Elég közhelyesen hangzik, hogy nálunk turmixszal indul a nap, de újabban ez így van, és rém egyszerű okból kifolyólag: mert nagyon gyors megoldás mindenféle hasznos dolgok elfogyasztására rágás nélkül (arra ugye reggel nincs idő) Korábban voltak a joghurt alapú turmixok, aztán a smoothiek, most meg már gyakorlatilag végtelen számú variációban és összeállításban készül itthon valami, amit megnevezni nem mindig tudunk, de tápláló és finom. És előző este elkészíthető. Szóval ez itt most egy alap (az én alapom, a férjem spenót+ joghurt+ olívaolaj+ almát használ)(fujj), és ebbe mehet bele mindenféle kiegészítő. 2-3 evőkanálnyi finomra hengerelt zabpehely, vagy 2 evőkanálnyi búzacsíra, vagy olajos magvak, kesudió, mandula összesen egy szűk maréknyi, de dió is mehet bele, vagy 2 evőkanálnyi chia mag, lenmag. Túl sok szilárd anyag nem való bele, mert akkor nagyon sűrű lesz (tehát már rágni kell :)), de ezen is lehet segíteni egy kevés folyadék hozzáadásával, ha mégis elszámolnánk magunkat. Amúgy ez a mennyiség nagyjából 3 evőkanálnyi szilárd sűrítőanyagot bír el az állag határozott megváltoztatása nélkül. A fűszerezésen is lehet változtatni, néhány levél friss bazsalikom vagy citromfű kiválóan passzol bele.Szóval jó reggelt és jó reggelit!
Az almát meghámozzuk (opcionális), kimagozzuk, magházát kivájjuk, feldaraboljuk, turmixgép kancsójába tesszük. Hozzáadjuk a megpucolt banánt, a citrom héját, levét, a fahéjat, felöntjük a narancslével, beledobjuk a vaníliarudat és tetszőleges szilárd alkatrészt (dió, mandula, kesudió, lenmag, chia mag, zabpehely, búzacsíra, stb), 2-3 evőkanálnyit, majd addig turmixoljuk, amíg teljesen homogén lesz.
Palackba töltve hűtőben tároljuk.
… és akkor elfogyott az összes sürgősen megoldandó, túlélendő, megszervezendő dolog én meg itt találtam magam ebben az új életben, ami kissé idegennek tűnik még mindig. Az egész világ megváltozott, minden, amiben eddig hittem és bíztam, és új dolgok jöttek, amiket majd megszokok egyszer biztosan, de most még furcsa és félelmetesnek tűnik ez az egész. Ha azt írom, hogy nem vagyok nyugodt, kisimult és harmonikus mostanában, az azért igen közel áll a valósághoz. Persze vannak jobb napok és rosszabbak, és néha még én is elhiszem, hogy a legrosszabb részeken már túl vagyunk, de az az igazság, hogy elfáradtam, megtörtem, és nem nagyon találom a helyem. Aztán itt van a két gyerek, akik nem igazán dobódnak fel tőle, ha anya szája állandóan sírásra áll, meg eleve, úgy néz ki, mint egy madárijesztő, akit a rossz magaviselete miatt leszereltek állandó posztjáról, szóval össze kellene már kapnom magam sürgősen, mert hiszen a nehezén túl vagyunk, és a kisfiam jól van, és itt van velünk. Szóval próbálkozom.
Egy jól megszervezett napi rutin, egészséges táplálkozás, jóga, relaxáció szerintem jó alap. Aztán ha ezt elég sokáig csinálom, talán megszokom, hogy az élet nem is olyan fájdalmas dolog. Az egészséges táplálkozás az elmúlt két évben nem igazán jött össze, sokáig voltunk mások konyhájára bízva (és bár isteni finomak a hamburgereik, azért nem nevezném klasszikusan egészséges daraboknak), ha pedig én főztem, akkor is inkább a kicsik szája íze szerint, ők voltak az elsők, és ők azért a hús mellé csak húst ismernek köretnek. Kevés volt az idő, a konyha, meg úgy eleve semmi nem kedvezett az otthoni sertepertélésnek, körültekintő bevásárolgatásnak, és mi a férjemmel mostanra már igazán leharcoltak vagyunk, és elkeseredetten vágyunk arra, hogy zöldséget együnk zöldséggel és salátával. Mert azt szeretjük. De tényleg. Szóval itt az új év, és lesz valamiféle változás az életünkben, nem is az új év miatt, hanem az új életünk miatt, amibe megpróbálunk beleszokni.
A blog sorsa még talán ide tartozik: korábban voltak nagy tervek, hogy új felület, meg minden. Na ebből nem lesz semmi. Ez a kicsit kopott, döcögős oldal marad, amit én tákolgatok majd legjobb tudásom (és higgyétek el, ez igen-igen kevés :)) szerint, a kiöregedő fényképezőgéppel és megfogyatkozott felszereléssel. Időm és anyagi lehetőségeim sincsenek már fejleszteni, szóval nincs már semmi más, ami ezt az oldalt életben tartja, csak a blogolás iránti szerelmem. :) Az viszont van, és főzni is főzök, és talán beszélni, beszélgetni is szeretnék néha (ismét), a visszhangok, válaszok totális hiányától függetlenül. Én olyan igazi régivágású gasztroblogger vagyok-voltam és maradok, és ezen nem is igen tudok változtatni. Anekdotázni szeretek, és főzni, megosztani másokkal a receptjeim. Nagyjából ennyi, és semmi más. Az egyetlen, aminek mennie kell, az a facebook oldal, sosem szerettem ezt a felületet, a privát életben sem használom, üresnek és felszínesnek, haszontalan időrablónak tartom (elnézést kérek mindenkitől, aki szereti), és igazából a bloghoz nem ad hozzá semmit. A likeok száma meg nem érdekel, ha senki nem olvassa el a bejegyzést, ami mögötte van.
Az új rutin kialakítása már csak azért is szükséges, mert hamarosan visszamegyek dolgozni, így ha lehet, még ennél is kevesebb időm marad a főzésre. Próbálok addig valami jól működő rendszert kialakítani, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon (nekünk), és minden ötletért, tanácsért hálás vagyok, ami megkönnyíti az életünket.
Az egyik igazán inspiráló bejegyzés kedvenc vega blogomról származik, érdemes átböngészni, egyrészt a szellemisége is nagyon pozitív, másrészt amit javasol, azok bizony működnek. Mi azóta lefekvés előtt minden este egy-egy csésze mézes, kurkumás tejet iszunk Férjjel, és bár fenntartásokkal fogadtam, de valóban működik az izomlazító, fájdalomcsillapító hatása. Azóta (hacsak eltévedt kisbolygókként nem csapódnak be mellénk hajnalban a gyerekek) mélyen és nyugodtan alusszuk át az éjszakát. Az íze is egész kellemes, a férjem szerint átmenet a madártej és krumplipüré között, ami így elsőre talán nem túl biztató, de ha mindkettőt szeretjük, akkor akár még jól is elsülhet a dolog.
Saját életvezetési tippeket egyelőre én nem osztanék meg a blogon, merthogy azok nekem most nincsenek. :) És a keserű humoromat is igyekszem majd visszafogni a közjó érdekében. :)
A tej felét felforralom a kurkumával, kevergetés közben. Hozzáadom a mézet, a maradék tejet, és lehetőleg nyugodt körülmények között elkortyolgatom lefekvés előtt.
Bár ma még egyszer szétverik a konyhám, és aztán ismét összerakják (elnézést mindazoktól, akiket fáraszt a kálváriámról való részletes beszámoló, de képzeljék el, ha még olvasni is szörnyű, milyen lehet benne élni :)), azért már látom a folyamat végét, és a napjainkat egyre inkább “normális” dolgok töltik ki. Úgy mint a halloween vacsora volt (mert múmia virslit és temető tortát sütni bizony kell, akár a mi ünnepünk ez, akár nem :)), és most az ünnepekre való készülődés.
Igaz, hogy még november van, de az én lelkes kisfiam(!) legszívesebben júniusban elkezdte volna a karácsonyi készülődést, “szervezni a karácsonyi dolgokat”, ahogy ő mondja. Szóval az ő kedvéért már karácsonyi hangulat kezd uralkodni a lakásban, amihez illő élelem is dukál. Ezek az illatos mandulás kekszek igazából évszaktól függetlenül a kedvenceink, most inkább csak a forma az, ami változott, a sütőtökös, juharszirupos turmix pedig szintén őszi-téli kedvenc, szóval karácsonyi hangulattól függetlenül elkészülhetnek, akár egy jó könyv+pokróc kombináció mellé egy hűvösebb estére.
A hozzávalókat összegyúrjuk, majd a hűtőben pihentetjük amíg a vaj visszadermed.
Lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, majd kiszaggatjuk sütikiszúróval tetszőleges formára.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd 180 C fokon 15 perc alatt megsütjük (akkor jó, ha a szélek kezdenek aranyszínűvé válni)
Tepsiben hűtjük ki (melegen még törékeny!), majd jól záródó dobozban tároljuk
A hozzávalókat turmixgéppel egészen simára turmixoljuk és kész.
A tej lehet hideg és meleg is hozzá, a tök szintén, hangulattól függően.
Közeledik az óév utolsó napja, szóval néhány recept következik a szilveszteri büféasztalra. Számunkra legideálisabb megoldást az évnek erre a napjára a könnyen kézbe fogható, izgalmas falatkák jelentik, melléjük pedig néhány könnyű, gyümölcsös kevert ital, amihez ezúttal a La Gioioso bianco és rose frizzantei szolgáltatták. A leveles tésztából készült kosárkákba vargányás lencsepástétom és citromos marinált szűzpecsenye került, de mindkét darab önállóan, friss bagett szeleteken, szendvicsként is megállja a helyét. A füstölt lazacos tojáskrém ezúttal uborkából vágott vastagabb karikákra került, de itt is érvényes, hogy mini szendvicsként, uborkával vagy kapribogyóval is tökéletes lehet. A vajas parmezános kekszek zöld borssal kiváló borkorcsolyák, a két variáció frizzantera pedig igazán könnyű, gyümölcsös darab.
A lencsét enyhén sós vízben a babérlevéllel és kakukkfűvel puhára főzzük, leszűrjük, a fűszereket kiszedjük közüle.
A hagymát felkockázzuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a vajat, porított vargányát és további 2-3 percig sütjük, kis láng felett, kavargatva. Hozzáadjuk a lencsét, összeforrósítjuk, majd botmixerrel pürésítjük.
A szűzpecsenyéről levágjuk a nagyobb hártyákat, sózzuk, borsozzuk, majd kevés olívaolajon 2-3 perc alatt, nagy láng felett körbepirítjuk. Amikor már szép színt kapott, mellédobjuk az egész, hámozatlan gerezd fokhagymákat, és 180 °C fokos sütőben 20 percig sütjük.
Közben a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk, majd elkeverjük az olívaolajjal, a citrom finomra reszelt héjával és levével.
A húst sütés után 6-8 percig pihentetjük, majd éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk. A sült fokhagymát meghámozzuk, majd pépesre törjük és hozzákeverjük a citromos marinádhoz. A szűzpecsenyéből vágott szeleteket megmártjuk a marinádban, majd egy nagyobb tálra rendezzük, viszonylag szellősen. A maradék marinádot a hús tetején egyenletesen eloszlatjuk. Tálalás előtt legalább fél órán át érdemes érlelni, hideg helyen.
Tálaláshoz leveles tésztából készítünk kis kosárkákat. Ehhez a leveles tésztából kis köröket szaggatunk (én ehhez egy 7 cm átmérőjű kerek formát használtam), a körök felét pedig kiszúrjuk egy kisebb átmérőjű kerek formával. A teli köröket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, a széleket lekenjük elhabart tojással, mindegyikre egy-egy kiszúrt közepű karikát helyezünk. A tésztakosárkák tetejét lekenjük tojással, majd 200 °C fokos sütőben 10 perc alatt aranyszínűre sütjük. Tálalás előtt megtöltjük a kosarakat a lencsepástétommal, és egy-egy szelet szűzpecsenyét teszünk a tetejükre.
A tojásokat lobogó vízben 10 percig főzzük, majd kihűtjük, meghámozzuk. A széttépkedett füstölt lazaccal, tojással, krémsajttal és mustárral együtt botmixerrel pépesítjük.
Az uborkából nagyjából egy centi vastag karikákat vágunk, majd megkenjük a tojáskrémmel (én habzsákba töltöttem és abból nyomtam rá halmokat, így csinosabb lesz a végeredmény), és egy-egy vékony szelet koktélparadicsommal díszítjük.
A zöld borsot mozsárban porrá őröljük. A felkockázott hideg vajat gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Folpack fóliából letépünk egy nagyobb darabot, majd a tésztát nagyjából henger alakúra formázva a közepére tesszük. A tésztából egy szabályos, 4-5 cm átmérőjű hengert formázunk a fólián (ha úgy könnyebben megy, előtte is betekerhetjük a fóliába), majd betekerjük a fóliába, és hideg helyen fél-egy órán át pihentetjük.
Éles (vagy recés pengéjű) késsel nagyjából fél centi vastag karikákat vágunk a tésztahengerből, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük és 180 C fokon 12-14 perc alatt aranyszínűre sütjük.
A tepsiben hűtjük ki.
A mangót zöldséghámozóval meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, feldaraboljuk. A lime finomra reszelt héjával, levével, a nádcukorral és a bazsalikom levelekkel együtt turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük. Szűrőn áttörjük, a koktélokhoz csak a levét használjuk.
A koktélokhoz minden pohárba 2-3 evőkanálnyi gyümölcslét teszünk, majd felhúzzuk nagyjából 1,5 dl behűtött frizzanteval poharanként. Egy gyors kavarás után azonnal fogyasztható.
A mandarin héját finomra reszeljük, levét ráfacsarjuk, hozzáadjuk a cukrot. A gránátalmát kettévágjuk, magjait kiütögetjük, a mandarinos keverébe, a kicsorgó levével együtt. Elkeverjük, pár percig állni hagyjuk, amíg a cukor feloldódik, majd szűrőbe tesszük és áttörjük.
A gyümölcslét felhasználás előtt átszűrjük, majd 2-3 evőkanálnyit teszünk belőle egy-egy pohárba és felöntjük a frizzanteval.
Az élet a forró csokoládén túl. Persze mi is szeretjük nagyon a hagyományos forró csokoládét, gyakran készítem is télen, a gyereknek pillecukorral vagy tejszínhabbal a tetején, magunknak kis csilivel, fahéjjal vagy reszelt narancshéjjal (esetleg ezek tetszőleges kombinációjával), de van még számos forró ital, ami érdemes a figyelemre. A forró almalé mifelénk a kézműves vásárok elmaradhatatlan kelléke, hiába, Szabolcsban hegyekben áll az alma, lé formájában is, de a téli fűszerekkel, és forrón egészen más az élmény, mint egyszerű gyümölcslé formájában. Aztán a forró csoki fehéren is lehet izgalmas, egy kis mandarin és kókusz igazán különleges ízeket ad hozzá, a mandulás forró ital pedig leginkább a madártej bögrés reinkarnációja, felnőtteknek egy kevés whiskeyvel kiegészítve. Mindhárom ital igazán lelket és testet melengető darab, épp ebbe a nagy téli zimankóba való.
kókuszos mandarinos forró fehér csokoládé
adagonként
2 dl tej
2,5 dkg fehér csokoládé
2 púpos ek kókuszreszelék
1 mandarin leve és finomra reszelt héja
0,5 dl tejszín
1-2 cm vaníliarúd
nádcukor, ízlés szerint
pillecukor ízlés szerint
A tejet a kókuszreszelékkel, a félbevágott vaníliarúddal és kikapargatott magjaival együtt felforralom. Közben hozzáadom a mandarin finomra reszelt héját és levét. Miután felforrt, lehúzom a tűzről, hozzáadom a széttördelt csokit és a nádcukrot, addig kavargatom, amíg a csoki felolvad, majd bögrébe szűröm. Ízlés szerint a bögrébe kerülhet egy-két darab pillecukor is.
forró fűszeres almalé
4-6 adag
1 liter 100 % almalé (szűrt vagy szűretlen, ízlés szerint)
1 citrom leve és finomra reszelt héja
1 csillagánizs
1 rúd fahéj
1/4 rúd vanília
6 szem szegfűszeg
2-4 ek méz
Az almalevet felforralom a fűszerekkel (a vaníliaruda előtte félbevágom és a magjait kikapargatva adom az almaléhez). Nagyjából öt percig forralom, majd hozzáfacsarom a citrom levét és ízlés szerint mézet adok hozzá.
Bögrékbe vagy kancsóba szűröm.
mandulás tej (whiskeyvel vagy anélkül)
adagonként
2 dl tej
0,5 dl tejszín
1 tojássárgája
10 szem mandula
1/2 mk keserűmandula kivonat
szerecsendió
1 ek nádcukor
2 cl Jack Daniel’s whiskey (elhagyható, vagy ízlés szerint brandyre cserélhető)
A tejet, tejszínt, tojássárgáját, mandulát, keserűmandula kivonatot botmixerrel vagy turmixgéppel egyneműsítem. Alacsony lángon, vastag aljú edényben, állandó kavargatás mellett addig melegítem, amíg besűrűsödik. Lehúzom a tűzről, ízlés szerint édesítem, reszelek hozzá szerecsendiót, illetve hozzáadom a whiskeyt, bögrékbe szűröm.
Miután ezen a nyáron már olyan sok koktélt linkeltem be a facebookon, ideje előállni nekem is egy kis összeállítással a kedvenc saját kreációkból. Ezek könnyű, csak kicsit alkoholos italok, inkább frissítők, rengeteg jéggel. Ezen a nyáron eddig két abszolút kedvenc született, most ezek következnek. Az első egy kiszőkített Bloody Mary, nekem ez a személyes kedvencem, vagy hát nem is tudom, nehéz eldönteni…
A poharat teletöltöm jéggel, ráöntöm a vodkát, a Worcestershire szószt, tekerek rá borsot és pici sót, felöntöm narancslével, átkeverem, majd a zellerszárat beleállítom.
Tipp: ha a zellerszár végét kés hátlapjával kicsit megcsapkodjuk előtte, intenzívebb lesz a zelleres íz.
A második egy, a kedvenc whiskeymmel készült ital, aminek két változata van, mivel megoszlanak a vélemények, hogy a menta túlzásnak számít, vagy még belefér. Szerintem túlzás, de hát a férfiak, ugye… Szóval ez őszibarackból, jégből, hideg teából és whiskeyből áll(+/- menta), ami lehet Jack Daniel’s, vagy valamilyen Bourbon whiskey, ízlés szerint.
Az őszibarackot meghámozom, gerezdekre vágom, majd a pohár aljában megtöröm (muddlerrel vagy villával). Teletöltöm a poharat jéggel, ráöntöm a whiskeyt, felöntöm a hideg teával, átkeverem, szívószállal és kanállal adom.
Mentás változat: ekkora mennyiséghez 4-5 levél mentát teszek a pohár aljába a barackhoz és azzal együtt töröm össze.
Tavasz van, és ezt nem onnan tudom, hogy reggelente már nem kell kapargatni a jeget a kocsi abalkáról (mert kell, sajnos), hanem onnan, hogy felajzott fácánkakasok rohangálnak rikoltozva a kertben, és időnként zaklatot fácán tojók repülnek a szélvédőmnek (nem kell izgulni, nem esett bajuk). Meg hogy megállíthatatlanul nő és terjeszkedik a zord idő elelnére a menta a kertben. Az önkényes kertfoglalása közben pedig csak egy dolgot tűr meg maga mellett: a sóskát. Tehát az alapanyagok adottak. Persze nem minden “ami találok a kertben azt leturmixolom” project jár sikeres végeredménnyel (és itt nem csak a csiga+spenótra gondolok), de ez egy kifejezetten jól sikerült darab, a sóska nyersen van benne, tehát végtelenül zöld és egészséges is, és nagyszerű lehetőség a számkivetett sóska szószon kívüli egyéb felhasználására. A sóska nekem valamiért egyébként is szívügyemmé vált, nagyon szeretem, és igyekszem minél többféle formában felhasználni, tehát az idén sem ez volt az utolsó sóskás recept.
Nem utolsó sorban pedig ez a turmix már az a reggelire való, nagyon egészséges fajta, ami energiával tölt el és nem okoz bűntudatot.
A rózsavíz opcionális, készült már anélkül is, úgyis nagyon rendben van, de aki szereti az illatát, az ne hagyja ki belőle.
A körtét meghámozom, magházát kivágom, feldarabolom. A sóskát, mentát megmosom, lecentrifugálom.
A hozzávalókat turmixgép kancsójába teszem, letrurmixolom, és készen is van.
Vannak a csupa egészség turmixok, amik reggel erővel és energiával töltik fel az embert -na ez nem ilyen. Ez inkább olyan, hogy már az elkészítése közben is bűntudatom van. De hogy mégis kínos gyakorisággal, szinte minden este odaoldalgok a turmixgép mellé, aztán pedig hihetetlen sebességgel készítem el ezt a desszertnek sem utolsó italt, hogy aztán a család néma csendben és maximális megelégedéssel elfogyassza, annak az az egy oka van, hogy bűnösen finom. Függőséget okoz. Hisz mogyoróvajas…
Akit csak a mogyoróvaj hiánya tartana vissza az elkészítésétől, annak pedig itt a könnyű és egyszerű recept a mogyoróvaj házi elkészítéséhez.
A hozzávalókat turmixgép kancsójába teszem és leturmixolom.
Ha darabos a mogyoróvaj, amit használunk hozzá, akkor szánjunk erre egy kicsit több időt, de 3-4 perc alatt abból is bársonyosan sima ital lesz a végeredmény.
A házi készítésű likőr szerintem az egyik leghálásabb gasztroajándék így karácsony tájékán. Minimális munkával, egyszerűen elkészíthető és egy csinos üveg segítségével nagyon dekoratív ajándék válhat belőle. A mostani kombináció nem jött volna létre, ha nem sikerül az idén télen egy kézműves bonbon formájában megkóstolnom az aszú+ étcsokoládé kombinációt. Kicsit furán hangzik ez tőlem, de ez a kettő együtt nekem elsőre bizarrnak tűnt, mostanra meg ez lett az egyik kedvencem. Valószínűleg a karácsonyi desszertünkben is ezek lesznek a főszereplők szenteste.
Az persze itt is fontos, mint a házi készítésű likőröknél általában, hogy csak nagyon jó minőségű alapanyagokat, alkoholos italokat használjunk fel hozzá, hiszen akárcsak a főzésnél, ha nem jó az alap, a végeredmény sem lesz az igazi.
Aztán itt egy kis felsorolás a flatcaten eddig szereplő likőrökről, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.
A tejszínt a kakaóporral csomómentesre keverem, majd hozzáadom a cukrot és a kettéhasított vaníliarúd magjait, meg a rudat is. Felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a darabokra tördelt csokoládét is. Addig kevergetem, amíg a csoki felolvad. Félreteszem hűlni, majd ha már langyos, hozzáöntöm a brandyt és az aszút is, alaposan elkeverem, majd üvegekbe szűröm.
Én ezt a biztonság kedvéért hűtőben tárolom az ajándékozásig/fogyasztásig.
Nos, karácsonyi ajándék kategória ismét. Hogy miért brazil, azt nem igazán tudom, mindenesetre a Dr.Oetker karácsonyi receptfüzetében ezzel a névvel illették. A narancs+kávé+vanília kombináció nagyon megtetszett, maga a recept már kevésbé. Az felöntésre vagy 7,5 dl konyakot+1 dl fehér rumot, vagy 1 dl rum+7,5 dl vörösbort javasolt, és bár az első változat nagyon tetszetős, de 40% alkoholtartalom mellet szerintem sokaknak (pl családunk hölgy tagjainak) túlságosan ütős lenne ez a likőr. Így egy kissé átalakítottam, és szerintem ez már igazán a konty alá való.
A hosszában kettéhasított vaníliarúddal, a vízzel és a nádcukorral szirupot főzünk. Ez csak annyit tesz, hogy felforraljuk, és kevergetjük, amíg a cukor elolvad benne, majd lehúzzuk a tűzről és kihűtjük.
Közben a kávészemeket leöntjük a brandyvel és hozzáadjuk a narancskivonatot, vagy a narancs finomra reszelt héját.
A hideg szirupot a vaníliarudakkal együtt az alkoholhoz öntjük, lezárjuk az üveget, majd három napig hagyjuk állni, és közben időnként összerázzuk.
Leszűrjük, kisebb üvegekbe adagoljuk.
Megjegyzés: Szerintem a vaníliarudat kár eldobni, megszárítva még felhasználható hasonló karakterű édességekhez a későbbiekben.