alatt időnként rázogatva addig sütöm-párolom, amíg a sütőtök megpuhul (de nem esik még szét!). Ezután kiszedem a tököt és a maradék vajon nagyobb láng felett megsütöm a szintén fél centisre vágott gombát, sózom, az utolsó fél percre pedig hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, felmetélt zsályát is. Visszateszem a serpenyőbe a sütőtököt, hozzáadom a tejszínt, elkeverem, összeforralom, majd lehúzom a tűzről.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom, a héját ledörzsölöm, késsel durvára vágom.

Közben vizet forralok, ha felforrt megsózom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom a galuskákat a lobogó vízbe, több részletben. Ha egy-egy adag felúszott a víz felszínére átkavarom, majd fél percig még főzöm, aztán szűrőlapáttal lecsöpögtetem és kiszedem.

A kifőtt galuskát összeforgatom a sütőtökös keverékkel, összemelegítem, majd tálalom. Minden adag tetejét meglocsolom a dióolajjal, megszórom a pirított dióval, pecorinot forgácsolok rá bőségesen.

Címkék: dió, gomba, hús nélkül, juhsajt, mascarpone, sütőtök, tészta

Sajtos fokhagymás perec

Mit érdemel az a 17 hónapos miniatűr, aki este fél óra színlelt alvás után néma csendben kimászik a kiságyából, majd kicsapja az ajtót, feltartott ökölbe szorított kezekkel kiront a szobából teli torokból azt üvöltve hogy “Góóóóóóól!” miközben egy mini focilabdát rugdos, majd lecövekeli magát az Uruguay-Franciaország meccs elé (közben változatlanul üvöltözve azt hogy “Góóól!” illetve időnként felpattanva egy kicsit focizni az apjával)?

A. rengeteg puszit (még akkor is, ha ez hibás nevelési stratégia)

B. perecet a következő meccshez

C. mindkettőt

D. egyiket sem

A helyes megoldás természetesen a C.

(egyébként van e olyan ember kis országunkban aki nem őrül meg a vuvuzela hangjától?

Ha nincs, akkor állítólag itt lehet garantáltan vuvuzeletlenítve hallgatni a meccseket a lenémított tévékészülékek mellé. (bár nekem még nem sikerült))

• 10 kis perec/ 2 tepsi
• 30 dkg rétesliszt
• 20 dkg tejföl
• 5 dkg kemény, érett juhsajt (vagy pecorino, esetleg parmezán)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dkg friss élesztő
• 1 ág oregánó (vagy 1 tk szárított)
• 1 púpos tk só
• durva szemű só a tetejére a szóráshoz

Az oregánó levélkéit lecsipkedem és mozsárban a sóval finomra zúzom. A sajtot és a fokhagymát finomra reszelem.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tejfölt, a reszelt sajtot és fokhagymát, oregánós sót, majd a tésztát alaposan kidolgozom. Sima felszínű, közepesen kemény, rugalmas, fényes cipót kell kapnunk, aminek a tésztája könnyen elválik a kéztől. A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrjuk, majd a tésztából zölddiónyi gombócokat szaggatva azokat lisztezett deszkán ujjnyi vastag rúddá sodorjuk. A rudakból perecet formázunk (U alakúra hajlítjuk a tésztát, majd a két szárának a végét megfogva a szárak utolsó egyharmadát egyszer megcsavarjuk egymás körül, a végeket visszahajtjuk az íves rész aljára és enyhén rányomjuk az ívre, így rögzítve azokat)

A pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük vízzel, és megszórjuk durva szemű sóval (kivéve ami a miniatűr focistáknak készült).

Félretesszük pihenni legalább 15 percre.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 13-15 perc, amíg aranyszínűek lesznek. (13- világosabb sárga, a mininek, 15 perc-sötétebb, nekünk. De figyelni kell, minden sütő más, és ha megbarnulna az alja, ott könnyen keserű lehet az égett fokhagyma miatt!)

1 megjegyzés a végére: ez a mennyiség szánalmasan kevésnek bizonyult, érdemes dupla adag tésztával kezdeni.

Címkék: babának, juhsajt, kelt tészta, sós

Négy sajtos parajkrémleves

Egyébként főzök rendes ételeket is.

Például ezt. A receptet ma(?) találtam, itt (a tálalást ajánlanám mindenki figyelmébe, szerintem gyönyörű!), igaz, hogy túl sok mindent nem tartottam meg belőle, csak a parajt, meg azt, hogy én is négyféle sajtot tettem bele. A recept átigazítása szintén a hűtőszekrény tartalma, illetve az eddig használt receptem szerint, szerintem jót tett neki.

Borzalmasan egyszerű, gyors, és nagyon finom.

• 2-3 adag
• 600 gr paraj (fagyasztott vagy friss, leveles vagy krém)
• 1 kis krumpli (~ 5-7 dkg)
• 1 fej salotta (vagy kb 3 dkg vöröshagyma)
• 8 gerezd fokhagyma
• 3 dkg kéksajt (pl DorBlue)
• fél-fél marék reszelt pecorino és parmezán (vagy Grana Padano) (~1,5-1,5 dkg)
• 10 dkg mozzarella
• 2 ek tejszín
• 1 ek vaj
• só, bors

A vajon üvegesig sütjük a felkockázott hagymát, majd fél percre mellédobjuk a felaprított fokhagymát is.

Hozzáadjuk a parajt, a meghámozott, felkockázott krumplit, majd felöntjük fél liter vízzel, sózzuk és fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.

Hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, majd hozzáadjuk a reszelt pecorinot, parmezánt és az elmorzsolt kéksajtot is a forró leveshez.

Ízlés szerint tekerünk bele borsot, majd botmixerrel pürésítjük.

Tálalásnál a tányérokba szétosztjuk a felkockázott mozzarellát, és erre merjük a levest. Ha van otthon mini mozzarella, azzal még mutatósabb lesz.

Címkék: fél óra, juhsajt, kéksajt, leves, mozzarella, parmezán, spenót

Az almás sóskakrém és az áramszünet-lepény

Ez a mai nap ez ilyen volt, fura.

Igaz, már tegnap elkezdődött, amikor arra ébredtem, hogy valaki (Apu) eltorlaszolta a bejárati ajtót egy szatyornyi birsalmával meg spenóttal. Gondoltam én. Mármint hogy spenóttal. (meg gondolta Apu is, aki még ma is győzködött telefonon, hogy ő azt bizony spenótnak kapta. Ketten is mondták neki, hogy az. Az a pokoli savanyúság meg ami a nyers levelek elfogyasztásakor volt észlelhető biztos csak délibáb.)

Lehet azt tudni rólam, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint kazalnyi zöldeket átválogatni és csigátlanítani, nyolc-kilenc (-tizenkét) alakalommal átmosni, hogy a csikorgó homoknak legalább egy részét eltávolítsam, aztán mindezt addig ismételni, amíg többé már nem úsznak fel bánatosan apró meztelen csigák a tál aljáról a víz tetejére. Hogy végül a nagy halomból egy tányérnyi fonnyadt levél legyen.

De nem baj, szeretem a spenótot, azért még erre is képes vagyok (bár nem túl gyakran szánom el magam).

Kissé bágyadt lehettem, hogy nem tűnt fel rögtön az elején a turpisság. Pedig éreztem a savanykás illatot, de azt gondoltam, hogy az nem lehet. Az én apukám nem tenne velem ilyet.

Aztán egy órányi kemény munka és szitkozódás, valamint 13 db meztelen gusztustalanság levadászása után csak megkóstoltam egy levelet.

Savanyú volt az, de kegyetlenül.

Itt egy olyan rész következett, amire nem vagyok büszke és nem fogok belőle idézni még csak részleteket sem.

A düh után pedig igen gyors egymásutánban jött az alkudozás (nem lesz az olyan rossz, majd csinálok belőle szószt. Na persze.), a depresszió (melynek során kemény 5 percig meredtem tanácstalanul magam elé a konyhában, hogy akkor most mihez kezdjek), majd a beletörődés.

Az esélytelenek nyugalmával láttam neki a tervezett lepénynek, spenót helyett sóskából. Úgy saccoltam, hogy legalább annyira gusztustalan lesz, mint a kis lábatlan (és házatlan) jószágok, amiket a levelek között találtam.

Vajon megpároltam, került bele alma is (nem tudom, miért. Valószínűleg csak azért, mert az asztalon megláttam.), bőszen kóstolgattam, turmixoltam. Gondoltam ennél rosszabb már nem lehet.

Aztán elment az áram.

Főzött már valaki rajtam kívül egy szál illatgyertya mellett, melynek pislákoló, imbolygó fényétől kiskorú gyermeke felfokozott izgalmi állapotba kerül és mindent elkövet, hogy megkaparintsa és kibogozza a köténye lelógó, izgalmas árnyékot vető kötőfékét?

Bár maga az élmény különleges volt, ugyanakkor valahogy nem vágyom rá ismét.

Innentől már tényleg elég rezignált lehettem, mert ötletszerűen elkezdtem belehajigálni mindent, amit láttam (szó szerint) a sóskás masszába, ami egyébként az alma és tejszín után azért még szerintem is finom volt. A sós omlós tészta gyúrása helyett pedig egy mirelit vajas került elő a mélyhűtőből, két perc alatt a sütőben meglangyosítva, melynek eredménye egy kívül szétolvadt, belül fagyos, nyújthatatlan, kezelhetetlen massza lett.

Na itt már tényleg azt gondoltam, hogy akár egyből mehetne a kukába is, megspórolnám a sütést.

De hideg volt, a gázsütő meg még működött, kellemes meleget árasztva. Ez az egyetlen oka, amiért végül ez a lepény elkészült.

Szerintem ez az “elmegy” kategóriába tartozik, igaz, én rosszabbra számítottam, úgyhogy ez is kellemes csalódás.

Na de Férj szerint! Az én hites uram odáig volt, meg vissza, hogy ő még sóskából ilyen finomat nem evett, hogy ez igazán isteni, és hogy a töltelék állaga tökéletes, meg hasonló lelkes badarságok. És hogy ennek a szerintem továbbra is csak ehető dolognak a blogon a helye, mert ő még ilyet kér majd máskor is, sőt, sóskából csak ilyet kér ezután.

Én meg nem akarnám megbántani a világért sem.

1 20×25 cm sütőtálhoz

1 TESCOs szatyornyi~ 6 kétmaréknyi sóska, 4 dkg vaj

4 közepes alma (~50 dkg)

2 dl tejszín, 5 tojás, 30 dkg kemény, reszelhető juhsajt, 3 szelet prosciutto crudo, 7 dkg étkezési keményítő

2 ek nádcukor, 1 tk só, 1 gerezd fokhagyma, bors

1 csomag leveles tészta (Tante Fanny)

A spenótot tisztítás után a vajon megfonnyasztottam. Hozzáadtam a meghámozott, nagyobb kockákra vágott almát is, fedő alatt puhára pároltam. Került bele 1 tk só.

Az így nyert elképesztően savanyú és ronda masszát turmixgépben pürésítettem. Vigyázat, forró! (bár nem hinném, hogy bárki is utánam akarná csinálni…)

Megcukroztam, majd igyekeztem annyit kienni a kancsóból, hogy 1 liternyi massza maradjon, mivel a többi, a krém szilárdságát adó  hozzávalók mennyiségét valami homályos számítás szerint fejben egy liternyi zöldségpürére kalkuláltam ki.

Hozzákevertem a tejszínt, majd megbántam, hogy nem ekkor kezdtem szintre enni a masszát az üvegpohárból. Tudniillik ez itt, ezen a ponton finom volt. Nekem is ízlett. Nagyon kellemes kis desszert lehetett volna kicsit több cukorral, de tényleg. Viszont a ház ura viszonylag jogosan követelhette volna rajtam ezek után a vacsorát.

Miután eddig eljutottam, elment az áram.

Némi közjáték után a juhsajtot belereszeltem, ment hozzá a keményítő, amiből 5 dkg-ot szerettem volna tenni bele, de alig láttam a mérleget, így lett 7. Mondjuk kellett is bele, szerencsés véletlen (ilyen is van).

Ezek után az egész massza hihetetlenül darabos lett, mert nem vártam meg amíg kihűl, így a keményítő kis csomókba ugrott benne.

Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy az egész kutymazt visszaöntöttem a turmixgép kancsójába, gyorsan egy gerezd fokhagymát és a széttépkedett sonkát is utánadobtam,  és ugrásra készen vártam azt az egy percet, amíg visszajön az áram, mindeközben a kisded a kötényemet bogozgatta lelkesen a hátam mögött. Minden próbálkozása (ti. kisdedé, miszerint hagyjam már a csudába a főzést és inkább had haraphasson teljes erejéből az orromba megint, mint ahogy azt eddig egész nap tette) ellenére azonban sikerrel jártam, a massza kisimult, kissé én is, jöhettek bele a tojások. Innentől már habverővel dolgoztam, mert az áram estig már egy percre sem tért vissza.

Szóval. Ment bele még bőven bors. Jól kikevertem.

A vajas tészta közben parciálisan felolvadt, de kicsire nem adtam,  sütőpapírral bélelt sütőtálba gyömöszköltem, részben tépkedtem, az egyenletes rétegvastagságra  csak nagyjából törekedve. Peremet is gyurmáztam és tapasztottam neki. A nyújtás szóba se került. De nem zavart, mert nem láttam végül hogy is nézett ki.

Zöld trutyi bele a foltozott leveles tésztába, irány a sütő, 160°C fokon 50 perc, végül a maximumra csavarva a hőfokot még kb 5 (úgy képzeltem, hogy ennyi idő alatt megpirul a tészta széle. Később kiderült, hogy ezt tényleg csak képzeltem, mert igazából sápadt maradt. De legalább meg volt sülve.)

Miután készen lett, halált megvető bátorsággal kihalásztam a sütőből és a pulthoz botorkáltam vele, rácsra emeltem ki a papírral együtt, így hűlt a hőn szeretett házastárs hazaérkezéséig.

Számomra teljesen érthetetlen még most is, hogy miért, de Férjnek tényleg nagyon ízlett.

Aki pedig kitartott idáig az olvasásban, igazán megérdemel egy képet az én kicsi kuktámról.

Címkék: alma, édes, juhsajt, reggeli, sonka, sóska

Sajttorta -nem édesen, hanem sósan, karamellizált lilahagymával

Holnap mindenki utazik, Férj még ráadásul ügyel is, nekünk meg Ponttyal ezerfelé kell mennünk. Tehát jól szállítható, hidegen is kitűnő ízű finomságra lett igény hirtelen.

Az csak ráadás, hogy az ipari mennyiségben, jutányos áron beszerzett, minőségét elveszteni kívánó juhsajtomat is fel tudtam használni hozzá. Sőt. Igazából ez adta az inspirációt. Hiába, na, számomra a főzés során a legnagyobb hajtóerő az új dolgok kiötlésében mindig a hűtő romlandó tartalma. Nem túl fennkölt, de attól még igaz.

Maga a torta tényleg remekül sikerült, a karamellizált hagyma is nagyon finom benne, és természetesen nem szükséges hozzá juhsajt, bármilyen kemény, reszelhető, de azért ízes sajt (ementáli, eidami) megfelelő hozzá.

24 cm átmérőjű pite forma

40 dkg Merino juhsajt (vagy egyéb zsírosabb, keményebb, reszelhető sajt), 2 dl tejföl, 5 tojás, 10 dkg kukoricadara (de a búza is megteszi), 1 púpos tk őrölt csili, szerecsendió

20 dkg lilahagyma, 2 ek olívaolaj, só

vaj, kukoricadara a formához

A lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom. Az olívaolajon lassú tűzön, időnként megkavarva addig sütöm, amíg édes és helyenként aranyszínű lesz, de még nem ég meg. Ez nekem 20 percig tartott.

A sajtot lereszelem (a reszelő nagyobbik lyukán), hozzáadom a tejfölt, tojást, csilit, darát és reszelek hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Az egészet alaposan kikeverem. Ha kissé kihűlt, megy hozzá a lilahagyma is. Sózni ennél a fajta juhsajtnál nem szükséges, mert ez elég sós.

A sütőformát kivajazom, darával beszórom, majd beleöntöm a sajtos masszát.

160°C fokon 60 percig sült.

Címkék: juhsajt, kukoricadara, lilahagyma, reggeli, sós

Csicseriborsó saláta sült kecske- és juhsajttal,

Ismét egy kevés munkával hatalmas ovációt kiváltó fogás következik.

Bár a sütéshez a diós kecskesajt még a debreceni borfesztiválon beszerezett készletből származik (Békési kecskesajt néven fut, és a Diós tanyáról származik), kipróbáltam a sokkal könnyebben beszerezhető Merino juhsajttal is, és az sem vallott szégyent.

A paradicsom hámozás-magozástól is el lehet tekinteni, de az én hűtőm egy túlsúlyos dinnye következtében balesetet szenvedett, így a szakszerű tárolás kivitelezésének hiányában némi formai és minőségi hiba lett felfedezhető az egyébként nagyon finom  paradicsomokon. De így tényleg finomabb lett. A “hulladékot” pedig újrahasznosítottam a gazpachonál, recept nemsokára következik.

Ha előre gondolkodunk, mondjuk nem úgy mint én, akkor előző este be lehet áztatni a csicseriborsót, így a főzési idő lerövidül.

• 4-6 főre
• 50 dkg csicseriborsó,
• 1 kg paradicsom,
• 1 pici fej édes vöröshagyma (4 dkg),
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1-2 citrom leve (0,5 dl),
• 0,5 dl olívaolaj,
• 1 babérlevél,
• 1 ek római kömény,
• 1 kis csokor friss kakukkfű,
• csili ízlés szerint
• fejenként 20 dkg kemény, sütésre alkalmas juh- vagy kecskesajt, olívaolaj

A csicseriborsót a babérlevéllel bő vízben puhára főzöm. Miután leszűrtem, még forrón a saláta öntetére öntöm, összeforgatom vele.

Az öntethez turmixgépben pürésítettem a kakukkfüvet az  olajjal, csilivel, citromlével, sóval. Hozzáadtam a hajszálvékony (tényleg!) karikákra vágott hagymát, a kés pengéjével meglapított, de egészben hagyott fokhagymát és a száraz serpenyőben megpirított, mozsárban porrá őrölt köményt is. A kömény pirítását nem ér elbliccelni, enélkül szörnyű íze van, pirítás után viszont nagyon finom. Jól összekevertem, erre szedtem a még forró csicseriborsót, így a hagyma kicsit megpárolódott és a borsó jobban magába szívta az öntetet.

Végül hozzákevertem a meghámozott, kimagozott, felkockázott paradicsomot, összeforgattam, és a hűtőbe száműztem tálalásig.

A sajtokból kb 5 dekás szeleteket vágtam, ez fél centi vastagok lettek, és nagyon forró serpenyőben annyi olívaolajban sütöttem ki, amennyi mindenhol egyenletesen beborította az edény alját kb 2 mm vastagon. Mindkét oldalán sütöttem 3-4 percig, hogy szép színt kapjon, de még ne folyjon szét. Széles spatulával fordítottam meg, majd szedtem ki, így nem esett szét a forró sajt. Én csak lecsepegtettem róla a felesleges olajat, de lehet konyhai papírtörlőre, vagy szikkadt/száraz kenyérre is szedni. Ez a rész kissé bravúros, de nem lehetetlen. A juhsajtot kicsit nehezebb volt sütni, de azért egyben maradt az is.

Összességében ez egy kiváló étel! Ha nem lenne ilyen késő, ódákat zengenék róla…

Címkék: csicseriborsó, juhsajt, kecskesajt, paradicsom

Sáfrányos újburgonya krémleves pirított vargányával, barna kenyér krutonnal

Már megint jó hosszú lett a cím, pedig a leves meg milyen egyszerű… Nem baj.

Szóval az történt, hogy Férj annnyira kis gonoszelvetemült fajta, hogy képes volt inkább összeszedni egy vírusos hmmm.. erőteljes gyomor-bél irritációval járó fertőzést, csak ne kelljen többet spárgát ennie!

Bejött persze, szóval most diétás konyha van. Nem vagyok én érzéketlen, sajnálom én Férjet veszettül, meg ápolgatom, babusgatom, ahogy ilyenkor kell, csak azért vicces (nekem)  látni az elgyötört kis pofiját, ahogy kutakodik a konyhában, és latolgatja, hogy az eperszósz+gyomorgörcs, vagy inkább az éhhalál. ( általában az eperszósz+gyomorgörcs nyer)

De azért vettünk újkrumplit, és főztem neki sósat. Magamnak meg ezt a levest. Amiből Férj kunyerált még a tejszínes-sajtos dúsítás előtt egy tányérkával. Gyógyítólag hathatott rá, mert mire a desszertre került a sor, már nemigen látszott rajta semmilyen kórság …

4 adag

75 dkg újburgonya, 3  szál újhagyma, 7,5 dl csirke alaplé,  fél zacskó sáfrány (a Kotányi)

10 dkg kemény, édeskés juhsajt, bors, 0,5-1 dl tejszín, 20 nagy bazsalikomlevél

2 szelt barna kenyér, olívaolaj, 16 dkg vargánya, 4 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma

A krumplit meghámozom (rendesen, nem kapirgálva! ide most nem kell a héj egy kicsit se), nagyobb darabokra vágom, és felteszem főni az alaplével és a sáfránnyal. Az újhagymát megtisztítom, egészben, a szár világoszöld részével együtt a leveshez adom. Addig főzöm, amíg a krumpli puha lesz. Ekkor ízesítem sóval, borssal, botmixerrel selymesen simára turmixolom. Visszateszem a tűzre, hozzáadom a tejszínt, a finomra metélt bazsalikomot, felforralom, majd lehúzom a tűzről, és a reszelt sajtot is hozzáadom. Addig kevergetem, amíg a sajt teljesen feloldódik benne. A leves a krumpli miatt annyira krémes lesz, hogy tejszín nélkül is tökéletes az állaga. A tejszín nekem csak az íze miatt kell bele, így a mennyisége tetszőleges- én szeretem az erősen tejszínes leveseket, ezért 1 dl-nyit használtam, de ettől kevesebb is elegendő lehet, akár el is hagyható, mert az alaplében, krutonban, és gombában elegendő zsiradék van egy leveshez.

Miközben a krumpli fő, elkészülnek a levesbetétek is. A kenyeret fél centis kockákra vágom, kevés olívaolajjal meglocsolom, összeforgatom, és sütőpapírral bélelt tepsiben szétterítem. Sütőben 220°C fokon 7-8 perc alatt ropogósra sül.

A vargányát szintén fél centis kockákra vágom, és a vajon, állandó kevergetés mellett a félbevágott fokhagymagerezddel nagy lángon pár perc alatt színesre pirítom. A fokhagymát ezután eldobom. Ha nincs vargánya, másféle erdei gomba is jó.

A tányér aljára teszek 1-1 adag vargányát, erre szedem a levest, majd a tetejére kerül a kruton.

Ha Férj pocakja nem lett volna beteg, került volna még a levesbe az elején némi  fehérbor is…

Címkék: fél óra, juhsajt, leves, újburgonya, újhagyma, vargánya