keksz olívaolajjal, napraforgómaggal, sajttal

A kisebbik fiunk érkezésével családunk telített zsírsav fogyasztása megsokszorozódott, mivel ő olyan diétát tart, hogy kacsazsír+szalonna. Eszik még ezen kívül húst, kacsát és vaddisznót, magában (sértődött arca tankönyvbe illő, ha egy-egy falatba elrejtve zöldség vagy más hasonlóan felháborító dolog érkezik a szájába, és neki ki kell válogatni, ki kell tuszkolni a nyelvével, mivel mi gonoszak vagyunk és időről-időre cselhez folyamodunk, és próbálkozunk és megkísérelünk vele mást is etetni az előbb felsoroltakon kívül)

Persze voltak elveink korábban, és próbálkoztunk gyerekhez illő étrenddel, de egy súlyos betegség, és az ezzel járó még súlyosabb fogyás után feladtuk ezeket, és örültünk, hogy eszik a gyerek – kacsazsíros kenyeret,  mi mást. De azt legalább megette. Lehet azzal takarózni, hogy végső elkeseredésünkben már mindennel próbálkoztunk, és hogy amúgy minden házi, a szalonna pedig általunk abált császárhús igazából, nem füstölt áru, de igazából felesleges. Ő a második rosszul evő fiam (de ő legalább bőséggel fogyaszt abból, ami ínyére való), én magam is az voltam gyerekkoromban, megkeserítve ezzel édesanyám életét. Az ő véleménye egyébként az, hogy én most duplán kapom mindazt vissza, amin ő keresztülment velem. :) Hát lehet hogy így van. Mindenesetre bízunk benne, hogy nem marad így örökre, és nem adjuk fel, hogy egyszer majd enni fog ennél egy fokkal egészségesebb ételeket is, de addig is a közös étkezéseinket igazítanunk kell hozzá is.

Hogy ennek most mi köze van a recepthez? Szóval a férjem örökletes magas koleszterin szintje miatt mi eddig elég komoly diétát tartottunk idehaza, ő kényszerűségből, én szolidaritásból. Telített zsírokat csak módjával ettünk, olajat használtam, szinte mindenbe, amit neki főztem (ezekből viszont normál mennyiséget, hiszen asúlya rendben van, a fogyás nem volt cél). Sokféle, szinte kivétel nélkül hidegen sajtolt olajokat. Én magam is megszerettem a főzésnek ezt a módját, és most, hogy kicsit csillapodott a helyzetünk, igyekszem ezt feleleveníteni. A sós kekszek nálunk remek alternatívát nyújtanak a reggeli kávé mellé fogyasztandó pár falatra, néha még a reggelit is helyettesítik, főként most, hogy a férjem kora hajnalban indul dolgozni, és nincs ideje másra. A keksz vajjal remek, de nem túl kívánatos diétás szempontból, szóval arra gondoltam, mi lenne, ha olívaolajjal készülne. Az eredmény meglepően jó lett, és bár a nyers tésztával dolgozni nem olyan egyszerű, mint vajas tészta esetén (nyújtani, tetszőlegesn formázni például nem lehet, mert morzsálódik a tészta), a kisült eredménnyel már semmi gond nincs, mivel a tojás és az olvadt sajt remekül egyben tartja a kekszeket. Ropogós is viszonylag, egészen sajtos kekszes a végeredmény, a forma pedig nem a legszebb, de ez most itt nem is volt szempont.

• keksz olívaolajjal, napraforgómaggal, sajttal
• 1 tepsihez
•  60 gr olívaolaj
• 60 gr tönkölybúza liszt (teljes kiőrlésű)
• 60 gr rétesliszt
• 60 gr sajt, finomra reszelve (kemény, aromás, reszelhető, pl ementáli, grana padano, érett juhsajt)
• 60 gr napraforgómag (vagy dió, tökmag, durvára aprítva)
• 1 tojás
• 1 mk köménymag (egész)
• 1 ek porcukor
• 1 tk sütőpor
• 1 csapott tk só
• reszelt sajt a tetejére

A sütőport elkeverem a lisztekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan összegyúrom

A tésztából diónyi adagokat veszek, majd ezeket gombóccá gyúrom és ellapítom. Két tenyér közti hengergetésre a tészta nem alkalmas, inkább csak össze kell tapasztani nagyjából a gombócokat, majd két tenyér között szétlapítani óvatosan.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a kekszeket, a tetejükre egy-egy csipet reszelt sajtot teszek, majd előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15-17 percig sütöm, amíg a teteje enyhén aranyszínű lesz.

Tepsiben hűtöm ki (melegen még morzsalékony)

Jól záródó dobozban tárolom.

Címkék: ementáli, keksz, napraforgómag, sajt, sós