Egy amolyan téli mindent-bele leves, ami már csak a színe miatt is megér egy misét. Tele zöldséggel, szóval igazi vitaminbomba, abból, ami így a tél végén még maradt a kamrákban.
Aztán meg jön a szép idő, süt majd a nap, és jöhetnek a zöldek!
A hagymát apróra vágjuk, az édesköménymagot mozsárban porrá őröljük. Az édesköményt átpirítjuk az olívaolajon a hagymával együtt, majd hozzáadjuk a meghámozott, kis kockákra vágott céklát, sárgarépát, zellert, krumplit, finomra aprított fokhagymát is. Átpirítjuk a zöldségeket, majd felöntjük a húslevessel.
A leveshez adjuk az átöblített sárgaborsót és az apróra vágott zsályaleveleket is. Fedő alatt addig főzzük a levest, amíg a bosró megpuhul.
Ezután hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a tésztát is, összeforraljuk, majd addig főzzük, amíg a tészta megpuhul.
Tálalásnál lehet csorgatni a tetejére extra szűz olívaolajat is, és lehet mellé adni friss (fehér) kenyeret.
Nem, nem panaszkodom, végre igazi tél van, hóval, köddel, faggyal, úgy mint gyermekkoromban, szóval jó ez így, és igazán jól tud esni esténként meleg plédbe burkolózva a kanapén a mályvacukros forró csoki, a fűszeres sütemények és egytálételek – de van az a pont, amikor sok lesz a jóból. Ezek most könnyebb, színesebb ízek, ételek, valahogy most már jobban esnek nekem még ebben a nagy hidegben is. Az első egy frissítő hatású ital, amiből úgy általában is szokott lenni a hűtőben pár palackkal, mindig más zöldséggel-gyümölccsel, mindig házilag készítve, általában joghurtos-ásványvizes alapú, fűszeres, és most épp ez a favoritunk. Nem épp az a testet-lelket melengető darab, de reggelenként nekünk ez kifejezetten jól esik és könnyebb tőle felébredni is. További nagy előnye, hogy jó minőségű bio zöldség és gyümölcs beszerezhető hozzá könnyen és egyszerűen az ALDI-LIDL tengelyen, ami munka után még nekünk is simán belefér (azaz még nyitva van, amikor megyünk haza :))
Az uborkát meghámozom, az almát szintén magházát kiszedem, mindkettőt nagyjából feldarabolom és turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval együtt. Addig mixelem, amíg krémesen sima lesz.
Ez egy Lorraine Pascale műsorban látott recept alapján készült (mert igen, évek óta először végre TV-t nézhettem, igazi felnőtteknek való műsort, és a gyermekeim nem akadályoztak meg benne! :)), ott egy karibi hangulatú ételsor része volt, szép, színes, zömmel friss hozzávalókból, de épp emiatt némi változtatást eszközöltem a téli zöldségkínálat hiányosságainak kiküszöbölése végett. Ez így nem túl karibi és nem is túlnyomóan nyers hozzávalókból áll, de nagyon finom, tartalmas saláta, ami langyosan és hidegen is finom, és lehet dúsítani avokádóval és/vagy fetával, amitől rögtön egy komplett munkahelyi étkezés válik belőle.
A babot beáztatom hideg vízbe egy éjszakára, másnap átöblítem és friss vízben puhára főzöm. Ha konzerv babot használunk, akkor 40 dkg-ra lesz szükség, ezt átöblítjük, leszűrjük, lecsöpögtetjük.
A paprikát nagyjából zöldségámozóval meghámozom, így a kemény héj nagyrésze lejön róla (akit az nem zavar, rajta is hagyhahtja a héját), majd kicsumázum, a magját-erét kiszedem és apró kockákra vágom. A lilahagymát szintén meghámozom, apróra kockázom. A fokhagymát tisztítás után apróra vágom. A hagymát, fokhagymát, paprikát az olívaolajon addig sütöm a kakukkfű ággal együtt, amíg a hagyma üvegessé válik és a paprika megpuhul.
A babot összeforgatom a sült zöldségekkel, ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét. Amikor a saláta langyosra hűlt, belekeverem a meghámozott, felkockázott mangót.
Langyosan is finom és hidegen is.
Tálalás előtt lehet még adni hozzá felkockázott avokádót, morzsolt fetát is. Lehet tölteni tortilla lapba, vagy adni mellé tortilla chipset.
Amikor kint nagyon hideg van és én nagyon hamar szeretnék enni bent egy tál meleg levest, akkor leggyakrabban a mirelit, zsenge zöldborsó a megoldás erre az égető problémára. Ez most thai jellegű lett, de a variációk száma végtelen. Ha vannak otthon friss fűszerek hozzá, azzal a legjobb, de én nem kövezek meg senkit, ha ezek hiányában a szárított megoldást választja (cserébe azt kérem, hogy engem se kövezzen meg senki hasonló esetben, hiszen nagy úr a szükség, meg a vidéki anyagbeszerzés, és thai (jellegű) ételek nélkül meg ugye élni nem lehet)
Az összes hozzávalót egy fazékba teszem, felforralom, majd fedő alatt 15-20 percig főzöm. (ha szárított koriander és petrezselyemzöld kerül bele, azt a főzés elején adjuk hozzá, ha friss, azt csak a főzés végén tegyük bele.
Botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lenne, lehet vízzel higítani (de akkor újra forraljuk össze)
Dúsitani lehet kókusztejjel (én nem tettem), a tetejére pirított magvakat szórjunk bőségesen, ez ízlés szerint lehet kókuszchips, szezámmag, vagy napraforgómag, tökmag is.
A kedvenc zöldségeim egyike a tök, ez vitathatatlan, akár sütő, akár főző. A főzőből pedig van ugye a tökfőzelék, aminek az érdemeiről nem szeretnék vitatkozni, hiszen örök kedvenc, még a gyerekeimnél is, de azért van élet a tökfőzeléken túl. Például a gyömbéres tökleves. Abszolút kímélő, akár a beltartalmat, akár az elkészítéséhez szükséges időt vagy munkát nézzük. Van egy krémes (amúgy tejmentes) alap, ebben a kockázott, ép csak megpárolt tök, friss, fűszeres, de visszafogott ízű. Finom.
A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, a krumplit szintén. Fazékba tesszük a hámozott, negyedelt gyömbérrel együtt, felöntjük a húslevessel. Fedő alatt addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.
Botmixerrel pürésítjük. Közben a tököt meghámozzuk, magjait kiszedjük, húsát kis, centis kockákra vágjuk. A leves alapját felforraljuk, hozzáadjuk a tököt és fedő alatt 5 percig főzzük. Végül hozzáadjuk a kókuszolajat, elkeverjük, majd tálaljuk. Tálalásnál aprított kesudiót szórunk a tetejére.
Megjegyzés: készíthetjük kókusztejjel is, ha sikerül jó minőségűt beszerzni belőle. Akkor 2 deciliternyivel kevesebb levessel készül az alap, majd pürésítés után adjuk hozzá a kókusztejet, és azzal együtt forraljuk fel.
Ha azt állítanám,hogy a gyerekeim a változatos étkezés hívei, akkor igencsak rám szakadna a plafon. A heti menünk a következő: 1. nap pizza, 2. nap egybesült fasírt krumplival, 3. nap paradicsomos húsgombóc, és aztán ez az egész elölről, és folytatva a végtelenségig. Ezen kívül képesek még elfogadni a paradicsomlevest (betűtésztával, persze), és a paradicsomos tésztát. Nagyjából ennyi. Mi a férjemmel levesekkel és salátákkal próbáljuk színesebbé tenni ezt a kis vetésforgót (amiből egyik gyerek sem kér természetesen), és néha elkeseredett kísérleteket teszek némi újításra a menüben a gyerekek számára is. Na, azért lehet látni, hogy túl messzire nem merészkedem, egyszerűen csak a két biztos pontból, a krumpliból és a paradicsomból lett egy. Nem a hagyományos, rántásos alappal készül, és van egy kis mediterrán beütése is, így még nekünk, felnőtteknek is ízlik. :)
A hagymát apróra vágom, a fokhagymát szintén. A krumplit meghámozom, kis kockákra vágom, fazékba teszem, felöntöm a levessel (vagy vízzel), sózom, hozzáadom a hagymát, fokhagymát, oregánót, babérlevelet, cukrot. (lehet a vajon üvegesre sütni a hagymát, fokhagymát, majd átpirítani a krumpli kockákat- úgy finomabb lesz, de én mostanában igyekszem minél kíméletesebben, a lehető legkevesebb sütéssel-pirítással elkészíteni az ételeket, és utólag hozzáadni a zsiradékot, ha csak lehet, mert így egészségesebb) Felforralom és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul. Hozzáadom a paradicsompürét, passzírozott paradicsomot, és fedő nélkül, nagy láng fölött, gyakpri kevergetés mellett addig főzöm, amíg főzelék sűrűségű és állagú lesz. Ha nem lenne elég sűrű, habverővel erősebben is át lehet keverni, így könnyebben szétesik a megfőtt krumpli (rántás vagy habarás helyett a főtt krumpli keményítőtartalma sűríti be ezt a főzeléket), de vigyázzunk, ne legyen krumplipüré belőle! :)
Végül hozzáadom a vajat, a nagyon finomra aprított friss fűszernövényt (ha van, bazsalikom, ha nincs petrezselyem).
Reszelt Grana Padanoval megszórva, tükörtojás feltéttel is nagyon finom, de egybesült fasírt mellé is remek köret.
Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.
Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.
Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.
A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.
A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.
A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.
A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)
A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.
Én nagyon szeretem az ilyen zöldségből készült krémleveseket, hihetetlen mennyiségű zöldséget lehet általuk a család tagjaiba juttatni percek alatt. Levesbetétként még a kelkáposzta sem feltűnő, a burgonyának hála pedig akkor is krémes, ha épp nincs itthon tejszín. (írtam már korábban, hogy a legközelebbi tisztességes bolt 6 kilométerre van tőlünk?) Nagyon hamar összeállítható, és ha épp nincs itthon húsleves, vízzel vagy zöldséglevessel felöntve is finom lesz a végeredmény, ebben az esetben pedig még vegán is lesz a levesünk. Aki pedig mégis gazdagabbá szeretné tenni, szórja meg a tetejét pirított napraforgómaggal tálalásnál, igazán jól passzol hozzá az is.
A hagymát felapírtom, üvegesre sütöm az olajon. Hozzáadom a feldarabolt fokhagymát, átpirítom, majd hozzáadom a megtisztított, nagyjából feldarabolt petrezselyemgyökeret és burgonyát is. Felöntöm a húslevessel (vagy zöldséglevessel, vízzel esetleg), beledobom a babérlevelet, és addig főzöm fedő alatt, amíg a zöldségek megpuhulnak.
A babérlevelet kidobom, botmixerrel pürésítem a levest, sózom, ha szükséges. A kelkáposztát nagyon finom metéltre vágom, majd felforralom a levest és belekeverem a kelkáposztát. Még két percig főzöm, majd belenyomkodom a finomra reszelt gyömbér levét, elkeverem és tálalom.
Lehet hozzá adni pirított napraforgómagot, joghurtot is, de önmagában is nagyon finom.
Számomra az év legrosszabb időszaka ez, már ami a zöldségeket illeti, hiszen a téli darabok már nem igazán vannak jó formában, és kicsit talán már unjuk is őket, az igazi tavaszi zöldségek ideje pedig még nem érkezett el. Őszintén szólva engem a medvehagyma nem kárpótol a fonnyadt répákért és káposztákért, ahogy a spanyol paradicsom és ki tudja honnan származó kaliforniai paprika sem villanyoz fel. Nem is nagyon erőltetem hát ezeket, inkább marad a cékla, mert mi magunk sem értjük, de ezt még mindig kedveljük, a heti több kilónyi elfogyasztott mennyiség ellenére is. A leginkább sütve, dióval és sajttal (néha rukkolával) kiegészítve, salátának, illetve leves formájában. Ha pedig leves, akkor ez az idei kedvenc.
a tálaláshoz 2-3 dl tejföl, kevés sóval, esetleg apróra vágott kaporral, metélőhagymával vagy zúzott fokhagymával kikeverve
A céklát meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, a céklához adjuk a többi meghámozott, feldarabolt zöldséggel, fokhagymával, petrezselyemmel együtt. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a cékla megpuhul.
Botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, majd kevés olívaolajat csorgatunk a tetejére.
Tálalásnál kevés sóval és ízlés szerint zúzott fokhagymával vagy aprított zöldfűszerekkel kikevert tejfölt adunk mellé.
Azaz sertés lapocka alma ciderben omlósra párolva és Roquefortos hagymaleves körte ciderrel. Remek ízek, egyben remek kísérők cider mellé.
Egy házasságba mindenki hoz magával valamit, a gasztronómia területén is, ez nálunk sem történ másként. A férjem hozta az olasz konyha szeretetét, én a mexikói és az ázsiai ízeket (a magyar pedig közös pont volt). Én a minőségi pálinkákkal és whiskeykkel ismretettem meg, ő meg a ciderekkel (a jó bor pedig ismét közös pont volt, de talán ezt írnom sem kell) A cider pedig nem csak önmagában jó, hanem főzéshez is, akár védőitalként szolgál, akár az ételbe kerül. Jelen esetben a Somersby alma és körte cider szolgáltatta az alapot a lassan omlósra párolt sertés lapockához és a Roquefortos hagymaleveshez is, és persze mellé is került egy-két behűtött palack.
A lapockáról a nagyon zsíros részeket levágjuk, a húst egy vastag aljú fazékba tesszük. Hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott hagymát, fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntjük a ciderrel, sózzuk. Felforraljuk, majd kis láng felett, épp csak gyöngyöztetve, lefedve, résnyi nyílást hagyva a fedő és a fazék szája között addig főzzük, amíg a lapocka teljesen megpuhul, akár villával is szeletelhető lesz. Közben egy-két alkalommal megfordítjuk a húst, hogy mindenütt érje a fűszeres szaft.
Ha megpuhult (ez nagyjából 3 óra), a fedőt levesszük és a szaftot beforraljuk.
Ízlés szerint pár szem újburgonyát is tehetünk mellé a főzés utolsó 30-40 percére.
A hagymát finomra aprítjuk (ezt akár késes aprítóval is végezhetjük), majd az olívaolajon addig sütjük gyakran kevergetve, kis láng felett, amíg aranyszínű lesz. Közben hozzáadjuk a vajat és a fokhagymát is.
Amikor már aranyszínű, rászitáljuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a rozmaringot és a cidert, sózzuk, borsozzuk, majd 15 percig főzzük.
A forró levesbe morzsoljuk a sajtot, addig kevergetjük, amíg a sajt elolvad, végül kiszedjük belőle a rozmaringot.
Tálalásnál lehet szórni a tetejére pirított, aprított diót, vajban sült kenyérkockákat és meg lehet csepegtetni dióolajjal is.
A gombócos levesbetétek mostanában igazi kedvenceinkké váltak, mivel azon túl, hogy finomak, még a nagyobbik, igencsak válogatós gyereknél is lecsúszik belőlük egy-két darab. Már csak ezért is megéri a macerát. A szezonra való tekintettel pedig készült belőlük medvehagymás változat is, ami ezúttal tejfölös burgonya krémlevesbe került.
Akik pedig saját maguk szeretnék gyűjteni a medvehagymát, azok számára itt található néhány igazán hasznos információ az Erdőkóstoló blogon.
A csontról lefejtem a húst, majd a csontokat felöntöm hideg vízzel és lassú tűzön felforralom. Lehabozom, majd hozzáadom a meghámozott, megtisztított, nagyjából feldarabolt zöldségeket is, a babérlevéllel és sóval együtt. Egy-másfél órán át gyöngyöztetve főzöm.
Közben a csirkemellet ledarálom, a medvehagymát megmosom, leszárítom, igen finomra aprítom. A darált húst összegyúrom a medvehagymával, elhabart tojásokkal, olívaolajjal, sóval, és annyi zsemlemorzsával, hogy lágyabb, de jól formázható masszát kapjak. Diónyi gombócokat formázok a masszából.
A levest leszűröm, a zöldségeket szétválogatom, a burgonyát félreteszem, a többire már nem lesz szükség a későbbiekben. Felforralom a levest, majd kifőzöm benne a gombócokat, ami feljött a leves tetejére, szűrőlapáttal kiemelem. A gombócokat félreteszem, melegen tartom.
A levest ismét átszűröm, visszaszedem bele a burgonyát, felforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Kevés forró levessel elkeverem a tejfölt, majd az egészet állandó keverés mellett a levesbe öntöm. Ízlés szerint még lehet ízesíteni kevés citromlével is.
A leveshez adom a gombócokat és így tálalom.
A céklakrémleves szerintem már önmagában is nagyon jó dolog, kevés citrommal, gyömbérrel, igazán üdítő és melengető is egyszerre. A füstölt pisztráng gombóc pedig csak hab a tortán, ha lehet itt ilyen képzavarral élnem. A gombóc igazán látványos és álatlunk nagyon kedvelt levesbetét, és sokkal könnyebben és egyszerűbben készül el, mint gondolnánk. Ez a leves egy sima, hétköznapi vacsorának indult, de azt kell mondjam így utólag, hogy szerintem egy ünnepi asztalon is megállná a helyét. Nálunk mindenestre nagy kedvenc lett ez az igen egyszerű, de mégis nagyszerű darab.
A meghámozott, feldarabolt céklát, almát és krumplit felöntöm a zöldséglevessel, hozzáadom a finomra reszelt gyömbért, a citrom finomra reszelt héját, levét, sózom, ha szükséges és puhára főzöm a zöldségeket. Botmixerrel pürésítem a levest.
A füstölt psiztrángból eltávolítom a maradék szálkát (ha van), majd késes robotgépbe teszem a tojással és zsemlemorzsával együtt, pürésítem. Nedves kézzel diónyi gombócokat formázok belőle.
A levest ismét felforralom, majd kifőzöm benne a gombócokat. Addig főzöm, amíg az összes gombóc felúszik a tetejére, ha képződik közben egy kis hab, azt szűrőlapáttal leszedem.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.