Pizza helyett: gombás parmezános villámlepény

Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.

Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.

Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.

• 6 kicsi lepény
• 30 dkg rétesliszt
• 5 dkg olívaolaj (~ 4 ek)
• 1 dl víz
• 1 tk só
• 2 tk sütőpor ( 4 gr)
• feltét:
• 4 ek mascarpone
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 közepes fej champion gomba
• 2 marék reszelt parmezán vagy grana ( ~3 dkg)

A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.

Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))

A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.

Címkék: babának, gomba, mascarpone, parmezán, tészta

A kacsahúsleves és a kacsás ravioli

Na de milyen!

Először alaplének készült egy birsalmás leveshez, de az nem lett nagy szám, viszont az “alaplé” meg rekordsebességgel fogyott a főtt kacsahússal együtt. Szóval legközelebb inkább főszerepet kapott, és hát az egyik legfinomabb húsleves lett evör. Aztán meg volt benne az a sok főtt hús, a levesbe meg kell betét is (mármint olyan ami nem a hús), szóval azt találtam gondolni, hogy na majd raviolit csinálok belőle. S lőn. Hát mondjuk kicsit elszámoltam magam, mert a két fél mellfiléből egy kielégítő étvágyú négytagú család is jóllakott volna, leves nélkül, csak úgy magában is, szóval a levesbetét mellé még lett két (bár tényleg inkább négy) emberes adag ravioli is. (senki nem bánta, iszonyú finom volt)

A legnagyobb tanulságok pedig:

1.) a ravioli nem ördöngösség. Eddig csak azért jártam olasz étteremebe (abba az egybe, ami errefelé fellelhető és nem csak a nevében olasz), mert hogy otthon raviolit én soha. De igen. Sőt. Egyáltalán nem bonyolultabb, mint akármilyen más gyúrt tészta.

2.) nem minden kütyü hülyeség, amit a Lidlben/Aldiban veszek. Ez például egy lidlis, három részből álló tészta kiszúró-összenyomó darab, bővebb leírás és fotó róla Trinitynél, és remélem hogy nem késtem meg nagyon a beszámolóval, miszerint raviolihoz is remekül működik.

• 4 főre
• 2 kacsamell csont és bőr nélkül (~40 dkg)
• egy kicsi, fiatal zellergumó (~ 15 dkg) negyede a zöldjével együtt (vagy 2 szál angolzeller)
• 1 közepes fej vöröshagyma (6-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 csillagánizs
• 8-10 szem szegfűbors
• 2 dl tokaji aszú
• 2 szál répa (10 dkg)
• 10 dkg apró fejű csiperke
• ravioli (~26 darab)
• 20 dkg rétesliszt
• 2 nagy tojás
• csipet só
• 1 fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 púpos ek mascarpone
• 1 ek kacsazsír

A kacsamellet felteszem főni 1 liter hideg vízzel, sóval, az aszúval, ha felforrt, nagyon kis lángon gyöngyöztetve főzöm és leszedem a képződő habot. Ha már nincs több hab, hozzáadom az egészben hagyott, meghámozott vöröshagymát, az egész gerezd fokhagymákat és a félbevágott zellerszárat, továbbá a babérlevelet, csillagánizst és szegfűborsot is, megsózom. Kis lángon fedő alatt főzöm, lassan gyöngyöztetve, 3 órán át.

A kacsamelleket kiszedem a levesből, majd azt leszűröm. A húst félreteszem, a zöldségeket eldobom (kutyának adom). Ha zavaros lenne, teaszűrőn meg lehet ismételni a szűrést ülepítés után, vagy lehet akár deríteni is tojásfehérjével. De a szűrő nekem elég volt, a színe meg úgy sem lesz szebb, bármit csinálunk. A leveshez annyi vizet öntök, hogy az egész 1 liternyi legyen. Felforralom, beledobom a négybe vágott gombát és a falkarikázott répát, majd fedő alatt főzöm bő fél órán át.

Közben a lisztből és tojásból csipet sóval tésztát gyúrok, majd folpackba tekerve pihentetem a hűtőben úgy egy órán át. (de 15 perc is elég)

A puhára főtt kacsahúst késsel finomra vágom. A hagymát, fokhagymát szintén. A zsíron üvegesre sütöm a hagymát, megy mellé a fokhagyma, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a főtt, darált hús finomságúra vágott húst, a nagyon finomra aprított petrezselyemzöldet és a mascarponet is.

Lisztezett gyúródeszkán a tésztát késpenge vastagságúra nyújtom, majd kör alakú, nagyjából vizespohár méretű kiszúróval/pohárral köröket vágok ki belőle. (ha nem elég nagy a deszka, nincs elég hely, lehet több részre is osztani a tésztát és darabonként nyújtani) Minden kör közepébe megy egy evőkanálnyi töltelék, a széleket vízzel lekenem körben, majd ráhajtom a tésztát a töltelékre és alaposan összenyomom (kézzel vagy “géppel”).

A raviolikat bő, forrós sós vízben kifőzöm, 3-4 perc elég nekik, hiszen a töltelék nem nyers, a gyúrt tészta padig hamar átfő. Szűrőlapáttal kiszedem., majd összemelegítem a levessel. Levesbetétnek fejenként 2-3 darabbal lehet számolni.

A maradék raviolit ki lehet főzni később is, a liszttel enyhén leszórt tészta a hűtőben jól lezárva akár egy napig is eláll. Én ezt már nem bonyolítottam nagyon, csak meglocsoltam a kifőtt tésztát szarvasgombás olívaolajjal. Mehet még rá persze parmezánforgács, finomra aprított petrezselyem, ízlés szerint. Akár levesbetét helyett célirányosan is elkészíthető maradék levesben főtt húsból.

Címkék: gomba, kacsa, leves, sárgarépa, tészta, vöröshagyma, zeller

Mascarpones galuska sütőtökkel és vargányával

Mit lehet csinálni, ha már harmadik napja nem tudok aludni az eldugult orrom miatt, ha minden légvételnél olyan a hangot adok ki, mintha Dart Vader állna a hátam mögött, amikor az állandó oxigénhiánytól gondolkodni sem tudok, nemhogy értelmes (értsd: hasznos) dolgokat csinálni, és napjaim nagyobbik része úgy telik, hogy irigykedem a gyöngyhalászokra?

Főzni. Mert ez még megy. (meg blogot írni)

Új fejlemény pedig a sütőtök ügyben: Csipi az idén úgy döntött, hogy úúúútálja a sütőtököt! Na erre nem számítottam. Ahhoz képest, hogy tavaly szinte mást sem evett meg ezen kívül. (lehet megunta) Mindez most derült ki, mert tegnap a garnélás kókusztejes cuccból azért ő nem kapott.

Na és aztán az ételről is egy pár szó: újabb alternatíva született a gnocchira, ami sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészül és érzésre meglepően hasonló. Hát mondjuk formára és állagra nem annyira, de cserébe nem vákuumzacskózott bolti, hanem finom. A feltét is hasonlóan egyszerű és gyors, én most mirelit vargányából készítettem, de persze lehet frissből is. Alig fél óra, és igazi luxus ebéd született.

• 2 adag
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg mascarpone
• 2 tojás
• só
• 30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 15 dkg vargánya
• 4 levél zsálya (vagy 1 púpos tk szárított)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 2 ek tejszín
• 1 marék dió
• pecorino (vagy más érett kemény juhsajt) a tálaláshoz

A tojásokat elhabarom és alaposan összedolgozom, csomómentesre keverem a liszttel és a mascarponeval, csipet sóval. Félreteszem 15 percre pihenni.

A sütőtököt kicsi, fél centis kockákra vágom. Lehetőleg teflon serpenyőben a vaj felét felhevítem, hozzáadom a sütőtököt. Fedő alatt időnként rázogatva addig sütöm-párolom, amíg a sütőtök megpuhul (de nem esik még szét!). Ezután kiszedem a tököt és a maradék vajon nagyobb láng felett megsütöm a szintén fél centisre vágott gombát, sózom, az utolsó fél percre pedig hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, felmetélt zsályát is. Visszateszem a serpenyőbe a sütőtököt, hozzáadom a tejszínt, elkeverem, összeforralom, majd lehúzom a tűzről.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom, a héját ledörzsölöm, késsel durvára vágom.

Közben vizet forralok, ha felforrt megsózom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom a galuskákat a lobogó vízbe, több részletben. Ha egy-egy adag felúszott a víz felszínére átkavarom, majd fél percig még főzöm, aztán szűrőlapáttal lecsöpögtetem és kiszedem.

A kifőtt galuskát összeforgatom a sütőtökös keverékkel, összemelegítem, majd tálalom. Minden adag tetejét meglocsolom a dióolajjal, megszórom a pirított dióval, pecorinot forgácsolok rá bőségesen.

Címkék: dió, gomba, hús nélkül, juhsajt, mascarpone, sütőtök, tészta

Egyben sült szűzpecsenye tejszínes gombás raguval, vajas galuskával

Hát ez hosszú lesz, de recept szokás szerint az egésznek a legeslegalján, a színes, macskás keretben, meg utána.

Már egy ideje itthon(vagyis inkább többnyire anyuéknál), de a lábam valahogy nem vitt a számítógép felé. (és nem is egy kiskorú tartott fel ilyen irányú ténykedésemben)

Most illene(?) néhány szót írnom a nyaralásról, de igazság szerint sokkal de sokkal fáradtabbak vagyunk, mint amikor elindultunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne sikerült volna jól a nyaralás, sőt, épp az ellenkezőjét, csak hát az aktív pihenés néha egy kicsit megterhelő. Címszavakban: volt Ponty a Balatonban, aztán még mindig a Balatonban, vettünk még több labdát, homokozó szettet, aztán rengeteget kirándultunk, szép volt az idő, és csak egyvalami nem volt: alvás. Felajzott kisdedünk szeme minden reggel 7 órakor pontban kipattant, majd ujjunknál fogva kiráncigált minket az ágyból, és innentől számítva este 10 óráig folyamatosan mozgásban tartott minket. A rengeteg izgalomra való tekintettel többnyire a délutáni alvást is kihagyta, mert kinek van arra ideje. Hát röviden ennyi.

Aztán a gasztronómiai “élményeinkről”, csupán csak Férjre való tekintettel. Mivel megfenyegetett, hogy ha én nem írok róla, akkor ő ír egy egész, sokkal kevésbé békés hangvételű bejegyzést. A házastársi összezördülés oka pedig a Kistücsök. Nem szokásom éttermekről írni, mások megteszik ezt helyettem, feltételezésem szerint az olvasóim többsége nem is ezért jár ide, és mint már említettem, most csak Férj miatt írok róla. A bevezetésből sejthető, hogy másokkal ellentétben én nem fogok, mert nem tudok ódákat zengeni róla. Nem vitatom, hogy mi voltunk pechesek, hogy rossz napot fogtunk ki, mert a szezon végére mindenki elfáradt, kiborult és leeresztett, szóval készségesen elhiszem, hogy az év legtöbb napján ez a hely flottul üzemel, az étel valami csodás, de most nem volt az, és az év legtöbb napján nyújtott teljesítmény sajnos engem, minket nem vigasztal. Volt üdvözlőfalatként egy újragondolt ketchup, aminél az újragondolás csak abból állt, hogy elkeverték a ketchupot valami majonézfélével és habszifonba töltötték-tudom én, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ez inkább nem kellett volna. Aztán volt só, sok só, egy tökéletesen ízetlen és jellegtelen joghurtos sültpapika-krémleves, egy kovászos uborka-krémleves, amit akár az ebéd fénypontjának is nevezhetnénk, mert ez “csak” agyon volt sózva, de egyébként kellemes volt. Aztán volt az egyébként félangolos bélszínen vastagon szárazra sütött kéreg, iszonyúan sós, de csak jelzetten chilis jus-vel, sült paprikával, ami csak annyiból állt, hogy a paprika héját kissé kormosra sütötték, majd azzal együtt felvagdosták, és ennyi, de a krumplilepénnyel legalább nem volt baj. Volt kérgesre, keményre, szárazra sütött harcsa, kemény tésztában túl édes káposztával (ezt hogy gondolták, hogy halkéssel el lehet rendesen vágni?), bár itt a mellé tálalt tárkonyos vajmártás tényleg kitűnően sikerült. Aztán a desszerteknél a megkönnyebbülés: nem volt só, csak cukor, az viszont sok, meg némi unalom és középszer. A Hugi almatortája nem rossz, bár annyira száraz magában, hogy legalább háromszor ennyi fahéjas mártás (szintén kitűnő) kellene hozzá, hogy lecsússzon, de szerencsére ez a gyereket nem zavarta, ő simán feltunkoltatta hozzá az apja szintén feledhető madártejét. Egyébként a gyereknek rendelt Újházi tyúkhúsleves is agyon volt sózva, szóval ő abból nem evett, meg dührohamot is kapott a kemény borsótól benne, így Ponty kulináris kalandja csak mindhármunknak felszolgált újragondolt ketchupra és a desszertekre szorítkozott. Mondjuk ezek legalább neki nagyon ízlettek, ami nem csoda az ezekben található fél kilónyi (igen, ez azért túlzás, de jól esik) cukorra gondolva. Az már egy más kérdés, hogy utána  a cukortól túlpörgött Pontyot órákba telt lecsillapítani. Szóval értem én, hogy a Kistücsök legmélyebb repülése is messze felette van annak a minőségnek, amihez mi itt a keleti régióban hozzászoktunk, itt rendszerint drágábban eszünk sokkal de sokkal rosszabbat olyan helyeken, ahová aztán soha nem megyünk vissza, sőt, a  kedves, kedvelt helyeink is csak meglehetősen hektikus és többnyire feledhető teljesítményt nyújtanak (megjegyzem, ezekbe többnyire nem is az étel, hanem a házon kívüli étkezés élménye miatt járunk, és mindenhol legalább egy feledhetetlen csúcsponttal azért már tudtak szolgálni), és ehhez képest a Kistücsök mondjuk jó hely összességében nézve. De én mégis többet várok attól az étteremtől, ami Magyarország 10 legjobbja között szerepel, és nemcsak a szezonban, vagy csak meghatározott napokon. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy csak én tettem túl magasra a mércét. Ez volt akkor amikor ottjártunk, aztán biztosan máskor meg máshogy van. De mindenki higgye el nekem, hogy ez volt a békés hangvételű iromány. A tisztesség kedvéért még néhány szó: a pincérek nálunk kedvesek, figyelmesek voltak, Ponty azonnal az érkezésünk után kapott egy csupor színes ceruzát és kifestőt, szóval ráadásul még gyerekbarát is a hely. Sajnálom hogy így alakult, mert régóta készültem erre, és szerettem volna csupa jót enni/írni, de nem sikerült. De azért azt is tudom, hogy annyi ember, aki a Kistücsök nagyságát már megénekelte nem tévedhetett, szóval ez van, mi így jártunk, nekünk valószínűleg csak nem volt most szerencsénk.

Aztán még pár szó a többi helyről:

Szigliget, Szürkebarát (3. számú és egyben utolsó meleg ételt felszolgáló vendéglátóegység Szigligeten):

Soha, semmilyen körülmények között! Na ez az igazán gáz hely, éttermnek nem is nevezném, és ez tényleg olyan, ami csont nélkül rossz! A szálláshelyen ajánlották, és mi a sötétbarnára mázolt sörpadokat és hullámpalából ácsolt kerítést látva sem fogtuk menekülőre. Teljesen megérdemeltük a másfél napos gyomorrontást, ami utána jött. (pedig alig ettünk a kajából, de így jár aki éhes és nem gondolkodik)

Szigliget, pizzéria (2. számú meleg ételt felszolgáló egység)

A pizza kellemes, a túléléshez tökéletes, ennél mélyebben nem mennék bele. Házhoz is szállítják, ez esetünkben kiemelten fontos volt, hiszen az utca túloldalán volt a szállásunk.

(az 1. számú vendéglátóegységet nem próbáltuk ki, elriasztott minket az étlap és a külsőségek alapján megsaccolt ár-érték arány)

Szigliget, kávézó a vár aljában:

Kedves kiszolgálás, a kávé nem rossz (de sajnos nem is jó), a jeges chai latte finom.

Keszthely, sétálóutcán lévő szocreál kávézó:

A nevét nem tudom, nem is baj, ez is az “ide sem megyünk többet” kategória. Akinek nosztalgiája támad a retro krémesek iránt, annak jó szívvel ajánlom, pont olyan a süti, mint 30 évvel ezelőtt a szövetkezeti cukrászdákban (egy jobbfélében). De a kiszolgálás is olyan. Az egyetlen mondat, amit a pincérnő intézett hozzánk az “el kéne vinni a gyereket innen, útban van” volt.

Balatonfüred, Karolina (tea-kávé-bor-kenyér)

Nagyon finom, igazán házias sütik, kedves és figyelmes kiszolgálás, és ami tényleg isteni: a kávé! Nagyon finom, fűszeres ízű, igazi élmény.

Balatonfüred, Ezüsthajó kávézó:

Frissen sült croissant-t kínálnak reggelire, ribizlidzsemmel, nekem spec nem kell ennél jobb, a kávé meggyőző, bár itt csak lattet ittunk, de az nagyon rendben volt.

Tihany, Fogas csárda

Csak fogas megszállottaknak, az árak bőven borsosak, és az egyben sült fogason kívül az ételek, még a köretek és saláták minősége is csak erős túlzással nevezhető közepesnek. De a fogas friss, tökéletesen ropogósra sütve. Erősen szocreál hangulat, de korrekt a kiszolgálás, minden évtizedek óta változatlan. Semmi újragondolás, de ezért mi kifejezetten hálásak voltunk.

Hévíz, Korzó cukrászda(?)

A pontos definícióra nem emlékszem, mindenesetre mi már évek óta nem tudunk úgy meglenni a Balaton környékén sem, hogy ide ne zarándokolnánk el fagyizni. Mert a fagyi isteni. Az eper eperből, az erdei gyümölcs erdei gyümölcsből készül, ahogy kell. Nagyon finom.

Hát ennyi, bár azért kétlem, hogy ez olyan érdekes írás lett volna, de Férjnek megígértem. Ahogy ezt az ebédet is, kárpótlásul a Kistücsökért.

• 4 főre
• 2 kis szűzpecsenye (2×30 dkg)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• só
• 40 dkg champion gomba
• 1 dkg szárított vargánya
• 5 dl húsleves (marha)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1,5 dl tejszín
• a galuskához
• 15 dkg rétesliszt
• 2 tojás
• 1 dl tejszín
• 5 dkg olvasztott vaj
• só

A szűzpecsenyét lehártyázom, megtisztogatom a zsírtól, majd forró serpenyőben a vaj és olaj keverékén hirtelen piros kérget sütök rá minden oldalán. Sózom, tepsibe teszem és előmelegített sütőben 90°C fokon (villanysütőben, alsó-felső sütés)) 100-110 percen át sütöm. Az utolsó 10 percre átfordítom a húsokat a másik oldalukra.

Közben a húslevest a babérlevéllel és a nagyon apróra vágott szárított gombával együtt felforralom és addig főzöm, amíg a harmadára forr be a folyadék. A hús sütéséből visszamaradt zsiradékon megsütöm a vékonyra szeletelt gombát, amikor már kezd színt kapni, hozzáadom a finomra aprított fokhagymát is, átkeverem, majd felöntöm a borral. Sózom, majd nagy lángon elforralom alóla a folyadékot. Ha ez megvan, hozzáöntöm a húslevest, amiből a babérlevelet már kihalásztam, összeforralom és felöntöm a másfél deci tejszínnel. Még egyet forr, és a ragu kész.

A galuskához a tojásokat elhabarom az olvasztott, kihűtött vajjal és a tejszínnel, majd hozzáadom a lisztet, némi sót, csomómentesre keverem, majd legalább 15 percig állni hagyom. Ezt követően lobogós sós vízben nokedliszaggatóval galuskákat szaggatok belőle több részletben. Ha a galuskák felúsztak a víz felszínére, átkavarom, fél percig még főni hagyom, majd szűrőlapáttal kiszedem.

Tálalás előtt a szószhoz öntöm a megsült hús alá gyűlt levet, felforralom a szószt, beleteszem a húst, majd összemelegítem az egészet. Galuskát adok mellé.

Címkék: gomba, sertés, tészta

Paprikás nyúlcombból gombával, tejföllel juhtúrós galuskával

Van nekem egy édesapám, aki megsajnál, és felhajt minden vad és kevésbé vad állatot, ha kiejtem a számon, hogy most én ilyet szeretnék főzni. Többek között nyulat is. Amit nem is olyan nehéz beszerezni vidéken sem, mert sok helyen (sokkal több helyen, mint én gondoltam) tartanak, szóval nagyon-nagyon vidékiek friss házi nyúl beszerzésénél előnyben.

Egyébként ez még anyósom lenyűgözésére készült a napokban vacsorára, és úgy tűnik, célt értem vele.

A recept a tejfölös paprikás és a bakonyi keresztezéséből született, jól sikerült, érdemes kipróbálni. Ha nyúl nincs, akár csirkével is.

A juhtúrós galuska meg a régi, de ezúttal köretként szerepel.

Ha meg majd egyszer utolérem magam, jönnek a vidámabb hangvételű bevezetők és a Pontyos történetek is. (mert úgy érzékeltem az enyhe olvasói presszióból, hogy van ezekre egyfajta igény)

• 4 adag
• 1,2 kg nyúl comb (első és hátsó) és lapocka
• 50 dkg gomba (champion)
• 2 nagyobb fej vöröshagyma ( ~ 15 dkg)
• 3 kis paradicsom (~ 15 dkg)
• 1 cső hegyes erős paprika
• 8 dkg füstöl szalonna
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 kis babérlevél
• 1 púpos ek fűszerpaprika
• finomliszt
• tejföl a tálaláshoz
• juhtúrós galuska:
• 30 dkg juhtúró
• 15 dkg finomliszt
• 3 tojás
• 2 tk só

A szalonnát apróra kockázom, a zöldségeket megtisztítom és feldarabolom, a hagymát, fokhagymát nagyon finomra, a gombát centis darabokra. A paradicsomot héját lehúzom (ha elég érett, forrázni sem kell), félbevágom, a paprikát kicsumázom, kettévágom.

A megtisztított nyúlcombokat lisztbe hempergetem, épp csak, nem kell hogy vastagon fedje. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd a forró (magas falú) serpenyőben a zsíron elősütöm a húsok mindkét oldalát, akár darabonként, ne legyen egyszerre túl sok hús a serpenyőben. Az elősütött húsokat kiszedegetem, majd a visszamaradt zsiradékon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát is. Igen nagy lángon addig sütöm, sűrűn kevergetve, amíg a leve elpárolog és a gomba pirulni nem kezd. Felöntöm a borral, majd elpárolom szinte az összes folyadékot alóla, hogy ne maradjon benne alkohol (ez itt a babásított rész). Lehúzom a tűzről, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát, majd elkeverem és felöntöm 2 dl vízzel. Visszateszem a láng fölé, visszaszedem a húsokat, rászórom a paradicsomot, paprikát, babérlevelet, elkeverem, sózom, majd fedő alatt, kis láng fölött puhára párolom a combokat. Ez úgy két óra volt nekem, megtermett, masszív házinyúlból, de ezt nyula válogatja, pecsenyenyúl esetén ez sokkal kevesebb idő alatt emegvan. A főzés végén ha nem találjuk elég sűrűnek a szaftot, le lehet venni a fedőt és beforralni, ízlés szerint.

A juhtúrós galuskához a tojásokat a juhtúróval, sóval és a liszttel villa segítségével alaposan kidolgozom, majd félreteszem pihenni legalább 15 percre. Amikor elkészült a paprikás, a galuskát lobogó enyhén sós vízbe szaggatom nokedliszaggatóval, majd ha felúsztak a víz felszínére és megdagadtak, szűrőlapáttal lehalászom.

A tányérokra galuskát szedek, meglocsolom a sűrű szafttal, majd melléteszek egy-egy darab combot is.

Tejfölt adok mellé az asztalra, ezt mindenki használja ízlés szerint. De kevésbé heterogén ízlésű családoknál bele lehet keverni tálalás előtt a szaftba is.

Címkék: gomba, juhtúró, köret, nyúl

Medvehagymába göngyölt gombás szűzérmék sáfrányos kukoricakásával és hajdinával

Az utolsó medvehagymás recept. Legalábbis azt hiszem. Van még ugyan egy kis maréknyi a friss csokorból, de az valószínűleg holnap reggel egy omlettben végzi.

Mielőtt pedig bárki elkezdene aggódni Férj testi épségéért, vagy azért, hogy vajon zöldül e már a füle, azt el kell mondanom, hogy ma a szüleim jöttek látogatóba, nekik főztem. Medvehagymával persze, mert bár ezt is terveztem, apu már az ajtóban azzal köszöntött, hogy na mit eszünk ma a medvehagymából. És ebben semmi cinizmus nem volt, őt még tényleg érdekelte a téma, olyannyira, hogy egy medvehagymás fűszeres túrókrémmel indítottuk a napot, amit frissen sült csavart zsemlére kentünk (finom volt).

Aztán a bébiszittereim lefoglalták a miniatűrt amíg elkészült az ebéd. Mivel ez most nem egy öt perc alatt összedobható valami. Hogy megérte e? Apu szerint igen. Azért ez jelent valamit…

A köretek közül én nem tudtam választani (megint gondolattolulásom volt délelőtt), így mindkettőt elkészítettem, a polentát és a hajdinát is. Igazából annyira finom lett mind a kettő, hogy még most sem tudnám eldönteni, melyik illik jobban a szűzérmékhez. Szóval mindkettőt leírom.

• 4 adag
• 2 kis szűzpecsenye (60-65 dkg)
• kb 45-50 nagyobb medvehagyma levél
• 40 dkg csiperke
• 4 dkg füstölt szalonna
• só
• bors (frissen őrölt fekete)
• konyhai spárga
• a kukoricakásához:
• 1 dl kukoricadara (apró szemcséjű, finomabbra darált)
• 2,5 dl víz
• 1 nagy csipet sáfrány
• 3 dkg vaj
• só
• a hajdinához:
• 1 dl hajdina
• 2,5 dl víz
• só

A gombát megtisztítjuk, majd nagyon apróra, 2-3 mm kockákra vágjuk (ezt a részt lehet késes robotgépre is bízni, de nekem most volt időm pepecselni vele).

A húsról levagdossuk a hártyákat, megtisztítjuk, majd 2 ujjnyi (kb 3 cm) érmékre vágjuk, kézzel(!) kicsit elegyengetjük, megnyomkodjuk a tetejüket, hogy szépen egyenletesen szétterüljenek. A keskeny végeit már nem szeletként használjuk fel, hanem késsel kétszer-háromszor átvagdossuk, darált hús finomságúra (jöhet a késes robotgép ismét, bár a hús állaga késsel vagdosva ehhez az ételhez jobban illik).

A szalonnát apró, 3 mm kockákra vágjuk.

A medvehagyma szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd alaposan lecsepegtetjük. A leszárított leveleket egy nagyobb deszkán vagy pulton elrendezzük, három-három levelet teszünk egymásra, csillag alakban, úgy hogy a fényes oldaluk lefelé nézzen.

A szalonnából kiolvasztjuk mérsékelt láng felett a zsírt, ropogósra sütjük, majd a zsír 2/3 részét átöntjük egy másik serpenyőbe, amiben a húst fogjuk sütni. A szalonnapörcök mellé dobjuk a gombát és a vagdalt húst, majd erősebb lángon addig sütjük, amíg a gomba és hús elveszti a nedvességtartalmát és kissé megpirul. Végül sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Közben felhevítjük a zsiradékot a másik serpenyőben, és szűzérmék mindkét oldalát 2-2 percig elősütjük, sütés közben sózzuk a húsokat.

Az elősütött húsokat a medvehagyma csillagok közepébe helyezzük, mindegyikre kerül 1-1 evőkanálnyi gombás pép, majd a leveleket ráhajtogatjuk a gombás húsra és konyhai spárgával rögzítjük a csomagot.

A medvehagymás csomagokat kevés lobogó víz felé állított párolóbetétre tesszük, és fedő alatt 15 percig gőzöljük. (én ehhez egy párolóbetétet tettem egy nagyobb serpenyőre, arra egy kerek nokedliszaggatót, és az egészet lefedtem a serpenyő tetejével. De a bambusz párolóbetét is megfelel…)

A hajdinát felöntjük 2,5 dl vízzel, hozzáöntjük a hús sütésénél visszamaradt húslét, zsiradékot, és ha marad egy kevés gombapép, az is a főzővízbe kerül. Fedő nélkül addig főzzük, amíg a hajdina megpuhul és magába szívja az összes folyadékot.

A polentához a kukoricadarát beleszórjuk 2,5 dl forró vízbe, a sáfránnyal együtt, és addig főzzük gyakran kevergetve, amíg a dara megpuhul és felszívja az összes nedvességet.Végül hozzákeverjük a vajat is. Ezt én mélyebb tálkákba öntöttem, amíg kicsit megdermedt, így szép formája lett.

Tálalásnál levágjuk a zsinegeket a batyukról, majd tányérra szedjük néhány kanálka hajdinával és 1-1 polenta halommal.

Megjegyzés: én a köreteket akkor kezdtem el főzni, mielőtt nekiálltam a gomba és hús sütésének, majd melegen tartottam tálalásig, így egészen jól sikerült az időzítés.

Egyébként nem olyan hosszadalmas étel, mint amilyennek hangzik, ha mindent időben előkészítünk, akkor vagdosással, sütéssel-főzéssel együtt is megvan bőven egy órán belül.

Kötözés előtt…

és kötözés után.

Címkék: gomba, hajdina, köret, kukoricadara, medvehagyma, sertés

Medvehagyma tekercsek gombával, kukoricadarával

Nem múlhat el nap medvehagyma nélkül. Még körülbelül két napig, utána elfogy.

A mai medvehagyma a szabolcsi töltött káposzta mintájára készült, csak hús helyett gombával, káposzta helyett meg medvehagymával. Szóval igazán majdnem ugyanolyan.

Azt nem állítom, hogy hamar megvan, ilyen szempontból tényleg hasonló a töltött káposztához. Az is igaz, hogy nem lenne feltétlenül szükséges 4 centis darabokat göngyölni belőle, de a szüleim is olvassák a blogot, és kitagadnának, ha ennél nagyobbakat mernék tölteni. Mindenesetre ma erre is volt idő, mert a miniatűrt megcsípte a cecelégy, és átmenetileg én sem tudok hozzáférni egyik orvosi adatbázishoz sem, szóval maradt a főzés.

Kevesebb idővel rendelkezőknek javaslom kettő helyett három medvehagyma levél összeillesztését, úgy azért, nagyobb töltikékkel gyorsabban halad a munka.

• 2 adag
• 40-50 medvehagyma levél
• 25 dkg csiperke
• 1 dl kukoricadara (ha van, akkor nagy szemű, durvára darált, töltött káposztához való)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1 tk szárított majoránna
• 3 dkg vaj
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 2 tk paradicsompüré

A gombát megtisztítom, majd 2-3 mm kockákra aprítom. A vajon megsütöm, és ha már kezdene pirulni, hozzáadom a kukoricadarát, felöntöm a borral. Addig forralom, amíg a bor elpárolog, illetve a kukorica magába nem szívja. Adok hozzá még 4 deci vizet, a majorannát, sózom, és addig főzöm, amíg a kukoricadara magába nem szívja az összes nedvességet és teljesen meg nem puhul. (teflonban még kavargatni sem kell) Végül hozzákeverem a finomra aprított petrezselymet is.

A medvehagyma szárait lecsipkedem, megmosom, majd néhány másodpercre lobogó vízbe dobom. Szűrőlapáttal kiemelem, és azonnal jeges vízbe dobom (blansírozom). A leveleket ezután lecsepegtetem, leitatom róluk a nedvességet.

két levelet egymás mellé teszek, úgy hogy a hosszanti oldaluk két-három centis átfedésben legyen. Az egyik keskenyebb végre teszek egy evőkanálnyi tölteléket, majd a két hosszanti oldalt felhajtom a töltelékre és az egészet feltekerem. Lehet szorosan, ez már nem fog tovább duzzadni.

Miután végeztem a tekercseléssel, egy szélesebb lábosba teszem a tekercseket, leöntöm az enyhén sózott passzírozott paradicsommal és még egy deci vízzel elkevert paradicsompürével (ha van házi paradicsomlé, akkor abból kell 3 dl, és semmi egyéb), fedő alatt párolom 3-4 percig, majd fedő nélkül nagyobb lángon, amíg a szósz kicsit besűrűsödik.

Címkék: gomba, hús nélkül, kukoricadara, medvehagyma, paradicsom

VKF! 33.- Zöldségleves hajdinával

A Limara által kiírt VKF! forduló legnagyobb kihívása számomra a hajdina volt.Persze olyan kihívás ez, amit én állítottam saját magamnak. Ugyanis a hajdinát nem igazán szeretem. Ha finoman akarok fogalmazni. Ennek oka viszont, mint később kiderült, nem maga a hajdina volt, hanem azok a szerencsétlen elkészített  ételek, amikben eddig kóstoltam.

A receptben semmi innovatív nincs a hajdinán kívül, ez egy egyszerű gazdag zöldségleves, olyan, amit apukám annak idején gyakran készített árpagyönggyel, csak épp most itt levesbetétként hajdina került bele.

És most ki kell jelentenem: a hajdina igenis finom.

• 2-3 adag
• 5 dkg hajdina
• 1 fej vöröshagyma (~ 10 dkg)
• 1 szál nagyobb sárgarépa (~ 10 dkg)
• 4 szál halványítózeller
• 1 kis petrezselymegyökér (5 dkg)
• 1 nagyobb újkrumpli (10 dkg)
• 25 dkg csiperkegomba
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál a zeller középső, leveles részéből
• 2 ek paradicsompüré
• 1 ek koriandermag
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A hagymát finomra aprítjuk, a többi zöldséget miután megtisztítottuk, nagyjából azonos méretű, fél centis szeletekre-kockákra vágjuk. A zeller leveleit lecsipkedjük, félretesszük, a szárat szintén feldaraboljuk. A fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk vajat, mozsárban finomra őrölt koriandert, a hagymát, azt üvegesedésig sütjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Nagy lángon, sűrűn rázogatva-kevergetve addig sütjük, amíg a zöldségek egy kis színt nem kapnak, majd hozzáadjuk 10 másodpercre a fokhagymát és a paradicsompürét is.

Hozzáadjuk az átöblített hajdinát, felöntjük háromnegyed liternyi vízzel, sózzuk, és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.

Végül a főzés utolsó 1-2 percére a leveshez adjuk a zeller finomra metélt zöldjét is.

Címkék: babának, fél óra, gomba, hajdina, hús nélkül, leves, petrezselyemgyökér, sárgarépa, zeller

Vörösboros, gombás borjúragu

Ismét egy egyszerű recept, a boeuf bourguignon, azaz a vörösboros marharagu egy hétköznapi változata, borjúból. A borjú a jól ismert okok miatt került a marhahús helyére: hamarabb elkészül, ezért általában ez van itthon a mélyhűtőben és én jobban is szeretem.

Ez sem egy kifejezetten macerás étel, nagyon finom, házias és laktató.

A recept írásos rögzítése következik, szintén a konyhába visszatérni vágyó Férj kedvéért.

3 adag

60 dkg borjúcomb

25 dkg gomba (champion)

3 közepes szál sárgarépa (~ 20 dkg)

1/4 cikk kisebb zellergumó (~ 10 dkg)

2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)

6 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

3-4 ek paradicsompüré

2 dl száraz vörösbor

1 csokor petrezselyemzöld

só, bors, olívaolaj

A húst 2 cm kockákra vágom. A gombát megtisztítom, centis darabokra vágom, a megtisztított répát felkarikázom. A meghámozott zellert 2-3 darabra vágom, így majd ki lehet könnyen halászni belőle a végén (mert én nem szeretem megenni).

4-5 evőkanálnyi olívaolajon a lehető legnagyobb lángon megpirítom a húst, azaz addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de még nem ég meg). Ehhez célszerű szélesebb serpenyőt/edényt választani, a húsból kicsorgó lé így könnyen elillan alóla, és nem fő benne a hús. Ha kisebb edényben készítjük, célszerű inkább több részletben sütni a húst.

Ha a hús megpirult és már nem csordogál belőle ki több húslé, hozzáadjuk a hagymát és üvegesedésig sütjük vele. Ezt követően megy mellé a répa, zeller, fokhagyma, ezekkel is együtt sütöm egy-két percig, majd hozzáadom a gombát, ezzel is sütöm néhány percet, amíg a gomba el nem kezd levet ereszteni.

Felöntöm a borral és hozzáadom a paradicsompürét, sózom, borsozom, hozzáadom a finomra aprított petrezselyemzöld felét, majd továbbra is nagy lángos addig forralom, amíg az összes folyadék el nem párolog alóla (visszapirítom).

Beledobom a babérlevelet és felöntöm 2-3 dl vízzel, annyival, ami a ragut 3/4 részéig lepi el, majd fedő alatt a lehető legkisebb lángon addig főzöm, amíg a borjú teljesen megpuhul, szinte rostjaira esik szét.

Végül, ha a hús már puha, fedő nélkül addig főzöm, amíg csak kevés lé marad már alatta (persze ez ízlés kérdés, ki mennyi szafttal szereti) és hozzáadom a maradék finomra aprított petrezselymet is.

Friss fehér kenyérrel tálalom.

Címkék: borjú, egytál, gomba, sárgarépa, zeller

Tejszínes zöldségraguban sült tojás

Ha lett volna hatalmas csiperke gomba, akkor annak a kalapjában sült volna a tojás. De nem volt.

Így maradt ez a kevésbé látványos, de annál finomabb megoldás. A ragu előző este is elkészíthető, tálkákba adagolható, így másnap csak a tojásokat kell ráütni és percek alatt kész a finom, forró reggeli. (igen, tudom, a reggeli a téma, már megint. De nem tehetek róla, nekem ez a nap (egyik) legfontosabb étkezése)

Vagy vacsora. Vagy könnyű ebéd…

4 adag ( ez nálunk 2 éhes ember)

20 dkg barna csiperke, 20 dkg cukkini, 1 kis fej lilahagyma (4 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 4 dkg vaj, 5 ek tejszín, 8-10 levélke bazsalikom, 0,5 dl száraz fehérbor, só, bors

4 tojás

reszelni való, kemény juhsajt vagy Grana Padano a tetejére ( ha van rá igény, de el is hagyható)

A gombát megtisztítom, a tönkjét kitöröm, a fejeket félbevágom, vékonyan felszeletelem. A cukkinit a gombához hasonló méretű darabokra aprítom. A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymát szintén.

Vajon üvegesre sütöm a hagymát, megy hozzá a gomba, fokhagyma és addig sütöm, amíg a gomba összeesik és a leve elpárolog. Megy hozzá a cukkini, kissé azt is megpárolom, felöntöm a borral, azt elforralom. Sózom, borsozom, lehúzom a tűzről, majd megy hozzá a tejszín és a finomra metélt bazsalikom.

Kivajazott felfújt formákba adagolom, úgy, hogy maradjon helye egy-egy tojásnak is. Ez négy 10 cm átmérőjű szuflé formába elegendő. Kanállal kis fészket alakítok ki a raguban és beleütöm a tojást.

180°C fok 12-15 perc, attól függően, ki mennyire lágyra szeretné a tojást.

Tálalásnál borsot őrölök rá és megszórom reszelt sajttal, mellé pirítóst adok.

Elkészítési idő: 20 perc előkészítés+ sütés

Költségek ~ 360 Ft

Címkék: cukkini, fél óra, gomba