A bonyolult cím ellenére egy végtelenül gyors és egyszerű ételről van szó. A gyorsaság és egyszerűség főként a kuszkusznak köszönhető, ez a forró vízzel leönt-állni hagy dolog nekem nagyon bejön mostanában. Hogy mégse legyen annyira egysíkú az íz, egy kis bazsalikommal, citrommal, és mustármag olajjal dobtam fel. (merthogy ismét csomagot kaptam a Grapoilatól szerencsére) Bevallom, nem a jótékony élettani hatásai miatt választottam ezt az olajat, csak és kizárólag az íze végett.Persze ennek hiányában olívaolajjal is készíthető. A csirke pedig egy egyszerű pirított csirke, némi zöldséggel, keleti fűszerezéssel, a szokásos gyors, rázott-pirított étel, ami az egyik leggyorsabban összeállítható vacsora számomra. Szóval rengeteg íz kevés munkával (tiszta Jamie O. 15 perces recept :))
A kuszkuszt némi sóval elkeverem és felöntöm másfélszeres mennyiségű felforralt vízzel. Lefedem, állni hagyom.
Közben a csirkét falatnyi darabokra vágom, összeforgatom a ras el hanouttal és az olívaolaj felével.
A zöldségeket meghámozom, vékonyan felszeletelem, a hagymát, fokhagymát félbe majd vékony szeletekre vágom. A maradék olívaolajon megpirítom a hagymát a kesudióval, majd hozzáadom a csirkét, átpirítom, felöntöm fél-egy decinyi vízzel (edény méretétől függően, túl sok víz ne legyen a hús alatt), hozzáadom a zöldségeket, a csokorba kötött kakukkfüvet, sózom, majd forrás után lefedem és kis láng felett párolom kb 5-10 percig, amíg a zöldségek megpuhulnak. (ha szép vékonyra vágtuk őket, akkor ez hamar menni fog) Ezután leveszem a fedőt, ráreszelem a citrom héjának felét, kb a háromnegyedének a levét is ráfacsarom, majd nagy láng felett rázogatva addig sütöm, amíg a folyadék elpárolog és az egész keverék kissé lepirul.
A kuszkuszt villával átkeverem, majd rálocsolom a mustármag olajat, hozzáreszelem a maradék citromhéjat és hozzáadom a maradék citromlevet, majd elkeverem apróra vágott/tépkedett bazsalikomlevelekkel.
Szóval a hetes szám tulajdonosa még meg sem született, amikor ez a blog indult (egészen pontosan a születését várva ütöttem el üres óráimat a bloggal az első hónapokban). Most meg már 7 éves. A kisebbik pedig 3. És a két szülinap között mindössze 10 nap van. A születésnapi összejövetelekre készült ez a két darab, egy sós szendvicskrém és egy saláta (meg persze még sok minden más is, de azokról sajnos nem készült fotó). A kedvenc céklás salátám egy újabb változata, sült céklával, almával és gesztenyével, és egy gyors sós krém, füstölt lazaccal és édesburgonyával.
Az édesburgonyát héjában megsütjük (180 C fok, 45 perc vagy egy ra, mennyiségtől függően)
A meghámozott édesburgonyát nagyobb darabokra vágjuk, majd a széttépkedett füstölt lazaccal és krémsajttal összedolgozzuk egy botmixer segítségével.
A snidlinget apróra vágjuk, majd belekeverjük a lazacos krémbe.
Pirítóssal vagy sós krékerrel tálaljuk.
A céklát héjában megsütöm (1-1,5 óra 180 C fokon), majd meghámozom és apró kockákra vagy csíkokra vágom (kézzel vagy robotgéppel)
Az almát meghámozom, kicsumázom majd hasonló méretűre vágom, mint a céklát.
A céklát és az almát összeforgatom, ráreszelem a citrom héját és ráfacsarom a levét. A kakukkfű leveleit letépkedem és a salátába forgatom a joghurttal, dióolajjal és nádcukorral együtt.
Tálalásnál rámorzsolom a gesztenyét.
Hiányzik a sütőtök. Biztosan furán hangzik, hiszen végre itt a nyár, felednénk a telet, a sok téli zöldséget, mert itt van már a zöldborsó, a spárga… De nekem mégis hiányzik a sütőtök. Szóval csalok. Az édesburgonya íze és színe is nagyon hasonló a sütőtökéhez, állaga is, bátran helyettesíthetjük vele a tököt a legtöbb receptben, így remekül kárpótol engem a nyári hónapokban. Aztán hogy mégse legyen annyira téli hangulatú ez a leves, arról majd a juhtúró és a spenót üde íze gondosodik.
A hagymát meghámozzuk, nagyjából feldaraboljuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a mozsárban porrá őrölt római köményt, a szeletekre vágott fokhagymát, fél perc alatt átpirítjuk, majd hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott édesburgonyát is. Felöntjük a zöldség alaplével, hozzáadjuk a kekukkfüvet, majd fedő alatt mérsékelt lángon addig főzzük, amíg az édesburgonya megpuhul.
A levest lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a juhtúrót, kidobjuk belőle a kakukkfüvet és botmixerrel pürésítjük. Ismét felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a megmosott, leszárított, csíkokra vágott spenótot.
zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
Nem édes igazából, hanem sós. Vagyis viszonyítás kérdése, hiszen az édesburgonya édességét nem lehet kivonni a képletből, de ez most inkább az a palacsinta, amit egy kevés tejfölös vagy zöldséges krémmel akár önmagában egy könnyebb étkezésre, vagy akár húsok mellé köretnek is el lehet képzelni. Nemrég ugyan még épp amiatt méltatlankodtam, hogy édesburgonya nem terem minden bokorban, és ezután szinte azonnal kiderült, hogy nem is olyan rossz a helyzet, hiszen az idehaza termelt zöldséget az egyik kék-sárga áruházlánc forgalmazza, meglepően jó minőségben, így sokak számára vált elérhetővé, a tél végén pedig remek alternatíva lehet a lassan teljesen kifutó sütőtök helyett. Az édesburgonya ugyanis ízre és állagra leginkább a sütőtökre hasonlít, sőt, sok receptben helyettesíthetőek is egymással. Aztán már csak pár hónapot kell kibírni, és újra itt a sütőtök.
Az édesburgonya ebben a receptben sütve szerepel, amihez a gumókat alufóliába csomagoltam, majd 180 C fokos sütőben 45 percig sütöttem. Miután kihűltek, meghámoztam és jól záródó edényben hűtőbe kerültek, készült belőlük felfújt, palacsinta és galuska is, a galuska receptje hamarosan a blogra is felkerül.
Az édesburgonyát villával alaposan áttörtem (lehet burgonyanyomót is használni), majd a liszttel elkevert sütőporral és a többi hozzávalóval együtt csomómentesre kevertem. 15 perc pihentetés után közepesen forró, kiolajozott serpenyőbe bő evőkanálnyi adagokat raktam a tésztából, kör alakúra egyengettem a halmokat, majd közepes lángon mindkét oldalukat aranyszínűre sütöttem.
Tálalásnál tejföllel kikevert cottage cheese került mellé, de lehet kínálni egyszerűen tejföllel és füstölt lazaccal, zöldfűszeres túróval, vagy akár tetszőleges zöldségkrémmel is.
Egy gyors krémleves, és elképesztő mennyiségű zöldséget juttathatunk az amúgy válogatós gyerekbe, a kis- és nagykorúakba egyaránt. Hatalmas előny, hogy nem lehet belőle egyenként kipiszkálni az egészséges alkatrészeket- bár ebbe most tulajdonképpen másmilyen nem is került. A zöldség alaplé ne tántorítson el senkit, ez egy fokkal komplikáltabb, mint eltárolni a krémleveshez a vasárnapi húslevest, de tényleg csak egy fokkal. A leves pedig kiváló azok számára is, akik csak most ismerkednek még az egyre több helyen beszerezhető édesburgonyával. Hogy miért érdemes összebarátkozni vele? A gumók béta-karotin és fehérjetartalma magas, tehát tápanyagban gazdag zöldségfélével van dolgunk. Magas a C vitamin tartalma is, de ez a hőkezelés során lebomlik, így talán nem ez a fő erénye. Ízre enyhén édeskés és kicsit talán a sütőtökhöz hasonló, de ez egész évben kapható, azonos minőségben, így akár egy kiváló alternatíva lehet a sütőtökmentes hónapokban sütőtök helyett, az elvonási tüneteink enyhítésére is.
Az olívaolajon enyhén aranyszínűre sütöm a kicsumázott, apróra kockázott paprikát a nagyjából felaprított salottával és a meghámozott, felkockázott édesburgonyával együtt. Felöntöm a zöldséglével, fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket, majd botmixerrel pürésítem a levest.
Végül fetát morzsolok bele, hozzákeverem a finomra metélt bazsalikomot és tálalásnál pirított, durvára vágott diót szórok a tetejére.
Ha van otthon aromás, intenzív ízű hidegen sajtolt dióolaj, az is kerülhet a tetejére a tálalásnál.
*zöldségalaplé: 2 répa, 3 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 1 nagyobb babérlevél, 6-8 szem szegfűbors. Felönteni kicsit több, mint egy liternyi vízzel, fél órán át gyöngyöztetve főzni, leszűrni, és kész.
1 nagyon gyors recept, amiről az édesköményes barnított vaj miatt mindenképpen érdemes megemlékezni.
Mivel azt tűztem ki célul, hogy nem tarthat tovább a fotózás+a poszt megírása, mint az elkészítés, ezért most nemigen beszélnék mellé tovább. Annyit még azért elmondanék, hogy a leggyengébb láncszem ezúttal a hal volt, ami azért szomorú, mert tegnap a Metroban ezt teljesen friss, aznap kapott áruként aposztrofálták, azért is szaladtam bele, a kissé borsos ár ellenére. Nos a hal a sütés első másodperceiben elkezdet cafatjaira hullani, szóval azt készséggel elhiszem, hogy aznap kapták, de hogy nem volt harmatosan friss, az is biztos. Egy újabb érv a hazai halak fogyasztása mellett. (csak ne szeretnénk annyira a tengeri halakat is…)
Fekete tőkehal helyett használhatunk másfajta filét is, én fehér húsú, de nem teljesen jellegtelen ízű tengeri halfilékkel, vajhallal, nyelvhallal is el tudnám képzelni mondjuk. Meg süllővel, pisztránggal is.
A salátát jéghideg vízbe áztatom 10-15 percre, ha kicsit már meg van ereszkedve, ha tökéletesen friss, akkor ez a rész kimarad. Mosom, centrifugálom, a leveleket nagyobb darabokra tépkedem, majd egy mélyebb tálba szórom. Az öntethez 3-4 evőkanálnyi olívaolajt kevés sóval, fél citrom finomra reszelt hájával és levével csavaros tetejű üvegben összerázom, majd a salátára öntöm és összeforgatom vele.
Az édesburgonyát és a krumplit miután meghámoztuk, felkockázzuk, a salottát nagyon finomra aprítjuk, és a tejben kevés sóval fedő alatt puhára pároljuk. Ezután hozzáadjuk az 1 dkg vajat, reszelünk hozzá szerecsendiót, habverővel/krumplinyomóval alaposan összetörjük, és fedő alatt hagyjuk pihenni.
A 4 dkg vajat egy serpenyőben az édesköménymaggal nagyon kis láng felett elkezdem lassan sütni, barnítani. A barnítás nem egyenlő az odaégetéssel, erre ügyeljünk. Amikor a vaj habos, az illata mogyorós-karamellás, az alján pedig barna (nem fekete!) részecskék jelennek meg, lehúzzuk a tűzről és átszűrjük.
A halfiléket közben szárazra itatjuk, csipesszel eltávolítjuk belőle a maradék szálkát, ha van és a maradék vajban lehetőleg teflon serpenyőben mindkét oldalukon 2-3 percig sütjük. Akkor jó, ha oldalról nézve teljesen kivilágosodott a halhús, ekkor vegyük ki a serpenyőből, nehogy túlsüljön, kiszáradjon.
A halfilét tányérra szedem, bőven meglocsolom a barnított vajjal, szedek mellé az édesburgonyás püréből és acitromos salátából is.
Nekem citrom egyáltalán nem hiányzott a halra, sőt kicsit bántotta is a nyelvemet az édeskés, bársonyos, meleg (igen, ez mind a barnított vajnak szól!) összképbe tolakodó savanyú íz, amikor Férjét megkóstoltam, de ő meg ragaszkodott hozzá, hogy a hal csak citrommal megcsepegtetve az igazi. Szóval ezt a részt mindenkinek a saját ízlésére bíznám.
Sajnos nem találom a szavakat. Sem az angol név hű fordítására, sem annak a leírására, hogy ez milyen isteni finom volt!
Ha valaki nem szereti a halat, az ezután fogja! Én még mindig nem zökkentem ki a zen állapotából, ahová a mai vacsoránk repített. (kicsit szánalmas, tudom, de engem egy ennyire finom étel tényleg képes teljesen kisimítani, és a világ legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb emberévé tenni- legalább átmenetileg)
A hozzávalók ne riasszanak el senkit, halnak a legegyszerűbb fehér húsú, viszonylag semleges ízű is megteszi, az édesburgonya már a legtöbb szupermarketben kapható, de uram bocsá’ sütőtökkel is helyettesíthető, vagy egyszerűen elhagyható, és mehet rá sima krumplipüré, de a cheddar helyett is el tudok képzelni másféle aromásabb, kemény sajtot. De ha csak ementáli van otthon, akkor az is megteszi.
Igazi angol klasszikus, csak egy egészen picit másképpen!
2 (nem túl nagy) adag
25 dkg fehér húsú halfilé (nálam tőkehal), 1 nagy fej fehér hagyma (10 dkg), 1 nagy szál sárgarépa (10 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 0,5 dl tejszín, 1 ek kakukkfű levélke, só, bors, napraforgó olaj
25 dkg újkrumpli, 1 közepes édesburgonya (20 dkg), 3 dkg vaj, 0,5 dl tejszín, 1 tojás, 3-4 dkg érett cheddar, őrölt szerecsendió, só, bors
Ha van késes robotgépünk, akkor ne féljünk használni. Ezzel órákat spórolhatunk meg.
Tehát a megtisztított, nagyobb darabokra vágott sárgarépát és hagymát késes robotgéppel felszecskázom. Ennek hiányában nagyon apróra felkockázom. Kevés olajon teflon serpenyőben megdinsztelem, majd hozzáadom a centis kockákra vágott halat, és erősebb lángon átsütöm. Megy hozzá a bor, az átpréselt fokhagyma, só, bors és a kakukkfű. Erős lángon beforralom, majd hozzáadom a tejszínt, egyet forr, és kész.
A krumplit és az édesburgonyát szintén meghámozom, nagyobb darabokra vágom, és a késes robotgép gondjaira bízom. Ha ez nincs, akkor a legegyszerűbb durvára reszelni. A vajon átpirítom, majd kevés vizet öntök alá, és fedő alatt puha pürévé párolom. Ez nem több tíz percnél. Ha már kész, és még maradt alatta folyadék, azt célszerű állandó kevergetés mellett elforralni. Ízesítem sóval, borssal, reszelt szerecsendióval, és ha kihűlt kicsit, hozzáadom a tojást, tejszínt és a lereszelt sajtot is. Homogén masszává keverem.
A halas ragut szétosztom két egyszemélyes, hőálló formába- vagy ami van otthon, egy alkalmas méretű sütőtál vagy jénai is megteszi. Az édesburgonya-pürét én most habzsákba töltöttem, és úgy rétegeztem a tetejére, de ez az én személyes perverzióm, mert szeretek habzsákot használni. Igazából kanállal is rá lehet pakolni, a kanál hátával meg elsimítani, még hullám mintásra is akár, csak hogy szép is legyen, ne csak finom.
Ezután 25 perc következett a sütőben, 220°C fokon.
Fejes salátára csepegtettem citromot, meg olívaolajat, azt ettük mellé.
Isteni volt.
De ezt már mondtam…
Nem kell az elején eltántorodni, nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, csak most ez volt itthon (többek között)! Mondjuk édesburgonya az kell hozzá, ez kétségtelen. Szóval nem (feltétlenül) olyan mit-találok-a-hűtőben étel következik.(de)
Az édesburgonya története a következő: van ugye az ember lánya, meg az az ösztön benne, az a vásárlási. Hogy ha valami akciós, akkor hamarabb pakol, mint gondolkodik. Meg az az éppen-most-nem-kell-de-jó-lesz-ez-még-valamire. Csak mert most kapni lehet, mert eddig még nem is láttam itt, meg rémlik valamiféle süti, amibe ez kellett (amiről utólag kiderült, hogy cukorrépa a hiányzó misztikus hozzávaló, szóval gyorsan ki is kukáztam a receptet, mert ilyet azért mégse (nem tudom, miért pont ilyet nem, de szerintem hidegfront van, és ilyenkor a gondolkodás nem az erősségem))
Én elvesztettem a fonalat a zárójelek között, aki bír még követni, azt irigylem.
Szóval hazajött velem a két édesburgonya. Ezt követően perceken belül megszületett a “batáta-di-kóku” nevű műdal (mely arról szól, hogy a Kóku az voltaképpen egy nagyra nőtt édesburgonya, aki olyan gyerekeket visz magával a hűtőtáskájában, akik nem esznek rendesen), amivel Férj szórakoztatta Ponty Urat, ameddig én próbáltam kiókumlálni, hogy akkor ebből most mi legyen.
A sok leírás közül a chipsnek való elkészítés tűnt a legígéretesebbnek, innen kézenfekvő volt a folytatás: kedvenc műfajom, a meleg saláta következett. Naranccsal és répával. Nem feltétlenül gasztronómiai megfontolásból, hanem a színük miatt.
Mivel a köret elég hangsúlyosnak ígérkezett, úgy gondoltam, lecsúszik hozzá a hűtőmben árválkodó utolsó két barramundi filé. Ami egy sügérféle, és nagyon jó amúgy. Annak, aki odavan a kifejezetten hal ízű halacskákért. Merthogy ez az, rendesen (na jó, csak nekem). Szóval Férj imádja, és eddig csak sóval-borssal fűszerezve, vajjal meglocsolva, a maga naturális ízeiben tobzódva ettük (brrr…), de most megelégeltem, és jól agyonnyomtam a halízt. Sikeresen. Férj így is imádta, de most még én is.
Szóval nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, a célnak kiválóan megfelel mondjuk egy jobb minőségű pangasius is.
A recept (végre :) )
A leghosszadalmasabb rész a batáta-chips, ezért ezzel érdemes kezdeni. A gumót meghámozom, és egyenletesen, 2 mm vastag szeletekre vágom. Sütőpapírral fedett sütőrácsra fektetem, egy rétegben, és ecsettel megkenem napraforgóolajjal a tetejüket. 180°C fok, 45 perc.
És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elbüszkélkedjek a sütőrácsos tepsimmel, amit hétvégén az IKEAban sikerült beszereznem, és azóta is mindent rácson sütök! Felemelő érzés a tortarácsos ügyeskedések után!
Ígérem, most már igyekszem a témánál maradni. Szóval, a megtisztított répát fél centis karikákra vágom, a narancsot meghámozom, kifilézem, a maradványokból kipréselem a levet. Egy serpenyőben a cukorból karamellt készítek, és ha már sárgulni kezd, rászórom a mozsárban porrá őrölt koriandert és római köményt. Ezután nem kevergetem, maximum rázom, különben kis kupacba állnak össze a fűszerek (én már csak tudom! ). Mire aranybarna lesz a karamell, megpirulnak a fűszerek is. Megy rá egy kis olaj (1 ek), a répa, némi só, a zúzott fokhagyma, még egy kis rázogatás, utána megy hozzá a narancslé is. Elvileg a karamell ilyenkor feloldódik. De ha nem, még egy kis narancslével lehet segíteni neki. Fedő alatt a kívánt állagúra párolom (én kicsit roppanósra hagytam). Rádobom a vékony metéltre vágott bazsalikomot, összeforgatom, és a legeslegvégén, ha már csak langyos, megy majd hozzá a narancsfilé is. Ezt a részt egy kicsit félreteszem, addig előkészítem a halat.
A halhoz a borsot mozsárban porrá zúzom/megőrlöm. A filék mindkét oldalát egyenletesen bekenem olajjal (pl a kenőtollal), majd megszórom a borssal, sóval. Forró teflon serpenyőben nagy lángon először a bőrös oldalán sütöm 2-3 percig, majd spatula segítségével megfordítom (így nem törik), mellédobom a felezett, zúzott fokhagymát, meglocsolom a narancslével, és nagy lángon készre sütöm 3-4 perc alatt. A narancslé teljesen elpárolog a végére, karamellizálódni fog, belesül a hal húsába, és ez így nagyon finom!
Férj, aki állítólag nem szereti az édeset a sóssal, megpróbálta elkunyizni az én részemet (nem adtam), kikotorta az összes maradékot a serpenyőből, majd minden szöszmötnyi maradékot “feltakarított” az én tányéromról is. Mégiscsak azt kell gondoljam, ízlett neki!