Rózsaszín birsalma krém

Na jó, barackvirág színű inkább, ha nagyon szigorú akarok lenni.

Az alapjául szolgáló rózsaszín birskompót receptjét Starfokkernél találtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a színe fogott meg benne elsőre. De igazságtalanság lenne csak a színe miatt szeretni, mert az íze legalább annyira elbűvölő, mint a látványa.

Bár a kompót már önmagában is nagyon finom és látványos darab, de én nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy púderes színű pohárkrémet ne készítsek belőle.

• 4 adag
• 3 közepes birsalma (~ 60 dkg)
• 1 citrom leve,
• 1 csipet sáfrány,
• 1/3 rúd vanília,
• 3 szem csillagánizs,
• 5 ek cukor
• 2 dl tejszín,
• 5 tojássárgája,
• 1 ek (=15 gr) étkezési(kukorica)keményítő

A birsalmát meghámoztam, kivágtam a magházát és a kukacokat. Meghámozni nem kellett volna, ha nem lett volna kukacos és nem kellett volna farigcsálni.

A csillagánizzsal, félbevágott vaníliarúddal, sáfránnyal, a citrom levével, a cukorral és egy liter vízzel feltettem főni. Az első két órában fedő alatt, a legkisebb gázrózsán, takarékon főtt, majd az utolsó órára levettem a fedőt, hogy a levét beforraljam.

Nekem három óra alatt szép, mély, narancssárgás, sötétebb rózsaszín árnyalatot kapott a gyümölcs és a leve.

A gyümölcsöket a főzés végén leszűrtem, a fűszereket kidobáltam közülük, majd szétosztottam négy pohár aljába.

A visszamaradt kompót leve 3 dl-nyi volt. Ha ennél több, forraljuk be, ha ennél kevesebb, hígítsuk fel 3 dl-re.

A tejszínt habverővel simára keveretem a keményítővel és a tojások sárgájával, hozzáadtam a kompót levét, majd vízgőz felett/kis lángon habverővel való állandó verés-kevergetés mellett besűrítettem a krémet.

A krémet a gyümölcsök tetejére kanalaztam, majd kihűtöttem.

Díszítésnek csillagánizst kaptak a tetejükre.

Címkék: birsalma, édes, pohárkrém

Birslekvár mézzel, borral

A héten készítettem el Beatbull birsalma kompótját, ami nagyon nagy sikert aratott idehaza.

Aztán megfőztem a sütőtökös birslekvárt, ami két nap alatt maradéktalanul elfogyott. (ez egy olyan háztartásban, ahol évente két kicsi üveg lekvár fogy el, azért nagy szó)

Innen egyenes út vezetett ennek a birslekvárnak az elkészítéséhez. Az ízesítése kicsit közelebb került  Beatbull birsmártásához, és nagyon finom lett!

Viszonylag sok bort használtam a lekvárhoz, ezért egy könnyű, virágos illatú, nem túl domináns ízű, friss Irsai Olivért választottam hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt. De egy visszafogottabb  sárgamuskotály is megfelel. A bor elég jól érezhető rajta, ezért emelem ki külön, gyenge minőségű borral vagy nagyon karakteres ízűvel főzni ezt szerintem nem érdemes. Bár ha már karakteres ízről van szó, akkor azért egy aszú szerintem nem rontaná el…

Maga az elkészítése nagyon könnyű és gyors, ismét csak fél óra főzést igényelt a sűrű, dzsem állag elérése. Egy szárazdunszt után ez is kiváló gasztroajándék lehet ChefViki jubileumi VKF! kiírására.

• 500 ml
• 40 dkg birsalma (tisztítva mérve),
• 2 dl száraz fehérbor (pl Irsai Olivér),
• 15 dkg méz,
• 1/3 rúd vanília,
• 3 kisebb babérlevél

A birsalmát meghámoztam, kukactalanítottam, felkockáztam 1-2 cm darabokra. Nekem 3 közepes birsalmából (75 dkg) sikerült kinyernem ennyi gyümölcshúst.

Egy vastag aljú, teflon öntvény lábosba tettem (ha van. Ha nincs, a sima fazék is tökéletes, csak így gyakrabban kell majd kavargatni), hozzáadtam a megtépkedett babérlevelet, a félbevágott vaníliát, a mézet és  a bort. Erős lángon főztem fél órán át, ekkorára a birsalma szétesett, a lekvár pedig egészen sűrűvé vált. Néha megkevertem, de inkább csak a vége felé.

Amikor késznek nyilvánítottam, kihalásztam belőle a babérleveleket, a vaníliarudat. Szerintem további pürésítést nem igényel, elég alaposabban átkeverni fakanállal (vagy habverővel), így maradnak benne nagyobb darabok is, mert én így szeretem. De be lehet vetni a botmixert is, ízlés szerint.

Tiszta befőttesüvegbe töltöttem, majd miután kihűlt, a hűtőbe került.

Férj szerény véleménye szerint ez messze a legfinomabb lekvár, amit valaha evett.

Szintén szerinte pedig ez a lekvár camembert-rel, friss császárzsemlével pedig a legtökéletesebb reggeli… (határtalanul büszkén, fülig érő szájjal vigyorgó szmájli)

Címkék: ajándék, birsalma, méz, üveges

Lekvár sütőtökből és birsből, mézzel

Elvileg ez az utolsó sütőtökös recept a héten, mert elfogyott a sütőtök.

Csak viccelek persze. Nem azzal, hogy elfogyott, az a része igaz, de holnap hozok megint.

Részben ezért is született ma ez a lekvár Beatbull juharszirupos sütőtök lekvárja/szorbetje helyett, mert összesen 20 dkg sütőtök maradt. Volt viszont birs, ami valamiért gyorsan romlik mostanában, a hűtés ellenére is, így felhasználásra került, csak hogy megmentsem az enyészettől.

A lekvár, nos, az eszméletlenül finom. Ez most elég szerénytelenül hangzik, nyilván az is. Viszont amikor először megkóstoltam, én ugrálni és tapsikolni kezdtem a konyhában örömömben. ( ezzel a kisdednek is vidám perceket szerezve)

• 500 ml
• 20 dkg sütőtök tisztítva mérve (kemény, édes húsú úritök),
• 20 dkg birsalma (tisztítva mérve)
• 15 dkg virágméz,
• 0,5 dl birsalma pálinka
• 1 citrom leve és reszelt héja

A tököt és a birset felkockáztam, viszonylag kicsire, majd egy (lehetőleg) vastag aljú, öntvény, teflon edényben feltettem főni a pálinkával, citrom levével, a reszelt héjával, mézzel és annyi vízzel együtt, ami épp ellepi a “gyümölcsöket”.

Erős lángon főztem, nem több, mint fél óráig. Ez idő alatt a “gyümölcsök” megpuhultak, a folyadék fele elfőtt. Kevergetni nem kellett, én még csak nem is rázogattam.

Ha már minden puha, elég habverővel is átkeverni, pépesíteni az egészet, így maradnak benn kissé nagyobb, “rusztikus” darabok is. De lehet botmixerrel is pürésíteni.

Tiszta befőttes üvegbe töltöttem. Ha kihűlt, hűtőben tárolom.

Egy szárazdunszt után pedig hosszan eltartható és kiváló gasztroajándék ChefViki 30. jubileumi VKF! kiírására.

Címkék: birsalma, méz, sütőtök, üveges

Bébi csirke egészben sütve, tejfölben sült birsalmával, sült céklával

Nem vagyok túl nagy barátságban a csirkével, ezt el lehet mondani. Alaplevet főzök belőle, néha a mellét használom, darálva főleg,  meg évente kétszer pörköltet, ha Férj kéri. Mármint a tanyasiból.

Aztán van a broiler, annak a melléből életmentően gyors vacsorák születhetnek, nagyon ritkán, az igaz. Mert tudom, hogy az nem boldog csirke, a húsa egészségtelen, satöbbi, így igyekszem kerülni a vásárlását/fogyasztását. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy sajnos engem bizony néha felüdít a húsának jellegtelen, mindenféle csirkére emlékeztető aromát nélkülöző íze, a hús puhasága, ami bizony a tanyasi boldog társainak színes-szagos-szívós húsáról nem mondható el. Nem baj, éljen a tudatos vásárlás, vesszen a broiler.

(ismét szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a csirke húsának vak gyűlölete részemről személyes perverzió, a hiba bennem van, és maximálisan respektálom azokat a véleményeket, melyek szerint nincs is jobb egy finom csirkepaprikásnál/húslevesnél/rántott húsnál.)

Vissza a bébi változathoz.

Az Intersparban szemezek vele már évek óta, de az ára (40 dkg 900 Ft) és a csirke volta számomra eddig igen erős visszatartó erővel bírt. Aztán két év után úgy döntöttem, hogy feladom, mert mégiscsak rendkívül helyes, apró kis jószágok ezek, az esztétikai élmény miatt már megéri. Még ekkor is úgy gondoltam, hogy egyszeri alkalom lesz, megkóstoljuk, kigyönyörködjük magunkat és ennyi.

Nos. Gyönyörködtünk benne, megkóstoltuk és azon nyomban eldöntöttük, hogy ennek még lesz folytatása. Nem feltétlenül az íze miatt, bár valóban kellemes átmenetet képez a tanyasi és a broiler között, a húsnak nem túl tolakodó csirke íze van de nélkülözi a beton keménységét, puha omlós, ízletes. Már ha valaki szereti a csirkét.

Nem lesz minden nap ilyen az asztalunkon, nem erre gondoltam. Viszont vendégségnek ideális. Könnyen elkészíthető, nagyon látványos fogás, a két órás sütési idő miatt jóelőre odakészíthető, minden megsül egyszerre, a csirke mellett, és tudom, hogy az emberek többsége (legalábbis a rokonságunkban) szereti a csirkét. Az ára miatt inkább csak ünnepi alkalmakra tartogatnám, de hát most pont egy ilyen időszak következik.

Grammra pontos recept most nincs, nem terveztem posztolni a receptet.

2 adag

2 bébicsirke (2×400 gr)

1 csokor kakukkfű, 6 gerezd fokhagyma, ~4 dkg vaj, 4 ek olívaolaj, só, bors

1 nagy birsalma(~ 35 dkg), ~1 dl tejföl, 4-6 szem szegfűbors, ~2 cl birsalma pálinka, 1/2 citrom leve, szűk 1 ek nádcukor, vaj

4 közepes cékla

A csirke bőre alá nyúlok, a melle és a combja fölött az ujjaimmal óvatosan fellazítom, ide az aprított fokhagymából, vajból, sóból, borsból és a kakukkfű lecsipkedett levélkéiből álló keveréket tömködök.

A kakukkfű szárainak felét beletömködöm a csirke hasüregébe kevés sóval, 1-1 nagyobb ággal összekötöm a lábait és a  szárnyát.

Kívülről a bőrét bekenem az olívaolajjal, sót, borsot őrölök rá. Egy sütőtálban megágyazok a maradék kakukkfű szárral a csirkének, ráfektetem a szárnyakkal lefelé-mellekkel felfelé, majd 160°C fokos sütőben sütöm 2 órán át. Félidőben egyszer meglocsolgattam a saját levével.

A céklát alaposan megmosom, nem hámozom meg, csak alufóliába tekerem, megy a hús mellé, két óra alatt ez is megsül.

A birsalmát meghámozom, a húsát apró kockákra vágom. Megöntözöm a pálinkával, citrom levével, megszórom a cukorral, mozsárban porrá zúzott szegfűborssal, csipet sóval, összekeverem a tejföllel. Kivajazott szuflé formába kanalazom, a forma alját többször megütögetem, hogy minél kevesebb hézag maradjon a darabkák között. Megy a hús mellé sülni, ez másfél óra alatt lett kész.

Végül a csirkét még a gázgrill alatt megpirítottam, addig a céklát meghámoztam, felszeleteltem.

Mindent egy nagy tányérra rendeztem és úgy tálaltam.

Címkék: birsalma, cékla, csirke, köret

Borjú hátszín citromos birsalma csatnival, fűszeres sült burgonyával

Az összes szülinapokra készült ebéd és vacsora legfinomabb főétele következik.

De nem a hátszín miatt. (pedig az az egyik legnagyobb kedvenc. Mindenféle pác és rafinált fűszerezés nélkül, sóval, borskéregben, félangolosan. Tökéletesen.)

A főszereplő ezúttal mégis a hús mellé készült fűszeres csatni és a sült krumpli lett.

A citromos csatni Férj kívánságára készült, akárcsak a borjúsült és a sült krumpli.

Én meg csak szerényen kiviteleztem. (elnézően mosolygó, ugyanakkor kissé cinkosan kacsintó szmájli)

A csatni igen fűszeres, ízes, édes, csípős és savanyú, voltak olyan vélemények, hogy egészen kevés is elég belőle a hús mellé. Ez igaz is lehet, mert én a többit végül is magában ettem meg némi sült krumplival, és valóban nem a hús mellé.

A krumpli sütési módja egy kis kényszer hatására született újítás, ti. csak egy sütőm van, de kétféle ételt kellett volna készítenem benne, más-más hőfokon. Így serpenyőben kezdtem elősütni, majd ezután került csak sütőtálba. Az eredmény pedig nagyszerű! Egészen más, mintha csak a sütőben sült volna, amolyan igazi sült krumpli ( a french fries)-szerűség lett a vége, csak sokkal finomabb.

Na, elég az ömlengésből, recept.

2 adag ( a hús lehetne 3, de most ünnepeltünk)

500 gr borjúhátszín, letisztítva, inak, hártyák nélkül,  2 tk só, 2 maréknyi vegyes bors (fehér, fekete, kevés koriander, még kevesebb szegfűbors)

40 dkg sütni való, sárga krumpli, 1 tk római kömény, 1 tk szárított, őrölt csili, 2 ek olívaolaj

30 dkg hámozott, felkockázott birsalma, 4 citrom leve (~ 1,5 dl) és  reszelt héja, 1 kis fej vöröshagyma (~ 5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 szem csillagánizs, 1 vékony rúd fahéj, 4 db pici szárított csili, 1 ek koriandermag, 5 cm gyömbérgyökér (~ 3 púpos evőkanálnyi lereszelve), 5 ek nádcukor, 1 kk só

Úgy járunk a legjobban idő szempontjából, ha először elkészítjük a csatnit, utána a húsnak állunk neki, a krumplit meg a végére hagyjuk. Szerintem.

Csatni

A koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban porrá őröltem.

A centisre felkockázott birsalmához reszeltem a hagymát, fokhagymát, gyömbért, a citromok héját ( a fehér részük nélkül!), felöntöttem a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzádobtam a csilit, koriandert, ánizst, fahéjat, sót, cukrot, majd addig főztem, amíg az egész darabosabb, sűrű lekvárhoz nem kezdett hasonlítani. Kóstolás következett, itt ha szükségesnek érezzük,  adhatunk még hozzá sót vagy cukrot.

Ebből a mennyiségből két kicsi, 3 dl üvegnyi adag lett. Az egyik még a vacsorához elfogyott… Részben én ettem meg.

Hús

A borsokat mozsárban szétzúztam, nem kell nagyon finomra, legalábbis én úgy szeretem, ha kicsit darabosabb a borskéreg a húson.

A sóval, a borssal és az olajjal bedörzsöltem a húst, majd nagyon forró serpenyőben kérget sütöttem rá, a nagyobb felületeken 3-3 percig, a kisebb oldalakon 1-1 percig sütve. Húscsipesszel könnyebb.

Ezt követően sütőtálba tettem, majd 160°C fokon következett 35 perc. Félangolosan szeretjük, azaz a kéreg alatt a hús rózsaszínű, de már nem véres, ez most ilyen lett.

Alufóliával letakarva tálalásig meleg helyen ( a gáztűzhelyen a forró sütő felett) pihentettem, majd fél centis szeltekre vágtam.

Furcsa, hogy soha nem írok erről, talán mert annyira egyszerű módja a sütésnek, de a legtöbb  nemes húst én így készítem. Lehet még zúzott fokhagymát is tenni a hús alá/mellé (vagy akár babért, rozmaringot, egyéb friss fűszernövényeket), de én a marha vagy borjú húsánál ezt is elhagyom.

Ha sikerül igazán jó minőségű (a drága nem mindig a jó!) húst kerítenünk hozzá, akkor az eredmény egy fantasztikus ízű, puha és zamatos sült. Nekem pedig a legkedvesebb ételem, szóval valószínűleg elfogult vagyok.

Sült krumpli

Mivel a sütő foglalt volt, így a meghámozott közel azonos méretű cikkekre vágott krumplit egy nagyobb, vastag aljú teflon serpenyőbe tettem, megszórtam a mozsárban megőrölt római köménnyel, meglocsoltam az olívaolajjal, majd erős lángon sütni kezdtem, gyakran rázogatva a serpenyőt. Az elején még kavargatni is lehet bátran, amíg a krumpli nem puha, nem törik és nem lesz belőle püré.

Erős lángon addig sütöttem, amíg kezdett áttetszővé válni a húsa, kb 10 percig.

Ekkor megszórtam a csilivel, összeforgattam, sütőtálba öntöttem, majd 220°C fokon(gázsütő) sütöttem még 30 percig.

Kívül ropogós, belül puha, finoman fűszeres. Nekem nem kell ennél több.

Címkék: birsalma, borjú, köret, krumpli, üveges