Nem, nem panaszkodom, végre igazi tél van, hóval, köddel, faggyal, úgy mint gyermekkoromban, szóval jó ez így, és igazán jól tud esni esténként meleg plédbe burkolózva a kanapén a mályvacukros forró csoki, a fűszeres sütemények és egytálételek – de van az a pont, amikor sok lesz a jóból. Ezek most könnyebb, színesebb ízek, ételek, valahogy most már jobban esnek nekem még ebben a nagy hidegben is. Az első egy frissítő hatású ital, amiből úgy általában is szokott lenni a hűtőben pár palackkal, mindig más zöldséggel-gyümölccsel, mindig házilag készítve, általában joghurtos-ásványvizes alapú, fűszeres, és most épp ez a favoritunk. Nem épp az a testet-lelket melengető darab, de reggelenként nekünk ez kifejezetten jól esik és könnyebb tőle felébredni is. További nagy előnye, hogy jó minőségű bio zöldség és gyümölcs beszerezhető hozzá könnyen és egyszerűen az ALDI-LIDL tengelyen, ami munka után még nekünk is simán belefér (azaz még nyitva van, amikor megyünk haza :))
Az uborkát meghámozom, az almát szintén magházát kiszedem, mindkettőt nagyjából feldarabolom és turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval együtt. Addig mixelem, amíg krémesen sima lesz.
Ez egy Lorraine Pascale műsorban látott recept alapján készült (mert igen, évek óta először végre TV-t nézhettem, igazi felnőtteknek való műsort, és a gyermekeim nem akadályoztak meg benne! :)), ott egy karibi hangulatú ételsor része volt, szép, színes, zömmel friss hozzávalókból, de épp emiatt némi változtatást eszközöltem a téli zöldségkínálat hiányosságainak kiküszöbölése végett. Ez így nem túl karibi és nem is túlnyomóan nyers hozzávalókból áll, de nagyon finom, tartalmas saláta, ami langyosan és hidegen is finom, és lehet dúsítani avokádóval és/vagy fetával, amitől rögtön egy komplett munkahelyi étkezés válik belőle.
A babot beáztatom hideg vízbe egy éjszakára, másnap átöblítem és friss vízben puhára főzöm. Ha konzerv babot használunk, akkor 40 dkg-ra lesz szükség, ezt átöblítjük, leszűrjük, lecsöpögtetjük.
A paprikát nagyjából zöldségámozóval meghámozom, így a kemény héj nagyrésze lejön róla (akit az nem zavar, rajta is hagyhahtja a héját), majd kicsumázum, a magját-erét kiszedem és apró kockákra vágom. A lilahagymát szintén meghámozom, apróra kockázom. A fokhagymát tisztítás után apróra vágom. A hagymát, fokhagymát, paprikát az olívaolajon addig sütöm a kakukkfű ággal együtt, amíg a hagyma üvegessé válik és a paprika megpuhul.
A babot összeforgatom a sült zöldségekkel, ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét. Amikor a saláta langyosra hűlt, belekeverem a meghámozott, felkockázott mangót.
Langyosan is finom és hidegen is.
Tálalás előtt lehet még adni hozzá felkockázott avokádót, morzsolt fetát is. Lehet tölteni tortilla lapba, vagy adni mellé tortilla chipset.
Amikor kint nagyon hideg van és én nagyon hamar szeretnék enni bent egy tál meleg levest, akkor leggyakrabban a mirelit, zsenge zöldborsó a megoldás erre az égető problémára. Ez most thai jellegű lett, de a variációk száma végtelen. Ha vannak otthon friss fűszerek hozzá, azzal a legjobb, de én nem kövezek meg senkit, ha ezek hiányában a szárított megoldást választja (cserébe azt kérem, hogy engem se kövezzen meg senki hasonló esetben, hiszen nagy úr a szükség, meg a vidéki anyagbeszerzés, és thai (jellegű) ételek nélkül meg ugye élni nem lehet)
Az összes hozzávalót egy fazékba teszem, felforralom, majd fedő alatt 15-20 percig főzöm. (ha szárított koriander és petrezselyemzöld kerül bele, azt a főzés elején adjuk hozzá, ha friss, azt csak a főzés végén tegyük bele.
Botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lenne, lehet vízzel higítani (de akkor újra forraljuk össze)
Dúsitani lehet kókusztejjel (én nem tettem), a tetejére pirított magvakat szórjunk bőségesen, ez ízlés szerint lehet kókuszchips, szezámmag, vagy napraforgómag, tökmag is.
A teljes kapacitásától még messze van a blog, ezért elnézést is kérek, de jelenleg költözés előtt állunk, szerintem nem kell részleteznem, hogy ez mivel jár, főleg ha két kicsi gyerek is “segít” az előkészületekben. A fotózás még mindig sebtében, kapkodva, fél lábon állva a dobozok között (ezért is elnézést kérek :)), pedig kedv az lenne hozzá, és lenne is miről írnom, mert új receptek vannak bőven.
Ez a fasírt azonban végül itt landolt, ha nem is a számomra kívánatos minőségű fotóval, mivel igen nagy sikere volt, és alap darabbá avanzsált a heti étrendünkben. A lenti recept egy orientálisabb változat, adzuki babbal és keleti fűszerekkel, de készülhet hagyományos “magyaros” változatban is, tarka babból, a magos száraz fűszereket pedig egy nagy csokor finomra aprított petrezselyemmel helyettesítve, illetve az olaszos vonal is igen finom: apró fehér gyöngybabból, egy nagy csokor friss, apróra vágott bazsalikommal és némi (3-4 darab) finomra aprított aszalt paradicsommal.
Hogy miért jó a bab egy fasírtban? Egyfelől kiváltja a kenyérmorzsát és a tejet, így rögtön glutén és tejmentes fasírttá változik, illetve kiválóan szaporítja a húst, és közben remek fehérjeforrás is. Na meg finom. :)
Egyébként lehet sütni egyben is, de a masszából kis gombócokat formázva bő olajban is süthető, én inkább az előbbi megoldást preferálom, gyorsabb elkészíteni és egészségesebb is.
Én sóskából és vékonyra szelt lilahagymából kevert salátát adtam mellé, amit csak egy kevés olívaolajjal és még kevesebb fehér balzsamecettel forgattam össze, ami remekül passzolt (és ez az egyszerű saláta igazából a sóska szezon új kedvence is lett egyben)
A húst felkockázom és ledarálom (vagy késes robotgéppel finomra aprítom)
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, a száraz fűszereket mozsárban porrá tööm. Az olajon üvegesre sütöm a hagymát a fűszerekke, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, és azzal is átpirítom.
A babot nagyjából összetöröm, nem szükséges teljesen pépesre én hagytam benne egész szemeket is. Hozzáadom a tojást, húst, fűszeres hagymát, összegyúrom.
Egy nagyobb tepsit kibélelek sütőpapírral, majd a masszát rákanalazom, nagyjából rúd formában. Olajos kézzel egy öt centi széles, 3-4 centi vastag rudat formázok belőle.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 50 percig sütöm.
Sütés után megvárom, amíg kissé kihűl, majd szeletelem.
Babsalátából soha nem lehet elég, legalábbis nálam ez a helyzet. Most az édeskés ízű adzuki babból készült egy nagyon finom saláta, ami akár grillezéshez is ideális lehet. Az aszalt szilvás öntet tulajdonképpen az umeboshi helyettesítésére készült, mivel ezt az ume gyümölcsből (melyet zöld barackként vagy japán szilvaként is ismerhetünk) készült, sóval érlelt finomságot nem egyszerű beszerezni, viszont remekül illik ehhez a salátához. Adzuki bab hiányában pedig készülhet a szintén remek, gesztenyés ízű libamáj babból is, így elég távolra kerülünk a japán gyökerektől, de a végeredmény attól még remek lesz.
A húspogácsa tulajdonképpen a gyermekétkeztetési project része, mivel nálunk újabban a sovány húsok csak nehezen kerülhetik el a darálást (1. számú gyerek másként nem hajlandó elfogyasztani az azokból készült ételeket, ez alól talán csak a rántott hús jelent kivételt, és az sem mindig), de ez nem szükséges, tulajdonképpen szeletben is süthetjük a szűzpecsenyét mellé, kínai ötfűszer keverék kéregben, ehhez a szeleteket kissé klopfoljuk meg, hogy nagyjából másfél centis vastagságot kapjunk, majd szórjuk meg sóval és ötfűszer keverékkel, és grillrácson vagy kevés olajban süssük közepes lángon mindkét oldalukon 3-3 percig, vagy amíg az oldalukon teljesen kivilágosodnak a hússzeletek, aztán fedeles, hőtartó tálban egymásra halmozva pihentessük 5 percig tálalás előtt.
A babot beáztatjuk egy éjszakára vagy legalább 6 órára, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.
A hagymát finomra reszeljük vagy nagyon finomra aprítjuk, besózzuk.
Az aszalt szilvát durvára aprítjuk, majd a szezámolajjal és rizsecettel együtt botmixerrel pürésítjük. Hozzákeverjük a hagymát és a babot. Fogyasztás előtt jó, ha pár órán át pihentetjük hideg helyen, amíg összeérnek az ízek.
A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, majd táallás előtt a salátához keverjük.
A húspogácsához a szűzpecsenyéről levágjuk a vastagabb hártyákat, majd a húst felkockázzuk és ledaráljuk (vagy késes aprítóban pépesre aprítjuk) Összegyúrjuk a szezámolajjal, ötfűszer keverékkel, sóval és a finomra reszelt hagymával, majd nagyjából másfél centis pogácsákat formázunk belőle és grillrácson vagy serpenyőben, kevés olajon, közepes lángon megsütjük, nagyjából 3-3 percig oldalanként, vagy amíg a pogácsák az oldalukon nézve teljesen kivilágosodnak.
A kisült pogácsákat hőálló tálba szedjük, és lefedve 5 percig pihentetjük meleg helyen tálalás előtt.
A babgulyás egyértelműen az egyik legnagyobb családi kedvencünk. Persze ez most nem a hagyományos, családi recept, hiszen vaddisznóból készült, igazából csak egy egyszerű gulyásleves, babbal, csipetkével, és a legfőbb szempont most számomra az volt, hogy minél többet megőrizzek a hús csodálatos, eredeti ízéből. Nincs benne füstölt hús, nincs benne semmi faxni, de az íze eszméletlen. A vaddisznó az egyik kedvenc húsunk egyébként is, ha vadról van szó (bár itt nehéz rangsorolni, hiszen a nyúlon kívül talán az összes vad rajongásunk tárgyát képezi), és ha hozzájutunk, nem nagyon szoktam bonyolítani a dolgokat, általában hagyományos fogások készülnek belőle. Aztán két-három pörkölt, casserole és gulyásleves után, ha még marad a húsból, majd jöhetnek a kevésbé hagyományos ételek.
A csipetke bele nálunk kötelező, ami igazán idegeket és izületeket próbáló vállalkozás, még ilyen kis adagban is, de ha van idő és türelem, igazán megéri elkészíteni.
Vaddisznó helyett pedig készülhet marha és sertés húsból is vegyesen, bár egész más az élmény, de kiváló alternatíva lehet egy hétköznapi gulyáslevesre.
A babot előző este beáztatom.
A lisztet a tojással és bő csipetnyi sóval sima, rugalmas tésztává gyúrom. Gombóccá formázom, majd apró, nagyobb borsszemnyi-kisebb borsónyi darabokat csípek le belőle, melyeket a mutató és hüvelykujjam között hengergetve golyóvá formázok, majd enyhén ellapítom, hogy lencse formájú tészta darabokat kapjak belőle. Deszkára teszem ami elkészült, hogy szikkadjon kicsit, mielőtt a levesbe kerül.
A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát finomra aprítom. A zsírt felhevítem és nagy láng felett színesre pirítom benne a húst. Hozzáadom a hagymát, átpirítom, hozzáadom a pirospaprika felét, átkavarom gyorsan majd felöntöm a vízzel. Beledobom a babérlevelet, a csokorba kötött kakukkfüvet, hozzáadom a meghámozott, egészben hagyott zellergumót, majd felforralom és a legkisebb lángon, épp csak gyöngyöztetve, lefedve főzöm.
Nagyjából másfél óra múlva a babot friss, enyhén sós vízben előfőzöm. Amikor már félig megpuhult, lehabozom, leszűröm és a gulyáshoz adom, a maradék pirospaprikával együtt.
Végül, amikor már a hús és a bab is megpuhult, hozzáadom a csipetkét, és addig főzöm, amíg a tészta is megpuhul.
Megjegyzés: a főzési idő a vaddisznó korától és méretétől függ, ez most egy nagyobb, de viszonylag fiatalabb állat volt, és nagyjából 3 óra alatt készült el belőle a gulyás. A megadott főzési idők erre a három órás össz főzési időre vonatkoznak.
A chili con carne az az étel, ami nálunk minden mennyiségben elfogy, és akár hetente többször is ismételhető lenne az unalom veszélye nélkül. Az okokat nem tudom pontosan, nem is igen firtatjuk egy ideje. Sok változáson ment keresztül a recept az évek során, de már egy ideje ez a lenti a kedvenc. A kukoricakenyér hozzá szintén sok kísérletezés eredményeképpen született, mivel a legtöbb sütőporos-szódás recept alapján készült kenyér állaga számomra túlságosan is nedves, tapadós volt. Ez a recept jól működik nálunk, és bár a végeredmény, azaz a szódás kukoricakenyér nekem sosem lesz a kedvencem önmagában, a chili con carnehoz kötelező darab, mivel a parázs kenyér a chilibe tunkolva egészen átlényegül, mintha arra lenne kitalálva, hogy magába szívja a szaftot és az ízeket. A sült kápia paprika opcionális elem, jelenleg épp aktuális és remekül passzol a kenyérbe, de szezonon kívül elhagyható.
A babot beáztatjuk egy éjszakára, majd friss, enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük.
A húsból kivágjuk a nagy inakat, lemzeket, a többit nagyjából centis-két centis kockákra vágjuk (lehet darálni is, ízlés szerint). A hagymát, fokhagymát, chilit finomra aprítjuk, a paradicsomot leforrázzuk, jeges vízbe mártjuk, a héját lehúzzuk, magjait kinyomkodjuk, a húsát felkockázzuk. A római köményt és koriandert mozsárban porrá őröljük.
A zsíron nagy láng felett színesre pirítjuk a húst, majd hozzáadjuk a hagymát és a köményt, koriandert, átprítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a többi fűszert, a felkockázott paradicsomot. Sózzuk, fedő alatt addig főzzük kis láng felett, amíg a hús megpuhul. Végül hozzáadjuk a babot, és még 15-20 percig főzzük alacsony lángon, közben korrigáljuk a szaft sűrűségét beforralással/ kevés vízzel, ízlés szerint.
Vannak receptek, amik éveket várnak a megvalósításra. Ebben az esetben évtizedeket. Az első süteményeskönyv, amit olvastam, a Váncza kicsi piros vászonkötésű sütis könyve volt, és bár azóta átforgattam már pár desszertes kiadványt, máig ez maradt az abszolút kedvenc (szorosan utána a nagy szürke, Nova könyvkiadó gondozásában 1000 éve megjelent süteményeskönyvvel) Szóval ebben a Váncza könyvben rengeteg könyvjelző lett betéve 20 éve (hát igen, akkoriban meséskönyvek helyett sütis könyvet olvasgattam lefekvés előtt), a könyvjelzők azóta fogytak, és ezek kapcsán örök kedvencekkel ismerkedtem meg, de ez a babtorta máig váratott magára. Ha pedig már ennyit várt, ne legyen olyan egyszerű, készüljön adzuki babból. Persze a recept nem ezt írja, libamáj paszullyal éppoly jó ez a recept (aki most még csodálkozik, annak elmondom, hogy a régi szakácskönyvekben a babot előszeretettel használták a gesztenye helyettesítésére, mivel állagban, ízben igen hasonló a végeredmény), de én most adzuki babot használtam, és ezen gondolatmenet mentén haladva a vanília+citrom, mint fűszerek is átváltoztak garam masalává, ami igencsak jót tett a tortának, szenzációs ízű darab született. Azt pedig már magyaráznom sem kell, hogy az eredetileg tejszínahabbal bevont tortára nálam nyers kakaóporral és keserű mandula kivonattal ízesített krém került.
Én túlozni nem akarok most, tényleg, de ez a torta isteni!
A babot beáztatom nagyjából 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm, leszűröm, átöblítem, botmixerrel pürésítem, nagyon simára.
A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom, majd ledörzsölöm a héját és késes aprítóban/darálóban porrá őrölöm.
A babpüréhez adom a tojások sárgáját, cukrot, a garam masalát (vagy helyette vaníliás cukrot és reszelt citromhéjat, ízlés szerint), hozzászitálom a sütőport, alaposan elkeverem.
A tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan a babos masszához forgatom.
A sütőtálat kivajazom, kilisztezem, vagy sütőpapírral kibélelem, illetve én most szilikon formát használtam, ami nem igényle előkészítést. A tésztát a formába öntöm, a tetejét elsimítom.
180C fokon 40 percig sütöm (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy tűpróbáig.
A kisült tésztát rácsra borítva hűtöm ki. Vigyázat, a tészta lisztmentes, így egy kicsit törékenyebb, óvatosan érdemes vele bánni.
A krémhez a mascarponeba szitálom a porcukrot, kakaóport, hozzáadom a keserűmandula kivonatot, majd habverővel alaposan kikeverem. Kihűtöm, mielőtt a tortára kenem.
A kihűlt tortát bevonom a krémmel.
A torta receptje: Váncza: A mi süteményes könyvünk
Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából, lollo rossoból, zsenge céklalevelekből, bébispenótból áll.
A bébispenót egy aszalt paradicsomos, tonhalas fehérbab-salátába került, ami önmagában is igen tartalmas, és egy komplett főétkezésként vagy munkahelyi ebédként is megállja a helyét. A rukkola egy mandarinos, lencsés saláta alapját képezi, ami köretként, de önmagában is igen jól funkcionál, akár húsok mellé, akár olívaolajban sült kecskesajthoz, vagy épp olívaolajjal meglocsolt, sóval, borssal megszórt mozzarellához, a zsenge zöldekből álló keverék pedig zellerrel, almával és a könnyű joghurtos öntettel igazi tavaszváró, és igazából a Waldorf saláta extrakönnyű kiadásának szántam. Ez utóbbi első körben pirított tökmaggal készült, de a fotózásra szánt darab már tökmag nélkül, füstölt lazac és vajas pirítós mellé lett egy könnyű és finom vacsora, és senkit ne borzadjon el a nem túl guszta látvány miatt, mert hát ez egy joghurtos kevert saláta, és bár nem túl szép, de nagyon finom!
A babot átválogatjuk, átmossuk, beáztatjuk legalább fél napra, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón a spenótra szedjük.
A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát szintén, majd egy evőkanálnyi olívaolajon üvegesre sütjük, hozzáadjuk a babos spenóthoz.
A tonhalat villával szálasra szedjük szét, az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, majd mindkettőt a fehérbabos spenóthoz keverjük a maradék olívaolajjal és ecettel együtt.
Tálalás előtt jó, ha áll pár órát hideg helyen, és ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöld is kerülhet a tetejére.
A lencsét átmossuk, beáztatjuk pár (6-8) órára, majd friss, enyhén sós vízben a fokhagymával feltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, a fokhagymát kidobjuk.
A mandarinból egynek a levét kifacsarjuk, a többit gerezdekre szedjük, letisztítjuk róla a fehér szálcsákat. A mandarin levéből az olívaolajjal, finomra aprított csilivel,bazsalikommal, balzsamecettel és kevés sóval salátaöntetet keverünk. A rukkolát összeforgatjuk a mandarin gerezdekkel, a kihűlt lencsével, meglocsoljuk az öntettel.
Köretként vagy önmagában tálaljuk.
Az édesköménymagot és zöld borost mozsárban porrá őrölöm, összekeverem a joghurttal, a citrom finomra reszelt héjával, a felének a levével, sóval, cukorral, olívaolajjal és ha van, tejhabosítóba öntöm, felhabosítom. Ha ez nincs, sima folyékony öntetként is remekül fog működni.
Az angolzellert megtisztítom, a vastag ereket lehúzom róla, vékonyan felszeletelem. Az almát kettévágom, vékonyan felszeletelem, meglocsolom a maradék citromlével. Összekeverem az almát, zellert a salátával, tálalásnál a joghurthabból szedek a tetejére, pirított tökmaggal megszórom.
Ez a fotó pedig a kárpótlás a fenti saláta nem túl ínycsiklandozó kinézete miatt.
Rengeteg kellemes gasztronómiai élmény ért az elmúlt néhány hétben, de sajnos a napok csak 24 órából állnak, meg még dolgozom is mindezek mellett, így a blogra mostanában nem jutott időm. A lelkiismeret meg csak furdal emiatt, szóval ma igyekszem bepótolni a lemaradást. Először is kezdem a kelet-magyarországi mini GBT-val. Tehát itt most csak két megye, nevezetesen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár gasztrobloggerei jöttek össze, és közülünk is volt hiányzás, Belly sajnos munka miatt nem ért rá, de Cecile, Olzka, Betűtészta, Puszedli és én megejtettük ezt a reményeink szerint hagyományteremtő összejövetelt. Nagyon kellemes élmény volt az is, hogy mindenki sós harapnivalóval készült, így nem erősítettük azt a sztereotípiát, hogy a gasztroblogger lányok csak süteményt sütni tudnak. Olzka remek tárkonyos paradicsomos, kecske és kéksajtos, krumplis lepénykenyérkéket hozott, Puszedli pedig finom citromos sós kekszeket. Cecile sajnos otthon felejtette a bazsalikomos, mozzarellás csigákat, de azok olyan jól hangzottak amikor mesélt róluk, hogy majdnem felkerekedtünk és közösen elmentünk érte, végül pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ezek azért majd a blogra felkerülnek. Judit megkóstoltatta velünk a fermentált fekete fokhagymát, ami kétségtelenül sajátságos élmény, bár azóta sem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e. Remélem, a többiek nevében is írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és már elkezdtük szervezni a következő összejövetelt.
Én a jeles alkalomra ezzel kétféle kencével és mini lepénykenyérkékkel készültem, amelyek közül most a két kence jön, a lepénykenyér receptje pedig már szerepel a blogon, csak ezúttal miniatűr változatban készült. Ezek a kencék egyébként finomak, gyorsan elkészülnek, és nem utolsó sorban egészségesek is, szóval érdemes kipróbálni, szendvicsekbe, gyors vacsorákra ideálisak.
A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben puhára főzöm, leszűröm.
Az újhagymákat felkarikázom és az egész ág oregánóval együtt a teáskanálnyi olívaolajon üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, az oregánót kiszedem belőle. Hozzáadom a fehérbabot, fahéjat, az aszalt paradicsomot, a többi olívaolajat, majd botmixerrel pürésítem. Lehet kicsit darabosra, rusztikusabbra is hagyni, de lehet teljesen sima krémmé mixelni is.
Ha olívaolajban eltett paradicsomot használunk, akkor pedig a krémet készíthetjük a paradicsom olajával is. Aki pedig szereti a csípős ízeket, az apróra vágott friss, vagy őrölt, szárított csilivel gazdagíthatja az ízeket.
A citrom héját finomra reszeljük, hozzáadjuk az átöblített, lecsepegtetett kaprit, a krémsajtot, az széttépkedett füstölt lazacot, majd botmixerrel pürésítjük. Sózni nem feltétlenül szükséges, a lazac és a kapri elég sós. Ezt is lehet rusztikusabbra, darabosabbra hagyni, ízlés szerint.
Tehát egy medvehagyma. Igyekszem még a szezonon belül posztolni a recepteket, mert ez a legkevesebb, amivel tartozom annak a nagyon kedves olvasómnak, aki idén ismét egy szép (és hatalmas!) szállítmánnyal ajándékozott meg belőle. Bár az az igazság, hogy az ismételt munkába állás és a még mindig örökmozgó apróság mellett egyre inkább azt gondolom, hogy ez szinte lehetetlen lesz. (munkahelyen pedig nem illik blogot írni, persze lehet, ha nagyon muszáj, mert a költészet napja az épp ma van, és ami azt illeti, még mindig tart a játék a bonbonokért)(minden eddigi megfejtést beküldőnek pedig nagyon köszönöm a játékot, és nemsokára sorsolás!)
Szóval aki rajong ezért a zöldségért, annak szerintem kötelező legalább egy olyan saláta, amiben jelentős térfogatot képező zöldként szerepel a medvehagyma. Az már egészen más kérdés, hogy szociális szempontból nem túl kedvező a hatása, sőt, hát érdemes egy hosszú hétvégére időzíteni, ha nem akarjuk egészen messzire kergetni magunktól embertársainkat. De én még talán ezt az áldozatot is bevállalnám érte…
A recept pedig még mindig az egyszerű (de nagyszerű) kategóriát gazdagítja.
A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben felteszem főni a kakukkfű ágakkal és némi sóval.
A medvehagymát megmosom, centrifugálom, vékony csíkokra vágom, a lecsöpögtetett aszalt paradicsomot szintén.
A megfőtt babot leszűröm, és még forrón összeforgatom a medvehagymával, majd hozzákeverem az aszalt paradicsomot, olívaolajat, balzsamecetet, végül rámorzsolom a kecskesajtot is.
Akár magában, akár hideg vagy meleg sült mellé kiváló.
A hagyományos karácsonyi ételek kétszáz éve még mások voltak, mint amiket ma ismerünk. A régi ételeknek viszont nem mindegyike hatna elegánsan az ünnepi asztalon, ezért a bableves most új formát kapott. A karajtekercsek az aszalt szilvával töltött egyben sült karaj elronthatatlan és dekoratív változatai, a gyümölcskenyér pedig egy régi klasszikus.
Karácsonyi menü a GasztroTippen!
A babot előző este átmossuk, beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben feltesszük főni.
A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát nagyjából feldaraboljuk, a répát, zellert két-három darabra vágjuk.
Az zsíron üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, a fokhagymát, és 1-2 percig még sütjük. Felöntjük a borral, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a babérlevelet, szárított vargányát, sózzuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Kis lángon főzzük legalább 1 órán át. Közben, ha a bab már félig megpuhult, leszűrjük és ezt is a leveshez adjuk. Ha a bab már teljesen puha, kihalásszuk a levesből a répát, zellert, a kakukkfű csokrot, a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük. Átszűrjük, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk, ecettel ízesítjük (ha szükséges) és ezzel a leves kész.
A kolbász chipshez a vastagkolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, és előmelegített sütőben 180°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés, villanysütő) 5-8 perc alatt ropogósra sütjük. Érdemes figyelni közben, a sütési idő sütőtől és a kolbász szeletek vastagságától is függ, tehát ettől kevesebb is lehet. Tálalásnál a kolbászkarikákkal díszítjük a levest, illetve pár csepp kolbászzsírral.
Tipp: A leves előző nap is elkészíthető.
Az aszalt szilvát előző este átmossuk, beáztatjuk a brandybe.
A húsról levágjuk a hártyás részeket, majd minden szeletet kissé megklopfolunk. Lazítsuk fel alaposan a rostokat, a karaj csak így lesz igazán puha, de ne verjük szét túlságosan a húst, nagyjából fél centi vastag legyen.
A szeleteket besózzuk, megborsozzuk, majd az aszalt szilvát szétosztjuk a karajszeletek hosszanti szélénél, és feltekerjük. A baconszeleteket kettévágjuk, majd egymás mellé fektetünk belőlük négy csíkot hosszában, kis átfedéssel a széleknél, és ezekbe betekerjük a karaj tekercset. Végül hústűvel vagy konyhai spárgával rögzítjük a roládokat.
Serpenyőben körbesütjük (teflonban zsiradék nélkül, hagyományos serpenyőben kevés zsíron), majd kevés vizet öntünk alá, mellédobjuk a kakukkfüvet és lefedve készre pároljuk. (eddig a pontig előre is elkészíthető) Ha a hús megpuhult (ezt húsvillával lehet ellenőrizni), fedő nélkül zsírjára sütjük a roládokat.
A krumplipüré a megszokott módon készül, a meghámozott, felkockázott krumplit bő sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és még forrón hozzáadjuk a vajat, a tejszínt, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd krumplinyomóval vagy habverővel összetörjük.
Az élesztőt elmorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a tojást, tejszínt, olvasztott vajat, cukrot, sót, mandulakivonatot, és alaposan kidagasztjuk, kézzel vagy géppel. Elég lágy, de a formáját megtartó rugalmas tésztát kell majd kapnunk a végére, ami a kéztől szépen elválik. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat letakarjuk, majd félretesszük pihenni, amíg a tészta a duplájára nő.
Az aszalt gyümölcsöket egyforma méretűre vágjuk, majd a hosszában kettévágott vaníliarúddal, a narancskivonattal (vagy reszelt narancshéjjal), a narancs levével és a rummal addig főzzük, kis láng felett sűrűn kevergetve, amíg az összes folyadékot magukba nem szívják a gyümölcsök, illetve az el nem párolog. Ne maradjon alatta semmi nedvesség, mert az eláztatja a tésztát. Végül a vanília rudat kivesszük belőle és kihűtjük a keveréket.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd két cipóra osztjuk. Az egyiket lisztezett deszkán kinyújtjuk nagyjából 30X20 centiméteres téglalap alakúra, a másikat összegyúrjuk az aszalt gyümölcsökkel. Az aszalt gyümölcsös részt 25 cm hosszú hengerré formáljuk, majd a téglalap alakú rész közepére helyezzük, ráhajtjuk a széleit és betekerjük a tésztába. A rudat egy sütőpapírral kibélelt szögletes kenyérformába tesszük, úgy hogy az illesztések kerüljenek alulra. A tetejét lekenjük kevés vízzel kikevert tojássárgájával és félretesszük, amíg a duplájára nem kel. Sütés előtt még egyszer lekenjük tojássárgájával.
Előmelegített sütőben 170°C hőmérsékleten sütjük 45 percig, majd rácsra emelve hűtjük ki.