Van a gyerek, meg van az ő ízlése. Felháborító módon kétéves kora ellenére nem szereti a rozéra sütött húsokat, ellenben minden jöhet, ami darált húsból készül, vagy éppen bármilyen sertésalkatrészből, alaposan és puhára sütve. Meg a kagylót is szereti, de ez most tulajdonképpen nem is tartozik ide.
Tehát adott a feladat: olyat főzni, ami a család minden tagjának megfelel. A karajtekercs pedig az egyik kedvenc lett ebben a kategóriában. Nem egészben sütve, hanem szeletenként töltve, így nagyon hamar elkészül, jól elő is készíthető, mindig annyit lehet megsütni belőle, amekkora a jelenlévő családtagok száma/ az étvágy, és a variációk száma pedig szinte végtelen. Ez lett az egyik kedvenc tekercsünk.
- 4 főre
- Hús:
- 80 dkg karaj (8 ujjnyi vastag szelet, csont nélkül)
- 16 fél nagyobb aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (nagyjából 12-14 dkg)
- 4 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
- 1 dl húsleves
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 ek olívaolaj
- 1 ek vaj
- só
- Köret:
- 20 dkg lencse
- 10 dkg rizs (basmati)
- 5 dkg mazsola
- 1 dl húsleves
- 3 szegfűszeg
- 1 kis csokor petrezselyemzöld
- 2 ek enyhe ízű extra szűz olívaolaj
- só
- fekete bors
A beáztatott lencsét leszűröm és friss, sós vízben puhára főzöm. A rizst bő sós vízben szintén puhára főzöm. A húslevesbe szórom a mazsolát, majd addig főzöm, amíg az összes levest magába nem szívja. A forró rizst, lencsét, mazsolát összeforgatom a mozsárban kevés sóval porrá őrölt szegfűszeggel, őrölök rá borsot, végül megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel és meglocsolom az olívaolajjal.
A karajszeletekről levágom az esetleg rajtalévő fehér hártyákat, majd mindkét oldalán kíméletesen, de alaposan kiklopfolom. A hús hosszabbik szélén elosztom a lecsepegtetett, hosszában elfelezett aszalt paradicsomot (ha szárított oregánót használunk, ezen a ponton szórjuk meg a porrá őrölt fűszerrel a hús tekercs belseje felé eső oldalát), majd feltekerek minden szeletet és hústűvel/ konyhai spárgával/ fogvájóval rögzítem a tekercseket.
Az olívaolajt felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a tekercseket minden oldalukon aranyszínűre sütöm, melléjük dobom a fokhagymát, az egészben hagyott oregánót, felöntöm a levessel, és a lehető legkisebb lángon, fedő alatt puhára párolom. Ha elfő a leves, lehet még pótolni. Amikor a karaj megpuhult, leveszem a fedőt és elforralom a folyadékot alóla.
Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).
A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.
Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.
Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.
15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.
A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.
A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.
Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.
A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot, ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is.
*a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.
Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni.
A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér.
Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.
Amikor azt állítottam Beatbull ecetes uborkás bajor krumplisalátájának kovászos uborkával és aszalt paradicsommal való elkészítése után, hogy én (meg Férj is) teljesen beleszerettem az alapleves, krumplival sűrített mártásba, akkor egyáltalán nem túloztam. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a mai napon, amikor a szomszédasszonyom megjelent a kapuban egy nagy tál zsenge zöldbabbal, rögtön egy ilyen szósszal készült saláta jutott róla az eszembe. Mivel nálunk a saláták mostanában főételként szerepelnek (és esküszöm, hogy nem miattam!), csirkével, hogy azért egy kicsit tartalmasabb legyen.
A leves vagy alaplé pedig, ami a főzéshez kell, itt igazán nem számít pocsékolásnak, hiszen azon túl, hogy szinte minden ebben fő majd meg és ebből készül majd a mártás is, a végén le lehet szűrni, akár le is lehet fagyasztani és később felhasználható zöldbableveshez, zöldbabkrémleveshez, vagy akár zöldbabos rizottóhoz is.
A húslevest felforralom a borsikafűvel és az meghámozott, egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával. Ha már forr, hozzáadom a csirkemelleket, a meghámozott, félbevágott krumplit és fedő alatt puhára főzöm.
Szűrőlapáttal kihalászom a húst, a krumplit és a borsikafüvet, majd ha ismét felforr a leves, hozzáadom a megtisztított, 5 centis darabokra vagdosott zöldbabot. Fedő alatt addig főzöm, amíg a bab kicsit megpuhul, de azért még nem fő szét teljesen, roppanós marad. Ezt is kihalászom a levesből szűrőlapáttal.
Közben felkockázom a csirkemellet, nagyjából fél centis darabokra, finomra aprítom az aszalt paradicsomot és a petrezselyemzöldet is igen finomra metélem.
A levesből kimerek és leszűrök 2 dl-t, hozzáadom a megfőtt krumplit, a kihalászott, megfőtt fokhagymát, majd botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges (de a sajt is sós, ezt itt vegyük figyelembe!).
A zöldbabot egy mélyebb tálba öntöm, hozzáadom a csirkét, aszalt paradicsomot, petrezselymet, kapribogyót, ráöntöm a húsleveses szószt, rámorzsolom a sajtot (én az ALDI-ban kapható Schafkäset használtam, de jó pl feta is), meglocsolom az olívaolajjal, a borecettel és az egészet alaposan összeforgatom. Ha szükséges, még adok hozzá borecetet, sót.
Akkor a legjobb, ha tálalás előtt van egy kis ideje lehűlni és az ízeknek összeérni benne, de igazából langyosan is finom volt.