Pumpkin spice latte (ha valakit a kevésbé jól hangzó sütőtökös tejeskávé elnevezés elriasztana)

Csak sütőtök fanatikusoknak, de azoknak kötelező!

Hogy jól induljon a nap. A jó indítás része persze az is, hogy kisdedünk a hajnali kelés helyett fél tízig szundikáljon, lehetőséget teremtve ezzel napok óta először egy nyugodt, nem állva elfogyasztott reggelihez, melynek a végén, méltó befejezésként szerepelt ez a kávés különlegesség. Azt nem írom, hogy kávé, mert itt az itt szinte csak ízesítésre szolgált.

A főszereplő benne egyértelműen a sütőtök, mézeskalács fűszerekkel, tejhabbal. De nem bánom, lehet tejszínhabbal is készíteni.

A receptet itt találtam hozzá.

• 1 adag
• 2 púpos ek sült sütőtök püré
• 2 dl tej (lehetőleg zsíros)
• 1 tk méz/nádcukor (vagy ízlés szerint)
• 1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt kardamom,
• 1 szem szegfűszeg,
• kevés szerecsendió reszelve
• 1 erős presszókávé (ristretto, ha lehet)
• tejhab/tejszínhab és fahéj a szervírozáshoz

A sütőtökpürét a fűszerekkel és a tejjel felforralom, kicsit állni hagyom. A szegfűszeget kihalászom belőle, hozzáadom a mézet/cukrot, majd turmixgéppel addig mixelem, amíg egynemű és habos nem lesz.

Lefőzöm a kávét.

Egy csinos csészébe öntöm a sütőtökös tejet, egy kanál hátára csorgatva a pohár oldala mentén öntöm bele a kávét (ha nem üveg a pohár, akkor ez a rész lényegtelen), így szép réteges lesz. Ez szerencsére a képen már nem látszik, mert túl sokat lötyögtettem a poharat.

A tetejére tejhabot vagy tejszínhabot kanalazok, fahéjjal megszórom és kész.

Szerintem mézzel és tejhabbal a legfinomabb.

Címkék: italok, kávé, sütőtök

Pirosgyümölcsös lekvár és szörp

Nagyon régóta nem főztem lekvárt. Részben, mert nem fogy belőle túl sok, részben mert macera. És (fő) részben, mert Nagyi főzi a világ legjobb szilva-, meggy- és sárgabarack lekvárját. Azaz csak főzte, amíg bírta. Még most is hősiesen dagaszt, fánkot süt, hadseregeknek való mennyiségű húst ránt, dacolva mind a 85 évével, de a lekvárfőzés már túl nagy munka neki. Szerencsémre évekig néztem, Ő hogyan csinálja. A több napos munkát, amíg a gyümölcsökkel vesződött, az üvegek fertőtlenítését, a dunyhákból rakott szárazdunsztot, és az órákig tartó(vagyis inkább napokig, mert gyakran rotyogott napokon át- megszakításokkal, hogy elég sűrű legyen- a lekvár) fáradhatatlan kavargatást, melynek eredménye a sűrű, nagyon sűrű, ízes, sötét házi gyönyörűség.

Én eddig ilyet nem csináltam. Készítettem mindenféle érdekességeket, tökös-ananászosat, répás-narancsosat, főként az örökkévalóságnak, merthogy senki meg nem ette. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a dzsemekért alapvetően senki nincs oda a családban, a furákért főleg nem, ha már lekvár, akkor az a nagyiféle. Hiába, no, konzervatívak. (megjegyzem, ebből a szempontból én is, mert ezeket elkészíteni ugyan vicces dolog volt, de miért tennék én olyat hogy azután megegyem? Mikor nem is szeretem az ilyesmit…)

Lényeg a lényeg, ezentúl ha lekvárt akarok, akkor magamnak kell megcsinálnom. És ez nem is olyan nehéz. Persze, hiszen én egyszerre csak 4-5 kg gyümölcsöt használok fel, nem 40-50 kg-ot, mint anno Nagyikám tette. És végre a szalicil-háborúnak is vége, merthogy az nem lesz többé. Nagyi óvatosságból (majdnem) minden üveg lekvár tetejére tett egy késhegynyit- pedig ahol ez véletlenül elmaradt, az sem romlott meg soha, annyira precízen főzte sűrűre, és olyan gondosan csomagolta. Később sikerült annyit elérni, hogy két réteg celofán közé tette a szalicilt, szintén nem romlott meg semmi, de erről azonnal leszokott, ahogy elköltöztem otthonról. Megjegyzem, az én vizes dzsemjeimre is a celofán közé rejtett szalicilsavas módszert alkalmaztam, és azoknak sem lett semmi baja, szóval működik a dolog, érdemes kipróbálni! Ha valaki szintén berzenkedik a maró-keserű szalicil-íztől egy lekvárban…

Egy szó, mint száz, a jelenlegi befőzés Nagyi, és No Salty Petra eperlekvár receptjeinek ötvözete, az eredmény pedig: várakozásomon felüli!

3×500 ml lekvár és 1 liter szörp

3 kg magozott meggy, 70 dkg ribizli, 30 dkg málna (mert ezek voltak most anyuéknál a kertben), 1 kg cukor, 1 zacskó Kotányi puncs fűszerkeverék (mely áll: szárított narancshéj, szárított citromhéj, vaníliarúd, fahéjrúd, kardamom, szegfűszeg)

A gondosan megtisztított-kimagozott-leszárazott gyümölcsöket abban a fazékban, amiben főztem, lecukroztam, és egy éjszakán át állni hagytam. Másnap beleszórtam a finomra őrölt fűszereket (kávédaráló előny! Én áramszünet miatt mozsárban csináltam- nem kívánom senkinek. Inkább akkor hagyjuk ki belőle. Amúgy is csak egy hirtelen ötlet volt az elfekvő fűszerkészletek felhasználására. Mondjuk végül jól állt a lekvárnak!). Erős lángon felforraltam, és ezt követően a legkisebb lángon hagytam pöszögni-9 órán át. 2 óra után beláttam, hogy ennél több időt én képtelen vagyok lekvárfőzéssel tölteni, pedig a lé mennyisége alapján kellett volna, szóval ekkor 1 liternyi levet lemertem a gyümölcshúsról, palackba szűrtem, és ebből lett a szörp.

Az első egy órában a képződő habot leszedegettem róla szűrőlapáttal. Később óránként, ha megkevertem, igaz, a Zepter fazekam, ha másra nem is, de lekvárfőzésre kiváló, szóval gyanítom, ez most megkönnyítette az én munkámat. Az utolsó két órában viszont már tízpercenként kevergettem, annyira sűrű lett. Amikor már alig maradt rajta híg lé, és darabos pürévé főttek a gyümölcsök, akkor gondosan elmosott, kiszárított üvegekbe töltöttem, két réteg celofánnal lezártam, egy pillanatara fejre fordítottam az üvegeket, és szárazdunsztba kerültek. Jelen esetben ez az ágyneműtartóban lapuló tartalék paplan-készletünk közé, amibe óvintézkedés gyanánt törülközőkből egy fészket készítettem, ha esetleg lekvár cseppek lennének az üvegeken kívül is.  Itt addig maradnak, amíg ki nem hűlnek. Ez három üveg esetén 1-2 nap.

A kötelező kóstoló pedig nem maradt el, és mind a szörp, mind a lekvár jelesre vizsgázott!

Címkék: italok, málna, meggy, ribizli, üveges

Vacka rádió és a tejcsokifröccs-szigorúan (nem)csak gyermekekenek!

Gyermeteg lelkű felnőtteknek szintén.

Lehet, hogy ciki, de én minden nap hallgatom. És jelenleg ez az egyetlen gyermekműsor, ami szóba jön Ponty Úr számára is a későbbiekben. Legalább is a magyar médiából. Vagy bármilyen nyelvűből. (bár nem tudom, mi nem nézünk TV-t most már egyáltalán)

Naponta adják a mr1 Kossuth rádión , 19:30 -kor van az ismétlés, tíz perc egy epizód, és szerintünk nagyon bájos. Lehet, hogy nem minden nap sikerül egyformán színvonalasra, de annyira jó hallani végre egy olyan műsort, ami tényleg a gyerekeknek készült, és valóban nekik is való. Semmi erőszak, semmi rejtett reklám, ami fogyasztásra és ostoba játékok vásárlására ösztönöz. Nem a valójában csak a “nagyoknak” (bár szerintem nekik sem) való történetek. És nem mellékesen ez egy hangjáték, ami fejleszti a kreativitást, képzelőerőt ellentétben a filmekkel, rajzfilmekkel.

És a dalok -persze lehet, hogy csak nekünk, végül is ízlések…- de szenzációsak. Ponty Úr már simán megismeri a főcím zenét, és fülel a rádióra, sőt, napközben is ezzel a dallal szórakoztatjuk, igaz, a saját, némiképp esetlen tolmácsolásunkban.

Mindegy, ahhoz, hogy eldöntsük, tetszik e, meg kell először hallgatni. Szerintem egy próbát megér. Én tiszta szívvel csak ajánlani tudom minden kisgyermekes anyukának.

És azt írtam az előbb, hogy nem ösztönöz fogyasztásra. Azért ez így nem egészen igaz. Ugyanis az egyik főszereplő, Pertli, minden részben tejcsokifröccsöt kortyolgat. Szóval azt meg KELLETT csinálnom.

1 adag

25 gr tejcsoki (jó minőségű), 1 ek tejszín, szűk 1-1 tk kakaó por (holland) és cukor, 2 dl tej

A csokit összetöröm, és a tejszínnel, meg a kakaó porral, és kevés tejjel kis lángon felolvasztom, simára keverem. Hozzáadom a cukrot, és a maradék tejet, kissé megmelegítem, majd botmixerrel habosítom. De lehet turmixgéppel, vagy mixer pohárban is.

A tetejére szerintem elférne egy kis tejhab is, de tejhabosítóm, az nincs (egyelőre).

Vacka rádió mellé, (nemcsak) gyerekeknek.

Címkék: italok, tejcsoki

Doctor Pepper Bailey’se

Ezt nem ragoznám, Doctor Peppernél olvastam, megtetszett, elkészítettem, aki kóstolta (hirtelen rengeteg önkéntes akadt), annak nagyon ízlett, szóval érdemes rögzíteni a receptet. Szintén ajándék, szintén az öcsém barátnőjének.

4 ek cukorból karamellt készítek, felöntöm 5 dl tejszínnel és 1/3 rúd vanília héját+ kikapargatott belsejét is beleteszem. Addig melegítem kevergetve kis lángon, amíg feloldódik a karamell. Megy még hozzá 2 tubus cukrozott sűrített tej, és ha kihűlt, 4 dl whiskey. Black Velvet volt itthon (kanadai), azzal jól sikerült ( én persze nem tudom, nekem csak úgy mondták). Vaníliát kihalászom, csini üvegbe töltöm, kész az ajándék. Én hűtőbe tettem, gondolom, ez fölösleges elővigyázatosság.

Címkék: italok, karamell