ősz

Három recept egyszerre, kárpótlás a hosszú csendekért. :) Itt az ősz (már egy ideje), a kedvenc évszakom, és vele a kedvenc zöldségeim is. Sütőtök, cékla, nagyjából ezekkel a világ végezetéig is ellennék. A most következő leves és egytálétel az aktuális kedvencek, a leves hetente egyszer, a ragu pedig többször(!) is készül, tekintettel arra, hogy a gyermekeim egyszerűen imádják tunkolni friss kenyérrel a gazdag szaftot, amiben észrevétlenné olvad el a tök (ez ugye zöldséget hivatalosan nem fogyasztó 2 és fél éveseknél szempont tud lenni). Meg hogy tíz perc alatt összeállítható. Persze az igazsághoz hozzáatartozik, hogy a hűtőmben szinte állandóan van hámozott, robotgéppel durvára gyalult nyers sütőtök, ami az egyik kedvenc saláta alapunk egy ideje az őszi-téli időszakban, szóval így tíz perc. De a leves is hamar elkészül, és újabban még munkahelyi ebéd is lesz belőle. A rétes meg- hát a mellé tálalt sült tök vagy sütőtök lekvár miatt lehet aktuális. Ha van egyáltalán szükség egy rétesnél indoklásra.

• paradicsomos céklaleves
• 1,5 kg cékla
• 1 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
• 1 fej vöröshagyma (10 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 3 dl passzírozott paradicsom
• 1 nagy csokor kakukkfű csokorba kötve
• tejföl a tálaláshoz (3-4 dl)

A céklát meghámozom, apró, lehetőleg egyenlő méretű kis kockákra vágom. A hagymát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a céklát és felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a kakukkfüvet, a zúzott fokhagymát, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm.

Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, összeforralom, majd kiszedem belőle a kakukkfű ágakat.

Tálalásnál tejfölt adok mellé.

• sütőtökös paradicsomos sertésragu
• 50 dkg sovány sertéshús, ledarálva (comb) (de lehet zsírosabb rész is, ízlés szerint)
• 15 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 50 dkg sütőtök, tisztítva, nyersen, durvára reszelve vagy vágva
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 1 csokor kakukkfű,
• 1 ág oregánó,
• 6-8 levél zsálya
• 1 babérlevél
• 2 tk szárított majoranna
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek vaj

Az apróra vágott vöröshagymát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a felszeletelt fokhagymát és  a darált húst. Addig pirítom, gyakran kavargatva, amíg a hús kifehéredik.

Hozzáadom az oregánóval együtt csokorba kötött kakukkfüvet, az apróra vágott zsályát, a babérlevelet, majorannát, sózom, majd felöntöm 3 dl vízzel. Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús csaknem teljesen megpuhul (20 perc)

Ezután hozzáadom a sütőtököt, passzírozott paradicsomot, majd fedő alatt, továbbra is kis láng felett addig főzöm, amíg a tök is megpuhul, szétesik és sűrű szaftot képez. (további 20 perc)

Végül hozzákeverem a vajat, és ha túl híg a szaft, beforralom egy kicsit, majd friss kenyérrel tálalom.

• ricottás mákos rétes
• 75 dkg ricotta
• 5 csapott ek mák (szemes, nem darált)
• 5 csapott ek nádcukor
• 3 púpos ek búzadara (4,5 gr)
• 2 púpos ek őrölt fahéj
• 1 csomag rétesalp
• 10 dkg vaj

A ricottát alaposan elkeverem a mákkal, cukorral, fahéjjal, búzadarával.

A réteslapokat egyenként lekenem az olvasztott vajjal és egymásra rétegzem.

A tölteléket egyenletesen elosztom a lapok hosszanti oldalán, a rövidebb végeket kissé ráhajtom a töltelékre, majd konyharuha/sütőpapír segítségével feltekerem a rudat. A tetejét is lekenem olvasztott vajjal.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 45 perc alatt pirosra sütöm.

Tálalás előtt megszitálom porcukorral, juharszirupot, sült tököt vagy sütőtöklekvárt adok mellé.

Címkék: cékla, édes, egytálétel, fél óra, mák, paradicsom, ricotta, sertés, sütőtök, tejföl

marharagu sárgaborsóval, gerslivel

Itt van az ősz, és vele a komfortos, gazdag, meleg egytálételek ideje. Gyökérzöldségek, sütőtök, nekem ez a kánaán, bár ez most épp egy olyan darab, ami a “lássuk, mi van a (kamrának becézett) fiókban?” felkiáltással készült. Hihetetlenül hamar össze lehet dobni egy ilyen ételt, bár türelem kell hozzá, hogy kivárjuk, amíg a marha puhára fő. De addig annyi mindent lehet csinálni egy ráérős hétvégi napon.

• marharagu sárgaborsóval, gerslivel
• 40 dkg marhalábszár vagy lapocka
• 15 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 tk nádcukor
• 2 szál sárgarépa
• 0,5 dl ír whisky
• 1 csapott ek angol mustár
• kis csokor kakukkfű
• 5-6 levél zsálya
• 1 kis csilipaprika
• 4 ek olívaolaj
• 2 dl gersli
• 2 dl sárgaborsó
• 3 dl passzírozott paradicsom

A hagymát apró kockákra vágom, majd üvegesre sütöm az olívaolajon. Hozzáadom a cukrot és a whiskyt, beforralom, majd kicsit karamellizálom a hagymát. A két centis kockákra vágott húst a hagymához adom, a vékonyra szeletelt fokhagymával együtt, majd nagyobb lángon körbepirítom a húst. Felöntöm 2 dl vízzel, majd hozzáadom a mustárt, sózom, borsozom, hozzáadom a csumájától megfosztott, de egészben hagyott csilit, a csokorba kötött zöldfűszereket és a megtisztított répát (én csak kettévágtam, gyerek nem szereti megenni, de ha másé igen, akkor lehet felkarikázni és csak később, a sárgaborsóval és gerslivel együtt adni a húshoz).

Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús puha lesz.

A gerslit és sárgaborsót átválogatom, hideg vízzel átmosom, majd a húshoz adom 2 dl vízzel együtt. Felforralom, majd kis láng felett addig főzöm, amíg a gersli és a borsó nagyjából megpuhul (ez körülbelül egyszerre várható) Végül hozzáadom a passzírozott paradicsomot, és ha túl sűrű lenne így, akkor még kevés vizet is.  További 10-15 percig főzöm, majd tálalom. (tálalás előtt lehet hozzákeverni 2-3 dkg vajat is, akkor még selymesebb lesz a szaft)

Címkék: egytálétel, gersli, marha, sárgaborsó, sárgarépa

paradicsomos káposzta hússal, kukoricadarával

Hát először is, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. :)

Aztán meg egy gyors recept, az ünnepek utánra, ha már nincs olyan nagy késztetésünk a konyhában ácsorogni. Szabolcsi lány révén kifejezett és megmagyarázhatalan vonzalmat érzek a töltött káposzta iránt, de napi-heti szinten időm nincsen elkészíteni, rádaásul ebből 5-6 darabnak nem is áll neki az ember. Persze van a hagyományos változat, amiből én is a családi receptre esküszöm, de erre úgy egy teljes napot rá kell szánni, és pár száz darab alatt nem állunk meg vele. Ezért inkább készítettem valamit, ami ízében a megszólalásig hasonlít a töltött káposztára (a szabolcsira, persze), de sokkal tempósabb. Leginkább a paradicsomos káposztafőzelékből (szintén szerelem) vezethető le, de a szabolcsi töltött káposzta irányába fejlődött tovább, és nagyon hamar elkészül, akár nagyobb mennyiségben, és ezen a ponton komolyan úgy gondolom, hogy abbahagyom a magyarázatot, csak eltereli a lényegről a figyelemet: azaz hogy van itt egy egytálétel, ami gyors, házias, egyszerűen elkészül, és NAGYON finom.

• paradicsomos káposzta hússal, kukoricadarával
• 50 dkg darált sertéscomb
• 20 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 púpos ek fűszerpaprika
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 babérlevél
• 3 ek olívaolaj (vagy zsír)
• 2 tk nádcukor
• 2 ek paradicsompüré
• só
• bors
• 15 dkg kukoricadara
• 2,5 dl passzírozott paradicsom+ 5 dl víz (vagy 7,5 dl paradicsomlé)
• 70 dkg fejeskáposzta (egy nagyobb fej fele)

A hagymát apró kockára vágom, a fokhagymát szintén, és az olajon/zsíron üvegesre sütöm. Hozzáadom a húst, paradicsompürét, átpirítom, megszórom a paprikával, átkeverem, majd felöntöm a passzírozott paradicsomlével és 2-3 dl vízzel, vagy paradicsomlével, attól függően, mi van itthon. Hozzáadom a babérlevelet, aprított petrezselyemzöldet, cukrot, sót, borsozom, majd hozzáadom a hajszálvékonyra csíkozott vagy gyalult káposztát is. Összeforralom, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a káposzta megpuhul. Ez a rész is opcionális, a felnőttek úgy szeretik, ha nem teljesen engedi el magát a káposzta, kissé ropogós marad, de a gyerekek csak a vajpuha káposztát értékelik.

Miután a káposzta tetszőleges állagúra puhult, hozzáadom a maradék 2,5 dl vizet, sózom, ha szükséges, és hozzáadom a kukoricadarát. Kevergetve, kis lángon addig főzöm, amíg a dara majdnem teljesen megpuhul (5-10 perc). Ezután lehúzom a tűzről és fedő alatt pihenni hagyom még 15-20 percet, amíg a dara teljesen megpuhul. (ha túlságosan sűrű lenne, kevés vízzel vagy paradicsomlével még lehet korrigálni az állagát tálalás előtt)

Nagyon sok tejfölt adok mellé tálalásnál.

Címkék: egytálétel, káposzta, kukoricadara, paradicsom, sertés

sárgaborsós paradicsomos sertésragu spenóttal

A gyors egytálételek megkönnyítik a mindennapjainkat, és mostanában, mi tagadás, elég gyakran kerül beléjük spenót is. Tulajdonképpen ezek tekinthetőek variációknak is egy témára, de ez a mostani annyira jól sikerült, hogy megér még egy posztot a recept. A raguba ezúttal sárgaborsó került a spenót és paradicsom mellé, tekintélyes mennyiségű gyömbérrel, és egy igazán ízben gazdag darab született, ami vélhetően gyakran kerül majd ismét az asztalunkra.

• sárgaborsós paradicsomos sertésragu spenóttal
• 50 dkg sovány, darált sertéshús (comb és lapocka)
• 1 doboz hámozott paradicsom (400 gr)
• 20 dkg sárgaborsó
• 10 dkg spenót
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 5 cm gyömbérgyökér
• 3 ág kakukkfű
• 1 babérlevél
• 4 dl húsleves(vagy víz)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• só

Címkék: egytálétel, paradicsom, sárgaborsó, sertés, spenót

spenótos paradicsomos marhahús

Kinek a medvehagyma jelent egyet idehaza a tavasszal, kinek a spenót és a sóska. Nos, én ez utóbbi lennék. Bár a spenót nagy kedvencem szinte bármikor, az évnek ebben az időszakában kerül mégis a legtöbbet az asztalunkra. Ez az egyébként gyors és egyszerűen elkészülő egytálétel (na jó, ha a hús darálását nem számítjuk) pedig az egyik kedvencünk lett, amióta rá vagyok kényszerítve a sietős főzésre. A húst pedig le tudja darálni bárki, akár egy kellően motivált úriember is, a beígért étel reményében.

• spenótos paradicsomos marhahús
• 40 dkg darált marhahús (nyak)
• 15 dkg spenót
• 1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv (400 gr)
• 15 dkg vöröshagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• 3 dl húsleves (vagy víz)
• 15 dkg gersli
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• só
• fekete bors

A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. Az olívaolajon lepirítom a húst, nagy lángon, gyakran kavargatva, majd amikor kezd színt kapni, hozzáadom a hagymát is. Addig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik, majd hozzáadom a fokhagymát, átpirítom és felöntöm a húslevessel. Sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot és az átöblített gersilt, majd fedő alatt, kis lángon addig főzöm, amíg a gersli megpuhul.

Leveszem a fedőt és ha sok lé maradt alatta, azt beforralom. Hozzáadom a vajat, lehúzom a tűzről, majd hozzáadom a megmosott, leszárított, metéltre vágott spenótot is. Összeforgatom, amíg a hőtől a spenót kissé összeesik, majd tálalom.

Címkék: egytálétel, gersli, marha, paradicsom, spenót

sült karfiol és sütőtök pirított gombával, szűzpecsenye csíkokkal és hajdinával

Nos, azt hiszem, ez talán a legcsúnyább étel, amit valaha készítettem, az hogy mégis ide került a blogra, viszont talán jelzi, hogy mennyire nagyon finom. Ismét egy gazdagon zöldséges egytálétel, kevés hússal (bár ez vega verzióban, csak gombával is remekül működik), hajdinával, sok fűszerrel. Amiről pedig még szeretnék írni ebben a posztban, az nem csak az étel, hanem az is, amiben készült. Végül is jön a karácsony, és konyhamániás szeretteinknek ajándéknak sem lehetnek utolsók ezek a darabok.

Az talán már kiderült korábban is, hogy imádom a jó minőségű, praktikus és szép konyhai eszközöket, edényeket, és hogy számomra  a jól felszerelt konyha mennyire fontos. Már egy ideje szemezgetek a zománcozott öntöttvas edényekkel, mivel a rozsdamentes sorozatom mellett eddig mindig volt egy széria tapadásmentes edényem is, ez korábban öntvény teflon, újabban kerámia bevonatos edényekből állt, nem is a legolcsóbb fajtából, de a közös jellemzőjük az volt, hogy 2-3 év alatt teljesen tönkrementek. A zománcozott öntöttvas edények kézenfekvő váltásnak tűntek, és bár az áruk kicsit húzósabb, mint az előbb említett két fajtának, de hosszú távú befektetések, élethosszig tartó darabok, és összességében jobban megéri egyszer beruházni pár ilyen darabra, mint 2-3 évente egy komplett teflon vagy kerámia bevonatos garnitúrát kidobni. Aztán a végső lökést az adta meg, amikor rátaláltam erre az oldalra. A Staub vagy a Le Creuset talán már sokaknak ismerősen csengő nevek, de bevallom őszintén én eddig a Berghoff edények zománcos darabjairól nem igen olvastam korábban. Aztán sok jó dolgot találtam róluk, amikor utánanéztem, és nekem nagyon megtetszett ez a barna-krémszín kombináció is (egyértelműen jól mutatnak a konyhámban :)), végül az utolsó lökést az adta, hogy náluk rátaláltam az ideális méretű edényekre, egy 30 centiméter átmérőjű serpenyőre és egy 28 centiméter átmérőjű fazékra. Talán említettem már azt is, hogy hamarosan három férfiembert kell etetnem, és a jelenleg főzött mennyiségek már most olyan méreteket öltöttek, amik az eddig használt, egyébként normál méretű edényeimben nem nagyon fértek el. Szóval a fiúk úgy döntöttek, hogy családilag meglepnek engem ezzel a két darabbal, tulajdonképpen előkarácsonyra. Hát mit mondjak. Imádom őket. Teljesen egyenletes a hőleadásuk, az egészben sült serpenyős pisztráng farka végre nem lóg ki a serpenyőből, elfér az összes zöldség és hús a fazékban, kavargatásnál sem repülnek szanaszét a darabok, és nem tapad le benne az étel, pedig nem is igazán ez volt a cél, amikor erre a zománcozott megoldásra szántam el magam. Főztem bennük eddig lekvárt, ragukat, a serpenyőben sütöttem már szinte minden létező húst, halat, ami a konyhámban fellelhető, és eddig még nem okoztak csalódást az új szerzeményeim, egyetlen percig sem. Szóval mit is írhatnék még? Megérte kivárni, megéri rá gyűjteni akár, és sokkal de sokkal jobban megéri, mint egy újabb teflon sorozatba beruházni. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy egy-egy ilyen 5-6 kilós öntöttvas darab emelgetése akár testedzésnek sem utolsó. Szóval jön a karácsony, ne felejtsük el. :)

Aztán végül a ronda, de nagyon finom egytálétel receptje:

• hajdinás gombás sült karfiol és sütőtök szűzpecsenyével
• 1 szűzpecsenye (35 dkg)
• 1 kis karfiol (50-60 dkg, tisztítva mérve)
• 1/2 sütőtök (50-60 dkg)
• 25 dkg gomba (csiperke)
• 2 kis fej vöröshagyma (15 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek római kömény
• 1 tk édesköménymag
• 1/4 szerecsendió
• 1 tk nádcukor
• só
• fekete bors
• 5 ek olívaolaj
• 10 dkg hajdina

A hajdinát átöblítem, bő, enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm. A szűzpecsenyét lehártyázom, majd vékony, 2-3 centi hosszú csíkokra vágom. A hagymát, fokhagymát finomra ípratom, a karfiolt rózsáira bontom, a sütőtököt meghámozomn, kimagozom, nagyobb kockákra vágom, a gombát megtisztítom,  szintén nagyobb darabokra (negyedekre-nyolcadokra) vágom. Az édesköményt és római köményt mozyárban porrá őrölölm.

Az olívaolaj felén nagy láng felett átpirítom a szűzpecsenyét egy-két perc alatt a porrá őrölt fűszerekkel, hozzáreszelem a szerecsendiót, majd a ha a szűzpecsenye már megpirult, hozzáadom a cukrot, a hagymát, üvegesre sütöm, majd sózom, borsozom, hozzáadom a fokhagymát. Még pár másodpercig kavargatva-rázogatva sütöm, majd szűrőlapáttal kiszedem, és lefedve melegen tartom.

A maradék zsiradékot kipótolom az olívaolajjal, majd ismét nagy láng felett átpirítom rajta a gombát, hozzáadom a karfiolt, azzal is átpirítom, mérsékelem a lángot, és fedő alatt hagyom párolódni a zöldségeket. 5-6 perc után hozzáadom a sütőtököt is, és addig párolom tovább fedő alatt, amíg a tök megpuhul. Végül visszaszedem a fazékba a húst, az alatta felgyűlt szaftot is hozzáöntöm a zöldségekhez, hozzáadom a hajdinát és nagy láng felett lepirítom.

Címkék: egytálétel, gomba, hajdina, karfiol, sertés, sütőtök

chili con carne sült kápia paprikás kukoricakenyérrel

A chili con carne az az étel, ami nálunk minden mennyiségben elfogy, és akár hetente többször is ismételhető lenne az unalom veszélye nélkül. Az okokat nem tudom pontosan, nem is igen firtatjuk egy ideje. Sok változáson ment keresztül a recept az évek során, de már egy ideje ez a lenti a kedvenc. A kukoricakenyér hozzá szintén sok kísérletezés eredményeképpen született, mivel a legtöbb sütőporos-szódás recept alapján készült kenyér állaga számomra túlságosan is nedves, tapadós volt. Ez a recept jól működik nálunk, és bár a végeredmény, azaz a szódás kukoricakenyér nekem sosem lesz a kedvencem önmagában, a chili con carnehoz kötelező darab, mivel a parázs kenyér a chilibe tunkolva egészen átlényegül, mintha arra lenne kitalálva, hogy magába szívja a szaftot és az ízeket. A sült kápia paprika opcionális elem, jelenleg épp aktuális és remekül passzol a kenyérbe, de szezonon kívül elhagyható.

• chili con carne
• 75 dkg marhalábszár (vagy lábszár és comb vegyesen, de lehet fele marha- fele sertéshúsból is készíteni)
• 2 nagy fej vöröshagyma (25 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 75 dkg paradicsom (télen 1 doboz (400 gr) konzerv paradicsom+ 2 dl passzírozott paradicsom+ 2-3 dl marhahúsleves vagy víz)
• 1 babérlevél
• 1 ek római kömény
• 1 tk koriandermag
• 1 tk szárított oregánó
• 1/2 rúd fahéj
• 1 tk piros fűszerpaprika (elhagyható)
• 1 cső chili
• 1 tk szárított csili pehely
• 1-2 tk nádcukor
• 3 ek disznózsír (vagy olívaolaj)
• 30 dkg száraz bab (vörös vagy libamáj)

A babot beáztatjuk egy éjszakára, majd friss, enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük.

A húsból kivágjuk a nagy inakat, lemzeket, a többit nagyjából centis-két centis kockákra vágjuk (lehet darálni is, ízlés szerint). A hagymát, fokhagymát, chilit finomra aprítjuk, a paradicsomot leforrázzuk, jeges vízbe mártjuk, a héját lehúzzuk, magjait kinyomkodjuk, a húsát felkockázzuk. A római köményt és koriandert mozsárban porrá őröljük.

A zsíron nagy láng felett színesre pirítjuk a húst, majd hozzáadjuk a hagymát és a köményt, koriandert, átprítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a többi fűszert, a felkockázott paradicsomot. Sózzuk, fedő alatt addig főzzük kis láng felett, amíg a hús megpuhul. Végül hozzáadjuk a babot, és még 15-20 percig főzzük alacsony lángon, közben korrigáljuk a szaft sűrűségét beforralással/ kevés vízzel, ízlés szerint.

• sült kápia paprikás kukorica kenyér
• (1 kis szögletes kenyérformához való mennyiség)
• 15 dkg kukoricaliszt
• 15 dkg rétesliszt
• 5 dkg vaj
• 1 tojás
• 20 dkg kefir
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 tk sütőpor
• 1 mk só
• 1 kápia paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 tk szárított oregánó

Címkék: bab, egytálétel, kápia paprika, kefir, kenyér, kukoricaliszt, marha, paradicsom

gyors vacsorák 4-5.: karajszeletek gorgonzolával, vajban sült körtével és karamellizált petrezselyemgyökér kelbimbóval

Gombhoz  a kabátot. Bár mindkét étel nagy kedvenc lett, ennek a bejegyzésnek az apropója mégis az a két csodás szerzemény, aminek nemrég a tulajdonosa lettem. Az ott kezdődött, hogy imádom az öntöttvas edényeket. Gondolom, vannak ezzel mások is így, nagyon jó bennük főzni, van is egy pár darab belőle itthon. Aztán amikor Duendénél megláttam azokat a csodás öntöttvas edényeket, akkor már nem csak az anyag, hanem a forma is elkezdett érdekelni, el is kezdtem kutakodni, erősen vidéki lévén főként az interneten, így találtam erre a honlapra, ahol gyönyörű és nagyon jó minőségű svéd Skeppshult öntöttvas edényeket és serpenyőket lehet beszerezni. Jelenleg egy kis fanyelű öntöttvas serpenyő és egy kis sütőtál boldog tulajdonosa vagyok, és ha tehetném, mostanában mindent ezekben készítenék, és azt tervezem, hogy bővítem majd idővel a gyűjteményem. Szóval ez volt a gomb.

Aztán most a kabát. A tél legvégét idézi még meg ez a két étel, de tegnap a zöldségesnél még találtam szép kelbimbót és körtét is, szóval talán nem csúsztam ki nagyon a szezonból velük. Az első egy egyszerű karajszelet, amit a tetejére morzsolt gorgonzola tesz különlegessé, és tényleg percek alatt elkészül, akár több főre (és akár sima serpenyőben) is. A kelbimbó pedig egészen új dimenziókat kap a juharsziruppal karamellizált petrezseyem gyökértől, ami szerintem önmagában is kitesz egy vacsorát, akár egy pohár borral és néhány szelet friss bagettel elkísérve.

• fejenként 2 ujjnyi vastag szelet hosszúkaraj (15-20 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• bors
• 2-3 dkg gorgonzola dolce
• 2 körte
• 1 ek méz
• 2 dkg vaj
• 0,5 dl száraz, gyümölcsös fehérbor

A karajról a vastag hártyát levágom (ha van rajta), kicsit klopfolóval megütögetem. A vaj és olívaolaj keverékében mindkét oldalát 2-2 percig sütöm, sütés közben sózom, borsozom. Kiveszem, fedeles hőálló edénybe fektetem a szeleteket, rájuk morzsolom a gorgonzolát, lefedem a tálat, majd meleg helyen (pl langyos sütő) pihentetem pár percig, amíg a sajt ráolvad a karajra és elkészül a körte is.

A körtét hosszában négyfelé vágom, majd a karaj sütéséből visszamaradt zsiradékhoz adom a vajat, felhevítem és a körte cikkeket minden oldalukról színesre sütöm, közben rácsorgatom a mézet is. Felöntöm a borral, beforralom.

A karaj mellé adom a körtét köretnek, de aki kívánja, egy kis krumplipürével is kiegészítheti.

• 35 dk kelbimbó
• 35 dkg petrezselyemgyökér
• 1 salotta
• 2 ek juharszirup
• 5 dkg bacon
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 1 ek olívaolaj

A kelbimbót megtisztítom, a salottát finomra aprítom, a petrezselyemgyökeret megtisztítom, fél centis karikákra vágom. A bacont vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon kisütöm a baconből a zsírt, majd hozzáadom a gyökeret, salottát és a juharszirupot, kis láng fölött addig sütöm, amíg aranysárga bevonat képződik a gyökérkarikákon. Hozzáadom a kelbimbót, a bort, majd lefedem és addig párolom, amíg a kelbimbó megpuhul. Leveszem a fedőt, elforralom a levét és tálalom.

Címkék: bacon, egytálétel, fél óra, juharszirup, kelbimbó, köret, körte, petrezselymegyökér, sertés