édeskömény-körte saláta camembert-rel

Megkezdődött. Legalábbis megkezdődött volna, ha a gyeremek (a kisebbik, a minden gubancok örök forrása :)) nem köt közelebbi barátságot a rókákkal ma reggel a kocsiban, gondosan a bölcsöde előtti 250 méterre időzítve eme tevékenységét. Aggódni nem kell miatta, azóta is jól van, legalábbis amióta hazaértünk, azt követően, hogy én első napon már beteget jelentettem a munkahelyemen. Viszont így legalább van időm és lehetőségem megörökíteni a munkahelyre szánt ebédünket, amíg őkelme békésen szundikál.

Ez a saláta az egyik aktuális kedvencem, nagyon egyszerű, és mégis komoly függőséget okozott. Kiváló minőségű édesköménygumóval elég gyakran futok össze mostanában, a körte pedig még szerencsére tartja magát, így a kora tavaszi hónapokban is. A dióolaj helyettesíthető, akár enyhe ízű olívaolajjal, akár vajas ízű repcével, ecetnek viszont mindenképpen édeskés fehér balzsamecetet javasolnék, ha a tokaji almabalzsam nem áll rendelkezésre (eredetileg én is azt használtam hozzá, viszont nehéz megállnom, hogy ne locsoljam az almabalzsamot mindenféle salátákba, ha a kezem ügyébe akad) A tetejére jól jött volna még egy kis durvára vágott pirított dió, de sajnos az most éppen nem akadt itthon, viszont ha tehetjük, ne hagyjuk le róla.

• édeskömény-körte saláta camembert-rel
• 2 édesköménygumó
• 2 körte (35 dkg)
• 1 guriga camambert (250 gr)
• 3 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 3 ek fehér balzsamecet vagy almabalzsam
• 1 bő marék dió, pirítva, durvára vágva

Az körtét meghámozzuk (vagy nem, ízlés szerint), félbevágjuk hosszábban, magházát kiemeljük. Az édesköményt megtisztítjuk. Mindkettőt hajszálvékonyra gyaluljuk, kézi gyaluval vagy géppel, ezek hiányában éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk.

Az édesköményt és körtét összeforgatjuk az olajjal, ecettel, majd tálba rendezzük és szeletelt camembert, durvára vágott dió kerül a tetejére.

(Előző nap is elkészíthető, de akkor sajnos a körte kissé be fog barnulni.)

Címkék: camembert, édeskömény, fél óra, körte, saláta

vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával

A legjobb ebben a levesben, hogy anélkül juthatok káposztához -amit amúgy imádok-, hogy (kis :) túlzással) órákat töltenék a finomra metélésével. Igaz, hogy a finomra szelt káposztasalátát imádom, és elvileg úton van már a robotgépem is, amivel majd megoldódnak a zöldségszeletelési problémáim (legalábbis remélem), meg hogy nyersen az igazi vitaminbomba, de azért így sem rossz, sőt, és az egész művelet fél óra alatt megvan, főzéssel, turmixolással együtt. Igazi téli krémleves ez is szerintem, és ha nem félteném annyira a kanapé huzatát az élénk színű folyadéktól, akkor legszívesebben odakuporodva, pokrócba burkolva kanalaznám a hideg estéken.

• vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával
• 1 kisebb fej vöröskáposzta (1 kg)
• 3 kis alma (35 dkg)
• 10 dkg vöröshagyma
• 1tk szárított kakukkfű ( vagy 3 ág friss)
• 8-10 szem szegfűbors, mozsárban megőrölve
• só
• fekete bors
• 1 liter húsleves (kacsa, lezsírozva, átszűrve)
• 10 dkg aszalt szilva
• dió, dióolaj, camembert vagy brie sajt a tálaláshoz

A káposzta torzsáját kivágom, a külső leveleit lefejtem, majd kisebb-nagyobb darabokra vágom, ahogy sikerül. Az almát meghámozom, magházát kiszedem, feldarabolom. A hagymát megtisztítom, félbevágom.

A zöldségeket-gyümölcsöket felöntöm a húslevessel (amit mostanában többnyire lebőrözött kacsafarhátból főzök, kifejezetten alaplének, és nagyon sokat dob a leveseken), fűszerezem, majd fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul. Botmixerrel pürésítem, ha kell, igazítok az ízeken, majd hozzákeverem a durvára vágott aszalt szilvát. Összeforralom, majd tálalom.

Tálalásnál apróra vágott camembert (sokat), durvára vágott diót (még többet) szórok a tetejére, és kevés aromás olajat (pl dióolaj vagy olívaolaj) locsolok rá.

Címkék: alma, aszalt szilva, camembert, dió, dióolaj, fél óra, káposzta, leves

frittata fehér spárgával

Ha pedig fehér spárga, akkor ez az idei nyertes darab. Tulajdonképpen csak egy gyors munkahelyi ebédnek készült eredetileg a férjem számára (erre a célra a frittata szerintem ideális választás), de annyira megkedveltük, hogy azóta számos ismétlésen vagyunk már túl. A fehér spárga benne sütve, enyhén karamellizálva, mellé a camembert, csupa-csupa kedvenc darab, nem csoda, hogy az üzemi étkeztetés emellett labdába se rúghat.

• frittata fehér spárgával
• 22×22 cm szögletes sütőtál
• 1 köteg fehér spárga (50 dkg)
• 1 fej vöröshagyma (10 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 2 tk cukor
• 2 ek fehérborecet (muskotályos)
• 4 tojás
• 1/2 guriga camembert (125 gr)
• só

A spárga fás végeit levágom, a maradékot zöldséghámozóval meghámozom, majd 2 centis darabokra vágom. A hagymát finomra aprítom. Az olívaolajon megolvasztom a vajat, majd a cukorral megszórom és közepes láng felett, gyakori kevergetés mellett addig sütöm rajta a hagymát és a spárgát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Sózom, ráöntöm az ecetet, beforralom a folyadékot.

A tojásokat elhabarom csipet sóval, majd összeforgatom a kissé kihűlt sült spárgás keverékkel és kivajazott sütőtálba vagy szilikon sütőformába öntöm. A

170  C fok 30 perc

Címkék: camembert, fél óra, hús nélkül, spárga, tojás

márciusi menü Mátraházán

Nem is olyan régen kaptam egy kedves meghívást Mátraházára a Lifestyle Hotelbe, lenne-e kedvem egy hétvégét családostól náluk tölteni és egy menüt összeállítani a szálloda étlapjára. Volt kedvem, tehát most egy rövid élménybeszámoló következik, plusz a receptek a szálloda márciusi étlapjáról.
Az utazás már eleve kalandosan indult, hiszen arra a hétvégére időzítettük, amikor a nagy hó leesett, és a mínusz sok fokban, a vastag porhóban még az autópályán is csak araszolva tudtunk haladni. A küzdelmünk azonban alig három-négy óra utazás után (mindezt 180 km-re kell számítani) meghozta gyümölcsét, és felértünk a behavazott Mátra tetejére. A tervezett kültéri programoktól a kisded határozottan elzárkózott, kicsit megrémítette élete első komolyabb hófúvása, így maradtunk a szállodában. Ennek a rossz oldala: gyönyörű volt a téli táj, a csupasz erdő a szikrázó fehérség alatt, és nekem hatalmas kedvem lett volna hosszú sétákat tenni a környéken. A jó oldala: maradtunk a meleg hotelben. Nagyon szép, letisztult, kellemes a dizájn az egész szállodában, pihenteti a szemet is, a szobák kényelmesek, komfortosak, és így legalább volt alkalmunk megismerni a szálloda wellness részlegét is. Mit is írok, nekem nem volt, de Férj és az aprónép közel hat órán át áztatta magát egyfolytában, és ezúton is elnézést kérek az ott tartózkodó vendégektől Csipi némileg felhangolt állapota és rendkívül aktív viselkedése miatt, de hát tetszett neki az intézmény, mit lehet tenni, ha egy hároméves lelkes, akkor nagyon lelkes.
Amíg Férj és az apróság lubickolt, addig én a konyhában foglaltam el magam, elkészítettük vacsorára a flatcat menüt, amit meg is osztanék majd a bejegyzés végén. A 90 adag csokimousse összeállítása elsőre ugyan megterhelőnek hangzik, de az ipari berendezések nagyban megkönnyítik a munkát. Egyébként én nagyon jól éreztem magam, alig vártam, hogy ismét beszabadulhassak egy profi konyhába főzni, ahol a mosogató akkora mint egy fürdőkád és a robotgép a konyhám méreteivel vetekszik, ez engem valahogy mindig boldogsággal tölt el. Bár a hivatalos forgatókönyv szerint a vacsora alatt nekem a látványkonyhában kellett volna sütni a pisztrángot, a séf volt olyan aranyos, és nagyon hamar elengedett gyermeket etetni.
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, én ekkor újrafőztem és fotóztam mindent, míg a gyerkőc ismét a wellness részlegen múlatta az időt az apjával, letesztelték a gyermekmegőrzős játszóházat (nagy találmány, kisgyermekes szülők figyelmébe ajánlanám a szakképzett gondozónőt, aki a gyerekere felvigyáz), és Csipinek továbbra sem akarózott kimenni a hóba. Hát ez van, alföldi gyerek, a hegy+hó nem igazán fekszik neki. És itt a vége, rövid volt ez a két nap… Csipi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megtudta, hogy kiköltözünk a hotelből, és megfogadtatta velünk, hogy jövünk még ide máskor is. Jövünk. Egy gyereknek nem lehet nemet mondani, ha ilyesmire kér.
Hoztam pár fotót, bár igazából főként a főzésre és az ételfotókra összpontosítottam, így csak kevéssé tudom visszaadni velük a hely hangulatát, viszont itt a teljes menüsor is: diós rozmaringos sült camembert vajban sült almával és balzsamecetes céklával, körtés gorgonzolás sütőtök krémleves, pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel, csokoládémousse lime szirupos körtével.

• körtés gorgonzolás sütőtök-krémleves pirított dióval
• 6-8 főre
• 60 dkg sütőtök (tisztítva)
• 40 dkg körte (tisztítva)
• 0,75 dl csirke alaplé
• 2 dl tejszín
• 7,5 dkg gorgonzola dolce
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 2 marék dió (8-10 dkg)

A tököt felkockázom, a hagymát nagyjából feldarabolom. Az olívaolaj és vaj keverékén kis láng felett addig sütöm a sütőtököt és a hagymát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Felöntöm a borral, beforralom, majd hozzáadom az alaplét, a meghámozott, feldarabolt körtét, fedő alatt puhára főzöm a gyümölcsöt, zöldségeket. Hozzáadom a gorgonzolát, a tejszínt, botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges, majd összeforralom.
A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom és tálalásnál a leves tetejére szórom.
Tálalásnál még kevés friss, nagyon vékony csíkokra metélt bazsalikom levél is kerülhet bele, remekül illik a leveshez.

• rozmaringos diós camembert vajban sült almával, balzsamecetes céklával
• adagonként
• 1 kis guriga camembert (10-12,5 dkg)
• fél marék dió (2 dkg)
• 2 tk olívaolaj
• 1 mk finomra aprított friss rozmaring levél
• só
• fekete bors
• 1 kis sárga alma (12-14 dkg)
• 1 ek vaj
• 1 kis cékla (10 dkg)
• 1 ek balzsamecet
• 1 ek olívaolaj
• só

A camembert tetejéről a kemény kérget vékonyan levágom, majd megkenem a durvára vágott dió, finomra aprított rozmaring és olívaolaj keverékével, sózom. Alufóliával bélelt sütőtálba teszem, majd grillrács alatt addig pirítom, amíg a dió megpirul és a sajt kissé megolvad. Grillsütő hiányában maximális hőfokra melegített sütőben, ha van, légkeveréssel addig sütöm, amíg a tetején az olaj sercegni kezd és a dió kicsit megpirul.
Közben a megmosott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát a vajban megsütöm, sütés közben forgatom, úgy hogy minden vágott felületéről megpiruljon. Akkor jó, ha enyhén megpuhul, és a húsa mindenütt kicsit áttetszővé válik.
A céklát meghámozom, gerezdekre vágom, majd az olívaolajban kis láng fölött megsütöm, amíg a cékla elveszíti a tartását. Hozzáadom a balzsamecetet, sózom, beforralom.
Tálalásnál a pirult tetejű camembert mellé szedem a sült almát és a céklát.

• pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel
• adagonként
• 1 pisztrángfilé
• olívaolaj
• vaj
• só
• fekete bors
• 1/2 kis, zsenge kínai kel (15 dkg)
• 1/2 citrom
• 20 dkg csiperke
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• só
• fekete bors

A kínai kelt nagyon vékony csíkokra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymagerezdet kés pengéjével meglapítom. A gombát felszeletelem, ha sikerül apró fejű gombát beszerezni, negyedekbe vágom.
Az olívaolaj és vaj keverékének felén nagy láng fölött hirtelen megpirítom a kínai kelt, félreteszem, ráfacsarom a citrom levét. A maradék zsiradékot a serpenyőbe teszem, majd nagy láng fölött megpirítom a gombát. Hozzáadom a hagymát, fokhagymát és együtt sütöm, amíg a hagyma is színt kap. Sózom, borsozom, hozzákeverem a kínai kelt.
A pisztrángot az olívaolaj és vaj keverékén nagy láng fölött kezdem sütni, a bőrös oldalával lefelé. 2-3 perc után, miután a bőr már ropogóssá vált, megfordítom a halfilét, mérsékelem a lángot, és nagyjából egy percig sütöm még. Egy 15 dkg-os filének ennyi idő elég is. Sütés után sózom, borsozom.
A zöldségekre szedem a pisztrángfilét, citromgerezdeket adok mellé.

• csokoládémousse lime szirupos körtével
• 4 főre
• 10 dkg étcsokoládé (85%)
• 4 tojásfehérje
• 2 tojássárgája
• 5 dkg cukor
• fél csipet só
• 0,75 dl tejszín
• 2 nagyobb körte (40 dkg)
• 1 lime
• 1 ek vaníliás cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• 3 ek cukor

Címkék: alma, camembert, cékla, dió, édes, édesen liszt nélkül, étcsoki, fél óra, gomba, kéksajt, kínai kel, körte, leves, pisztráng, saláta, sütőtök

Zelleres körtés rizottó camembert-rel

Ismét egy rizottó, nem tehetek róla, imádom ezt a műfajt. Ahogy a család legifjabb tagja is. Az adventi karácsonyfa naponta felfedezésre kerülő, többnyire finom édességet rejtő kis zsákjaival nehéz versenyeznem, így kénytelen voltam a legkedveltebb ételt bevetni: rizottó készült, egy kicsit a télre hangolva. Körte, zeller és camembert került bele, meg egy ágacska rozmaring és egy igazán könnyű vacsora született, csak hogy maradjon hely a kis pocakban az csokoládénak is (azt meg itt jelentem: szülőként elbuktam, a gyerek az orromnál fogva vezet, képes volt elhitetni velem, hogy a jó minőségű étcsokiból aszalt gyümölcsökkel meg magokkal készült házi csoki, bonbon, miegymás nem is igazi édesség. Hát persze…)

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 6-8 dl zöldség alaplé
• 0,75 dl gyümölcsös száraz fehérbor
• 1 cikk zellergumó (nagyjából 6-8 dkg)
• 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés hagyma)
• 1 kisebb ág rozmaring
• 1 kis körte (15 dkg)
• 1,5 ek olívaolaj
• 1,5 dkg vaj
• 6-8 dkg camembert

A hagymát finomra aprítom, a zellert szintén igen apró kockákra vágom. Az olívaolajon üvegesre sütöma hagymát a zellerrel, hozzáadom a rizst, majd kis láng felett addig sütöm, amíg a rizs áttetszővé válik (de nem pirul). Felöntöm a borral, addig forralom magyobb lángon, amíg elforr a bor, hozzáadom az egész ág rozmaringot,  majd elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, közben gyakran kevergetve.

Amikor a rizs már puha, de a közepe még harapható, hozzáadom a vajat, a meghámozott, durvára reszelt körtét, alaplével beállítom a sűrűségét, majd összeforralom. Végül hozzákeverem a kisebb kockákra vágott camembert-t, majd tálalom. Pár vékony szelet camembert-rel lehet díszíteni is.

Címkék: camembert, hús nélkül, körte, rizottó, zeller

Szendvicsek pitában kétszer: pulykasülttel, vöröskáposztával, camembert-rel és sütőtökös, kecskesajtos, rukkolás salátával

Igazán praktikus dolog a zsebes pita, finom is, lehet bele pakolni mindenfélét és még el is szórakoztatja a gyermeki lelkületű családtagokat, akik a sülése közben a sütő ajtaja előtt guggolva szurkolnak a kenyérkéknek. (ez jelen esetben én voltam)

De ha ez nem elég, akkor ott lesznek a gyönyörűségtől félig ájult egyéb családtagok is, akik elfúló hangon (mert tele a szájuk) azt kérdezik, hogy ezt csakugyan te sütötted e. Ha a válasz némiképp sértődött “igen!” (Miért, édesem, ki más sütötte volna? Talán csak nem képzeled, hogy a boltban ilyet kapni? Itt, a világ végén???), akkor ezt követően további dicshimnuszok és magasztaló énekek várhatóak, melyben egyértelműen megerősítik istennői és kiváló konyhatündéri mivoltodat egyaránt.

Néha pedig a fent említett két csoport átfedést mutat.

Vissza a kevésbé komolytalan témákhoz, a zsebes pita nagyszerű találmány, gyorsan összeüthető belőle egy látványos szendvics, jelen esetben egy hússal és egy húsmentes változatban.

A vöröskáposzta ezen elkészítési módja Férj ízlése szerint való, de szerintem is igen finom és a lényeg, ez hidegen sem gusztustalan (mármint kinézetre).

A hús az a hideg sült, amit gyakran készítek, egyéb szendvicsekbe is kiváló, felvágott helyett.

A sütőtökös saláta meg…hát, az is nagyon finom lett. Tényleg. Pedig elvileg már a fülünkön kellene kijönnie a sütőtöknek. De nem. Ez (is) isteni lett. (a sütőtök mániám amúgy nem a kezdődő elmebaj első jele, hanem Ponty Úr nemigen hajlandó más zöldséget vagy gyümölcsöt megenni a sütőtökön és a krumplin kívül. Maximum a céklát (meg persze mindent, ami jóóól fel van hígítva alaplével és tele van zöldfűszerrel, annyira, hogy a zöldséget már nem is észleni benne…), de azt meg az apja nem annyira kedveli. Így kétnaponta sütök sütőtököt, a köztes napokon meg marad a krumpli vagy a cékla.)

A mennyiségek elég összevisszára sikerültek, de mindenhol föltüntetem, hogy nagyjából hány adagnak felelnek meg.

A pita

Nekem ez az elkészítési/sütési mód vált be leginkább, így szinte minden kenyérke (például most konkrétan mind) szépen felfújódik. Nem tudom, hogy mi erre a magyarázat, nem volt érkezésem utánanézni, még csak azt sem állítom, hogy ez másnak, más sütővel, liszttel százszázalékosan működni fog, de mivel nekem működik, én így készítem, és még így is fogom sokáig, ezért leírom. Aztán hátha más is sikerrel jár.

6 darab

350 gr liszt, ebből 70 gr teljes kiőrlésű búza, 280 gr rétesliszt,

30 gr olívaolaj, 1 tk almaecet, 1 tk só, 1 tk koriandermag porrá zúzva, 1 kk cukor, 7 gr friss élesztő

180 ml víz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót is és közepesen kemény, rugalmas tésztává dolgozom ki. Cipóvá formázom, olajjal vékonyan lekenem, nedves konyharuhával letakarom  és félreteszem kelni.

Jelen estben, úgy tapasztaltam, a hosszabb kelesztési idő nem előny, hanem inkább hátrány. (legalábbis nálam eddig így alakult. Aztán ki tudja, lehet, hogy nincs összefüggés, csak így hozta a szerencse) Így kb egy óra múlva (vagy hamarabb, főleg meleg időben), amikor már alaposan megkelt, nagyjából a másfélszeresére, de nem a duplájára, ismét átgyúrom.

A tésztát 6 gombócra osztom és azokat lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag korongokká nyújtom.

10 perc pihentetés jót tesz a tésztának, de nem több. Ezért -mivel én két adagban sütöttem- egyszerre csak három gombócot nyújtottam ki, a többit csak akkor, amikor az első kör már sült. A kinyújtott korongokat hármasával egy jókora darab sütőpapírra fektetem.

A sütőt közben egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a maximumra, ez nálam elvileg, jobb napokon 300°C fok, de errefelé a gáz fűtőértéke erősen ingadozik, így ma csak 260°C fok jött össze.

A korongokat a sütőpapírral együtt a tepsibe ügyeskedem, majd 260°C fokon 12 perc alatt megsütöm. (vagy amíg a kenyér felfúvódik és nagyon enyhe színt kap) A két adag sütése között annyi időt várok, amíg az ismét felmelegszik a maximális hőfokra.

A vöröskáposzta:

4 pitába való adag

1 kis fej vöröskáposzta, 1 nagy jonatán alma (20 dkg), 1 nagy fej lilahagyma (5 dkg), 1 dl száraz fehérbor, 3 ág kakukkfű, 1 ek méz, só, bors, olívaolaj

A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom és kevés, 2-3 ek olívaolajon, kis láng felett sütni kezdem.Addig sütöm, gyakran kavargatva, amíg megfonnyad és kis színt kap, vagyis karamellizálódik, de még nem ég meg. Na ez azért nem megy olyan gyorsan, eltart legalább 20-30 percig is.

Ha ez kész, megy hozzá a megtisztított, torzsátlanított, nagyon vékonyra metélt vöröskáposzta is. Kis kevergetés és párolás után, amikor már kezd összeesni, felöntöm a borral. Addig párolom, amíg a bor elillan alóla csaknem teljesen. Ekkor hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, a kakukkfű lecsipkedett levélkéit és a mézet is. Sózom, borsozom és fedő alatt készre párolom.

A pulyka:

8 pitába való adag

75 dkg pulykamellfilé, 3 ek szárított tárkony, 1 bio narancs reszelt héja és leve, 3-4 ek színes bors keverék megőrölve(rózsa, fekete, fehér, koriander és szegfűbors), 5 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só

A húst bedörzsölöm a tárkonnyal, borssal, sóval, majd kevés (2-4 ek) olívaolajat hevítek egy lehetőleg vastag falú, fedeles, alkalmas méretű, magas falú serpenyőben. A húst körbesütöm nagyobb lángon, majd rászórom a reszelt narancshéjat, mellédobom a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdeket és meglocsolom a narancslével.

Fedő alatt, igen kis lángon addig párolom, amíg a húsba beleszúrva már nem rózsaszínű hanem színtelen lé távozik. Ez kb 30-40 perc.

Ha a hús már átpárolódott, de van még alatta nedvesség, akkor fedő nélkül zsírjára sütöm.

A szendvicsek összeállításánál a pita végét levágtam, így “kinyílt” a zseb.

Került bele egy szűk maréknyi káposzta, kb 3 dkg camembert és egy szűk maréknyi felkockázott pulyka.

A sütőtökös saláta

3 pitába való adag

300 gr sütőtök, 120 gr friss jellegű kecskesajt, 1 kis fej lilahagyma (3 dkg), 50 gr rukkola (~ fél zacskó), 5 ág kakukkfű, 1 ek fehérborecet, só, bors, olívaolaj (extra szűz)

A sütőtököt meghámozom, felkockázom 1 cm kockákra, majd sütőtálba terítem. Akkora tál kell, hogy egy rétegben terüljön el a tök. Sózom, meglocsolom 2-3 ek-nyi olívaolajjal, aládugdosom az egészben hagyott kakukkfű ágakat és 220°C fokon 30 perc alatt puhára sütöm.

A kecskesajtot fél centis kockákra vágom, a hagymát félfőre majd hajszálvékony szeletekre, ezeket összeforgatom, meglocsolom az ecettel és ízlés szerinti mennyiségű olívaolajjal.

Ha kihűlt, hozzáforgatom a tököt is, meg a rukkolát. Őrölök rá borsot és még sózom ha kell (nem kell).

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: camembert, káposzta, kecskesajt, kelt tészta, pulyka, rukkola, sütőtök